Beszámolók/2011-10-07 Janos



János 13 éves fiú.
A vasút, a mozdonyok a kedvencei. Mozdonyvezető szeretne lenni, amikor felnő. Vágya, sok mozdonyt látni, pályaudvart, ahol a vonatok járnak, sok sínpárt megnézni, de az igazi álma, - ahogy Ő maga megfogalmazta; a "legálma", - hogy mozdonyt vezessen!

És ismét megtörténhetett a csoda!
Janesz anyukájával találkozót beszéltünk meg Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron. A kisfiú még nem sejtett semmit abból, hogy miért is fog Budapestre utazni. Igen, Budapestre, mert már hetek óta szerveztük a Csodalámpával Janesz kívánságának teljesítését; hogy eljusson a Vasúttörténeti Parkba, megnézhesse a sok-sok mozdonyt és vezethessen is egyet.

A budapesti Keleti pályaudvaron már várt bennünket egy csodalámpás önkéntes, Pista bácsi, aki elvitt bennünket a Ferencvárosi Rendező pályaudvarra, ahol Janesz a felüljáróról csodálhatta meg a személy-, és teherszállító vonatokat, és a sok-sok sínpárt, amik összefutnak a pályaudvaron. A rengeteg csodát látva önfeledten nézett szét az alatta elterülő hatalmas sínmezőkre. Ezért történhetett meg, hogy nagyon megijedt, amikor egy éppen alatta elrobogó mozdony hatalmasat sípolt!

Ijedten kapaszkodott Pista bácsi nyakába.
Ekkor vallotta be nekünk; régi vágya, hogy egyszer Ő is megszólaltathassa a mozdony dudáját! A felüljáró csodáját magunk mögött hagyva bementünk egy műhelybe is, ahol a vonatok elromlott alkatrészeit javították. Szeretettel fogadták a fiút, és ő szemmel láthatóan nagyon elcsodálkozott a látványon. Tetszett neki a műhely, és a dolgozók.

Egy másik helyre is bejutottunk, ahogy Janesz mondta: oda, ahol "alszanak" a villamosok, a Ferencvárosi Villamos Kocsiszínbe. Ekkor már nagyon boldog volt és köszönte, hogy ilyen szuper helyekre vittük.

És még ezután jött a valódi meglepetés!
Taxiba ülve mentünk vele és édesanyjával a Vasúttörténeti Parkba.
A kisfiú csak ámult-bámult a sok mozdony láttán, s szinte sírva fakadt, amikor feltettük Őt a hatalmas mozdonyra, amit Ő maga vezethetett. És íme, teljesülhetett a régi álom: az ifjú masiniszta dudálhatott is. Megengedték neki, annak ellenére, hogy a környékbeli lakók miatt ezt tilos megtenni!
No de kérem; a Csodalámpa…!

Mi felnőttek is könnyes szemmel álltunk, amikor Janesz leszállt a mozdonyról. Ám még nem volt vége a napi programnak! Ebéd után a makett-múzeumban Janesz érdeklődve, vágyakozva nézegette a mozdonyokról készült könyveket. A Csodalámpa pedig nem engedte el innen sem üres kézzel a fiút, az ajándék könyveket és a dvd-t boldogan szorította magához. Később hajtányoztunk. A kézi erővel mozgatható sínautó hajtásában ugyan Janesz nem tudott részt vállalni, de minden akaratával a segítségére akart lenni a hajtókarral "birkozó" Pista bácsinak.

Ezt követően felmásztunk a hatalmas mozdonyok mindegyikére, s utaztunk a park kisvonatán is, ami szintén hatalmas élmény volt.Öröm volt látni, ahogyan a fiú összeszedve minden erejét, és leküzdve bátortalan vágyódását, felmászott a mozdonyok elejére, nem törődve azzal, hogy keze, s ruhája csupa fekete olajos lett. Mert bizony Janesz utólag bevallotta; félt! Félt a magasságtól, félt a leeséstől. De minden egyes mozdony láttán megújult erővel kelt fel a kerekes székéből, és indult ismét a nagy kalandnak.

Búcsút véve a parktól még volt időnk a hazaindulásig. Pista bácsi még egy meglepetést tartogatott Janesz számára. Megmutatta az Országházat, s Metróval átmentünk a Duna alatt a budai oldalra. A fiú nagyon élvezte a mozgólépcsős utazást, és bizony nem tudta megtagadni gyermeki mivoltát; néha még vagánykodott is a le- és fellépéseknél. Nem volt részére tilalom, csak mi felnőttek óvtuk a mozdulatait még nagyobb figyelemmel. Ez igaz volt az egész napi programra is.

A nap végén Janesz nem győzte köszöngetni, hogy teljesítettük a" legálmát", s hogy még azon felül is milyen sok élményben volt része.

Kedves János!
Reméljük, a "legálmod" teljesítésével sok szép órát, élményt nyújtó örömet adott Neked a Csodalámpa. S mi, akik teljesíthettük a kívánságod, köszönjük Neked a Veled töltött időt, és hogy részesei lehettünk örömödnek, mosolyodnak, jókedvednek!




Köszönjük a Vasúttörténeti Park vezetésének, hogy a létesítmény

ingyenes használatával támogatták János kívánságát!







/ 4






Tatárné Csonka Zsuzsanna és Gonda István
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2011. szeptember 23.

Archívum


Belépés