2006-06

Ádám (16 éves, Mosdós)


Ádámnak két kezelés között váratlanul be kellett jönnie a klinikára egy napra. Másnap reggel nagyon nem örült annak, hogy nem indulhatnak haza Édesanyjával azonnal, hanem még egy kis időt a klinikán kell töltenie. Amikor leültem az ágy mellé bánatosan kezdte mondani, hogy nem érti mire kell még várnia.A meglepetést ekkor adtam a kezébe. Furcsán nézett rám először nem is fogta fel hogy mi lehet. Aztán csendben megkérdezte – csak nem .........? Majd maga adta meg a választ : teljesült a kívánsága, a régi vágya a csomagban csak a a várva várt videókártya lehet ! Aztán gyorsan elmesélte nekem, hogy mi mindet tud ez a kártya és milyen nagyszerű lesz otthon mindjárt kipróbálni, lehet vele játszani, tanulni, szerkeszteni továbbfejleszteni az informatikai tudását.
Kivánunk Ádámnak sok sok szép élményt és mielőbbi gyógyulást.

Köszönjük Mária támogatónknak, hogy lehetővé tette Ádám kívánságának teljesítését!

Kőszegi Judit
Régióvezető
2006.06.27.


Bence (8 éves, Nagykanizsa)


Bence kívánsága egy számítógép volt. Csak szülei tudták, hogy 2006. június 27-én, amikor a szokásos vizsgálatra jönnek a budapesti kórházba, akkor ez a kívánság teljesül.

A meglepetés zárkózottsággal párosult, de Bence édesapja vígasztalt minket, hogy biztos nem lesz ez így majd a hazafelé vezető úton. A szokásos marcipán lámpásnak már felszabadultan tudott örülni. Együtt örülünk vele, és mielőbbi gyógyulást kívánunk!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.06.27.


Robi (4 éves, Békés)


Robi egy kalózos legot kért, amivel otthon is és a klinikán is tud játszani. Az ajándék átadásásra 2006.06.15-én került sor Szegeden. A kisfiú már a hazautazásra készült azon a napon, és nem is sejtette, hogy érkezik hozzá a Csodalámpa.
Amikor meglátta az ajándékot, azt mondta : "Én mindig is ilyet szerettem volna!" Látszott, hogy nagyon örül, természetesen rögtön ki is bontottuk, hogy megnézze mi minden van a dobozban. Robi már alig várta, hogy hazaérjenek és elkezdhesse összerakni a játékot.
Látva az örömét úgy éreztem ismét csodát tettünk.

Nagy Bettina
kívánságkoordinátor
2006.06.20.


Roland (15 éves, Hódmezővásárhely)


Roland 15 éves, csontvelő transzplantációt követően lábadozik. A Csodalámpától egy elektromos kerékpárt kért, alighanem azért, mert egy "igazit" még nincs ereje hajtani.

Alig néhány napja jelentkeztem a Csodalámpánál és máris kaptam egy izgalmas feladatot.

Igaz, Roland Hódmezővásárhelyen, tőlem vagy 100 km-re lakik, de először a környéken próbálkoztam, hogy a nagyáruházakban is éppen hiánycikk elektromos kerékpárt megszerezzem.

Szerencsém volt, egy mezőtúri kereskedő, Zoltán jelentős árengedménnyel bocsátotta rendelkezésünkre az egyetlen, boltjában lévő kerékpárt. Ráadásul, amikor utazó üzletkötőként a túrkevei lottózóban elmeséltem, mivel fogalkozom mostanában, a tulajdonos és munkatársai adományaikkal beszálltak a kívánság finanszírozásába.

Ezek után elindultam a kerékpárral Hódmezővásárhelyre. Miután megérkeztünk Roland kapujához és levettem a bicajt az utánfutóról, nyomban az éppen akkor megjelenő Roland kezébe adhattam a kormányszarvat. De hol kell ezt bekapcsolni?!?

