Ricsi 16 évesen nagyon szeret számítógépezni. Sokáig egyeztetett önkéntesünkkel, végül a sok kórházban eltöltött nap izgalmasabbá tételéhez egy laptopot kért a Csodalámpa Alapítványtól.

Szeptemberben kicsit furcsállta, hogy a szülei miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a szombatot a Margitszigeten a GE és a CSL által együtt szervezett rendezvényen töltse az egész család.

Végül a jobbnál jobb programok, a finom ételek elvarázsolták őt, mit sem sejtve nézte a színpadi fellépők műsorát, amikor a GE nevében
Gábor Zoltán úr színpadra szólította őt és egy másik fiút és átadta neki az áhított laptopot.

A konspiráció, melyben a család is részt vett, sikerült, Ricsi nagyon meglepődött, szavakkal nem is tudta kifejezni örömét.
Köszönjük a GE Healthcare felajánlását, ami által újabb kívánság válhatott valóra.

Mikor debreceni régióvezetőnk először találkozott a kis Imrével, egy halk szavú, félénk kisfiút ismert meg.

Aztán lassan megnyílt Imike és elmesélte, hogy ő nagyon szereti az állatokat és már nagyon régóta, mikor esténként behunyja kis szemét, csodálatos álma van: lovagol egy gyönyörű fehér pónilovon, ami csak és egyedül az övé, becézi, simogatja, és lovaglás közben kéri kis pajtását, hogy segítsen neki meggyógyulni.

Régióvezetőnk azonnal felvette a kapcsolatot Imruska kezelőorvosával és a Csodalámpa vezetőségével, hiszen ez egy csodálatos kívánság és megvalósulása nagy segítséget jelent a kisfiú terápiás kezelésében, de mindenki tudta, hogy a teljesítés több szempontból is nagy kihívás elé állítja a Csodalámpát.

A "zöld lámpa" azonban gyorsan kigyulladt - megkezdődhetett az igazi csapatmunka. Mindenki azt a kis pónilovat kereste, amelyikről Imike oly régen álmodott!

Debreceni önkénteseink fáradtságot nem kímélve keresték a megfelelő megoldást, a szállítás megkönnyítése érdekében mindenképpen a gyerek lakóhelye közelében szerettünk volna lovacskát találni.



Aztán a segítség onnan jött, ahonnan nem is álmodtuk mert azért a csodalámpások is szoktak álmodni!

A budapesti Szabó & Sáli Pónilovas Iskola egyik kis lakója, a gyönyörű fehér póni, Hópihe már oly sokat lovagoltatta a gyerekeket az iskolában, hogy tulajdonosaival "megbeszélte": kinőtte már az iskola falait és új gazdát keres magának.

Így került Hópihe az American International School of Budapest támogatásával és a Szabó & Sáli Pónilovas Iskola jóindulatából rövid időre a Csodalámpa tulajdonába, arra várva, hogy eljusson új kis gazdájához - Imruskához Létavértesre.

Már "csak" a szállítást kellett megszervezni, ami azért nem egy egyszerű feladat, hiszen megfelelő szállítóeszközre és olyan profi vezetőre volt szükségünk, aki óvatosan, biztonságban tudja Hópihét leszállítani Létavértesre, ahol már a pónilovat várta az új istálló és a karám.

A szerencse megint mellénk szegődött. Mikor Verőcén Bethlen Farkas úr meghallotta a kis Imre és Hópihe történetét, azonnal felajánlotta, hogy kölcsön adja saját lószállítóját. Mikor pedig Dudits Ádám úr, amúgy az SAP Labs Hungary ügyvezető igazgatója tudomást szerzett a szállítási nehézségekről, mint azelőtt már többször is, most is segítségünkre sietett - azonnal felajánlotta, hogy bármikor leszállítja Hópihét Létavértesre.


Vasárnap kora reggel indultunk el Hópihével. Dudits úr bámulatos vezetési profizmusról tett tanúbizonyságot, mintegy 3 óra alatt megérkeztünk Imrusékhoz. Közben megérkezett Létavértesre a debreceni régió kedves önkéntese, Kiss Ferencné Katalin is. Nagyon örültünk, hogy vasárnap ellenére sikerült időt szakítania és eljönni a kívánságteljesítésre, hiszen a régió önkéntesei nagyon sokat segítettek abban, hogy a Csodalámpa dzsinnje teljesíteni tudja a kisfiú kívánságát.

