2011-10

Bence (6 éves, Budapest)


Bence nagyon szereti a meséket, szívesen néz mesefilmeket, na de a Thomas mesék...., az valami egészen más, azok IGAZI mesék!
A kis Bence huncut mosollyal vallotta be a dzsinnek, ha neki lenne egy saját "kis mozija", akkor éjjel-nappal mesefilmeket nézne, soha-de soha nem unná meg őket, hisz mesét nézni és hallgatni a legjobb dolog a világon.
A dzsinnek nem kellett sokáig törnie a kobakját, milyen kis saját mozira is gondolt Bence? Hipp-hopp megkezdődött a lázas keresgélés egy DVD lejátszó után, hogy a mesék mihamarabb megelevenedhessenek a kisfiú számára.
A szorgos munkában nagy segítségünkre volt egy nagyon kedves támogatónk, Mária, aki őszinte örömmel ajánlotta fel, hogy Bence nagy álmát valóra váltja.

Azt hiszem a megfelelő időpontban érkeztünk a Tűzoltó utcai Klinikára, hisz a kis Bence éppen túl volt egy csúnya szurin és bár már piciny kezecskéjével látszólag vidáman tologatta kedvenc kis autóit és mozdonyait, érezhetően szüksége volt egy komoly "vígaszdíjra".

/ 3



Mikor odaléptünk hozzá és kiderült, hogy a Csodalámpa dzsinnje küldött minket, azonnal sejtette, hogy valami nagy dolog fog történni: Marika egymás után vette ki a csomagból a kincseket, kibújtak a természetesen elsősorban Thomas és barátairól szóló mesefilmek és aztán a dzsinn elővarázsolta Bence titkos álmát, a saját mozit, azaz a vágyva-vágyott DVD lejátszót.
A picurka fiúcska azt sem tudta örömében, hova nézzen, mit is simogasson meg, mamájának és a nagyinak felváltva mutogatta a sok gyönyörűséget, Marika arcára sok-sok igazi, hangos-cuppanós puszit nyomott, huncut szemecskéje pedig elárulta gondolatait: most aztán annyi ideig nézhetem a meséket, ameddig én akarom, sőt ha kedvem tarja, megállítom a filmet és elbeszégetek majd szeretett kis mesefiguráimmal, megoszthatom velük minden titkomat.

Hagytuk, hogy Bence önfeledten örüljön a sok csodának, majd lassan elbúczúztunk és a kijárat felé menve bizony nem tudtuk eldönteni, ki örült jobban az elmúlt percekben, a kis Bence az ajándéknak vagy Mária és én, akik részesei lehettünk a kisfiú maradéktalan boldogságának.

Kívánjuk Neked kicsi Bence, hogy nagyon sok örömöd legyen a kapott ajándékban.

Külön szeretnénk köszönetet mondani Holybáné Pédl Mária támogatónknak, hisz szeretetteljes segítsége nélkül Bence álma talán még sokáig csak álom maradt volna.

Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
2011.október 25.

Fanni (17 éves, Miskolc)


Fanni nagyon kedves és szép nagylány. Álma egy nemzetközi filmforgatáson való részvétel volt, hiszen felnőttként ő is a „filmszakmában” szeretne dolgozni. Erre jó esélye is van, hiszen már most is sok mindent tud a filmekről és a média világáról, két nyelven is beszél, angolul és németül.
Kérésünkre leírta angol nyelven, miért is ez a kívánsága és mit is szeretne látni.

Szüleivel "összeesküdve" sikerült meglepnünk őt, hiszen nem tudta, miért is randevúzunk kedd délelőtt Miskolc határában és miért is utazunk Kassára. Eredeti indokként azt mondták szülei, hogy tudni szeretnénk néhány részletet a kívánságot illetően, hogy megszervezhessünk egy ilyen látogatást.
Persze, amikor megérkeztünk Kassára, elárultuk neki, hogy a finom ebédet követően találkozhat "Az idők végezetéig" c. film producerével, Howard Ellis úrral, aki végszóra érkezett két kedves kollegájával.

Ők megismerve a nagylányt, elárulták neki, hogy sok meglepetés várja, találkozhat a szereplők egy részével, a gyártásvezetővel, sok, sok "bennfentes" filmes kollegával, láthatja a statisztákat munka közben, megismerheti a munkafolyamat nagy részét, találkozhat a sminkesekkel és ruhatervezőkkel és szinte bármit kívánhat.

Természetesen Fanni először átadta kedves levelét Ellis úrnak, amiben precízen leírta, mi minden érdekli, megköszönte neki a segítséget és kérdésére, mi is érdekli csak annyit mondott: "Minden." Így azután rögtön útnak is indultunk.

