2009-07

Noémi (3éves, Nagykőrös)



A szokásosnál is melegebb volt azon a májusi délutánon, amikor megérkeztünk Nagykőrösre. Két lányom segített engem az ajándék átadásban, ugyanis nem kis terjedelmű volt a csomag, mivel Noémi egy kerti csúszdát kért a Csodalámpától.

Egész kis csapat várt bennünket és lelkesen segédkeztek a csúszda kicsomagolásában. A végeredmény azonban még váratott magára, mert az összeszerelés nem volt olyan egyszerű, ahogy azt mi gondoltuk. Ebben viszont kisebbik lányom barátja nyújtott nem kis teljesítményt.

A gyerekek, élükön Noémivel, csillogó szemmel várták, hogy végre kipróbálhassák ezt a szép játékot.

Végül aztán elkészült a nagy mű, amit Noémi azonnal letesztelt: és elégedettségét fejezte ki.

Ahogy észrevettem, nemcsak Noéminek és kis pajtásainak, hanem édesanyjának is örömet okoztunk.

Noéminek kívánom saját és a Csodalámpa nevében, hogy jó egészségben és rengeteg csúszdázásban teljenek napjai!

És akik nélkül nem jött volna létre az ajándékátadás: köszönöm Hajas Anikó segítségét, aki a kecskeméti METRO áruház dolgozója, köszönöm az áruház igazgatójának Koletár Endrének a türelmét, és végül, de nem utolsó sorban a vev őszolgálati pultnál dolgozó hölgyek munkáját is.


Czakóné Bálint Judit
önkéntes
2009.05.10.

Nóra (17 éves, Szerencs)


2009 július 4 - én eljött a nagy nap, mikor FINNORSZÁG-ba utazhattam a Csodalámpa segítségével. Az utazást izgatottan vártam, és úgy gondolom, nem csak én, hanem kísérőm, Móni is. Rengeteget nevettünk, leszállva a gépről egyetlen magyar hangot sem hallottunk, és jókat vidultunk a kinti emberek beszélgetésein :).

Kilépve a reptérről várt minket Tamás, aki a szállodához haladva minden városrészt bemutatott kérésemre, én pedig rendületlenül néztem ki az ablakon, és arra gondoltam : "Nem hiszem el, hogy itt vagyok!" Már első este bevillant a gondolat: "a ruhatárunk nem biztos, hogy a finn időjáráshoz megfelelő ...", de szerencsére volt nálunk melegebb öltözék is. Nem éreztem rosszul magam a 11 fokos hőmérsékletben, bár meg kell valljam, az itteni 30 fok után elsőre szokatlan volt, és a tengernek köszönhető szél is egyre lejjebb vitte a fokokat.

Másnap elmentünk a városba sétálni, megnéztünk számos nevezetes épületet, az én kedvencem, (amit már itthon is régóta nézegetek) a katedrális. Leírhatatlanul gyönyörű, nemcsak kívül, de belül is. Lementünk a tengerhez, ahol a sirályoktól alig lehet közlekedni, és mint később kiderült, enni sem egyszerű :)
Délután találkoztunk Jaakko-val, akivel rengeteget beszélgettem, sétáltunk, elvitt a "Torni"-ba, ahonnan egész Helsinkit belátni, bár elmondása szerint éjszaka a legszebb, a nappali látvány sem mindennapi :). Délután 5 órára megbeszéltük Tamással, hogy a szállodánál találkozunk, és meghívott Ő és a családja vacsorázni minket. Megkóstoltunk jó pár finn ételt, és rendkívül segítőkészek voltak.

/ 4



Másnap ismét a városban töltöttük napunkat, este elmentünk a "Tavastia" nevű klubba. Mellette található egy másik klub, ahonnan kijött egy férfi. Nagyon jól elbeszélgettünk, mikor megkérdeztem: "Neked van valamilyen együttesed?" Ekkor kiderült, az egyik leghíresebb finn lovemetal banda régebbi tagja. Csináltunk közös felvételeket, és nagyon sokat mesélt kedvenc együttesemről. :)
Utolsó napunkon elmentünk Tiia divatüzletébe, ahol ismét bebizonyította, hogy igazi egyéniség. Nagyon kedves volt, megmutatta nekünk, hol készülnek a munkafolyamatok, és kaptam Tőle egy általa tervezett táskát, ami tényleg egyedi :).

