Bianka (5 éves, Pécsvárad)


Bianka már hosszú ideje a klinikán volt. Akkor is, amikor az általa kívánt játszóteret kiszállították, és összeszerelték. Fogalmunk sem volt, hogy mikor mehet haza, csak azt reméltük, hogy még marad a jó idő, hogy kipróbálhassa ajándékát.

Csodák csodájára a játszótere felépítését követő nap olyan sokat javult az állapota, hogy délután haza engedte a doktor bácsi. Mivel mi csak később tudtunk menni, megkértük anyukáját, hogy addig ne mutassák meg neki, ha lehet.

Amikor megérkeztünk, Bianka örömmel fogadott bennünket, de nem sejtette, hogy mi lesz. Beszélgettünk arról, hogy mit is kívánt ő a Csodalámpától. Elmondta, hogy egy játszóteret szeretne, piros csúszdával.

Megkértük, hogy öltözzön fel, menjünk ki az udvara, és mutassa meg, hogy hova szeretné. A mit sem sejtő kislány vidáman beszélgetett velünk, de amint a ház mögé értünk, szinte megnémult. Csak lassan tudott megszólalni az ámulattól, mert ott állt a vágyva-vágyott játszótér, piros csúszdával és kettő hintával. Amikor végre ráeszmélt, hogy az övé, rögtön birtokba vette. Ő és a kutyája, aki mindig, mindenhol vele van, még a klinikán is. Felváltva csúszdáztak, majd együtt is. Aztán az egyik hintában a kutya, másikban Bianka, aki hatalmas kacagások közben csak azt mondta, hogy még, hogy magasabbra!!!

Jó volt látni felszabadult boldogságában és a betegségnek még csak a nyoma sem látszott akkor rajta.




Köszönjük Nyisztor Zoltánnénak, hogy ingyen kiszállították és összeszerelték a kislány kerti játékát!




Köszönjük a Sláger Angyal Alapítvány támogatását!







/ 2






Bezdánné Végh Tünde, Szabó László és Solymosi Ágnes
kívánság-koordinátorok
Pécs, 2011. 10. 11.

Archívum


Belépés