A nap már lemenőben volt, amikor megérkeztem Nóra otthonához. A hónom alatt egy bűvös dobozt szorongattam, amelyről tudtam, egy kislány legfőbb álmát rejti. Nóra már az ajtóban várt, a tekintetében pedig a gyermeki izgalom és a türelmetlenség különös keveréke csillant meg. A kívánsága nem csupán egy tárgy volt, hanem egy kapu a kalandok felé – egy Nintendo Switch 2.

A nappali pillanatok alatt élettel telt meg. Ahogy a csomagolópapír zizegve megadta magát, Nóra testvérei is köré gyűltek, mintha ők is éreznék a pillanat súlyát. Együtt, vállvetve segítettek a kicsomagolásban, apró kezek bogozták ki a kábeleket, és óvatos mozdulatokkal emelték ki a csillogó gépet a dobozából. A bátyja, mint egy igazi technikai szakértő, komoly arccal vette át az irányítást, magabiztosan csatlakoztatta a gépet a WiFihez, és elindította az első játék letöltését. Ahogy a képernyőn megjelent a folyamatjelző csík, a szobában megállt a levegő.

Néztem az arcokat, a testvérek izgatott duruzsolását, a szülők megkönnyebbült tekintetét, de a legfontosabb mégis Nóra volt. Az arca valósággal felragyogott. Az a fajta tiszta, mindent elsöprő öröm ült ki rá, ami feledtetni tud minden nehéz kórházi órát és küzdelmes napot. Nóra tekintete ragyogott a legfényesebben. Az a hatalmas, hálás mosoly, amely az arcára ült, számomra a legfontosabb visszajelzés. Leírhatatlan érzés volt látni azt az önfeledt mosolyt. Ismét bebizonyosodott, hogy néha egy kis technika és a család szeretete elég ahhoz, hogy egy beteg gyermek világa újra színessé váljon, és a fájdalom helyét átvegye a felhőtlen játék öröme.


Köszönjük magánadományozóinknak, köztük az American International School of Budapest diákjainak, tanárainak a támogatást, segítségükkel teljesíthettük Nóra kívánságát!