2011-06

Beszámolók/2011-06-28 Zsolt



Egy felhős péntek délután mosolyt csaltunk a 4 éves Zsoltika arcára, amikor egy színes papírba csomagolt dobozzal beléptünk a szobába.

Míg összeállítottuk a TV-t, anyukája fényképen megmutatta, hogy Zsoltika járt már Pesten az Állatkertben, a Forma1-en, sőt Ludas Matyinak beöltözve is megjelent már gyerekeknek rendezett farsangon.

Mikor a frissen beüzemelt új TV-n megjelentek az első meseképek, szemén csodálat tükröződött és az, hogy nagyon tetszik a műsor.

További szép meséket és jobbulást kívánunk neki.




A kívánságot a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány támogatásával teljesítettük







/ 2






Dr. Batári Péterné
kívánság- koordinátor
Tiszatenyő, 2011.06.24.

Beszámolók/2011-06-28 Maja






Maja 8 évesen már több műtéten túl van, még egy darabig magántanuló, hiszen nem járhat iskolába. Így azt kérte a Csodalámpától, ajándékozzunk neki egy netbookot, hogy azon keresztül tudjon beszélni az osztálytársaival, bepótolhassa az iskolai lemaradást.

Mivel gyereknap közeledett és az egyik televíziós szerkesztő meghívott bennünket a műsorába, így Maját ott köszöntöttük fel élő adásban. Bár kissé megilletődött a sok lámpa és mikrofon között, de a netbookot meglátva, szinte csak arra tudott gondolni, mikor foghatja már a kezébe és netezhet rajta.

Maja, nagyon sok erőt kívánunk neked, használd minél több ismeret megszerzésére, játékra a netbookodat.




Köszönjük Tuba Mariannak, a Hír TV szerkesztőjének és a stábnak, hogy

ilyen élményben is részesülhetett ez a pici kislány.




A kívánságot a támogatásával

teljesítettük. Nekik is szívből köszönjük, hogy megvalósulhatott Maja álma!




Felkai Márta
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011. május 28.

Beszámolók/2011-06-28 Barbara





Barbara, a kisvárdai 9 éves kislány, igen csak meglepődött, amikor meglátogattuk. Fáradtnak és kicsit ijedtnek is tűnt, amin persze nem csodálkoztunk.

Kívánsága egy net-book volt. Ajándékát meglátva egy kicsit enyhült tartózkodása és nagy érdeklődéssel vette kézbe azt. Rövid ott létünk alatt egy udvarias és nagyon figyelmes kislányt ismerhettünk meg.

Mint Barbara édesapjától megtudtuk, kislánya jó ismerője az informatikának, és nagy hasznát fogja venni a net-booknak. Erre azért is szüksége van, mivel betegsége miatt sajnos gyakran kell több napos kórházi kezelésen részt vennie, és ezzel az eszközzel sokat tanulhat, valamint az addig unalmas órákat is hasznos időtöltéssel cserélheti fel.

Barbara egészségi állapotára figyelemmel, látogatásunk nem lehetett hosszú.

Kívánjuk, hogy Barbara minél előbb gyógyuljon meg! Reméljük, jó hasznát veszi majd a „Csodalámpa” ajándékának, és azzal valóban sikerül megkönnyíteni a kórházban még ráváró hosszú napok elviselését!


A kívánságot a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány támogatásával teljesítettük







Dr. Magyar Judit
kívánság-koordinátor
Kisvárda, 2011. 06.12.

Beszámolók/2011-06-24 Kornelia





2011 tavaszán a Csodalámpa Alapítvány megszervezte az 1500-ik csodát: egy stylist divattanácsai alapján változtattunk át egy nagylányt.

Kornélia, akit mindenki Nellinek hív, imádja a divatos ruhákat, szeret öltözködni, de nem mindig biztos abban, jól választ-e? Ehhez kérte a Csodalámpa segítségét, szervezzünk egy találkozót egy olyan szakemberrel, aki kritikusan elmondja, mi áll jól neki.
Már Robi stylist azonnal vállalta a felkérést és megbeszéltük, egy délután csak arról szól majd, hogy tanácsokat ad Nellinek, mit, mivel hordjon, mi áll neki a legelőnyösebben, miben mutat még gyönyörűbben.

