2006-09

Sándor (10 éves, Biharkeresztes)


A Jövő Háza bejáratában strázsáló, beszélő robot valószínűleg nem is sejtette, hogy mekkora örömet érez Sándor, amikor megérkezve beszédbe elegyedtek. A tízéves biharkeresztesi kisfiú nagy vágya volt, hogy részt vegyen a Csodák Palotája, Jövő Háza kiállításán, ahol belevetheti magát a tudományos és technikai érdekességek színes, izgalmas kavalkádjába.
Sándor végigjárta az emberi érzékelés sokféleségét bemutató és annak határait feszegető kísérletek sorát. A tükörben látó szemüveg segítségével saját bőrén tapasztalhatta, hogy a tájékozódás és egyensúlyozás nem is olyan könnyű feladat. A beszélő fal gombjainak véletlenszerű nyomkodásával profi szövegkönyvet szerkeszthetett a szappanoperák jól ismert, típus-mondataiból, sőt a "Greenbox Stúdióban" a filmezés, filmkészítés világába is bepillanthatott. Végül az űrkutatás újdonságaival ismerkedve még egy Mars expedíción is részt vehetett.
Az izgalmakban, élményekben gazdag nap a képzeletbeli űrhajó sikeres landolásával ért véget, és reméljük, hogy Sándor sok szép emléket vitt haza a Jövő Háza közreműködésének köszönhetően.

Pusztai Lilla
koordinátor
2006.07.18.


Andrea (16 éves, Balassagyarmat)


A 16 éves Andrea nővére, Renáta úgy gondolta, hogy beteg testvérének nagy meglepetést és örömet jelentene, ha a Csillagok háborújából ismert rohamosztagos katonákkal találkozhatna. Mint utóbb megtudtuk, amikor Andrea először látta a filmet, annyira megtetszett neki, hogy egymás után négyszer nézte végig. (A filmet nem véletlenül látta, mert két öccse is nagy rajongója a Csillagok háborújá-nak.)

Némi nyomozás után kiderült, hogy egyáltalán nem lehetetlen ennek a kívánságnak eleget tenni. Sok olyan felnőtt van ugyanis Magyarországon, akik olyannyira szeretik a Csillagok háborúját, hogy klubokat hoztak létre, és több filmbeli szerep jelmezével is rendelkeznek - így a birodalmi rohamosztagos katonák öltözékével is. Az ún. "Magyarországi 501-es légió" három tagja (akik rendszeresen szoktak gyerekekkel is találkozni, és különböző rendezvényekre meghívásokat elfogadni), szívesen vállalták, hogy találkoznak Andreával is. Miután ők sokszor járják a különböző bevásárlóközpontokat rohamosztagos katonának beöltözve, abban maradtunk, hogy az egyik ilyen bevásárlóközpont előtt fogunk találkozni Andreával és családjával.

Andrea semmit sem tudott a meglepetésről, arról, hogy nem csak egy szokásos városlátogatásra jönnek el Balassagyarmatról Budapestre édesanyjával és négy testvérével. Amikor a bevásárlóközpont előtti téren megjelent előtte a három rohamosztagos katona, először csak a kezét összecsapva nézett hol a katonákra, hol a családtagokra. Amikor édesanyja biztatgatva mondta, hogy ezek a katonák őhozzá jöttek, lassan kezdett feloldódni: tapogatni kezdte az öltözéket, a fegyvereket, majd puszit adott a katonáknak, míg végül a több mint fél órás találkozó alatt a rohamosztagosokat átölelve sétálgatott. Látni lehetett, hogy az Andrea nővére által kitalált meglepetés teljes egészében célba talált.

Veress Kata
önkéntes
2006.09.02.

A filmbéli, magyarországi rohamosztagos katonákról a http://rohamosztagos.hu oldalon lehet többet megtudni.


