2005-04

Szandra (17 éves, Mosonmagyaróvár)


A kívánság utóélete

Szandra Győr-Moson-Sopron megyében, Mosonmagyaróváron lakik szüleivel. Sajnos betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült, azonban Szandra és szülei nem ismerik a lehetetlent: a kislány a saját és szülei kitartásának köszönhetően valószínűleg nemsokára újra járni fog. Kívánsága az volt, hogy találkozhasson Peat Junior és DJ. Fernando csapaptával. Szandra az Interneten keresztül ismerte meg a két disk - jockeyt, akiknek zenéjét nagyon megszerette. Kívánság a 2005. április 16-án este teljesülhetett, ráadásul egy szerencsés véletlen folytán a kislány lakóhelyén, ugyanis a Dj páros ezen a napon éppen a helyi tini discoban vendégszerepelt.

Este hat órára értünk a művelődési házhoz, ahol már vártak bennünket. Ezt követően jó egy órás beszélgetés során a két fiatalember Szandra minden kérdésére válaszolt. Peat Junior többek között saját életfilozófiáját is megosztotta Szandrával: "Csak akarni kell, és az életben, amire vágyunk, minden teljesülhet !" A beszélgetés után a két fiú ajándékkal is kedveskedett: dedikált CD lemezüket adták át Szandrának, sőt, DJ Fernando csak neki játszotta el két dalát klubteremben lévő pianinón. Ezek után mentünk ki a discoba, ahol Szandrának újra szerencséje lett, ugyanis sikerült elkapnia egy nyerő léggömböt, így jóval este tíz óra után már három CD boldog tulajdonosaként indulhatott hazafelé.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani Peat Juniornak és DJ. Fernandonak a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségükért.

Vicai Zsolt kívánságkoordinátor
Kollár Márk segítő


Levelet kaptunk...

From: *** Szandra
Sent: Wednesday, May 04, 2005 10:34 AM
To: webmester@csodalampa.hu
Subject: Köszönet

Kívánságom teljesült, segítségükkel találkozhattam és több órát eltölthettem Peat Junior-ékkal. Szeretnék ezért köszönetet mondani Önöknek is és Peat Junior-éknak is: csodálatos élményt szereztek számomra.

Köszönettel:

Szandra, Mosonmagyaróvár

From: *** Róbert

Sent: Sunday, May 08, 2005 12:06 PM

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Köszönet

Szeretnék én is köszönetet mondani a 17 éves Szandra unokatesójaként Mosonmagyaróvárról! Én nagyon örülök neki, hogy látthattam, hogy ilyen boldog volt akkor. Neki nagyon nagy élmény volt az, hogy találkozhatott Peat Junior-ékkal. Hisz aki már boldoggá tett egy embert az életében és segített rajta, az már nem élt feleslegesen... Még egyszer is köszönöm, hogy egy ilyen fantasztikus élményt szereztek neki!

Robi Mosonmagyaróvár


Zoltán Koppány (16 éves, Zsámbok)


Zoli számítástechnikai középiskolába jár. Sajnos kezelései miatt egyelőre nem tud iskolába járni, hanem otthon tanul. Ehhez nagyon nagy segítséget fog jelenteni a kívánság lap-top, amellyel akár otthon, akár szükség esetén a kórházban is tud majd tanulni, vagy unalmas óráiban játszani. Az alapítvány azt is elintézte, hogy Zolit a kezeléseire vidékről hozza és vigye. Ez azért nagyon fontos, mert a családnak még nincsen saját autója és legyengült immunrendszerrel nagyon veszélyes tömegközlekedési eszközön bejárni a kórházba. Zoli nagyon örült a lap-topnak. Édesapja elmondta, hogy Zoli kezelései alatt rengeteg "ismeretlentől" kaptak komoly segítséget.

2005. április


Csilla (14 éves, Hódmezővásárhely)


Csilla nagy vágya az volt, hogy találkozhasson Balázzsal, a Balázs show műsorvezetőjével. A nagy találkozásról Csilla írta meg az alább olvasható a beszámolót, amit levélben küldött el a koordinátornak.

Dudás Péter

Kedves Péter!

Végre olyan állapotban vagyok, hogy ide tudok ülni a gép elé, és összeszedni a gondolataimat, hogy megírjam a történteket.