Legelőször a Szent Katalin templomot néztük meg. Itt hosszan időztünk az egyik jelenet forgatásánál: a statisztáknak az volt a feladatuk, hogy a híd leszakadását követően (ezt más helyszínen vették fel) a sebesülteket ápolják és lássák el, persze a sebesültek egy részét is ők játszották. Folyamatosan vízzel locsolták őket, hiszen a „folyóból” húzták ki őket, sebeket maszkíroztak arcukra, karjukra, néhány mondatos szerepet gyakoroltak. Közel 200 voltak...
Fannit szemmel láthatóan elvarázsolta a forgatás és a sok, sok információ, amit kaptunk ki mit miért és hogyan kell hogy megoldjon, kinek miért és főleg hol kell ugrásra készen állnia, honnan kell a sminkesnek egy kis „sarat” keríteni a jelenet kulcs szereplőinek az arcára vagy kinek, hogy kell sírnia.
A jelenet beállítását, rögzítését követően a helyszínt kívülről is megnéztük, a melegedő és ebéd sátorban találkoztunk néhány tucat statisztával is.

/ 7



Legnagyobb meglepetésünkre a színészek között a a Harry Potter filmekből jól ismert Argus Filch úrba, Hogwarts rosszkedvű gondokába botlottunk, akit a filmekben David Bradley úr alakított... Bradley úr mosolyogva állt modellt nekünk egy fénykép erejéig. És még azt mondják, nem tudunk varázsolni…

Ezután a sminkes szobákat, öltözőket néztük meg, meglátogathattuk az irodaként szolgáló lakókocsikat is. Fannit kisminkelték, sőt hivatalos, fényképes belépőt is kapott a filmforgatási helyszínre. Mindenütt mindenki örömmel fogadott minket és türelmesen, lelkesen válaszolt Fanni kérdéseire.

Az órák gyorsan elrepültek, így kis pihenés gyanánt betértünk egy forró csokoládéra egy közeli cukrászdába.

Fanni újult erővel vetette be magát az uzsonna után a filmes forgatagba, újra visszasétált a templomhoz és "ellenőrizte" hol is tart a munka. Emlékként egy kis pénzérmét is kapott.

Késő délután fáradtan, de boldogan mondtunk köszönetet és búcsút a filmes stáb tagjainak és főként Howard Ellis úrnak, akinek segítsége, kedvessége nélkül nem tudtuk volna így valóra váltani Fanni álmát... Nem kis dolog egy nemzetközi filmforgatáson részt venni.

Kívánjuk, hogy mielőbbi gyógyulását követően, pár év múlva már kollegaként térhessen vissza Fanni a filmes szakmába.

Patzauer Éva és Benkő Vilmos
kívánság koordinátorok
Kassa, 2011. október 25.

A sok segítséget köszönjük Howard Ellis úrnak és kedves kollegáinak, valamint Kocsis Máriának, a Budapest Marriott Hotel munkatársának, kinek kedvessége, támogatása nélkül nem ismerhettük volna meg Ellis urat.


Tímea (5 éves, Pécs)





Timikéhez éppen egyszerre érkeztünk az ajándékát szállító emberekkel. Apuka jött elénk, és mutatta, hogy hol legyen felállítva a torony és a csúszda.

Miközben az emberek a játék részeit pakolták az autóról, előbújt a házból Timike és kishúga is anyukájával. Először csak félénken, később annál felszabadultabban szaladgált, nevetgélt körülöttünk a két gyerek. Kíváncsian nézték és várták, hogy vajon mi épül itt az udvaron.

Amint felépült a torony, már ki is próbálták. Még a létra nem volt ott, de nekik már feltétlen fel kellett mászniuk. Apukájuk segítségével ez sikerült is. Később a létrát, majd a csúszdát húzták-vonták testvérével és vitték a bácsiknak, akiknek ilyen szorgalmas segítőkkel sikerült hamar összeszerelni a kerti játékot.

A két kislány rögtön birtokba is vette az építményt. Csúsztak a csúszdán hason, háton, ülve, ahogy éppen sikerült. Boldog, örömteli kacagásuk betöltötte szívünket, lelkünket.




Köszönjük a szép ajándékot Angyal Csillának és csapatának







Köszönjük Nyisztor Zoltánnénak, hogy ingyenesen kiszállították és összeszerelték a játékot.




/ 3






Bezdánné Végh Tünde, Szabó László és Solymosi Ágnes
kívánság-koordinátorok
Pécs, 2011. 10. 10.

Beszámolók/2011-10-27 Roland



Roland anyukájával már az udvaron várt izgatottan.

Mögöttük egy hatalmas doboz volt, mely nem régen került oda. Mivel a kisfiú velünk még soha nem találkozott, kíváncsian nézett ránk. Amikor elmondtuk, hogy a Csodalámpától jöttünk, akkor már a nagy doboz felé fordult, és boldogan kiabálta, hogy quad!

Erre már mi is kíváncsiak lettünk és együtt kibontottuk a hatalmas dobozt. Valóban egy quad volt. Amint kikerült a földre, Roland már rá is pattant. Hatalmas kacagások közben az udvaron le-föl száguldozott örömében. Már nem is figyelt ránk. Reméljük, még sok örömet szerez neki az új járgánya.