Negyed óra múltán már rá is jöttünk, hogyan működik a csoda-bicikli, és Attól kezdve Roland jó pár kört rögtönzött az édesanyja a nővre,(aki a donora volt) és a mi örömünkre.

2006. június 24-e különleges nap volt mindannyiunk számára, megtapasztalhattuk, hogy az emberek akár ismeretlenül is segítenek egymásnak, ha értelmét látják.

Köszönjük Zoltánnak, és Katalinnak az önzetlen segítséget, mellyel hozzájárultak Roland öröméhez.

Zemka Béla
koordinátor
2006.06.24.


Laci (15 éves, Orosháza)


Laci (16) kívánságáról már meg is feledkezett és nagy meglepetés volt számára, mikor a doktornő kis ünnepség keretében átadta neki a kért ajándékot, egy modellvasutat.
Laci nagyon örült és megfogadta, beszámol, hogyan sikerült megépíteni a vasútpályát.

Lengyel Andrea
koordinátor
2006.06.26.


István (13 éves, Balástya)


A 13 éves István kívánsága egy X-Box játékkonzol volt.
Az ilyen jellegű kívánságok teljesítésére néha bizony sokat kell várni, ebben az esetben majd fél évet.

István már nagyon várta Kívánságának teljesítését és nagyon boldog volt, mikor végre átnyújtottuk nek az ajándékot!

Lengyel Andrea
koordinátor
2006.06.26.


Tibor (6 éves, Nagykörős)


Képriport

/ 7




Tibi (6) édesanyja értesítette még áprilisban a Csodalámpát, hogy kisfia szeretne egy beülős elektromos autót.
Kezelőorvosa nagyon támogatta a kérést, ugyanis Tibi immunrendszerét a kezelések erősen megviselték. A Szt. László kórházban fekszik, olyan részen ahol a kórterembe külsősöknek tilos a belépés...
Ez a kérés is felkerült a honlapra, és elindult a szervezés...

Aztán egyszer csak csengett a telefon és utána nemigen jutottunk szóhoz...

Történt ugyanis, hogy két aranyos kislány, Hanna és Nina, arra kérte barátait, hogy a születésnapi bulijukra ne ajándékokat hozzanak, hanem pénzt.
Hm, hm, hová lesz a világ, mondhatnák...

Csakhogy a kis barátok előtt a cél sem maradt titok: az így összegyűlt pénzből egy csodalámpás kívánságot szeretnének a lányok teljesíteni.
Nos, nagy volt a buli, sok pénz jött össze. Olyan sok, hogy némi szülői kiegészítéssel Tibi kívánságát teljesítették belőle a kislányok.

Tibi nemigen értette, hogy péntek délután miért kell beöltöznie (maszk, kesztyű) és a folyosóra kijönnie, pláne, mikor kilépve azt látta, hogy három felnőtt és három gyerek pislog felé kíváncsian.
Végül is reméljük, nem bánta meg hogy szót fogadott. A bemutatkozás után megkérdeztem, emlékszik-e még, mit kért a Csodalámpától. Hát persze hogy emlékezett. Na de akkor hol az autó?

Nos, az is ott volt, a folyosó kanyarjában eldugva, egy hatalmas dobozban.
Kata több órás munkája volt a csomagolás, és bizony nem is volt egyszerű - a szó szoros értelmében, kötött - kesztyűs kézzel kibontani a ládányi dobozt. Elkelt az adományozó kislányok segítsége.
Ám ekkor kiderült, hogy az autót össze is kell szerelni. Tibi saját kezűleg segített a duda, és a lámpák, tükrök felszerelésénél, a kormánnyal azonban meggyűlt a bajunk, senkinél nem volt csavarhúzó. Végül egy másik beteg kisgyerek édesapja adott kölcsön egy profi csillagcsavarhúzót. Ezzel és egy egyforintos segítségével végül a kormány is a helyére került.

