2010-05

József ( 8 éves, Nyírbogát )


A Nyírbogáton élő 8 éves Józsika tágra nyílt szép barna szemekkel követett bennünket, ahogy kiszálltunk az autóból a házuk előtt. Mit sem sejtve válaszolta kérdésünkre, hogy bizony ő számítógépet kért a Csodalámpától!
Amikor kiderült számára, hogy az autó az ő kívánságát rejti , egy pillanatra még a lélegzete is elállt a csodálkozástól!
Ha lehet még nagyobb volt az öröm, mikor a dobozokból előkerültek a gép tartozékai.
Testvérei gyűrűjében büszkén állt a kis tulajdonos az ajándéka előtt..."Látjátok? Ezt én kaptam! Ez az enyém!" - mondták a szép, beszédes barna szemek.


A kívánságot az támogatásával teljesítettük. József nevében is köszönjük!






dr.Kiss Tímea és Nagy Olga
kívánságkoordinátorok
Nyírbogát, 2010.04.09.

Habriella (5 éves, Debrecen)


Gabika egy tündéri 5 éves kislány. Sajnos a kezelések miatt sok időt kell töltenie a Klinikán. A kezelések között se tud mindig hazamenni, mert elég messze laknak. Nagyon szereti a mesefilmeket, így kézenfekvő volt az ötlet, hogy egy hordozható DVD-lejátszót kérjen, amit mind a kórházban, mind pedig a hosszú út alatt hazafelé tud használni. Gabika végtelenül boldog volt, amikor átadtam neki az ajándékát. Sose felejtem el azt a mosolyt.


Használd egészséggel pici Tündérlány!




Köszönjük Gregor Diana és Kiriczai Gábor támogatását!





Szilágyi Krisztina
Kívánság-koordinátor
Debrecen,2010.05.19.

Dániel ( 5 éves, Tatabánya )


Dani 5 éves kicsi fiú Tatabányán él, onnan utazik édesanyjával a tűzoltó utcai gyermekklinikára rendszeresen. Álmodott egy hordozható DVD lejátszóról, hogy utazás közben is nézhessen mesefilmeket.
Az álom teljesült 2010. május 17-én amikor boldogan, mosolyogva vette át az áhított DVD lejátszót.
Még ezen a napon telefonon is külön köszönetet mondott az ajándékért melyet hazaérkezés után rögtön ki is próbált.



Köszönjük a Városmajor utcai Uszoda, a Buborék Úszóiskola támogatását, valamint annak a több mint 100 adakozó úszónak a részvételét, akik ezen a napon Dániel és más beteg gyerekek öröméért úsztak!!










Dr Jenei Tiborné
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2010.05.17.

Márk ( 13 éves, Budapest )


Márk nagy rajongója a számítógépes játékoknak, különösen a Nintendo Wii-t szereti, mivel itt a játék közben kicsit mozoghat is. Az alapgép adott volt, de a FITT játékprogramra hosszú ideje vágyott ez a nagyfiú.
A Csodalámpa „akcióba lépett”, a május 8-án a Városmajor utcai Uszodában a jótékonysági úszónap keretében gyűjtötte össze a pénzt Márk ajándékára, amit a fiú nagy örömmel ott helyben át is vehetett.


Köszönjük a Városmajor utcai Uszoda, a Buborék Úszóiskola támogatását, valamint annak a több mint 100 adakozó úszónak a részvételét, akik ezen a napon Márk és még néhány gyerek öröméért úsztak!!







Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2010. 05.08.

Levente ( 4 éves, Dévaványa )


A 4 éves, kedves, mosolygós Levente, a Csodalámpa Dzsinnjétől egy kerti játszóteret kért, hiszen nagyon szeret a szabadban játszani. A Dzsinn akkor látogatott el hozzájuk, mikor ő kórházban volt, mire hazaért, várta a meglepetés.
Mikor meglátogattuk őt és kedves családját, már boldogan mutatta a "már bejáratott mutatványait". Sajnos kissé hűvös volt az idő, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy hosszasan játsszunk, csúszdázzunk, hintázzunk.
Levente elmondta, hogy nyáron, ha jó lesz az idő, "meg fogja engedni", hogy az ő homokozójában a többi gyerek is játszhasson.



Kedves Levente! Használd egészséggel a játszóteret!



Köszönjük Fényi Tibor úr támogatását!





Albelné Benkő Beatrix és Albel Róbert
Kívánság-koordinátorok
Dévaványa, 2010. 04.23.

József ( 3 éves, Erdőhorváti )



Józsikát a GYEK.-ben kezelik, és Miskolctól 100 km-re lévő gyönyörű hegyekkel körülölelt falucskában, Erdőhorvátiban lakik. Kívánsága egy tűzoltóautó formájú ágy volt, mert a kórházban is a kedvenc játékai között vannak az autók, különösen a tűzoltóautókat szereti. Józsikára hétfőtől 3 hónapos kemény kórházi kezelés vár, ezért gondoltuk, hogy az ágyikót, amire annyira vágyott, még a hétvégén átadjuk!
Utunk elég viszontagságosan indult, mert a nagy esőzések miatt a folyók, patakok sok helyen már kiléptek a medrükből, és az utak nagy része járhatatlan volt.
De mi úgy gondoltuk, hogy szó szerint tűzön-vízen átkelve teljesítjük Józsika kívánságát. A szponzor, az FGSZ Földgázszállító Zrt. biztosította a biztonságos közlekedéshez a terepjáró autót, és az esetleges mentésünket is megszervezte.
Józsika szava is elállt, amikor megpillantotta a szobában az új ágyát. A kisfiú, aki a kórházban is keveset beszél, mesélni kezdett Szabó Zoltán bácsinak, aki az ágy mellett még más ajándékot is hozott neki!
Kedves kis barátunk, Józsika! Kívánjuk, hogy minél hamarabb otthon légy, és aludj ebben a szép ágyikóban, amire már annyira vágytál. Álmodj minden éjszaka a Csodalámpáról, aki teljesíti a gyerekek kívánságait, tündérekről, akik egy varázsütésre meggyógyítják a beteg gyerekeket!
Köszönjük az FGSZ Földgázszállító Zrt. támogatását, hogy Józsika álma még a 3 hónapos kórházi kezelés előtt valóra válhatott, reméljük, lesz miért sietnie a gyógyulással.


A kívánságot a támogatásával teljesítettük. József nevében is köszönjük!






Tatárné Csonka Zsuzsanna
Kívánság-koordinátor
Erdőhorváti, 2010. 05.16.

Dávid ( 12 éves, Csabrendek )


Dávid egy 12 éves fiúcska, aki nagyon sok időt tölt kórházban, ezért a Csodalámpától egy laptopot kért.
Az ajándék átadására a Kardiológiai Intézetben került sor, Dávid huncut mosollyal az arcán várt bennünket.
A meglepetést Trézsi Miklós úrtól, a FGSZ Földgázszállító Zrt. képviselőjétől vehette át. A dobozból pillanatok alatt előkerült a várva várt ajándék! A két „férfi” beüzemelte a masinát, komolyan elbeszélgetett a gép műszaki paramétereiről. Dávid öröme és elégedettsége határtalan volt, megtudtuk, éppen elromlotta család számítógépe, így a legjobbkor érkezett az ajándék. A testvérek is mind használhatják majd a laptopot.
Egy melegszívű, jó kedélyű fiút ismerhettünk meg, kívánjuk, hogy életkedve mindig töretlen legyen, még a rá váró nehézségek, komoly műtétek ideje alatt is.


Köszönjük az FGSZ Földgázszállító Zrt. támogatását!






Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2010.05.12.

Bernadett ( 15 éves, Sóshartyán )


Bernadett hosszú idő óta vágyott egy laptopra, méghozzá egy DEL típusúra.
A meglepetést alaposan előkészítettük, az Accenture cég két képviselője hozta a díszzacskóba rejtett ajándékot.
Bernadett meglepetésénél talán csak öröme volt nagyobb. A támogatókkal együtt azonnal beüzemelték és kipróbálták a masinát, a nagylány megelégedésére.


Köszönjük az Accenture GMBH Hungary támogatását, így egy újabb álmot válthattunk valóra.






Dr. Jeney Tiborné
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2010. 04.12.






Balázs ( 15 éves, Budapest )


Balázs nagyon szereti a számítógépes játékokat, ezért alapítványunktól egy Play Station 3-t kért.

Örömmel, és nagy hozzáértéssel vette a kezébe a legmodernebb játékkonzolt, pillanatok alatt kicsomagolta és üzembe helyezte.


Köszönjük az E.ON Hungária Zrt.. támogatását!






Szandtner Györgyi
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2010.04.02.

