2008-09

Máté (15 éves, Bekecs)


Máténak meglepetés volt amikor beléptünk a kórterembe. Látszott rajta, hogy örül nekünk. Segítettünk kibontani az ajándékot, ő pedig tapsolt örömében. Megható perceket éltünk át.

/ 5



Reméljük, hogy a szép zene és a filmek, amiket majd hallgat és néz Máté a hordozható DVD lejátszón jó szórakozást nyújt majd számára.

Máté édesanyja kért, hogy tolmácsoljuk a Csodalámpa Alapítványnak hálás köszönetét azért, hogy kisfiának ilyen örömet szereztünk.

Tatárné Csonka Zsuzsanna régióvezető
Nagy Gábor és Török Árpádné önkéntesek
Miskolc, Megyei Kórház GYEK 2008. szeptember 17.

Tímea (4 éves, Paszab)


Timike egy játék laptopot szeretett volna. Nagyon izgatott volt, amikor megérkeztem hozzájuk a kórházba. Amíg Anyukájával a gondosan rögzített laptopot bontogattuk, végig hajtogatta, hogy "Timike laptopot kap!".

Nem kellett már sokat várnia, hogy a Micimackós játékot birtokba vehesse. Aztán, mint a "nagyok", az ágyán hátradőlve, a kis laptopot felhúzott lábához támasztva számítógépezett.

Utána már Anyukájának is szívesen megmutatta, hogyan is kell használni ezt a laptopot.

Nagyon sok örömet kívánunk Timikének a játékhoz!


Török Tímea
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2008.09.21.

Dániel (16 éves, Budapest)



Egy kamasz fiú álma

Dani már jónéhány sportot kipróbált, de az úszás kimaradt eddig az életéből.

Így aztán egyszer csak az uszodában találta magát és úszás leckéket kap egy kiváló edzőtől.

Az a fiú, aki eddig csak bokáig merészkedett a vízbe, most szemmel láthatóan élvezi ezt a mozgást. Meg sem látszott rajta, hogy a nyári szünet miatt kimaradt néhány foglalkozás.

Jó volt látni ezt a párost, edzőt és nebulót, a körülöttük ugráló és pancsoló gyerekek között. Eszter néni odaadó oktatása és Dani igyekezete sokunk számára példaadó lehet. Azt a mosolyt sohasem felejtjük el, amikor az edző megdicsérte Danit egy-egy mozgássor végén.


Kedves Dani! Kívánunk Neked sok erőt és kitartást a teljes gyógyuláshoz vezető úton és váljon valóra minden álmod!



Sulija Anikó és Piacsek István
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2008. szeptember 8.

/ 4



A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Dániel nevében is köszönjük!


Zoltán (18 éves, Derecske)


Zoli kívánsága az volt, hogy kedvenc csapatát, a Juventust láthassa élőben egy meccsen. Szerencsére apukája, László is velünk tarthatott.

Amikor Zolival a meccs előtt beszéltem, azt mondta széles vigyorral, hogy amikor írom a beszámolót, mindent írjak bele...
Sajnos ez lehetetlen. Annyi dolog történt velünk, hogy írásos formában ezt nehéz lenne visszaadni...
Pl. Azon a hétvégén ment csődbe az Alitalia, amikor mi utaztunk velük.
A Juventus nem a saját stadionjában játszott aznap, amikor is mi már a délután folyamán „rutinosan” felderítettük a Stadio Alpi-t.
Az sem elhanyagolható előzmény, hogy kilenc órás késéssel érkeztünk meg Torinoba, mivel a vihar miatt két járatot is törölt az egyébként csőd szélén álló cég. Miután Rómából sikerült felszállni, kb. 22:00 óra magasságában, néhány perc múlva közölte a kapitány, hogy Genovába megyünk. Miután leszálltunk, buszokat ígértek, és jött is... egy darab.
Amire természetesen nem fértünk fel. A légitársaság közölte, úton vannak a buszok, csak azt felejtette el közölni, hogy 150-km-ről indultak a négykerekűek... és még sorolhatnám...

Egy dolog biztos! Zoli hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat.



