2018-08

László (8 éves, Nyíregyháza)



Lacika egy igazi vagány kisfiú, a betegsége előtt aktívan cselgáncsozott. A sok kórházban töltött idő ellenére sikeresen elvégezte az első osztályt. S az idén végre eljött egy kicsit nyugalmasabb nyár, amikor a szüleivel és a testvéreivel néhány csodálatos napot tölthetett el Balatonfüreden a Hotel Marinában.

A gyönyörű Balaton-parti szállodában minden játékot kipróbált, még a hatalmas labdát is, amibe bele lehet bújni és gurulni, a testvéreivel pedig több szabadtéri társast végigjátszottak. A néhány napba belefért még egy szántódi és egy tihanyi kirándulás is. A sok-sok program mellett még a hotel medencéjében is pancsolt nagyokat és persze a Balatonba is bemerészkedett.

Az édesanya a következő levelet küldte nekünk:

Tisztelt Csodalámpa Alapítvány!

Ezúton szeretnénk megköszöni a lehetőséget hogy a család részt vehetett egy ilyen fantasztikus nyaraláson. A sok megpróbáltatás után nagyon jó volt, hogy újra együtt tudott lenni az egész család, főleg hogy Lacika most egész jól van és így mindenki nagyon élvezte a fürdőzést és a pihenést.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk ismét összeszokott a család egy kis időre elfelejthettük a problémákat. Köszönjük Önöknek és a szállodának is a nagyszerű ellátást és a lehetőséget!

Üdvözlettel: a Bákány család




Köszönjük a Hotel Marina igazgató asszonyának, Vászolyi Juditnak és Szabó Szabolcsnak, a Danubius Hotels Group üzemeltetési igazgatójának, hogy az all inclusive szolgáltatást nyújtó szállodában vendégül látták Lacikát a testvéreivel és a szüleivel.


Felkai Márta
Budapest-Balatonfüred
2018. július 29-augusztus 1.

Dzsenifer (15 éves, Nagyesztergár)



A Csodalámpa Alapítvány már nagyon sok olyan kérést teljesített, ahol híres személyekkel szerettek volna találkozni a gyerekek. Mégis egy picit meglepődtünk, amikor Dzsenifer azt kérte, szeretne Csejtei Tamással közösen vadászni. a nagylány elmesélte, hogy a vadász műsoraiból nagyon sokat tanul, különösen azt szereti, hogy izgalmasan, de mégis teljesen érthetően magyaráz a műsorában.

A Fishing and Hunting csatornán gyakran látható és hallható szakértő szívesen vállalta a találkozást. Ennek a megszervezéséhez azonban szükség volt egy kis ötletelésre, hiszen kellett egy erdő vadakkal, lehetőség arra, hogy hivatalosan bejuthassunk oda, s természetesen mindenkinek megfelelő legyen az időpont.

Dzsenifer már évek óta elkíséri az édesapját a vadászatokra, az álma, hogy egyszer erdészeti iskolába járhasson, és ő is vadász lehessen. Addig azonban egy másik szakmát tanul, szakács lesz nemsokára. Mivel a nyári gyakorlatát be kellett fejeznie, így azt követően szerveztük meg a találkozót. Mindezt nem is akármilyen napra, hanem éppen Dzsenifer születésnapjára esett.

A zirci erdő mellett találkozott a nagylány Csejtei Tamással, aki attól kezdve folyamatosan mesélt a vadak természetéről, életéről, megmutatta, hogyan lehet megállapítani a szélirányt, őzeket hívtak síppal, ami az állat hangját utánozza. Csodálatos időt töltöttek el az erdőben, s bár vadat végül nem ejtettek – aminek én magam örültem -, de őzeket közvetlen közelről láttak.

A kis csapatot elkísérte a Fishing and Hunting csatorna stábja is, így a kívánságteljesítésről egy kis riport is készült.




Köszönjük Csejtei Tamás úrnak a segítséget, hogy teljesítette Dzsenifer álmát.


Felkai Márta
Budapest – Zirc
2018. július 30.

RENÁTA (9, HAJDÚBÖSZÖRMÉNY)


Augusztus elején, a net böngészése során jutottam el valahogy a Csodalámpa Alapítvány honlapjára.