Tamás ( 14 éves, Újbarok )



Újbarok egy csendes kis község Budapesttől 40 km-re, itt leptünk meg egy fiatalembert, aki valóban nem számított az érkezésünkre. Az, hogy a Csodalámpa teljesíti a kérését, és hamarosan újra játszhat egy saját pianínón nem volt előtte titok. Azonban hogy ez mikor fog megvalósulni, azt pontosan nem tudhatta. Így esett, hogy kíváncsian jött ki az udvarra amikor egy fehér puttonyos autó megállt a kapuban, és bár először csak csendben figyelte ahogy a zongoraszállítók „felkapták” a hangszert és már vitték is a szobájába, később azonban már boldogan mosolygott. Egyetlen haragos szempár figyelte folyamatosan tevékenységüket, amely Hedvigé a kutyáé volt, aki féltve eddigi helyét a szobában, szorosan követett bennünket.
Tamás kicsit szégyenlősen ült le a pianínóhoz, hiszen már jó pár év eltelt hogy tanult rajta játszani, de azért pár hangot kérésünkre hajlandó volt leütni. Elárulta, hogy bár még dobozban vannak a régi kották, ahogy kicsomagolásra kerülnek, újra visszakerül a zenélés is az életébe. Segítség gyanánt a Fellegi Zongoraszalon boltvezetője felajánlotta, hogy hamarosan behangolja az új szerzeményt, amely utána méltó hangszerévé válhat új tulajdonosának.


Köszönjük a Mester Kiadónak, hogy ismét segített örömet okozni egy gyermeknek!






Mocsonoky Andrea
Kívánságkoordinátor
Újbarok,2010.május 6.

Zoltán ( 6 éves, Budapest )


Zoli nagyon szereti a zenét, kedvenc énekese L.L. Junior. Felkerestük a művészt, aki néhány biztató szót üzent ennek az MP3 lejátszónak a segítségével a kisfiúnak. Reméljük, örömet szereztünk ezekkel a mondatokkal, és az utána feltöltött számtalan L.L. Junior számmal.


Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
Budapest,2010.03.20.

Noémi ( 14 éves, Gyula )


Noémi kívánsága egy fényképezőgép volt.
Amikor beérkeztünk a klinikára rosszkedvű volt, mert a laboreredményei romlottak, de amint megtudta, hogy miért is érkeztünk hozzá, egyből felcsillant a szeme, és hatalmas mosollyal vette át az alapítványtól kért ajándékát!
Noémi egyből össze is rakta és ki is próbálta a gépet, még közös fotózásra is sor került!
Igazán jó volt látni, mennyire örül a fényképezőgépnek!


Kívánjuk, hogy minél hamarabb gyógyulj meg, és nagyon sok szép képet készíts az újdonsült ajándékkal.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Noémi nevében is köszönjük!






Lengyel Andrea,Túri Edit és Illencsik Mária
kívánság-koordinátorok
Szeged,2010.április.13.

László ( 16 éves, Kállósemjén )


Laci 17 éves nagyfiú, akinek komoly fejtörést okozott, mit is kérjen a Csodalámpától. Kedvenc időtöltéseihez kapcsolódó tárgyak között vívódott.
Szeretett volna egy laptopot is, hiszen úgy könnyebben internetezhetett volna, de nagyon vágyott egy profi horgászbotra is, mivel szeret pecázni.
Végül jó döntés született, mivel Laci kívánsága így szólt: SPRO DYNO FORCE START 3,6 m hosszú horgászbot Energoteam Long Cast 6000-as orsóval.
Egy támogató hamarosan kiválasztotta ezt a kívánságot, és akkor szembesültünk azzal, hogy Laci bizony érti a dolgokat, olyan felszerelést választott, amit külföldről kellett megrendelni. Így a kívánság teljesítésére hoszabb idő múlva kerülhetett sor, de a várakozás megérte, a nagyfiú örömmel vette birtokba ezeket a „csodákat”.
Ráadásul még egy egyhetes horgászási lehetőséget is kapott .


Köszönjük magántámogatónk felajánlását!!

Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
Kállósemjén,2010.04.17.

Elizabeth ( 17 éves, Alsónémedi )


Elizabeth 17 éves nagylány, aki szereti az autózást, szívesen vezetné a család járgányát, de ehhez természetesen jogosítványra lesz szüksége.
A kívánság ősszel érkezett be, de természetesen megvártuk a tavaszt, így április 20-án meg is kezdődött a tanfolyam, amire Elizabeth nagy lelkesedéssel jár.
Kértük, feltétlenül tájékoztasson bennünket az eredményes vizsgákról, és a jogosítvány megszerzéséről.
Sok sikert kívánunk alapítványunk nevében!!


A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Elizabeth nevében is köszönjük!

Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
Alsónémedi,2010.04.20.

Bence ( 6 éves, Budapest )


A kis Bence alig múlt 7 éves ,de már most rajong a helikopterekért , repülőgépekért, szereti nézegetni a magazinokban és az interneten a különböző, szebbnél szebb "madarakat". Már sokszor álmodott arról, micsoda nagy élmény is lenne, ha ő egyszer egy igazi géppel repülhetne?
Ilyen fantasztikus álmot mielőbb valóra kell váltani, gondolta a Csodalámpa dzsinnje és titokban azonnal szövetkezni kezdett Kováts Gábor úrral, a Skylux Aviation Kft tulajdonosával, aki már több alkalommal segített megvalósítani Csodalámpás- gyermekek titkos álmát.
Már csak arra vártunk, hogy az időjárás is kedvezően alakuljon, a dzsinn természetesen ezt is el tudta intézni. Miután a kis Beni megérkezett édesanyjával és kishúgával Lilivel a Budaörsi Repülőtérre, Gábor bácsi bevezette a csöppségeket a hangárba és a gyerekek csak ámultak-bámultak a sok, szebbnél-szebb kisrepülő láttán.
Beni és Gábor bácsi, a pilóta, között lefolytatott rövid szakmai megbeszélés után kezdődhetett az ifjú pilótajejölt gyakorlati kiképzése, mester és tanítványa beszálltak a gyönyörű, fényesen csillogó repülőgépbe, sőt Bence mamája is engedélyt kapott a beszállásra...., aztán irány a budapesti városnézés.
Mikor a városnézés után ismét felbukkant, majd leszállt a Skylux járat , Beni kipirult, mosolygós arcát látva már tudtuk, hogy bár a a gép csak egy profi pilótával szállt fel, két profi pilótával érkezett vissza Budaörsre. Kováts úr nagyon büszke volt tanítványára és határozottan kijelentette: Bence egy igazi pilóta tehetség!
A leszállás után kicsit gyanús volt, vajon a gép motorját miért nem állítja le a pilóta ? A válasz nem váratott magára sokáig: Kováts úr tudta, hogy Beni kívánsága még csak részben teljesült, hiszen ő azt is megsúgta a dzsinnek: nagyon szeretné, ha kis tesója Lilike is megízlelhetné a repülés élményét, így aztán csupaszív szponzorunk, Kováts úr fölkapta a kis Lilit, beültette a gépbe és a csodagép újra felszállt. Mikor ismét földet ért a kis csapat, a két testvér a sok élménytől izgatottan, egymás szavába vágva beszélték meg, ki vezetett jobban, melyik kanyar volt igazán veszélyes, csak úgy mellesleg pedig..... csudajó volt repülni!

Őszinte szívvel kívánjuk Neked kicsi Bence, hogy felnőttként még a maihoz hasonló, nagyon sok boldog élményben legyen részed.

Külön szeretnénk megköszönni a Skylux Aviation Kft tulajdonosának, Kováts Gábor úrnak önzetlen segítségét, hiszen nélküle a kis Beni soha nem válhatott volna a Skylux tiszteletbeli pilótájává.






Felkai Márta és Sipos Zsuzsanna
kívánság – koordinátorok
Budaörs,2010.május 05.

Ákos ( 4 éves, Debrecen )


Ákos egy kedves, nagyon értelmes, 5 éves kisfiú. Nagyon érdekli minden, ami a közlekedéssel kapcsolatos. Éppen ezért egy LEGO DUPLO repülőteret kért a Csodalámpa Dzsinnjétől. A kívánsága gyorsan valóra válhatott egy kedves felajánló jóvoltából.


Használd egészséggel Áki!

Ákos nevében is köszönjük Melindának és Illésnek a támogatást!

Szilágyi Krisztina
Kívánság-koordinátor
Debrecen,2010.május.3.






Richárd (11 éves, Városföld)


Ragyogó napsütés fogadott bennünket csütörtökön reggel 10 órakor a Párizs melletti Disneylandben, amikor szállodánk parkolójában kiszálltunk autóinkból.
Ugyan az utazást eredetileg repülővel terveztük, de egy izlandi vulkán kitörése miatt a légiközlekedés kiszámíthatatlanná vált, az utolsó pillanatban jobbnak láttuk közúton elindulni. Ebben segítségünkre volt két odaadó édesapa, Djuro és Olivér, akik felajánlották személygépkocsijaikat, valamint a sofőrködés oroszlánrészét is ők vállalták.