A kívánság Dr.Tesics György és az AAA Klinikák Dent Kft. támogatásával teljesült. Köszönjük!








/ 2






Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Pécs, 2011.09.24.

Vanessza (7 éves, Olaszfa)






Október 16, egy gyönyörű napfényes vasárnap volt Vanessza életében. Végre teljesült várva-várt álma, egy napot szeretett volna eltölteni a Vidámparkban szüleivel és bátyjával, Norbival.

Vanessza és Norbi már nagyon izgatottak voltak, mikor szüleikkel megérkeztek a főbejárathoz, ahol Krisztina a Budapesti Vidámpark rendkívül kedves dolgozója várt már bennünket, a cég nagylelkű ajándékával, a közös családi vidámparki szórakozás lehetőségével!

Hamarosan Kim és Theresa, a kívánság teljesítésében résztvevő Amerikai Iskola két tanára is megérkezett egy hatalmas kártyával, amit a diákok készítettek Vanesszának, aki nagy örömmel vette át a kártyát. A köszönetek, ölelések, fotózások után pedig végre jöhetett az első állomás, a dodzsem! Utána pedig sorban következett a többi jól ismert játék, a barlangvasút, a kisdodzsem, a dzsungel vasút, és a tükörútvesztő. Vanessza kedvence a dzsungel vasút lett, háromszor is felült rá. Norbi nagyon vállalkozó szelleműnek bizonyult, és nagy élvezettel kipróbálta az összes forgó pörgő repülő játékot is.

A nap gyorsan elrepült és közeledett a záróra. Vanessza még szeretett volna póniháton lovagolni is, így átsétáltunk a póniparkba egy menetre. Kellemesen elfáradva az izgalmaktól egy közeli kisvendéglőben elköltött finom vacsorával fejeztük be a napot. Külön köszönet még egyszer Krisztinának, aki velünk volt egész nap és kedvességével és lelkesedésével még szebbé tette ezt a fantasztikus napot!




Köszönjük a Budapesti Vidám Park Zrt. vezetőségének és a munkatársaink,

hogy lehetővé tették Vanessza álmának a valóra váltását,

a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak és tanárainak pedig azt, hogy

elkísérték a családot és egy kellemes hangulatú vacsorát fogyaszthattunk el közösen.





/ 3






Molnár Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011. október 16.

Viktória Boglárka (3 éves, Jászberény)






Viki nagyon szeret filmet nézni, ezért kért a Csodalámpától egy hordozható DVD lejátszót.

Álma nagyon gyorsan teljesülhetett, mivel egy kedves támogatónk felfigyelt erre a kérésre, és megvásárolta az ajándékot a kicsi lánynak. A nagy eseményre egy pénteki napon került sor, a Tűzoltó utcai Klinika aulájában találkoztunk a családdal.

A visszahúzódó kislány, amikor meglátta a dobozt, majd annak tartalmát, kinyílt, boldogság tükröződött az arcán.

Köszönjük T. Attila felajánlását, és azt, hogy személyesen adta át az ajándékát!!




/ 2






Jeney Tiborné
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.09.09.

Heléna Fruzsina (14 éves, Kisvaszar)



Heléna szülei a házuk előtt vártak bennünket. A kislány nem sejtette, hogy miért megyünk, csak annyit tudott, hogy a kórházból meglátogatja valaki.

Kíváncsian nézett ránk, mert mi még sohasem találkoztunk. Amikor elmondtuk, hogy miért is vagyunk ott, kicsit feloldódott és várakozóan nézte, hogy mi minden kerül elő a dobozokból.

Közben meg már ki is gondolta, hogy hova tegyük a számítógépet, amit vittünk. Ragyogott a boldogságtól, ahogy összeállt a gép. Kistestvére is örömmel táncolt körülöttünk.

Az egész család együtt örült Heléna ajándékának.


Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Kisvasszar, 2011. 08.28.






Beszámolók/2011-10-13 Patricia



Patrícia nagyon vágyott egy olyan kerti játékra, amivel együtt szórakozhat a testvéreivel.

A sok várakozásnak meg is lett az eredménye, szeptember elején egy hatalmas autó állt meg házuk előtt és hamarosan szinte egy teljes játszótér „emelkedett ki” az eddig megszokott környezetből.

A kislány boldogsága határtalan volt!

Kedves Patrícia!
Használd örömmel és egészséggel a saját gyönyörű játszótered!





Török Árpádné
kívánság-koordinátor
2011.09.10.

Beszámolók/2011-10-13 Dominik




Dominik szívesen pihen kinn a levegőn, ezért kért a Csodalámpától egy hintaágyat.

Reméljük, ez az alkalmatosság sok örömet, kellemes percet szerez majd a kisfiúnak



Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
2011.09.13.

Beszámolók/2011-10-12 Luca



Egy gyermek öröme minket felnőtteket is örömre késztet. Ez különösen érvényes, amikor egy beteg gyermeket látunk örülni.