De megérkeztünk, és eljött a mérkőzés napja.
Zoli rendkívül izgatott volt, jó volt látni rajta, hogy ott áll egy álom megvalósulásának a kapujában. Én is szerettem volna már ott állni a kapuban, vagy legalább a stadion bejáratánál...
Nagyon hosszas keresgélés után megtaláltuk a mi kapunkat. Ahogy közeledtünk a pálya felé, egyre erőteljesebben hallottuk a Juventus Ultrák rigmusait. Elfoglaltuk a helyünket, alig értettük egymás hangját az óriási hangzavarban; megállapítottuk, hogy nem egy átlagos este elé nézünk.
Miután a körülöttünk lévő olasz szurkolók csodálkozva tudomásul vették, hogy Magyarországról érkeztünk, elkezdtem hallgatni Zolit, amint elképesztő precizitással, részletesen bemutatta nekem a bemelegítést végző játékosokat.

Nem sokkal később elhangzott a kezdő sípszó, és a stadion népe még nagyobb szurkolásba kezdett. Lúdbőrzős volt a kilencven perc, ezt már csak azzal tudtam fokozni magamban, amikor Zolira néztem.

Olyan boldog volt, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Ráadásul boldogsága csak fokozódott, amikor is kiderült, hogy aznap este kegyes volt hozzánk a Juventus, és megszerezte a mérkőzés első gólját. Mint később kiderült, Amauri gólja három pontot ért az „Öreg Hölgynek”.
Egy cseppet sem bánkódtunk, aki már látott olasz bajnoki meccset, pontosan tudja, hogy milyen gyakoriak a 0:0-val végződő mérkőzések. Ez azonban még nem volt elég a Csodalámpának, tovább növelte a boldogság érzését, ugyanis a mérkőzés végén az ajándékboltban megleptük Zolit egy eredeti Juventus mezzel.


Miután kijöttünk a stadionból, elégedetten falatoztunk a helybeli szurkolókkal, akik - nem viccelek - felvételről nézték kivetítőn a meccset, aminek negyed órája lett vége.
Fáradtan, de elégedetten, és vidáman érkeztünk vissza a szállodába. Természetesen Zoli még felvette az ajándékboltban vásárolt Juve sapkát, és mezt.

Másnap reggel megérkeztünk Budapestre.
Furcsa volt. Ott álltunk egymás mellett, és csak néztünk. Most el kell válnunk. Nagyon nehéz volt. Három napig együtt voltunk, rengeteg kalanddal lettünk gazdagabbak, figyeltünk egymásra, a másik kedvében jártunk, és most ennyi...

Ránéztem Zolira, és csak annyit tudtam mondani:

- Én megyek!

Rám nézett, és láttam rajta, hogy nehezére esik elválni, és még mindig az események hatása alatt van. Nem érdekli, hogy holnap nagy kontrollra kell mennie.
Próbáltam rövidre zárni a búcsút, de csak néztem ezt a fiút. Sok örömet szereztünk már MI így közösen, "csodalámpások" gyerekeknek. Ez most mégis más volt. Nem a szokásos félóra, egy óra, hanem HÁROM NAP!!!



Néztem a legényt, és az jutott eszembe, hogy Ő nem egy kívánság nekem. Hanem AJÁNDÉK!!!

Még azt azért a lelkemre kötötte, mondjam meg, hogy nagyon szépen köszöni!

Köszönöm Csodalámpa Alapítvány!

Tar Zoltán
Kívánság-koordinátor
2008.09.14.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Zoltán nevében is köszönjük!


Júlia (15 éves, Mosonmagyaróvár)


Júlia Mosonmagyaróváron lakik szüleivel, de sajnos a betegsége miatt, ami 11 éve tart, nagyon sok időt tölt kórházban.

Júlia kitartása és szorgalma folytán el tudta végezni az általános iskola 8 osztályát, de sajnos az állapota romlása miatt a szakközépiskolai tanulmányait abba kellett hagynia. A sok betegség folytán mozgáskorlátozottá és egyben ágyhoz kötötté vált.

Nagy álma, hogy kapjon egy laptopot, amelynek segítségével tudná tartani a kapcsolatot az ismerősökkel és az osztálytársaival és így a tanulmányait is, ha részben csak, de tudná folytatni.