Ádám (17 éves, Miskolc)



Ádám nagy rally rajongó. Augusztus közepén, Pécsett teljesülhetett kívánsága, amikor részt vehetett az idény záróversenyén, a Mecsek Rallyn. Találkozott a hazai versenyzőkkel és végig szurkolhatott kedvenceinek. Bízunk benne, hogy ez az élmény hozzájárul mielőbbi gyógyulásához!

Giákné B.Jutka

2006.08.25.





Péter (16 éves, Emőd)


Péter másodikos középiskolás. Nagyon sok időt tölt a kórházban ezért a tanulásban nagy segítség számára, hogy az alapítványtól, kérésére egy számítógépet kaphatott. Már igen várta a gépet, ezért fantasztikus volt az öröme, amikor megtudta, hogy kívánsága teljesül. Jó tanlást, j ó egészséget Peti!

Giákné B.Judit
2006.09.21.


Bence (11 éves, Balmazújváros)


Bence semmit sem tudott az egészről, csak a szokásos kórházi procedúrákra érkezett meg, mikor nagybátyja mondta neki, hogy a vizsgálatok után, még egy kis dolog vár rá a debreceni Gyermekklinikán. Álmában sem gondolta volna, hogy mi is az a "kis" dolog... Amikor végre megtudta, csak annyit mondott nagybátyjának, a kívánságbejelentőnek: "Hát ezért nagyon nagy meglepetést kapsz tőlem!" - amiről később a Csodalámpának is beszámolnak.

Csinády Rita Veronika
régióvezető, Debrecen
2006.09.15.



Heléna (11 éves, Balmazújváros)


Helena iskolából érkezett haza, nagy meglepetésére otthon már várta a gyögyörű, új, piros kerékpár. Először szólni sem tudott az örömtől, aztán boldogan, kacagva, kishúga kíséretében kitolta a kerékpárt az utcára, hogy azonnal kipróbálja. Először kicsit bizonytalanul ment a biciklizés, meg kellett ismerni a váltó működését, be kellett állítani az ülés magasságát, de Helena egy-kettőre belejött. Aztán Pálma a kisebb testvér is felülhetett egy körre. Helena közben elmesélte, hogy ezután új kerékpárjával fog járni a nagymamához is, aki a szomszéd faluban lakik.
Kívánunk Helenának: balesetmentes közlekedést és sok örömet.

Kőszegi Judit
régióvezető
2006.09.07.




Tamás (15 éves, Nagykanizsa)


Tamás régi nagy álma, hogy Molnár Ferenc Caramellel találkozhasson. Amikor a Csodalámpa kívánságkoordinátora beszélgetett vele, azonnal, gondolkodás nélkül rávágta, mit szeretne.
2006. szeptember 19-én Ő és édesanyja is részt vettek a Csodalámpa által szervezett napon a Vasúttörténeti parkban. Reggel, mikor indultak még nem is sejtették, hogy a mai lesz a nagy nap... Tamás izgatottan várta a délutáni koncerteket, hiszen látta a programban, Caramel is fel fog lépni.
A koncert alatt sokat fényképezett, igyekezett megörökíteni az emléket. Itt már sejtette, hogy a koncert után rá meglepetés vár.
A koncert végén a színpad mögött találkozhatott és beszélhetett Caramellel. Ajándékozott neki egy mézeskalácsból készült csodalámpát. Caramel is készült ajándékkal. Tamás egy karamell színű pólót és sapkát kapott, amit Eszter és Caramell is aláírtak és egy cd-t.
Tamás megilletődötten állt a Megasztár győztes mellett. Megszólalni is nehéz volt... Anyukája mesélte el, hogy otthon nagyon sokat hallgatják a zenéjét. Hazaúton boldogan viselte az új pólót és a sapkát.

Viola Mária
koordinátor
2006.09.19.



Tamara (12 éves, Uszka)


Tamara nagyon szeret énekelni, főleg a latin-amerikai dallamok ösztönzik dalolásra lelkét. Miután énekes szeretne lenni, szorgalmasan gyakorol, s hogy önmagát vissza is tudja hallgatni, kért tőlünk egy diktafont, valamint, hogy demokazettát készítsünk neki. A diktafont lépten nyomon teljesítettük, s a saját kazettára sem kell már sokat várnia...