Nelliéknek Sárvárról utaztak Budapestre, s már azt sem tudjuk, a hosszú út, a 35 fokos meleg vagy az izgalom kerített-e bennünket a hatalmába, amikor Budapest belvárosában szinte leroskadtunk egy napernyő alá egy hideg itallal a kezünkben. S mintha egy kedves baráti pár csevegésébe csöppentünk volna: Nelli és Robi szinte mindenkit kizárva divatról beszélgetett órákon át. Robi dicsérte Nelli fejkendőjét és a jelenlegi stílusát, de azt ígérte, megmutatja, hogyan kell jól összeválogatni az öltözékét. Ezután következett a több órás próba, majd a Nelli számára is elfogadható darabokat - például egy elegáns ruhát a szalagavatóra – megvásároltuk. Akkor, ott az üzlet közepén, kezünkben az újonnan szerzett divatholmikkal tényleg beigazolódott az általános nézet, hogy nekünk, nőknek bizony boldogsághormont termel egy-egy vásárlás. Akkor, ott Nelli úgy látszott, igazán sok boldogsághormonhoz jutott és valószínűleg még nagyon sokáig kitart a hatása.




Köszönjük Már Róbert stylistnak, hogy időt és energiát fordított ránk, s ezzel nagyon nagy örömet szerzett Nellinek.




Külön köszönet a H&M Vörösmarty téri üzletének, ahol lehetőséget kaptunk, hogy több órára kissé felforgassuk

a megszokott rendet a folyamatos próbákkal és a fényképezéssel.




/ 3







Felkai Márta
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011. május 26.

Vivien Ibolya (12 éves, Budapest)


Előző nap egyeztettem édesanyjával a találkozót és kértem, akármilyen nehéz, tartsa meg a titkot: hétfőn teljesül Vivien álma. Nem lehetett könnyű dolga...

Vivien percekkel érkezésünk előtt ébredt fel, és szinte még félálomban pislogott a két ismeretlenre, akik egy barna dobozzal léptek betegszobába.
A másik "idegen" Ben O'Brian úr volt, a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola, az AISB egyik tanára.

Vivi ajándékát, a vadonatúj laptop-ot ugyanis az AISB diákjaitól és tanáraitól kapta.

:Az iskolában hagyomány, hogy néhány, a művészeti szakkörökön készült műtárgyat (pl. festményt, kisplasztikát) elárvereznek és a bevételt jótékony célra fordítják.

:Az idén a diákok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a Csodalámpa, pontosabban a csodalámpás gyerekek legynek a kedvezményezettek.

Amíg bemutatkoztunk, kik vagyunk, miért jöttünk és Ben kitűnő magyarsággal elmondta a laptop történetét, Vivien mosolya is egyre szélesebb lett, pedig a laptop még a dobozában lapult.
Javasoltam, hogy talán csomagoljuk ki, lássuk mit rejt a barna doboz.

/ 3



A kicsomagolás közben véletlenül hátranéztem, és láttam, hogy Vivi orvosai is mosolyogva leskelődnek... Bizony, bizony, ők is megérdelmelt részesei ezeknek a kis csodáknak...

A gép láttán Vivi mosolya még szélesebb lett, csillogó szemmel símogatta, hogy milyen szép és csak az ÖVÉ!
Rögtön tervezgette is, hogy mi mindenre fogja használni a filmnézéstől internetezésig.

Nemcsak Viviennek és édesanyjának volt ez a nap örömteli és különleges, Ben és én is meghatottan búcsúztunk el ennyi öröm láttán.

Vivien nevében is köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak és tanárainak ezt a nagy örömöt.
Viviennek az ő nevükben is minél gyorsabb gyógyulást kívánunk.

Patzauer Gábor és Ben O'Brian
kívánság koordinátorok
Budapest, 2011.06.20.


Hajnalka (14 éves, Úri)


Hajnalka a Csodalámpa dzsinnjétől azt kérte, hogy delfinekkel úszhasson. Tudtuk, hogy az utazás nem kis szervezést igényel majd, mert Európában csak Nizzában van erre lehetőség, a Marineland delfináriumban.

Június 10-én indultunk, párizsi átszállással jutottunk el Nizzába, elfoglaltuk szállásunkat a Le Meridien Nice hotelban.

Másnap eljött a várva várt nap, reggel izgatottan indultunk Marineland-be. Már a park látványa csodálattal töltött el bennünket, megtekintettük a jegesmedvéket, a pingvineket, láttunk delfin-, bálna- és fókashow-t is.

Délután 5-kor jött el a nagy pillanat, amikor neoprén ruhában Hajni a delfinek közé mehetett, és a gondozók tanácsai szerint ismerkedett az állatokkal.
Olyan gyorsan kialakult a jó kapcsolat közöttük, hogy az egyik delfin végül az idomár füttyjelére sem akart elszakadni a kislánytól, hanem folyamatosan kőrözött körülötte. Hajni a „Flipper”nevet adta a kedvencének, és még napokig mesélte a vele kapcsolatos felejthetetlen élményeit.

/ 7



Másnap a kislány a napsütést élvezve megmártózhatott a tengerben, este pedig sétálni indultunk ebben a gyönyörű, szépen kivilágított városban. A sétával egyben el is búcsúztunk Nizzától.

