2008-12

Vivien Klaudia (5 éves, Budapest)


A kis Vivien rajong Disney-ország lakóiért, így teljesen egyértelmű volt, hogy a Csodalámpa dzsinnjétől azt kérte: "élőben" is szeretné látni kis barátait.

Szerencsénk volt, mert a "Disney on Ice" csodálatos előadásában lehetőségünk nyílt Vivi kívánságát teljesíteni.
Megtudtam, hogy kedvenc hercegnője Hófehérke, így titokban felvettem a kapcsolatot a Podium Produkció szervező irodával; munkatársaik készségesen álltak rendelkezésemre a találkozó lebonyolításában.

Minden előkészület megvolt, tudtuk, hogy az előadást megelőzően Vivinek még hosszú kezelést kell végigcsinálnia, de arra senki nem számított, hogy a csöpp kislány a kezelés után elkapja a bárányhimlőt. Így aztán az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy Vivi az előadás napján már mehet-e közösségbe...

A törékeny kislány felnőtteket meghazudtoló akaratereje azonban nem ismer akadályokat és december 27-én Vivien elegánsan, csillogó szemekkel, izgalomtól kipirultan, mosolyogva jött felém.
Győztünk! Jöhet Hófehérke és a többi kis hercegnő!

Megkezdődött az előadás és Vivien számára megszűnt a külvilág, hiába szólt hozzá anyuci, hiába kérdeztük tőle, hogy tetszik-e az előadás, nem válaszolt - ő már eggyé vált a jégen elegánsan sikló szereplőkkel: Szundival, Hapcival..., Ariellel, Csipkerózsikával, álmai hercegnőjével, Hófehérkével... és még a gonosz mostoha is elvarázsolta rútságával.

/ 4



Aztán a szünetben következett az igazi meglepetés: a kulisszák mögött csak és kizárlag a kis Vivienre várakozott az igazi Hófehérke és a herceg.
Nagy volt a meglepetés és a másodperc töredéke alatt oly megitt és bensőséges kapcsolat alakult ki Vivien és Hófehérke között, hogy mikor megpuszilták egymást, a csodálkozástól és meglepetéstől egyszerűen elfelejtettem "kattintani" a fényképezőgépemmel.
Sebaj, az a fontos, hogy a kis Vivien végre találkozhatott álmai hercegnőjével és örökre bezárhatta őt kis szíve csücskébe.

A találkozó után még újabb meglepetés is várta a kis rajongót: a Szervező Iroda munkatársa, Horn úr, a Disney on Ice csapattagjává avatta Vivient és nyakába akasztotta a csak bennfenteseket megillető "Disney belépőt" majd átnyújtotta neki Hófehérke külön ajándékát.

Reméljük, pici kis Vivien, ha majd egyszer felnőttként saját gyermekeidnek fogsz mesélni Hófehérkéről, eszedbe fog jutni a Csodalámpa dzsinnje, amely egyszer réges-régen "élőben" eléd varázsolta Hófehérkét és a többi kedvenc mesefigurádat.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Podium Produkció kommunikációs munkatársának, Horn Márton úrnak áldozatkész közreműködését, segítsége nélkül Vivien sosem találkozhatott volna személyesen álmai hercegnőjével.

Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008.december 27.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


Lili (9 éves, Lénárddaróc)


Lili, a Bükk hegység lábánál fekvő kis faluban nagyon nagy izgalommal várta azt az új szobabútort, amit ő tervezett a nemsokára elkészülő házban lévő szobájába.

/ 3



Mivel a költözés egy kicsit csúszik, ezért a berendezés egyelőre a régi szobában kapott helyet, azonban mindez nem jelentett számára kevesebb örömöt.

A kedvenc színével kombinált (rózsaszín) szekrény, ágy és íróasztal, reméljük, barátságos környezetet varázsol a kislány hétköznapjaiba.

Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Lénárddaróc, 2008.12.21.

A kívánságot a CIB Bank támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


Emma Lili (6 éves, Budapest)


Emma SuperMario-s kívánsága a Fundamenta Személyi Bankár Szabó Éva és Göncz Ernő vezette struktúrája segítségével teljesült.
Szavak helyett ezúttal is többet mondanak a képek...

/ 7




Emma nevében is köszönjük a személyi bankároknak az ajándékot.

Bakonyi Joli
koordinátor
Budapest, 2008.10.06.

Dominika (8 éves, Rezi)



2008. augusztus 9-én a Csodalámpa Alapítvány meglátogatta Reziben a 8 éves Dominikát.

Amikor odaérkeztünk, Dominika a lakásban volt, nem tudta, hogy mi ez a nagy nyüzsgés érkezésünk előtt.

Dominika a szobában várt minket, és átadtuk az ajándékot, ám mielőtt a biciklit meglátta volna, észrevette a bukósisakot, térd- és könyökvédőt. Nagyon meglepődött, mert azt hitte, csak ezeket kapja. Aztán meglátta az udvaron a piros biciklit. Nagy volt az öröm, és a meglepetés.