A kis Júlia állapota rosszabbodott, így ismét fel kellett őt hozni a kórházba, ahol a mindig mosolygós kis arcocskája egyre szomorúbb lett a megpróbáltatások miatt.

Amikor letehettem az ágyára a eredeti nagy kartondobozba csomagolt laptopot, akkor lett csak vidámabb és már mosolyogni is tudott. Kinyitottuk, és boldogan vette birtokába a számítógépet. A szülők és Júlia nagy boldogsággal köszönték meg a Csodalámpának a kívánság teljesítését.


Júlia, nagyon drukkolunk Neked és jobbulást kívánunk!!!!



Lángh Zsófia
kívánságkoordinátor
2008.09.03.

Roxána (8 éves, Ózd)


Roxána régi álmát sikerült a napokban valóra váltania a Csodalámpának. A miskolci Gyermekkórházban adtuk át a kért laptopot!

A kislány már régóta szeretett volna egy hordozható számítógépet, kívánságát az interneten adta be édesanyjával. Nem is gondolta, hogy ilyen hamar teljesíti az alapítvány a kérését.

Csillogó szemekkel nézte végig, amíg odaadtuk neki a dobozt, és kezdte kibontani, majd mikor kivette a gépet a dobozból felkiáltott : SIKERÜLT!! ILYEN HAMAR!! NEM IS GONDOLTAM!!

Roxi sok időt tölt kórházban, ezért gondolta, hogy egy ilyen gép nagy segítség lehet neki, hogy eltöltse valamivel a hosszú napokat.
Nagy örömmel újságolta, hogy az iskolában már lesz számítástechnika órája a következő tanévtől, így legalább már érti majd azt, hogy miről tanulnak és tud majd gyakorolni, mint a többi osztálytársa, akinek van már ilyen gépe!

Reméljük, hogy a laptop örömteli perceket nyújt Roxánának és jó egészséget kívánunk!


Törökné Zita és Kónyáné Tímea
kívánság-koordinátorok
Miskolc, 2008. 07. 20.

A kívánságot az International Women's Club támogatásával teljesítettük. Roxána nevében is köszönjük!


Roland (15 éves, Nagyrozvágy)


Rolit otthonából hívtuk be, hogy átadhassuk várva várt számítógépét.

Nagyon örült neki, először fel sem fogta, hogy tényleg teljesült az Ő nagy álma.

Kedves Roli! Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen ebben a szép új számítógépben.


Tatárné Csonka Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2008. július. 24.

A kívánságot az International Women's Club támogatásával teljesítettük. Roland nevében is köszönjük!


Péter (8 éves, Kiskunhalas)


Péter apukájával érkezett, hogy a a régen vágyott kívánsága, egy laptop átvétele valóra váljon.

A gép működésének megmutatása után a nagy csomaggal felpakolva indulhatott a kis ember haza.


Lengyel Andrea és Illencsik Marcsi
kívánság-koordinátorok

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Péter nevében is köszönjük!


Olivér (6 éves, Dunaújváros)


Olivér kívánságát a Tüzoltó utcai klinikán teljesítettük, ahová ambuláns vizsgálatra jött fel, és nagyon izgatott lett, amikor elárultuk, hogy a Csodalámpától jöttünk...

Vérvételre vártak, és gyorsan ki kellett csomagolni a dobozt, nehogy esetleg közben szólítsák a doktornénik.

A PSP gyönyörű, hófehér, karpánt is járt hozzá, nehogy leessen a földre az érzékeny készülék, sőt még egy játék és egy tok is lapult a dobozban.

Olivér olyan boldog volt, és annyira féltette az ajándékot, hogy mamáját megkérte, inkább majd csak otthon bontsák ki teljesen, nehogy bármi baja essen a készüléknek.

Reméljük Olivér, nagyon jókat játszol majd a gépen.


Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánság-koordinátorok

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Olivér nevében is köszönjük!


Krisztián (14 éves, Sarkad)


Krisztián egy videókamerát kért az Alapítványtól, mellyel nem csak felvételeket tud készíteni, hanem állóképeket is.

