2008-05

Anna (16 éves, Győr)



Anna beszámolója:

Lourdes-i kirándulás

2008. 05. 23.

Hajnalok hajnalán, amikor még a madár is alszik, már a reptéren voltunk.
Hamar megismerkedtünk Balázzsal és Lillával, becsekkoltunk, aztán elbúcsúztunk a fiúktól (édesapa, Balázs). Lilla és én már repültük, de anya nem, ezért nagyon rosszul érezte magát, nem is nagyon evett. Pedig finom volt. 2 órás út után megérkeztünk Párizsba, ahonnan egy másik reptérre kellett utazni. A félóránkénti buszunkat szépen lekéstük, így amikor a későbbi buszunkkal értünk oda, már túlvoltunk a csekkolási időn, de hála Lillának lebeszélte a franciákkal, és még felengedtek a gépre minket. Amikor felébredtünk, a tengert láttuk alattunk. Gyönyörű volt.

Leszálláskor pálmafák és Chantalle fogadott minket. Bepattantunk a kocsiba és ö elvitt minket a szállásra. Mielőtt megszokhattuk volna a szobánkat, elmentünk a St. Paul templomba, ahol interjú és kamerák kereszttűzén át végre bejutottunk az oltárhoz. A szentmise egészen más volt, mint Magyarországon. Sokkal közvetlenebbek voltak a papok, a ministránsok és az emberek egyaránt. Az oltár közelebb volt a padokhoz, így a hívőkhöz is, a templom belső tere nem volt olyan monumentális, így sokkal közelebb érezhette bárki magához Istent. A templomon belül található egy kereszt, amit hónapokkal ezelőtt vittek el St. Philomena csontjaira, majd azon őrizték pár napig és így hozták vissza. Ez a templom legnagyobb ereklyéje, ami az oltáron található, és amit szentmise után minden hívő megcsókol. Ehhez a kereszthez imádkoznak a Perpignan-iak, ezen keresztül St. Philomena-hoz. Ehhez a kereszthez első zarándokként én érkeztem. Óriási megtiszteltetés volt.

Első éjszakánk első szobája kissé füstös volt, ezért emeletet cseréltünk szimplán öt perc alatt.
Gyors csere-bere után a francia Nők Nemezetközi Egyesülete a Lerombolt Falakért (Femmes Internationales Murs Brisés) tartott számunkra tisztelet vacsorát, ahol nagyon sok kedves emberrel megismerkedtünk.
Fél 11-kor, kérésünkre, még elvittek minket a tengerpartra. A miénk volt az egyetlen lábnyom a hatalmas hullámokig. Személy szerint életemben először most láttam testközelből a tengert. Lillával, mint az önfeledt gyerekek futottunk a víz felé és egyedül csak az állított meg minket, hogy Lilla elesett.
Miután "megtapostuk" a habokat, rajzoltunk is a homokba. Sajnos édesanyámra rátört az anyai szigor, ezért menni kellett, pedig szívesen megnéztük volna a napkeltét...

2008. 05. 24.

Szombat reggel korgó gyomorral indultunk neki a vonatnak. 5 óra hegyek-völgyek-tenger övezte utunk után megérkeztünk Lourdes-ba.
A nagyobb csomagokat Magali és Jérôme hozták kocsival. Amikor találkoztunk, elvittek minket egy szállásra, ami egy szanatórium-szerű kórház volt, amit II. János Pál pápa is meglátogatott 2003-ban. Ez volt a legközelebbi szállás a kegyhelyhez.
A városban éppen nemzetközi katonai találkozó volt. Ide azok a katonák jöttek, akik most fognak háborús övezetbe menni, mégis békét szeretnének. Találkoztunk magyar katonákkal is, a kik végigmentek a keresztúton, kereszttel a hátukon, így róva le a tiszteletüket.

Egy kisebb sorban állás után már ihattunk is a gyógyító vízből, hála a körülbelül 30 csapnak és a türelmes embereknek.

Ezek után gyertyát gyújtottunk azokért a szeretteinkért, akik szintén valamilyen betegségben szenvednek.
Miután ezzel is megvoltunk felfedeztük a kegyhely többi részét is, illetve bejártunk pár környező bazárt. Estére érve egy spanyol delegációval és nővérkékkel vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

/ 13




2008. 05. 25.

