2007-09

Máté (11 éves, Zalaegerszeg)



Máté gyakran kerékpárral járt iskolába, ám az év elején sajnos ellopták. Édesanyjával együtt találtak rá a Csodalámpára, és úgy gondolták megpróbálkoznak azzal a bizonyos "lámpa-dörzsöléssel".
Az Alapítvány segítségével nagyon gyorsan teljesült a kívánság, teleszkóp is került a kerékpárra. A zalaegerszegi Diabló Sportbolt még apró ajándékokkal is kedveskedett. Az átadásra szeptember 11-én került sor Máté iskolájában, ahol az osztálytársak is nagy örömmel nézték Máté boldogságát.

Domján Tímea
koordinátor
2007.09.11.

István (18 éves, Tiszalúc)


Istvánt 2007. szeptember 18-án kerestem fel.
Kezelő orvosa szerint nagyon lehangolt volt, mert kezelése egy nagyon kimerítő szakaszba jutott, így a hőn áhított laptop a legjobb pillanatban érkezett.

István örömét és meghatottságát csak növelte, hogy nem számított kívánsága teljesülésére, mivel egy korábbi információ szerint nem volt esély a kérés rövid időn belüli teljesítésére. István elérzékenyülten vette át az ajándékot és őszinte hálával köszönte az Alapítványnak és támogatóinak azt, ami az ő számára a várhatóan hosszas kezelés alatt a kapcsolatot jelenti barátaival.

Tomaj Ildikó
önkéntes, kívánságteljesítő

Béla (12 éves, Hajdúszovát)


Bélus komoly tinédzser, aki betegségéből szépen gyógyulgatva már iskolába jár.

Számítógépének, melyet tőlünk kért és kapott, nagyon örült, mert végre nagyban játszhat majd rajta, akár a barátaival.

Csinády Rita
régióvezető
2007.09.26

A számítógép a adománya. Köszönjük!


László Áron (12 éves, Debrecen)



Laci nagyon szeret rajzolni, mamájával együtt Debrecenből érkezett Budapestre, hogy egy igazi álom teljesülhessen: megnézhesse, hogyan készül egy rajzfilm.
Jankovics Marcell és munkatársai fogadtak bennünket a Pannónia filmstúdióban, ahol a rendező új filmjén, Az ember tragédiája rajzfilmváltozatán dolgoznak.

Laci elhozta a füzeteit és megmutatta a rendező úrnak, ő milyen rajzokat készít, menyire elhivatott a rajzfilmkészítés iránt.
Jankovics Marcell pedig beavatott bennünket a filmkészítés rejtelmeibe. Megmutatta, milyen vázlatokat készít egy-egy jelenethez, hogyan kerül számítógépre, s azt is láthattuk, miként elevenednek meg a megrajzolt jelenetkockák. Laci nagy örömére a készülő film jeleneteinek előre megrajzolt és kifestett háttérképeiből kapott néhányat emlékbe. A rendező úr kollégái is nagy szeretettel várták a debreceni kisfiút, akinek még külön ajándékokat is hoztak.

Ez a délelőtt nagyon nagy élményt jelenthetett Laci számára, aki elmondta: nagyon tetszett neki, amit látott és ő bizony rajzfilmrendezőnek készül.

Szeretnénk köszönetet mondani Jankovics Marcell művész úrnak és kollégáinak, hogy megnézhettük a PannóniaFilm Kft. stúdióján belüli kulisszatitkokat.

Felkai Márta
koordinátor
Budapest, 2007.08.13.