A kívánságokat böngészve és az egyik központi dzsinnel telefonon egyeztetve bukkantam rá a 9 éves, Hajdúböszörményben élő Renáta kívánságára. Egy tabletet szeretett volna. A központ átirányított a helyi dzsinnhez - vagy ahogy az emberek mondják: koordinátorhoz -, Évához. Tőle megtudtam, hogy a kislánynak semmi különleges kiegészítő kívánsága nincs a tablettel kapcsolatban. Így feltettem magamnak a kérdést, hogy hasonló helyzetben én milyent szeretnék? Az így összeszedett paraméterekkel felszerelkezve indultam Tabletországba megkérdezni, hogy létezik-e már az a készülék, amelyik szeretne Reni új barátja lenni.

Szerencsére hamar összefutottam a keresett tablettel, akihez csatlakozott egy gyári tok és egy kiegészítő (32 GB-os) memória kártya is. Ezután már "csak" annyi kellett, hogy Éva kiderítse Reni édesanyjától, mikor lesznek legközelebb Debrecenben, kezelésen - és már pattanhattam is szüleimmel a varázsszőnyegemre, hogy a megbeszélt időre Debrecenben legyünk, a kórházban.

Amikor Évával a helyszínen találkoztunk, elmesélte, hogy Reni meglehetősen zárkózott, magába forduló kislány, aki emiatt nagyon nehezen mondta ki, hogy mi pici szíve szupertitkos vágya. (Szüleim az előtérben maradtak, hogy ne hozzuk Renit túlságosan zavarba, ha egyszerre egy nagy tömeg idegen ember bezúdul hozzá.)

A kórterembe lépve Renit mélyen a takaró alá bújva találtuk. Gabi, az édesanyja elmondta, hogy pillanatnyilag nagyon rossz a kedve, mert reggel a sejtszáma nem volt elég jó ahhoz, hogy hazamehessen.

Reni értetlenül nézett Évára a takaró alól, hogy mit keres bent nála, ráadásul egy idegennel - velem. Bár Éva emlékeztette őt a dzsinnekre és a Csodalámpára, annyira rossz volt Reni kedve, hogy semmi ötlete nem volt, mit kereshetünk ott, nála, a kórteremben. Szerencsénkre megengedte, hogy megpróbáljunk javítani a hangulatán.

Megkérdeztem tőle, hogy jól tudom-e, hogy alaposan megdörzsölt és szép fényesre egy csodalámpát és kívánt valamit. A válasz egy halk "igen". Ugyanígy válaszolt arra a kérdésemre, hogy emlékszik-e még, hogy mit kért. Ezután következett a nap első csodája: Reni (a kérdésemre válaszul) halkan újra kimondta a kívánságát - "egy tabletet". Megkértem, hogy kukkantson bele a csomagomba, hátha ott lapul benne. Ahogy belenyúlt a zacskóba, látszott az arcán, hogy nem hisz, nem reménykedik semmiben...

Amikor kivette a tablet dobozát, látszott, nem hiszi, nem MERI elhinni a csodát. Úgy kellett bíztatnunk, hogy nyissa ki bátran a dobozt, vegye ki belőle a tartalmát, merje kibontani a belső védőcsomagolást. Eközben hitte el végre, hogy TÉNYLEG teljesült a kívánsága és jelent meg az első mosoly az arcán. A dobozból és a védőcsomagolásból egy 10 colos Huawei MediaPad T3 WiFi + 4G/LTE tablet bújt elő és simult Reni kezébe.
Hogy minél hamarabb munkára foghassa új barátját, segítettem beüzemelni a tabletet. Gabival egy kicsit megküzdöttünk a technikával, mert nehezítette a munkát a Google részéről az egyébként igen jogos és okos gyermekvédelmi policy. Miután végeztünk az alap beüzemeléssel, már "csak" be kellett pattintani a tabletet a zacskóból előbújó tokjába - és végre indulhatott az igazi ismerkedés! Innentől kezdve mintha mi, felnőttek, ott sem lettünk volna... És a péntek reggel a kertünkben frissen szedett (vegyszermentes) paradicsomok sem érdekelték. De ez így volt jó! :)


Búcsúzáskor egy újabb csoda és egy hatalmas ajándék számomra: Reni pici felemelte a fejét, rám mosolygott és integetett! :) Gabi kikísért a kórteremből, és az ajtóban akkora és olyan hosszú ölelést kaptam tőle, mint talán még soha senkitől... Gabi! Örülök, hogy Renin keresztül neked is örömöt tudtunk szerezni!