Másnap szinte végig zuhogott az eső, de ez sem állított meg minket, hogy meglátogassuk a barlangot, ahonnan a forrás ered, és ahol St. Bernadette először látta Szűz Máriát.
A forrásban sajnos nem tudtunk megfürödni, mert közelítőleg min. 2 órát kellett volna a hidegben ülni, és nem kockáztattuk meg a megfázást. Ezután bepréseltük magunkat a bazilikába, ami teli volt emberekkel, aztán miután megcsodáltuk Jérôme vezetésével kibattyogtunk a templomból. Igaz, édesanya a csomagunk miatt kissé lemaradt. Mi addig megszemléltük a kriptát. Az összes szentély szépsége és ereje leírhatatlan. 11-re mentünk egy oldalkápolnába, angol misén részt venni, ám szomorúan vettük tudomásul, hogy mások lefoglalták az egész kápolnát, így nem fértünk be. Ezért visszamentünk ebédelni, ahol "vendégünk" volt egy atya, aki sokat mesélt Bernadette-ről, és ha nem lenne 150 év köztük, azt hinném, hogy ismerték egymást.
Kiadós ebéd után újra elhagytuk az épületet, és meglátogattuk Bernadette házát. A szerény kis tömlöc után sétáltunk a kis utcákon. Jérôme-tól kaptam egy St. Philomena szobrot, amit később megfürdettünk a forrás vizében, Maghalie-tól és Jérôme-tól közösen pedig egy tized gyűrűt is. Enélkül is nagyon hálásak vagyunk nekik.:)
Vacsora után Lillát is megleptük egy szivecskés-máriás kulcstartóval, és a szeretteinknek is vettünk valami apróságot.

2008. 05. 26.

Hétfőn kora reggel már az asztalnál ültünk és ettünk, majd sietős léptekkel a kocsi felé igyekeztünk. Szomorú szívvel néztünk ki az ablakon, hogy ezt a gyönyörű helyet itt kell hagyni. Az állomáson meghitten elbúcsúztunk, majd újabb 7 órás vonatút vette kezdetét. Mondanom sem kell, az ottani TGV I. osztálya messze felülmúlja a hazai MÁV-ot. Tehát: Hajrá magyarok!:)
Miután görnyedt végtagjainkat kissé bejárattuk, amikor büdös sajtot vettünk Lilla édesapjának, hirtelen ötlettől vezérelve felültünk pár metro-ra és a röpke 2 óránkat kihasználva elmentünk az Eiffel-toronyhoz. Feljutni már nem volt időnk, de pár képre és kis Eiffel-tornyokra még futotta. Majd újabb utazások során végre eljutottunk a reptérre, ahol sikeresen felszálltunk a repülőre. Este 11-kor, földre szállásunk után Balázs, Apám, és Nővérem várt bennünket, és ki-ki egy-egy ember nyakába vetette magát. Ezután ismét a búcsú következett, majd mindenki hazafelé vette az irányt.
De egy biztos: Egymást sose felejtjük el.:)))

Lengyel Lilla
kívánság-koordinátor
Budapest-Párizs-Lourdes

Köszönjük a Femmes International Murs Brisés szervezet vezetőinek és tagjainak, hogy Anna kívánságát valóra váltották!


Norbert (17 éves, Sajólád)


Norbi csendes, halk szavú fiatalember. Hosszú időt töltött már kórházunkban és még sokat is lesz itt.

Nagyon szeretett volna egy laptopot, mert a kórházban kevés a neki való elfoglaltság, inkább a számítógépes programok kötnék le. Nem is gondolta hogy ilyen hamar teljesül a vágya.

Nagy meglepetés volt számára, hogy -ahogy Ő mondta -megtörtént a csoda.

Kedves Norbi! Kívánunk neked minél gyorsabb gyógyulást, és megszámlálhatatlanul sok felhőtlenül boldog órát az új laptopoddal!


Tatárné Csonka Zsuzsanna
régióvezető
Miskolc 2008 05.16.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!


Krisztina (16 éves, Mohács)




From: H..... Teréz ***** @ freemail.hu
Sent: Sunday, May 25, 2008 5:19 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject:

Kedves Csodalámpa!