/ 5



From: Anikó ****ancsa@gmail.com
Sent: Monday, August 20, 2007 7:20 PM
To: Felkai Márta
Subject: Re:

Kedves Márta! Néhány nap után, ma értünk haza. Nagy örömünkre megkaptuk a képeket, újra és újra csak megköszönni tudom, hogy lehetőségünk volt erre a találkozásra.Lackónak nagyon sokat jelentett, boldogan mesélte az élményeit már a vonaton, és azóta is mindenkinek, akit csak érdekel. Azóta is rajzol, rendületlenül és szeretne ezzel foglalkozni. Remélem megadatik, hogy azt tehesse majd felnőttként, amiben teljesen képes kibontakozni. Azt hiszem, ehhez a találkozás is nagyon sokat adott.
Munkájukhoz sok erőt, kitartást, lelkes segítőket kívánok szeretettel, öleléssel
*** Anikó


Betti (9 éves, Budapest)



Kedves Csodalámpa Alapítvány!

Hálás köszönet az alapítvány dolgozóinak, hogy lehetővé tették egy kilenc éves kislány kívánságát. Eléggé megviselte őt betegsége és a gyógyuláshoz vezető út. Az egyik vágya egy saját laptop volt, ami hála Őnöknek teljesült. Nagyon örült neki a gyerek és az egész család, mivel nekünk sajnos nem állt módunkban ezt a kívánságát teljesíteni, ugyanis Bettinek van még négy testvére.

Köszönettel és tisztelettel: ****** Péterné


Tünde (15 éves, Környe)


Tünde kívánsága nagyon sajátos volt, hiszen a hat éve zongorázó leány kedvenc dalainak kottáját kérte.
Tünde 2007 szeptember 18-án kapta meg a kottákat és mellette musical CD-ket és más, zenei motivumokkal diszített apró ajándéktárgyakat.

Az ajándékcsomagot nagy örömmel vette át édesanyja társáságában és mindennek nagyon örült. A kották segítségével a kezelések mellett is tud gyakorolni és ez segíti abban, hogy egy kicsit megfeledkezzen betegségéről.

Tomaj Ildikó
önkéntes, kívánságteljesítő

From: ****** Tündi ******@freemail.hu
Sent: Thursday, September 20, 2007 11:33 AM
To: info@csodalampa.hu
Subject:

Kedves Csodalámpa!!!

Nagyon szépen köszönöm ,hogy ilyen gyorsan teljesítetted a kérésemet. Az Operaház fantomja című CD-t hallgatom miközben írom a levelet. Amit tőletek kaptam kottát sikerült lejátszanom, amint hazaértem a korházból. Az apró meglepetéseket is köszönöm igazán nem számítottam rá. Remélem a többi beteg gyereknek is sikerül ilyen nagy örömöt szerezni, mint amiben nekem volt részem.

Köszönettel: ***** Tünde , Környe





Norbert (14 éves, Kisújszállás)


A 14 éves Norbit a debreceni kórházban kezelték, amikor a Csodalámpa Alapítvány helyi önkéntesének elmondta, nagytestű tengeri állatokat szeretne megnézni nyílt vízen.

A kívánság szervezése majd fél évig tartott. A nagy útra édesanyjával együtt egy magyar cápakutató kísérte el őket. Az ő szavait idézzük:

"Egy izgalmasnak és programdúsnak ígérkező útnak néztünk elébe szeptember 4-én. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a kirándulás sokkal izgalmasabbnak bizonyul majd, mint ahogy azt vártuk.

Norbert életében eddig 24 műtéten ment keresztül és a következő operáció az út után fogja várni. Nem csoda, hogy a kezeit tördelte a reptéren, miközben várakoztunk a beszállásra. Minden esetre némi "rohanással" szerencsésen átszálltunk és a következő géppel megérkeztünk a Glasgow-i repülőtérre. A reptérről egy kompot kellett elérnünk, ami a kb. 200 kilométerre fekvő Oban városkából indult Mull szigetére.