Luca szinte el sem akarta hinni, amikor a kórházból megérkezett, hogy az udvarukon egy játszótér van, ami az övé. Először csak körbejárta, majd azonnal birtokba is vette és mindent kipróbált rajta.

Jó volt látni, hogy elfeledve minden problémát a felhőtlen játéknak adta át magát a kislány.


Köszönjük a Bónuszbrigád támogatását!




Gecse Attila
kívánság-koordinátor
Füzesabony, 2011.08.29.

Dorina (3 éves, Bordány)



Dorina 3 éves kislány, a szegedi Gyermekklinikán már több mint egy éve van kisebb nagyobb megszakításokkal.

Mostantól, a Csodalámpa Alapítványnak köszönhetően még boldogabb, ha otthon lehet. Egy szuper kerti fajátszó várja haza kis gazdáját ezentúl. Öccsével együtt hintázhat, csúszdázhat, mászókázhat rajta. A sok kórházi szenvedés után itt végre önfeledt gyerek lehet, kacaghat, mókázhat kedvére.

Reméljük, egyre többet lehet majd itthon, és a kórház majd csak egy rossz álom lesz számára.

Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak, hogy ismét egy csoda részesei lehettünk.




Köszönjük a Sláger Angyal Alapítvány támogatását!







Tatár Ágnes és Lengyel Andrea
kívánság-koordinátorok
Bordány, 2011.09.05.

Beszámolók/2011-10-11 David






Dávid minden vágya egy laptop volt, hiszen kamaszként már régóta ezt szerette volna.

De most, a kórházban töltött hosszú napok miatt még inkább fontossá vált ez a masina, hiszen a barátok és a családtagok is szívesen „beszélgetnek” Dáviddal az internet segítségével.

Reméljük, az az öröm, ami az átadáskor az arcodon tükröződött, még sokáig tart és átsegít sok nehézségen!!




Dr. Jenei Tiborné
kívánság-koordinátor
Budapest,2011.09.12.

Beszámolók/2011-10-07 Renata



Mit is kívánhatna a dzsinntől egy 8 éves kis hölgy?

Természetesen valami igazán csajos dolgot. Renáta egy net-bookra vágyott, rózsaszínűre, igazi lányos darabra. Várt rá türelmesen, és egy napfényes szombat délutánon végre birtokba vehette az ajándékot kistestvérével együtt.

Azért kicsit Apát is odaengedte a masinához, hiszen jól jött a segítsége beüzemelés során!




Köszönjük Köpfl Nóra magántámogatónk felajánlását!






Palásti Ildikó
kívánság-koordinátor
Újfehértó, 2011. 09. 24.

Beszámolók/2011-10-07 Norbert




Norbi 4 éves kisfiú, aki többszörös súlyos krónikus betegségben szenved, kívánsága egy szép ágy volt, mivel a régit már kinőtte.

Szülei segítségével sikerült kívánságát teljesíteni és olyan ágyat találni, amin kényelmesen elfér.

A család nagyjai, mivel Norbi a legkisebb gyermek mind körül állva örültek testvérük örömének.

Reméljük, édes álmaid lesznek az új ágyadon, használd egészséggel!



Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor
Orosháza, 2011. szeptember 9.

Beszámolók/2011-10-07 Janos




János 13 éves fiú.
A vasút, a mozdonyok a kedvencei. Mozdonyvezető szeretne lenni, amikor felnő. Vágya, sok mozdonyt látni, pályaudvart, ahol a vonatok járnak, sok sínpárt megnézni, de az igazi álma, - ahogy Ő maga megfogalmazta; a "legálma", - hogy mozdonyt vezessen!

És ismét megtörténhetett a csoda!
Janesz anyukájával találkozót beszéltünk meg Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron. A kisfiú még nem sejtett semmit abból, hogy miért is fog Budapestre utazni. Igen, Budapestre, mert már hetek óta szerveztük a Csodalámpával Janesz kívánságának teljesítését; hogy eljusson a Vasúttörténeti Parkba, megnézhesse a sok-sok mozdonyt és vezethessen is egyet.

A budapesti Keleti pályaudvaron már várt bennünket egy csodalámpás önkéntes, Pista bácsi, aki elvitt bennünket a Ferencvárosi Rendező pályaudvarra, ahol Janesz a felüljáróról csodálhatta meg a személy-, és teherszállító vonatokat, és a sok-sok sínpárt, amik összefutnak a pályaudvaron. A rengeteg csodát látva önfeledten nézett szét az alatta elterülő hatalmas sínmezőkre. Ezért történhetett meg, hogy nagyon megijedt, amikor egy éppen alatta elrobogó mozdony hatalmasat sípolt!

Ijedten kapaszkodott Pista bácsi nyakába.
Ekkor vallotta be nekünk; régi vágya, hogy egyszer Ő is megszólaltathassa a mozdony dudáját! A felüljáró csodáját magunk mögött hagyva bementünk egy műhelybe is, ahol a vonatok elromlott alkatrészeit javították. Szeretettel fogadták a fiút, és ő szemmel láthatóan nagyon elcsodálkozott a látványon. Tetszett neki a műhely, és a dolgozók.