Csinády Rita Veronika
Régióvezető, Debrecen
2006.08.16.


Pál (11 éves, Ibrány)


Hírünk immár szájról szájra terjed. Palika egy kis barátjától, Mátétól,
értesült a Csodalámpáról, s a mai naptól immár ő is boldog kívánság-,
illetve számítógép-tulajdonos.

Csinády Rita Veronika
Régióvezető, Debrecen
2006.09.12.


Mariann (15 éves, Bódvaszilas)


Mariannak régi vágya teljesült, mikor eljutott a Budapesti Állatkertbe.
Az állatkert éppen aznap ünnepelte 140-dik születésnapját. Szerencsére még az esőfelhők is elvonultak. Mariann minden állatot nagyon szeret, így aztán igyekeztünk minél többet megfigyelni.
Remélhetőleg Mariannak nem kell sokat várnia, hogy ismételten eljuthasson a Budapesti Állatkertbe.

Újfalusi Ildikó
2006.08.08.



Sándor (10 éves, Őriszentpéter)


Beszámoló helyett álljon itt egy friss önkéntesünk levele az Alapítvány vezetőjéhez:

Subject: Patzauer Évának!

Date: Mon, 11 Sep 2006 19:50:02 +0200 (CEST)

From: Kornis Kriszti

To: info@csodalampa.hu

Kedves Éva!

Nagyon örülök, hogy már személyesen is ismerjük egymást. Nagyon klassz volt a Vasőttörténeti Találkozás! A hangulat remek volt és oldott! Mindneki barátságos volt és segitőkész!

Úgy örülök (és anyukám is és minden szervező), hogy Sanyikának tudtunk segiteni és leirhatatlan érzés volt látni ezen a kisfiún a boldogságot, ahogy mosolygott.

Kecskeméti Tamás a Farkashegy Aeroklub elnöke fogadott minket. Mikor megérkeztünk Sanyika még csendes volt, de aztán mikor elindult az "idegenvezetés" már mert kérdezősködni: Ez mire jó? Azzal mit csinálnak... Oldódott a hagnulat, beültettük más gépbe is, kibróbálhatott minden jó dolgot. Amikor meg sétáltunk az ő kis gépéhez, amivel repülni fog, megint kicsit elcsendesedett, visszahúzódó lett és meg volt illetődve.

Beültettük a gépbe, bekötöttük és már mosolygott is. Beszállt a vezető is a gépbe (Lőb Gyula bácsi), Sanyika kiváncsian várta a folytatást. Becsukódott az ajtó. Sanyika mosolyog. Beszélgetnek bent, viccelődnek, még halljuk mit mondanak. Felszállási jel, és indulás. Sanyika az ablakon át néz ki mi integetünk, ő integet és mosolyog. Végig néztük a repülést. Majd leszállást. Sanyika kikerül a gépből, az első, amit mondott: "Nagyon jó volt!" Fülig ért a szája, boldogan nevetgélt, majd Még egyszer mondta: "Nagyon jó volt! Nem is volt tériszonyom. Nem láttam az embereket, mert olyan kicsik voltak, csak a házakat láttam, hogy ott vannak."

Leirhatatlan érzés volt egy gyerkőcnek jót tenni. Szerintem ezen a napon Sanyika és én voltam a világ legboldogabb embere. Nagyon jó érzés volt, hogy Sanyika szavaival éljek: Nagyon jó volt. sok sok köszönet és amint tudok másnak is segitek, mert tetszik a Csodalámpa!!

Kornis Kriszti

Segítőink voltak:

Sulija Anikó, Piacsek István
koordinátorok
2006-9-9


Barna (5 éves, Szendrő)


-Jujj, jujj! Örömében ismételgette ezt Barnabás, amikor megpillantotta azt az akkumlátoros kisautót,
amire már régóta vágyott. Először csak tologatta, a kürtöt próbálgatta, majd az igazi autókázás csak ezután következett.
Szerencsére, olyan kertes családiházban laknak, ahol védett környezetben kedvére játszhat. Jó utazást Barni!!