Hazafelé a gépen már kicsit nyugodtabb voltam, mint odafelé, úgyhogy már nem fogtam Móni kezét a felszálláskor...

Szeretném megköszönni a finn nagykövetnek Jari Vilén úrnak, Maijunak, Jaakkonak, Tiianak, Tamásnak, és természetesen a Csodalámpa Alapítványnak, hogy teljesítették életem legnagyobb vágyát, és még jobban megerősítenek abban, hogy mi az életem célja, és hogy olyan embereket ismertem meg odakint, akik nemcsak az én, hanem a kedvenc FINN rockegyüttesem barátai is, így rengeteg kapu megnyílt előttem irányukba :). Kiderült, tényleg nagyon rendesek, és nem hiába szeretem Őket 7 éve! Nem utolsó sorban szeretném Móninak is megköszönni, hogy kibírta a finn időjárást :)

Kiitoksia paljon :)

Nóra kívánságának teljesítéséhez nagyon sokan hozzájárultak. A talán legfontosabb "előzményről" itt olvashatnak beszámolót:Divatbemutató a Csodalámpáért Finnország magyarországi nagykövetségén .



Köszönjük a kívánságteljesítéshez nyújtott segítséget a budapesti Finn Nagykövetségnek és a helsinki Magyar Nagykövetségnek.

Kiitämme Budapestin Suomen suurlähetystöä ja Helsingin Unkarin suurlähetystöä avusta.



Nóra nevében is szeretnénk megköszönni mindazon cégeknek és magánszemélyeknek, akik időt-pénzt-fáradtságot nem kímélve hozzájárultak e különleges kívánság teljesítéséhez:









továbbá Sarnyai Eszter topmodellnek, Aipli Ágnes topmodellnek; Varga Diána és Wenczl Mónika kozmetikusoknak.



Nóra küldött nekünk képeslapot Helsinki-ből:


László (14 éves, Somogyzsitfa)


Amikor megkaptam a hírt, hogy vihetem a várva várt ajándékot a 14 éves Bogdán Lászlónak (Lacinak) akkor félretéve mindent siettem az ajándékért, amely egy laptop volt.

Nagyon várta, mivel tudta, hogy már megvan csak éppen akkor két kezelés között otthon töltötte a napjait. Testvére Csaba - aki egész napját a betegágy mellett töltötte - telefonált, hogy mikor van ismét kezelésen a Szent László kórházban. Amikor odaértem, csak a betegszoba és a folyosó közötti ajtókon keresztül tudtam vele beszélni. Az ajándékot a bátya adta át neki, mert nem lehetett hozzá bemenni. Nem érheti Őt fertőzés mivel össejt átültetés előtti kezelésen vett részt. De a boldogság, ami az arcáról sugárzott a laptop átvételekor az leírhatatlan volt, azt látni kellett volna.

Örömében még a laptop kinyitása sem ment, de aztán sikerült és ismét lehetett látni az örömöt. Nagyon meghatódott, és köszönetét fejezte ki. Még Csaba a testvére is meghatódott mikor látta öccse kívánságát beteljesülni.
Sajnos egy kicsit rossz volt mert nem tudtam vele igazán elbeszélgetni az elzártság miatt. Remélem igazán örömét leli ebben a kívánságban.


Mielőbbi gyógyulást kívánunk Lacinak.



Danics Istvánné
kívánság-koordinátor
2009.07.09.

Tímea (15 éves, Miskolc)


Mai világunkban egy gyermek mosolya még mindig az őszinteséget, a tisztaságot tükrözi. Tímea nagyon megdöbbent és megörült, amikor megtudta, hogy miért is állok az ágya mellett.

Már nem számított rá, hogy a kívánsága teljesül. Pont most került ismét kórházba és kiderült, hogy hosszabb időt kell ismét a kórház falai között töltenie. Szomorúsága nyomban örömre változott, amikor megkapta a kívánt laptopot. El is felejtette, hogy hol és miért van. Nagyon hálás volt a Csodalámpának.


Gecse Attila
kívánság-koordinátor
2009.07.01.

István (3 éves, Hirics)


Hirics egy eldugott zsákfalu Baranya megyében, a déli határ mentén. Az ott élő gyerekeknek nincs sok lehetőségük a szabadtéri játékra, a falu egyetlen játszótere is csak korlátozottan használható. Főként igaz ez arra a kisfiúra, akinek édesanyja azt kérte a Csodalámpától, hogy kaphasson gyermeke egy csúszdát.

