2011-11

Máté (4 éves, Budakeszi)






Máté egy kerti játék házikót kért a Csodalámpától.

November 12-én, szombaton délelőtt megérkeztünk Budakeszire Theresával és Kimmel, az Amerikai Iskola két rendkívül kedves tanárával, hogy átadjuk Máténak a hőn áhított házat.

Máté családja nagy szeretettel fogadott bennünket. Az asztal már meg volt terítve, pogácsa, szendvicsek és sütemény várt minket. Máté először kicsit bizalmatlanul nézegette a nagy dobozt, nem is akarta elhinni, hogy az tényleg álmai házikóját rejtegeti. De aztán gyorsan fellelkesedett, ahogy elkezdtük kipakolnia a színes darabokat és összeállítani a házat. Sőt, még ő is csavarhúzót ragadott, hogy segédkezzen az építkezésben.

Hamarosan el is készült a csinos házacska, amit Máté egyből birtokába vett. Vidáman szaladgált ki-be az ajtón, és kukucskált ki az ablakon. Egy darabig élvezettel szemléltük Máté önfeledt játékát, de hamarosan indulnunk kellett hazafelé.

Szomorúan vettünk búcsút Mátétól és családjától, de Máté boldog kacajának emléke mindig velünk marad.




Még egyszer köszönetet szeretnénk mondani az Amerikai Nemzetközi Iskola

tanárainak, diákjainak és azok szüleinek a kívánság teljesítéséért.








/ 6






Molnár Andrea
kívánság-koordinátor
Budakeszi, 2011.11.12.

Péter (10 éves, Budapest)



Péter vágya egy gitár volt. Már több éve jár gitározni, a mostanit már „kinőtte”. Egy kedves támogató, Laura, örömmel ajánlotta fel gitárját.

Hétfő reggelre beszéltük meg a Tűzoltó utcai klinikán a találkozót. Nagy izgalommal vártam Laurát a gitárral. Láttam ő is izgatott. Rövid egyeztetés után Péter felé tartottunk, miközben próbáltuk eltakarni a hangszert.

Egy röpke örömteli molyost láttam Péter arcán, mire odaértünk már megilletődve várakozott. Aztán hipp hopp már az ő kezében volt az új, nagy gitár. Laurától kottákat és énekfüzetet is kapott.

Az Alapítvány ezt a remek ajándékot egy marcipánból készült gitárral egészített ki, amit szintén nagy örömmel fogadott Péter.

Péter használd örömmel, a zene mindig átsegít a nehéz pillanatokon is.




Köszönjük Kékuti Laurának a kedves felajánlást.




Havasi Éva
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.11.07.

Márk Tamás (16 éves, Hajdúnánás)



Márk június végén került az osztályunkra. Kívánsága egy laptop volt, melyet a kezelése alatt játékra, a barátokkal, osztálytársakkal való kapcsolattartásra szeretne használni.

A kívánsága egy délelőtt teljesült, épp folyt a kezelése. Nagy örömmel bontotta ki az ajándékát, és már ott helyben be is üzemelte.

Márk középiskolás, mindene a számítástechnika, informatika szakra jár és a későbbiekben, amikor meggyógyul, ezzel szeretne foglalkozni.

Használd egészséggel Márk a laptopod és legyen benne sok örömöd!




Köszönjük a KPMG Kft. támogatását!







Miholetz Judit
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2011.10.28.

Ferenc (4 éves, Törtel)



A négyéves Feri piros Verdák ágyat kért a Csodalámpától.

November 13-án vasárnap reggel 8 órakor elindultunk Törtelre. A család már nagy izgalommal és szeretettel várt minket. Szerencsére Ferike semmit sem sejtett, fogalma sem volt róla, hogy miért is jött ez a sok idegen ember.

Mikor neki akartunk látni az ágy összeszerelésének kiderült, hogy van egy apró probléma: a doboz olyan nagy volt, hogy nem fért be az ajtón. Ki kellett dolgoznunk egy haditervet, hogy eltereljük Feri figyelmét, míg az ágyat a család férfi tagjai darabonként becipelték a szobába, és gyorsan összerakták.

Nem sokkal azután, hogy készen lettek az összeszereléssel, Ferike is visszaérkezett a boltból. Mikor megpillantotta az ágyat, először hinni sem akart a szemének. Eltartott néhány percig, amíg tudatosodott benne, hogy a kívánsága tényleg valóra vált, és mától fogva Verdák ágyban aludhat. De azután annál nagyobb volt az öröm, boldogan kapcsolgatta az ágy lámpáját, és önfeledten hancúrozott a matracon.

Az Amerika Iskola diákjai által készített rajzokat is szétpakolta az ágyon, és úgy gyönyörködött bennük. Közben eljött az ebéd ideje, és a család kedves marasztalására mi is részt vettünk a vasárnapi ebéden. A nagyon finom ebéd után viszont sajnos ideje volt búcsút intenünk, és elindulnunk hazafelé, de Feri boldog mosolyának emléke elkísért minket.



Nagyon-nagyon sok köszönet az Amerikai Nemzetközi Iskola

diákjainak, tanáraiknak és szüleiknek a kívánság teljesítéséért.










Molnár Andrea
kívánság-koordinátor
Törtel, 2011.11.13.

Róbert (10 éves, Gyomaendrõd)




Robi november 15-én kontrollra jött a szegedi klinikára. Nem is sejtette, hogy a nap végére egy régi kívánsága fog teljesülni.

A hosszadalmas vizsgálatok után ugyanis meglátogatta őt az Amerikai Nemzetközi Iskola két tanára két diák kíséretében, majd átnyújtották Robinak az iskola tanulóinak közös ajándékát, az X-box játékgépet.

Robi a boldogságtól egy darabig megszólalni sem tudott, de a két amerikai iskolás fiú gyorsan megtörte a jeget, és pár pillanat múlva már intenzív beszélgetésben voltak a különböző játékokkal kapcsolatban.

A nap végére még a játékos neveiket is megosztották egymással, és megígérték egymásnak, hogy az új X-boxon keresztül keresni fogják egymást!



Köszönjük az Amerikai Nemzetközi Iskola támogatását!







/ 2






Lengyel Lilla
kívánság-koordinátor
2011.11.15.



From: K*** E***
To: csodalámpa@t-online.hu
Sent: Thursday, November 17, 2011 7:20 PM
Subject: köszönet



KEDVES CSODALÁMPA ALAPITVÁNY.

EZÚTON SZERETNÉNK MEGKÖSZÖNNI A NAGYSZERŰ AJÁNDÉKOT,AMIRE ROBI MÁR RÉGOTA VÁGYOTT,ÉS MOST KÉRÉSE VALÓRA VÁLT.
ROBI 10 ÉVES ÉS A CSODALÁMPÁTÓL EGY XBOX 360-AT KÉRT.KEDDEN A SZEGEDI KLINIKÁRA VOLTUNK "HIVATALOSAK"HASI MR-RE, ÉS A KELLEMETLEN VIZSGÁLATOT KÁRPOTOLTA EGY KELLEMES MEGLEPETÉS DU.