Tibi alighanem nagyon elfáradt, mire a kocsi végre menetkész lett, mert Nina, Hanna, és Isabelle - mert persze a legkisebb testvér sem maradhatott ki az ajándékozásból - minden unszolása ellenére sem volt hajlandó beleülni az autóba.
Sebaj, reggelre már az akku is teli lesz és a széles folyósón kanyarogni is bőven lehet.

Patzauer Éva, Patzauer Gábor

2006.06.16.


Antónia (3 éves, Biatorbágy)


Bár a 3 éves Antónia nem csak kedves és víg kedélyű, hanem okos is, mégsem az ő, hanem szülei ötlete volt az a kívánság, hogy Gyermeknapon egy állatkerti sétát tehessen a család a Csodalámpa jóvoltából.
A Biatorbágyon élő és sokféle állatot tartó szülők úgy gondolták, hogy miután Antónia imád a jószágokkal foglalkozni, az lenne a számára legnagyobb ajándék, ha az Állatkert lakóit is közelebbről láthatná. Bár meglehetősen szeszélyes és esős volt aznap az idő, az állatkerti sétát ez nem zavarta meg, és Antónia olyannyira örült az ajándékba kapott, állatkertet bemutató könyvecskének, hogy hol a könyvet lapozgatva mutatta meg, kit szeretne látni, hol pedig a számára újonnan látott állatokat igyekezett rögtön beazonosítani az ismertetőből. Az, hogy valóban mennyire szereti és pajtásainak tekinti az állatokat abból is kiderült, amikor egy zebrát simogathatott meg, abból is, amikor az Állatkert háziállatokat bemutató részlegén a kecskegidák közé közé mehetett, s abból is, amikor nagyokat nevetett az üreget vájó prérikutyák szorgoskodásán.

Édesanyja elmondása szerint Antónia azóta is nap mint nap nézegeti az Állatkertben kapott könyvet, és emlegeti az ott látottakat.

Veress Kata
koordinátor
2006.05.28.


Ádám (13 éves, Taszár)


Ádám már nagyon vágyott egy PSP-re, mert már sok barátjának és betegtársának is volt. Amikor kezelésre vagy kontroll vizsgálatra jött, mindig hatalmas kérdő szemekkel nézett rám.
Egy ilyen alkalommal, április 24-én, amikor éppen a kórházpedagógussal tanult, bementem hozzá.


Először meglepődött, hogy mit keresek ott, amikor ő tanul, azután elmosolyodott és egy nagyot sóhajtott:
- Végre - mondta, és megnyugodva átvette ajándékát.
Megnézte, félretette és mondta, hogy gyorsan megírja a dolgozatát, hogy utána játszhasson. Csak úgy ragyogott.

Később, a tanulás után nagy játékba kezdett és tanácsokat, játékokat cserélt barátaival.

Bezdánné Végh Tünde


Szilvia (14 éves, Szombathely)


Szilvi édesanyja titoktartást fogadott, és nem is szólt Szilviának, hogy mikor teljesül a kívánsága.
Amikor beléptem, a kislány egy kicsit megilletődött volt. Gondolom, nem tudta hova tegye, hogy miért pont őt keresi egy öltönyös idegen.
Először csak úgy általában beszélgettünk a fényképezésről, mondtam neki, hallottam, hogy mennyire ismeri a digitális fénykezőgépeket és hasonlók.
Akkor már egy kicsit kapisgálni kezdte a dolgot, de igazából akkor szaladt fülig a szája, amikor meglátta a Fujifilm F-610-es gép dobozát.
Nyomban kiderült, hogy ért hozzá. A különböző paramétereket - amelyek megvallom, nekem nem sokat mondtak - azonnal elmagyarázta.
Kibontotta a dobozt és azonnal tudta milyen kábel hova való, hogyan kell feltölteni az akkut, melyik csatlakozó mire szolgál.
Szilvi nagyon boldog volt, ahogy ott forgatta a kezében a csillogó masinát...
Azért búcsúzás előtt elkérte az én gépemet is egy kis vizsgálódásra.
Kívántam neki, hogy sok szép felvételt csináljon az új géppel.
Másnap Szilvi édesanyja mosolygó hangon felhívott, "élesben" is kipróbálták a gépet, sikerült is vele pompás felvételeket készíteni.

