2006-10

Tamás (17 éves, Szentgál)


Próbáltuk Tamás elől eltitkolni, hogy milyen meglepetéssel készülünk számára azon a hétvégén, de nem jártunk sikerrel, a készülődésből megsejtette, hogy útban van hozzá a kért számítógép. A gép beállításait már vele együtt alakítottuk ki.
Reméljük, hogy örömet tudtunk szerezni és hogy az iskola, illetve az iskola melletti tevékenységek mellett a számítógép még tovább nyitja a világot Tamás számára.

Pusztai Lilla és König Gergő
önkéntesek
Szentgál, 2006.08.12.


Sári (4 éves, Öregcsertő)


Sára az utóbbi időben újra sokat feküdt klinikánkon és sok Barbie babát kapott. "Nagy gondja" volt, hogy hova fektesse őket, ha elfáradnak, hova bújtassa el őket a gonosz boszorkánytól.
A meglepetés igazán jól sikerült, mert a klinika személyzetén kívül senki nem tiudott a meglepetésről.
Sára, mikor megpillantotta a nagy dobozt, kerek szemekkel megkérdezte, hogy ez micsoda és megnézheti-e? Akkor elmeséltük neki, hogy valaki megdörzsölte a csodalámpát és az abból kiszálló Dzsin most teljesítette neki a szinte ki sem mondott kívánságát.
Izgatotta nyitotta ki a hatalmas dobozt és fedezte fel annak tartalmát.
Nagymamája a sarokban elmorzsolt néhány könnycseppet meghatottságában. Mi pedig nagyon örültünk, hogy egy kis betegnek, aki 3 hónapos kora óta beavatkozástól beavatkozásig oly sok időt töltött a klinikán örömet tudtunk szerezni az alapítvány segítségével.

Lengyel Andrea-Tatár Ágnes

2006.10.12.



Donát (5 éves, Debrecen)


"Péntek 17:00, az idő tiszta, a hőmérséklet alacsony, de tolerálható, a kifutópályák szabadok. M..... Doni, debreceni lakosnak a felszállási engedélyt megadjuk! Vétel!"

És a kis Apollo Fox már repült is Debrecen felett 300 méteren a fedélzeten kis barátunkkal, aki amúgy pilóta volt épp és nagyon kedves navigátorával, Juhos Istvánnal. A város ilyen magassságból csak apró kis makettnek tűnt. Doni pedig a legboldogabb óriásnak, aki meghódította a debreceni légteret. A landolás után mi Csodalámpások egy Medicopter 117-es játékhelikopterrel kedveskedtünk legújabb csodagyerekünknek.

Köszönet Fehér Sándornak és Juhos Istvánnak önzetlen segítségükért és a felejthetetlen élményért, amit az AERO KLUB DEBRECEN oktatói Doninak nyújtottak!

Csinády Rita Veronika
régióvezető, Debrecen
2006.10.07.


AERO KLUB DEBRECEN

http://www.politext.hu/aeroklub.htm
mailto:akd@freemail.hu


Ákos (15 éves, Piliscsév)


Ákos a helyi futballcsapatban játszott, míg meg nem támadta a betegség. Hogy a focitól ne kelljen elszakadnia, az volt a kívánsága, hogy kedvenc csapata, az Arsenal egy meccsét élőben láthassa.

Beindult a szervezés, minden készen állt a nagy útra, ám egy váratlan rosszullét közbeszólt és sajnos elmaradt az utazás. (Köszönet a szervezésért Szabó Lászlónak és Kertész Évának.) Hogy Ákos mégis a közelében érezhesse a csapatot, néhány Arsenalos ajándékkal leptük meg őt. Reméljük, hamarosan kipróbálhatja, hogy milyen egy ilyen mezben és sportszárban focizni. Hajrá Ákos!

Titkos Rita és Wolf Krisztina
kívánságkoordinátorok
2006.08.10.






Zsuzsa (16 éves, Sajóörös)



Képriport

/ 9




Köszönjük a KOGART Ház vezetőinek és munkatársainak, Takáts Márton úrnak, és a United Way Alapítványnak, hogy segítettek Zsuzsa álmát valóra váltani.

http://www.kogart.hu

http://www.unitedway.hu/

Patzauer Éva
koordinátor
2006.05.19.