Egy másik helyre is bejutottunk, ahogy Janesz mondta: oda, ahol "alszanak" a villamosok, a Ferencvárosi Villamos Kocsiszínbe. Ekkor már nagyon boldog volt és köszönte, hogy ilyen szuper helyekre vittük.

És még ezután jött a valódi meglepetés!
Taxiba ülve mentünk vele és édesanyjával a Vasúttörténeti Parkba.
A kisfiú csak ámult-bámult a sok mozdony láttán, s szinte sírva fakadt, amikor feltettük Őt a hatalmas mozdonyra, amit Ő maga vezethetett. És íme, teljesülhetett a régi álom: az ifjú masiniszta dudálhatott is. Megengedték neki, annak ellenére, hogy a környékbeli lakók miatt ezt tilos megtenni!
No de kérem; a Csodalámpa…!

Mi felnőttek is könnyes szemmel álltunk, amikor Janesz leszállt a mozdonyról. Ám még nem volt vége a napi programnak! Ebéd után a makett-múzeumban Janesz érdeklődve, vágyakozva nézegette a mozdonyokról készült könyveket. A Csodalámpa pedig nem engedte el innen sem üres kézzel a fiút, az ajándék könyveket és a dvd-t boldogan szorította magához. Később hajtányoztunk. A kézi erővel mozgatható sínautó hajtásában ugyan Janesz nem tudott részt vállalni, de minden akaratával a segítségére akart lenni a hajtókarral "birkozó" Pista bácsinak.

Ezt követően felmásztunk a hatalmas mozdonyok mindegyikére, s utaztunk a park kisvonatán is, ami szintén hatalmas élmény volt.Öröm volt látni, ahogyan a fiú összeszedve minden erejét, és leküzdve bátortalan vágyódását, felmászott a mozdonyok elejére, nem törődve azzal, hogy keze, s ruhája csupa fekete olajos lett. Mert bizony Janesz utólag bevallotta; félt! Félt a magasságtól, félt a leeséstől. De minden egyes mozdony láttán megújult erővel kelt fel a kerekes székéből, és indult ismét a nagy kalandnak.

Búcsút véve a parktól még volt időnk a hazaindulásig. Pista bácsi még egy meglepetést tartogatott Janesz számára. Megmutatta az Országházat, s Metróval átmentünk a Duna alatt a budai oldalra. A fiú nagyon élvezte a mozgólépcsős utazást, és bizony nem tudta megtagadni gyermeki mivoltát; néha még vagánykodott is a le- és fellépéseknél. Nem volt részére tilalom, csak mi felnőttek óvtuk a mozdulatait még nagyobb figyelemmel. Ez igaz volt az egész napi programra is.

A nap végén Janesz nem győzte köszöngetni, hogy teljesítettük a" legálmát", s hogy még azon felül is milyen sok élményben volt része.

Kedves János!
Reméljük, a "legálmod" teljesítésével sok szép órát, élményt nyújtó örömet adott Neked a Csodalámpa. S mi, akik teljesíthettük a kívánságod, köszönjük Neked a Veled töltött időt, és hogy részesei lehettünk örömödnek, mosolyodnak, jókedvednek!




Köszönjük a Vasúttörténeti Park vezetésének, hogy a létesítmény

ingyenes használatával támogatták János kívánságát!







/ 4






Tatárné Csonka Zsuzsanna és Gonda István
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2011. szeptember 23.

Dalma (16 éves, Siófok)


Dalma már annyira várta, hogy Párizsban lehessen, hogy már csütörtök este a megérkezésünk után a Concord térre és onnan a Champs Elysees-re kellett hogy vezessen az utunk. Éjjel 11-kor a párizsiak a kávéházak és éttermek teraszain ücsörögtek és élvezték a szeptember végi meleg nyári estét, mi pedig igyekeztünk a forgatag hangulatát élvezni. És ez így volt a következő két nap folyamán is.

Másnap reggel az Eiffel-toronynál kezdtük utunkat. Mindannyiunkat lenyűgözött az „Öreg hölgy”. Innen gyalog mentünk tovább és meg sem álltunk a Louvre múzeumig. Bár lábunkat már alig éreztük a fáradságtól, csak néhány kép előtt ültünk le, hogy megpihenjünk és csodáljuk a remekműveket. Persze Mona Lisa mosolyát és a Milo-i Vénuszt nem hagyhattuk ki.

A Diadalív, Notre Dame, mely Victor Hugo regényét juttatta eszünkbe, az Invalidusok, a Panthéon Victor Hugo és Zola nyughelyével, a Sacré-Coeur bazilika hófehér falai és kupolája, melyek már messziről látszódnak, a paloták és templomok mind-mind lenyűgöztek minket.

/ 4



Azért a Lafayette áruházba is benéztünk, végtére is a párizsi divat világhírű. A francia konyhát is megkóstoltuk esténként és ebben a Latin negyed konyhái verhetetlenek.