AKKOR UGYANIS MEGÉRKEZTEK BP.-RŐL AZ AMERIKAI NEMZETKÖZI ISKOLA KÉT DIÁKJA: SÁNDOR DANI ÉS FÖLDI MARCELL,-KÍSÉRETÜKBEN KÉT TANÁRUKKAL.

ROBI NAGY MEGLEPETÉSÉRE ÉS ÖRÖMÉRE ÁTADTÁK NEKI A VÁRVA VÁRT JÁTÉKOT,TELJESKÖRŰ MAGYARÁZATTAL,INFÓVAL. AZ AJÁNDÉKOZÓINK NAGYON BARÁTSÁGOSAK VOLTAK, IGY HAMAR JO LETT A HANGULAT.

KÖSZÖNJÜK LENGYEL ANDI NÉNINEK A KÖZREMŰKÖDÉSÉT,REMÉLJÜK SOK GYERMEK KÍVÁNSÁGÁBAN TUD MÉG SEGÍTENI.

KÖSZÖNJÜK AZ AISB ISKOLA TANÁRAINAK-DIÁKJAINAK,ÉS KÖSZÖNJÜK A CSODALÁMPÁNAK.

F*** ROBI ÉS CSALÁDJA


Klaudia (6 éves, Kaba)


Klaudia egy rózsaszín Barbie házat kért Ken babával együtt a Csodalámpától, hogy a betegségben eltöltött napok színesebbek legyenek számára. Otthon már van Barbie babája, de hozzávaló ház és fiú baba az még hiányzott a készletből.

Nem sokat gondolkodtunk, úgy döntöttünk teljesítjük az álmát és vágyát.

A nagynénijével egyeztetve, a ma délután felkerestem őt a Debreceni Klinika hematológiai osztályán, és a legnagyobb meglepetésére megérkeztem hozzá az ajándékkal.

Először szinte fel sem fogta, hogy én azért vagyok ott, mert teljesült az ő kívánsága.
Amint megértette ezt, máris nagy lendülettel kezdett az ajándék kicsomagolásához. Ehhez egy kis segítséget én is adtam, hiszen az egyik kezében egy kanül van beültetve az infúziós kezelések miatt, és csak egy kézzel bontogatta a csomagot.


Amint kinyitottuk a házat, nagy örömmel keresgélte a hozzávaló tartozékokat, és kíváncsian nézegette, hogy mi minden tartozik hozzá.

Tudom, hogy ez az ajándék bearanyozza a napjait a kórházban eltöltött idő alatt, és segít neki a gyógyulásban.
Rövid beszélgetés után elköszöntem tőlük, és erőt, kitartást, valamint gyógyulást kívántam Klaudiának.



Köszönjük Bodacz Zsolt baráti körének a támogatást!!




Bodacz Zsolt
Kívánság-koordinátor
Debrecen, 2011.11.23.

Gergő (13 éves, Debrecen)


Gergő egy rendkívül nyitott, kommunikatív fiú, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni.

A kezelése ugyan már lejárt, de az állapota jelenleg is kórházi bentlakást igényel. A Csodalámpától egy laptopot kért, amit mindenhova magával vihet, játszhat, filmet nézhet rajta, és még a barátaival is tudja tartani a kapcsolatot.

Amikor megjelentem a kórteremben az ajándékával, el sem akarta hinni, hogy megérkezett az ő laptopja is. Nagy-nagy öröm volt olvasható a Gergő és az édesanya arcán is.

Leld sok örömöd a laptopban Gergő!


Köszönjük a KPMG-nek, hogy adományával egy újabb gyermek álma válhatott valóra.





Miholetz Judit
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2011.10.28.

Kristóf (15 éves, Dabas 1. p.)




Kristóf 15 éves nagyfiú, aki alapítványunktól egy laptopot kért.

November elején, egy szerdai napon kerestem meg őt az ajándékkal, de éppen a műtőben volt, egy kisebb beavatkozás végett. De végül még is sikerült találkoznom vele, éppen ébredezett, és a kívánságteljesítés hírére kicsit felélénkült.

Örömmel és köszönettel vette át a laptopot.

Reméljük, így könnyebb lesz a kapcsolattartás az ismerősökkel.




Köszönjük a KPMG Hungária Kft. felajánlását







Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.11.09.

István (8 éves, Sajószentpéter)



Istvánt Miskolcon a GYEK-ben kezelik kicsi kora óta. Sok mindent szeretett volna, de végül is az LCD TV-nél maradt.

Sokszor találkoztunk a kórházban, akkor mindig várakozó tekintettel nézett rám a kisfiú, hátha mondok neki valamit… én viszont mindig csak mosolyogtam rá, arról pedig, amit Ő akart hallani nem beszéltem.

Kontrollra jöttek be minap, s éppen én is arra jártam, s mondtam, ha már itt vannak, jöjjenek be a szobámba, kicsit beszélgetni. S csodák csodájára a szobában volt egy doboz, amiben nem egy kisegér volt, hanem István ajándéka, kívánsága, az LCD TV.
Örömében anyukája ölébe ugrott, s majdnem sírva fakadt.
Nem akarta elhinni, hogy az övé, s haza is viheti.

Kedves István!

Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a TV nézése közben, érezd magad jól, s gyógyulj meg minél hamarabb!




Köszönjük az Eötvös József Gimnázium diákjainak, tanárainak

hogy támogatásukkal lehetővé tették Istvánka kívánságának teljesülését!









Tatárné Csonka Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2011. november 17.

Imre (5 éves, Kunmadaras)




Imike 5 éves kisfiú, aki nagyon szeret hintázni, csúszdázni, így a Csodalámpától egy kerti játszóteret kért.

Egy támogatónk meglátta ezt a kérést, és felajánlotta a kertjében lévő fa játékokat.

Hosszas szervezések után érkezett meg a játszótér Kunmadarasra, ahol a család és a barátok szerelték össze, majd festették le.

Reméljük, sikerült támogatónknak örömet szereznie!




Köszönjük magántámogatónk felajánlását!




Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
2011.11.05.

Ádám Krisztián (7 éves, Dunaharaszti)






Be kell vallanunk, néha nekünk, koordinátoroknak is valóságos élményben van részünk egy-egy kívánság teljesítése közben. Ilyen volt az is, amikor Ádám a magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal találkozott.

Ádám mindent tud a repülésről, az űrkutatásról, ezért a Közlekedési Múzeumba vittük, ahol megnézhettük azt a kapszulát, melyben a magyar űrhajós annak idején az űrből a Földre visszatért. Kerényiné Ferenc Zsóka a múzeum munkatársa körbevezetett bennünket, majd megérkezett az ország „Farkas Bercije”, aki egyrészt megengedte, hogy így hívjuk, másrészt nagyon kedvesen üdvözölte Ádámot és a szüleit, majd belekezdett a még nekünk felnőtteknek is nagyon-nagyon izgalmas beszélgetésbe.