A szülők már vártak minket, de Imruska semmit nem sejtett. Nem volt könnyű az utánfutóval beállni a kertbe, de Dudits úr nem ismer akadályt! Imre és öccse, Janika csak álltak szüleik mellett és nem értették mit is rejthet a nagy utánfutó.

Mikor a szikrázó napsütésben kecsesen előjött a gyönyörű hófehér Hópihe a szállítóból, Imruska odabújt édesanyjához és keservesen elkezdett sírni - mi pedig majdnem vele együtt sírtunk, olyan megható volt a pillanat. Eltartott néhány percig, míg a pici fiú magához tért a nagy meglepetéstől, lassan feloldódott és mikor édesapja és keresztapja szakszerűen bevezették az új jövevényt az istállóba, a kis Imre óvatosan követte édesapját, majd felkapott egy marék szénát és máris vitte Hópihének.


Mi pedig azonnal az istálló ajtajára akasztottuk azt az emlékül magunkkal hozott, apró színes gyöngyökkel díszített kis táblát, amire még a budapesti lovasiskolában a gyerekek felírták Hópihe nevét.



További ajándékok is előkerültek, a Szabó & Sáli Pónilovas Iskola tulajdonosai küldtek egy oktató DVD-t, Dudits úr kislánya pedig sok-sok ajándékot küldött Imruskának, többek között egy kis csutakolót, amivel majd a büszke új tulajdonos kiveheti részét pajtásának tisztán tartásában.

Imre kedves szülei meghívtak minket ebédre, és bár nem akartuk megzavarni az ünnepélyes, meghitt családi együttlétet, bevallom, a finom falatok jól estek. Ebéd után elbúcsúztunk a családtól és kicsit fájó szívvel vettünk búcsút Hópihétől, de azzal a megnyugtató érzéssel jöttünk el, hogy Imruskának már nem kell becsukott szemmel álmodnia - álma valósággá vált.

Megható volt látni, ahogy a kisfiú egyre jobban feloldódott, gyengéden simogatta, becézgette Hópihét, akinek beszédes szemei azt mondták: itt vagyok kisgazdám, most már nincs mitől félned, együtt minden akadályt leküzdünk.

Kívánjuk neked kicsi Imre, hogy olyan boldogságban lovagoljál Hópihén, amilyen őszinte boldogsággal teljesítette kívánságodat a Csodalámpa teljes csapata.

/ 7

Külön szeretnénk megköszönni az American International School of Budapest, a Szabó & Sáli Pónilovas Iskola, a SAP Labs Hungary és Bethlen Farkas úr támogatását, hiszen segítségük nélkül Imrének még sokáig kellett volna várnia, míg álma valósággá válhat.

Bálint azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretne egy trambulint!

Mivel betegsége miatt sokat tartózkodik kórházban, ezért testvéreivel is kevesebbet találkozik. Ezek miatt próbáltunk minél gyorsabban cselekedni, hogy ezzel is segítsük a gyógyulását!

Szerencsére gyorsan sikerült megtalálnunk a megfelelő trambulint és csak a közeli alkalomra vártunk, hogy odaadhassuk! Amikor eljött a nagy nap Bálint nyitott ajtót és rögtön tudta, hogy miért jöttünk! Megszeppenve beengedett minket, és alig várta hogy összeszereljük a trambulint! Mikor kész lett, azonnal felmászott rá és ugrálni kezdett! Nem sokkal később testvérei is csatlakoztak és késő délutánig játszottak!

Ezúton is szeretnénk megköszönni Mohar Mónikának a Hervis Sports Kft áruház vezetőjének a segítséget és a gyors intézkedést, valamint Brankovics Borisznak a Hervis Sports munkatársának a gyors és szakszerű összeszerelést!

Bálint!
Remélem, örömöd leled a trambulinban! Használd egészséggel!

/ 7

A kívánságot a támogatásával
teljesítettük.


Bálint nevében is köszönjük!

Tamás már komoly fiatalember, akivel még nyáron beszélgettem vágyairól, "Mi leszek, ha nagy leszek" terveiről és így derült ki, hogy a nagyfiúnak van egy titkos álma: amatőr hangtechnikusként minden vágya, hogy otthoni kis kuckójában saját zenei birodalmat hozzon létre, ebből pedig már csak a megfelelő hangfalak és a hangerősítő hiányoztak.