Fájó szívvel indultunk haza a harmadik nap, de biztos vagyok benne, hogy Dalma nem utoljára járt Párizsban.

Újfalusi Ildikó
kívánság-koordinátor
Párizs, 2011.09.30.

A kívánságot a Libri kft. menedzsmentje, a Libri Kiadó és Budapest Marriott Hotel támogatásával, a Kívánságkonyha programunk keretében nyújtott támogatásából teljesítettük. Dalma nevében is köszönjük!

Tamara Boglárka (16 éves, Gyöngyössolymos)


Tamarával és anyukájával a Liszt Ferenc repülőtéren találkoztam először szeptember 21-én, de már akkor tudtam, hogy ez egy izgalmas és emlékezetes út lesz.

Izgatottan mentünk át a biztonsági kapukon és vártuk a gép felszállását. Tamara és anyukája minden mellettünk elhaladó repülőt megörökített és figyelemmel kísért, ugyanis mindketten a légi járművek megszállottjai, így számukra már az utazás maga is egy csodálatos élmény volt.

Amikor kiléptünk London Luton repteréről, megcsapott minket a hűvös őszi levegő, majd egy „klasszikus” angol taxiba szállva tettük meg utunkat a szálloda felé. Késő este érkeztünk meg, ezért úgy döntöttünk, inkább a másnapi városnézésre és koncertre tartogatjuk energiánkat. Nagy angol reggelivel kezdtük a napot, majd nekivágtunk többek között a London Eye-nak, valamint a Big Bennek.

Délután visszatértünk a szállodába, hogy megpihenve, újult erővel induljunk az Avril Lavigne koncertre.

Az előzenekar megalapozta a hangulatot, de amikor Avril Lavigne lépett a színpadra felülmúlhatatlan volt. Nagy örömünkre korábbi lemezeinek számos dalát is játszotta, így a koncert egy adott pontján Tamarával együtt már állva „tomboltunk” a jobbnál jobb számokra. Amikor aznap este közel éjfél tájt hazaértünk, kimerülten tértünk nyugovóra.

A pénteki nap is bőven tartogatott programokat számunkra, elmentünk a Madame Tussaud viaszmúzeumba, ahol minden híres személlyel fénykép készült, majd meglátogattuk az Oxford street szebbnél szebb boltjait, majd a napot egy csodálatos vacsorával zártuk a Trafalgar téren.

Másnap sajnos már a reptérre kellett sietnünk, így csupán a buszról, vonatról csodálhattuk meg a várost. Összességében elmondhatom, hogy csodálatos és emlékezetes négy napot töltöttünk el London városában, miközben Tamara álma is valóra válhatott, eljutott kedvencének, Avril Lavigne-nek a koncertjére. Számomra hatalmas öröm volt látni Tamara boldogságát és lelkesedését!



Köszönjük magántámogatónk felajánlását!



Barabás Réka
kívánság-koordinátor
London, 2011.09.24.


Hosszú évek óta Avril Lavigne a kedvencem. Talán a példaképem. Az Ő hatására kezdtem gitározni tanulni, és évek óta újból zongorázni. Régi vágyam volt, hogy találkozhassak vele, a Csodalámpa Alapítvány jóvoltából egy hihetetlen élményben volt részem. Elutazhattam Londonba Avril koncertjére. Nagy hatással volt rám a koncert és maga az utazás is. A nővéremmel és anyukámmal nagyon szeretjük Londont. Pár éve volt szerencsénk ott pár napot eltölteni, és most jó volt oda visszamenni.

Bár nagyon fájt mindkét lábam, élmény volt számomra az utazás minden pillanata. Az Avril Lavigne koncertet nagyon vártam, bár hamar vége lett, de minden pillanatát élveztem/élveztük. Nagy élmény, hogy a kint eltöltött napok alatt még a város egy-két nevezetességét is lehetőségünk volt megnézni. A London Eye-ből letekintettünk a városra, a Madame Tussaud múzeumban kedvenc színészeim viaszfiguráival fényképezkedhettem. Nagyon tetszett a Parlament, a BigBen és a London Eye éjszakai kivilágításban. Réka jóvoltából London leghíresebb, legnagyobb játékáruházába a Hamleys-be is eljutottunk.

Köszönöm az Alapítvány minden munkatársának, köszönöm a kísérőnknek Rékának és köszönöm minden támogatónak.



**** Tamara
2011. szeptember 29.


Amikor pár hete felhívott a Csodalámpa egyik munkatársa a hírrel, mely szerint Tamara kívánságát szervezik – Avril Lavigne koncertre eljusson Manchesterbe, a meglepetéstől először szólni sem tudtunk.

Aztán önző módon azt találtam mondani: Mennyire kár, hogy nem London. Bárcsak minden kívánságunk így teljesülne. Pár nap múlva azzal a hírrel kerestek, hogy sajnos a manchesteri koncertre minden jegy elkelt, így London lesz az úticél. Elsírtam magam.