Akkor ámultunk el igazán, amikor Ádám érdekesnél érdekesebb kérdéseket tett fel, amire persze mindre választ kapott: magyaros ételek is voltak fenn az űrhajóban, méghozzá disznósajt, az űrhajósok hálózsákját kikötözték az alváshoz, hogy a súlytalanság miatt el ne kóboroljanak, tizenhatszor ment le és fel a nap 24 óra alatt…

A beszélgetés után Szabó Attila főmuzeológus vezetésével még megnéztük a repüléstörténeti kiállítást, ahol Ádám igazi űrételt is kapott ajándékba, majd egy olyan oklevelet, melyen a szovjet Valerij Kubaszov kézjegye mellett természetesen Farkas Bertalan aláírása is szerepel.




Köszönjük a segítséget a Magyar Űrkutatási Iroda képviselőjének, Horvai Ferencnek

és a Közlekedési Múzeum főigazgatójának, dr. Krámli Mihálynak, valamint munkatársainak a közreműködést.





/ 4






Felkai Márta és Sípos Zsuzsanna
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2011. november 9.

Bálint Pál (8 éves, Szolnok)





Ma kora délután érkeztem Szolnokra Bálintékhoz, aki édesanyja segítségével egy speciális matracot kért a Csodalámpa Alapítványtól.

Ő elég sokat tartózkodik az ágyban, ezért fontos számára a kényelmes, testét minden ponton megtámasztó matrac. Édesanyja elmondása szerint azóta, amióta az új matracon alszik a kisfiú, nyugodtabbak az éjszakái és láthatólag jól érzi magát az ágyban.

Jó egészséget és nyugodt éjszakákat kívánunk neked Bálint!



Czakóné Bálint Judit
kívánság-koordinátor
Szolnok, 2011.10.28.

Tünde (8 éves, Hajdúböszörmény)



T. Attila barátunk, ismét e tettek mezejére lépett, és úgy döntött, egy újabb beteg kisgyermeknek szerez örömteli, boldog pillanatokat.

A kívánságok között felfedezte, hogy Tünde, egy hajdúböszörményi kislány net-bookot szeretne kapni a Csodalámpa alapítvány segítségével. Úgy gondolta, hogy meglepi a beteg Tündét, és teljesíti a kívánságát. A gondolatot tett követte, és megvásárolta készüléket.

Majd megkért engem, hogy adjam át helyette az ajándékot, mert ő nem tud személyesen részt venni az átadásnál.
Ezt a kérést szeretettel fogadtam, és 2011. október 28-án a délutáni órákban, személyesen vittem el Tündének a net-bookot.

Az édesanyán kívül más nem tudott az érkezésemről, és nagy meglepetésként érkeztem meg hozzájuk. Az első pillanatokban még megilletődötten állt velem szemben a kislány, de amikor megtudta, hogy a Csodalámpa Alapítványtól érkeztem, és teljesült a kívánsága, az arcán csodálkozás és széles mosoly jelent meg.

Az ajándékot kibontva nagy örömmel vette azt birtokba. Most már biztos, hogy sokkal könnyebbé válnak a kórházban töltött napok a készülék segítségével. A kis Tünde, még a kezelések elején tart, és sok-sok napot fog még a klinikán tölteni a kezelések miatt. Mivel látszott rajta, hogy eléggé elfáradt, ezért elköszöntem tőlük, és megbeszéltük, később is tartjuk a kapcsolatot egymással.

Tündének kitartást, és gyógyulást kívánunk.




Köszönjük T. Attila támogatását!




/ 2






Bodacz Zsolt
kívánság- koordinátor
Hajdúböszörmény, 2011-10-28

Fanni (9 éves, Ostoros)



Ismét örömet szereztünk, egy beteg kislánynak.

Fanni a Csodalámpától egy hordozható DVD lejátszót kért.
A csapatunk szokásához híven ismét a tettek mezejére lépett, és megteremtette neki a kívánságot.

Feleségemmel, Ildikóval felkerekedtünk, és az édesanyával egyeztetett időpontban, november 20-án a délutáni órákban megérkeztünk hozzájuk. Annak ellenére, hogy nem tudott az érkezésünkről, az ajtóban nagy örömmel és szeretettel fogadott bennünket. Mikor megtudta, hogy miért vagyunk ott, nagy öleléssel és puszikkal halmozott el bennünket.

Rövid ismerkedés után a DVD mellé kapott mesék közül be is tettünk egyet és elkezdődhetett a mesenézés. Fannika nagy örömmel vette birtokba az ajándékot, és a testvéreivel közösen élvezték a Hófehérke és a hét törpét.

Biztosak vagyunk abban, hogy jó helyre került az ajándék, hiszen Fannikának még sokat kell várni a teljes gyógyulásra.
A búcsúzkodás hosszasan zajlott, hiszen Fanni mindkettőnket sok-sok puszival halmozott el, és kis szemei csillogtak a boldogságtól, mikor elköszöntünk tőlük.

Fannika, bízunk abban, hogy a gyógyulás már nincs olyan messze, és örömmel nézed közben a meséket.




Köszönjük a baráti társaság ismételt támogatását!






Bodacz Zsolt és felesége Ildikó
kívánság- koordinátorok
Ostoros, 2011.november 20.

Balázs (8 éves, Szécsény)



Egy újabb kívánság teljesült.

Balázs a csodalámpától egy távirányítós repülőgépet kért.
Amint megláttuk a kívánságok között, úgy döntöttünk, teljesítjük azt. Mint a korábban, most is kis csapatunkat hívtuk segítségül, az ajándék anyagi részének a megvalósításában. Rövid keresgélés után rá is leltem az interneten, és megrendeltük neki az játékot. Melindával, az édesanyával egyeztettük az átadás napját, és november 20-án, a délelőtti órákban a feleségemmel, Ildikóval megérkeztünk hozzájuk.

Ekkor Balázs, még nem is sejtette, hogy a kívánsága teljesülni fog. A bemutatkozás után, mikor megtudta, hogy teljesül az álma, nagyon megörült neki, és boldogan fogta a kezébe a távirányítós repülőt. Mivel az édesapa éppen dolgozott, így én szereltem össze neki azt, és megbeszéltük, hogy egy ismerősük, aki már kezelt ilyen típusú játékot, segíteni fog neki abban, hogy megtanulja a kezelését és irányítását.

Még egy pár napnak el kell telnie ahhoz, hogy használatba vehesse az ajándékot, de addig is nagy örömmel nézegette azt.

A feleségemmel közösen mi is együtt örültünk az ő örömének, hiszen látszott rajta, hogy a nehéz műtét ellenére, mekkora boldogságot vittünk az életébe.