Krisztina vagyok Mohácsról. Nemrég teljesült a kívánságom, elmehettem a családommal a Tropicariumba. Csodálatos élmény volt, soha nem fogom elfelejteni.
Ráadásul még a McDonald's-ba is eljutottunk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Köszönöm, hogy teljesülhetett a kívánságom.

Krisztina


Tímea (14 éves, Szerencs)


Timikének és Marcinak régi álma volt egy LAPTOP.

Marci nem is tudta,hogy az átadás napja lesz,édesanyja meglepetésnek szánta. Volt is nagy öröm. Mind a két gyerek a boldogságtól kipirult arccal vette át a laptop-ot és a táskát.

Kedves Timi és Marci! Kivánjuk,hogy sok-sok örömötök legyen . az ajándékokban

Török Árpádné
önkéntes segitő
Miskolc 2008.05.20.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Tímea nevében is köszönjük!


Márton (11 éves, Mád)


From: b****** mariann mailto *******@freemail.hu
Sent: Wednesday, May 21, 2008 3:20 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject: köszönet

Kedves Csodalámpa alapitvány!

2008 május 20-án egy igazi csoda várta kisfiunkat a korházban.Meg is volt szeppenve, mert nem tudta miért kell soron kivül bemennünk.De nemsokára már az örömtöl volt kipirulva az arca mikor megkapta a várva várt laptopot.
Ezuton szeretnénk megköszönni Török Árpádné Zita néni áldozatos munkáját,hogy egy életre szóló élményt szerzett kisfiunknak.

Tisztelettel: B***** E*** Marianna

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Márton nevében is köszönjük!


Brigitta (16 éves, Makó)


Mikor megérkeztünk Brigihez az ajándékkal, nagy boldogságában a nyakunkba ugrott, el se akart bennünket engedni. Már ott voltak a szerelők is, hogy bevezessék az internetet.

Egy teljes évig a szélessávú internet adta összes lehetőséget élvezheti. Böngészhet, letöltheti kedvenc zenéit, és a tanulásban is nagy segítségére lesz. Ráadásul P4-es gép!! - amit Brigi nagy örömmámorban úszva állapított meg!

Elégedetten néztünk egymásra Andival. Megérte Makóra eljönni, mert e hatalmas boldogság részesei lehettünk.

Zámbori Andrea, Tatár Ágnes
kívánság-koordinátorok

Bence (8 éves, Szeged)


Bence napjai és éjszakái a legok körül forognak. Igy teljesen magától értetődő volt, hogy a CSodalámpától azt kérte, hadd utazzon el Legolandba.

Mint megtudtuk, sokáig nem bizott az út sikerében, de péntek reggel, amikor "előállt az autó", csillogó szemmel kérdezte, hogy mikor indulunk már.

Az utazás izgalmas volt, az első állomás a bábolnai McDonald's étterem volt, ahol Bence jól "bepakolt". A határt elhagyva kiderült, hogy soha nem látott közelről repülőt, így rövid kitérőt tettünk a schwechati reptérre, ahol igaz, hogy sajnos sok repülőgép nem várt indulásra, de annál érdekesebb volt az építkezés.

Az utazás bizony egész napunkat igénybe vette, de Bencét ez nem zavarta, hiszen finom falatokkal, italokkal kényeztettük, sőt különböző kis ajándékokat is kapott: könyveket, színes ceruzát, plüss állatokat, hogy jobban teljen az út. Még DVD lejátszó is volt az autóban, így Spongya Bob és Vuk is terítékre került.

Szombat reggel 6 órától Bence kakukkos órát játszott. 5 percenként megkérdezte, hány óra van, mikor indulunk már. Türelmesen magyaráztuk, hogy 10-kor nyit Legoland, addigra biztosan ott leszünk.

Nos... velünk nyitottak! Először azt sem tudtuk, hova szaladjunk, a mini várost nézzük meg, a kikötőket vagy felüljünk valami csodamasinára?

Végül is abban maradtunk, hogy mivel úgyis estig maradunk, az elején kezdjük, azaz sorban haladunk.

Innen inkább meséljenek a képek az élményről, arról, hogy mennyire tetszett az út Bencének.