Akkor még nem is gondoltuk, hogy a csodalámpa dzsinnjére milyen kemény feladat vár, hiszen kiderült, hogy Tamás már meglévő berendezéseihez csak meghatározott típusú és erősségű hangfalakat lehet csatlakoztatni. Így aztán forródróton értekezett a két szakember - a hangszerbolt eladója és Tamás - míg végül sikerült a megfelelő kombinációt megtalálni. Persze Tamás álmodni sem merte volna, hogy a telefonos egyeztetés után szinte azonnal teljesül is a kívánsága, hiszen "álságos" módon félrevezettük és azt mondtuk, pillanatnyilag csak egyeztetni szeretnénk vele, nehogy a dzsinn esetleg tévedjen a kívánságteljesítésnél.

Tamás szerencsére már csak kontrollra jár be a Tűzoltó utcai kórházba és úgy gondoltuk, hogy a következő kontroll napján még a szuri előtt beteljesülhet az álma - átadom neki azt a komoly hangtechnikai berendezést, melyről oly rég óta álmodott.

Hát ez bizony csak álom maradt, mert a Csodalámpánál nincs (még) önkéntes súlyemelő és bizony a két hangfal és az erősítő igencsak nehéznek bizonyult, szállításuk határozottan nem egyemberes feladat.
Azonban a Csodalámpa nem ismer akadályt, mire Tamás beért édesanyjával a kórházba, addigra a kevésbé súlyos erősítő már ott lapult az ambulancia egyik kezelőjében. Beosontam a kezelőbe és "hivatalosan" beszólítottam Tamást.

Volt nagy meglepetés, mikor elárultam miért is kellett bejönnie. A nagy kamaszfiú csak mosolygott és "hűha, erre aztán igazán nem számítottam" szavak kíséretében egészen kipirult az arca az izgalomtól.

Az erősítő már ott lapult Tamás lábainál, hogy erősítse bátorságát a rá váró vizsgálat alatt, a hangfalakat pedig a vizsgálat utáni jutalomként vehette át a hangszerboltban. Aztán már nem volt más hátra, mint az otthoni beüzemelés.

Azt már elképelni sem merem, Tamás szülei hova menekültek, miután Tamás végzett a műszaki feladattal és örömében "pianóban" elkezdett zenélni.
A segítséget köszönjük a XVIII. Vezérigazgató találkozó részvevőinek!

Szombaton reggel trópusi felhőszakadásra ébredtünk, ami szerencsére elvonult, mire az izgatott gyerekekkel abba a kisvárosba értünk, ahol a delfinárium működik. Itt egy helyi buszsofőrtől tudtam meg, hogy aznap a park zárva tart. Ez sajnos nem csak rémhír volt: telefonálgatás után kiderült, hogy a reggeli vihar miatt tényleg...

Vonattal visszautaztunk Rómába, és egy kis buszos városnézéssel töltöttük a délutánt, de a gyerekek reggeli lelkesedését sajnos semmi nem tudta visszahozni. A csalódottságuk teljesen érthető volt, mindannyian abban bíztunk, talán majd vasárnap. Abban biztos voltam, hogy nem szállhatunk fel a repülőgépre anélkül, hogy ne találkozzanak a delfinekkel.

Vasárnap mellénk szegődött a szerencse, bőröndökkel felpakolva már reggel 8-kor indultunk a szállodából, és 10-kor már a delfináriumban voltunk. Az itt töltött nap mindenkit kárpótolt a kezdeti nehézségekért, a gyerekek szájtátva nézték az előadást, kedvenc állataik produkcióját!!

Amennyire lehetett, megközelítettük a medencéket, hogy ezzel is örök emléket szerezzünk. Este egy nagyon fáradt, ám annál boldogabb kis társaság jelentkezett beszállásra a reptéren: még szerencse, hogy a magunkkal hozott élményeket nem lehet súlyra mérni, mert biztos, hogy akkor rengeteget kellett volna túlsúlyra fizetnünk.

A kívánság teljesítését támogatta:







Márta nevében is köszönjük!

Szombaton reggel trópusi felhőszakadásra ébredtünk, ami szerencsére elvonult, mire az izgatott gyerekekkel abba a kisvárosba értünk, ahol a delfinárium működik. Itt egy helyi buszsofőrtől tudtam meg, hogy aznap a park zárva tart. Ez sajnos nem csak rémhír volt: telefonálgatás után kiderült, hogy a reggeli vihar miatt tényleg...