Megbeszéltük, hogy amint egyedül is képes lesz irányítani a repülőt, küld róla képeket nekünk. Rövid beszélgetés után gyógyulást kívántunk neki, és elköszöntünk tőlük.




Köszönjük magántámogatóink felajánlását!




/ 2






Bodacz Zsolt és felesége Ildikó
kívánság-koordinátorok
Szécsény, 2011. november 20.

Olga (16 éves, Magyarkeszi)



Olga nem tudta, nem is sejtette, hogy azon a vasárnapon teljesülni fog a kívánsága.

Édesanyja éppen a ház előtt tevékenykedett, amikor megérkeztünk. Amint elmondtuk neki, hogy kik vagyunk és hogy miért jöttünk, addigra Olga is előkerült a házból. Nagyon meglepődött és szinte szóhoz sem jutott örömében.

Már ahogy átadtuk a laptopját azonnal kinyitotta és bekapcsolta. Látszott rajta az öröm és az elégedettség. Reméljük segítségére lesz majd a mindennapjaiban ajándéka.




Köszönjük a KPMG Tanácsadó Kft. felajánlását







Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátor
Magyarkeszi, 2011.11.06.

Dorina (4 éves, Nagykõrös)



Kalandos út vezetett a 4 éves nagykőrösi kislány, Dorina kívánságának teljesüléséhez.
Széll Adrienn támogatóval többszöri egyeztetés után sikerült megállapodni egy olyan időpontban, amikor mindenki ráér és Dorina sincs kórházban.

Végre eljött a nagy nap, és az apuka vezetésével eljutottunk Dorináék tanyájára, ahol egy gyönyörű, csodálkozó szemű kislány fogadott. Azonnal birtokba vette a kismotort, és annak ellenére, hogy nem volt szabad a napon tartózkodnia, lelkesen rótta a köröket a kis járgánnyal. Közben csodálatos történetekkel szórakoztatott bennünket, például a tanyájukon élő őzikéről, aki elvesztette a mamáját, vagy a két kis gyíkról, akiket nevükön szólít.

Maradandó élményekkel a tarsolyunkban távoztunk a kis tanyáról, Dorina sokáig integetett utánunk.

A család ezúton is őszinte háláját fejezi ki, amiért valóra válhatott a kislány álma.




Köszönjük a Havervagy! baráti közösségének, hogy hozzájárultak Dorina álmának valóra váltásához!









Zsombori Erzsébet
kívánság-koordinátor
Kecskemét, 2011.09.01.

Bonifác (8 éves, Várpalota)



Bonifác kívánsága egy X BOX játékkonzol volt, mert a játék örömét társakkal is meg lehet osztani.

Kívánságát a Csodalámpához édesanyja segítségével juttatta el, egy kedves felajánló jóvoltából pedig vágya gyorsan teljesülhetett. Érkezésünkkor a család minden tagja fogadott, Bonifác félénken, de amikor a télikabát rejteke alól leolvasta pólónkról a Csodalámpa szlogenjét, kitörő örömmel invitált beljebb a lakásba, ugyanis számára érkezésünk meglepetés volt.

A csomag kibontását követően azonnal üzembe helyezték a játékot apuka és a nagytesó irányításával. A gyors használatba vétel után önfeledt játékba merült Bonifác, így szinte észrevétlenül elbúcsúztunk Tőle.

Kellemes délutánunk volt osztozva Bonifác örömében.




Köszönjük magántámogatónk, Büttl Krisztián felajánlását.




/ 2






Ligetvári Györgyné és Csajághy Izabella
kívánság-koordinátorok
Várpalota, 2011.11.04.

András Béla (14 éves, Szelevény)




Andris nyár közepétől a klinikánk lakója kisebb nagyobb szünetekkel.
Műtéten esett át, és komoly kezeléseket kap. Kérése egy laptop volt, amit otthon is és a klinikán is tud használni.

Kívánsága egy szép őszi napon teljesült épp akkor, amikor kiderült, hogy haza is mehetnek. Gyorsan kellett cselekednünk, mivel a betegszállítók már jöttek Andrisért és anyukájáért, hogy hazavigyék őket.

Hirtelenjében egyszerre így két meglepetés is érte! Nagyon örült az új gépnek, aminek jó hasznát fogja venni a tanulásban és a régi-új barátokkal való kapcsolattartásban.




Köszönjük a KPMG Tanácsadó Kft. felajánlását







Lengyel Andrea, Túri Edit
kívánság-koordinátorok
Szeged, 2011. október 18.

Richárd (12 éves, Kéthely)


:Ricsinek 2 évet kellett várnia, hogy az álma valóra váljon, mert azt szerette volna, ha már a saját lábán mehessen el a lőtérre.

:Köszönjük az ORFK Rendészeti Szervek Kiképző Központja igazgatójának, Simon Géza rendőrezredesnek, Boros Attila lőtérparancsnoknak és a munkatársainak, valamint Nagy Gergő úrnak a nagyon kedves fogadtatást és a segítőkészséget.



Október 28., péntek délelőtt, 10 óra előtti percek.

Vidám, "napmosolygós" idővel kezdődik e nap. Szükségem is van a szép időre, mert aggódva várom Ricsit Budapesten, a Rendészeti Szervek Kiképző Központja parkolójában.

Az elmúlt két év megpróbáltatásaira, izgalmaira, szervezési munkáira gondolok, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy e napon teljesüljön Ricsi gyermekkori álma. Én magam a szervezésben nem tudtam részt vállalni, és emiatt most kicsit pirulva, de a "Csodalányok", Csodafiúk" munkáját nagyra becsülve készülök Ricsi és szülei fogadására.

A fiút a kézi lőfegyverek iránti rajongása késztette arra az álmodozásra, hogy egyszer igazi fegyvereket foghasson a kezeiben.

És a Csodalámpa "Jó szellemei" ismét csodát tettek!
Hosszú levelezések, telefonálások során, főtisztekkel, és beosztott rendőrökkel fogtunk össze Ricsi álmának megvalósításához.

Most nyílik az autó ajtaja, és édesanyja segítségével előbújik az anyósülésről a szemüveges, izgalomtól kissé megilletődött fiú.
Bal kezével mankón segíti kissé bizonytalan járását, de ezt a mankót a program során, csak "vésztartalékként" tartotta magánál.

Mint ahogyan a kezdeti megilletődése, mondhatni megszeppenése is csak addig tartott, amíg Attila bácsi, a lőtér parancsnoka, és munkatársai; Gergő, és Sanyi bácsiék katonás parolázással bemutatkoztak Ricsinek.

A fiú (és a szülei is!) nagy csodálkozással nézték a lőtéren felállított hosszú asztalon sorakozó kézi lőfegyver csodákat.
Az első percekben hinni nem akart szemének-fülének a gyermek, amikor minden kérésére beleegyező, barátságos "igen" volt a rendőrtisztek válasza.