2005.04.03: Ekkor mentünk fel Budára, hogy találkozzam Balázzsal. Bevallom, elég álmosan indultam neki az útnak, abszolút nem voltam izgatott, inkább nyugodt voltam. Megérkeztünk. Nah, ekkor már azért érzékeltem valamit és amint beléptem a házba és megpillantottam, amint a barátnőjével meg még egy emberrel ott lazán sétálgat, nah akkor fogott el egy kicsit az idegesség.

Pár perccel később odajött hozzánk a műsor főszerkesztője, aki kedvesen bemutatkozott, és az előtérben található kanapékhoz invitált bennünket. Ezt követően visszajött Balázs és óvatosan megközelített minket, aztán megkérdezte:

- Te jöttél hozzám?

- Igen. - válaszoltam egy kicsit zavarban.

Bemutatkoztunk egymásnak, a szüleimmel is rendesen kezet fogott. Kaptam is tőle egy plüs bébivizilovat is:)) Majd Anyukámat és engem is bevezetett a kulisszák mögé. Megmutatta, hogy melyik kamera hol található, mi a feladata. Azt is elmesélte, hogy több műsort is felvesznek abban az egy stúdióban (pl.: Heti Hetes, Mónika show, Recept club, stb. ha egyáltalán van még) és megengedte, hogy Anyukámmal beüljek az egyik forgatásra, ahol éppen Hajós András volt a vendég.

De nemcsak ezt az egy stúdiót mutatta meg! Oda is bevitt, ahol a Híradót és a Találkozásokat is felveszik. Úgy őszintén bevallom, nekem ez a része az egésznek sokkal jobban tetszett, mert nemcsak elhadarta a dolgokat, hanem érdekelte a véleményem is. Sajnos, a Hajós András-féle műsor nem úgy sikerült, ahogy szerették volna; nem volt vevő az ott zajló dolgokra, ennek ellenére jól szórakoztam.

Köszönöm, hogy elmehettem, és ha ez az e-mail Balázsnak is el lesz küldve, akkor üzenem neki: Üdvözlöm őt és a barátnőjét is!

Csilla


Judit (16 éves, Székesfehérvár)


Judit egészen kicsi kora óta rajzol, egyaránt vonzza a jelmez-és divattervezés világa. Kívánsága az volt, hogy találkozhasson egy neves színház jelmeztervezőjével, aki esetleg Judit rajzait is megnézné. A Nemzeti Színházban 2005. április 12-én mindez, sőt ennél kicsit több is teljesült. Judit nemcsak Dőry Virág jelmeztervezővel találkozott, hanem Horesnyi Balázs díszlettervezővel is, és mindketten bátorították, hogy folytassa a rajzolást.

Az öröm akkor lett teljes, mikor Jordán Tamás igazgató úr is üdvözölte a színház világa iránt érdeklődő ifjú hölgyet. Végül Judit megnézhette, hogyan készülnek a jelmezek és testközelből is találkozhatott olyan darabokkal, amik régebbi előadásokban kerültek színre.

Mindannyiunk örömére lelkesen keresgélt a szebbnél szebb jelmezek között, és reméljük, olyan élményeket szerzett, amikre még évek múlva is jólesően gondolhat vissza.

Pusztai Lilla - Lovas László


Mónika (13 éves, Debrecen)


Mónika (14) egyik "ős-kívánságtévő" gyermekünk, eredetileg - 2003. elején - egy Bécs melletti szafariparkba szeretett volna menni. Ez azon kevés kívánságok egyike volt, amit nem tudtuk teljesítesi, ugyanis a park valamivel korábban csődbe ment. Természetesen felajánlottuk, kérhet mást, hiszen egy bezárt szafaripark felélesztése a Csodalámpa lehetőségeit is meghaladja (MÉG... :) ) Mónika másodiknak cellutismasszázst kért, ezt viszont kezelőorvosa nem engedte meg felhasználni kívánt "kenceficék" miatt. Mónika ettől annyira elszomorodott, hogy: "Á, akkor inkább nem is kérek semmit..." , mondta. Telt-múlt az idő és megtudtuk, mennyire szomorú, hogy a Csodalámpa sorban teljesíti a kívánságokat, csak pont neki nem ... Ismét kapcsolatba léptünk a kislánnyal és beszélgetés során kiderült, hogy ő tulajdonképpen nagyon szeretné Schobert Norbit megismerni...

Így hát nekiláttunk a szervezésnek. Sok-sok telefonváltás után 2005 március 24-én Norbi fitness központjában Mónika találkozhatott Schobert Norberttel és Rubint Rékával.