/ 5



Másnap, kora reggel felszálltunk a hajóra, mely kifutott velünk a nyílt tengerre.
Az időjárás tipikusan észak skót időjárás volt. Esett, majd elállt, ismét esett, köd szállt le, aztán esett és elállt. Kitartottunk, mint mindenki a hajón. Esőálló öltözékünkben jól tűrtük a viszontagságokat.
Mindenki rendületlenül figyelte a vizet, mígnem 1 órai hajóút után megpillantottuk az első csukabálnát, majd még egyet és még egyet. Nagyon gyorsan úsztak, és ha valaki nem a megfelelő irányba nézett, az lemaradt a ritka pillanatokról. Mindenki ugrált a hajó egyik oldaláról a másikra. Azt sem tudtunk merre nézzünk.
Azután palackorrú delfinek és disznódelfinek jelentek meg. A szemünk majdnem kiugrott, hogy minél többet láthassunk. Igazán izgalmas pillanatok voltak még azok számára is akik sokszor láthatnak ilyen csodát, hát még annak, akinek még az is újdonság, hogy az Atlanti Óceánon utazik...

A hajó több mint 4 órai út után egy csodálatos helyen kötött ki egy rövid kis ebédidőre. Mellettünk közönséges fókák "sütkéreztek" a sziklákon. Tengeri madarak kerestek élelmet a víz felszínén. Kormorán csapatok szálltak fel az orrunk előtt.
Bár nem a trópusokon voltunk, mégis úgy érezhettük magunkat, mintha legalábbis az Indiai Óceánon hajókáznánk. A visszaút során delfineket, sirályokat, viharmadarakat kísérhettünk szemünkkel.

Több mint 9 órás, izgalmas hajózás után kötöttünk ki Tobermory városában. Egy meleg vacsora után aztán visszaautóztunk a szállásunkra, ahol meglepő módon, békés birkák vártak a kertben. Az éjszakát már rendesen átaludva, készültünk a másnapi indulásra.
A legkorábbi kompot kellett elérnünk ismét, hogy kiérjünk időben a reptérre. Meglepetésünkre, még a kompút alatt is láttunk egy csapat delfint a vízben. Talán csak elbúcsúztak kis barátjuktól.

A visszaút sem telt el izgalmak nélkül. A Skóciában élő, hosszúszőrű teheneket próbáltuk lefényképezni és már robogtunk is a megszokott úton vissza a reptérre. Végül, szerencsésen megérkeztünk Budapestre, ahol nagy örömmel várta a világjáró kisfiút családja.

Az időjárásnak köszönhetően, bár nem láttunk óriáscápát, mégis nagyon izgalmasnak és eredményesnek mondhatom ezt az utat, hiszen minden más olyan tengeri állatot sikerült megpillantanunk, ami ezekben a vizekben él. Arról nem is beszélve, hogy Norbertnek ilyen eseménydús 3 napja talán még sosem volt az életében.

Karáth Emil cápakutató"

A kívánságot a kft támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!


Zsófia Palóma (9 éves, Sződliget)


/ 8



Egy szép őszi délután Zsófi, testvére Dorina és édesanyjuk fogorvoshoz készültek. Legalábbis ez volt az indok, amiért hirtelen Pestre kellett Zsófinak utaznia. Természetesen nem nagy kedvvel indult útnak Zsófi, hiszen ki szeret fogorvoshoz menni, azt pedig egyáltalán nem értette, miért pont a Szép Kilátás Cukrászdában kell az orvossal találkoznia...

A fogorvos helyett mi, Csodalámpások vártuk Léni Ildikóval együtt. Ildikó koncertmester, akit arra kértünk, hogy teljesítse velünk együtt Zsófi kívánságát és ő adja át a kislánynak a várva várt hegedűt.

Hogy még nagyobb legyen az öröm, megkértük Szamos Gabriellát, a Szamos Marcipán egyik tulajdonosát, hogy készítsenek nekünk (nem is, Zsófinak) egy hegedű alakú tortát. A torta fantasztikusan jól sikerült, ezt egy zsúrasztalra helyeztük, és az abrosz alá rejtettük az igazi hegedűt.