Nagyon gyorsan megszerveztek egy pár napos londoni utat, melynek fő célja az Avril Lavigne koncert volt. Csodálatos napokat töltöttünk Londonban. Imádjuk Londont. Boldogság volt látni Tamara arcát a több hónapos kezelések, műtétek sorozata után.

Köszönjük az Alapítvány munkatársainak a szervező munkát, és nem utolsósorban köszönjük mindazon cégeknek és magánszemélyeknek támogatását, akik nagyon sok beteg gyermek életét teszik boldogabbá.



****né **** Tünde
Tamara édesanyja
2011.09.29.


Rita Erzsébet (9 éves, Tatárszentgyörgy)




Rita édesanyjával érkezett Tatárszentgyörgyről Budapestre. A korai kelés fáradalmait elnyomta az érdeklődés Rita arcán, így a buszpályaudvarról egyből a budaörsi repülőtérre mentünk.

A pilótánk még nem volt ott, így volt időnk tüzetesen megnézni egy javító műhelyt. Szinte a repülés egész története belezsúfolódott a kis hangárba a dupla fedeles nyitott üléses géptől a kis kétszemélyes helikopterekig. Persze többségében a mai kornak megfelelő kisrepülőgépek voltak.

A szabadban is voltak kiállítva repülőgépek. Sőt, egy gép pilótafülkényi részéből büfét rendeztek be, de zárva lévén, csak ablakon keresztül nézhette meg Rita a műszerek helyén lévő sörösüvegeket.

Rövidesen megérkezett a repülési lehetőséget felajánló Földvári Gábor, a pilóta is. A gép gyors, de gondos ellenőrzése után beszálltak az utasok, majd indult a gép Budapest fölé. A magasból a Parlament és a Duna-hidak voltak láthatóak. A Dunakanyar fölött letekintve Szentendre és Visegrád házacskáit lehetett látni, majd Solymár felől érkezett a gép vissza Budaörsre.

Rita és édesanyja mosolyogva, egy nagy élménnyel gazdagabban szállt ki a gépből. Gábor pilóta pedig büszkén mutatta meg a csehországi Zlin 43-as típusú repülőgépét a nagyon erős műszaki érdeklődésű Ritának.

A repülés egy ebéddel ért véget, de Rita lelkesedése nem, ő csak sorolta-sorolta, majd újrakezdte élményeit. Még talán most is meséli, hacsak közben haza nem ért velük az autóbusz.




Köszönjük a Mikulás Kocogás résztvevőinek és dunakeszi West-End Air Team támogatását!








/ 8






Sulija Anikó & Piacsek István
kívánság-koordinátorok
2011.10.01.

Beszámolók/2011-10-05 Lili






Lili egy komoly, megfontolt kislány. Tudta, hogy a kis szíve mélyén rejtőző sok-sok álma közül a csodalámpa dzsinnje csak egy kérését tudja teljesíteni, így aztán sokáig töprengett, mi is lenne az a csoda, aminek megvalósulása esetén öröme maradéktalan lenne.

Lili immáron törzsvendége a csodalámpás mesedélutánoknak és egy alkalommal, a mesedélután kezdete előtt láttam rajta, már csak szerény, csöndes természete akadályozza meg abban, hogy megossza a dzsinnel titkos álmát. Mikor megkérdeztem, szeretne-e beszélgetni, örömmel ült mellém a társalgóban és halkan mesélte el nekem, hogy van egy nagyon jó barátnője, akivel bizony elég nehezen tudják tartani a folyamatos kapcsolatot. Lilinek sajnos sok időt kell kórházban töltenie, méghozzá elég messze az otthonától, ezért az volt a vágya, hogy szeretne egy kis net-bookot, így bármikor üzenhetne barátnőjének, megoszthatná vele minden kis titkát, bánatát és örömét egyaránt. Csillogó szemén, értelmes tekintetén láttam, hogy valamit még szeretne mondani, de félénksége megakadályozza benne. Végül végtelen szerénységgel kérte, ha lehetne, akkor rózsaszín színű net-bookot szeretne…, persze ha nem sikerül rózsaszínt varázsolnia a dzsinnek, akkor is nagyon boldog leszek, bármilyen színű lesz - tette hozzá zavartan.

Élénk fantáziámmal máris hallottam a dzsinn hangját: naná, hogy meglesz a rózsaszín net-book kedves Lili, hiszen két tini lánynak nagyon sok megbeszélnivalója van egymással és a távolság nem lehet akadály!

Szorgos kis dzsinnünk rá is lelt a rózsaszín csodára, én pedig boldogan vittem az ajándékot a Tűzoltó utcai kórházba, ahol Lili sajnos megint hosszabb időt kénytelen eltölteni. Mikor beléptem a kórterembe, Lili bágyadtan, a gyógyszerektől kábultan feküdt az ágyban, és köszönésként csak az ujjával intett felém.