Marosfalvi Attila
koordinátor
2006.06.07.



Jakab Attila (7 éves, Szatmárnémeti)


Attila visszahúzódó gyerek, akit a kórházi munkába csak azzal lehetett bevonni, hogy cserébe néhány percet motorozhatott a kórház gépén. Így nem csoda, hogy a Csodalámpától egy saját kis elektromos motort kért. Édesanyja elmesélte, hogy attól a naptól kezdve azzal a gondolattal kelt és feküdt le, hogy talán egy nap teljesül a kívánsága.

Attila kívánságát a Játéksziget (http://www.jateksziget.com) segítségével teljesítettük. Köszönet a cég tulajdonosainak - Fehér Attilának és Fehérné Németh Erikának - a felajánlásért és Pető Mónikának a szervezésért. Attilát egy csütörtök reggel leptük meg a kórházban. Alig akarta elhinni, hogy ez a csodajárgány immár az övé. Rögtön felpattant a motorra, sőt a barátját is elvitte egy körre. Azonnal kiadta az utasítást, hogy mától ez a motor mindenhova vele tart, kórházban és kórházon kívül egyaránt.

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.06.08.





Dávid (14 éves, Parasznya)


Giákné Bobaly Judit, Patzauer Éva, Pusztai Lilla
koordinátorok
2006.05.15.



Myrtill Virág (4 éves, Kőszeg)


Myrtill sok hasonló barátjához hasonlóan nagy MEGASTAR rajongó. Ezért mi sem volt természetesebb számára, minthogy kérése is igazi "MEGÁS" legyen.
Palcsó Tamással vagy Oláh Ibolyával szeretett volna találkozni.
Amikor kora tavasszal azt a hírt kaptuk, hogy Myrtill nincs jól, felgyorsítottuk a kívánságszervezését, már azért is, hogy minél hamarabb örömet okozhassunk a kislánynak és így elég erőt meríthessen a betegség leküzdésére.

Tamás első szóra rendelkezésünkre állt, többször telefonon is beszélt Myrtillel, bátorította, hogy csak hívja, ha szükség van rá. Amikor a kislányt kiengedték a kórházból "véletlenül" a körnényéken koncertezett Tamás, akit Myrtill telefoni megbeszélésüket követően már személyesen is megismerhetett.

Az ad hoc találkozón mi kivételesen nem vehettünk részt, így fényképet nem készíthettünk. Sajnáljuk, de az vigasztal minket, hogy a kislány egészségi állapota szülei elmesélése szerint már sokkal, sokkal jobb és ez a lényeg.

Patzauer Éva

2006.06.15.



Józsi (16 éves, Debrecen)