Használd egészséggel az új bringádat, kedves Dominika!




A Csodalámpa Alapítvány szeretné megköszönni a segítséget a Green Zone bicikli boltnak, valamint a szállítást a M-NTEAM Bt-nek.





Németh Erzsébet és N. Viktória
Kívánság-koordinátorok
Rezi, 2008.aug. 9.

Zsolt (9 éves, Pécs-Vasas p.)


Zsolt kicsi kora óta veseelégtelenségben szenved. Állandó orvosi felügyelet alatt áll.

Régóta vágyott már egy számítógépre, amit december 3-án megkapott a Csodalámpa Alapítványtól. Nagyon boldog volt, mert egészen váratlanul érte az ajándék érkezése.

Nagy örömmel használja és meghatottan köszöni mindazoknak, akik a kívánság teljesítésében részt vettek.


Köszönjük a támogatását!






Görözdi Mariann
kívánságkoordinátor
2008.12.03.

Bertold Péter (9 éves, Pásztó)


Bertold szíve vágya egy játékkonzol volt. Drága, komoly szerkezet. Szinte elérhetetlen álom egy 9 éves kisfiúnak.

Egyszercsak egy kedves magántámogató jelentkezett, aki gyorsan, nagy körültekintéssel megvásárolta a PS 3-t, és izgatottan várta az ajándék átadását. Ezekről az eseményekről a kisfiú mit sem sejtett.

Jól sikerült a "konspriráció"! Bertold gyanútlanul várta az aktuális kezelését a Madarász utcai kórházban, amikor váratlan vendégek lepték meg: a kedves ismeretlenek régi vágyát teljesítették!

Ez után a délelőtt után, úgy érzem, ők barátok maradnak…..


Köszönjük a gyönyörű játékot és a hozzá tartozó programokat a felajánlóknak!





Szandtner Györgyi
kívánság-koordinátor
2008.12.01.






/ 3




István (13 éves, Miskolc)


István nyolcadik osztályos fiú. Mindene a számítógép. Szeretett volna netezni, de édesanyja nem tudta beköttetni neki a világhálót.

Ezért a Csodalámpától internet előfizetést kért.

Nagyon örült neki, hogy most már egy egész évig használhatja az internetet, sok jó on-line játékkal játszhat, letölthet ezt-azt, rengeteg érdekességet láthat és tanulhat is majd a világháló segítségével.



Kedves István!

Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a netezésben, és gyarapodjon a tudásod!




Tatárné Csonka Zsuzsanna
régióvezető
Miskolc, 2008. november 18.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Tamás (13 éves, Kerekegyháza)


Tamás nagy kívánsága egy laptop volt, mert az ő régi laptopja felmondta a szolgálatot és javíthatatlanná vált.

Tomi így nagyon szeretett volna egy másikat és ezért született meg kívánsága.

Az új szerkentyűvel egyik ellenőrzés alkalmával leptük meg. Anyukájával nagy titokban készültünk az átadásra, ami végül remekül sikerült. Örömmel mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan teljesül a kívánsága.

Tölts számtalan boldog órát az új laptopoddal!




Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor
2008.10.20.

Fanni (8 éves, Tompa)


Fanni ma csak ellenőrzésre jött vissza a kórházba és nem is számított arra, hogy meglepetésben lesz része.

Izgatottan bontotta ki a hatalmas csomagot, amit a kedves felajánló akkurátusan becsomagolt, hogy a szintetizátor ne sérüljön meg. Mikor kiderült, hogy mit rejt a csomag, nagy boldogan egy rögtönzött kis koncertet adott nekünk.

Anyukája elmesélte, hogy amióta befejezte a kezelést, azóta zongoraleckéket vesz, így most már tud otthon is gyakorolni és esetleg valamilyen zenét komponálni.


Nagyon szépen köszönjük az ajándékot a felajánlónak:


Túri Edit és Lengyel Andrea
koordinátorok
2008.10.16.

Alexandra Katalin (16 éves, Fertőrákos)


Alexandra réges-régi kívánsága volt egy laptop. Most, amikor ezt kérte a Csodalámpa Alapítványtól, titokban reménykedett, hogy ez az álom minél előbb teljesül.

Így is történt, Alexandra már tudja is használni az új laptopot további tanulmányaihoz.

Használd örömmel és egészséggel!




Erdős Réka
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008.12.08.

Zsolt (11 éves, Győrszemere)


Beszámoló az első „ajándékozásomról"

Már régóta szerettem volna a Csodalámpa Alapítvány aktív segítője, tagja lenni. A vágyam most teljesült. 2008.11.24 -én telefonált a helyi kapcsolattartó, Erdős Réka és közölte velem: menni kell... Az időpont, amikor ez a "menni kell” időszerű, 2008.12.03. A helyszín Győrszemere, a kívánság teljesülését egy Zsolti nevű súlyosan beteg kisfiú várta.