Zoltán (8 éves, Hajdúböszörmény)



Képriport

A kívánság: "Zolika Üvegtigris rajongó, így szeretné, ha Rudolf Péter alias Lali készítene neki egy hamburgert vagy hotdogot, de nem kérne rá annyira sok ketchupot, mint ahogy az a filmben volt, és szeretné ha Csuja Imre (Csoki) elvinné egy körre a Babettáján." A 2006. április 14-én történt nagy találkozóról szól az alábbi képriport.

/ 14




Köszönjük a segítséget:
Filmpartners Kft-nek

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006-4-14


Krisztián (13 éves, Hódmezővásárhely)



Krisztián egy csodálatos rajzzal készült a nagy találkozóra Michael Schumacherrel. A szinte fotó minőségű képen egy igazi vörös Ferrari állt, természetesen Schumié...
Michael nagyon örült a rajznak, s el sem hitte, hogy valóban neki készítette Krisztián. Miután a hatalmas ferraris zászlóra is rákerült a német világsztár aláírása, a repdesően boldog gyermek a szerdai jótékonycélú focimeccsen a tribünön szúrkolhatott kedvencének, aki szerintem csak a Csodalámpás gyermekek kedvéért, fenomenálisan játszott!
A csodák itt még nem értek véget, hisz szombaton a Hungaroringen is szúrkolhatott Krisz, hogy példaképe sikeresen helyt álljon az időmérő edzésen. 2 másodperces büntetés ide vagy oda, Schumacher nem okozott csalódást lelkes hívének! Köszönjük mindenkinek, aki segített összehozni ezt a feledhetetlen élményt Krisztiánnak!



Köszönetet mondunk a jegyekért a Shell Hungary Zrt.-nek, a találkozó megszervezéséért pedig a Careers Management Group és a formula.hu munkatársának.
A személyes találkozásról Schumacher úr kérésére nem publikálhatunk fényképet.

Csinády Rita Veronika és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.08.05.






Viktória (4 éves, Mosonmagyaróvár)


Képriport

/ 9




Viki nagy napja

Csodás reggelre ébredtünk szeptember 30-án, szombaton. Viki nagy várakozással indult el szüleivel és velünk a nagy túrára. Szikrázó napsütésben autókáztunk a Városligetbe.

A Vidám Park előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, akik még egy nagy meglepetéssel is szolgáltak Zoli bohóc személyében, aki végigkísérte Vikit a parkban, mindenre felült vele és mókásabbnál mókásabb trükkökkel örvendeztette meg a pici lányt, de minket felnőtteket is. Még az elszabadult ajándék lufit is lehalászta a tetőről! A kislány élvezte a körhintákat, úgy vezette a játékjárműveket, mint egy felnőtt. Sőt a "hernyó"-t is jobban bírta, mint édesapja és Zoli bohóc. Öröm volt látni mosolygós arcocskáját menet közben. Egy kis ebédszünetet követően szintén a Budapest Taxi jóvoltából - a bohócot is nekik köszönhetjük - a Bugy-s autó átszállította Vikit és szüleit az Állatkertbe.

Miután csatlakoztunk hozzájuk, elindultunk a majmok és zsiráfok felé. Aztán az elefántok kifutójánál átadtuk Vikinek a Zitta nevű elefánt örökbe fogadását igazoló oklevelet. Most már ő is "szülővé" vált. Aztán barangoltunk tovább, minden érdekelte, estig bírta volna a nézelődést. De ennek a szép napnak is vége lett, így visszakocsikáztunk a valóságba, a kórházba. Vikire újabb kezelések, nagy csaták várnak, de reméljük, hogy erőt adhattunk a folytatáshoz! Gyógyulj meg Viki miharabb!

Sulija Anikó
Krekó Viktória

2006.09.30.

Köszönetet mondunk:


Dalma (14 éves, Békés)


Dalma kívánsága egy számítógép volt, ami segítségével játszhat és a tanulásban is segítségére lehet. Nem tudta, hogy ez a kívánsága mikor valósul meg, de azt mi se tudtuk, hogy alig 2 hét alatt máris egy számítógép boldog tulajdonosa lehet.
Teljes volt az öröm, amikor meglátta, hogy a kocsiban már ott várja a számítógép, ami reméljük sok boldog órát hoz majd számára.