/ 15




Zárás előtt természetesen még a LEGO üzletbe is bementünk. Nem volt könnyű választani. Jó néhány LEGO-val megpakolva Bence igen fürgén, mi a fáradságtól szinte tántorogva hagytuk el Legoland-et. Az autóban azonban pillanatokkal az indulás előtt Bence szája legörbült.

- A legfontosabbat, Indiana Jones-t elfelejtettem!

Igaz, hogy a park már zárva volt, igaz, hogy minden átlagos ember vigasztalni kezdte volna Bencét, hogy nem baj, majd legközelebb...

Legoland tényleg zárva volt, de ez most nem számított. Kiugrottunk és odafutottunk egy német hölgyhöz, akit 1 perc alatt meggyőztünk a bejáratnál, hogy ki kell nyissa az ajtót és segítenie kell csodát tenni. Bence számít rá(nk). A kapunk bejutottunk, az üzletbe szinte "betörtünk" és sikerült!!!!!! Még egy Indiana Jones-os kulcstartónk is lett.

Kifelé menet a kapuk kinyíltak, és mi sétatempóban közelítettünk az autó felé.

Bence arcát kellett volna látni!
Rögtön elkapta Indiana Jones-t. A szálláson azt hittük, bedől az ágyba. De nem... Mi kidőltünk, ő éjszakába menően rakta össze az egyik legújabb szerzeményét. Persze Indiana Jones-al aludt, elválaszthatatlanok lettek.

Vasárnap reggel ismét Bence ébresztett minket.

Arra gondoltunk, gyereknap lévén még meglepjük valamivel. Legolandban nagyon tetszett neki Neuschwanstein kastélya, amit 6 ember 6 hónapig 300.000 db legoból rakott össze. Igy hát némi kitérővel elvittük oda is.
Természetesen urasan, lovas kocsival mentünk fel a kastélyba. Igen sok termet végigjártunk, magyar nyelven hallgattuk, hogy is épült II.Lajos meseszerű kastélya.

Ami tényleg úgy néz ki, mint a Walt Disney mesefilmek elején látható soktornyos kastély.

Hazafelé Bence boldogan, vigyorogva játszott, az élményekről beszélgettünk. Csak azt sajnálta, hogy a hullámvasútról lemaradt. De azt majd itthon pótoljuk.

Búcsúzoul azt mondta, "Köszönöm, hogy elhoztatok ide!" és átölelt minket. Mi csak annyit tudtunk hozzátenni, hogy mi köszönjük, hogy ő hozott el minket ide!

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanulóinak, a Pappas Auto Magyarország Kft-nek és nem utolsó sorban a günzburgi Legoland munkatársainak, hogy segítettek nekünk ismét csodát tenni!

Tihanyi Sándor
kívánság-koordinátor
Günzburg, 2008. május 25.


Zsófia (15 éves, Győr)


Zsófi évekig győzködte szüleit, hogy hagyják ott panellakásukat és végre költözzenek ki hétvégi házukba. A barátságos kis lak, ahol a nagylánnyal először találkoztam, rendkívül lakályos, bár kétségtelenül majd egy órányi gyaloglásra esik a legközelebbi buszmegállótól.

Zsófi nem hiába vállalta fel ezt a napi "megmérettetést" hisz a költözéssel végre megvalósulhatott régi vágya: kutya-gazdi lehetett.

Rumli a 1,5 éves Golden Retriever mára teljes értékű családtag. Olyannyira, hogy a két beköltözött cicussal amolyan kutya-macska barátságban élnek. A nyolcadikos kamaszlány kívánsága egy olyan nagyméretű kutyaszállító ketrec volt, amellyel biztonságban és kényelmesen juthatna el kedvencével a távoli kiképzőiskolába.



A nagytestű, de barátságos Rumli rövid bemutatót is tartott az eddig tanultakból. Az ül, fekszik és lábhoz vezényszavak meg sem kottyantak, ő ugyanis kúszik, hasal, hempereg és szlalomozik. A gazdi és kutyusa egyfajta "dog dancing" formációra gyakorol.

Az angol kifejezésnek magyar megfelelője nincs, de leginkább a "kutyás szinkronmozgás" meghatározással lehetne körülírni. A műfaj lényege, hogy a kutya és felvezetője látványos elemekkel átszőtt kűrt mutat be zenére.