Az utazás egyáltalán nem volt fárasztó, megérkezéskor mindenki olyan lelkesen pattant ki az autóból, hogy éppen csak beszaladtunk a hotelbe a belépőjegyekért és már indultunk is tovább, felfedezni a parkokat. Így, többes számban, ugyanis Disneyland nem is egy, hanem rögtön kettő vidámparkot jelent egymás mellett.
A Disneyland Park a mesefigurákat szedi csokorba, témák szerint csoportosítva a hozzájuk kapcsolódó szórakozási lehetőségeket.
A Walt Disney Studios Park pedig a filmkészítés kulisszatitkaiba enged bepillantást vidámparki körülmények között.

Mivel a velünk utazó gyerekek nagyobbacskák voltak, - sőt tizennégy éves fiatalurakat és tizennyolc éves hölgyet már nem is merek gyereknek nevezni – ezért a Walt Disney Studios Parkban kezdtük a mulatságot.
Felültünk nyitásként a Rock ’n’ Roller nevezetű hullámvasútra. Nem tudtuk, milyen vakmerőségre vállalkozunk… Mint utólag kiderült, ez a park leggyorsabb hullámvasútja, indításkor 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre és közben 4,5g gyorsulás hat a benne ülőkre.
Meglepetésünkre szédítő sebességű kanyargása közben többször is átfordult velünk menet közben, fények villantak a szemünkbe, utunkat hangos rockzene kísérte, az Aerosmith együttes dalai.
Péter (máskor és máshol egyetemi adjunktus úr), csapatunk orvosa ettől fogva nagyon óvatos volt, mindig előre megkérdezte a park munkatársaitól, hogy mire számítson. Ha 360 fokot fordult valami, ő bizony fel nem ült rá.



Nagy hasznát vettük annak, hogy lehetőségünk volt úgynevezett „fastpass” kiváltására. Ez egy kártya, amellyel várakozás nélkül, a hosszú sorokat kikerülve lehetett az adott népszerű látványosságra felülni. Egyszerre csak egyet válthattunk személyenként. Elég volt a rajta szereplő időpontban visszatérni, közben megnézhettünk valami mást.

Aznap még kipróbáltunk egy hátborzongató, 55 méter magasságból több szakaszban „lezuhanó” liftet, láttunk speciális effektek előállítására létrehozott stúdiót az Armageddon című film díszletének mintájára berendezve, ahol egy űrállomást érő meteortalálatot szimulálnak felcsapó lángokkal, robbanásokkal, fejünkre omló mennyezettel.
Mikor ezekbe belefáradva egy kis nyugalmat kerestünk, megnézhettük, hogyan készülnek a rajzfilmek, sőt különleges filmvetítésekre is beülhettünk.

Délután karneváli forgatag közepébe csöppentünk, a Stars n’ Cars felvonulás a Disney figurák zenés táncos előadása volt, amelyre a beöltözött szereplők veterán autókon érkeztek. A kisebbik Olivér hosszú keresés után másnap itt találkozhatott végre kedvencével, a hét törpe egyikével, Kukával. Készült több közös fénykép, sőt kapott tőle még autogramot is, így teljes volt Olivér öröme.

A park fő műsorszáma a kaszkadőr show, ahol egy filmfelvétel autós- motoros trükkjeibe engednek bepillantást. Autós üldözés, akadályokon átugratás, jól megtűzdelve pirotechnikai elemekkel, ráadásként mindezt a helyi stáb négy kamerával felvéve rövid akciófilmmé össze is vágta, majd levetítette. Ricsinek annyira tetszett az előadás, hogy egész este a mutatványokról mesélt. A show után bekukkantottunk kicsit a másik Disney parkba, hogy ízelítőt kapjunk abból a sok érdekességből, ami itt másnap ránk várt.



Kissé fáradtan, de annál boldogabban tértünk vissza este nyolckor, a park zárásakor szálláshelyünkre, a Disney’s Newport Bay Club hotelbe. Igazán csak most néztünk itt körül és mindenki elégedett lehetett. Elegáns, de mégis otthonos, az 1800-as évek New-England-i tengerpartjának stílusában építették és rendezték be.

Azonnal megszerettük a szobánkat is, ahogy beléptünk. Tágas, igényes kialakításával, a kényelmes duplaágyakkal, a park tavára nyíló csodálatos kilátással díszvendégeknek érezhettük magunkat. Kissé sajnáltuk is, hogy csak minimális időt töltünk benne, de mi mégiscsak élményeket gyűjteni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a szobáinkban kuksoljunk.

Vacsora előtt lenéztünk az uszodába, kipróbáltuk a medencét, a pezsgőfürdőt és a szaunát. Az asztalfoglalásunk a szálló Cape Cod nevű éttermében este negyed tizenegyre szólt.
Választásunk telitalálatnak bizonyult, Az „all you can eat” büfé gazdag kínálata ínyenceknek is kedvére szolgálhatott, végig is kóstolgattunk mindent sorban a citromos tengeri herkentyűktől a Sirloin steak-ig, amiből maga a konyhafőnök vágott egy-egy szeletet a vendég kívánságára. A gyerekek persze a desszertes pult körül forgolódtak legszívesebben, míg a doktor úr a sajtokból válogatott, igazi szakértő módjára. Ha Franciaországban vagyunk, éljünk úgy, mint egy francia – ez minden jó utazás alapja.

Kevéssel éjfél előtt jutottunk ágyba, viszont másnap, pénteken reggel fél hétkor már keltünk, hogy legyen elegendő időnk a Disneyland Parkot legalább nagyjából bejárni.


Az első nap képeiből egy kis válogatás:

/ 6








Egy gyors reggeli után a nyakunkba szedtük a lábunkat és okulva az előző napi tapasztalatokból egy busszal utaztunk a nagyobbik Disney park bejáratáig, ahová belépve egy igazi, remekül kidolgozott mesevilágban találtuk magunkat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a hangulata, a gyerekekre pedig természetesen még nagyobb benyomást tett.

A bejárattal szemben, a főutca végén túl a távolban Csipkerózsika kastélya szökik kecsesen az ég felé. Mivel szinte mindenhonnan látszik, tájékozódási pontnak is kitűnő. Maga a főutca az 1900-as évek elejének amerikai kisvárosát idézi, azt a korszakot, mikor Walt Disney gyermek volt.
Megannyi üzlet kínálja itt portékáját, nyalókától karóráig mindent árusítva, amin Disney logo vagy mesehős szerepel. Mikor ezen az embert próbáló szakaszon sikerrel túljutottunk (férfi kifejezés, azt jelenti: nem vettünk semmit), a Discoveryland nevű részre érkeztünk, amely minden fiúgyermek álma. A legtöbb srác kétszer, sőt Andris háromszor is végigjátszotta Buzz Lightyear lézer lövészetét, ahol egy kisvasút forgatható kocsijaiból a Toy Story 2 című film gonoszaira lehet lövöldözni egy kézbe illő lézermordállyal, az elért pontszámmal pedig órákig henceghetünk a többieknek.

Kedvencünk volt a Space Mountain Mission 2 nevű hullámvasút, ahol egy óriási ágyú lő ki az űrbe, sötétben száguldó vonatunk útját csak távoli csillagok és galaxisok világították meg.

Nem hagyhattuk ki a Star Tours űrjáratát sem, amely a Csillagok háborúja világában repített egy utazásra. A magam részéről ezért lelkesedtem leginkább. Az Endor bolygó holdjára utaztunk járművünkkel, közben, csak úgy mellékesen kifüstöltük a birodalmiakat is hídfőállásukról.

Ettünk valamit közben ebédre is, de ki figyelt rá, felfedezésre várt a park maradék három nagy területe, az idő pedig fogyóban volt.



Disneyland vadnyugati stílusban épült része Frontierland. Bebarangoltuk utcáit, felültünk kanyargós, bányák vágatain és nyaktörő hegyi lejtőkön ívelő hullámvasútjára, amely szerintem a legizgalmasabb a parkban. Úgy hallottam, hogy Nemanja kedvence is ez a hullámvasút volt. Utána részt vettünk egy kellemes hajóúton a Mark Twain névre keresztelt lapátkerekes folyami gőzhajó fedélzetén. Kikötőnkhöz közel állt a Phantom Manor, ami, - mint hamarosan saját (liba) bőrünkön tapasztalhattuk - voltaképpen egy szellemvasút.

Adventureland-on Indiana Jones hullámvasútját próbáltuk ki, persze ez is átfordul, valamint egy pillanatnyi figyelmetlenségnek köszönhetően betévedtünk egy szuvenírboltba, ahol Laci barátunk egy rasta frizurával ékesített sapkát választott magának. Pedig megígértük anyukájának, hogy vigyázunk a fiára...

Fantasyland leginkább a kisebb gyerekek mulatsága. Mi Lillával tettünk itt egy rövid sétát, míg a többiek Buzz Lightyearnak segítettek aprítani a gonoszokat a park túlvégén. Fotóztuk a szépséges utcákat, Hófehérke házát, a nagy körhintát és természetesen Csipkerózsika kastélyát, immár a túloldalról.

Ennyi fért bele a napba, esteledett, a park nyolc órakor bezárt.