Tatár Ágnes
koordinátor
2006.09.21.


Bettina (9 éves, Berzék)


Bettina egy nyaralás során hallott először a Csodalámpa Alapítványról.
Már akkor kigondolta, ha ő is kérhetne valamit, bizony az egy számítógép lenne, mivel nekik még nincs.
Nagy volt az öröme, amikor megtudta, hogy kívánsága teljesülhet. Szüleivel és testvéreivel gondosan előkészítették a helyet ahová majd kerül a gép.
Szeptember végén érkezett hozzájuk a jó hír. Bettina nagyon boldog, hogy most már neki is igazi, saját számítógépe van.

Giákné B.Judit
koordinátor
2006.09.26.


Vivien (9 éves, Tiszapüspöki) és Marci (6 éves, Szolnok)


A kívánság utóélete
Képeslap Vivientől Oxfordból

Képriport

/ 25




Vivien és Marci igazi Harry Potter rajongó. Álmuk az volt, hogy eljussanak Roxfortba, a varázslóiskolába.

Szombat este a Ferihegyi reptéren találkoztunk, hogy kezdetét vegye a nagy kaland.
A British Airways jóvoltából a kényelmes VIP szalonban vártuk, hogy végre elrepülhessünk Harryhez. A repülőgépen külön köszöntötték Vivient és Marcit, kalandos utazást kívánva nekik, s a gyerekek bepillanthattak a pilótafülkébe is. A reptéren Krisztina várt minket, aki erre a néhány napra vendégül látott minket, és aki Vivient és Marcit varázslóvá változtatta, köpenyestül, szemüvegestül, varázslópálcástul.

Vasárnap Suzi elrepített minket a varázslatos (R)Oxfortba. Megnéztük a lépcsősort, ahol Harry először lépett az iskola területére és ahol McGalagony professzor várta őt. Jártunk az ebédlőben, ahol a Süveg a Griffendél házba osztotta be Harryt. Eljutottunk a trófeaterembe, ahol Hermione a papájáról beszélt Harryvel, és az öreg fához, ahol Malfoy görénnyé változott.

Hétfőn Laci kísért minket Londonban. A hatemeletes játékáruházban megkérték Vivien kezét, de ő kosarat adott. Megnéztük a várost a hatalmas óriáskerékről, majd megpróbáltunk felszállni a Roxfort expresszre a 9 3/4. vágányon, de mi is visszapattantunk a falról, akárcsak Harry. Hagrid sem várt miket a hídon az óránál, és sajnos nekünk nem volt egy elvarázsolt autónk, amivel útnak indulhattunk volna a torony körül, így a reptér felé vettük az irányt.

Köszönet a British Airwaysnek, a British Toursnak, Williams Krisztinának és Szabó Lászlónak a kívánság teljesítésében nyújtott segítségükért.

Titkos Rita
kívánságkoordinátor
2006.09.30. - 10.02.



A kívánság utóélete


Az alábbi levelet kaptuk Vivien anyukájától:

Date: Tue, 10 Oct 2006 15:50:04 +0200 (CEST)

From: futrinka

To: patzauer@hu.inter.net

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a magam és kislányom nevében azokért a csodálatos élményekért melyeket tőletek kaptunk.
Szeptember 30-án egy olyan varázslatos utazásra indulhattunk melyről eddig álmodni sem mertünk. Elrepültünk, hogy megismerkedhessünk Harry Potter varázslatos világával.
A varázslat már itt Magyarországon a Ferihegyi reptéren elkezdődött. A repülő késett, ezért várni kellett, de mi egy olyan kitüntetett VIP helyen várakozhattunk ahol csupán kevés ember fordulhat meg. A légitársaság a kiszolgálás mellett egy-egy ajándékkal is meglepte a gyerekeket! Láthattuk a le és felszálló gépeket -csodás volt! Az idő így gyorsan elrepült és izgatottan szálltunk fel a repülőre, hiszen már nagyon vártuk a valódi repülést - mivel ebben még nem volt részünk.
Vivike az ablakból figyelhette a tájat-gyönyörű volt!A fáradságot szinte nem is éreztük hiszen annyira izgatottak voltunk. A repülés csodás volt, a légiutaskisérő hölgyek mindenben a kedvünkben jártak. Az út végezetével még a pilótafülkét is megnézhettük - azt hiszem ez egyedülálló élmény volt!Ezer köszönet érte!

