Nemanja (14 éves, Szeged)

Ragyogó napsütés fogadott bennünket csütörtökön reggel 10 órakor a Párizs melletti Disneylandben, amikor szállodánk parkolójában kiszálltunk autóinkból.
Ugyan az utazást eredetileg repülővel terveztük, de egy izlandi vulkán kitörése miatt a légiközlekedés kiszámíthatatlanná vált, az utolsó pillanatban jobbnak láttuk közúton elindulni. Ebben segítségünkre volt két odaadó édesapa, Djuro és Olivér, akik felajánlották személygépkocsijaikat, valamint a sofőrködés oroszlánrészét is ők vállalták.

Az utazás egyáltalán nem volt fárasztó, megérkezéskor mindenki olyan lelkesen pattant ki az autóból, hogy éppen csak beszaladtunk a hotelbe a belépőjegyekért és már indultunk is tovább, felfedezni a parkokat. Így, többes számban, ugyanis Disneyland nem is egy, hanem rögtön kettő vidámparkot jelent egymás mellett.
A Disneyland Park a mesefigurákat szedi csokorba, témák szerint csoportosítva a hozzájuk kapcsolódó szórakozási lehetőségeket.
A Walt Disney Studios Park pedig a filmkészítés kulisszatitkaiba enged bepillantást vidámparki körülmények között.

Mivel a velünk utazó gyerekek nagyobbacskák voltak, - sőt tizennégy éves fiatalurakat és tizennyolc éves hölgyet már nem is merek gyereknek nevezni – ezért a Walt Disney Studios Parkban kezdtük a mulatságot.
Felültünk nyitásként a Rock ’n’ Roller nevezetű hullámvasútra. Nem tudtuk, milyen vakmerőségre vállalkozunk… Mint utólag kiderült, ez a park leggyorsabb hullámvasútja, indításkor 2,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre és közben 4,5g gyorsulás hat a benne ülőkre.
Meglepetésünkre szédítő sebességű kanyargása közben többször is átfordult velünk menet közben, fények villantak a szemünkbe, utunkat hangos rockzene kísérte, az Aerosmith együttes dalai.
Péter (máskor és máshol egyetemi adjunktus úr), csapatunk orvosa ettől fogva nagyon óvatos volt, mindig előre megkérdezte a park munkatársaitól, hogy mire számítson. Ha 360 fokot fordult valami, ő bizony fel nem ült rá.



Nagy hasznát vettük annak, hogy lehetőségünk volt úgynevezett „fastpass” kiváltására. Ez egy kártya, amellyel várakozás nélkül, a hosszú sorokat kikerülve lehetett az adott népszerű látványosságra felülni. Egyszerre csak egyet válthattunk személyenként. Elég volt a rajta szereplő időpontban visszatérni, közben megnézhettünk valami mást.

Aznap még kipróbáltunk egy hátborzongató, 55 méter magasságból több szakaszban „lezuhanó” liftet, láttunk speciális effektek előállítására létrehozott stúdiót az Armageddon című film díszletének mintájára berendezve, ahol egy űrállomást érő meteortalálatot szimulálnak felcsapó lángokkal, robbanásokkal, fejünkre omló mennyezettel.
Mikor ezekbe belefáradva egy kis nyugalmat kerestünk, megnézhettük, hogyan készülnek a rajzfilmek, sőt különleges filmvetítésekre is beülhettünk.

Délután karneváli forgatag közepébe csöppentünk, a Stars n’ Cars felvonulás a Disney figurák zenés táncos előadása volt, amelyre a beöltözött szereplők veterán autókon érkeztek. A kisebbik Olivér hosszú keresés után másnap itt találkozhatott végre kedvencével, a hét törpe egyikével, Kukával. Készült több közös fénykép, sőt kapott tőle még autogramot is, így teljes volt Olivér öröme.

A park fő műsorszáma a kaszkadőr show, ahol egy filmfelvétel autós- motoros trükkjeibe engednek bepillantást. Autós üldözés, akadályokon átugratás, jól megtűzdelve pirotechnikai elemekkel, ráadásként mindezt a helyi stáb négy kamerával felvéve rövid akciófilmmé össze is vágta, majd levetítette. Ricsinek annyira tetszett az előadás, hogy egész este a mutatványokról mesélt. A show után bekukkantottunk kicsit a másik Disney parkba, hogy ízelítőt kapjunk abból a sok érdekességből, ami itt másnap ránk várt.



