2004-12

Timea (13 éves, Budapest)


Timea sokat internetezik, ugyanis a kezelések immunrendszert gyengítő hatása miatt nemigen járhat iskolába. PC-jük van, azonban mindeddig egy kisméretű kölcsönmonitorral szörfözött a neten, ami az intenet igazi lehetőségeit nem nagyon volt képes megmutatni. Alapítványunktól egy 17"-os monitort kért, melyet 2004.12.16-án adtunk át.


Krisztián (7 éves, Budapest)


Krisztián édesanyjával már az utcán várt a hidegben, rohant előre mutatni, melyik az ő házuk, nyitott, kedves, vidám kisfiú, aki mikor meglátta a flipper hatalmas dobozát csodálkozott, hogy mi is ez. Bent  már rakta is volna össze, de kiderült, hogy ehhez férfiemberre van szükség. Apukát későbbre várták haza, de azért Kirisztián már igy is mutatta mit, hova kell majd rakni, s közben csak ugy magának hangosan: "Pont ilyet szerettem volna mindig."

Krisztián már óvodába készül, és tervezi, hogy majd áthivja a szomszéd Timit és vele milyen jókat fog a flipperen játszani.

Hidvégi Kornélia koordinátor


Tamás (4 éves, Kondoros)


Gál Tamás (4 éves) kondorosi kisfiú nagy vágya egy darus kocsi és egy billenős pótkocsis traktor volt. A 8 funkciós darus kocsi láttán már messziről nevetett, szédszedtük, nézegette, miközben Apuka is megérkezett: "Mit nem adtam volna gyerekkoromban egy ilyen kocsiért" - mondta.

Aznap az Tűzoltó u-i Klinikán a karácsonyi ünnepségre készültek, de Tomi már azt tervezte, ha este hazamennek összeszerelik a daruskocsit Apuával és nagyot játszanak majd azzal és a traktorral.

2004-12-21


János (12 éves, Kunhegyes)


János kivánsága egy nagy darus kocsi volt sokféle tartozékokkal. János - ahogy anyukája mesélte - már reggel óta izgatottan várt, megkérte a mentősöket, hogy nehogy hamarabb hazavigyék, mint ahogy az ő daruskocsija megérkezik. A Tűzoltó u-i Klinikán a karácsonyi ünnepséget várták a beteg gyerekek szüleikkel, amikor megérkeztünk.

János örömben a nyakamba ugrott ölelt, puszilt, hogy nagyon köszöni, ez volt minden vágya. Kivánjuk, hogy ilyen mosolygósan győzze le betegségét.

Köszönjük magántámogatóink segítségét!

Hidvégi Kornélia koordinátor


Péter (15 éves, Érd)


A 15 éves Péter agydaganattal küzd. Egy notebook-ot kért alapítványunktól, hogy a kórházban is tanulhasson és játszhasson.

Sajnos az átadás megbeszélt időpontjában nem tudott jelen lenni, mert egészségi állapota miatt váratlanul fel kellett utaznia Budapestre. Már nagyon várta az ajándékot, nem szerettük volna későbbi időpontra halasztani az átadást, ezért édesanyja és testvére vette át a várva-várt eszközt 2004. december 5-én.

Köszönjük magántámogatóink segítségét!

Vicai Zsolt koordinátor


Etus (7 éves, Maroslele)


Etus (7 éves) nagyon súlyos beteg. Az utóbbi időben sajnos már folyamatosan a szegedi Klinikán kell tartózkodnia. Kívánáságát kezelőorvosa és ápolói továbbították alapítványunkhoz. A kislány vágya egy Chu-Chu baba volt, melyet 2004.12.17-én juttattunk hozzá.


Lóránt


Lóránt (13 éves) Zalaegerszeg mellett, Bagod községben él családjával.

Betegsége miatt főként szobai elfoglaltságokra kényszerül, így építészeti tehetségét egy csodás Legovilág létrehozására fordította.

Szobájába lépve egész építményrengeteg tárul elénk. Kastélyok, várak, járművek, szóval szinte minden, amit csak el lehet képzelni Lego -ból. Kívánsága is ehhez a hobbyjához kötődik, ugyanis egy digitális kamerát kért alapítványunktól legofilmek forgatáshoz.

2004. december 11-én a szülők titoktartása révén sikerült alaposan meglepnünk az érkezésünkről mit sem sejtő kívánságtulajdonost. A kezdeti feszültség hamar feloldódott, és pár perc múltán Lóri igazi operatőrré avanzsálódva boldogan vette használatba a TRUST minikamerát.

Zsuzsa, új segítőnk személyes meglepetéssel kedveskedett, ugyanis szülei kárpitosműhelyében készített gyönyörű díszpárnákat adott át a családnak.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a Multimédia Magyarország KFT.-nek a kamera gyors beszerzéséhez nyújtott segítségükért.