Visszafelé párizsi átszállással jutottunk haza, a csatlakozás miatt éjszaka a Sheraton Paris Hotel vendégszeretetét élveztük.

Hajni nevében is köszönjük a Le Meridien Nice és a Sheraton Paris Hotel támogatását, valamint azt a figyelmességet, szeretetet amivel Hajnit körülvették.

Köszönjük a MALÉV Zrt. és a "MALÉV Duna Club" törzsutasainak támogatását!

Dr. Jenei Tiborné
Kívánság-koordinátor
Nizza, 2011.06.10-13.




A Csodalámpa csapata nevében külön köszönjük Adrian Gray úr, a Le Meridien Budapest hotel igazgatójának sokrétű segítségét, amellyel lehetővé tette, hogy Hajnalka Nizzában és Párizsban fantasztikus szállodákban pihenhesse ki a sok élmény és utazás fáradalmait.



A kívánságot támogatóink segítségével teljesítettük:










Hajni írt nekünk:

Delfinsimogatás Nizzában!

Hajnalka vagyok, 14 éves, a Csodalámpa Alapítvány önkéntesei ellátogattak a régi iskolámba a Mozgásjavító Általános Iskolába.
Feltették a kérdést, hogyha egy tündér teljesítené egy kérésemet, mit szeretnék a legjobban kapni. Én nagyon szeretek úszni és az állatokat is nagyon szeretem, kicsi korom óta szerettem volna közel kerülni a delfinekhez. Tudtam, ez nagyon nagy kérés, de mondták, hogy bátran mondjam. Elmondták, ez sok szervezést igényel, ezért lehet, hogy akár egy évig is várnom kell.

Június 10-én valóra válhatott az álmom! 4 napra elutazhattunk anyával Franciaországba. Az alapítvány munkatársaitól megtudtuk, hogy nagyon sok szervezés előzte meg az utazásunkat. Két gyönyörű szállodában lakhattunk, Párizsban a Sheraton Hotelban és Nizzában a Le Meridien Hotelban. A Le Meridienben egy csodálatos lakosztályt kaptuk, az ágyból nézhettem a tengert, de ha kedvem volt kifeküdhettem a teraszunkra a nyugágyba.
Annyira kedves volt velem mindenki! Soha nem fogom elfelejteni az ott töltött két napot! A Sheraton Hotelben egy éjszakát töltöttünk. Ott a szobánkból láthattuk felszállni a repülőket. Gyönyörű volt ez a szálloda is, jó lett volna még egy kicsit ott maradni! Kísérőnk elmondta, hogy mindkét hotelben teljesen ingyen lakhattunk, nagyon köszönöm Nekik! Felejthetetlen emlék marad!!!

A delfinek! Az valami csoda volt! Annyira szerettem volna odabújni hozzá, de sajnos azt nem lehetett. Az egész napunk csodálatos volt a Marinelanben. Láttunk delfin, fóka showt, és a fő a gyilkos bálnák show műsora volt.
Nagyon elfáradtunk, annyi minden történt a négy nap alatt, hogy még mindig jönnek elő belőlem az élmények, amit nem meséltem el itthon.

Nagyon-nagyon köszönöm a Csodalámpa Alapítványnak, a szállodáknak, és a kísérőinknek azt a sok-sok segítséget, amit kaptam én soha nem felejtem el őket, remélem ők sem engem!

Hajnalka


Beszámolók/2011-06-17 Alexandra




Ezen a szerdai, verőfényes nyári délelőtt az Art’Otel egy különszobájában, négy fiatal nő olyan csodának lehetett tanúja egy nagylány jóvoltából, amely hosszú ideig (ha nem örökre) változtatott meg valamit bennük.

Alexandra már az első pillanatban levett mindenkit a lábáról, nemcsak választékos modorával, hanem azzal a feltétlen szeretetével, amellyel minket, idegeneket fogadott. A legtermészetesebb módon ölelt át bennünket, fogadta (és adta) az újdonsült barátság első puszijait.

Sziporkázó szóviccein az első csodálkozáson túltéve magunkat már önfeledten nevettünk, és hamar átalakult a kívánságteljesítés egy „csajszi- klubbá”, ahol helye volt a fiúkkal kapcsolatos témáknak, a smink és a színház mellett. A folyamatos kérdések és feleletek áramlását, csak a fantasztikusan finom torta és capuccino állította meg – a hotel jóvoltából-, természetesen csak addig a pár percig, amíg az állandóan fogyókúrázó hölgyek nagy pironkodva el nem fogyasztották.