Zsófi barátnőivel és azok kutyáival már keményen gyakorol és készül az első versenyére.


Reméljük, hogy ajándékunkkal hozzájárultunk Zsófi álmainak megvalósulásához és a jövőbeni sikeres eredményekhez.


Erdős Réka
kívánságkoordinátor
Győr, 2008. május 20.

Léna (5 éves, Kisbajcs)


Minden kislány szíve vágya, hogy egyszer szép habos fehér ruhában, fátyollal a fején férjhez menjen. De, hogy mindezt 4 évesen? Hát bizony, manapság nem lehet semmit sem elég korán kezdeni.

Lénával a győri kórházban találkoztam először. Barbie újságot szorongatva várakozott a soron következő kezelésre. Nem kellett sokat kérdezősködnöm, hamar kiderült ugyanis: a kisasszony igazi fehér menyasszonyi ruhát szeretne. Megegyeztünk, hogy előcsalogatom a lámpásomból a Csodadzsinnt és munkára fogom. A dzsinn telefonált és keresgélt, hogy hol vásárolhatna ennek a törékeny kislánynak egy igazi álomruhát.

Az Annamária Esküvői Szalonban egy kedves hölgy azonnal a segítségünkre sietett. Alig várta, hogy találkozhasson Lénával, és feledhetetlenné tegye számára menyasszonyságának első napját. A belvárosi randevúnkra Léna még mit sem sejtve érkezett édesanyjával és természetesen a "férjjelölttel": édesapjával.



Izgatottan figyeltük, amíg egy felnőtt ara készülődött esküvőjére. De nem hiába a mondás, a türelem rózsát terem. Anett, az esküvői szalon tulajdonosa térült-fordult, bújtatott majd öltöztetett és Léna percek alatt hamvas fehér rózsaszállá változott. A gyönyörű ruhához perceken belül előkerültek a kiegészítők is: a könnyű fátyol, a hajdíszek és a nyakék.


Természetesen nem maradhatott el az ilyenkor szokásos fehér cipő sem, hiszen egy hölgy, - még akkor is, ha kicsi - legyen tetőtől talpig elegáns. Az esküvői szalonban szikrázhattak a strasszok és ékszerek, de legeslegjobban Léna szemei csillogtak. Az édesapa mindeközben izgatottan várta újdonsült mátkáját, hogy kézen fogva mindenkinek megmutathassa Győr sétálóutcáin.

Léna rendkívül boldog volt. Az időközben "lecserélt" anyuka cseppet sem bánkódott, már szervezte is az otthonmaradt családtagokkal Léna lagziját. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a házasság tartós lesz. A kislány ugyanis távozóban a fülembe súgta, hogy ez a délután annyira csodás volt, hogy meg kell ismételni. Ha hazaérnek úgy döntött feleségül megy a bátyjához is.

Remélem Léna, a mai nap varázsát sokáig őrzöd még kis szívedben, - és felnőttként a NAGY NAP reggelén - mosolyogva jut majd eszedbe hosszú menyasszonyságod első napja.



A győri Annamária Esküvői Ruhaszalonnak köszönjük az álmok valóra váltásában nyújtott segítségét.



Erdős Réka
Kívánságkoordinátor
Győr, 2008-05-20

'A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Léna nevében is köszönjük!''


Dóra (16 éves, Uraiújfalu)



Az érdekes nevű Uraiújfaluról érkező nagylánnyal a Szent László kórház kertjében találkoztunk: hosszú kórházi kezelés után - hazafelé indulás előtt.

Nagyon örült Dóra a videokamerának, hisz most remek alkalom nyílik arra, hogy otthon kipróbálhassa - amire és ahova olyan régóta vágyott.

Reméljük Dóra, hogy már sok izgalmas felvételt készítettél! Gyors gyógyulást, minden jót kívánunk Neked: Csodalámpa Alapítvány

Márkus Mónika
koordinátor
Budapest, 2008.05.05.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Dóra nevében is köszönjük!