Ha menni, kell, hát menjünk.

Koordinátorunk, Réka irányításával, s vezetésével - szó szerint, mivel az ő kocsijával mentünk - becserkésztük a falut. Helyi segítséget vettünk igénybe, mert a hely teljesen idegen számunkra, és nehéz úgy haladni a cél felé, ha nem tudjuk, hol van. Az első útbaigazítás kissé félre sikerült, mert a néni elfeledte közölni velünk, hogy az út, amit megjelölt haladási iránynak csak 3 felé ágazik el... Második, s egyben utolsó útbaigazításunk pontosította a ház helyét, s meg is találtuk. A ház már messziről kirítt a többi közül, bár sötét volt. Az ok: szépen kivilágított, igazi „Mikulás váró” hangulatot idéző ház volt.

Sok-sok pici izzó fénye törte meg a sötétséget, mintha azt mondták volna: IDE, IDE...
Sejtésünk beigazolódott, mikor közelebbről megnéztük.
Most éreztem csak igazán kellemetlen helyzetben magam. Gondoltam: ennél nehezebb már nem lehet.



Csengetésünkre egy hölgy jött ki a házból, s köszöntött, egyúttal beljebb is invitált minket. Bent a kellemes, meleg házban több kisgyerek sodródott elénk, s élénk szemekkel vizslattak, kíváncsian. A kívánság gazdája, Zsolt is köztük volt. Első pillantásra nem is látszott rajta (sőt másodikra sem) semmi, ami okot adhatott volna ittlétünkre. Pedig oka volt...

Amíg Réka a feszültséget oldva a gyerekekben beszélgetésbe elegyedett velük, addig én kiosontam a kocsihoz, és behoztam az ajándék első részét, a monitort. Belépve a szobába hallottam a lényeges kérdést: „miért vagyunk itt szerinted”? A választ már szinte nem is hallottam, oly halkan rebegte: ...számítógép...? Az igenlő válasz után senki sem tarthatta vissza attól, hogy a meleg szobából kijöjjön velünk a kocsihoz, a többi ajándékhoz, mivel eddig csak a monitor került be a házba. Örömmel vegyes kíváncsiság tükröződött kis arcocskáján, ahogy pakoltunk a kocsiból, szépen, lassan, csendben. De ez a csend nagyon hangos volt. Minden, ami az ajándék mögött van, ott lebegett körülöttünk:
kívánság,
segítők,
szervezők,
de mindenekelőtt emberek. Emberek, akik nem sajnálják az időt, energiát, hogy csak egy kívánság teljesülése erejéig, de igenis mosolyt, s hitet adjon annak, azoknak, akik ezt megérdemlik...

Ezek motoszkáltak bennem, miközben a házba mentünk vissza, s óvatosan helyeztem el a monitor mellé a többi csoda, csoda dolgot. Míg Réka szóval tartotta az érdekelteket, addig némán tettem a dolgomat, s összeszereltem a masinát. Szólni nem is tudtam volna, elmerengtem. Minek kellene történnie ahhoz, hogy minden gyerek megkaphassa azt, amire vágyik, amire szüksége van. Itt a lényeg, a szeretet megvolt, csak egy kívánság ereje, s a hit kellett ahhoz, hogy a szeretet mellé, más is párosuljon...

Bekapcsoltuk, s vártunk. Vártunk, hogy a gép magára találjon, s jelezze, működőképes. Megtörtént.
Nem tudom, ki volt jobban meghatva.
Zsolti, akinek a kívánsága teljesült, vagy pedig mi, akik ennek részesei voltunk?
Én nagyon. Nagyon-nagyon.

Amint működőképes állapotba került a gép, a tulajdonosa azonnal elfoglalta a helyét vele szemben, és birtokba vette a masinát. Picit könnyes szemmel, de örömmel néztem. Lassan mindenkiben lecsillapodtak az érzelmek, és búcsút vettünk a családtól. Nehéz volt, mert mindenki marasztalt minket, de így van rendjén. Jöttünk, ajándékoztunk, megyünk.

Ennyi.
Komolyan csak ennyi?
Úton hazafelé csak az motoszkált, mit motoszkált - dübörgött az agyamban: Ezt még sok-sok alkalommal AKAROM átélni.

Mert mindig igaz a mondás, hogy adni öröm!!
A legnagyobb öröm! Köszönöm Zsolti, hogy ezt az érzést megismerhettem, ilyen körülmények közt is.



ui.
Miközben a beszámolót készítettem, a képeket rendezgettem, a nagyobbik lányom, aki 11 éves, egyszer csak mellém lépett, s hirtelen felkiáltott:

- Őt ismerem, Ő a Zsolti...