Eltelve élményekkel hazabuszoztunk a szállodába, ami egy komoly, három-négy perces utat jelent. Hogy az este további része is jól teljen, foglaltam egy asztalt a szokásos negyed tizenegyes időpontra, előtte pedig leszaladtunk úszni és felfrissülni kicsit a kellemesen hűvös vizű medencében.

A hagyományosan (ez már a második esténk volt itt) remek vacsora után nem volt még kedvünk az alváshoz, besétáltunk hát a hotelek és a parkok között félúton elhelyezett bevásárló és szórakozó negyedbe, Disney Village-be. Mozik, koncerttermek, éttermek, éjjel-nappali emléktárgy üzletek találhatók itt. A séta végeztével, egy alaposan kiaknázott nap végén, éjjel egy óra után hajtottuk álomra fejünket.

Pár kép a második napról:

/ 9








Reggel kissé tovább alhattunk, lustálkodásról azonban nem volt szó, mivel hazaindulás előtt még szerettünk volna körülnézni Párizsban. Nem voltak nagyra törő terveink, nem akartuk végigrohanni a város nevezetességeit, kipipálva azokat egy képzeletbeli listán, mondván: ezt is láttam! Inkább kevesebb dolgot nézzünk meg, de alaposabban.

Reggeli után összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából és tíz körül elindultunk a fővárosba. Kisebb körutat tettünk meg a parkolóhely keresésekor a belvárosban, így akaratlanul is városnéző autózás részesei lettünk. A parkolóház az Avenue de Wagram-on áll, így természetesnek vettük, hogy a közeli Diadalív az első célpontunk. Felmentünk a kilátóteraszra, ahová 284 lépcső vezet. A srácok lelkesen számolták, de csak 270-ig jutottak, valahol eltűnt 14 lépcsőfok.
A kilátás persze csodálatos volt, de még szebb látványban gyönyörködhettünk a másik célpontunknál, ami mi más lehetett volna, mint az Eiffel torony.

A földszinti információs táblák szerint ott a legfelső szint zárva tartott volna, de a sorunkat kivárva a pénztárnál – mintegy búcsúajándékul utunk vége felé - közölték, hogy mégis látogatható a csúcs. A második emeletig mentünk fel lifttel, majd újra jegyet kellett váltanunk, valamivel hosszabb sorban állás után. A látvány és a különleges liftezés maga is megérte a várakozást. A lábunk előtt hevert Párizs, számtalan műemlékével, a Szajnával és a nyüzsgő belvárosi forgataggal. Bármerre is néztünk, mindenhol ismerős épületeken akadt meg a tekintetünk.

Ezzel a panorámával köszöntünk el Franciaországtól, hazaindultunk és vasárnap reggel 11-re szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre. Még Mosonmagyaróváron elbúcsúztunk egymástól, ahová Lillát vittük vissza édesanyjához. Ki Szegedre, ki Kecskemétre, Pécsre, Budapestre vagy éppen Gödöllőre indult. Hiába váltunk szét azonban. Ez a négy nap most már összekapcsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy utazásunk mindegyikünkben kellemes emlékeket hagyott és örömmel gondolunk vissza társainkra és a közösen megélt élményekre.

Mindannyiótoknak jó egészséget és sok szerencsét kívánok!




A zárónap képeiből néhány:

/ 5









Utazásunk során a szükséges állandó orvosi felügyeletet Dr. Sallay Péter biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!






Lilla, Olivér, Richárd és Nemanja kívánsága támogatóink segítségével válhatott valóra.

Önzetlen felajánlásaikért és segítségükért hálával tartozunk.









Hanzl József, koordinátor
Párizs, 2010-04-21 - 2010-04-25

Olivér Dániel (14 éves, Pécs)


Ragyogó napsütés fogadott bennünket csütörtökön reggel 10 órakor a Párizs melletti Disneylandben, amikor szállodánk parkolójában kiszálltunk autóinkból.
Ugyan az utazást eredetileg repülővel terveztük, de egy izlandi vulkán kitörése miatt a légiközlekedés kiszámíthatatlanná vált, az utolsó pillanatban jobbnak láttuk közúton elindulni. Ebben segítségünkre volt két odaadó édesapa, Djuro és Olivér, akik felajánlották személygépkocsijaikat, valamint a sofőrködés oroszlánrészét is ők vállalták.

Az utazás egyáltalán nem volt fárasztó, megérkezéskor mindenki olyan lelkesen pattant ki az autóból, hogy éppen csak beszaladtunk a hotelbe a belépőjegyekért és már indultunk is tovább, felfedezni a parkokat. Így, többes számban, ugyanis Disneyland nem is egy, hanem rögtön kettő vidámparkot jelent egymás mellett.
A Disneyland Park a mesefigurákat szedi csokorba, témák szerint csoportosítva a hozzájuk kapcsolódó szórakozási lehetőségeket.
A Walt Disney Studios Park pedig a filmkészítés kulisszatitkaiba enged bepillantást vidámparki körülmények között.

Mivel a velünk utazó gyerekek nagyobbacskák voltak, - sőt tizennégy éves fiatalurakat és tizennyolc éves hölgyet már nem is merek gyereknek nevezni – ezért a Walt Disney Studios Parkban kezdtük a mulatságot.
Felültünk nyitásként a Rock ’n’ Roller nevezetű hullámvasútra. Nem tudtuk, milyen vakmerőségre vállalkozunk… Mint utólag kiderült, ez a park leggyorsabb hullámvasútja, indításkor 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre és közben 4,5g gyorsulás hat a benne ülőkre.
Meglepetésünkre szédítő sebességű kanyargása közben többször is átfordult velünk menet közben, fények villantak a szemünkbe, utunkat hangos rockzene kísérte, az Aerosmith együttes dalai.
Péter (máskor és máshol egyetemi adjunktus úr), csapatunk orvosa ettől fogva nagyon óvatos volt, mindig előre megkérdezte a park munkatársaitól, hogy mire számítson. Ha 360 fokot fordult valami, ő bizony fel nem ült rá.



Nagy hasznát vettük annak, hogy lehetőségünk volt úgynevezett „fastpass” kiváltására. Ez egy kártya, amellyel várakozás nélkül, a hosszú sorokat kikerülve lehetett az adott népszerű látványosságra felülni. Egyszerre csak egyet válthattunk személyenként. Elég volt a rajta szereplő időpontban visszatérni, közben megnézhettünk valami mást.

Aznap még kipróbáltunk egy hátborzongató, 55 méter magasságból több szakaszban „lezuhanó” liftet, láttunk speciális effektek előállítására létrehozott stúdiót az Armageddon című film díszletének mintájára berendezve, ahol egy űrállomást érő meteortalálatot szimulálnak felcsapó lángokkal, robbanásokkal, fejünkre omló mennyezettel.
Mikor ezekbe belefáradva egy kis nyugalmat kerestünk, megnézhettük, hogyan készülnek a rajzfilmek, sőt különleges filmvetítésekre is beülhettünk.

Délután karneváli forgatag közepébe csöppentünk, a Stars n’ Cars felvonulás a Disney figurák zenés táncos előadása volt, amelyre a beöltözött szereplők veterán autókon érkeztek. A kisebbik Olivér hosszú keresés után másnap itt találkozhatott végre kedvencével, a hét törpe egyikével, Kukával. Készült több közös fénykép, sőt kapott tőle még autogramot is, így teljes volt Olivér öröme.

A park fő műsorszáma a kaszkadőr show, ahol egy filmfelvétel autós- motoros trükkjeibe engednek bepillantást. Autós üldözés, akadályokon átugratás, jól megtűzdelve pirotechnikai elemekkel, ráadásként mindezt a helyi stáb négy kamerával felvéve rövid akciófilmmé össze is vágta, majd levetítette. Ricsinek annyira tetszett az előadás, hogy egész este a mutatványokról mesélt. A show után bekukkantottunk kicsit a másik Disney parkba, hogy ízelítőt kapjunk abból a sok érdekességből, ami itt másnap ránk várt.



Kissé fáradtan, de annál boldogabban tértünk vissza este nyolckor, a park zárásakor szálláshelyünkre, a Disney’s Newport Bay Club hotelbe. Igazán csak most néztünk itt körül és mindenki elégedett lehetett. Elegáns, de mégis otthonos, az 1800-as évek New-England-i tengerpartjának stílusában építették és rendezték be.

Azonnal megszerettük a szobánkat is, ahogy beléptünk. Tágas, igényes kialakításával, a kényelmes duplaágyakkal, a park tavára nyíló csodálatos kilátással díszvendégeknek érezhettük magunkat. Kissé sajnáltuk is, hogy csak minimális időt töltünk benne, de mi mégiscsak élményeket gyűjteni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a szobáinkban kuksoljunk.