Zsófi szeme nagyra nyílt, amikor meglátta a tortát, először azt hitte, ezt kapja igazi hegedű helyett.
Pár perc után persze elárultuk, hogy még egy kincset rejt az asztal, és boldogan nyitotta ki az ajándékot.

Ildikó hosszan magyarázta, mesélte, hogy kell tartani a hegedűt, mire vigyázzon, hogy gondozza, majd egy rögtönzött oktatás is következett.

Az oktatás közben az is kiderült, hogy Dorina gitározni tanul, és valaha a mama is tanult hegedülni, így a család jó eséllyel indulhat majd családi hangversenyeken.

Zsófi azt is megkérdezte, melyik hegedűt - a tortát vagy az igazit - választhatja és viheti magával. Mondta, hogy nem nagyon tud választani, mert mindkettő csodaszép.

Természetesen mindkettő az övé lett! Igaz, hogy az egyik kicsit megkurtított formában, mert bizonyos "madarak" lecsipegették róla a díszités egy részét.

Ildikó természetsen játszott is nekünk, gyönyörűen szólt a hegedű hangja, mi újra és újra ismétlést kértünk. Jó volt látni Zsófi arcát és azt is, hogy nemcsak minket, hanem a cukrászda többi vendégét is elvarázsolta a hegedűszó.
Többek közt Mozart egyik műve is felcsendült, Zsófi a végén csak annyit mondott:

"- Én még nem tudom, ki volt Mozart, de Te sokkal szebben hegedülsz nála."

Kell-e ennél szebb dicséret egy művésznek? Ildikóval együtt meghatottan néztük a kislányt, aki már ott a cukrászdában szorgalmasan gyakorolt. Elmesélte, hogy beiratkozott a zeneiskolába is, ahol mostantól kezdve hetente többször tanul.

Végezetül Ildikó megígérte, hogyha koncertjük lesz, meghívja Zsófit és családját, sőt egyik lemezét is elküldi neki ajándékba. Mi a nap végén csak annyit kértünk Zsófitól, hogy évvégén hadd legyünk ott a vizsgaelőadáson.

Azért ez sokkal jobb program volt, mint a fogorvos, nemde?

Köszönjük a Reklámügynökségnek és a Szamos Marcipán Cukrászda tulajdonosainak, vezetőinek, hogy segítettek nekünk ismét csodát tenni.

Szatmáry Eszter és Patzauer Éva
Kívánságkoordinátorok
Budapest, 2007.9.14

From: ***** Zsófia mailto ****@citromail.hu Sent: Sunday, September 16, 2007 11:33 PM To: info@csodalampa.hu Subject: Köszönet

Kedves Csodalámpa!

Ezúton szeretnénk megköszönni hogy teljesítették kívánságomat és megkaphattam a legnagyobb vágyamat, egy hegedűt! Ez volt a legjobb napom!! Nem tudtam hogy ezért utazunk fel Pestre, így még nagyobb volt a meglepetés! A Szamos marcipán cukrázdában történt a hegedű átadása, ahol egy hatalmas és gyönyörű hegedű alakú tortát is kaptam. Nehezen tudtunk a torta-csodának ellenállni, a tesóm nem is tudott..., otthon már mi sem. Léni Ildikó hegedűművész megmutatta nekem a hegedű rejtelmeit, és a nap fénypontja az volt, amikor gyönyörű dallamokat varázsolt elő hegedűjéből. Köszönöm a csodalámpa alapítványnak és önkénteseinek ezt a felejthetetlen napot!

***** Zsófia és családja


Anna (17 éves, Mosonmagyaróvár)


/ 5




Találkozás Kertész Imrével

2007. augusztus 30. különleges nap volt számomra. A Csodalámpa Alapítvány jóvoltából együtt tölthettem egy igazán kellemes és emlékezetes órát Kertész Imre Nobel-díjas íróval.