Ricsi szájából leggyakrabban elhangzó kérdések a "megfoghatom"? "felvehetem"? volt. Nemcsak hogy megfoghatta, felvehette, de minden fegyvert akár darabjaira is szedhetett!

Kérésére, hogy lőhetnek-e a fegyverekkel, valóban "csattanós" választ kapott a gyerek: amelyik fegyverre mutatott, azzal Attila, és Sanyi bácsi lövéseket végeztek.

/ 4




Ricsi, izgalommal vegyes boldogsággal a hangjában elmondta, hogy most értette meg, miért is kellettek a fülvédők, a szemüvegek, és a sok védő rendszabály, melyeket Attila bácsiék óvó szeretettel betartattak vele, és velünk, felnőtt kísérőkkel is.

A meglepetések sora folytatüódott: Ricsit a golyóálló felszerelésbe öltöztették, és testén érezhette a 22 kilónyi védőeszközök súlyát.

Őszinte megdöbbenéssel állapította meg Ricsi, hogy "nem is olyan könnyű a kommandósok munkája"!

A bemutató talán legmeghatóbb pillanata volt, amikor egy "police" feliratú, "eredeti" igazi rendőrségi poló kíséretében "tiszteletbeli rendőrré" fogadták Attila bácsiék Ricsit. De azt a lelkére kötötték, hogy ha igazi rendőr akar lenni, akkor hajráznia kell a tanulásban is.
Megígérték a fiúnak, hogy figyelemmel kísérik a tanulmányait, és ha nem lesz panasz rá, akkor jövőre is visszavárják őt!

"Felfogadott mindent, a bajnok..." ha nem is ijedten, (mint Toldi cseh vitéze tette hajdanán!), de nagyon boldogan, már a jövőt tervezgetve.

Talán ez volt az a plusz, amit közös munkánkkal adni tudtunk Ricsinek a vágya teljesülésén túl; boldog vágyakozással, várakozással tervezi a jövőt.

Hajrá Ricsi!

Ricsi nevében is köszönjük az "RSZKK" minden munkatársának ezt a fantasztikus napot!



Gonda István
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.október 28.

Kinga (17 éves, Budapest)





Kinga saját szavainál jobb beszámolót aligha írhatnánk...



Találkozás a Szentatyával, Róma 2011. november 2.

Kora reggel indultunk a Malév járatával Rómába. Már az odafelé való út is szuper volt, mert a pilótakabinban ülhettünk, ahol a pilóták elmagyarázták a gép működését, és ott is maradhattunk, egészen a leszállásig.

A szállásunk Róma belvárosában volt egy csodaszép hotelben, ahol a legjobb ellátást kaptuk. A szoba mesésen nézett ki, a reggeli nagyon finom és bőséges volt, s néha kellemes meglepetések is vártak minket!

Nem sokkal a hotelba érkezésünk után elindultunk a városba, s megnéztük a Szent Pál Bazilikát, a Santa Maria Maggiore templomot, a Lateráni Szent János Bazilikát, a Colosseumot, a Szent lépcsőt, a Spanyol lépcsőt és este a Trevi-kutat. Teljesen lenyűgöztek a látnivalók.

Másnap reggeli után mentünk a Vatikánba, és hosszú sorbanállás után jutottunk be a pápai áldásra.

A teremben hétezren (!) voltak, és én abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy a legelső sorban ülhettem, a fehér belépőjegyem révén.
A jegyet azóta is gondosan őrzöm, örök életre szóló emlékként.

Izgalommal vártam a pillanatot, mikor jelenik meg a Szentatya.
Amikor belépett a terembe, nagy meghatottság és hála töltötte el a szívemet. A Szentatya belépését örömujjongással fogadtuk, s akkor hittem el, hogy valóban teljesül a kívánságom!

Az audiencián sok nyelven köszöntötték a pápát, különböző csoportok nevében. Egyes csoportok külön énekkel, hangszerrel üdvözölték a Szentatyát. Nagyon ünnepélyes, s felemelő érzés volt ott lenni.

A pápai áldás után az első sorban lévő kb. 20 ember személyesen is köszönthette a Szentatyát.
Nagyon megható volt, hogy nekem még ez a különleges lehetőség is megadatott, és közvetlen kapcsolatba kerülhettem vele.

A pápai gyűrűt megcsókoltam, majd néhány mondatváltást követően a pápa keresztet rajzolt a homlokomra, megáldott, és odaadtam neki az általam készített kézimunka ajándékot. A Szentatyától pedig egy gyönyörű rózsafűzért kaptam.

/ 6



A közvetlen találkozásról sok fénykép készült, melyekből jó párat rendeltünk. Nagyon örülök, hogy ezek a fényképek készültek, mert egész életemben emlékeztetni fognak arra a rendkívüli élményre, hogy személyesen találkozhattam a Szentatyával.

Másnap még megnéztük a Vatikáni Múzeumot, és a Szent Péter Bazilikát. Minden csodálatos volt, bepillantást nyerhettem Róma antik világába is.
Örültem, hogy a Rómában töltött három napot ilyen tartalmasan tudtuk eltölteni, s mindamellett gyönyörű időnk is volt! Kísérőim nagyon kedvesek voltak, minden kívánságomat teljesítették!

A Szentatya áldása egy életre szóló ajándék, melyet nagyon valószínű, hogy nem kaptam volna meg, ha nincs ez a betegségem...

Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették számomra ezt a nagy élményt, melyet sosem felejtek el, és mindig örömmel gondolok vissza rá.

Kinga



Kinga kívánságának teljesítéséhez nyújtott segítséget hálásan köszönjük Mr. Adrian Gray úrnak, Monsignore Kurian Mathew Vayalunkal-nak, a Westin Excelsior Hotel vezetőinek, a Malév vezetőinek és a Malév Duna Club kedves tagjainak, akik törzsutas pontjaik felajánlásával járultak hozzá Kinga utazásához,


Benkő Niki és Benkő Vilmos
kívánság-koordinátorok


Zsolt (10 éves, Sarkad)


Zsoltot az Orthopédiai Klinikán látogattuk meg.
A többesszám indoka, hogy a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak képviseletében Ben, a tanulók képviseletében Csilla jött átadni Zsolt ajándékát, a kért netbook-ot. Az idei, immár hatodik Walk-the-Wish iskolai adománygyűjtő akció egyik kedvezményezettje a diákok választása alapján ugyanis Zsolt lett.

Zsoltot alig két nappal korábban megoperálták. Édesanyjával egyeztettük, meglátogathatjuk-e egyáltalán ilyen hamar az operáció után. Igenlő válaszára viszont nehéz feladatot adtunk: kértük, tartsa titokban Zsolt előtt, hogy másnap meglátogatjuk...