Vacsora előtt lenéztünk az uszodába, kipróbáltuk a medencét, a pezsgőfürdőt és a szaunát. Az asztalfoglalásunk a szálló Cape Cod nevű éttermében este negyed tizenegyre szólt.
Választásunk telitalálatnak bizonyult, Az „all you can eat” büfé gazdag kínálata ínyenceknek is kedvére szolgálhatott, végig is kóstolgattunk mindent sorban a citromos tengeri herkentyűktől a Sirloin steak-ig, amiből maga a konyhafőnök vágott egy-egy szeletet a vendég kívánságára. A gyerekek persze a desszertes pult körül forgolódtak legszívesebben, míg a doktor úr a sajtokból válogatott, igazi szakértő módjára. Ha Franciaországban vagyunk, éljünk úgy, mint egy francia – ez minden jó utazás alapja.

Kevéssel éjfél előtt jutottunk ágyba, viszont másnap, pénteken reggel fél hétkor már keltünk, hogy legyen elegendő időnk a Disneyland Parkot legalább nagyjából bejárni.


Az első nap képeiből egy kis válogatás:

/ 6








Egy gyors reggeli után a nyakunkba szedtük a lábunkat és okulva az előző napi tapasztalatokból egy busszal utaztunk a nagyobbik Disney park bejáratáig, ahová belépve egy igazi, remekül kidolgozott mesevilágban találtuk magunkat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a hangulata, a gyerekekre pedig természetesen még nagyobb benyomást tett.

A bejárattal szemben, a főutca végén túl a távolban Csipkerózsika kastélya szökik kecsesen az ég felé. Mivel szinte mindenhonnan látszik, tájékozódási pontnak is kitűnő. Maga a főutca az 1900-as évek elejének amerikai kisvárosát idézi, azt a korszakot, mikor Walt Disney gyermek volt.
Megannyi üzlet kínálja itt portékáját, nyalókától karóráig mindent árusítva, amin Disney logo vagy mesehős szerepel. Mikor ezen az embert próbáló szakaszon sikerrel túljutottunk (férfi kifejezés, azt jelenti: nem vettünk semmit), a Discoveryland nevű részre érkeztünk, amely minden fiúgyermek álma. A legtöbb srác kétszer, sőt Andris háromszor is végigjátszotta Buzz Lightyear lézer lövészetét, ahol egy kisvasút forgatható kocsijaiból a Toy Story 2 című film gonoszaira lehet lövöldözni egy kézbe illő lézermordállyal, az elért pontszámmal pedig órákig henceghetünk a többieknek.

Kedvencünk volt a Space Mountain Mission 2 nevű hullámvasút, ahol egy óriási ágyú lő ki az űrbe, sötétben száguldó vonatunk útját csak távoli csillagok és galaxisok világították meg.

Nem hagyhattuk ki a Star Tours űrjáratát sem, amely a Csillagok háborúja világában repített egy utazásra. A magam részéről ezért lelkesedtem leginkább. Az Endor bolygó holdjára utaztunk járművünkkel, közben, csak úgy mellékesen kifüstöltük a birodalmiakat is hídfőállásukról.

Ettünk valamit közben ebédre is, de ki figyelt rá, felfedezésre várt a park maradék három nagy területe, az idő pedig fogyóban volt.



Disneyland vadnyugati stílusban épült része Frontierland. Bebarangoltuk utcáit, felültünk kanyargós, bányák vágatain és nyaktörő hegyi lejtőkön ívelő hullámvasútjára, amely szerintem a legizgalmasabb a parkban. Úgy hallottam, hogy Nemanja kedvence is ez a hullámvasút volt. Utána részt vettünk egy kellemes hajóúton a Mark Twain névre keresztelt lapátkerekes folyami gőzhajó fedélzetén. Kikötőnkhöz közel állt a Phantom Manor, ami, - mint hamarosan saját (liba) bőrünkön tapasztalhattuk - voltaképpen egy szellemvasút.

Adventureland-on Indiana Jones hullámvasútját próbáltuk ki, persze ez is átfordul, valamint egy pillanatnyi figyelmetlenségnek köszönhetően betévedtünk egy szuvenírboltba, ahol Laci barátunk egy rasta frizurával ékesített sapkát választott magának. Pedig megígértük anyukájának, hogy vigyázunk a fiára...

Fantasyland leginkább a kisebb gyerekek mulatsága. Mi Lillával tettünk itt egy rövid sétát, míg a többiek Buzz Lightyearnak segítettek aprítani a gonoszokat a park túlvégén. Fotóztuk a szépséges utcákat, Hófehérke házát, a nagy körhintát és természetesen Csipkerózsika kastélyát, immár a túloldalról.

Ennyi fért bele a napba, esteledett, a park nyolc órakor bezárt.

Eltelve élményekkel hazabuszoztunk a szállodába, ami egy komoly, három-négy perces utat jelent. Hogy az este további része is jól teljen, foglaltam egy asztalt a szokásos negyed tizenegyes időpontra, előtte pedig leszaladtunk úszni és felfrissülni kicsit a kellemesen hűvös vizű medencében.

A hagyományosan (ez már a második esténk volt itt) remek vacsora után nem volt még kedvünk az alváshoz, besétáltunk hát a hotelek és a parkok között félúton elhelyezett bevásárló és szórakozó negyedbe, Disney Village-be. Mozik, koncerttermek, éttermek, éjjel-nappali emléktárgy üzletek találhatók itt. A séta végeztével, egy alaposan kiaknázott nap végén, éjjel egy óra után hajtottuk álomra fejünket.

Pár kép a második napról:

/ 8








Reggel kissé tovább alhattunk, lustálkodásról azonban nem volt szó, mivel hazaindulás előtt még szerettünk volna körülnézni Párizsban. Nem voltak nagyra törő terveink, nem akartuk végigrohanni a város nevezetességeit, kipipálva azokat egy képzeletbeli listán, mondván: ezt is láttam! Inkább kevesebb dolgot nézzünk meg, de alaposabban.

Reggeli után összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából és tíz körül elindultunk a fővárosba. Kisebb körutat tettünk meg a parkolóhely keresésekor a belvárosban, így akaratlanul is városnéző autózás részesei lettünk. A parkolóház az Avenue de Wagram-on áll, így természetesnek vettük, hogy a közeli Diadalív az első célpontunk. Felmentünk a kilátóteraszra, ahová 284 lépcső vezet. A srácok lelkesen számolták, de csak 270-ig jutottak, valahol eltűnt 14 lépcsőfok.
A kilátás persze csodálatos volt, de még szebb látványban gyönyörködhettünk a másik célpontunknál, ami mi más lehetett volna, mint az Eiffel torony.

A földszinti információs táblák szerint ott a legfelső szint zárva tartott volna, de a sorunkat kivárva a pénztárnál – mintegy búcsúajándékul utunk vége felé - közölték, hogy mégis látogatható a csúcs. A második emeletig mentünk fel lifttel, majd újra jegyet kellett váltanunk, valamivel hosszabb sorban állás után. A látvány és a különleges liftezés maga is megérte a várakozást. A lábunk előtt hevert Párizs, számtalan műemlékével, a Szajnával és a nyüzsgő belvárosi forgataggal. Bármerre is néztünk, mindenhol ismerős épületeken akadt meg a tekintetünk.

Ezzel a panorámával köszöntünk el Franciaországtól, hazaindultunk és vasárnap reggel 11-re szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre. Még Mosonmagyaróváron elbúcsúztunk egymástól, ahová Lillát vittük vissza édesanyjához. Ki Szegedre, ki Kecskemétre, Pécsre, Budapestre vagy éppen Gödöllőre indult. Hiába váltunk szét azonban. Ez a négy nap most már összekapcsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy utazásunk mindegyikünkben kellemes emlékeket hagyott és örömmel gondolunk vissza társainkra és a közösen megélt élményekre.

Mindannyiótoknak jó egészséget és sok szerencsét kívánok!




A zárónap képeiből néhány:

/ 5









Utazásunk során a szükséges állandó orvosi felügyeletet Dr. Sallay Péter biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!






Lilla, Olivér, Richárd és Nemanja kívánsága támogatóink segítségével válhatott valóra.

Önzetlen felajánlásaikért és segítségükért hálával tartozunk.









Hanzl József, koordinátor
Párizs, 2010-04-21 - 2010-04-25

Nemanja (14 éves, Szeged)


Ragyogó napsütés fogadott bennünket csütörtökön reggel 10 órakor a Párizs melletti Disneylandben, amikor szállodánk parkolójában kiszálltunk autóinkból.
Ugyan az utazást eredetileg repülővel terveztük, de egy izlandi vulkán kitörése miatt a légiközlekedés kiszámíthatatlanná vált, az utolsó pillanatban jobbnak láttuk közúton elindulni. Ebben segítségünkre volt két odaadó édesapa, Djuro és Olivér, akik felajánlották személygépkocsijaikat, valamint a sofőrködés oroszlánrészét is ők vállalták.