Kérdőn néztem rá, s közölte velem, oviban egy csoportba jártak. Erre elolvastattam vele, amit eddig írtam. Reakciója minden elképzelésemet felülmúlta. Átölelt, és azt suttogta: szeretlek APA...




Köszönjük a segítségét!





Nyilas József
kívánság-koordinátor
2008.12.03.

Vince (5 éves, Lucfalva)



Vince édesanyjával kezelésre érkezett a klinikára, nem is sejtette, hogy a felnőttek napok óta egy meglepetésen munkálkodnak…

Magánadományozóink, egy baráti társaság, nem kis munkával előre összeszerelte az elektromos motort, kidíszítette a megfelelő matricákkal, feltöltötte az akkumulátorát, hogy a találkozásnál Vince azonnal tudja majd használni.

A Kis Csapat láttán Vince kicsit megszeppent, de amint meglátta a motort, ráült, nagyfiú módjára megköszönte az ajándékot, hihetetlen boldogság sugárzott az egész család arcáról…

Ez után a kisfiú elárulta, hogy ő már „gyakorlott” motoros, csak az előző járgányát már kinőtte, ezért ügyesen kezelte most is a féket, gázt, a lehetőségekhez képest száguldozott a folyosón.

Kívánjuk, hamarosan gyógyultan használd majd ezt a motort is!!


Köszönjük magánadományozóink felajánlását, ami lehetővé tette a kívánság gyors teljesítését.





Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
2008.11.28.

Róbert (8 éves, Őrhalom)



Robinak a Tűzoltó utcai klinikán adtuk át a várva várt laptopot. Nagyon boldogan nézett ránk, amikor megmondtuk, hogy a Csodalámpától jöttünk.

Először csak nézte, nézegette a táskát, amiben a laptop lapult, de aztán, egy kis bíztatásra kinyitotta, és gyorsan beüzemeltük - hiszen meg kellett nézni, van-e játék benne, amivel most azonnal, még a kezelések alatt játszani lehet…

Persze, hogy volt benne játék, Robi azonnal játszani kezdett a flipperrel - az egész szoba a játék hangjait hallgatta, mert az első játék izgalmában még nem tudtuk megnézni, hol lehet lehalkítani a gépet...

Robi úgy belemerült a játékba, hogy szinte észre sem vette, amikor kilopakodtunk a kórteremből, mert láthatóan az a parti, amit épp játszott, több órásnak ígérkezett.




Titkos Rita
Flandera Tünde
kívánság-koordinátorok

Dorottya (6 éves, Budapest)



A kis Dorottya kívánsága az volt, hogy tündérruhában szeretne ajándékot osztogatni a gyerekeknek az "igazi" Mikulással.

A tündérruhát hamar a kislány otthonába tudta varázsolni a Csodalámpa dzsinnje, de a kívánság másik részének valóra válásához várnia kellett a kislánynak, hiszen az igazi Mikulás csak évente egyszer látogat el a gyerekekhez.

Azután elérkezett a várva-várt nap és kiteljesedhetett a kívánság, amely éppoly kedves és gyönyörű, mint maga Dorka, aki tündérruhájában oly elegánsan mozgott a Fővárosi Nagycirkusz előcsarnokában, mintha valaki varázspálcáját megsuhintva egy valódi kis tündért varázsolt volna az előadásra érkezők elé. Miközben sok-sok kis óvodás gyülekezett a nézőtéren, mi a mamával és Dorottyával izgatottan kerestük a színfalak mögött az igazi Mikulást, aki a Porondmester Sanyi bácsi jelzése szerint már megérkezett és várta hölgypartnerét, a kis tündért.

Dorottya rettentő izgatottan, csillogó szemekkel, apró kezecskéjét a Mikulás kezébe öltve várta, hogy fellebbenjen a függöny: megszólalt a zene, felment a függöny és a szépséges kis tündérlány apró lábacskáit öreg télapó lépteihez igazítva elegánsan bevonult a színpadra, majd varázspálcáját megsuhintva előkerült a télapó zsákjából a sok-sok szaloncukor, amit a kis tündér boldogan dobált a kezüket nyújtogató gyermekek felé. Mikor kiürült a zsák, az aranyos öreg Mikulás bácsi és csöpp kis tündérlánya a közönségnek hosszan integetve hagyták el a színpadot.

A fellépés után a kis Dorka az izgalomtól kicsit kimerülve, de boldogan vette magához a Csodalámpa "ráadás" ajándékát, a zenélő macit és csodálkozástól kipirult arccal köszönte meg Sanyi bácsinak a Hamupipőke babát, amit a kedves Porondmester bácsi a Magyar Cirkusz és Varieté KHT nevében adott át a "művésznőnek".

Reméljük, hogy a Csodalámpa dzsinnje felejthetetlen emléket szerzett a kis tündérlánynak, de be kell valljuk, hogy Dorka minket is elvarázsolt tündéri bájával, mosolyával, kedvességével - maradj mindig ilyen kis tündérlány!