Az igazi meglepetés ajándékot most nem a kívánságkérő gyermek kapta először, hanem mi, akik könnyes szemmel hallgattunk végig egy Kosztolányi Dezső és egy Zelk Zoltán verset, egy olyan fiatal tehetséges hölgy előadásában, aki a szavalásával egy színházat varázsolt körénk.

Természetesen nem maradhattunk adósok, hamarosan előkerült a várva várt kis videokamera, mely mostantól arra van hivatva, hogy minden lépését, szavát és tettét megörökítse ennek a rendkívüli nagylánynak. Mivel nem lehetett nem kipróbálni a szerkezetet, az első felvételek már magukba is zárták ennek a napnak az utolsó pár meghitt percét.

Alexandra, kívánunk neked sok erőt és kitartást a gyógyulás további útján, vegyen téged körül sok mosoly és szeretet, legalább annyi, amennyit te adsz a környezetednek.

Köszönjünk a Budapesti Értéktőzsde munkatársainak, hogy lehetővé tették Szandi álmának megvalósulását,




és köszönjük az Art’Otelnek, hogy ismét egy újabb kívánságteljesítésnek adott otthont.










Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.06.15.

Beszámolók/2011-06-16 Petra






Petra, akit igazából mindenki Kamillának hív, nagyon szereti Halász Juditot és persze a dalait is kívülről ismeri.

Már nagyon izgatott volt egész héten, mert tudta, a hétvégén koncertre mehet, ahol személyesen is találkozhat kedvenc énekesnőjével.

Még az előtt odaértünk, mielőtt a sok kisgyerek ellepte volna a nézőteret, így sikerült megnézni, hogyan próbál a színpadon Judit néni. Majd nemsokára megtörtént a csoda, bemehettünk a művésznő öltözőjébe, ahol Kamilla átadta kedvencének a neki készített rajzot. Majd jött a régen várt a beszélgetés, Judit néni nagyon kedvesen érdeklődött Kamilla hobbijáról, megkérdezte, melyik dal tetszik neki a legjobban, amit azután el is énekelték együtt.

Készítettünk még képeket, majd hagytuk a művésznőt készülődni, mi pedig elfoglaltuk az első sorban a helyünket. Ezután fergeteges óra következett, a gyerekek együtt énekeltek, tapsoltak Halász Judittal, köztük persze Kamilla is, akinek azt gondolom, egy egész életre szóló élményben lehetett akkor ott része.




Köszönjük a Millenáris vezetőségének, hogy lehetővé tették a belépést a koncertre,

Födő Sándor menedzsernek pedig a találkozó megszervezését

és természetesen hálásak vagyunk Halász Judit művésznőnek, aki már többször teljesítette a csodalámpás gyerekek kérését.







Felkai Márta
kívánságkoordinátor
Budapest, 2011.április 30.

Beszámolók/2011-06-16 Andras




Mindig örül a Csodalámpa csapata, ha olyan izgalmas kérés érkezik hozzánk, mint Andrisé, aki egy rendőrkutya-kiképzést szertett volna megnézni. Imádja a négylábúakat, már neki is van otthon egy, ezért szerette volna látni, mi a fortélya, hogyan zajlik egy igazi kiképzés.

A kívánsággal az ORFK Oktatási Igazgatóságát, ismertebb nevén a dunakeszi rendőrkutya-kiképzőt kerestük meg.
Varga Balázs alezredes úr és munkatársai egy igazán kellemes napot szerveztek Andrisnak és természetesen nekünk felnőtteknek is, hiszen nem mindennap juthatunk el például egy kommandós akció kellős közepébe.

Dunakeszin valóságos rendőrkutya-bevetést nézhettünk meg, láthattuk, hogyan fogják el és teperik le a betörőt, mennyire értik a kutyusok a vezényszavakat. Ilauszki Tibor őrnagy szinte végig Andris kerekes széke mellett guggolt és magyarázott minden egyes mozzanatot. Valódi érdekesség volt, amikor megnézhettük az őrnagy közvetlen munkatársának, „Józsefnek” a produkcióját, aki Európa egyetlen yorkshire terrier kábítószer-keresője.

Ezután egy laborba mehettünk be, ahol különleges módszerekkel lehetett a sötétben is az árulkodó nyomokat felfedezni. Bár mi már nagyon elfáradtunk, Andris továbbra is kérdezősködött és megfigyelt minden apró részletet.

A program végén egy kellemes ebéd mellett beszélgethettünk még a bázis vezetőivel, munkatársaival. S hogy Andris el ne felejtse ezt a napot, a rendőrkutyákról készült könyvet és rendőrsapkát kapott ajándékba.

Köszönjük az ORFK és az ORFK Oktatási Igazgatóság vezetőinek a bemutatót,

illetve a konyhát üzemeltető Julienne Kft-nek a vendéglátást.