Az utazás egyáltalán nem volt fárasztó, megérkezéskor mindenki olyan lelkesen pattant ki az autóból, hogy éppen csak beszaladtunk a hotelbe a belépőjegyekért és már indultunk is tovább, felfedezni a parkokat. Így, többes számban, ugyanis Disneyland nem is egy, hanem rögtön kettő vidámparkot jelent egymás mellett.
A Disneyland Park a mesefigurákat szedi csokorba, témák szerint csoportosítva a hozzájuk kapcsolódó szórakozási lehetőségeket.
A Walt Disney Studios Park pedig a filmkészítés kulisszatitkaiba enged bepillantást vidámparki körülmények között.

Mivel a velünk utazó gyerekek nagyobbacskák voltak, - sőt tizennégy éves fiatalurakat és tizennyolc éves hölgyet már nem is merek gyereknek nevezni – ezért a Walt Disney Studios Parkban kezdtük a mulatságot.
Felültünk nyitásként a Rock ’n’ Roller nevezetű hullámvasútra. Nem tudtuk, milyen vakmerőségre vállalkozunk… Mint utólag kiderült, ez a park leggyorsabb hullámvasútja, indításkor 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre és közben 4,5g gyorsulás hat a benne ülőkre.
Meglepetésünkre szédítő sebességű kanyargása közben többször is átfordult velünk menet közben, fények villantak a szemünkbe, utunkat hangos rockzene kísérte, az Aerosmith együttes dalai.
Péter (máskor és máshol egyetemi adjunktus úr), csapatunk orvosa ettől fogva nagyon óvatos volt, mindig előre megkérdezte a park munkatársaitól, hogy mire számítson. Ha 360 fokot fordult valami, ő bizony fel nem ült rá.



Nagy hasznát vettük annak, hogy lehetőségünk volt úgynevezett „fastpass” kiváltására. Ez egy kártya, amellyel várakozás nélkül, a hosszú sorokat kikerülve lehetett az adott népszerű látványosságra felülni. Egyszerre csak egyet válthattunk személyenként. Elég volt a rajta szereplő időpontban visszatérni, közben megnézhettünk valami mást.

Aznap még kipróbáltunk egy hátborzongató, 55 méter magasságból több szakaszban „lezuhanó” liftet, láttunk speciális effektek előállítására létrehozott stúdiót az Armageddon című film díszletének mintájára berendezve, ahol egy űrállomást érő meteortalálatot szimulálnak felcsapó lángokkal, robbanásokkal, fejünkre omló mennyezettel.
Mikor ezekbe belefáradva egy kis nyugalmat kerestünk, megnézhettük, hogyan készülnek a rajzfilmek, sőt különleges filmvetítésekre is beülhettünk.

Délután karneváli forgatag közepébe csöppentünk, a Stars n’ Cars felvonulás a Disney figurák zenés táncos előadása volt, amelyre a beöltözött szereplők veterán autókon érkeztek. A kisebbik Olivér hosszú keresés után másnap itt találkozhatott végre kedvencével, a hét törpe egyikével, Kukával. Készült több közös fénykép, sőt kapott tőle még autogramot is, így teljes volt Olivér öröme.

A park fő műsorszáma a kaszkadőr show, ahol egy filmfelvétel autós- motoros trükkjeibe engednek bepillantást. Autós üldözés, akadályokon átugratás, jól megtűzdelve pirotechnikai elemekkel, ráadásként mindezt a helyi stáb négy kamerával felvéve rövid akciófilmmé össze is vágta, majd levetítette. Ricsinek annyira tetszett az előadás, hogy egész este a mutatványokról mesélt. A show után bekukkantottunk kicsit a másik Disney parkba, hogy ízelítőt kapjunk abból a sok érdekességből, ami itt másnap ránk várt.



Kissé fáradtan, de annál boldogabban tértünk vissza este nyolckor, a park zárásakor szálláshelyünkre, a Disney’s Newport Bay Club hotelbe. Igazán csak most néztünk itt körül és mindenki elégedett lehetett. Elegáns, de mégis otthonos, az 1800-as évek New-England-i tengerpartjának stílusában építették és rendezték be.

Azonnal megszerettük a szobánkat is, ahogy beléptünk. Tágas, igényes kialakításával, a kényelmes duplaágyakkal, a park tavára nyíló csodálatos kilátással díszvendégeknek érezhettük magunkat. Kissé sajnáltuk is, hogy csak minimális időt töltünk benne, de mi mégiscsak élményeket gyűjteni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a szobáinkban kuksoljunk.

Vacsora előtt lenéztünk az uszodába, kipróbáltuk a medencét, a pezsgőfürdőt és a szaunát. Az asztalfoglalásunk a szálló Cape Cod nevű éttermében este negyed tizenegyre szólt.
Választásunk telitalálatnak bizonyult, Az „all you can eat” büfé gazdag kínálata ínyenceknek is kedvére szolgálhatott, végig is kóstolgattunk mindent sorban a citromos tengeri herkentyűktől a Sirloin steak-ig, amiből maga a konyhafőnök vágott egy-egy szeletet a vendég kívánságára. A gyerekek persze a desszertes pult körül forgolódtak legszívesebben, míg a doktor úr a sajtokból válogatott, igazi szakértő módjára. Ha Franciaországban vagyunk, éljünk úgy, mint egy francia – ez minden jó utazás alapja.

Kevéssel éjfél előtt jutottunk ágyba, viszont másnap, pénteken reggel fél hétkor már keltünk, hogy legyen elegendő időnk a Disneyland Parkot legalább nagyjából bejárni.


Az első nap képeiből egy kis válogatás:

/ 6








Egy gyors reggeli után a nyakunkba szedtük a lábunkat és okulva az előző napi tapasztalatokból egy busszal utaztunk a nagyobbik Disney park bejáratáig, ahová belépve egy igazi, remekül kidolgozott mesevilágban találtuk magunkat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a hangulata, a gyerekekre pedig természetesen még nagyobb benyomást tett.

A bejárattal szemben, a főutca végén túl a távolban Csipkerózsika kastélya szökik kecsesen az ég felé. Mivel szinte mindenhonnan látszik, tájékozódási pontnak is kitűnő. Maga a főutca az 1900-as évek elejének amerikai kisvárosát idézi, azt a korszakot, mikor Walt Disney gyermek volt.
Megannyi üzlet kínálja itt portékáját, nyalókától karóráig mindent árusítva, amin Disney logo vagy mesehős szerepel. Mikor ezen az embert próbáló szakaszon sikerrel túljutottunk (férfi kifejezés, azt jelenti: nem vettünk semmit), a Discoveryland nevű részre érkeztünk, amely minden fiúgyermek álma. A legtöbb srác kétszer, sőt Andris háromszor is végigjátszotta Buzz Lightyear lézer lövészetét, ahol egy kisvasút forgatható kocsijaiból a Toy Story 2 című film gonoszaira lehet lövöldözni egy kézbe illő lézermordállyal, az elért pontszámmal pedig órákig henceghetünk a többieknek.

Kedvencünk volt a Space Mountain Mission 2 nevű hullámvasút, ahol egy óriási ágyú lő ki az űrbe, sötétben száguldó vonatunk útját csak távoli csillagok és galaxisok világították meg.

Nem hagyhattuk ki a Star Tours űrjáratát sem, amely a Csillagok háborúja világában repített egy utazásra. A magam részéről ezért lelkesedtem leginkább. Az Endor bolygó holdjára utaztunk járművünkkel, közben, csak úgy mellékesen kifüstöltük a birodalmiakat is hídfőállásukról.

Ettünk valamit közben ebédre is, de ki figyelt rá, felfedezésre várt a park maradék három nagy területe, az idő pedig fogyóban volt.



Disneyland vadnyugati stílusban épült része Frontierland. Bebarangoltuk utcáit, felültünk kanyargós, bányák vágatain és nyaktörő hegyi lejtőkön ívelő hullámvasútjára, amely szerintem a legizgalmasabb a parkban. Úgy hallottam, hogy Nemanja kedvence is ez a hullámvasút volt. Utána részt vettünk egy kellemes hajóúton a Mark Twain névre keresztelt lapátkerekes folyami gőzhajó fedélzetén. Kikötőnkhöz közel állt a Phantom Manor, ami, - mint hamarosan saját (liba) bőrünkön tapasztalhattuk - voltaképpen egy szellemvasút.

Adventureland-on Indiana Jones hullámvasútját próbáltuk ki, persze ez is átfordul, valamint egy pillanatnyi figyelmetlenségnek köszönhetően betévedtünk egy szuvenírboltba, ahol Laci barátunk egy rasta frizurával ékesített sapkát választott magának. Pedig megígértük anyukájának, hogy vigyázunk a fiára...

Fantasyland leginkább a kisebb gyerekek mulatsága. Mi Lillával tettünk itt egy rövid sétát, míg a többiek Buzz Lightyearnak segítettek aprítani a gonoszokat a park túlvégén. Fotóztuk a szépséges utcákat, Hófehérke házát, a nagy körhintát és természetesen Csipkerózsika kastélyát, immár a túloldalról.

Ennyi fért bele a napba, esteledett, a park nyolc órakor bezárt.