Móni eleinte annyira izgult, hogy szinte meg sem mert szólalni, de utána csak belejött a beszélgetésbe. Ebbe persze belejátszott az is, hogy Réka kislánya Lara körülöttünk tüsténkedett, és egy számára kinyithatatlan Kindertojással bajlódott. Mónika segített neki összerakni a játékot, amitől Lara rögtön a szívébe zárta és innen már ment minden a maga útján.

Egy kis "idegenvezetés" után - melyben a pompásan felszerelt ATSA Fitness központ összes berendezését kipróbálhatta Móni, Rékától és Norbitól sok-sok fitness újságot, videokat, sőt Norbi féle speciális reformételeket is kapott. No meg "igazi" tanácsokat, hogyan hozza formába magát..

A Csodalámpa kuratóriuma ezúton is szeretné megköszönni Schobert Norbertnek, Rubint Rékának és Hanzel Henriknek, hogy e kívánság teljesítésében segítségünkre voltak, és köszönjük magántámogatóink segítségét!

Patzauer Éva
2005. március 24.


Barbara (14 éves, Nagykovácsi)


Barbara már 14 éves nagylány, régi álmát sikerült valóra váltani - a csodalámpa ugyanis digitális fényképezőgéppel lepte meg Barbit. Vele is a budapesti klinika egy szobájában találkoztunk. E mosolygós fénykép még nem az ő kamerájával készült, de reméljük azóta már kipróbálta az új "fotóaparátot". Barbarának is mihamarabbi gyógyulást kívánunk, és azt, hogy minél előbb újra néptáncolhasson !

2005. március 23.


Zsolti (7 éves, Mezőhegyes)


Zsolti Mezőhegyesen lakik szüleivel és egy éves testvérével meglehetősen szerény körülmények között egy majorsági bérlakásban.

Zsoltinak két és fél éves korában agydaganata volt, melyet meg is kellett operálni négy évvel később a daganat sajnos ismét kifejlődött, ezért újabb műtét majd kezelés következett. Zsolti ezért legtöbb idejét a klinikán tölti. Nagy vágya volt, hogy igazi kamionon utazhasson és vezessen.

A kívánság teljesítésére a folyamatos kezelések és az időjárás miatt most április 6-án került sor a KEFAG RT. Dél-Kiskunsági Erdészeténél Kelebián.

Reggel körülbelül 7.30-kor érkeztem Mezőhegyesre, ahol anyuka azzal fogadott, hogy indulás előtt még be kell menni az orvoshoz, mert Zsolti csúnyán köhög és hőemelkedése is volt. A nagy izgalom azonban mindent feledtetett a kisfiúval, mit sem törődött az orvossal, betegséggel, már annak nagyon örült, hogy végre autóval utazhat, és zene is szól benne, a közel két és félórás út sem viselte meg túlzottan.

Körülbelül egy órás késéssel érkezünk Kelebiára, ahol egy család (Nagy Endréné) már reggelivel várt bennünket. Körülbelül. 10 órakor ékeztünk meg a Kelebiai MÁV-rakodóhoz, ahol az Erdészet részéről Göbölös Péter erdészetvezető helyettes és Fáith Ferenc szállítmányozó várt bennünket, a csúszás miatt az eredetileg tervezett kamionon (egy önrakodós MAN típusú) csak egy fél órát tudott Zsolti eltölteni, megnézte a felpakolt fa vagonokba rakodását, a kamion belső berendezéseit, és egy rövid körútra is elvitték. Ezután az Erdészet jóvoltából terepjáróval kivittek bennünket a területre, közben még őzeket is láttunk. Kint az erdőben –még mi sem tudtuk- Zsolti eredeti álma egy PIROS önrakodós TATRA kamion várt bennünket, ez igazi meglepetés volt. Nagyon nagy volt az öröm, itt is mindent kipróbálhatott Zsolti, sőt hazafelé az erdei úton Zsolti vezetett

Ezután úgy egy óra körül megebédeltünk, ekkorra már Zsolti a család kutyáival is megbarátkozott – tudni kell nagyon fél a kutyáktól -, és alig akart hazamenni, annyira jól érezte magát. Végül még egy játékkamiont is kapott, és így egy gondtalanul, boldogan eltöltött nap után délután három óra körül indultunk vissza Mezőhegyesre.

Köszönet a KEFAG Rt. Dél-Kiskunsági Erdészetének és magántámogatóink segítségét, hogy lehetővé tették Varga Zsolt kívánságának teljesítését.

Kelebia, 2005.04.06.
Nagy Bettina
koordinátor

 


Vivien (15 éves, Budapest)


Vivien nagy álma az volt, hogy találkozzon a Való Világ "hősével", Milóval. Sokat nézte a műsort és végig szurkolt Milóért.