A kívánság utóélete

Józsi nagy álma egy digitális fényképezőgép volt, mert a régi gépe elromlott, és tekintettel az elhúzódó kórházi kezelésekre, a családnak nem volt módjában vásárolni neki egy új fényképezőgépet. Imád kirándulgatni a haverokkal, és ezeket a kirándulásokat szerette volna megörökíteni magának. Egy adományozónk (Tamás Lilla) jóvoltából Józsi egy szuper Fuji fényképezőgépet vehetett át, aminek átadását, Angelika főnővér segítségével sikerült annyira titokban megszervezni, hogy mikor Józsit megleptük kora reggel a kórházban, semmiről fogalma sem volt sem neki, sem a mamájának. Azt gondolta, csak beugrottunk megkérdezni, hogy van... Amikor a reggeli utolsó morzsáját is legyűrte, egyszercsak elővarázsoltuk a gépet a csomagból. Józsi annyira meghatódott, hogy elakadt a hagja, és csak szorongatta gyönyörűséges új gépét, és úgy kellett rávenni, hogy legalább a dobozból vegye ki, mert annyira féltette, azt mondta, addig hozzá sem nyúl, amíg a használati utasítást betűről betűre ki nem olvasta. Nagyon boldog volt, és nagyon meghatódott. Azóta találkoztunk a mamájával, mesélte, hogy Józsi már mindent kitanulmányozott, azóta állandóan a fényképezőgéppel dolgozik a számítógépén, és nagyon boldog.
Ezúton is köszönjük a Fuji cégnek és magánadományozónknak Tamás Lillának, hogy lehetővé tették a kívánság teljesítését.


Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.05.30.

A kívánság utóélete

From: ****@t-online.hu

Sent: Monday, July 03, 2006 8:58 AM

To: info@csodalampa.hu

Subject:

Kedves Csodalámpa !

Szeretném megköszönni nektek a digitális fényképezőgépet nagyon nagyon örültem neki sokat használom. Sok örömet nyújt és segít a gyógyulásomban.

köszönöm még egyszer nektek

Jocó


Dominik (10 éves, Nagykanizsa)


Dominik ajándékát már nagyon szerettük volna átadni, de sajnos az átadás Dominik állapota miatt egy kicsit elhúzódott. Mikor mamájától megtudtuk, hogy végre mehetünk a László kórházba hozzá, azonnal repültünk is, a mama csak annyit mondott, hogy már nagyon várnak minket.

Óriási volt az öröm, ahogy került elő a Playstation2 a dobozból, Dominik egyre inkább ragyogott, elmagyarázott mindent a gépről, elmondta, hogy milyen játékokat szeretne, ha azonnal vennének hozzá (Pókember a kedvenc), és már alig várja, hogy végre mehessenek haza, Nagykanizsára, hogy játszhasson a játékkal. Csodálattal forgatta ajándékát, ami sokkal szuperebb, mint amivel a kórházban megismerkedett, még DVD filmet is lehet nézni vele..

Köszönjük a csodát lehetővé tevő Sony cégnek, hogy egy újabb kisfiú felejthette el segítségükkel egy időre a kórházi megpróbáltatásokat.

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.05.30.



Nikoletta (8 éves, Nagykanizsa)


Niki kezelésen volt a pécsi klinikán édesanyjával, szeretteitől és otthoni barátaitól távol. Nagyon nehéz napokat élt éppen át, sokat sírdogált, amikor a Csodalámpa dzsinje akcióba lépett.
Budapestről érkezett egy nagyon kedves fiatal hölgy a Niki által oly nagyon vágyott kamerás mobiltelefonnal. Az akkor szomorú kislány arcára vidám mosoly költözött. Nemcsak a telefont kapta, hanem egy nagyon aranyos Nikinek tetsző telefontartót is, amit a nyakába akaszthat. Ezenkívül még egy titokzatos csomagot, amelyből matricás album, színezőkönyv, mesekönyv, napló apró lakattal, édesség és még egy pár csoda került elő.
Niki csakúgy ragyogott. Keveset beszélt, de a szeme elárulta boldogságát. Rögtön ki is próbálta a telefont, de mielőtt bármit is csinált volna vele, felhívta messze otthonában lévő édesapját. Aztán képeket és telefonszámokat gyűjtött és ismerkedett a különböző funkciókkal amikre képes a telefonja. Akkor és ott a kezelés kín-keservei feledésbe merültek. Nagyon büszke volt az ajándékaira és mindenkinek örömmel megmutatta.

Köszönjük ezt a csodálatos felajánlást az EMEF Első Magyar Energetikai Fejlesztő és Szolgáltatő Kft. ügyvezetőjének Hermann Tündének!