A Londoni reptérre érve, a kései idő ellenére három csodálatos ember várt bennünket: Krisztina, a vendéglátónk és két kedves barátja. Ők elkisértek bennünket a szállásra egy gyönyörű angol kastélyba melyet eddig szinte csak a filmekben láttunk.
Krisztina és kedves férje mindenben a segítségünkre volt: gyönyörű szobákkal, finom ételekkel kedveskedtek nekünk. Nagyon köszönjük Krisztina csodás volt nálatok!
Az október első napja gyönyörűen indult, a gyerekek ismét ajándékot kaptak: egy valódi Harry Potter ruhát, sálat, szemüveget és két dedikált fotót a szereplőktől. A reggeli után elindultunk Oxfordba hogy megcsodálhassuk Roxfortot -az élmény egyedülálló volt. Olyan gyönyörű helyen-helyeken jártunk melyet nem tudok leírni! A gyönyörűséget nem lehet szavakba foglalni. Az ötszáz éves épületek teljesen elvarázsolták a gyerekeket. - Egy csodálatos kísérőnk volt Susi aki egy igazi angol hölgy - köszönet neki!

Másnap Londonban jártunk: ellátogattunk egy hatemeletes játékbirodalomba, felültünk a Temze partján levő óriáskerékre -varázslatos volt. A három napot a Csodalámpa kedves munkatársával, Ritával töltöttönk, aki nagyszerű ember! Köszönjük Rita a türelmedet, a kedvességedet, a sok segíséget.
A csodalámpa összes dolgozójának nagyon jó egézséget, további sikeres munkát kívánok.
Kívánom hogy minden kicsi beteg gyermek arcára mosoly kerüljön és egy pillanatra el tudják felejteni a szörnyű betegséget!
Nekünk sikerült a ti segítségetekkel!

Tisztelettel és Szeretettel:
Tünde (Vivien édesanyja) és Vivien


 


Képeslap Vivientől Oxfordból




Márk (5 éves, Hernád)


Márk és anyukája nagy örömmel jöttek a Tűzoltó utcai klinika épülete elé 2005. március 16-án, amikor a gyönyörű napsütésben Márk felülhetett tűzpiros színű akkumulátoros robogójára. Kérdésünkre, hogy tetszik-e vajon a jármű, vagy hozzunk egy másikat, boldogan tiltakozott, és le sem akart szállni a robogóról. Miközben édesanyjával együtt mosolyogva fényképezkedett az utcán, többször is körbenézett ültében, tanulmányozva a robogó különböző részeit, a csomagtartótól a kerekekig.

Reméljük most már gyorsan kitavaszodik, és a jó időben Márk minél többet játszhat majd járgányával a szabadban.

Márkus Mónika, Kissné Horváth Anita kívánságkoordinátotok
2005. március 16.

A kívánság teljesítésében segítségünkre volt az Inner Wheel Klub.


Fanni (3 éves, Deszk)


Fanni egy kerékpárt kért tőlünk, amivel már kétkeréken is biciklizhet. Az ajándékot a klinikán tudtuk átadni, Fanni nagyon boldog volt. Amikor megkérdeztem milyen biciklit képzelt el azt mondta "pont ilyen pirosat". Olyan izgatott lett, hogy már ott nyomban a szobában elkezdték összeszerelni, nagyon örült az ajándéknak.

Nagy Bettina
kívánságkoordinátor
Szeged
2006.08.21.



Petra (4 éves, Budapest)


Újabb kívánságot teljesített a Csodalámpa. A 3 éves Petrának teljesült a nagy vágya, egy gyönyörű babával játszhat ezentúl.Jó volt látni az arcán az örömöt és a boldogságot, amit ez a meglepetés okozott neki. Azokra a pillanatokra, és a babával játszva nem az az érzés volt és lesz a szívében, hogy ő beteg és már megint kórházban van, hanem, hogy ő vigyázhat erre az igazi babára.
Első alkalom volt, hogy ott lehettem egy kívánság teljesítésekor. Életem egyik legszebb és legfelemelőbb pillanata és a szívemben fogom őrizni.

Borza Judit
kívánságteljesítő
2006.09.07.