A meglepetés sikerült!
Zsolt gyanútlanul éppen TV-t nézett, mikor Csilla, kezében a netbook-kal belépett a kórterembe.
Elmondtuk kik vagyunk, miért jöttünk, és hogy a kívánsága teljesítésért az AISB 800 diákja, tanára fogott össze.

/ 5



Zsolt nyomban felült, beszélgetni kezdtünk, majd Csilla segített kicsomagolni és beüzemelni a pompás kis számítógépet, tekintve, hogy Zsolt most csak egyik kezét tudta használni a kötésektől. Amúgy nemigen szorult rá segítségre, könnyedén eligazodott a rengeteg billentyű és a a telepítéskor feltett kérdések között.

Ben ráadásként az AISB melegítőfelsőjét is elhozta ajándékba, és nagyon örültünk, hogy a méret pont jó volt.

Közben a növér is látta, hogy "esemény van" Zsoltnál, bekukkantott, és Zsolt örömét látva ő is elmosolyodott.

Kis beszélgetés, fotózás, majd gyors gyógyulást kívánva, nagyon jó érzésekkel elbúcsúztunk.

Jobbulást kívánunk és sok-sok örömöt a netbook-kal ennek az aranyos kisfiúnak.

Zsolt nevében is köszönjük az AISB diákjainak és tanárainak a támogatást.

Patzauer Gábor
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.11.09.


Péter (5 éves, Kaposvár)


Peti igen hosszan gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, hiszen annyi mindent lehetne… Sok-sok álma van egy ilyen nagyfiúnak, de a Csodalámpa csak egyet tud teljesíteni.

Édesanyja, Adrienn elmondása szerint sokat beszélgettek, míg egyszer csak kipattant a fejecskéjéből, hogy ő bizony kedvenc meseírónőjével, Bogyó és Babóca „mamájával”, Bartos Erikával szeretne találkozni Budapesten.
Az írónő már teljesített „csodalámpás” kívánságot, ezért meg-megnézte honlapunkat, vajon kinek is szerezhetne újra örömet. Felfedezte a kívánságot és megelőzött minket, amikor ő írt nekünk.

Mindannyian nagyon készültünk a találkozóra, és Peti külön kívánsága az volt, hogy kishúgát, Zsófit is elhozhassa.

Csodaszép napot töltöttünk együtt. Kedves támogatóink, a budapesti Art’Otel munkatársai és vezetői, amikor megtudták mire is készülünk, színhelyül felajánlották a szálloda egyik tárgyalóját. Családiasan berendeztek, volt ott sok finom falat, kakaó és süti, sok, sok Bobó és Babóca mesekönyv, gumicukor és egyéb játék.

Peti és Zsófi hirtelen azt sem tudták hova nézzenek, kapjanak, főleg azután, amikor Erika megérkezett, sok, sok mesekönyvvel megrakodva.
Több órán keresztül beszélgettek, meséltek egymásnak, szóba kerültek Peti kedvenc meséi a sorozatból, megnéztük a 2012-es évre szóló ajándék naptár képeit, megkerestük melyik képnek mely könyvecske a „gazdája”, meghallgattuk az új meséket, mit is éreztek Erika gyermekei, mikor először vitték a családi autót lemosatni, együtt néztünk szivárványt és verseltünk, énekeltünk, megtudtuk, hogy Péter a „legeslegeslegkedvesebb” meséje a rumos sütiről szól.

A nagy játszadozásban, beszélgetésben alaposan kifáradtunk, amikor jött a finom ebéd, sőt a szálloda cukrásza meglepett minket egy igazi Bogyó és Babócá-s tortával, amit persze Petinek haza kellett vinnie.

/ 5



Kedves barátunk, Ildikó egész nap szebbnél szebb lufi figurákat hajtogatott Zsófinak és Petinek, persze Erika gyerekeiről sem feledkezett meg. Katicabogarak, zsiráf, teknős, oroszlán és nyuszi is csatlakozott hozzánk, amíg a meséket hallgattuk.

Sajnos ennek a napnak és találkozónak is vége lett, és kiderült, Peti búcsúajándékkal is készült.
Erikának és családjának készített egy csodaszép rajzot, amit ő egyedül talált ki és csinált meg: ezen papafa, mamafa és a fa-gyerekek is ott voltak, sőt két kis fonalból készült babával is megajándékozták az írónőt.

Hogy kinek telt el gyorsabban az idő és ki örült jobban nehéz megmondani, de bízunk abban, hogy a találkozó sokáig emlékezetes lesz Peti és családja részére. Talán még az is megeshet, hogy egyszer az egyik mesében felbukkannak ők is…

Patzauer Éva
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.11.11.

A kívánságteljesítéshez nyújtott segítséget köszönjük Bartos Erika írónőnek, aki kedvességével ismét nagy örömet szerzett Petinek és nekünk, az Art’Otel vezetőinek és összes munkatársának, akik mind azon igyekeztek, hogy még szebbé varázsolják a mai napot és Kis Ildikónak is, aki csodalufijaival mindannyiunkat elvarázsolt.


Réka (16 éves, Dédestapolcsány)



Réka 16 éves nagylány, kicsi korától a GYEK-be jár kezelésre, s még hosszú út áll előtte.

Szeretett volna könnyen kommunikálni az osztálytársaival, ismerőseivel, s ezért nagyon örült volna egy laptopnak.

A kívánsága gyorsan teljesült!
Réka egy laptop boldog tulajdonosa lett!!

Kedves Réka!
Sok örömet kívánok a laptopodhoz!



Köszönjük a KPMG Hungária Kft. támogatását!






Tatárné Csonka Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2011.11.05.

Ferenc József (10 éves, Ózd)



Józsika 10 éves, Miskolcon a GYEK-ben kezelik.

Szeret a számítógépen játszani, netezni, de saját gépről csak álmodozott eddig. Nem is sejtette, hogy a Földgáz Szállító Zrt. vezetősége, és több munkatársa már hetek óta azon fáradoznak, hogy Józsika álmát teljesítsék.

Szüleivel egyeztetve úgy jöttek be a kórházba, mintha egy vizsgálatra jöttek volna. A kisfiú nem is gondolta, milyen meglepetésben lesz része.

Egy komoly számítógép várta Őt! El sem akarta hinni, hogy az övé, és hazaviheti! Boldog mosoly volt az arcán, anyukájának könnyek csillogtak a szemeiben.




Józsika, szülei, és a Csodalámpa Alapítvány nevében szeretnénk köszönetet mondani a

Földgáz Szállító Zrt vezérigazgatójának, Dr Zsuga János Úrnak, az adományért,

Pénzügy és Gazdálkodás kollektívájának, és a Miskolci Üzem munkatársainak a gyors, hatékony, segítőkész munkáért.






Tatárné Csonka Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2011. november 05.