Vonattal visszautaztunk Rómába, és egy kis buszos városnézéssel töltöttük a délutánt, de a gyerekek reggeli lelkesedését sajnos semmi nem tudta visszahozni. A csalódottságuk teljesen érthető volt, mindannyian abban bíztunk, talán majd vasárnap. Abban biztos voltam, hogy nem szállhatunk fel a repülőgépre anélkül, hogy ne találkozzanak a delfinekkel.

Vasárnap mellénk szegődött a szerencse, bőröndökkel felpakolva már reggel 8-kor indultunk a szállodából, és 10-kor már a delfináriumban voltunk. Az itt töltött nap mindenkit kárpótolt a kezdeti nehézségekért, a gyerekek szájtátva nézték az előadást, kedvenc állataik produkcióját!!

Amennyire lehetett, megközelítettük a medencéket, hogy ezzel is örök emléket szerezzünk. Este egy nagyon fáradt, ám annál boldogabb kis társaság jelentkezett beszállásra a reptéren: még szerencse, hogy a magunkkal hozott élményeket nem lehet súlyra mérni, mert biztos, hogy akkor rengeteget kellett volna túlsúlyra fizetnünk.

/ 2

A kívánság teljesítését támogatta:







János nevében is köszönjük!

A laptop a adománya.


Krisztián nevében is köszönjük!

A 16 éves Kitty régi álma volt, hogy legyen egy laptopja.

Mivel sokszor nem lehet szerettei és barátai körében, a neten szeretne kommunikálni velük, s ezért volt a vágya egy laptop, amit, ha kórházban van, akkor is be tud magával vinni.

Kitty jelenleg otthon gyógyul.

Édesapjával beszéltük meg, hogy mikor tudnak bejönni a GYEK-be, átvenni Kitty kívánságát. Meglepetés volt Kittynek a kívánságteljesítés, mert a szülők kérésemre titokba tudták tartani, hogy miért is jönnek be a kórházba.

Kitty örömét le sem tudom írni...!!!
Nem hitt a szemének. Először meg sem tudott szólalni meglepetésében és örömében.
Olyan jó volt látni, mennyire boldog!

Kedves Kitty!
Mi is nagyon örülünk, hogy a Csodalámpa ilyen örömöt tudott Neked szerezni.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük.


Kitty nevében is köszönjük!

Egy gyönyörűen szép, napsütéses szeptemberi nap délutánján történt, hogy egy érettségi előtt álló lánynak is teljesült a kívánsága!

Éva nagyon komolyan veszi a tanulást, ezért kérése egy laptopot volt a Csodalámpa Alapítványtól.

Pár hónap várakozás után eljött a nap, amire már nem is számított.
Anyukája sikerrel próbálta titokban tartani, hogy miért is kell bejönniük már megint a kórházba.

Amikor közeledtek a szobánk felé – elmondása szerint – már sejtett valamit! De így is nagy meglepetés volt, az öröm kiült az arcára!

Éva nagyon megköszönte a laptopot és elmondta, hogy csupa hasznos dologra fogja használni!

Sok sikert kívánunk a további tanulmányaidhoz is!!

Kónyáné Tímea
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2009.09.25.

A laptop a adománya.


Éva nevében is köszönjük!

Tamás kívánsága egy laptop volt. Egy szép délutánon megkaptuk a támogatóinktól a laptopot, amit már nagyon vártunk. Nem is húztuk sokáig az időt, amint lehetett elmentem Tamásékhoz és a fiú legnagyobb boldogságára kezemben tartottam a vágyott gépet.
Tamás mosolyogva vette át a laptopot. Együtt kinyitottuk, megnéztük. Minden rendben volt.
Kívánjuk Tamás, hogy még sokáig használd ezt a gépet!

Sándor kívánsága egy asztali számítógép volt. A kisfiú nagyon szerencsés volt, az átlagos várakozási időnél gyorsabban tudtuk kívánságát teljesíteni.
Sándornak Váci utcai irodánkban adtuk át az áhított gépet. A kisfiú nem is sejtette mi fog történni, hiszen úgy tudta, hosszú hónapokig kell várni, míg egy-egy számítógépes kívánság teljesül. Szüleivel eljöttek sétálni a Váci utcába, fülhallgatót vásárolni! Ha már erre jártak benéztek az irodába, a kisfiú örömmel látta, hogy itt van az általa kért asztali PC. Sándor nagyon örült a gépének. Büszkén pózolt a kameránknak.
Kedves Sándor, leld örömödet a szép új számítógépedben!