A folyosón még beszélgettem egy kicsit Évával. Itt talált ránk Gabi (az ágy mellett felejtett hátizsákommal) és hozta a hírt a mégújabb CSODÁKRÓL!
1. Reni szeme CSILLOG!
2. Közölte, hogy "Éhes vagyok!"

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodának! Ez a csoda, egy beteg gyerek és a családja öröme, a legegészségesebb kábítószerek egyike - én pedig rá akarok szokni erre a szerre! Remélem, még sok hasonló csodában segíthetek a jövőben! Jeleztem Évának - és ezúton most Önöknek is -, hogy ha már "csak" egy repülő szőnyeg hiányzik egy kívánság teljesítéséhez, örömmel állok rendelkezésre.

Szüleimmel együtt reméljük, hogy sikerült Reni életébe becsempésznünk azt az örömöt, ami végre eljuttatja őt a teljes gyógyulásig. Reni! Ezúton is kívánunk neked további jobbulást, és kitartást, erőt a teljes gyógyuláshoz!

Kitartást és még sok segítőt és segítséget kíván Önöknek a munkájukhoz egy gyakorló nagynéni és (tündér) keresztanyu:

Thury Eszter


Reni nevében is köszönjük szépen Eszternek a támogatást és a megható beszámolót!

Nagy Éva
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2018.08.18.

Krisztián (12 éves, Szerencs)



A Szerencsen élő, 12 éves Krisztián már több hónapja a Miskolci Gyerekkórház lakója. Eddig már hosszú időt töltött ágyhoz kötve, s ezért hobbija a netes játékok űzése. Kórházi és az otthoni barátaival együtt szeretett volna játszani!

Ezért a Csodalámpától olyan laptopot kért, amin futnak az általa szeretett játékok. Eljött a várva várt nap, megérkezett a laptop a Miskolci GYEK-be, azon a napon Krisztiánnak semmihez nem volt kedve, mert nagyon rosszul érezte magát. Ezért gondolkodtam rajta, át adjam-e Krisznek az általa már nagyon várt csomagot, melyben a laptop lapult. Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy odaadom neki a laptopot, hátha az ajándék segít kicsit kimozdítani őt a rossz hangulatából.

Nagyon megörült, amikor beléptem kórházi szobájába, s meglátta kezemben a csomagot. Bármennyire is nem érezte magát jól, azonnal ki kellett bontania, mert meg akarta nézni, milyen a laptop. Mikor meglátta, elégedetten nyugtázta, hogy kívülről gyönyörű. Be is kapcsoltuk, megnéztük milyen operációs rendszer fut rajta. S ha már bekapcsoltuk, fel is telepítettük Krisztián kedvenc játékát. Ahogy dolgozott a laptop, a kisfiú szinte percről, percre jobban érezte magát. El is felejtette, hogy még fél órával azelőtt szinte semmihez nem volt kedve. Mindannyiunk örömére, a játék elindult!

Kedves Krisztián!
Mi, akik a Csodalámpa Alapítványnál dolgozunk, nagyon boldogok vagyunk, hogy valami kicsit tehettünk annak érdekében, hogy jobb legyen a hangulatod, jobban érezd magad a kórházi tartózkodásod alatt. S ezáltal reméljük, gyógyulásod is gyorsabban történik.
Mert mi hiszünk abban, hogy ha kis betegeink és szüleik mentálisan jól vannak, akkor a gyógyító teamnek is könnyebb a munkája, s jobban, gyorsabban gyógyulnak kis betegeink.

Ehhez szeretne a Csodalámpa összes támogatója, önkéntese, munkatársa egy kis segítséget adni a kívánságok teljesítésével.


Köszönjük a Firstmed-FMC Kft. ismételt támogatását!


Tatárné Csonka Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2018. július 17.

Dániel (5 éves, Csokonyavisonta)



Dani egy fa játszóteret kért alapítványunktól családi házuk udvarára, mivel ott szeret leginkább játszani. Egyszer csak érkezett a hír, hogy álma hamarosan valósággá válik, a játszótérkészítő kiszállítja az ajándékot.

Az összeszerelés délelőtt történt, ami után kisfiú rögtön boldogan birtokba is vette új saját játszóterét. Van kétféle hintája, mászóka, kötéllétra és csúszda is, természetesen mindegyiket többször is kipróbálta.

Leld benne sok örömöd Dani!




Köszönjük a Budapesti Értéktőzsde támogatását!