Bianka (5 éves, Pécsvárad)



Bianka már hosszú ideje a klinikán volt. Akkor is, amikor az általa kívánt játszóteret kiszállították, és összeszerelték. Fogalmunk sem volt, hogy mikor mehet haza, csak azt reméltük, hogy még marad a jó idő, hogy kipróbálhassa ajándékát.

Csodák csodájára a játszótere felépítését követő nap olyan sokat javult az állapota, hogy délután haza engedte a doktor bácsi. Mivel mi csak később tudtunk menni, megkértük anyukáját, hogy addig ne mutassák meg neki, ha lehet.

Amikor megérkeztünk, Bianka örömmel fogadott bennünket, de nem sejtette, hogy mi lesz. Beszélgettünk arról, hogy mit is kívánt ő a Csodalámpától. Elmondta, hogy egy játszóteret szeretne, piros csúszdával.

Megkértük, hogy öltözzön fel, menjünk ki az udvara, és mutassa meg, hogy hova szeretné. A mit sem sejtő kislány vidáman beszélgetett velünk, de amint a ház mögé értünk, szinte megnémult. Csak lassan tudott megszólalni az ámulattól, mert ott állt a vágyva-vágyott játszótér, piros csúszdával és kettő hintával. Amikor végre ráeszmélt, hogy az övé, rögtön birtokba vette. Ő és a kutyája, aki mindig, mindenhol vele van, még a klinikán is. Felváltva csúszdáztak, majd együtt is. Aztán az egyik hintában a kutya, másikban Bianka, aki hatalmas kacagások közben csak azt mondta, hogy még, hogy magasabbra!!!

Jó volt látni felszabadult boldogságában és a betegségnek még csak a nyoma sem látszott akkor rajta.




Köszönjük Nyisztor Zoltánnénak, hogy ingyen kiszállították és összeszerelték a kislány kerti játékát!




Köszönjük a Sláger Angyal Alapítvány támogatását!







/ 2






Bezdánné Végh Tünde, Szabó László és Solymosi Ágnes
kívánság-koordinátorok
Pécs, 2011. 10. 11.

Ábel (5 éves, Budapest)


Kedves "Csodalámpások"!



Mint oly sokan mások, mi is végtelen hálával és köszönettel tartozunk sok rendkívüli embernek!!!

A Dzsinn a mi Ábelünk kívánságát is meghallgatta és teljesítette!!!
Tavaly év végén keresett fel bennünket a tűzoltó utcai klinikán a Csodalámpa egyik fáradhatatlan "segítője", Sípos Zsuzsanna.

Végtelen szeretettel és odafigyeléssel fordult az 5 éves kisfiunk felé. Mesélt neki a lámpás szelleméről és arról, hogy ő is kérhet valamit a Dzsinntől.
Ábellel akkor már több mint egy hónapja szinte végig kórházban voltunk, így rögtön meg is volt a kívánsága. Haza szeretett volna menni a 7éves bátyjához és a 3 éves öccséhez a hétvégére. Elmondtuk neki, hogy mennyi mindent kérhet, hogy milyen csodákra képes a Dzsinn, de ő kitartott a vágya mellett. Szerencsére az állapota javult, így "segítség" nélkül is hazajutottunk. A gyerekek hihetetlenül boldogok voltak, hogy együtt lehettek!


Mi a hétvége után folytattuk a kezelést, de Zsuzsanna sokszor megkeresett bennünket, hogy feltárja Ábel titkos vágyait, vagy hogy megnézze jól van-e,vagy éppen mesedélutánra csalt minket. Mindig mosolyogva, végtelen kedvességgel és türelemmel hallgatta végig Ábelt, aki természetesen - mint a legtöbb gyerek - hetente másra vágyott, mást szeretett volna. Ő kivárta, hogy beérjen az igazi vágy, hogy meg merjen nyílni annyira Ábel, hogy a legtitkosabb vágyát elmondja.

Már majdnem befejeztük a kezelést, amikor Zsuzsanna újra megkérdezte Ábelt, hogy mit szeretne a Dzsinntől kérni. Ábel kissé félve, de kibökte, hogy PSP-t szeretne, olyat, amilyet a nagyobb fiúknál látott és ki is próbált. Zsuzsanna rám nézett és mosolyogva mondta, hogy most tényleg látszik Ábelen, hogy mindennél jobban erre vágyik. Így hát tolmácsolta a kérést a Csodalámpa felé.



Tihanyi Sándor keresett meg telefonon, hogy sikerül Ábel kívánságát teljesíteni a FŐTAXI jóvoltából és Hausz Gyula vezérigazgató szeretné személyesen átadni a PSP-t.

Ábel izgatottan várta, hogy teljesüljön a kívánsága. Számolta vissza a napokat, hogy mikor jönnek a "bácsik", s hogy mikor hozzák el a Dzsinntől a játékot.

Nem kellett sokat várnia, október 13-án, csütörtökön nyílt az ajtó és a két kedves"bácsi" megérkezett, kezükben csomaggal. Ábel izgatottan bontogatott, s legnagyobb örömére nemcsak a PSP-t kapta meg, hanem hozzá a kedvenc játékát, a Csillagok háborúját.

Gyula bácsi és Sanyi bácsi készségesen segédkezett a gép beüzemelésében és kipróbálásában. A gyerekek hihetetlen szakértelemmel vetették bele magukat az űrjáték fortélyaiba! Csodálatos volt látni, hogy Ábel mennyire meg van hatódva, hogy tényleg teljesült a kívánsága!


Őszinte hálával köszönjük Hausz Gyulának, Tihanyi Sándornak és a FŐTAXI minden dolgozójának, hogy gondoltak Ábelre, és segítségükkel boldoggá tették!!!

Tiszta szívből köszönjük mindenkinek, aki csak egy percet is áldozott arra, hogy a sok kis beteg élete könnyebb, boldogabb legyen a sok szeretet, gondoskodás odafigyelés által!!! Nem lehet eléggé meghálálni, hogy boldognak láthatjuk Ábelt, amikor kezébe veszi a hőn áhított játékot s megosztja testvéreivel!!!

Szívből kívánjuk, hogy a Dzsinn még sok kívánságot teljesítsen,s ehhez mindig legyen sok kedves, áldozatkész segítője!!!



Őszinte hálával és köszönettel:
...... Ábel és családja

Budapest, 2011.10.13.




Köszönjük a FŐTAXI támogatását!




Gábor (14 éves, Sellye)



Gáborral az intenzív osztályon találkoztam először, ahol már határozott kívánságát mondta el. Mivel ott a PS 3 gépet nem tudta volna használni technikai okok miatt, próbáltam valami más kívánság irányába terelni. Gábor hajthatatlan volt és ragaszkodott az eredeti kívánságához és még egy autós játékot szeretett volna hozzá.

Bizonytalan volt jó ideig a fiú hazamenetele, hiszen lélegeztető gépre lett volna szüksége otthon is. Egy idő után újra meglátogattam. A kívánsága továbbra is a PS3 gép volt autós játékkal. Kíváncsian érdeklődött, hogy mikor kaphatja meg. Erre azt válaszoltam, hogy akkor majd, ha hazamegy. Ezt elfogadta.