/ 2






Felkai Márta
kívánságkoordinátor
Dunakeszi, 2011. április 21.

Beszámolók/2011-06-14 Almos




Közel egy éve, hogy Álmossal először találkoztam a Tűzoltó utcai kórházban. Akkor egy csendes, nagyon értelmes, kicsit zárkózott fiúcskával beszélgettem, aki elárulta, hogy rajong a hajókért és nagyon szeretne egy szép napot eltölteni családjával a Dunán hajózva. A kezelések miatt a programot ősszel el kellett halasztanunk, de mostanra már semmi nem akadályozta meg a csodalámpa dzsinnjét abban, hogy a jó időt természetesen előre megrendelve, teljesítse a kisfiú álmát.

A szülőkkel nagy titoktartási fogadalmat esküdtünk, így Álmos azt hitte kirándulni mennek ezen a szép, verőfényes szombat délelőttön. Csak akkor lett egy kicsit gyanús a helyzet számára, mikor a Vígadó téren meglátta a hajókat, majd mikor a sok turista között megtaláltuk és üdvözöltük egymást, akkor azért már sejtette, hogy a délelőtt nem gyaloglással fog eltelni.

Öröm volt látni, hogy a nemrég még zárkózott, csendes fiúcska helyett egy vidám, felszabadult, állandóan mosolygó, huncut kamaszfiú néz rám és várja, hogy vajon melyik hajóra szállunk?

Hát..., ha nem is a kikötő közelében horgonyzó luxus hajó feljáratát céloztuk meg, azért örömmel szálltunk be a Margitszigetet megkerülő sétahajóba is. Álmos akkor még nem sejtette, hogy a Batthyány téri kikötő elhagyása után a hajó kapitánya, rövid betanítás után átadja a kormányt a jövő nemzedékének: Álmos egy profi komolyságával vezetette a hajót a hullámzó Dunán, egészen a margitszigeti kikötőig. Ez igazán szép teljesítmény volt egy kezdő kapitánytól!!!

A hajóút végén, egy árnyas cukrászdában, fagyival és üdítővel ünnepeltük meg Álmos Kapitány kiváló teljesítményét, majd egy kis környezetismeret következett, ugyanis ismét hajóra szálltunk és egy városnéző program keretében ismerkedtünk Budapest nevezetességeivel. Álmos érdeklődve hallgatta a gyerekek számára külön beállítható idegenvezetést, így a nap végére nem csak egy megálmodott hajóút élményével lett gazdagabb, hanem részletesen megismerhette a királyi vár és még sok-sok budapesti nevezetesség történetét.

Kedves Álmos, reméljük nem bántad meg, hogy a szüleid által huncut ravaszsággal beígért gyalogtúra helyett a Duna vizén, kapitányi rangban hajókázva töltötted ezt az igen meleg nyári délelőttöt.

Kívánunk neked nagyon jó egészséget, vegyél részt még sok szép hajóúton, de azért néha gondolj majd arra is, hogy a hajóvezetés alapvető fortélyait mégiscsak a csodalámpa dzsinnje segítségével tanulhattad meg.



/ 4







Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.június 4.

Virág Dorina (9 éves, Kerekegyháza)


Végre teljesült Virág kívánsága. Virág egy lovat szeretett volna az Alapítványtól, amely - orvosai véleménye szerint is - segítheti őt a gyógyulásában.

Ezúttal nem sikerült meglepetést okoznunk, Virág és családja az eladóval együtt érkeztek a Hírös Lovardához, az "első találkozás" színhelyére. Virág nagy lelkesedéssel simogatta, répával kínálgatta Elizát. Később felült a hátára is, és onnan mosolygott a "nézőközönségre".

/ 3



Nagyon sokan segítettek nekünk ahhoz hogy Virág álma valóra válhasson.

Köszönet illeti a kecskeméti GONG rádió ügyvezető igazgatóját, Tőzsér Juditot, Andrássy Izabella terápiás lovasoktatót, a Szent István Bazilikában megrendezésre került jótékonysági hangverseny közönségét és fellépőit: a Jubileumi Eötvös és a Vass Lajos kórusokat, és a Solti György Kamarazenekart, hogy támogatásukkal hozzájárultak Virág álmának valóra válásához.

Kívánjuk, hogy Virág még hosszú ideig örömmel lovagolhasson a saját paciján.

Zsombori Erzsébet
kívánság-koordinátor
2011. június 8.

Martin (8 éves, Palotabozsok)



Május 22-én a Pécsi Nemzeti Színház és a Megyei Városi Könyvtár közös szervezésében megrendezett gyermeknapra hívtuk meg Martint, testvérét és szüleit. Próbáltunk titkolózni a kívánságát illetően, de a gyermek nagyon gyanakodott. Kicsit ijedten, de ugyanakkor kíváncsi érdeklődéssel érkezett.