Kissé fáradtan, de annál boldogabban tértünk vissza este nyolckor, a park zárásakor szálláshelyünkre, a Disney’s Newport Bay Club hotelbe. Igazán csak most néztünk itt körül és mindenki elégedett lehetett. Elegáns, de mégis otthonos, az 1800-as évek New-England-i tengerpartjának stílusában építették és rendezték be.

Azonnal megszerettük a szobánkat is, ahogy beléptünk. Tágas, igényes kialakításával, a kényelmes duplaágyakkal, a park tavára nyíló csodálatos kilátással díszvendégeknek érezhettük magunkat. Kissé sajnáltuk is, hogy csak minimális időt töltünk benne, de mi mégiscsak élményeket gyűjteni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a szobáinkban kuksoljunk.

Vacsora előtt lenéztünk az uszodába, kipróbáltuk a medencét, a pezsgőfürdőt és a szaunát. Az asztalfoglalásunk a szálló Cape Cod nevű éttermében este negyed tizenegyre szólt.
Választásunk telitalálatnak bizonyult, Az „all you can eat” büfé gazdag kínálata ínyenceknek is kedvére szolgálhatott, végig is kóstolgattunk mindent sorban a citromos tengeri herkentyűktől a Sirloin steak-ig, amiből maga a konyhafőnök vágott egy-egy szeletet a vendég kívánságára. A gyerekek persze a desszertes pult körül forgolódtak legszívesebben, míg a doktor úr a sajtokból válogatott, igazi szakértő módjára. Ha Franciaországban vagyunk, éljünk úgy, mint egy francia – ez minden jó utazás alapja.

Kevéssel éjfél előtt jutottunk ágyba, viszont másnap, pénteken reggel fél hétkor már keltünk, hogy legyen elegendő időnk a Disneyland Parkot legalább nagyjából bejárni.


Az első nap képeiből egy kis válogatás:

/ 6








Egy gyors reggeli után a nyakunkba szedtük a lábunkat és okulva az előző napi tapasztalatokból egy busszal utaztunk a nagyobbik Disney park bejáratáig, ahová belépve egy igazi, remekül kidolgozott mesevilágban találtuk magunkat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a hangulata, a gyerekekre pedig természetesen még nagyobb benyomást tett.

A bejárattal szemben, a főutca végén túl a távolban Csipkerózsika kastélya szökik kecsesen az ég felé. Mivel szinte mindenhonnan látszik, tájékozódási pontnak is kitűnő. Maga a főutca az 1900-as évek elejének amerikai kisvárosát idézi, azt a korszakot, mikor Walt Disney gyermek volt.
Megannyi üzlet kínálja itt portékáját, nyalókától karóráig mindent árusítva, amin Disney logo vagy mesehős szerepel. Mikor ezen az embert próbáló szakaszon sikerrel túljutottunk (férfi kifejezés, azt jelenti: nem vettünk semmit), a Discoveryland nevű részre érkeztünk, amely minden fiúgyermek álma. A legtöbb srác kétszer, sőt Andris háromszor is végigjátszotta Buzz Lightyear lézer lövészetét, ahol egy kisvasút forgatható kocsijaiból a Toy Story 2 című film gonoszaira lehet lövöldözni egy kézbe illő lézermordállyal, az elért pontszámmal pedig órákig henceghetünk a többieknek.

Kedvencünk volt a Space Mountain Mission 2 nevű hullámvasút, ahol egy óriási ágyú lő ki az űrbe, sötétben száguldó vonatunk útját csak távoli csillagok és galaxisok világították meg.

Nem hagyhattuk ki a Star Tours űrjáratát sem, amely a Csillagok háborúja világában repített egy utazásra. A magam részéről ezért lelkesedtem leginkább. Az Endor bolygó holdjára utaztunk járművünkkel, közben, csak úgy mellékesen kifüstöltük a birodalmiakat is hídfőállásukról.

Ettünk valamit közben ebédre is, de ki figyelt rá, felfedezésre várt a park maradék három nagy területe, az idő pedig fogyóban volt.



Disneyland vadnyugati stílusban épült része Frontierland. Bebarangoltuk utcáit, felültünk kanyargós, bányák vágatain és nyaktörő hegyi lejtőkön ívelő hullámvasútjára, amely szerintem a legizgalmasabb a parkban. Úgy hallottam, hogy Nemanja kedvence is ez a hullámvasút volt. Utána részt vettünk egy kellemes hajóúton a Mark Twain névre keresztelt lapátkerekes folyami gőzhajó fedélzetén. Kikötőnkhöz közel állt a Phantom Manor, ami, - mint hamarosan saját (liba) bőrünkön tapasztalhattuk - voltaképpen egy szellemvasút.