Bezdánné Végh Tünde

2006.05.24.



Annamária (16 éves, Zagyvarékás)


Nagy öröm érte Annamáriát április 12-én, amikor két autó gördült a ház elé melyben szüleivel testvérével és unokahugocskájával él.
A Magyar Villamosmérnökök Egyesületének ajándékaként megkapta ugyanis a rég áhított számítógépet, az átadásra pedig az Egyesület elnöke, és hét tagja is eljött.
Miután népes csapatunk bevonult a Annamáriáék lakásába, a fiúk pedig átadták az ajándék virágcsokrot is, elkezdtük összeszerelni a számítógépet. Igen, ám, de amikor a monitor bekapcsolására került volna sor, a technika ördöge közbeszólt, a képernyő sajnos nem kapcsolódott be.
Minket azonban nem olyan fából faragtak, hogy ne találjunk megoldást a problémákra, ha kívánságteljesítésről van szó! Így történt hogy autóba pattantunk két fess villamosmérnök jelölttel, és amíg a többiek kedélyesen elbeszélgettek Annamáriával és a szüleivel, egy órán belül már egy új monitorral, összeszerelve állt a gép a kis szobában!
Reméljük Annamáriának sok örörme telik benne, jó egészséget kívánunk neki és szüleinek is!

Kiss Viktor és Kissné Horváth Anita

2006.04.12.


Boglárka (12 éves, Miskolc)


Bogi szeretett volna megnézniegy forgatást a Barátok közt című sorozatban, sőt talán statisztaként is lehetne esetleg szerepelni?!

2006. Jún. 7-én vált valóra kívánsága.

Délelőtt Polgár Emese, a sorozat PR munkatársa várta, aki nagy szeretettel vezette körbe a stúdióban, a sminkszobában, és mutatta be a sorozat szereplőinek. Az első akivel találkozott Berci kutya volt, majd közös fényképet készített "Ricsivel, Noémivel, és Palival"

Az igazi élmény csak ezután következett. Statisztaként részt vehetett egy, a Rózsa Kávéházban játszódó jelenet felvételén, ahol ő és édesanyja vendégekként foglalhattak helyet az egyik asztalnál.

Sajnos a forgatáson nem lehetett fényképezni, de azért biztos, hogy erre a napra nem csupán az ajándékba kapott sapka és póló fogja emlékeztetni, hiszen valóban barátok közt volt!

Giákné Bobaly Judit
koordinátor
2006.06.07.


Dániel (15 éves, Budaörs)


Dániel kívánsága az volt, hogy tereprallyzhessen. Örömmel láttunk a szervezésnek, hiszen ilyen kívánságunk még nem volt. Dolgunkat az élet megkönnyítette, hiszen a Kandi Európa Kft. stábja éppen most forgat dokumentumfilmet a TV2 részére az alapítvány munkájáról.
Kiderült, hogy az operatőr, Borszéki Ferenc sokat forgat rally versenyeken, így "bennfentesként" pillanatok alatt megszervezte, hogy Liszi László úr és csapata teljesítsék Dani álmát.

A helyszínre érve egy klassz sárga terepjáró fogadott minket.

/ 7




Mivel sok más kívánságtévő gyermekünkhöz hasonlóan Dani sem tudta, mi készül, először is elbújtattuk az autót egy épület mögé.
Vajon ki volt izgatottabb, a Csodalámpa önkéntesei vagy a kívánság teljesítésén ügyködő külsős "dzsinnek"? És azt sem tudjuk meg, ki lepődött meg jobban a fejleményeken: mi vagy Dani.
Dani szüleivel egy meglehetősen sáros terepjárón érkezett, és kiderült, hogy édesapja off-road versenyek aktív szereplője. Az már szinte természetes volt, hogy amikor kiszálltak, Bagics Róbert (Uniszer Team kft), a versenyautó tulajdonosa ismerősként rázott kezet Dani édesapjával, Zsolttal.