Rebeka kívánsága egy laptop volt. Rebeka és családja épp feljöttek Budapestre, amikor utolérte őket a jó hír, megvan a laptop. Szerencsére meg tudtuk beszélni, hogy bejöjjenek a Váci utcai irodánkba. Rebeka arcáról sugárzott a boldogság, amikor meglátta az ajándékát.
Kívánjuk Rebeka, hogy sok hasznos (és nem hasznos!!!) órát tölts a gépeddel!

A laptop a adománya. Rebeka nevében is köszönjük!

Péter kívánsága az volt, hogy barátaival együtt eltölthessen egy napot a Fővárosi Vidám Parkban.

A kívánságon nagyon meghatódtam, mert ugyan nem példa nélküli, de ritka, hogy egy gyermek a Csodalámpától kapott lehetőséggel a társait is örömben szeretné részesíteni. Az ok még meghatóbb, Peti égési sérülést szenvedett, 8 hónapot töltött kórházban, és bár kitűnő tanuló volt, akarata ellenére új iskolát kellett keresniük.

Szerencsére az új osztályában szemmel láthatólag nem jelent gondot a társainak, hogy Peti arcbőrére sajnos örökre belevésték a lángok azt az intelmet, hogy a tűzzel nagyon, de nagyon kell vigyázni.


Vidám, illedelmes, kicsit megilletődött és a nap eseményei miatt izgatott csapat érkezett 2009. szeptember 27-én vasárnap a Déli pályaudvar 8. vágányára. Gyors ismerkedés után elindultunk a vidámparkba. Az időjárás is tudta, hogy fontos ez a dátum, mert a mosolygós Napot küldte szolgálatba, a borús felhők, eső és szél szerencsére szabadságot kaptak.

A bejáratnál kicsit várni kellett, mert meglepő módon nem csak mi szerettük volna bebocsátást nyerni erre a helyre, ezen a szép őszi napon. Miután mindenkire felkerültek a belépő karszalagok, magassági mérettől függően különböző színűek, már csak az jelentett gondot, hogy milyen sorrendben és hányszor üljenek fel a hullámvasútra, ingadozzanak a forgó hordóban, lökdösődjenek a dodzsemekkel, viccelődjenek a tükörterem nyújtotta látványon és élvezzék a még sokféle gyermek- és felnőtt szívet egyaránt gyönyörködtető dolgot.

Egy óra tájban az éhes gyerek száj élelemért kiált, ezt orvosolandó megpihentünk a park étkezdéjében egy kis pizza ebédre. Jóízű lakmározás után illedelmes köszönetet kaptam a gyerekektől is, és szétszéledt a csapat, a búcsúzás pillanatára alig tudtam megtalálni egy-egy gyermeket. Peti arcán jóval inkább az események miatti izgalom tükröződött, mint a felhőtlen öröm, ami ebben a szituációban magától értetődő.


Remélem a nap azon része, amit nem együtt töltöttünk ugyanolyan jól sikerült, mint amit velem.
Jó egészséget kívánunk mindannyitoknak!

/ 3

Lotti kívánsága egy kerti csúszda volt hintával.

Találtam egy csodálatos fa kerti játékot, amiről úgy gondoltam, éppen megfelelő lesz Lottinak. Hosszas szervezés után végre sikerült a célhoz eljuttatni a meglepetést.

Lotti előző éjszaka már aludni sem tudott az izgalomtól, annyira várt bennünket. ( És persze a csúszdát!) Összeszereltük, amiben Lotti hathatósan közreműködött, és már használatba is vehette az új piros, színes kerti játékát.

Kedves Lotti!
Kívánjuk neked, hogy használd egészséggel az új csúszdádat!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük.


Lotti nevében is köszönjük.

Gábor kívánsága igazán különleges volt. Egy íjat kért. Eleinte nem is tudtuk, mit tegyünk a kéréssel. Mindenkit megkérdeztünk, aki „ szakértő”a témában. Végül egy kedves önkéntesünk sietett a segítségünkre. Ő ért az íjakhoz, foglalkozik velük. (Ballon Balázs köszönjük értékes segítséged:))) Így felvértezve információkkal már jobban meg tudtuk közelíteni a kérdést. Pontosítottuk a kívánságot. Tehát a beszerzendő tárgy egy 8 évesnek való sport íj lett. Újabb érdeklődések és telefonálások után kiderült, nem is egyszerű egy ilyen szuper íj megvásárlása. Balázs, aki már segítségünkre volt, most is megjelent és felajánlotta, megveszi a kért íjat.
Már „csak” az átadás maradt . Nem kis logisztikai egyeztetések után végül Pesten sikerült Gábornak átadni az íjat. Gábor arca kivirult, és miután kezébe kapta, el sem engedte az ajándékot.
Kedves Gábor, kívánjuk, hogy sok örömödet leld a csodálatos íjadban!
(Azért vigyázz, merre célzol!!!)