Csaba (17 éves, Zalaszentlászló)


Csaba egy gyermekotthonban lakik Zalaszentlászlón, betegsége miatt sajnos nem sportolhat aktívan, de szabadidejében szinte minden női kézilabda-mérkőzést megnéz. Így nem véletlen, hogy Görbicz Anita válogatott győri játékos a kedvence, de ismeri az összes csapattagot. Szóhoz sem jutott, amikor meghallotta, csodalámpás autó megy érte és viszi el Győrbe a kézilabdacsapat edzésére.

A sportcsarnokban Vanyus Attila, a csapat vezetője fogadott bennünket és már kezdődött is az edzés. Úgy érezhettük, csak nekünk játszanak ma az aranykezű győri lányok.
Csaba feszülten figyelte végig a játékot, majd Anita odalépett hozzánk és kedvesen, közvetlenül beszélgetett velünk.

De hogy ez a nap igazán Csabáról szól, azt Anita is tudta, így felajánlotta, elviszi őt fagyizni, ahol ketten, zavartalanul beszélgethetnek. Beszálltak hát a hatalmas Audiba...
Másfél óra múlva érkeztek vissza. Csaba huncutul mosolygott, úgy tűnt, sok-sok kérdésére választ kaphatott a bajnok lánytól.

Azután várta még egy hosszú út visszafelé Zalaszentlászlóra, ahol a szobájában azóta már biztosan kitette azokat az aláírt képeket és plakátokat, amiket Görbicz Anitától kapott emlékül.


Nagyon köszönjük Huszár Károlynak, a Budapesti Vidámpark Zrt. marketingvezetőjének és Vanyus Attilának, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnökének, az Audi ETO KC elnökének, hogy segítettek a találkozó megszervezésében.
Külön köszönet az Aranyhal 98 Bt-nek, hogy saját költségén szállította Csabát Győrbe és vissza az otthonba.

Felkai Márta, Németh Erzsi és Németh Viki
kívánság-koordinátorok
Győr, 2008. május 15.


Tamás (8 éves, Somogyegres)


Tamás utolsó tervezett kemoterápiás kezelésére érkezett. Kicsit aggódott is, hogy vajon azért még teljesülhet-e a kívánsága, a Motorola V3 mobiltelefon.

Éppen egy vizsgálatról érkezett vissza az osztályra, amikor behívtuk a vizsgálóba, ahol két számára ismeretlen ember várta. Tomi gyanakodva szemlélődött, hogy kik lehetnek a számára idegen emberek, de a csomagokat meglátva rögtön kitalálta, hogy itt valami meglepetés készül.

Az egyik vendég Jung László volt, a T-mobil pécsi régióigazgatója és a vele érkező fotóriporter volt a másik úr.
Jung úr adta át a vágyott telefont. Tomi a mobilt meglátva szinte nem látott, nem hallott örömében.

Azt mondogatta, hogy apának is éppen ilyen van és pont ezt szerette volna. Aztán, hogy ez milyen szuper és mennyire örül. Habár ezt mondania sem kellett, hiszen csak úgy ragyogott az örömtől.

Jung László végtelen türelemmel, mosolyogva tanítgatta az ugrándozó kisfiút a telefon használatára. Közben Tamás folyton pózolt a fotósnak, mert az is nagyon tetszett neki. Ezt a képek is jól tükrözik...

A kisfiúnak ez a nap csupa boldogság volt, hiszen túl volt az utolsó kezelésen és a kívánsága is teljesült.


Köszönjük Jung Lászlónak, hogy személyesen adta át ajándékát, teljesítve ezzel Tomi kívánságát.





Bezdánné Végh Tünde
kívánság-koordinátor



/ 10




Fanni (11 éves, Nyékládháza)


From: *****@t-online.hu
Sent: Friday, May 02, 2008 8:52 PM
To: info@csodalampa.hu
Subject: Fanni köszönete


Kedves Csodalámpa Alapítvány!

2008. április 29-én nagyon nagy öröm érte a kislányomat. Az Önök alapítványa segítségével megkapta azt a kerti medencét, amire már nagyon régen vágyott. Az átadó, Török Árpádné is mindenben nagyon segítőkész volt. Igaz, a medence még nem áll, de a hozzávaló létrát már este összerakták az édesapjával.

Köszönjük, hogy ilyen nagyszerű célért dolgoznak!

Önök sok gyereknek, fiatalnak, családnak adtak és adnak olyan örömet, melyet senki nem felejt el. Az öröm aznap "ráfagyott a lányom" arcára.