Máté (5 éves, Gyömrő)


A kis Máté nagyon vágyott egy akkumulátoros autóra. Egy olyanra, amilyent egy másik betegtársa már megkapott tőlünk. S lőn, szeptember utolsó szerdáján megérkeztünk Mátéék házához, a csomagtartóban a hőn áhított járművel. A kisfiú és családja már nagyon várt minket és Máté rögtön nekilátott a csomag kibontásához.

Gyorsan a helyére került a matrica, a kormány és a többi elem is. Máté öröme leírhatatlan volt, amikor beült az autóba melyet bátyja segítségével helyezett üzembe.

Máté! Most már Neked is van akkumulátoros kocsid, nem kell arra várnod, hogy más megengedje, hogy használd az övét.

Sulija Anikó és Piacsek István
2006.09.27.





Máté (14 éves, Szedres)


Máté repülni szeretett volna. A hőlégballonok mindig is tetszettek neki, bár azt aligha gondolta volna, hogy ennyi mindentől függ egy repülés, a ballonon kívül pl. jó idő is szükségeltetik hozzá... Végül szebtember utolsó napján minden összejött.

Kőszegi Judit
koordinátor
2006.09.30.


A kívánság utóélete: LEVÉL (kattints ide!)

A kívánság utóélete: VERS (kattints ide!)


A kívánság utóélete

Sent: 2006. október 1. 15:23

From: ****@freemail.hu

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Álomballon

Kedves Csodalámpás Dzsinek!

Mindenek előtt nagyon szépen köszönjük, hogy ott lehettünk, láthattuk Máté fiam örömét ( és izgalmát)!
Nem volt hiábavaló az a sok-sok szervezés, telefonos egyeztetés, ami ezt a kívánság teljesítést megelőzte.
Mert bizony valami mindig közbejött... Na de most sikerült és ez a lényeg! Köszönjük a névtelenségbe burkolózó (bár mi tudjuk a nevét) nagykanizsai ballonos csapat tagjának, hogy valóra váltott egy álmot! További sikeres munkájukhoz kívánunk erőt és -mert ez a legfontosabb- egészséget!
Hálás szeretettel : Máté és szülei.


Álomballon
Álmondtam egy nagyot,
egy szép hőlégballont!
Kosarában ott álltam,
kapaszkodtam s felszálltam.
Fent ragyogott a Nap,
mellettünk madarak,
felettünk a bárányfelhőt
terelte a nyári szellő.
Aztán felébredtem,
álmom nem feledtem.
S milyen a sors, láss csodát!
Csodalámpa rám talált.
És most én kérhettem

-nem volt gond ez nekem!

"Hadd repüljek fel az égbe!
Bárányfelhők sűrűjébe!"
Egy májusi napon
szólt is a telefon,
de most nem lehetett

-vártam a műtétet.

Aztán szóltak újra.
A második próba.
Most meg csont- és csőtörés!
Elmaradt a repülés.
Később Auer Nóra
szólt a telefonba:
utazni kell Kanizsára,
ott a ballon már felszállna.
Szervezés, tervezés,
eső esett, nem kevés.
Ismét nem alkalmas,
ám a sors hatalmas.
Szeptember legvégén,
Pogánynak repterén
összetalálkoztunk
a ballon, na meg én.
Volt ám jövés-menés!
Légballon követés.
Földesúton a Passáttal,
hajtott Bátyám Pécsnek háttal.
Benn a mélyszántásban
tapostak a lábak!
Judit néni szandálban
állt a kukoricásban.
Most bevallom: féltem!
Ám magamhoz tértem!
Körülöttünk és felettünk
hőlégballon termett, nekünk.
Magamat elszánva,
ugrás a kosárba!
Innen már nincs visszaút,
ballon emelt, szél elfújt.
Amit ott fenn láttam...
szebb volt, mint álmomban!
És amit éreztem,
soha nem felejtem!
Elmondani nem lehet!
Éljétek át emberek!
Kedves Csodalámpa!
Köszönet és hála!