Vicai Zsolt kívánságkoordinátor, Unger Zsuzsanna segítő


Ákos és Olivér


Ugrás a kívánság utóéletéhez

Ákos (15) és Olivér (11) a kórházban kötött nem is akármilyen barátságot egymással. A két fiatalember közös a kívánsággal fordult hozzánk: együtt szerettek volna részt venni egy alpok-aljai utazáson.

Alapítványunknak személyes kapcsolatok révén sikerült megszerveznie a kívánság teljesítését.

A két barát és a mamák segítőnk társaságában november 21-én, szombaton reggel indult el Eisenstadtba.

A szállás a város központjában található Haus der Begegnung vendégházban volt. Délután szervezett programokra indult a kis csapat. A természet gyönyörű napsütéses időjárásról gondoskodott, mintha megérezte volna az elkövetkezendő két nap fontosságát.

Először a csodálatos Eszterházy kastélyba vezetett útjuk, melyet ugyan télen a nagyközönség előtt zárva tartanak, a két fiú kedvéért azonban kivételt tettek, és még idegenvezetőről is gondoskodtak a vendéglátók. Sőt, a szokványos látogatói útvonalról letérve a fiúk megcsodálhattak a kastélyban lévő titkos útvonalak közül kettőt, valamint megmutatták nekik a belső kápolnát is, ahol Szent Konstantin múmiája található. Az izgalmas és érdekes idegenvezetés után a Burgenlandi Tűzoltóság parancsnokságán bemutatták a fiúknak a legmodernebb tűzoltó gépjárműveket és felszereléseket. Vacsora után kis esti séta következett.

Másnap, vasárnap ellátogattak a Joseph Haydn végső nyughelyére, a Bergkirche templomba, ahol a kedvükért az amúgy éppen akkor zárva lévő mauzóleumot is kinyitották…

Visszaútban, Eisenstadtból kis kerülővel útba ejtették a Forcheinstein-i (Fraknói) várat. Itt egy kis hógolyózásra is sor kerülhetett, mivel a magas hegyen, ahol a vár áll, megmaradt a hó. Lachenbachban megnézték az erdészeti múzeumot, majd ebéd után hazaindultak és este már mindenki a saját ágyában alhatott (már aki tudott a sok élménytől).

Vicai Zsolt koordinátor

A kívánság utóélete

From:    ****@freestart.hu
To:      webmester@csodalampa.hu
Subject: Köszönet
Date:    2005. January 10. 18:34

Sziasztok!Köszönjük az ausztriai kirándulást,nagyon jól éreztük magunkat.Zsolt készitett rolunk videófelvételt és igért egy másolatot nekünk.Mivel a tel.száma nincs meg nem tudjuk elérni. Ha tudtok segitsetek.

     Köszönettel: Olivér


Viktor (11 éves, Békésszentandrás)


Viktor ugyan Békésszentandráson lakik, de Budapestre jár kezelésre. A televízióban látta David Copperfield műsorait és csodálattal bámulta, milyen dolgokra képes napjaink nagy mágusa. Mikor megtudta, hogy David december elején Budapestre jön, azt kérte a Csodalámpától, hogy családjával ott lehessen az előadáson. Ezt könnyű teljesíteni, gondoltuk, megvesszük Viktornak a jegyeket. De mi lenne ha...

Felizzottak a telefonvonalak, hetekig sok-sok e-mail röpködött a kontinensek között. Közvetlen kapcsolatba léptünk Mr. Copperfield-del és megkértük, hogy fogadja az előadás előtt vagy után Viktort. A magyar szervező, a Showtime Budapest Rt. munkatársai is segítségünkre siettek, sőt egy véletlen folytán a Project Magic Austria (egy David Copperfield által támogatott egészségügyi rehabilitációs kezdeményezés osztrák alapítványa) is támogatta Mr. Copperfieldnél a kérésünket. Nagy örömünkre Mr. Copperfield igent mondott...

Viktornak persze erről nem szóltunk. December 4-én Viktor végigizgulta az előadást. Nagyon drukkolt Davidnek, hogy sikerüljenek a hihetelen és megmagyarázhatatlan mutatványok.

Az előadás végére kicsit elkeseredett, hogy még egy prospektust sem kapott, de megnyugtattuk, az ő számára még nincs vége az estének. Amikor a tapsoknak vége szakadt, elindultunk a színpad felé... Viktornak csak ekkor árultuk el, hogy David fogadja őt. Nem is akarta elhinni, hogy ez lehetséges.

Mikor a talákozásnak vége lett, Viktor egy számára dedikált képpel (ilyet senki más nem kapott aznap este David-től) csillogó szemekkel és füligérő szájjal érkezett vissza. Talán nem csoda, azzal váltunk el, mielőbb bűvésziskolába szeretne járni...


Kaptunk Viktortól 2005. karácsonyán üdvözlő képeslapot >>>


Zoltán


Zoltán (8 éves) "nagy repülőgépen" szeretett volna repülni, de legalább egy pilótafülkét belülről látni.