Alapítványunk jóvoltából két nagyszerű lufihajtogató „bohóc” is részt vett a Happy Balloons Kft. képviseletében a rendezvényen, akik elsőként a gyerekek közül Martint ajándékozták meg egy lufi-gitárral. Aztán már kezdődött is a megnyitó és pár perc múlva Martint szólították a színpadra.

Elérkezett a pillanat, és a Csodalámpa Alapítvány képviselőjeként átadhattam a kisfiúnak a várva-várt ajándékát, ami egy távirányítós autó volt, olyan komoly, hogy még a felnőttek is szívesen játszanának vele.
A kisfiú nagyon megilletődött, de arcán öröm tükröződött.

Közben a színház igazgatója megajándékozta őt 2db színházjeggyel az aznapi „Hófehérke” előadásra.

Boldog elégedettséggel indultunk el ebédelni egy közeli étterem teraszára. Jó hangulatban telt az idő, Martin már oldottan beszélgetett és alig várta, hogy induljanak haza, és kipróbálhassa ajándékát otthon, hiszen másnap már vissza kellett jönnie a kórházba az utolsó kemoterápiás kezelésre. Amikor újra találkoztunk, nagy lelkesedéssel mesélt a „csodaautójáról”. Talán az önfeledt játék segíti hamarabb elfeledni a betegség és a kezelés okozta kínokat, fájdalmakat.



Köszönjük a Pécsi Nemzeti Színháznak, hogy a kórházi mesedélutánok mellett, együttműködésünket megerősítve, meghívták a Csodalámpa Alapítványt a gyereknapi rendezvényükre, ahol lehetőséget kaptunk Martin kívánságának ünnepélyes teljesítésére, valamint régi „csodalámpás” gyerekeink részt vehettek a délutáni előadáson.




Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!









Bezdánné Végh Tünde
Kívánság-koordinátor
Pécs, 2011.05.22.

Lili (3 éves, Kerekegyháza)




Egy igazi csoda volt, amikor a Kerekegyházán élő, 4 éves Lili kívánsága teljesült.

Lili egy műanyag játszóházat kért az Alapítványtól, hogy a ,,saját házában" főzőcskézhessen. Mikor átadtuk az ajándékot, a gyönyörű, mosolygós Lili örömmel invitált bennünket a kis házba süteményt enni. Boldogan teljesítettük ezt a kívánságát is, és a kis háziasszonnyal örök barátságot kötöttünk.

Lilikének ezúton is jó egészséget, szüleinek kitartást kívánunk, hogy még sok örök barátság születhessen a házikóban.

Köszönjük a Holocsi család, valamint dr. Horváthy Kovács Anikó és dr. Horváthy Dénes Balázs

magántámogatóink felajánlásait!







Zsombori Erzsébet
kívánság-koordinátor
Kerekegyháza,2011.05.19.

Trung Hieu (6 éves, Budapest)


Hieu, azaz Henrik, ugyanis az egyszerűség kedvéért ez lett a kórházban a magyar neve, aranyos vietnami kisfiú. Magyarországon született, szinte tökéletesen beszél magyarul és persze szüleivel anyanyelvén is.

Kívánsága nem hagyott kétséget: "Hajózás a Balatonon, belülről megnézni a kapitány fülkéjét, spagettit és fagylaltot ebédelni"...
Tehát kell nekünk egy kabinos balatoni vitorlás és egy engedékeny kapitány, a többit már könnyen megoldjuk.

Kreskai György úr a Trinity Consulting tulajdonosa sietett segítségünkre - nem először, hiszen több kívánságot teljesített már. Honlapunk "Segítségre vár" rovatában vette észre a kívánságot és maga is vitorlás versenyző lévén, nyomban eldöntötte, hogy segít.

A Bankár Kupa 2011 - az egyik legnagyobb, évente megrendezett balatoni vitorlásverseny - fő szervezőjével, Litkey Farkas úrral kerítettek nekünk hajót, kapitányt. Remélni sem mertük, hogy ilyen extra körülmények között sikerül teljesítenünk a kívánságot.

A balatonkenesei Marina Portban rengeteg, szebbnél szebb vitolás és a verseny előtti sürgés-forgás fogadott bennüket. Litkei úr bemutatott bennünket kapitányunknak, Bakóczy Kálmánnak, és nemsokára hajóra szálhattunk.

Hajónk, Rosa, szép 40-es faépítésű vitorlás, sok versenyen vett már részt és többször győzött is.

A szél enyhe volt, a Balaton szinte tükörsíma, a nap ragyogott, Henrik kedvére még ebihalakat és sneciket is láttunk a kikötő vizében beszállás közben. Fantasztikus látvány volt a rengeteg, rajthoz manőverező majd "siető" vitorlás!