Külön szeretnénk megköszönni a Magyar Cirkusz és Varieté KHT-nak, elsősorban Eötvös György úr, művészeti vezetőnek önfeláldozó segítségét, amivel ő maga és munkatársai hozzájárultak Dorottya álmának valóra válásához.



Sipos Zsuzsanna és Tomaj Ildikó
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2008-12-04

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

/ 6




Petra (10 éves, Nógrádmarcal)


Van, akinek már jött a Mikulás! Ő Petra, a 10 éves nagylány, aki azon gyermekek közé tartozik, akik már nagyon-nagyon fiatalon, néhány éves korukban megismerkednek, és beleszeretnek a számítógép kezelésébe, és annak rejtelmeibe.

Tehát nem ez az első gép, amit most kapott, ez már a második lesz, amit „nyúzhat”. Elromlott ugyanis a régi, ezt sikerült lecserélni a Csodalámpa Alapítvány segítségével.

Nagy volt az öröm, jött az egész család, és egy kis budapesti kirándulással egybekötve vitték haza az új szerzeményt.


Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008. 11.28.

A számítógép a adománya. Petra nevében is köszönjük!


János (15 éves, Kecel)


Janiék az év utolsó ellenőrzésére jöttek a klinikára és nem is sejtettek semmit a meglepetésről. A doktornője volt a Dzsini cinkostársa és segítője.

Nehezen, de sikerült megtalálnom őket a klinika épületében és átadni a meglepetés ajándékot, a számítógépet. Nagy boldogság volt, mert egyik jó dolog történt velük a másik után ezen a napon.

Jani szerényen mosolygott, de mosolya mindent elárult, hogy milyen váratlanul érte az ajándékozás.




Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor

A számítógép a adománya. János nevében is köszönjük!


Ivett (10 éves, Szeged)



Ivett hónapok óta kórházban van, betegsége miatt nagyon legyöngült, most jöhetett csak ki a játszószobába. Nagyon boldog volt, pedig akkor még nem is sejtette, hogy még egy meglepetés is lesz.

Mint minden nap, ma is megkérdezte, mikor kapja meg a babát. Mint mindig, ma is azt mondtam, biztos hamarosan megkapod.

Délutánra valóra is vált az álom - egy gyönyörű, síró, gőgicsélő, evő, ivó, pisilős babát kapott. Hozzá divatos babaruhákat, pelenkát, cumisüveget, bilit, egyszóval mindent, ami egy baba ellátásához szükséges.

Ivett az orvosok és nővérek gyűrűjében boldogan nevetett azon, hogy mindenki az ő babájával van elfoglalva.

Bizony komoly fejtörést okozott, hogy rájöjjünk, hogyan jönnek a könnyek a baba szeméből, hogyan tud pisilni...stb. Sőt amikor felfedeztük, hogy amit popsi törlőnek néztünk, valójában babaétel...

Elláttuk a babaápoláshoz szükséges tanácsokkal, aztán hagytuk hagy gondozza kedvére újdonsült babáját. Ivett elégedett arcára nézve ismét Csoda közelbe kerültünk!




Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor
2008-10-25




/ 3




Ferenc (9 éves, Csemő)



Fecó régi ismerősként fogadott, amikor bementem a kórterembe, hiszen nagyon szereti a meséket és szinte minden csodalámpás mesedélutánon a "fő helyen" ül.

Édesanyjával ma érkeztek vissza a Tűzoltó utcai klinikára újabb kezelésre, és ettől nem volt túl jó kedve. Elkezdtünk beszélgetni és mikor elárultam neki, hogy ma én vagyok a dzsinn, aki elhozta neki, amit kért a Csodalámpától, kis keze ökölbe szorult az izgalomtól.

Kérte, hogy én nyissam ki a táskát, amiből elővarázsoltuk a nagyon vágyott ajándékot. Fecó csak mosolygott zavarában, de mikor kezébe adtam a laptopot, értelmes szemecskéi könnybe lábadtak és szinte riadtan nézett felváltva hol az édesanyjára, hol pedig rám.

Még akkor sem hitte igazán, hogy ez a csodás ajándék az övé, mikor kis szobatársai megtapsolták és együtt örültek vele. Könnyeit előlünk elrejtve átölelte édesanyját, majd kis idő után szobatársával máris elkezdték üzembe helyezni az igazi kincset.

Fecóka, szívből kívánunk neked mielőbbi teljes gyógyulást és sok-sok örömöt a laptop használatában!



Sipos Zsuzsanna kívánság-koordinátor
2008.december 08.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Ferenc nevében is köszönjük!


Máté (16 éves, Miskolc Avas)



Középiskolában tanul és gitározik. Először vagy két éve hallotta meg egy Jackson gitár hangját, s teljesen beleszerelmesedett.