Bálint (11 éves, Szentlőrinc)


Bálint kívánsága egy PSP volt, amit kézzel lehet kezelni. Augusztus 19-én egy nappal a 11. születésnapja előtt, a pécsi nagymamához jött látogatóba, aki szülinapi ebéddel várta. Ezt a napot választotta a Csodalámpa is , hogy teljesítse kívánságát. Amikor belépett az ajtón nagyon meglepődőtt, hogy nemcsak a Nagyi várja. Izgatottan bontotta ki a csomagot és boldogan, csillogó szemmel kiáltotta : "Pontosan ilyet szerettem volna!" Aztán a testvérével üzembe helyezte a készüléket és nekem is elmagyarázta működését, közösen csodáltuk a szép színes képeket.
Kívánjuk, hogy Bálint sok örömet és szórakozást találjon teljesült kívánságában.

Kőszegi Judit
Pécs
2006.08.19.





Péter (14 éves, Kisvárda)


Péter a norvég csapat elleni meccsen látta meg a magyar válogatott új mezét. Mint lelkes focista, az volt a kívánsága, hogy egy olyan válogatott felszerelést kapjon, melyen az ő neve és kedvenc száma, a 14-es szerepel. A Csodalámpa teljesítette a kívánságot és most már Péter is piros válogatott mezben futhat ki a zöld gyepre.

Titkos Rita
kívánságkoordinátor
2006.09.19.





Norbert (6 éves, Debrecen)


Az óriási nagy Csoda-Tigris végre otthonra lelt a 6 éves Norbi ölelésében. "Kicsi" és "Nagy" innentől kezdve kart karba öltve, egymást védve, megnevettetve, szeretve folytatják közös életüket... mert "a Tigrisek a világon a barátságban a LEGJOBBAK"! Nem igaz?

Csinády Rita
régióvezető, Debrecen
2006.10.04.



Erik (10 éves, Érd)


Végre átadhattuk a 10 éves Eriknek ezt a speciális, 3 kerekű gyógykerékpárt!
Hosszú hónapok teltek el a szervezéssel, gyártással, de szerencsére végül sikeresen teljesítettük ezt a kivánságot is. Érdre szállítottuk ki a készítővel, Péterrel a biciklit, mikor megérkeztünk Erikék háza elé, elállt az eső és kisütött a nap is.
Az összeszerelés után Erik egyből kipróbálta a biciklit, az elején még anyukája óvó felügyelete mellett, de hamar már egyedül is jött-ment, kanyarodott, fékezett.
Nagyon jó helyre került a kék kerékpár, reméljük gazdája sokat fogja "nyúzni".

Márkus Mónika
(vagy ahogy Erik hívott, a "Noxos néni")
2006.09.20.



Diána (14 éves, Adács)


Diána nagyon szeret fényképezni, de sajnos a régi gépe tönkrement. A Csodalámpától egy digitális fényképezőgépet kért, olyat, amit számítógéphez lehet csatlakoztatni.

A dzsinn szerepében ezúttal Katona-Kovács Zsuzsa jelent meg, aki az interneten olvasva talált rá a kívánságra, és eldöntötte, segít. Az átadásra a Vasúttörténeti Parkban került sor, ahol Diána azonnal kipróbálhatta a gépet és az első felvételek elkészültek róla és Zsuzsáról.

Titkos Rita
kívánságkoordinátor
2006.09.09.



Sebestyén (11 éves, Máriakéménd)


Sebestyént egy szép napsütéses vasárnap délelőtt otthon lepte meg a Csodalámpa. Kerekre tágult a szeme amikor megtudta, hogy teljesült a kívánsága. A váratlan meglepetés után hamar feltalálta magát és édesapjával rögtön összerakta és kipróbálta az ajándék laptopot, amit egy kedves hölgy juttatott el az alapítványhoz amit ezúton is köszönünk. Sebestyénnek mielőbbi gyógyulást kívánunk.

Kőszegi Judit
Máriakéménd
2006.09.03.


Dávid (15 éves, Nyúl)


Dávid édesanyjától csütörtökön megtudtam, hogy pénteken hétvégére hazaengedik Dávidot a kórházból. Pénteken még egyeztettük a részleteket és szombaton egészen korán (fél 9 körül) megérkeztem hozzájuk a számítógéppel, amihez az utolsó pillanatban még modemet is tudtunk szerezni. Dávid már készülhetett a találkozóra, mert szemlátomást nagyon várt: az ő esetében most teljesen igaz lett a mondás: ki korán kel, aranyat (de legalábbis számítógépet...) lel... Természetesen az új gépet azonnal összeállítottuk és ahogy a képeken látszik Dávid azzonal használatba is vette.