Dani egyik ámulatból a másikba esett. Beültettük a versenyautóba és indulás...

Liszi László persze aktív közreműködésre kérte fel Danit, "mitfahrer"-ként kellett itinierrel - az útvonal részletes leírásával - a kezében "diktálnia" az útvonalat.

Bár tudtuk, hogy László nagyon fogja figyelni Dani reakcióit és csak olyan tempóban vezet, ami Daninak is jó, szinte kezdettől fogva éreztük, nem lesz itt probléma. Magától értetődő volt, hogy 100 km/h sebességgel porzottak el mellettünk, alaposan beborítva az összes mosolygó nézőt porral.

A meglepetéseknek még nem volt vége. Amikor Dani kiszállt, Lászlótól autós kesztyűt és dedikált könyvet kapott László és csapata, a Hungarian Dakar Team túrájáról, és az erről készült filmet is ajándékba kapta.
Mi pedig egy sárga marcipánból készült terepjáróval leptük meg a fiút.

Hogy miért is lepődött meg ezen mindenki? Nos, a marcipán terepjáró színe ugyanolyan sárga volt, mint a rally-autó, amiben Dani száguldott.
Arra a kérdésre, hogy honnan tudtuk, hogy sárga lesz a kocsi, hiszen mi is csak a helyszínen találkoztunk a csapattal és az autóval, mi "szerényen" csak azt válaszoltuk: - Egy kis jövőbelátás meg sem kottyan a Csodalámpásoknak...

A kívánság teljesítésében segítségünkre voltak: Liszi László tereprali versenyző, Sebess László és Bagics Róbert urak. Köszönjük nekik!

Patzauer Éva, Ujfalusi Ildikó

2006.05.31.



Dániel (14 éves, Sármellék)


Még javában tartott a tél, amikor Daninak feltettük a kérdést: Mit szeretnél igazán? Rövid gondolkodás után egyből jött a válasz: lovat. Aki Danit ismeri nem is csodálkozik ezen a válaszon, hiszen kicsi kora óta mágnesként vonzzák a lovak és minden ami velük kapcsolatos. Ezek az állatok töltik ki gondolatait, s ők vidítják fel (ha nem is személyesen) amikor rosszkedvű. Mivel egy "igazi" ló tartása különböző akadályokba ütközhet, és nem is egyszerű dolog, édesanyjával együtt kitaláltuk, hogyan is kerülhetne Dani lovak közelébe. A legkézenfekvőbb megoldás a lovaglás volt. Dani nagy örömmel vette tudomásul hogy lovagolni fog, de a rossz idő miatt meg kellett várni a tavasz beköszöntét.

Valószínű hogy ez a tél a szokásosnál is hosszabbnak tűnt Daninak, és nem csak a hideg, zord idő miatt. Húsvét után pár héttel aztán eljött végre az idő. Elindultunk a lovarda felé. Dani kb. 1 percenként kérdezte hogy mikor érünk már oda. Később a valóságos hús-vér lovak láttán egy kissé elhagyta a bátorsága, de a kezdeti félelmét az öröm és a lelkesedés teljesen elfelejtette. A lovaglóóra végén kipirulva, kimelegedve tele élményekkel indult haza, s már a következő alkalmat tervezte.





Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak hogy Dani kívánhatott, s ezúton szeretnék köszönetet mondani DR. Bartos Ádámnak aki "végtelen" hosszúságú időre biztosítja a lovaglás lehetőségét Keszthely melletti lovardájában.

Varga Jánosné

2006.04.23.



Zsófi (11 éves, Halászi)


Sokat beszéltem Zsófiékkal telefonon, mire kivánsága - kalandos és váratlan módon - teljesülni tudott.
Zsófi kedvenc együttese a Hooligans, szíve vágya az volt, hogy személyesen is találkozhasson az együttes tagjaival egy koncerten.