A kórházban, amikor Mété bent feküdt, beszélgettünk a Csodalámpáról. Nagyon szerényen mondta el az ő nagy álmát.
Egy Jackson gitárt szeretett volna kapni, de igazából nem hitte el, hogy álma egyszer valóra is válik.
Máté jól feladta nekünk a leckét! Nem volt könnyü megszerezni a különleges formájú és hangzású gitárt.

De végre eljött a várva várt nap! Máté édesanyját az átadás előtti napon értesítettük, s kértük legyen meglepetés Máté számára a gitár átadása. Úgy is lett!

Máté nem akarta elhinni, hogy tulajdonosa lehet egy ilyen gyönyörű, fekete színű hangszernek. Szólni sem tudott meglepetésében és határtalan örömében. Azonnal hozta az erősítőt és kipróbálta új ajándékát, s úgy tűnt többé le sem akarja tenni. Édesanyja szerint azzal is fog aludni!!:))

Máté nagyon profin játszik a gitárján, ezt mondta a hozzáértő gitártanár, akivel együtt pengették a húrokat, játszották az akkordokat, az ott lévők nagy örömére. A finom tortát, - amit természetesen gitár alakúra sütöttek - is megkóstoltuk.

Úgy gondoljuk, jó kezekben lesz ez a gyönyörű hangszer, s kívánjuk Máté, hogy amikor játszol rajta, felejtsd el minden gondodat, bajodat, és csak a zenével foglalkozz!

Hiszen tudnod kell, hogy "Az emberi élet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: F e l e m e l n e k !"




Tatárné Csonka Zsuzsanna
régióvezető
Miskolc, 2008. november 18.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Máté nevében is köszönjük!


Júlia (10 éves, Szeged-Kiskundorozsma)



Julcsi régi álma, hogy legyen egy laptopja. Anyukája már meg is beszélte a tanárbácsival az interaktív óra lehetőségét.

Az ajándékozás egy hétfői napra esett, ami egyrészről szomorú volt, mivel Julcsinak a klinikán kellett maradnia, másrészről a bánatát hamar feledtette az új laptop.

Igazán boldogan csomagolta ki és állította össze a gépet. A szomszéd szobából később átjött betegtársának testvére és beállította a vezeték nélküli internetet.

"Most már biztos nem fogok unatkozni!" -mondta Julcsi nagy, mosolygós szemekkel.



Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor
2008-11-17

Bernadett (10 éves, Dubicsány)



Dubicsányba, ebbe a kis borsodi faluba ma érkezett a Mikulás. Igaz, egy nap késéssel, mint ahogy az várható lenne, de Bernadettet ez cseppet sem bántotta.

Sőt kifejezetten örült neki, hogy falujában a Mikulás- ünnepségre csak 7-én délután kerül sor, mert így már az új fényképezőgépével sikerül megörökítenie ezeket a nagyszerű pillanatokat.



Köszönjük magánadományozónk nagylelkű felajánlását!





Dobó Gábor
kívánság-koordinátor
Dubicsány, 2008.12.07.

Alex (10 éves, Szentistván)



Alex szeretett volna egy olyan laptopot, amin játszani tudna, és ha sokáig kórházban van, oda is be tudná vinni. Ami könnyű, kis helyen elfér.

Alex igazi gyerek még, ezért gyereklaptopot kért, de nem igazán hitte, hogy meg is kapja...
Aztán eljött a várva várt nap!

Alex és édesanyja bejöttek a kórházba, és a kisfiú nagy örömére átvehette kívánsága olyan régen áhított tárgyát.
Mosolygós arca elárulta nagy-nagy örömét.



Tatárné Csonka Zsuzsanna
régióvezető
Miskolc, 2008. december 04.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


László (11 éves, Tatabánya)



A távirányítós vasút beszerzésére komoly szervezkedés indult, ebben nagy segítségünkre volt a Régió játékbolt csapata, akiken keresztül hozzájuthattunk a játékhoz. Több modell közül kellett választani - elég nagy fejtörést okozott, melyik lenne az, amire Laci gondolt - majd egyet kiválasztottunk.

A Tűzoltó utcai klinikán már az egész család várta, hogy megérkezzünk. A hatalmas doboz pillanatok alatt kinyílt, és apu segítségével már épültek is a vágányok, összeszerelődött a távirányító.

Közben Laci nézegette a mozdonyt, és a vasúti kocsikat. Épp ezt néztem ki! - kiáltott fel boldogan. Anyukája magyarázta el, hogy egy kiállításon látta Laci ezt a mozdonyt, és valóban, pontosan ebbe a modellbe szeretett bele… ennyit a dzsinnek mindentudásáról!

Laci annyira boldog volt, örömében nyomkodta a távirányítót - ezzel egy kis felfordulást okozott a vasúti forgalomban, de szerencsére minden kiküszöbölhető volt, a vonat gördült a síneken, és Laci nagyon röpködött.

Szép esténk volt.