Eltelve élményekkel hazabuszoztunk a szállodába, ami egy komoly, három-négy perces utat jelent. Hogy az este további része is jól teljen, foglaltam egy asztalt a szokásos negyed tizenegyes időpontra, előtte pedig leszaladtunk úszni és felfrissülni kicsit a kellemesen hűvös vizű medencében.

A hagyományosan (ez már a második esténk volt itt) remek vacsora után nem volt még kedvünk az alváshoz, besétáltunk hát a hotelek és a parkok között félúton elhelyezett bevásárló és szórakozó negyedbe, Disney Village-be. Mozik, koncerttermek, éttermek, éjjel-nappali emléktárgy üzletek találhatók itt. A séta végeztével, egy alaposan kiaknázott nap végén, éjjel egy óra után hajtottuk álomra fejünket.

Pár kép a második napról:

/ 9








Reggel kissé tovább alhattunk, lustálkodásról azonban nem volt szó, mivel hazaindulás előtt még szerettünk volna körülnézni Párizsban. Nem voltak nagyra törő terveink, nem akartuk végigrohanni a város nevezetességeit, kipipálva azokat egy képzeletbeli listán, mondván: ezt is láttam! Inkább kevesebb dolgot nézzünk meg, de alaposabban.

Reggeli után összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából és tíz körül elindultunk a fővárosba. Kisebb körutat tettünk meg a parkolóhely keresésekor a belvárosban, így akaratlanul is városnéző autózás részesei lettünk. A parkolóház az Avenue de Wagram-on áll, így természetesnek vettük, hogy a közeli Diadalív az első célpontunk. Felmentünk a kilátóteraszra, ahová 284 lépcső vezet. A srácok lelkesen számolták, de csak 270-ig jutottak, valahol eltűnt 14 lépcsőfok.
A kilátás persze csodálatos volt, de még szebb látványban gyönyörködhettünk a másik célpontunknál, ami mi más lehetett volna, mint az Eiffel torony.

A földszinti információs táblák szerint ott a legfelső szint zárva tartott volna, de a sorunkat kivárva a pénztárnál – mintegy búcsúajándékul utunk vége felé - közölték, hogy mégis látogatható a csúcs. A második emeletig mentünk fel lifttel, majd újra jegyet kellett váltanunk, valamivel hosszabb sorban állás után. A látvány és a különleges liftezés maga is megérte a várakozást. A lábunk előtt hevert Párizs, számtalan műemlékével, a Szajnával és a nyüzsgő belvárosi forgataggal. Bármerre is néztünk, mindenhol ismerős épületeken akadt meg a tekintetünk.

Ezzel a panorámával köszöntünk el Franciaországtól, hazaindultunk és vasárnap reggel 11-re szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre. Még Mosonmagyaróváron elbúcsúztunk egymástól, ahová Lillát vittük vissza édesanyjához. Ki Szegedre, ki Kecskemétre, Pécsre, Budapestre vagy éppen Gödöllőre indult. Hiába váltunk szét azonban. Ez a négy nap most már összekapcsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy utazásunk mindegyikünkben kellemes emlékeket hagyott és örömmel gondolunk vissza társainkra és a közösen megélt élményekre.

Mindannyiótoknak jó egészséget és sok szerencsét kívánok!




A zárónap képeiből néhány:

/ 5









Utazásunk során a szükséges állandó orvosi felügyeletet Dr. Sallay Péter biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!






Lilla, Olivér, Richárd és Nemanja kívánsága támogatóink segítségével válhatott valóra.

Önzetlen felajánlásaikért és segítségükért hálával tartozunk.









Hanzl József, koordinátor
Párizs, 2010-04-21 - 2010-04-25

Lilla Szabina (18 éves, Mosonmagyaróvár)


Ragyogó napsütés fogadott bennünket csütörtökön reggel 10 órakor a Párizs melletti Disneylandben, amikor szállodánk parkolójában kiszálltunk autóinkból.
Ugyan az utazást eredetileg repülővel terveztük, de egy izlandi vulkán kitörése miatt a légiközlekedés kiszámíthatatlanná vált, az utolsó pillanatban jobbnak láttuk közúton elindulni. Ebben segítségünkre volt két odaadó édesapa, Djuro és Olivér, akik felajánlották személygépkocsijaikat, valamint a sofőrködés oroszlánrészét is ők vállalták.

Az utazás egyáltalán nem volt fárasztó, megérkezéskor mindenki olyan lelkesen pattant ki az autóból, hogy éppen csak beszaladtunk a hotelbe a belépőjegyekért és már indultunk is tovább, felfedezni a parkokat. Így, többes számban, ugyanis Disneyland nem is egy, hanem rögtön kettő vidámparkot jelent egymás mellett.
A Disneyland Park a mesefigurákat szedi csokorba, témák szerint csoportosítva a hozzájuk kapcsolódó szórakozási lehetőségeket.
A Walt Disney Studios Park pedig a filmkészítés kulisszatitkaiba enged bepillantást vidámparki körülmények között.

Mivel a velünk utazó gyerekek nagyobbacskák voltak, - sőt tizennégy éves fiatalurakat és tizennyolc éves hölgyet már nem is merek gyereknek nevezni – ezért a Walt Disney Studios Parkban kezdtük a mulatságot.
Felültünk nyitásként a Rock ’n’ Roller nevezetű hullámvasútra. Nem tudtuk, milyen vakmerőségre vállalkozunk… Mint utólag kiderült, ez a park leggyorsabb hullámvasútja, indításkor 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre és közben 4,5g gyorsulás hat a benne ülőkre.
Meglepetésünkre szédítő sebességű kanyargása közben többször is átfordult velünk menet közben, fények villantak a szemünkbe, utunkat hangos rockzene kísérte, az Aerosmith együttes dalai.
Péter (máskor és máshol egyetemi adjunktus úr), csapatunk orvosa ettől fogva nagyon óvatos volt, mindig előre megkérdezte a park munkatársaitól, hogy mire számítson. Ha 360 fokot fordult valami, ő bizony fel nem ült rá.



Nagy hasznát vettük annak, hogy lehetőségünk volt úgynevezett „fastpass” kiváltására. Ez egy kártya, amellyel várakozás nélkül, a hosszú sorokat kikerülve lehetett az adott népszerű látványosságra felülni. Egyszerre csak egyet válthattunk személyenként. Elég volt a rajta szereplő időpontban visszatérni, közben megnézhettünk valami mást.

Aznap még kipróbáltunk egy hátborzongató, 55 méter magasságból több szakaszban „lezuhanó” liftet, láttunk speciális effektek előállítására létrehozott stúdiót az Armageddon című film díszletének mintájára berendezve, ahol egy űrállomást érő meteortalálatot szimulálnak felcsapó lángokkal, robbanásokkal, fejünkre omló mennyezettel.
Mikor ezekbe belefáradva egy kis nyugalmat kerestünk, megnézhettük, hogyan készülnek a rajzfilmek, sőt különleges filmvetítésekre is beülhettünk.

Délután karneváli forgatag közepébe csöppentünk, a Stars n’ Cars felvonulás a Disney figurák zenés táncos előadása volt, amelyre a beöltözött szereplők veterán autókon érkeztek. A kisebbik Olivér hosszú keresés után másnap itt találkozhatott végre kedvencével, a hét törpe egyikével, Kukával. Készült több közös fénykép, sőt kapott tőle még autogramot is, így teljes volt Olivér öröme.

A park fő műsorszáma a kaszkadőr show, ahol egy filmfelvétel autós- motoros trükkjeibe engednek bepillantást. Autós üldözés, akadályokon átugratás, jól megtűzdelve pirotechnikai elemekkel, ráadásként mindezt a helyi stáb négy kamerával felvéve rövid akciófilmmé össze is vágta, majd levetítette. Ricsinek annyira tetszett az előadás, hogy egész este a mutatványokról mesélt. A show után bekukkantottunk kicsit a másik Disney parkba, hogy ízelítőt kapjunk abból a sok érdekességből, ami itt másnap ránk várt.



Kissé fáradtan, de annál boldogabban tértünk vissza este nyolckor, a park zárásakor szálláshelyünkre, a Disney’s Newport Bay Club hotelbe. Igazán csak most néztünk itt körül és mindenki elégedett lehetett. Elegáns, de mégis otthonos, az 1800-as évek New-England-i tengerpartjának stílusában építették és rendezték be.

Azonnal megszerettük a szobánkat is, ahogy beléptünk. Tágas, igényes kialakításával, a kényelmes duplaágyakkal, a park tavára nyíló csodálatos kilátással díszvendégeknek érezhettük magunkat. Kissé sajnáltuk is, hogy csak minimális időt töltünk benne, de mi mégiscsak élményeket gyűjteni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a szobáinkban kuksoljunk.