Adventureland-on Indiana Jones hullámvasútját próbáltuk ki, persze ez is átfordul, valamint egy pillanatnyi figyelmetlenségnek köszönhetően betévedtünk egy szuvenírboltba, ahol Laci barátunk egy rasta frizurával ékesített sapkát választott magának. Pedig megígértük anyukájának, hogy vigyázunk a fiára...

Fantasyland leginkább a kisebb gyerekek mulatsága. Mi Lillával tettünk itt egy rövid sétát, míg a többiek Buzz Lightyearnak segítettek aprítani a gonoszokat a park túlvégén. Fotóztuk a szépséges utcákat, Hófehérke házát, a nagy körhintát és természetesen Csipkerózsika kastélyát, immár a túloldalról.

Ennyi fért bele a napba, esteledett, a park nyolc órakor bezárt.

Eltelve élményekkel hazabuszoztunk a szállodába, ami egy komoly, három-négy perces utat jelent. Hogy az este további része is jól teljen, foglaltam egy asztalt a szokásos negyed tizenegyes időpontra, előtte pedig leszaladtunk úszni és felfrissülni kicsit a kellemesen hűvös vizű medencében.

A hagyományosan (ez már a második esténk volt itt) remek vacsora után nem volt még kedvünk az alváshoz, besétáltunk hát a hotelek és a parkok között félúton elhelyezett bevásárló és szórakozó negyedbe, Disney Village-be. Mozik, koncerttermek, éttermek, éjjel-nappali emléktárgy üzletek találhatók itt. A séta végeztével, egy alaposan kiaknázott nap végén, éjjel egy óra után hajtottuk álomra fejünket.

Pár kép a második napról:

/ 9








Reggel kissé tovább alhattunk, lustálkodásról azonban nem volt szó, mivel hazaindulás előtt még szerettünk volna körülnézni Párizsban. Nem voltak nagyra törő terveink, nem akartuk végigrohanni a város nevezetességeit, kipipálva azokat egy képzeletbeli listán, mondván: ezt is láttam! Inkább kevesebb dolgot nézzünk meg, de alaposabban.

Reggeli után összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából és tíz körül elindultunk a fővárosba. Kisebb körutat tettünk meg a parkolóhely keresésekor a belvárosban, így akaratlanul is városnéző autózás részesei lettünk. A parkolóház az Avenue de Wagram-on áll, így természetesnek vettük, hogy a közeli Diadalív az első célpontunk. Felmentünk a kilátóteraszra, ahová 284 lépcső vezet. A srácok lelkesen számolták, de csak 270-ig jutottak, valahol eltűnt 14 lépcsőfok.
A kilátás persze csodálatos volt, de még szebb látványban gyönyörködhettünk a másik célpontunknál, ami mi más lehetett volna, mint az Eiffel torony.

A földszinti információs táblák szerint ott a legfelső szint zárva tartott volna, de a sorunkat kivárva a pénztárnál – mintegy búcsúajándékul utunk vége felé - közölték, hogy mégis látogatható a csúcs. A második emeletig mentünk fel lifttel, majd újra jegyet kellett váltanunk, valamivel hosszabb sorban állás után. A látvány és a különleges liftezés maga is megérte a várakozást. A lábunk előtt hevert Párizs, számtalan műemlékével, a Szajnával és a nyüzsgő belvárosi forgataggal. Bármerre is néztünk, mindenhol ismerős épületeken akadt meg a tekintetünk.

Ezzel a panorámával köszöntünk el Franciaországtól, hazaindultunk és vasárnap reggel 11-re szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre. Még Mosonmagyaróváron elbúcsúztunk egymástól, ahová Lillát vittük vissza édesanyjához. Ki Szegedre, ki Kecskemétre, Pécsre, Budapestre vagy éppen Gödöllőre indult. Hiába váltunk szét azonban. Ez a négy nap most már összekapcsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy utazásunk mindegyikünkben kellemes emlékeket hagyott és örömmel gondolunk vissza társainkra és a közösen megélt élményekre.

Mindannyiótoknak jó egészséget és sok szerencsét kívánok!




A zárónap képeiből néhány:

/ 5









Utazásunk során a szükséges állandó orvosi felügyeletet Dr. Sallay Péter biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!






Lilla, Olivér, Richárd és Nemanja kívánsága támogatóink segítségével válhatott valóra.

Önzetlen felajánlásaikért és segítségükért hálával tartozunk.









Hanzl József, koordinátor
Párizs, 2010-04-21 - 2010-04-25

Archívum


Belépés