A magam részéről szeretném megköszönni minden közreműködőnek, hogy én lehettem ott, mert azt gondolom a munkánk "jutalma" az az öröm amit én ott ennek a fiúnak a szemében láttam. És akik nem voltak ott, de lehetővé tették, higgyék el megérte...

Dobó Gábor
koordinátor
2006.09.30.


Dávid és Gergő (14 és 13 évesek, Ostoros)


Képriport

/ 13




Az alábbi levelet Dávid és Gergő édesanyja juttatta el hozzánk. Ennél jobbat még mi sem tudunk írni, így hadd idézzük az eredeti beszámolót: <p style="background:#e7e7e7;padding:3,3,3,3"> "Dávid, Gergő és a "csodalámpa"
(XXI. századi meseátírat)
<p style="background:#f0f0f0;padding:3,3,3,3"> Igaz az eredeti mese egy tolvaj fiúról szól, de ők is "elloptak" egy gyönyörű utat.
A történetük ott kezdődik, hogy Dávid kórházban volt és egy nagyon kedves doktor néni, Dr. Kovács Krisztina elmesélte, hogy van egy beteg gyerekek kívánságait teljesítő alapítvány, akiket nyugodtan meg lehet keresni.
Dávidról tudni kell, hogy izomsorvadásban szenved és van egy öccse, Gergő, aki ugyanolyan beteg. Összedugták a fejüket és úgy döntöttek, hogy szeretnének elmenni a Lego országába.
Megtisztogatták a "csodalámpát" - csodák csodájára kiszabadult belőle a lámpa szelleme, akit Ildikónak hívnak, és Ő társaival együtt lehetővé tette nekik ezt a hatalmas utat Németországba.
Reggel nagyon korán, fél hatkor kellett indulni és este nyolc óra körül érkeztek meg egy csodálatos kisvárosba, Günzburgba. Az út nagyon hosszú, de annál izgalmasabb volt. Olyan elbűvölő tájakon haladt a kocsi, hogy csak kapkodták a fejüket. Minden kívánságuk teljesült. Elsőként, Mondsee-ben, egy gyönyörű étteremben ebédeltek, ahol ajándékkal is meglepték őket.
Günzburgban egy lélegzetelállító szállodában hajtották álomra a fejüket, és reggel izgalommal várták Legolandot. Ez egy bámulatos Lego Birodalom, tele sok-sok játékkal, látványossággal.
Körbevonatozták a parkot, majd egy kilátóból tekintették meg a tájat. A gyárban, ami teljesen automatizált volt, végigkövethették a lego gyártását. Az egész élmény megkoronázásaként négy dimenziós filmet néztek meg egy lego autóversenyről.
Másnap a visszaút gyorsan végetért. A sok élmény elfeledtette velük az utazás fáradalmait.
Kipirult arcuk és csillogó szemük elárulta, mennyire élvezték, hogy Ők egy hihetetlen mese főszereplői lehettek."


Mivel a munkánk egy részét átvállalták a gyerekek, most Ildi megjegyzését is hozzátennénk a teljesítéshez: <p style="background:#f0f0f0;padding:3,3,3,3"> "Én már csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy fantasztikus családot ismerhettem meg, élen a mamával, aki minden nehézség ellenére hihetetlen jókedvvel,kitartással, optimizmussal rendelkezik.
Sokan példát vehetnének Róluk, és itt elsősorban az egészséges emberekre és családokra gondolok. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy inkább én tartozom köszönettel, hiszen egy olyan példa jelenik meg előttem, ami után egy kicsit én is másképp gondolkodok és látom a világot."

Újfalusi Ildikó
Günzburg,
2006.09.20.


Külön köszönettel tartozunk a Prime Rate Nyomda önzetlen támogatásáért, amivel ők is hozzájárultak az álom valóra váltásában.


Balázs (4 éves, Békéscsaba)


Balázst elhúzódó kezelése után, egy ellenőrző vizsgálat alkalmával leptük meg a hőn áhított elektromos kismotorral, nagy meglepetést okozva evvel Balázsnak. Anyukája és a többi szülő, ápoló igyekezett összeállítani a motort, ami végül a klinika technikusainak köszönhetően elnyerte eredeti formáját. Balázs hazautazásig föl s le motorozott a folyosón.