Vacsora előtt lenéztünk az uszodába, kipróbáltuk a medencét, a pezsgőfürdőt és a szaunát. Az asztalfoglalásunk a szálló Cape Cod nevű éttermében este negyed tizenegyre szólt.
Választásunk telitalálatnak bizonyult, Az „all you can eat” büfé gazdag kínálata ínyenceknek is kedvére szolgálhatott, végig is kóstolgattunk mindent sorban a citromos tengeri herkentyűktől a Sirloin steak-ig, amiből maga a konyhafőnök vágott egy-egy szeletet a vendég kívánságára. A gyerekek persze a desszertes pult körül forgolódtak legszívesebben, míg a doktor úr a sajtokból válogatott, igazi szakértő módjára. Ha Franciaországban vagyunk, éljünk úgy, mint egy francia – ez minden jó utazás alapja.

Kevéssel éjfél előtt jutottunk ágyba, viszont másnap, pénteken reggel fél hétkor már keltünk, hogy legyen elegendő időnk a Disneyland Parkot legalább nagyjából bejárni.


Az első nap képeiből egy kis válogatás:

/ 6








Egy gyors reggeli után a nyakunkba szedtük a lábunkat és okulva az előző napi tapasztalatokból egy busszal utaztunk a nagyobbik Disney park bejáratáig, ahová belépve egy igazi, remekül kidolgozott mesevilágban találtuk magunkat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a hangulata, a gyerekekre pedig természetesen még nagyobb benyomást tett.

A bejárattal szemben, a főutca végén túl a távolban Csipkerózsika kastélya szökik kecsesen az ég felé. Mivel szinte mindenhonnan látszik, tájékozódási pontnak is kitűnő. Maga a főutca az 1900-as évek elejének amerikai kisvárosát idézi, azt a korszakot, mikor Walt Disney gyermek volt.
Megannyi üzlet kínálja itt portékáját, nyalókától karóráig mindent árusítva, amin Disney logo vagy mesehős szerepel. Mikor ezen az embert próbáló szakaszon sikerrel túljutottunk (férfi kifejezés, azt jelenti: nem vettünk semmit), a Discoveryland nevű részre érkeztünk, amely minden fiúgyermek álma. A legtöbb srác kétszer, sőt Andris háromszor is végigjátszotta Buzz Lightyear lézer lövészetét, ahol egy kisvasút forgatható kocsijaiból a Toy Story 2 című film gonoszaira lehet lövöldözni egy kézbe illő lézermordállyal, az elért pontszámmal pedig órákig henceghetünk a többieknek.

Kedvencünk volt a Space Mountain Mission 2 nevű hullámvasút, ahol egy óriási ágyú lő ki az űrbe, sötétben száguldó vonatunk útját csak távoli csillagok és galaxisok világították meg.

Nem hagyhattuk ki a Star Tours űrjáratát sem, amely a Csillagok háborúja világában repített egy utazásra. A magam részéről ezért lelkesedtem leginkább. Az Endor bolygó holdjára utaztunk járművünkkel, közben, csak úgy mellékesen kifüstöltük a birodalmiakat is hídfőállásukról.

Ettünk valamit közben ebédre is, de ki figyelt rá, felfedezésre várt a park maradék három nagy területe, az idő pedig fogyóban volt.



Disneyland vadnyugati stílusban épült része Frontierland. Bebarangoltuk utcáit, felültünk kanyargós, bányák vágatain és nyaktörő hegyi lejtőkön ívelő hullámvasútjára, amely szerintem a legizgalmasabb a parkban. Úgy hallottam, hogy Nemanja kedvence is ez a hullámvasút volt. Utána részt vettünk egy kellemes hajóúton a Mark Twain névre keresztelt lapátkerekes folyami gőzhajó fedélzetén. Kikötőnkhöz közel állt a Phantom Manor, ami, - mint hamarosan saját (liba) bőrünkön tapasztalhattuk - voltaképpen egy szellemvasút.

Adventureland-on Indiana Jones hullámvasútját próbáltuk ki, persze ez is átfordul, valamint egy pillanatnyi figyelmetlenségnek köszönhetően betévedtünk egy szuvenírboltba, ahol Laci barátunk egy rasta frizurával ékesített sapkát választott magának. Pedig megígértük anyukájának, hogy vigyázunk a fiára...

Fantasyland leginkább a kisebb gyerekek mulatsága. Mi Lillával tettünk itt egy rövid sétát, míg a többiek Buzz Lightyearnak segítettek aprítani a gonoszokat a park túlvégén. Fotóztuk a szépséges utcákat, Hófehérke házát, a nagy körhintát és természetesen Csipkerózsika kastélyát, immár a túloldalról.

Ennyi fért bele a napba, esteledett, a park nyolc órakor bezárt.

Eltelve élményekkel hazabuszoztunk a szállodába, ami egy komoly, három-négy perces utat jelent. Hogy az este további része is jól teljen, foglaltam egy asztalt a szokásos negyed tizenegyes időpontra, előtte pedig leszaladtunk úszni és felfrissülni kicsit a kellemesen hűvös vizű medencében.

A hagyományosan (ez már a második esténk volt itt) remek vacsora után nem volt még kedvünk az alváshoz, besétáltunk hát a hotelek és a parkok között félúton elhelyezett bevásárló és szórakozó negyedbe, Disney Village-be. Mozik, koncerttermek, éttermek, éjjel-nappali emléktárgy üzletek találhatók itt. A séta végeztével, egy alaposan kiaknázott nap végén, éjjel egy óra után hajtottuk álomra fejünket.

Pár kép a második napról:

/ 9








Reggel kissé tovább alhattunk, lustálkodásról azonban nem volt szó, mivel hazaindulás előtt még szerettünk volna körülnézni Párizsban. Nem voltak nagyra törő terveink, nem akartuk végigrohanni a város nevezetességeit, kipipálva azokat egy képzeletbeli listán, mondván: ezt is láttam! Inkább kevesebb dolgot nézzünk meg, de alaposabban.

Reggeli után összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából és tíz körül elindultunk a fővárosba. Kisebb körutat tettünk meg a parkolóhely keresésekor a belvárosban, így akaratlanul is városnéző autózás részesei lettünk. A parkolóház az Avenue de Wagram-on áll, így természetesnek vettük, hogy a közeli Diadalív az első célpontunk. Felmentünk a kilátóteraszra, ahová 284 lépcső vezet. A srácok lelkesen számolták, de csak 270-ig jutottak, valahol eltűnt 14 lépcsőfok.
A kilátás persze csodálatos volt, de még szebb látványban gyönyörködhettünk a másik célpontunknál, ami mi más lehetett volna, mint az Eiffel torony.

A földszinti információs táblák szerint ott a legfelső szint zárva tartott volna, de a sorunkat kivárva a pénztárnál – mintegy búcsúajándékul utunk vége felé - közölték, hogy mégis látogatható a csúcs. A második emeletig mentünk fel lifttel, majd újra jegyet kellett váltanunk, valamivel hosszabb sorban állás után. A látvány és a különleges liftezés maga is megérte a várakozást. A lábunk előtt hevert Párizs, számtalan műemlékével, a Szajnával és a nyüzsgő belvárosi forgataggal. Bármerre is néztünk, mindenhol ismerős épületeken akadt meg a tekintetünk.

Ezzel a panorámával köszöntünk el Franciaországtól, hazaindultunk és vasárnap reggel 11-re szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre. Még Mosonmagyaróváron elbúcsúztunk egymástól, ahová Lillát vittük vissza édesanyjához. Ki Szegedre, ki Kecskemétre, Pécsre, Budapestre vagy éppen Gödöllőre indult. Hiába váltunk szét azonban. Ez a négy nap most már összekapcsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy utazásunk mindegyikünkben kellemes emlékeket hagyott és örömmel gondolunk vissza társainkra és a közösen megélt élményekre.

Mindannyiótoknak jó egészséget és sok szerencsét kívánok!




A zárónap képeiből néhány:

/ 5









Utazásunk során a szükséges állandó orvosi felügyeletet Dr. Sallay Péter biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!






Lilla, Olivér, Richárd és Nemanja kívánsága támogatóink segítségével válhatott valóra.

Önzetlen felajánlásaikért és segítségükért hálával tartozunk.









Hanzl József, koordinátor
Párizs, 2010-04-21 - 2010-04-25

Zsolt ( 5 éves, Taktakenéz )


Zsolti egy 5 éves nagyfiú, aki súlyos betegsége miatt már régóta tartózkodik kórházunk intenzív osztályán. Amióta tudta, hogy egyszer csak teljesül a kívánsága, már nagyon türelmetlenül várta, hogy eljöjjön a pillanat.
Reggeli után léptünk a szobájába.



-Anya mi lehet abban a dobozba? - kérdezte cinkos mosollyal.

-Ez a játék - kiáltott örömmel Zsolti, mikor meglátta a dobozt.


Nagy izgalommal nézegette, mi van benne, hogy kell a kormánnyal kormányozni és mutatta édesanyjának milyen füzetek és játékok vannak a dobozban.



-Apa össze tudod szerelni?



Zsolti elmerült a játék felfedezésében, mi pedig csendben magukra hagytuk őket.


A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Zsolt nevében is köszönjük!

Veres Erzsébet
kívánság-koordinátor
Budapest,2010.04.30.


Belépés