Henrik végig kérdezett, csacsogott, lemászott a kabinba (kíváncsiságában alig bírtuk kiparancsolni a kabinban előkészített szép színes spinnaker (hátszél) vitorláról), majd onnét kimászott a kabintetőre... A mancsaft és mi néha alig bírtuk követni annyit izgett mozgott.

/ 9



A sárga bójához közeledve hirtelen teljes jogú matrózzá vált.
Előbb távcsövet ragadva fürkészte a partot és a többi hajót, majd a fordulóhoz közeledve pontosan közvetítette a bójától való távolságot Kálmán kapitánynak.

Addigra a szél szinte elállt, így a verseny csak Balatonalmádiig tartott, de kapitányunk tapasztalata és ügyessége mégis bejuttatta a Rosa-t a célba. Visszafelé szél híján motorral jöttünk Kenesére.

Miközben az erdményhirdetésre vártunk, eljött az ideje a spagetti-kívánság teljesítésének is. Henrik szemmel láthatóan megéhezett az úton, felcsillanó szemmel tüntette el a tányérjáról a spagettit.

Pont jókor, mert a nagy sátorban kezdődött az eredményhirdetés.
Litkei úr sorban hirdette ki a győzteseket, ám egyszer csak csendet kért.
Pár szóban elmondta, hogy a 15. Bankár Kupa a szokottnál is különlegesebb, mert egy csodalámpás kisfiú kívánsága itt, a vitorlázók jóvoltából teljesülhetett. És ez nem minden, hajónk, a Rosa, kategórájában 3. helyezett lett!

Felállhattunk a versenyzők tapsa közepette a dobogóra és a hajó teljes legénysége megkapta a bronzérmet! Hieu szeme úgy csillogott...

Fantasztikus élmény volt az egész nap és nem csak Hieu-nak.

Henrik és valamennyiünk nevében szeretném megköszönni ezt a különleges élményt és a sok-sok kedvességet, gondokodást Kreskai György úrnak, Litkey Farkas úrnak, a verseny szervezőjének és Bakóczy Kálmán kapitány úrnak és kedves legénységének: Nellinek, Gergőnek és Flóriánnak.

Patzauer Gábor és Kárpi Ilona
kívánság-koordinátorok
Balatonkenese, 2011.06.05.

Áron Botond (8 éves, Budapest)





Thomas Müller 84. percben szerzett találatával beállította a 4-1-es végeredményt, és ezzel a Bayern München kiütötte a Schalke-t a labdarúgó Bundesligában.

És hogy mi köze ennek a Csodalámpához? Mindjárt kiderül.

Áron nyolc éves kora ellenére többet tud a fociról, mint én 37 évesen. Nemcsak folyamatosan követi az európai foci eseményeit, kedvenc csapatai és labdarúgói is vannak, és könnyedén sorolja a nagy német, angol, spanyol, olasz csapatok játékosainak neveit és eredményeit. Áron nagyon szeretett volna eljutni egy olyan meccsre, amelyen élőben láthat igazi, minőségi focit, híres játékosokkal. A Csodalámpa segítségével a Bayern-Schalke találkozó erre remek lehetőséget kínált.

Április 29-én délután autóval vettük utunkat Münchenbe. Az idő kellemes volt, és másnapra – a találkozó időpontjára – is napos időt jósoltak, így nagyon bizakodóak voltunk a programmal kapcsolatban. Az út zökkenőmentes volt, így a 7 óra hamar eltelt, éjfél előtt megérkeztünk a főpályaudvar melletti szállodánkba.

Másnap, szombaton volt egy kis időnk, hogy reggeli után tegyünk egy sétát a belvárosban. A belvárosi nyüzsgést nemcsak München látványosságai tették felejthetetlenné, hanem az a hangulat is, amely a délutáni rangadót jelezte előre: számtalan Schalke illetve Bayern mezbe bújt drukkert láttunk, akik már akkor a délutáni meccsre készültek. Bár a mérkőzés csak este kezdődött, kora délután kimentünk a stadionhoz, hogy megnézzük, hova is kell majd mennünk. Az Allianz Arena még így, kívülről és üresen is lenyűgöző látványt nyújtott. Természetesen sok fényképet készítettünk – hiszen ez önmagában is egy látványosság. Majd az U-Bahnnal visszamentünk a szállodába egy kis délutáni szunyókálásra, hiszen az előző éjszaka nem aludtunk túl sokat – kellett a pihenés.