Nagy meglepetést okozott a telefonhívás,melynek során megtudtam,hogy a reménytelennek tűnő találkozó létrejöhet. Megijedtem, el se tudtam képzelni,hogy mit mondhatnék annak,aki ennyi mindent átélt,és mostanra ilyen bölcs emberré vált.

Zavaromat és idegességemet Kertész úr jelenlétében még kevésbé tudtam legyőzni. Kérdéseire eleinte remegő hangon, röviden válaszolgattam. Teljesen kiürült a fejem, így nagy sajnálatomra nem tudtam arra a kérdésére, hogy miért pont rá esett a választásom, azt a választ adni,amit szerettem volna. Mivel úgy tudom, ez az iromány hozzá is el fog jutni, most próbálom megfogalmazni; olyan személlyel szerettem volna találkozni, aki élete során olyasmit alkotott,mondott vagy csinált, ami elgondolkodtatott, ami fontos számomra,esetleg meghatározza valamelyest gondolkodásomat, világszemléletemet.

Végül a Sorstalanság és Kertész Imre mellett döntöttem. Ez a könyv sokat jelent nekem,mivel elolvasása után több lettem,témája nagy jelentőséggel bír,mert emberek millióinak életét változtatta meg,és az azóta született összes generáció lelkében nyoma van. Ezen kívül engem különösen foglalkoztat már régóta.

Így a találkozás a könyv írójával megható élmény volt és mindig őrizni fogom az emlékezetemben. A beszélgetés Kertész úrral fantasztikus volt, idegességemet percek alatt elűzte végtelen kedvessége, közvetlensége és szerénysége. Lenyűgözött vele.

Ezúton is szeretném megköszönni elsősorban a lehetőséget. Valamint a Csodalámpa Alapítvány munkáját és természetesen Kertész Imre kedvességét.

Tisztelettel: Vass Anna


És ahogyan mi láttuk:

Egy ideje már szervezés alatt állt Anna, Kertész Imre úrral való találkozása, hiszen Kertész úr igen sokat utazik.

Végül szinte órák leforgása alatt kellett és sikerült a kívánságot teljesítenünk, mindenki kellemes meglepetésére.

Amikor Anna meghallotta , hogy másnap találkozhat kedvenc írójával, nem is volt kérdéses a másnapi találkozó létrejötte, amire a Szamos Cukrászdában kerülhetett sor, finom kávé és sütemény mellett.

A hangulat eleinte kissé feszélyezett volt, de Annának és szüleinek is sikerült gyorsan feloldódnia, Kertész úr és kedves neje közvetlensége és szerénysége révén. Anna egy ajándék könyvvel is meglepte kedvenc íróját.

Az este olyan hangulatban telt, mintha csak évek óta ismert régi barátok közt ülhettünk volna.

Köszönet a Szamos Kikelet Cukrászda tulajdonosának, Kelényi Szamos Gabriellának.

Patzauer Éva, Szatmáry Eszter
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2007.08.30.

Balázs (9 éves, Hajdúböszörmény)


Új szobához új számítógép jár.

Éppen most készült el Balázs új, kis szobája, szépen kékre festve, íróasztallal és iskolai felszerelésekkel már berendezve. A szép új szobában igen jól mutatott a számítógép, melyet Balázs kért tőlünk.

Igencsak szégyenlős kisfiúval volt dolgunk, a folyamatosan mosolygós, ám fényképezőgép előtt igen-igen szégyenlős Balázs nem nagyon akarta, hogy lefotózzuk. Ám édesanyja és a mi bátorításunkra azért csak sikerült rábeszélnünk őt egy-két fotó elkészítésére.

Kedves Balázs kívánjuk, hogy a számítógépet használd bátran és jó egészségben!

Palásti Ildikó és Kiss Tímea
kívánságkoordinátorok



A számítógép a adománya.
Balázs nevében is köszönjük!