Mikor először beszéltünk, hamar kiderült, hogy a kívánságot most biztos hogy nem tudjuk teljesíteni, hisz Zsófinak még egy kis időt kórházban kell töltenie...

Úgy egyhetes gondolkodás után, Zsófi inkább módosította kívánságát: másik régi vágya egy digitális fényképezőgép.
Ez tehát felkerült a Csodalámpa honlapjára: "Segítséget várunk..."

Pár napon belül, nagy örömünkre jelentkezett telefonon egy fiatalember, Attila, hogy akkor ő most venne egy fényképezőt Zsófinak! S ez így is történt. Kaptunk egy szuper, teljesen új gépet, melyet nyomban Zsófi használatba vett.
El sem mondhatom, mennyire boldog volt ez az egyébként is mosolygós, jókedvű kislány!
És még egyszer, nagyon hálásak vagyunk Attilának a gyors segítségért! Köszönjük!

Márkus Mónika
koordinátor
2006.05.23.


Klaudia (12 éves, Hernádvécse)


Klaudia hosszú hónapokat töltött a miskolci Gyermek-egészségügyi központban. Sajnos, súlyos betegsége és az elhúzódó kezelések nem tették lehetővé, hogy rendszeresen járjon iskolába, barátaival találkozhasson, velük játszhasson. Nagyszüleivel érkezett aznap Miskolcra, amikor meglepetésként nem a kezelés várt rá, hanem egy hőn áhított számítógép. Régi kívánsága teljesült ezzel, hiszen így új lehetőségek nyílnak meg számára. Ragyogó szemekkel, meleg ölelésekkel vettünk egymástól búcsút.

Giákné Bobaly Judit
koordinátor
2006.05.29.


From: **** Mária mailto:***** @freemail.hu
Sent: Wednesday, June 13, 2007 10:47 AM
To: info@csodalampa.hu
Subject: Klaudia

Kedves Csodalámpa!

Szeretném megköszönni, hogy 2007.06.10-én teljesítetted a kívánságom és megkaptam a laptopot.

Gyorsabban telnek most már a napok a kórházban, mert tudok rajta mesét nézni, feladatokat megoldani, játszani.

Köszönöm mindenkinek!

Klaudia 10 éves
Fadd


János (13 éves, Vasmegyer)


Igazán mikor öröm egy számítógép? Ha az első és az egyetlen a családban. Jancsi (13) a Csodalámpa segítségével kapta meg a Provident Financial feljaánlásából élete első számítógépét. Öröme határtalan volt! Újabb tárgyi kívánságot teljesítettünk segítőkész, önzetlen emberek segítségével...

Köszönjük!

Csinády Rita Veronika
Hajdú-Bihari régióvezető
2006.05.29.


Gergely (12 éves, Gárdony)


Gergely régóta vágyott egy acélbetétes rockerbakancsra. Kezdetben a szülei tiltották tőle, félve, hogy ez egyben a zűrös rockeréletet is magával hozza. Aztán jött a betegség, s bár ekkor már szívesen teljesítették volna Gergely kívánságát, anyagi okok megakadályozták ebben őket.

Ekkor lépett színre a Csodalámpa, s segítségül hívta a Darkshop céget (http://www.darkshop.hu). A cég vezetője, Dobozi Georgina, felajánlotta a vágyott bakancsot Gergely számára, sőt megszervezte, hogy egy igazi rocker, Kalapács József (Pokolgép, OMEN, Kalapács együttes tagja) adja át az ajándékot.

Gergelyt két kezelés közben a Tűzoltó utcában leptük meg, ahol nagy örömmel vette át az acélbetétes fekete bakancsot és közben elbeszélgetett a zenekaralapítás nehézségeiről a meglepetés vendégével. Büszkén húzta magára az új lábbelit, amelyben kezdetben kissé bizonytalanul járt - hiába, gyakorlat teszi a rockert.

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.05.30.



Belépés