Zoli Budapest mellett lakik, soha nem járt külföldön, így útlevelet is kellett - soron kívül - csináltatni a fiúnak. (A gyors útlevélügyintézésért külön köszönetünk a BM Adatfeldolgozó Hivatal munkatársainak).

A MALÉV jóvoltából 2004.12.01-én délelőtt édesanyjával Zoli elrepülhetett Prágába és vissza. Mi is történt?

A repülőtéren Zolit MALÉV szóvivője, Krebsz Adrienn várta, majd átkísérte az útlevélellenőrzésen és a repüléstől némileg szorongó édesanyját. Innét azonban nem a többi utas megszokott útvonalán mentek tovább, hanem a parkoló géphez mentek, ahol a gép kapitánya fogadta őket, majd, mint mindig felszállás előtt, körbejárta a gépet, de ezúttal nem egyedül, hanem Zolinak magyarázva, mit is vizsgál a gép külsején, hajtóművén, csomagterében.

Felszállás után Zoli bemehetett a pilótafülkébe és az út nagyobb részét ott is tölthette. Csillógó szemmel hallgatta a pilóták magyarázatás a sok műszerről, kapcsolóról, és látszott szívesen kapcsolgatna ő is...

Amikor édesanyja mellett volt (természetesen az ablaknál Zoli ült) a felhőket tanulmányozta, hiszen még soha nem látott ilyet felülről.

Prágában azután, igaz a földön álló gépben, még a pilótaülésbe is beülhetett néhány percre.

Elszállt a néhány óra, és Budapestre érkezés után a mosolygó Zoli édespajának súgta: Képzeld olyanok voltak a felhők, mint a jéghegyek...

Köszönjük a Malév vezetőinek és munkatársainak, hogy Zoli kívánságát ilyen kedvesen és a légitársaság hírnevéhez méltóan teljesítették, és köszönjük magántámogatóink segítségét!

Az kívánságteljesítésről beszámolt a TV2 c. műsora és a is.


Mihály


Misi  (16 éves) , a Szolnok melletti  Örményesen lakik, nagy sportrajongó. A sportok közül is a rallye-t szerti a legjobban. Kedvenc versenyzője ifj. Tóth János, közismertebb nevén Janika.  Talán nem meglepő, hogy Misi azt kívánta, találkozhasson a többszörös bajnokkal.  

A találkozóra egy háromnapos  rally program keretében került sor.   Misi November 26.-án, pénteken indult el segítőnk, Zsolt társaságában a Zamárdi mellett fekvő Szántódpusztára, ahol  ifj. Tóth János  autószerelő műhelye található. Az esti találkozón  hamar kiderült: Misi nemcsak szereti a rallye -t, hanem valódi szakember mind a versenyeket, mind pedig az autókat illetően. Csodálattal nézte a  jókora helyiség falán végig, néhol több sorban sorakozó serlegeket, kupákat,   érmeket, melyekből még az emeleti gallériára is jutott.  Komoly szakmai eszmecsere után a bajnok rallye-s videókazettákkal, pólókkal, sapkával és persze névre szólóan dedikált poszterekkel lepte meg ijú rajongóját.  

A program 27.-én szombaton folytatódott a Veszprém melletti Jutaspusztán, ahol is Misinek nem mindennapi lehetősége adódott:  Mitfahrer-ként beülhetett Janikával abba az autóba, mely a többszörös bajnok első  WRC -je volt. 

28-án Vasárnap a VIII. Perspeed Minor Rallye-n a szervezői V.I.P. kártyával kedveskedtek Misinek, mely megkülönböztetett státuszt biztosított a messziről jött vendégnek. A kártya birtokában szabadon közlekedhetett a V.I.P. sátorban, ahol vendégül látták egy ebédre is. Ez után beülhetett a SAFETY CAR-ba, és találkozhatott a vezető pályabíróval.  

A  csúcsok csúcsa csak ez után jött: A rallye szervezőinek szponzorálásával a levegőbe emelkedhetett a helyszínen lévő helikopterrel. A helikopteres útra az ORINOCO Bt. ügyvezetőjének jóvoltából elkísérhette őt a Várpalotai Városi Televízió operatőre is, aki még a felszállás előtt helyszíni interjút készített Misivel. Így a repülés minden mozzanata is megörökítésre kerülhetett. A szombat-vasárnapi programra Misit elkísérte  a 15-éves Bozsó is, akinek korábban horgászattal kapcsolatos kívánságát teljesítettük.

A jól sikerült nap után Misi késő délután indult haza szüleivel Örményesre.

Ez úton is szeretnénk megköszönni ifj. Tóth Jánosnak, a VIII. Perspeed Minor (Mikulás) Rallye szervezőinek, a hajmáskéri Orinoco Bt.-nek és a Várpalotai Városi Televíziónak és id. Katona Józsefnek és magántámogatóinknak a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségét.



Belépés