Richárd (12 éves, Kéthely)

:Ricsinek 2 évet kellett várnia, hogy az álma valóra váljon, mert azt szerette volna, ha már a saját lábán mehessen el a lőtérre.

:Köszönjük az ORFK Rendészeti Szervek Kiképző Központja igazgatójának, Simon Géza rendőrezredesnek, Boros Attila lőtérparancsnoknak és a munkatársainak, valamint Nagy Gergő úrnak a nagyon kedves fogadtatást és a segítőkészséget.



Október 28., péntek délelőtt, 10 óra előtti percek.

Vidám, "napmosolygós" idővel kezdődik e nap. Szükségem is van a szép időre, mert aggódva várom Ricsit Budapesten, a Rendészeti Szervek Kiképző Központja parkolójában.

Az elmúlt két év megpróbáltatásaira, izgalmaira, szervezési munkáira gondolok, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy e napon teljesüljön Ricsi gyermekkori álma. Én magam a szervezésben nem tudtam részt vállalni, és emiatt most kicsit pirulva, de a "Csodalányok", Csodafiúk" munkáját nagyra becsülve készülök Ricsi és szülei fogadására.

A fiút a kézi lőfegyverek iránti rajongása késztette arra az álmodozásra, hogy egyszer igazi fegyvereket foghasson a kezeiben.

És a Csodalámpa "Jó szellemei" ismét csodát tettek!
Hosszú levelezések, telefonálások során, főtisztekkel, és beosztott rendőrökkel fogtunk össze Ricsi álmának megvalósításához.

Most nyílik az autó ajtaja, és édesanyja segítségével előbújik az anyósülésről a szemüveges, izgalomtól kissé megilletődött fiú.
Bal kezével mankón segíti kissé bizonytalan járását, de ezt a mankót a program során, csak "vésztartalékként" tartotta magánál.

Mint ahogyan a kezdeti megilletődése, mondhatni megszeppenése is csak addig tartott, amíg Attila bácsi, a lőtér parancsnoka, és munkatársai; Gergő, és Sanyi bácsiék katonás parolázással bemutatkoztak Ricsinek.

A fiú (és a szülei is!) nagy csodálkozással nézték a lőtéren felállított hosszú asztalon sorakozó kézi lőfegyver csodákat.
Az első percekben hinni nem akart szemének-fülének a gyermek, amikor minden kérésére beleegyező, barátságos "igen" volt a rendőrtisztek válasza.

Ricsi szájából leggyakrabban elhangzó kérdések a "megfoghatom"? "felvehetem"? volt. Nemcsak hogy megfoghatta, felvehette, de minden fegyvert akár darabjaira is szedhetett!

Kérésére, hogy lőhetnek-e a fegyverekkel, valóban "csattanós" választ kapott a gyerek: amelyik fegyverre mutatott, azzal Attila, és Sanyi bácsi lövéseket végeztek.

/ 4




Ricsi, izgalommal vegyes boldogsággal a hangjában elmondta, hogy most értette meg, miért is kellettek a fülvédők, a szemüvegek, és a sok védő rendszabály, melyeket Attila bácsiék óvó szeretettel betartattak vele, és velünk, felnőtt kísérőkkel is.

A meglepetések sora folytatüódott: Ricsit a golyóálló felszerelésbe öltöztették, és testén érezhette a 22 kilónyi védőeszközök súlyát.

Őszinte megdöbbenéssel állapította meg Ricsi, hogy "nem is olyan könnyű a kommandósok munkája"!

A bemutató talán legmeghatóbb pillanata volt, amikor egy "police" feliratú, "eredeti" igazi rendőrségi poló kíséretében "tiszteletbeli rendőrré" fogadták Attila bácsiék Ricsit. De azt a lelkére kötötték, hogy ha igazi rendőr akar lenni, akkor hajráznia kell a tanulásban is.
Megígérték a fiúnak, hogy figyelemmel kísérik a tanulmányait, és ha nem lesz panasz rá, akkor jövőre is visszavárják őt!

"Felfogadott mindent, a bajnok..." ha nem is ijedten, (mint Toldi cseh vitéze tette hajdanán!), de nagyon boldogan, már a jövőt tervezgetve.

Talán ez volt az a plusz, amit közös munkánkkal adni tudtunk Ricsinek a vágya teljesülésén túl; boldog vágyakozással, várakozással tervezi a jövőt.

Hajrá Ricsi!

Ricsi nevében is köszönjük az "RSZKK" minden munkatársának ezt a fantasztikus napot!



Gonda István
kívánság-koordinátor
Budapest, 2011.október 28.

Archívum


Belépés