Titkos Rita és Flandera Tünde
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2008-10-14

Kristóf (5 éves, Madaras)


Kristóf kívánságára egy "sárkányos", DRAGON feliratú elektromos quad-ot vásárolt a Csodalámpa Alapítvány.

A járgány mellé alig fértünk be az autóba Dr. Kapás Ferenccel (édesapámmal), de végül épségben elszállítottuk Madaras településre, ahol a központtól távoli utca távoli házikójában él Kristóf családja.

A felnőttek almás sütivel, Kristóf pedig "Pont ilyet akartam!" -kiáltással, szeretettel fogadtak bennünket. A négyéves fiú édesapja volt segítségünkre a quad összeszerelésében, beüzemelésében.

Amíg vártuk, hogy az akkumulátor töltődjön, Kristóffal beszélgettünk. Elmesélte, mi mindent szokott játszani: szereti a cápás biciklijét és imádja a számítógépes játékokat.

Végül kivihettük a ház elé az útra kész gyermekquadot, amelyet Kristóf meglepően ügyesen vezetett. Néhány kör után a jószívű fiú nagyszülei lábánál leszállt a járgányról és azt kiáltotta a vadonatúj quad-ra mutatva: "Papa, te is próbáld ki!".

Köszönjük a kedves fogadtatást!




Kapás Csilla
kívánság-koordinátor
Madaras, 2008. november 15.






/ 3




Kinga Virág (3 éves, Újszilvás)


Csodaszép, verőfényes, meglepően enyhe nap volt november 4-e. Nem csak azért, mert igazi ritkaság ilyenkor ez az időjárás, hanem azért, mert egy hároméves kislány mosolya is beragyogta ezt a napot.

Kinga olyan türelemmel nézte végig a kis jármű összeszerelését, ami nem jellemző a három évesekre. Ezután pedig elég a képekre nézni, hogy milyen örömmel vette birtokába a piros quadot és milyen boldogan „száguldozott” vele az udvaron.

Néhány perc alatt meg is tanulta a járművezetés rejtelmeit és nekem azt is elmondta, hogy kistestvére is felülhet majd a járgányra.

Nemcsak Kingának és családjának marad emlékezetes ez a szép, késő őszi nap, hanem nekem is, mert ez a kislány példát mutatott a felnőtteknek viselkedésével.

Sok örömet, jó egészséget és hosszú életet kívánok neked Kinga!




Czakóné Bálint Judit
önkéntes
2008-11-04




/ 3




Kincső (15 éves, Novaj)


Kincső vágya néhány számítógépes játék volt, amelyekkel a kórházi tartózkodás alatt, illetve majd otthon is játszhat.

Szerencsére sikerült megtalálni azokat, amiknek igazán örült, és átadhattuk a kezelés utolsó napján. Már nagyon várta, hogy otthon apa segítségével feltelepítsék a gépre, és kipróbálhassa őket.

Boldog és önfeledt szórakozást kívánunk az új játékokkal!


Köszönjük a felajánló segítségét.






Titkos Rita és Flandera Tünde
kívánság-koordinátorok
2008-10-14

Szilveszter (7 éves, Budapest)



A Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona a XII. kerület egyik leggyönyörűbb helyén található, azonban mindez nem igen érdekli azokat a gyerekeket, akik itt töltik hétköznapjaikat, vagy éppen életük minden egyes napját.

Szilveszter is a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának kis lakója, azonban ő sajnos abban a helyzetben van, hogy neki ez az otthona és a családja is egyben.

A súlyosan beteg kisfiút is az októberi hosszú hétvége előtt kerestem fel, annak reményében, hogy a számára hozott fajátékok olyan örömet okoznak neki, amely segít számára az idő boldogabb eltöltésében.

Anna nővér az otthon vezetője és egyben a gyermek gyámja volt jelen a találkozón, amikor a játékokat átadtuk.

Az életét tolókocsiban töltő gyermek a színes játékokat csodálkozva nézte, ujjaival barátkozott velük. Végigtapogatta sorban az ismerős és ismeretlen formákat, szemével vizsgálgatta őket és próbálta megérteni, hogy ezek már az övéi.

Remélem, hogy a jövőben, amikor a színes kisvasút fut a sínen, Szilveszter is el tud felejtkezni legalább egy kis időre a betegségéről…



Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008-10-27

Dávid (10 éves, Érd)



A Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona a XII. kerület egyik leggyönyörűbb helyén található, azonban mindez nem igen érdekli azokat a gyerekeket, akik itt töltik hétköznapjaikat, vagy éppen életük minden egyes napját.

Dávid egy csodálatosan kifejező szemű gyermek, aki tolókocsiban tölti mindennapjait és egyetlen öröme, amikor nővére hazaviszi őt. Náluk egész nap játszhat a gyerekekkel és számítógépezhet.

A számára oly fontos kézi számítógépes játék átadására az októberi hosszú hétvége előtt került sor, amikor már a hazatérés lázában égett az otthon minden kis lakója, így Dávid is izgatott és reménykedő volt, hogy hosszú idő után végre őt is elviszik.