Varga Ákos
kívánság-koordinátor
Csokonyavisonta, 2018.07.14.

Bence Zalán (3 éves, Budapest)



A kicsi Zalán álma az volt, hogy a bölcsis társát, Olíviát vihesse komoly autójában egy körre az udvarukon. Hát ezt az álmot kellett megvalósítanunk… sikeresen meg is tettük.

A családhoz egy hétfő délután érkeztem, tudtam, hogy délelőtt a kisfiú komoly kezelésen vett részt, ami a hangulatán meg is látszódott.

Félénksége nem enyhült, így rövidre fogtam a látogatásom, bíztam abban, hogy családi körben gyorsabban feloldódik majd. Anyukától utólag megtudtam, így is történt, Zalán azóta szinte ki sem száll a rendőrautóból , még néha abban is alszik. Ezt először viccnek gondoltam, de a képek tanúsága szerint, ez a valóság!

Sok boldog percet kívánok ennek a kicsi fiúnak és a családjának is!!


Köszönjük a Firstmed-FMC Kft. támogatását!


Málnási Kinga
kívánság-koordinátor
Budapest, 2018.07.16.

Attila Gábor (11 éves, Baja)



Attila egy Gepida Mundo Pro 26-os komoly kerékpárt kért a Csodalámpától. Viszonylag sokat kellett várnia, mivel a 2018-as modell még csak most készült a gyárban.

A nagyfiú az elsők között kapta meg ezt az általa kiválasztott típust!

Láttam, hogy nagyon örül ennek a kerékpárnak, amivel már komoly túrákat is lehet tenni. Méreténél fogva sokáig fogja használni. Tegye ezt egészséggel, boldogan!




Köszönjük a Budapesti Értéktőzsde támogatását!


Szabó László
kívánság-koordinátor
Baja, 2018.07.14.

Adél (9 éves, Répcelak)



Adél négy évvel ezelőtt kérte alapítványunktól a legolandi utazást, tudta, hogy kora miatt nagyon sokat kell várnia, beletörődött, nem feledkezett meg a kívánságáról/ mi sem!/, de azért napi szinten nem foglalkozott ezzel. Így igazi meglepetés lett számára, amikor titokban, szüleivel egyeztetve megszerveztük az utat!!

A kislány így emlékezik:



„Anyukám egy hétfői nap arra kért, hogy pakoljak a bőröndömbe. Egész nap találgattam, hogy hova is utazunk. Másnap reggel autóba ültünk és nagyon sokat utaztunk. Németországban, Günzburg városkában álltunk meg, ahol már vártak minket egy szállodában. Szeretek szállodában lakni, nagyon tetszett ez a hely is.

Reggel ismét autóba ültünk és néhány perc múlva alig hittem a szememnek: LEGOLAND-hez mentünk!

Nagyon örültem neki. Majdnem mindent kipróbáltam. Amik nekem a legjobban tetszettek azok a Dzsungel X-pedíció, Templom X-pedíció, Safari, a Kalózhajó, aztán meg a kis hullámvasút is jó volt. Apukámmal felültem a nagy hullámvasútra, amely tele volt oldalazással és hurkokkal. El ne felejtsem a Ninjago kiképzőt, az egyik legjobbat! Amikor mentünk kifelé, megkérdezte tőlem anyukám: - Holnap is vissza akarsz jönni? –Igen!!!

Csütörtökön már sokkal jobb idő is volt, a napsütésben többször mentem végig a Dzsungel X-pedíción, aminek a végén, csónakkal egy vízesésen száguldottunk lefelé. Mindig jól eláztam. A Kalózhajón is ez történt, ahol vízágyúkkal lőttük a másik hajókat és a parton állókat.

Megnéztük a Minimundust, néhány híres épület meg torony LEGO makettjét én is felismertem. Többször végigmentem a kedvenceimen, az egyiptomi Templomon és a Ninjago Run-on.

Hamar vége lett a napnak, túl hamar. Pénteken reggel elhagytunk a szállodát, és elindultunk a sokórás úton visszafelé.

Nagyon jól éreztem magam. Csodajó meglepetés volt ez a kirándulás, amit a CSODALÁMPA Alapítványtól kaptam. Köszönöm szépen!

……… Adél
9,5 éves”




Köszönjük a Budapesti Értéktőzsde támogatását!

Köszönjük magántámogatóink segítségét!


Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
2018.07.15.



Belépés