István (12 éves, Újfehértó)






Milyen egy laza nap? Először szülői kérésre lógás a suliból, egy laza kontroll az elhagyott klinikán, majd egy mobil vásárlása a Csodalámpával.

Lehet ettől jobb egy tanévkezdet? Hmmm... Kizárt....

Bár ez csak egy laza nap volt a hétből, mégis sokat jelentett Pisti számára, aki azóta mindent ügyét új Sony Ericcson W300i-jével intézi.

Használd egészséggel!



Csinády Rita Veronika
régióvezető, Debrecen

Zsófia (12 éves, Halászi)


Zsófi kívánságának teljesesítésére érkezve Magyarosy Edina doktornő jelezte, hogy a legjobb pillanatban teljesíti a Csodalámpa Alapítvány a kérést.
Zsófia a kezelésektől megfáradt volt - és hála édesanyja együttműködésének - nem tudta, hogy az Alapítvány képviselője a hőn áhított laptop-ot hozta el számára.

Zsófia meghatódva vette át az ajándékot és édesanyjával megkönnyezték az eseményt.

Zsófia boldogan vette birtokba a készüléket és az bizonyosan nagyon sokat segít majd abban, hogy ismét jókedvű, mosolygós legyen.

Tomaj Ildikó
Kívánság-koordinátor

A kívánságot a támogatása révén teljesítettük. Zsófi nevében is köszönjük!


Attila (9 éves, Gádoros)


Attilával a megyeri úti UTE pályán találkoztunk, ahová korosztályos futball bajnokságra érkezett a többi csapattársával. Ha a focipályán még nem is tudja végigjátszani a mérkőzéseket, régóta szeretett volna egy digitális fényképezőgépet, hogy legalább megörökíthesse őket.

Attila nem is sejtette, hogy az a kedves bácsi, aki velünk érkezett éppen ezt a vágyát fogja valóra váltani: Révész István, miután a Csodalámpa honlapján olvasta Attila kívánságát, úgy érezte, szívesen segítené fiatal futballistánk fotós karrierjét és egy gyönyörű digitális fényképezőgéppel lepte meg Attilát.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Révész István támogatását, aki már nem először segített egy beteg gyermek álmát valóra váltani.

Dobó Gábor
kívánság-koordinátor

/ 3




Renáta (14 éves, Dombóvár)


From: Reni *****@freemail.hu
Sent: Friday, August 31, 2007 8:58 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject:

Kedves Csodalámpa!

Köszönöm szépen a segitséget és az ajándékot.
Nehezen értettem, hogy a szüleim miért ragaszkodnak, hogy szombat délután maradjak otthon ne menjek a barátaimhoz. Késő dálután már sejtettem mikor megláttam Tünde nénit. Nagyon örültem az ajándéknak.

Sokat lovagolok és versenyekre járok, igy vissza tudom nézni a lovaglásom és megtudom mutatni a barátaimnak. Küldök képet a kedvenc lovamról, Lupiról, ezek egy versenyen készültek.

Nagyon sok sikert kívánok a munkájukhoz.

Renáta Dombóvár






Flórián (9 éves, Hajdúhadház)


Végre megérkezett a várva-várt kvad, amivel péntek délután sikerült meglepnünk Flóriánt. Flórián anyukájával előre megbeszéltük, hogy érkezésünkről ne szóljon, hiszen így igazi a meglepetés, ha váratlanul érkezik.

Flórián annyira meg volt illetődve, hogy szóhoz sem jutott a meglepetéstől, de azért azonnal felült a szép, piros kvadra, amellyel sikerült is egy nagy kört mennie az udvaron.

Egy kicsit még megengedte, hogy testvére is kipróbálja és felüljön mögé. Aztán csak egyedül ült a kvadon és csodálta szótlanul.

Kívánjuk, hogy sok örömöd leld benne és tudj nagyon sokat kvadozni!

Kiss Tímea és Palásti Ildikó
kívánság-koordinátor


Belépés