Giákné Bobaly Judit
koordinátor
2006.06.09.


Barni nővőrével és édesanyjukkal.
A kép 2006. szeptember 11-én, a Vasúttörténeti parkban készült.


József (12 éves, Abony)


Józsi álma egy Play Station volt, amivel otthon játszani tud. Az ajándék átadására 2006. 05. 27-én került sor. Józsika csillogó szemekkel, nagy-nagy örömmel vette át a rég áhított játékot.
A technika ördöge megviccelt ugyan minket, de egy ismerős kisfiú segítségével sikerült a játékot működésbe hozni. Az öröm felülmúlhatatlan volt. S szerető családjával mi is kaptunk egy ajándékot Józsikától: nevetett a szeme,
s így a miénk is vele nevetett.

Kissné Horváth Anita
koordinátor
2006.05.27.


Attila (16 éves, Monor)


Attila álma egy gitárerősítő volt. Egy kedves adományozó csapat jóvoltából teljesült a kívánsága. Megérkezésünkkor nem is tudom hogy Attila vagy mi izgultunk jobban, de megilletődöttségünk hamar feloldódott. Nagyon örült Attila az erősítőnek, nyomban ki is próbálta, és ízelítőt adott a gitárjátékából. Attila nagyon szeret gitározni, barátaival egy rock együttes létrehozását tervezik. Jó volt beszélgetni is az értelmes nagynagyfiúval és édesanyjával.

"Egy festmény egy vers /szavak nélkül.
Egy vers egy festmény /szavakban.
A zene mindkettő."

Kissné Horváth Anita
koordinátor
2006.07.29.




Stefán (10 éves, Budapest)


Stefán csontvelődaganattal küzd hosszú ideje, de jókedve és nyitottsága a világ felé töretlen.
Nagyon érdeklődik a műszaki dolgok iránt, otthonra egy Playstationt szeretett volna, ami mellett, beteg lábával is érdekes játékokat élvezhet.
Augusztus 29-én "egyszerű" kontrollra érkeztek a klinikára, de Enikő főnővér addig-addig ügyeskedett, ott tartotta kis betegünket, míg befutott a "Csodalámpa".
Stefán már messziről mosolygott, míg járókeretével hozzánk ért, könnybelábadt a szeme. Sokat nem kellett magyaráznunk, a kisfiú ért a játékhoz, és délutáni telefonbeszélgetésünkön az is kiderült, otthon 10 perc alatt beüzemelte a készüléket. Addigra már készülékkel átadott FIFA fociprogrammal játszott.

Kedves Stefán, kívánjuk, hogy ez a mai nap is segítse gyógyulásodat, és tartsa meg a jókedvedet.

Bakonyi Joli

2006.08.30.




János (14 éves, Orosháza)


Jani és édesanyja a Szegedi Gyermekklinika folyosóján várakozott, mikor rájuk találtunk. Úgy tudta, a klinikáról telefonáltak, hogy be kell menniük.
Érthető módon rosszat sejtett, azt hitte megint egy vizsgálat vagy éppen rossz hír.
Mikor kimondtuk a "varázsszót": Csodalámpa, azonnal tudta miről van szó.
Hiszen ő egy Play Station 2 játékot kért egy programmal.
Rövid beszélgetés után kezébe kapta a várt ajándékot és rögtön a doboz fenekére nézett. Már alig várta a hazaérkezést, hogy kipróbálhassa.

Nekünk ez volt az első kívánságteljesítésünk. El kell mondanunk, hogy felemelő érzés volt ennek a fiúnak a boldog, mosolygós arcát látni.
Szerintünk mindannyiunknak maradandó élményt jelent ez a nap.

Albelné Benkő Beatrix és
Albel Róbert
2006.08.31.





Belépés