Dániel (14 éves, Sármellék)

Még javában tartott a tél, amikor Daninak feltettük a kérdést: Mit szeretnél igazán? Rövid gondolkodás után egyből jött a válasz: lovat. Aki Danit ismeri nem is csodálkozik ezen a válaszon, hiszen kicsi kora óta mágnesként vonzzák a lovak és minden ami velük kapcsolatos. Ezek az állatok töltik ki gondolatait, s ők vidítják fel (ha nem is személyesen) amikor rosszkedvű. Mivel egy "igazi" ló tartása különböző akadályokba ütközhet, és nem is egyszerű dolog, édesanyjával együtt kitaláltuk, hogyan is kerülhetne Dani lovak közelébe. A legkézenfekvőbb megoldás a lovaglás volt. Dani nagy örömmel vette tudomásul hogy lovagolni fog, de a rossz idő miatt meg kellett várni a tavasz beköszöntét.

Valószínű hogy ez a tél a szokásosnál is hosszabbnak tűnt Daninak, és nem csak a hideg, zord idő miatt. Húsvét után pár héttel aztán eljött végre az idő. Elindultunk a lovarda felé. Dani kb. 1 percenként kérdezte hogy mikor érünk már oda. Később a valóságos hús-vér lovak láttán egy kissé elhagyta a bátorsága, de a kezdeti félelmét az öröm és a lelkesedés teljesen elfelejtette. A lovaglóóra végén kipirulva, kimelegedve tele élményekkel indult haza, s már a következő alkalmat tervezte.





Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak hogy Dani kívánhatott, s ezúton szeretnék köszönetet mondani DR. Bartos Ádámnak aki "végtelen" hosszúságú időre biztosítja a lovaglás lehetőségét Keszthely melletti lovardájában.

Varga Jánosné

2006.04.23.


Archívum


Belépés