Múltak a napok, és mikor ismét kerestem, addigra már Gábor csodák csodája otthon volt . Ekkor gyorsan intézkedtünk, megvettük az ajándékát és meglátogattuk otthonában. Amikor meglátott bennünket, rendkívüli boldogság tükröződött az arcán. Arról nem is beszélve, amikor a vágyott ajándékra tévedt a szeme…


- Igen, ez az! - mondta boldogan. Aztán meg kellett mutatni a játékot is, ami szintén elégedettséggel töltötte el. Kipróbálni még nem tudta akkor, mert meg kellett várnia az apukáját, hogy kiültesse a székébe.


Ragyogó mosolya elárulta, hogy milyen nagy örömet szereztünk neki, azzal, hogy teljesítettük a kívánságát. Reméljük, tud vele majd sokat játszani.




Köszönjük a Havervagy! baráti közösségének, hogy hozzájárultak Gábor álmának valóra váltásához!










Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
2011.11.06.




From: K... Z...né e.....s @ freemail.hu
Sent: Monday, November 07, 2011 6:16 PM
To: csodalampa
Subject: hálás köszönet



Tisztelt Csodalámpa Alapítvány!


Gáborka november 10.-én lesz 15 éves, születésnapjára megkapta az álmai ajándékát. Hálásan köszönjük az Alapítványnak, hogy valóra váltották Gáborka álmát. Mindenkinek köszönjük, aki részt vett a kívánság teljesítésében.

Nagy örömet szereztek Gáborkának, hogy megkapta a Play Station-t. Lélegeztető gépen van, ez az egyetlen szórakozása.

Kívánunk további áldozatkész munkájukhoz sok sikert. A Csodalámpa összes "dolgozójának" Áldott, Békés Ünnepeket és Sikeres Új Esztendőt kívánunk.


Köszönetel: D... Gáborka és családja


Bianka (3 éves, Szentlőrinc)



Bianka már több hónapja a Szt. László Kórház Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának lakója. A steril bokszból kikerülve félsteril szobában várja a gyógyulást. A napok egyre hosszabbak, és unalmasabbak. Ennek megrövidítése érdekében kért Bius a Csodalámpától egy hordozható DVD-t, melyen keresztül kedvenc mesefilmjeit nézheti.

Bianka nagyon félénk kislány, ezért az ajándék átadásához kórházunk gyógytornászát, Bea nénit hívtuk segítségül, mivel ő nap, mint nap tornáztatja Biust.

A dobozok gondos lefertőtlenítése után kezdődhetett a kicsomagolás. Bius félénk mosollyal várta, mikor bukkan fel végre a várva várt ajándék. Nagy volt az öröm, mikor édesapja beindította a DVD lejátszót, és megjelent a képernyőn a 101 kiskutya c. film.

Biusnak minél előbbi gyógyulást kívánok!




Köszönet a támogatónak, Lovászi Mártának és családjának, hogy mosolyt csalogattak Bianka arcára.






Bíróné Pallag Erika
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.10.28.

Dániel (15 éves, Kompolt)






Danit igazi meglepetésként érte ez az ajándékozás!

Mit sem sejtve érkezett október 26-án a Tűzoltó utcai klinikára, ambuláns vizsgálatra, majd az Eötvös József Gimnázium diákjai állták körbe, kezükben egy csomaggal, amiről hamarosan kiderült, hogy a régóta áhított laptop lapul benne.

A nagyfiú őszinte örömmel és meglepetéssel bontotta ki az ajándékát, megígérte, hogy hazaérkezve az első dolga az lesz, hogy a bátyja segítségével beüzemeli a masinát.




Köszönjük az Eötvös József Gimnázium diákjainak, tanárainak

hogy támogatásukkal lehetővé tették Dani örömét!







Dr. Jenei Tiborné
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.10.26.

Diana (14 éves, Petrikeresztúr)


Diana és nagymamája Zalából, Petrikeresztúrról jöttek Pécsre a Gyermek Klinikára ellenőrzésre.

Minden alkalommal nagyon várta a laptopot, mivel még tavasszal kaptuk meg a kérését, de türelmes volt, nem sürgette. Talán épp ezért lepődött meg a mai ajándék átadásnál, mert pont ma nem is gondolt rá...
Mesélte, hogy az iskolában is használnak számítógépet és most már ő is tud otthon a saját gépén gyakorolni és a tanulásban is segítségére lesz. És ha már a vizsgálatra várniuk kellett egy ideig, mindjárt használatba is vette a gépet.

Diána és nevében mi is köszönjük a az adományozónknak a remek gépet.



Bezdánné Végh Tünde, Magosi Viktória és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Pécs, 2011. 11. 02.





Köszönjük a KPMG Tanácsadó Kft. felajánlását






Kinga (16 éves, Székesfehérvár)


Kinga nagy vágya az „Operaház Fantomja” c. előadás megtekintése volt.

Régóta szereti a musicaleket, így pontosan tudta, hogy nagyon sok színvonalas előadás van a fővárosban. Barátaitól, ismerőseitől olyan sok jót hallott a "Fantomról", hogy szinte magától értetődő volt, hogy ezt a musicalt választotta.

Nagy izgalommal készültünk az előadásra, hiszen szerettük volna az előadáson túl is meglepni valamivel, ami nehezen elérhető egy „közönséges” színházlátogató számára. Ezért is találtuk ki a színház vezetőségével, hogy miután legördül a függöny, Kinga mindhárom főszereplővel találkozik a színpadon.

Kinga és családja nagyon élvezte az előadást, nem csoda, hiszen az igazgatói páholyból nézhettük végig. A szünetben még frissítő és finomság is került, hogy újult erővel térhessük vissza a második felvonásra.

A szűnni nem akaró tapsvihart követően Mahó Andrea már rutinosan fogadott minket, hiszen 8 évvel ezelőtt Gábornak is ez volt a vágya, így már ismerte a Csodalámpát.
Emlékül elhoztuk a művésznőnek az akkori beszámoló másolatát, persze Raoul és a Fantom sem maradt emlék nélkül. A Szamos Cukrászda ügyes kezű cukrászainak hála mindhármuknak átadhattuk a maszk marcipánból készült változatát egy-egy szál rózsával. Kinga sem maradt ajándék nélkül, a színház ajándékaként a "Fantom" eredeti maszkját vihette haza emlékül.

/ 4



Biztosak vagyunk abban, hogy ez a szép este tovább erősíti Kingát a gyógyulás felé vezető úton és örökre színházrajongóvá teszi.

Patzauer Éva
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2011. október 28.

Köszönjük a Madách Színház vezetőségének és színészeinek, munkatársainak Kinga kívánságának teljesítéséhez nyújtott támogatást.


Belépés