István 4 éves kisfiú, aki testvéreivel és szüleivel él ezen a szegény településen. Állapota miatt gyakran messze kell utazniuk kezelésekre, fejlesztésre, így igazán fontos, hogy az otthon töltött időt minél kellemesebben tölthesse el családjával.

Együtt nézhettük végig, ahogy házuk melletti kis udvarból percek alatt varázsoltak játszóteret a hozzáértő kezek, azok a kezek, akiknek gazdája a kívánság teljesítésével bizonyította, hogy a szíve is a helyén van. A csúszda mellett mászóka és hinta is díszíti a család udvarát. A munkálatok közben Istikét az autó is nagyon érdekelte, így az időbe egy kis kocsikázás is belefért.

A családdal való beszélgetés alatt megtudhattuk, hogy a szülők és a testvérek együttes munkája, együttműködése kell ahhoz, hogy a mindennapos problémákkal szembenézzenek. Pistike szerencsére nincs egyedül a betegségéből adódó nehézségekben, egy odaadó, szerető és gondoskodó család segíti őt, akik - ahogy az anyuka fogalmazott: mától a csodákban is hisznek.




Szívből kívánjuk, hogy minden álmuk, tervük valósuljon meg, köztük az is, hogy kisfiúk állapota folyamatosan javuljon az évek során!





Szuprics Renáta és Surapka Borbála
kívánságkoordinátorok
2009.07.02.








A kívánságot a MOKI-FAjátékkészítő és Kereskedelmi Bt. támogatásával teljesítettük.

Istvánka nevében is köszönjük!

Boglárka ( 10 éves, Vértesszőlős)


Kedves Csodalámpa Alapítvány!

Régóta szerettem volna egy fából készült hintaágyat, ez a kívánságom most a Csodalámpa Alapítvány segítségével teljesült. Nagy meglepetés volt, amikor a műtét utáni kezelésről hazatérve másnap meghozták a hintaágyat, így most a begipszelt lábammal kényelmesen tudok pihengetni kint is.

Családom nevében is köszönöm a szép ajándékot, további munkájukhoz jó erőt, egészséget kívánunk szeretettel:

Boglárka és családja

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Boglárka nevében is köszönjük.






Benjamin (16 éves Tatabánya)


Beni a harmadik fiú aki (itt a régióban) jogosítványt szeretett volna. A kezelések után nemcsak az iskolát folytathatta, hanem megkezdődtek az autóvezetés órái is. Minden vizsgája elsőre sikerült , aminek nagyon örült.

Köszönjük Németh Tamás oktatónak a segítséget.

Huszár Béláné
kívánságkoordinátor
2009.07.01.

Bendegúz (8 éves, Budapest)


Bendegúz már nagyon várta a számítógégpét. Nem csoda, hiszen - ezt nem szégyenlem bevallani - nálam sokkal jobban ért hozzá. Még szerencse, mert így rögtön segített is az üzembehelyezéssel kapcsolatos gondjaimat megoldani...

Cserébe megígérte, hogy amíg tart a nyár és a jó idő, azért nem a gép előtt fogja tölteni az ideje nagy részét.

Dobó Gábor
kívánság-koordinátor
2009.07.01.

Gergő ( 13 éves, Sárospatak )


Gergő kontrollvizsgálatra érkezett az édesanyjával a Debreceni Egyetem Gyermek Immunológiai és Infektológiai Osztályára.
Ekkor még nem sejtette a sárospataki kisfiú, hogy mi készül a háta mögött. Pedig a nagy meglepetést Gergő édesanyjával és orvosával, Dr Rákóczi Évával már hetek óta szerveztük. De természetesen megérte. Az átadáson Rákoczi Doktornő mellett a Professzor Úr is szeretettel segédkezett.
Beszéljenek helyettem a képek!



Használd egészséggel Gergő!




Szilágyi Krisztina
kívánságkoordinátor
2009.07.02.