Hozzáléptem és a fülébe súgtam: ha megajándékozol egy ici-pici mosollyal, akkor cserébe megmutatom, mi lapul a táskámban. Láttam, hogy Lilinek nagy erőfeszítésébe kerül, de mégis elmosolyodott, sőt, kicsit nehezen ugyan, de fel is ült az ágyban, és huncut szemekkel rám nézett - már sejtette, hogy megérkezett a várva-várt "álom". Segítettem kibontani a rózsaszín notebook-ot és Lili boldogságtól csillogó, de nagyon fáradt szemeit látva hamarosan elbúcsúztam.

Őszinte szívvel kívánjuk Neked kedves Lili, hogy nagyon sok örömöd legyen a net-book használatában és köszönjük, hogy az ajándékért cserébe mi is kaphattunk Tőled egy fantasztikus ajándékot: a mosolyodat, ami minket legalább olyan boldogsággal tölt el, mint Téged a rózsaszín net-book.

Köszönjük a Marko Dental Fogászat támogatását!!!




Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.szeptember 26.

Beszámolók/2011-10-04 Franciska



Franciska és Bianka testvérek és mindketten Párizsba szerettek volna utazni. A kívánságuk szeptember utolsó hétvégéjén megvalósult, amikor szüleik kíséretében elindultunk felfedezni a francia fővárost.

A szép nyárias időjárás kedvezett nekünk, a repülőutunk remek volt, a lányok ablak mellől élvezhették a kilátást. Megérkezve a reptéren kedvesen segítettek nekünk, amire szükségünk is volt a két kerekesszékkel.

Először is az Eiffel- toronyba mentünk fel, majd a Szajnán hajóztunk.

Másnap a Notre Dame-ot és környékét jártuk be. A Latin-negyedben egy kellemes kis olasz étteremben ebédeltünk, ahol nagyon kedvesen láttak vendégül minket. Azután a Champs Elysees-n sétáltunk el a Diadalívhez.

A következő napon a Louvre-hoz mentünk. Bejártuk a hatalmas múzeum egy részét, amennyire erőnkből futotta, majd egy közeli étteremben a francia étel specialitásokból is sikerült a lányoknak megkóstolniuk egy-kettőt.

Úgy láttam, ez a hétvége újabb csúcspontja volt, ekkorra a lányok már egyre vidámabbak és felszabadultabbak lettek és elmondták, kár, hogy már haza kell menni, szívesen maradnának még Párizsban.



Ezután a környéken találtunk boltot némi ajándékvásárlásra, így a lányok újra elégedetten tértek vissza a szállodába, bár már a másnapi repülőútra kellett készülni. Pontos és gyors volt a visszaút is. A búcsúzásnál a lányok azt mondták, nagyon elégedettek az utazással és programokkal, valamint nagy ajándéknak tartják azt is, hogy a család együtt utazhatott.

Számomra is külön öröm volt ilyen szeretetteljes családot megismerni.




Köszönjük a Prime Rate Ltd. támogatását!!








/ 3






Halmos Judit
kívánság-koordinátor
Párizs, 2011.szept.26.

Beszámolók/2011-10-04 Bianka



Franciska és Bianka testvérek és mindketten Párizsba szerettek volna utazni. A kívánságuk szeptember utolsó hétvégéjén megvalósult, amikor szüleik kíséretében elindultunk felfedezni a francia fővárost.

A szép nyárias időjárás kedvezett nekünk, a repülőutunk remek volt, a lányok ablak mellől élvezhették a kilátást. Megérkezve a reptéren kedvesen segítettek nekünk, amire szükségünk is volt a két kerekesszékkel.

Először is az Eiffel- toronyba mentünk fel, majd a Szajnán hajóztunk.

Másnap a Notre Dame-ot és környékét jártuk be. A Latin-negyedben egy kellemes kis olasz étteremben ebédeltünk, ahol nagyon kedvesen láttak vendégül minket. Azután a Champs Elysees-n sétáltunk el a Diadalívhez.

A következő napon a Louvre-hoz mentünk. Bejártuk a hatalmas múzeum egy részét, amennyire erőnkből futotta, majd egy közeli étteremben a francia étel specialitásokból is sikerült a lányoknak megkóstolniuk egy-kettőt.

Úgy láttam, ez a hétvége újabb csúcspontja volt, ekkorra a lányok már egyre vidámabbak és felszabadultabbak lettek és elmondták, kár, hogy már haza kell menni, szívesen maradnának még Párizsban.



Ezután a környéken találtunk boltot némi ajándékvásárlásra, így a lányok újra elégedetten tértek vissza a szállodába, bár már a másnapi repülőútra kellett készülni. Pontos és gyors volt a visszaút is. A búcsúzásnál a lányok azt mondták, nagyon elégedettek az utazással és programokkal, valamint nagy ajándéknak tartják azt is, hogy a család együtt utazhatott.

Számomra is külön öröm volt ilyen szeretetteljes családot megismerni.




Köszönjük a Prime Rate Ltd. támogatását!!








/ 3






Halmos Judit
kívánság-koordinátor
Párizs, 2011.szept.26.


Belépés