Miután felkeltünk, irány az Aréna. A metró már tömve volt szurkolókkal mindkét táborból, akik remek hangulatot teremtettek, békésen énekeltek és skandálták a csapatok indulóit. A metróból kiérve láttuk csak igazán, mennyi ember jött el. A metrókijárattól a stadionig tartó kb. 500 méter széles úton csak úgy hömpölygött a tömeg. Vigyáznunk kellett, el ne veszítsük egymást. A jegyellenőrzésen gyorsan átjutottunk, és hamar meg is találtuk a helyünket. A stadion belülről még impozánsabb látványt nyújtott. A 60.000 néző teljesen megtöltötte az arénát. És bár jöttek- mentek a felhők, egy percig sem kellett aggódnunk, hogy esetleg megázhatunk – az egész lelátó teljesen fedett.

A meccs maga felejthetetlen volt. A Bayern számára rendkívül fontos volt a győzelem, hiszen nem álltak valami jól a bajnokságban. A győzelemmel egy hellyel feljebb csúszhatnak a tabellán, ami – ha a bajnokság hátralévő fordulóiban nem rontanak -a BL szereplést biztosítja számukra jövőre. A mérkőzés is ennek a tétnek a szellemében kezdődött. A gyors támadások eredményeképp a Bayern hamar vezetést szerzett, viszont ezután a túloldalon egy szöglet utáni szerencsétlen öngóllal egyenlített a Schalke. A Bayern azonban folyamatosan támadott, és a 19. percre már 3-1 volt az állás. Erre aztán végképp nem számítottunk: négy gól 20 percen belül! A meccsen végig jó volt az iram, folyamatosan mentek a támadások, sok volt a helyzet. Az i-re a pontot végül a meccs vége előtti Müller-gól tette fel, és ezzel 4-1 lett a végeredmény.

A meccs után még néztük, ahogy a tömeg elhagyja a stadiont. Rengeteg, rengeteg ember. Viszont a jó szervezés miatt nekünk 10 perc alatt sikerült kikeverednünk és nagyon gyorsan visszaértünk a szállásra. Másnap délutánra értünk haza.

Bár a program önmagában is szenzációs, számomra az igazi élményt nem is a meccs hozta.

Felülmúlhatatlan érzés volt látni Áron lelkesedését, és azt az örömöt, amit ennek a kívánságnak a teljesülése jelent Áronnak.




/ 5







Biczó Péter
kívánság-koordinátor
München, 2011.04.29.

Viktória (9 éves, Söjtör)


Viki szinte születésétől fogva imádta a lovakat.
Édesanyja mesélte, hogy két éves korától mindig lovakat rajzolt, ezért is tűnt magától értetődőnek, hogy egy lovat kérjen a Csodalámpától. Álma egy póni volt, akivel játszhat, gondozhatja, etetheti-itathatja és aki társa lehet sok, sok éven át.

Miután szüleivel egyeztettünk a lótartás lehetőségéről, gondolkozni kezdtünk, hol is találhatnánk rá az áhított lóra.

Szerencsénkre kedves támogatónk, Szabó Miklós úr segítségünkre sietett, felhívott minket, hogy látta honlapunkon a kívánságot és arra gondolt, hogy Bendegúz nevű lova teljesíthetné Viki minden elvárását.

Ő egy csodaszép, fekete póni lovacska, fehér csillaggal a homlokán.
A legjobb tulajdonsága, hogy igen barátságos, gyermekszerető, így nem is volt kérdéses, hogy ő lesz a „kiválasztott”.

/ 4



Hogy Viki öröme még nagyobb legyen gyermeknapra időzítettük az átadást. Mit is szóltak egymáshoz? Talán a képek megválaszolják ezt a kérdést és Viki sorait is, amit nekünk írt, miután barátságot kötött Bendegúzzal:

„Bendegúzt nagyon szépen köszönöm, ezzel egyik legnagyobb álmom teljesült. Már ez alatt a pár nap alatt is sok csodálatos pillanatot okozott. Nagyon sokat vagyok vele, amikor csak tehetem.
Már sétáltattam, sőt ültem is rajta, amikor egy ismerős kislánnyal, Enikővel felnyergeltük. Ő lovagolt is vele (Ő már tud...), én egyenlőre csak felültem rá és persze vezették a Bendegúzt.
De én is meg fogom tanulni, aztán akkor egyedül tudok lovagolni.”

A levél után Vikivel telefonon is beszéltem, meghívott minket egy közös lovaglásra. Reméljük, hogy erre még az idén sort keríthetünk.

Patzauer Éva
kívánság-koordinátor
2011.május 28.

A kívánságot a Szabó és Sáli Pónilovas Iskola segítségével teljesítettük. Viktória nevében is köszönjük!







A kívánságot a támogatásával

teljesítettük. Nekik is szívből köszönjük, hogy megvalósulhatott Viktória álma!





Belépés