Balázs ( 16 éves, Sárbogárd )



Mikor megtudtam, hogy Balázs a jó orvosi eredmények után másnap hazamehet és már otthon ünnepelheti 16. születésnapját, azonnal berohantam az irodába. Felkaptam a kollégák által már gondosan előkészített nem is olyan könnyű ajándékot és szakadó esőben siettem be a Szt. László Kórházba Balázshoz. Tudta, hogy jövök, de az izolált szoba előterében eldugtam a "kincset" és azt füllentettem a csodálkozó kamasz fiúnak, hogy beszélgetni szeretnék vele. Miért is kér a Csodalámpától elektromos gitárt ?

Nagy kerek szemével rám nézett és elkezdte mesélni mivel is töltötte szabadidejét a betegség előtt, és természetesen ezeket a hobbikat a jövőben is folytatni fogja. Nyolc éve gitározik, énekversenyt nyert, karatézik, népitáncol és még sok - sok mindent csinál, ami belefér majd szabadidejébe, mert azért "néha" tanulnia is kell, hiszen kitűnő eredménnyel végezte a 9. osztályt is. Hallatlan akaratereje van, igazi kamaszként tele van lelkesedéssel, vágyakkal, álmokkal.
Elmondta, hogy a barátai zenekart alapítottak és van egy fiú aki hamarosan kilép a zenekarból - az a vágya, hogy helyette ő gitározhasson a zenekarban.

- Meggyőztél arról, hogy a hőn vágyott gitár valóban jó kezekbe kerülne - mondtam neki, és kértem menjünk ki a szobából, hogy megbeszéljük a nővérkével mikor jöhetnék be másnap az ajándékkal, hiszen nincs sok időnk a hazamenetel előtt.

Az előtérben aztán " véletlenül" belebotlottunk egy, a heves zivatartól még kicsit vizes fekete csomagba. Ott lapult "az első lépés" ahhoz, hogy Balázs tagja lehessen a baráti zenekarnak. A fekete tokban egy gyönyörű fehér, elektromos gitár várt új kis gazdájára.

"Hát ezt nem gondoltam volna, jól becsapott Zsuzsa néni"- mondta Balázs, majd segítségemmel kibontotta a csomagot. Kézbe vette a gitárt és kérésemre egy mini koncertet adott; igazán profi színvonalon énekelt, miközben lágyan szólt a gitárzene.


Azután még beszélgettünk egy kicsit és mikor búcsúztam, Balázs azt mondta:
- „nagyon szépen köszönöm az ajándékot és imádkozni fogok a Csodalámpáért, hogy még nagyon sok beteg gyerek kívánságát tudják teljesíteni” ......... bizony egy pillanatra elfordítottam a fejem, hogy a gyerek ne lássa a szemem....



Köszönjük Balázs a szép szavakat, kívánunk Neked nagyon Boldog Szülinapot, drukkolunk, hogy mielőbb bekerülj a zenekarba és még nagyon sok boldog órát töltsél együtt barátaiddal és új "társaddal" - a gitároddal.

Sipos Zsuzsanna
kívánságteljesítő
2009.07.03.

Balázs (12 éves, Szomód)



Nagyon igyekeztem időben beérni a Tűzoltó utcai Klinikára, hiszen tudtam, hogy Balázs már csak az infúzió utolsó cseppjeinek lefolyását várja - aztán már mehet is haza egy rövid időre. Mikor beléptem a szobába nem számított arra, hogy ma még igazi meglepetésben lesz része.

Beszélgettünk és mikor megkérdeztem, emlékszik-e még rá, hogy nem is olyan régen elárulta, sőt az interneten meg is mutatta nekem, mi az, amit régi álomként őriz kis szíve rejtett zugában, kamaszos mosollyal és csillogó szemmel azonnal rávágta:


- Hát persze hogy emlékszem, egy PSP-t szeretnék kapni.



- Ilyesmit? - kérdeztem és hátam mögül elővettem az álmot rejtő csomagot. Kis kezét összecsapva csak annyit mondott meglepetésében:



- Hűha, pont ilyet szerettem volna!


Pillanatok alatt megtörtént a "beüzemelés" és attól kezdve Balázs számára megszűnt a külvilág - csak ő és a játék léteztek, mint két jó barát, elválaszthatatlan társak a még Balázsra váró néha majd nehezebben múló napokban.



Kívánjuk neked Balázs, hogy sok örömöd legyen a kapott ajándékban, varázsoljon a játék olyan örömteli órákat számodra, amilyen örömmel a Csodalámpa dzsinnje elővarázsolta Neked az ajándékot!




Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
2009.július 02.


Belépés