Alexandra kívánsága egy laptop volt. Hosszas várakozás után végre sikerült egy laptopot szereznünk számára.
Alexandra épp feljött Pestre a szüleivel egy mesemondó verseny eredményhirdetésére, mivel ott díjat nyert. A verseny izgalmaival eltelve még bejöttek a Csodalámpa Váci utcai „főhadiszállására”, ahol már várta Alexandrát a szép új laptop. A kicsi lány szerényen mosolyogva örült az ajándéknak.
Kedves Alexandra csodáljuk a türelmedet és reméljük sok örömödet, leled a géped használatában!
Gratulálunk a szép versenyzéshez!

Dominik kérése egy kerti hinta és csúszda volt.

Megérkezésemkor már állt a csúszda. Dominik is besegített a munkába, ö adogatta a csavarokat a szakembereknek nagyon lelkesen.

Még nagyobb lett az öröm, mikor kiderült, hogy a csúszda és a hinta mellett még mászóka is lesz. Először a csúszda rész készült el, amin Dominik azonnal csúszkálni is kezdett. A nem várt mászóka lett a legnagyobb siker.

Dominik olyan ügyes volt, nem is kellett segíteni, egyedül mászott fel és le. Amíg a munkások a hintát szerelték fel, ő addig is próbálgatta a játékokat. A hintát is nagy élménnyel vette használatba.

/ 2

Tamás egy Borsod megyei kis településen lakik. Minden álma az volt, hogy saját tulajdonába kerüljön egy laptop. Amit meg is értettünk, mert két testvére van, ami egy családnak komolyabb erőfeszítést jelent...

Akkor sem tért el a kívánságától, amikor mondtuk, hogy biztosan hosszú időbe kerül majd, hogy kívánsága teljesül.

S a türelem, mint tudjuk, rózsát terem, s néha még laptopot is! Most bizony ez történt! A Csodalámpa valóra váltotta Tamás álmát, megérte a sok hónapos, türelmes várakozás.

Mint a gyerekek többsége Tamás sem tudta, hogy milyen meglepetés vár rá.

Arca, szeme ragyogott a boldogságtól Olyan jó volt látni, mennyire örül!!

Kedves Tamás!
Mi is osztozunk az örömödben!!



A kíváság teljesítését támogatta:





Tamás nevében is köszönjük!

Meleg nyári délutánon találkoztunk egy délalföldi kis faluban Gáborral és anyukájával. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket és Gabi már izgatottan készült a nagy találkozásra. Megmutatta kiscicáit és kocsiba ülve indultunk a koncert színhelyére.
Kicsit hamarabb érkeztünk így volt időnk nézelődni a kirakodó vásárban, ami nagy élmény volt a kisfiúnak. A koncertre rengetegen várakoztak, és megtisztelve éreztük magunkat, amikor az együttes Managere soron kívül beengedett bennünket, persze ez a várakozókat felháborította, de mi büszkék voltunk kivételes helyzetünk miatt.
A fiúk már javában készültek a kezdésre, ezért elég nehéz volt őket összeterelni. E miatt csak szakaszosan tudtuk megoldani a találkozót, de végül mindenkivel sikerült néhány szót beszélnünk és fényképet készítenünk. Nagyon kedvesek voltak Gabival, megmutatták az öltözőjüket és a fellépő ruháikat. Bár Ő a végére kicsit belefáradt a sok várakozásba és fotózkodásba. Mindjárt jobb kedve lett, amikor megkapta azt a csomagot, ami az együttes ereklyéit tartalmazta. A sapkát rögtön a fejére tette és már kezdődött is a koncert.
A kisfiú minden számot kívülről fújt és együtt énekelt kedvenceivel.
Késő este értünk vissza a faluba. Gabi az úton elaludt, ami érthető volt a rengeteg élmény és történés után. Talán kicsit elcsigázott volt, de azt gondolom ez a délután egy életre szóló élményt adott számára.