Áldozatos munkájukhoz jó egészséget, lelkesedést, minél több "jókedvű adakozót" kívánunk, szeretettel: Fanni és családja 2008. május 1.



Tatárné Csonka Zsuzsa koordinátor
2008.04.29.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


Sarolta (15 éves, Cegléd)


Sarolta Édesanyjával Ceglédről jár fel a Bókay utcai kórházba kontroll vizsgálatra.

Saroltát, amikor elöször találkoztunk, bent fekvő betegként ápolták a Vese osztályon és nem volt nagyon jól, most viszont boldognak és egészségesnek látszott.

Eredeti kívánsága olyan mobil telefon lett volna amit már ismert, de kiderült, hogy a legújabb Sony Ericsson típus még sokkal szebb és nőiesebb, így inkább azt választotta.

Nagyon sok szeretettel kívánunk Saroltának gyógyulást és azt hogy jó egészségben használja a kis telefonját és amikor azt kézbe veszi akkor gondoljon néha a Csodalámpára.

Lángh Zsófia
kívánság-koordinátor
2008. május 5.


Ádám (17 éves, Budapest)


/ 4




Ádám kívánsága egy CD lejátszóból és egy keverő pultból áll DJ felszerelés volt.

A kívánság teljesítésére nagyon kedvező helyszín volt a szaküzlet ahol a készüléket átvettük.

Ádám nagyon szereti a zenét és a betegsége miatt elég korlátozott lehetőségei vannak, arra vonatkozóan, hogy milyen munkát fog tudni vállalni miután a tanulását befejezi.

Tekintettel arra hogy érdeklődése a könnyüzene irányába nagyon erős, elképzelhető, hogy hivatásként is tudna a zenével foglalkozni mint DJ. A készülékkel, amit most kapott tervezi, hogy megtanulja ezt a szakmát, és kezdetben csak kisebb baráti körben, majd később nyilvános helyen is fel tudna lépni.

Jó egészséget kívánunk Ádámnak a disc jockey felszerelés használatához és vágyai teljesüléséhez.

Lángh Zsófia
kívánság-koordinátor
Budapest, 2008.04.17.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!


Nikolett (12 éves, Szeged)


Nikolett nagyon csodálkozott, hogy máris teljesült a kívánsága, főleg úgy, hogy ott lehet a vásárlásnál is. Nagyon jó ízléssel egy gyönyörű, lányos telefont választott.

Amikor végre megkapta, boldogan szorította magához! Remélem sok boldog pillanatot szerez majd számára!


Lengyel Andrea és Tatár Ágnes
kívánság-koordinátorok
2008.02.25.

Milán (15 éves, Császár)


Milán április 15-én kezelésre érkezett a Tűzoltó utcai kórházba, ahol megkapta a várva várt laptopot, a Csodalámpa ajándékát.

Titkon már nagyon várta a fiú ezt az alkalmat. Komoly megpróbáltatások várnak még rá kezelése során és csak remélni tudjuk, hogy a számítógép nyújtotta világ elteri figyelmét a problémákról, segíti a kapcsolattartást a barátokkal és ezzel a mielőbbi gyógyulást is.


Sipos Zsuzsa és Tomaj Ildikó
kívánság-koordinátorok

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Milán nevében is köszönjük!


Balázs Szabolcs (18 éves, Nemesvámos)



Balázs kívánsága egy tűzpiros Blup babzsákfotel volt.

Balázs több, mint fél éve a kórház "lakója", de már túl van a sikeres csontvelő-transzplantáción!

Az ajándék átadásának napját anyukájával titokban tartottuk, így igazi meglepetés volt a nagyfiú számára, mikor beállítottam hozzá a hatalmas piros csomaggal.
Balázs nem kelhetett fel az ágyból, így sajnos nem próbálhatta ki rögtön a fotelt. De erre akadt bőven jelentkező...
Mindnyájan megnyugtattuk Balázst, hogy fantasztikusan kényelmes a fotel, és legszívesebben egész nap elücsörögnénk benne.

Balázs, mielőbbi gyógyulást és hasznos időtöltést kívánok!



Pallag Erika
kórházpedagógus

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Balázs nevében is köszönjük!



Belépés