Már türelmetlenül dörzsölte a lámpást, hogy minél hamarabb kezébe vehesse a várva-várt ajándékát. A nagy napra augusztus végén került sor, miután sajnálatos módon visszaesett betegségébe, és ismét kórházba került.

/ 4



Olyannyira lefoglalta az ajándéka, hogy úgy kellett az édesanyjának a gyógyszerét belekönyörögnie! :)

Jobbulást kívánunk és reméljük, hogy enyhíteni tudtunk fájdalmain és a kamera segítségével, használatával feledtettük a kellemetlen kórházi kezeléseket.

Lengyel Andrea, Túri Edit és Illencsik Mária
kívánság-koordinátorok
Szeged

Imre (12 éves, Sándorfalva)



Imre kontrollra érkezett vissza apukájával a klinikára. Nyár eleje óta nagyon sokat nőtt, mi is alig ismertünk rá.

Nagyon megörült, hogy az alapítvány ilyen gyorsan teljesítette kívánságát.

Reméljük, sok felhőtlen percet hoz neked az új laptop!



Lengyel Andrea és Illencsik Marcsi
kívánság-koordinátorok

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Imre nevében is köszönjük!


Ádám (16 éves, Miskolc)


Ádám 16 éves fiatalember. Számítástechnikát tanul egy miskolci középiskolában, jelenleg mint magántanuló és ilyen irányban szeretne továbbtanulni.

Minden álma az volt, hogy legyen egy laptopja, ha kórházban kell lennie, akkor is tudjon dolgozni, no meg persze játszani a laptopon.

Még akkor sem hitte el, hogy a csodalámpa fogja majd teljesíteni az ő nagy álmát, amikor a kívánságbejelentőt kitöltötték, és elküldték. Azt meg, hogy ilyen hamar teljesül a vágya, még kevésbé hitte volna.

Volt nagy öröm, amikor belépett a szobába, ahol már várt rá a laptop. Kamaszos mosollyal az arcán alig várta már, hogy induljanak haza és kipróbálhassa, milyen is az a laptop amit ő kapott.:))




Tatárné Csonka Zsuzsanna
régióvezető
Miskolc, 2008. 09.05

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Ádám nevében is köszönjük!

From: *** Ádám d**** @ hotmail.com
Sent: Saturday, September 06, 2008 8:42 AM
To: csodalampa@t-online.hu
Subject:

Nagyon szépen köszönöm. hogy ilyen gyorsen teljesítették a kívánságomat.
Betegségem miatt sokat vagyok kórházban és így könnyebb lesz tartani a haverokkal a kapcsolatot. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.

Munkájukhoz sok sikert, lelkesedést és még sok "jókedvű adakozót" kívánok.

Ádám


Bianka (12 éves, Üllő)



Bianka egész nap izgatottan várta a Csodalámpás Dzsinn ajándékát, a vadonatúj laptopot.

Mivel Bianka a júniusi műtétje után egyelőre nem tud egyedül mozogni, óriási segítség lesz számára a laptop, amellyel tudja majd tartani a kapcsolatot a barátaival és osztálytársaival is.

Bianka kitűnő tanuló, így a szeptember iskolakezdésnél is nagyon fontos segítség lesz az új laptop.

Használatához jó egészséget kívánunk!


Dudás Péter
kívánság-koordinátor
2008 08 26

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Bianka nevében is köszönjük!


Tünde (11 éves, Szatymaz)



Tündi túl van a nagy megpróbáltatásokon.

Kívánságát a mai napot teljesítettük. Nagy izgalommal vett részt a telefon kiválasztásában. A bőség zavarában nem tudta eldönteni, hogy melyik készülék lenne a legjobb, mert mind nagyon tetszett neki azok közül, amelyeket az eladó elé tett.

Végül testvére segítségével kiválasztották a Sony Ericson Walkman mobilt, amelyen zenét is hallgathat majd.

Tündi leges-legelőször nagy örömében édesapját hívta fel és neki számolt be ajándékáról.

Reméljük a képek visszaadják boldogságát!



Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor
Szeged, 2008.08.25.


Belépés