Az átadásban Anna nővér, az otthon igazgatónője segített, a gyermekek legalaposabb ismerője. Így sikerült is a kisfiút meglepni azzal a PSP-vel, ami csak az övé, és ami mindig vele lehet. Dávid először nem is akart hinni a szemének, amikor meglátta az ajándékot, de amikor valóban elhitte, hogy ez az övé, rögtön birtokba is vette. Nem is nyugodott addig, amíg el nem indult rajta az első játék.

És onnantól kezdve megszűnt körülötte a világ, és annak minden baja…



Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008-10-27

Dávid (10 éves, Érd)



A Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona a XII. kerület egyik leggyönyörűbb helyén található, azonban mindez nem igen érdekli azokat a gyerekeket, akik itt töltik hétköznapjaikat, vagy éppen életük minden egyes napját.

Dávid egy csodálatosan kifejező szemű gyermek, aki tolókocsiban tölti mindennapjait és egyetlen öröme, amikor nővére hazaviszi őt. Náluk egész nap játszhat a gyerekekkel és számítógépezhet.

A számára oly fontos kézi számítógépes játék átadására az októberi hosszú hétvége előtt került sor, amikor már a hazatérés lázában égett az otthon minden kis lakója, így Dávid is izgatott és reménykedő volt, hogy hosszú idő után végre őt is elviszik.

Az átadásban Anna nővér, az otthon igazgatónője segített, a gyermekek legalaposabb ismerője. Így sikerült is a kisfiút meglepni azzal a PSP-vel, ami csak az övé, és ami mindig vele lehet. Dávid először nem is akart hinni a szemének, amikor meglátta az ajándékot, de amikor valóban elhitte, hogy ez az övé, rögtön birtokba is vette. Nem is nyugodott addig, amíg el nem indult rajta az első játék.

És onnantól kezdve megszűnt körülötte a világ, és annak minden baja…



Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008-10-27

Bence (17 éves, Kazincbarcika)



Amikor bementünk a kórházi osztályra, nagyon megörültek nekünk az ott dolgozók. Bence kezelőorvosa is épp ott volt a kórterem előtt.

Amikor bekopogtunk, a 17 éves fiatalemberhez, éppen "lecsöpögött " az infúziós kezelése.

Nagyon meglepődött, hogy meglátogattuk, és elhoztuk számára azt, amire olyan régen vágyott már. Először el sem hitte, hogy az, ami vele történik, mind igaz!

Ahogy körülnéztünk, a kórházi szobában csupa mosolygó, csillogó szemű, boldog embert láttunk. Mindenki, a főorvosnő, a nővérek, az édesanya, a nagymama és mi, a négy önkéntes együtt örültünk Bence örömének.



Kedves Bence!
Mindannyian szívből kívánjuk, hogy sok- sok örömöd legyen a laptopodban, szerezzen neked számtalan boldog órát a használata.




Tatárné Csonka Zsuzsanna régióvezető
Bónis Tamás, Kónya Tímea és Simon Bea önkéntesek
Miskolc, 2008.11.10.

Zsófia (8 éves, Lánycsók)


Nem volt egyszerű az ajándék házhozszállítása, de köszönet Scheer Ottónak, aki azzal támogatott minket, hogy költségmentesen elszállította erre a nagy távolságra, nem is egyszer, hanem két részletben az ajándékot.

Zsófika ugyanis egy emeletes ágyat szeretett volna, kis szekrénnyel.

A kislányt otthon dializálja az édesanyja, így rengeteg időt tölt a gyermek az ágyban. A kis házukban nincs nagy hely, ezért az emeletes ágy több szabad teret hagy a három kisgyermek számára. A kis szekrény is nagyon praktikus, és belefér Zsófika holmija, a tetején pedig majd a játékai sorakoznak.
A kislány mosolya mindent elmondott, kifejezte örömét.

Zsófi! Reméljük, nagyon kényelmes az új ágyad, és felejthetetlen szép álmokat élsz át benne.


Bezdánné Végh Tünde, Bátaszéki Anikó és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Lánycsók, 2008.10.21.





/ 3




Dávid (16 éves, Szekszárd)


Dávid nem sejtett semmit, amikor anyukája lejött hozzánk a parkolóba, hogy segítsen felvinni a számítógépet.

A nagyfiú, mikor meglátott minket, szinte alig szólt, csak valami mérhetetlen boldogság sugárzott róla, amint átadtuk neki régóta vágyott ajándékát, a számítógépet.

Azonnal össze is szerelte nagy szakértelemmel, és ki is próbálta. Tetszett neki és folyamatosan mosolygott.

Reméljük sok öröme lesz a gépben, és nagy segítséget nyújt majd neki a tanulásban is.


Köszönjük a támogatását.

Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Szekszárd, 2008.10.18.






/ 4





Belépés