Nagy Bettina,
Lengyel Andrea,
Túri Edit

kívánságteljesítők
2006.09.28.



Gábor (17 éves, Csatka)



Gábor fantasztikus kéréssel fordult hozzánk, meg akarta hívni az összes őt kezelő orvost, nővért, pszichológust vacsorára a családi házukba. Amikor megtudtuk a vágyát, könnybe lábadt a szemünk, egyrészt az örömtől, mert igazán jó kívánságot talált ki, másrészt annak tartalmától. Mivel Gábor kicsit messze lakik, megbeszéltük vele, hogy itt Pesten teljesíthessük a vágyát, mert csak így tudnak vendégei csaknem teljes létszámmal részt venni a vacsorán, hiszen a kórházat egyszerre, hosszabb időre ennyien nem tudják elhagyni.

Legnagyobb örömünkre Gábor beleegyezett a pesti helyszínbe. Amíg mi a megfelelő helyet kerestünk, ő szorgalmasan címezte a névreszóló meghívókat.

A Kaltenberg Étterem vezetősége rögtön dzsinné változott, amikor megtudták, milyen rendezvényre készülünk. Nemcsak fantasztikus menüvel vártak minket, Gábornak még egy külön tortával és tűzijátékkal is kedveskedtek. Sőt még a zenekar is kivette a részét a szervezésből, zenélt nekünk, Gábor kedvéért Hungaria számokat játszott.

Mi csodalámpások persze jóval a vacsora előtt érkeztünk, hogy feldíszithessük a termet. Hamarosan a meghívottak egy része is csatlakozott hozzánk, sürögtünk-forogtunk, hogy minden készen álljon 5 órára.

Gábor bankári pontossággal érkezett, annyira készült az eseményre, hogy amint belépett a terembe rögtön el is sírta magát az örömtől. Ajándékokat is hozott nekünk, minden vendége kis virágot kapott egy zsiráf alakú kaspóban.

Reméljük a képek magukért beszélnek és látszik, milyen jól telt az est. A mi ajándékainkat Gábor már nem is akarta elfogadni, mondta, hogy ezt már nem kellett volna.

Én az alapítás óta már sok kívánságot teljesítettem, de ez volt az egyik legszebb. Nemcsak azért, mert nagyon "egyedi" kívánság, hanem azért is, mert bár az est folyamán Gábor többször elsírta magát az örömtől, mégis mindannyian úgy éreztük, hogy valódi csodának vagyunk a részesei. Láttuk, hogy mindannyiunknak sikerült elfelejteni, elfeledtetni azt, hogy Gábor nagyon beteg. Mi "csak" egy fantasztikusan kedves Csodalámpás úr vendégei voltunk. Amikor már vagy tizedszerre lábadt könnybe a szeme, megkérdeztem, miért is sír ennyit, erre csak azt válaszolta:

"Tudod, soha nem gondoltam, hogy sikerülni fog és megszervezitek ezt nekem. Mint ahogy azt sem, hogy mindannyian eljönnek miattam. És nem is ilyennek képzeltem, sokkal egyszerűbbnek. Nem is akarok hazamenni, azt szeretném, hogy soha ne érjen véget."

Hiszem, hogy legszebb ajándékot ő adta nekünk ezekkel a mondatokkal. Amikor búcsúztunk szomorúan mondta, kár, hogy már nem lehet kívánsága, mert már volt. Kérdeztem, ha lehetne, mi lenne az. Erre csak annyit válaszolt: "Hogy meggyógyuljak."

Kívánjuk Neked Gábor, hogy ez is sikerüljön!

Patzauer Éva
Titkos Rita
Kardos Tamás
Piacsek István

Budapest
2006.09.22.


Köszönjük a Reuters Magyarország Kft.-nek, hogy segítettek valórá váltani Gábor kívánságát, valamint a Kaltenberg Étterem (1092 Kinizsi u. 30-36.) vezetőinek és alkalmazottainak is, hogy segítettek csodát tenni.


Külön köszönet a kórházban dolgozó nővéreknek, akik meghosszabbították a nappali műszakot, hogy az éjszakai műszakban dolgozó kollegáik ott lehessenek velünk.



Belépés