Hosszú ideig el sem hitte, hogy álma valóra válhat, még akkor is alig, amikor már szemtől szemben állt vele. Eleinte annyira meg volt illetődve, hogy csak harapófogóval tudtuk kihúzni belőle a szavakat, de azután vidám és hosszú beszélgetés következett. Kiderült, hogy még Vivien ajándékot is vett kedvencének, egy macival várta Milót.

Vivien nagyon szorgalmas kislány, kérte, hogy egy szerdai napra szervezzük meg a találkozót, mert másnap több tárgyból is dolgozatot kell írjon. Az élet vagy tanárai azonban megtréfálták, mert végül szerda lett a doli napja...

Vivi végül is nem bánta, hiszen a dolikat bármikor megírhatja később is, de Milóval csak most találkozhatott.

Patzauer Éva, Ujfalusi Ildikó
2005. március 16.


Viktória (10 éves, Budapest)


Viktória - bár számított rá - nem tudta palástolni örömét, amikor  végre  begurult a Tesco által ajándékozott roller. Betegsége előtt Viktória sokat szaladgált, játszott a környéken, de az elmúlt év során kénytelen volt  szobában, kórteremben  maradni.    

Viktória több mint egy éve küzd leukemiaval, a gyógykezelés során eléggé legyengült. Most, hogy csak fenntartó kezelést kap, kijárási szabadsága is jócskán megnő.    Ezért jól jön a roller, azonnal nagyobb kalandok részese lehet.  

Benkő Vilmos koordinátor


Szása Márco (9 éves, Tiszaalpár)


Márkó régi vágya volt egy számítógép. Édesanya egyedül neveli Tiszaalpáron, igen szerény körülmények között. Sajnos közösségbe nem mehet, így a computer marad neki mint szórakozás. Persze a tanulásban is sokat segíthet neki. Alig akarta elhinni, hogy az álma volóra vált.

Újfalusi Ildikó
2005-4-4


Lóránt (13 éves, Törökbálint)


Lóri születésnapjának délutánján is arra készült, hogy mint majdnem minden nap, iskola után elmenjen a könyvtárba, és az ott található számítógépeken játsszon, és kipróbálja a szüleitől a születésnapjára kapott játék CD-t.

Nem értette, hogy anyukája és apukája miért beszéli le erről, és marasztalja otthon, de hamarosan minden világos lett előtte, hiszen nagy meglepetés érte: megérkeztek az Alapítvány munkatársai, hogy átadják neki a kért számítógépet.

Miután összeraktuk a gépet, azonnal CD-ket hozott, és informatikusokat megszégyenítő gyorsasággal felinstallálta új gépére az ajándékba kapott játékot, majd azonnal elkezdett játszani.

Csak arra az időre állt fel a gép mellől, amíg elfújta a szülinapi tortán a gyertyákat, de a maga tortaszeletét már játék közben, a gép előtt ette meg, míg az Alapítvány önkéntesei a boldog szülőkkel beszélgettek, és részesültek a finom süteményből is.

Kissné Horváth Anita - Fodor Zsuzsa koordinátorok


Jenifer (4 éves, Mándok)


Jenifert, a 3 és fél éves kislányt, Tűzoltó utcai klinikán, a  hazaindulás előtti boldog-izgatott órákban leptük meg egy robogóval.

Az akkumulátoros, sárga-kék kismotorra egyből ráült Dzsenni, és szemmel láthatóan nagyon elnyerte tetszését. Reméljük azóta otthon már sokat robogózott Jenifer!

Márkus Mónika
2005. február


Benjámin (11 éves, Velence)


Benjámin a Velencei tó partján lakik. Amikor jól van, nagyon sokat biciklizik. Sajnos a legutóbbi biciklijét már kinőtte, ezért szeretett volna már egy nagyobbat. Ha jó idő lesz, ezzel megy majd iskolába.

2005-4-8


Anna (12 éves, Kecskemét)


Számítógépes játékkal leptük meg Annát március közepén. A Tűzoltó utcai kórházban várt minket egy nagyon aranyos lány, aki szeret számítógépezni, számítógépen játszani (mint ahogy kortársai közül mindenki, vagy legalábbis nagyon sokan). Novemberben kezdődött kezelése remélhetőleg nyárig be is fejeződik. Mihamarabbi gyógyulást kívánunk!

Márkus Mónika Kívánságkoordinátor
2005. március 18.



Belépés