Beszámolók

Renáta (16 éves, Porcsalma)

Reni egy laptopra vágyott, hogy a hosszú kezelések és otthon, a négy fal közé kényszerűen bezárva töltött idő alatt se szakadjon el a barátaitól, a külvilágtól.

Végtelenül boldog volt, amikor megkapta a várva várt gépet.

Használd egészséggel, nagylány!

Köszönjük szépen!




Szilágyi Krisztina
kívánság-koordinátor
2009.09.15.


A laptop a adománya. Remnáta nevében is köszönjük!


Károly (17 éves, Tatabánya)


Karcsi kívánsága egy laptop volt.

Egy csütörtök délután sikerült őt meglepnünk a kórházban a várva várt ajándékkal. Kiderült, hogy Karcsi már régóta gondolkodott azon, hogy mi legyen a kérése, de mindig a laptop mellett döntött.

A család minden tagja segített beüzemelni, együtt csodálkoztak rá a gyönyörű masinára.

Kívánunk hozzá sok örömet és jó egészséget ennek a nagyfiúnak!



Tomaj Ildikó
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009.07.02.

Gergő (3 éves, Nyíregyháza 5. p.)


Amikor megérkeztünk Gergőhöz és családjához Nyíregyházára, a kisfiú már nagyon-nagyon izgatott volt.

Bár a doboz nagyon nehéz volt, Gergő mégis férfiasan megragadta az egyik sarkát és már segített is cipelni be az udvarra. Amikor végre letettük, akkor pedig teljesen egyedül nekilátott a kicsomagolásnak. Végül mégis segítséget kért az édesapjától, mert sajnos apró kezei sehogyan sem boldogultak a makacs ragasztószalaggal.

Amikor készen állt a gyönyörű piros quad a bevetésre, Gergő nem késlekedett, rögtön felpattant rá.

Nekünk már csak arra kellett figyelnünk, hogy időben félreugorjunk a mosolygó "szelíd motoros" útjából.

Kedves Gergő! Azt kívánjuk Neked, hogy maradj mindig ilyen lelkes és vidám!




Palásti Ildikó
kívánság-koordinátor
Nyíregyháza, 2009. 08. 30.

Lajos (5 éves, Kunmadaras)

Lalika álma egy akkumulátoros rendőrmotor volt, mely egy kedves segítő cég, a Tara Lakópark Kft jóvoltából valóra válhatott.

A kisfiú nagyon örült az ajándéknak, egyből tett is egy-két tiszteletkört az új járgánnyal.

Használd egészséggel kicsi fiú!



Szilágyi Krisztina
kívánság-koordinátor
Debrecen, 2009.09.17.


A kíváságot a Taraliget Lakópark támogatásával teljesítettük.

Lali nevében is köszönjük!

Bálint (6 éves, Vigántpettend)


Bálint Napja



A legutóbbi beszámoló után arra gondoltam, hogy mostantól csak tényszerű írásokat fogok itt közzétenni. Aztán a történtek után kicsit átértékeltem a dolgokat.

Most gondolhatod magadban, hogy megőrültem. Miért beszélünk augusztusban Bálint napról? Elmesélem.

A Fundamenta Akadémia azt vette a fejébe, hogy havonta teljesít egy Csodalámpás kívánságot. Ez már jó ideje így megy, azonban most mégis meg kell osztanom veletek egy igazi CSODÁT. Felhívtam az édesanyát, hogy másnap érkezünk, és egy kis ajándék is lesz nálunk. Természetesen pont ugyanúgy meglepődött, mint az összes többi szülő szokott ilyenkor. Akik csak akkor hiszik el, hogy létezik még önzetlenség, amikor a gyermeknek már a kezében van a régóta várt „gyógyszer”.

Ez most mégis kicsit más volt. Az édesanya teljesen elérzékenyülve, elcsukló hangon mondta a következőket: „Ez valóban egy igazi csoda, mert Bálintnak holnap lesz a születésnapja. Nagyon nehéz volt neki elmagyarázni, hogy idén nem lesz születésnapi torta az asztalon. Ugyanis a jelenlegi helyzetünkben még ezt sem engedhetjük meg magunknak. Bálint most nagyon szomorú.”

Megnyugtattam, hogy Bálint holnaptól nem fog szomorkodni. Csak ne mondjon neki semmit, tartsuk teljesen titokban a kis akciónkat. Valóban így történt. Amikor megérkeztünk, egy igazi belevaló kis csibész fogadott bennünket. Nem sok idő telt el, amikor is elújságolta, hogy ma van a születésnapja. Valamit megsejtve, az asztalon heverő csomagra pillantott, és azt gondolta, tudja, mi van benne. Egy hordozható DVD lejátszó rejtőzött ott.

Ekkor jött a következő fordulat, amikor is közölte, hogy egy tortának nagyon tudna örülni. Nem húztam tovább az időt, kezébe nyomtam a csomagot. Nem tudom leírni, azt a mérhetetlen boldogságot, ami az arcán tükröződött. Amikor pedig meglátta, hogy mit is kapott, elkezdett ugrálni örömében. Tekintettel az állapotára ez nem volt szerencsés dolog, de nehéz lett volna visszatartani.

Gondoltam én is egy kicsit csibész leszek, és megkértem, hozzon egy mese DVD-t. Természetesen az egész család szinte egyszerre mondta, hogy nekik ilyen nincs. Már többször leírtam, hogy egy vérbeli csodalámpást nem érhetik meglepetések. Ekkor magabiztosan elővettem még egy csomagot, ami telis-tele volt jobbnál jobb klasszikus mesefilmekkel. Természetesen, mint mindig, most is eltekintettünk a „pikáccsutól”, és Songokutól…

Azonban amikor a Frakk kalandjai útjára indult a lejátszóban, egyértelművé vált számunkra, hogy indulhatunk… Bálint ugyan nem kísért ki minket, de megbocsátottunk neki, mert nagyon elfoglalt volt. Ez már csak azért is jó, mert megint sikerült egy kis emberpalánta figyelmét elterelni arról, amiről el kellett… Amiről a küldetésünk szól…

Ettől volt ez a nap Bálint napja…




Tar Zoltán, és Zámbó János kívánságkoordinátorok






Köszönjük szépen a Fundamenta Akadémia összes munkatársának, ZsuzsiNéninek, Ritának, Esztikének.

Gergő (4 éves, Nyársapáti)

Gergő 4 éves kisfiú Nyársapáton él, négy testvérével és a szüleivel. A mosolygós szöszi kisfiút hosszú hónapok óta kezelik. Kérése, hogy a frissen füvesített udvaron egy kis fajátszótér legyen, hangsúlyozottan piros csúszdával. Gergő kívánsága az Alapítvány jóvoltából és a Facucc Bt. vezetőjének köszönhetően éppen a kisfiú 4. születésnapján valósult meg. Nagy volt az öröm, amelyhez a hatalmas tejszínes epertorta is hozzájárult. A Facucc Bt. vezetője saját autóval, ingyen vállalta a szállítást, ugyanúgy mint az összeszerelést. Így Gergő már ki is próbálhatta a gyönyörű piros csúszdát és a suhanó hintát.


A szülők köszönetét az Alapítvány felé ezúton tolmácsolom.

Zsombori Erzsébet, Kakóné Andrea
Kívánságkoordinátorok
2009.07.13.

A kívánságot támogatta a DDB reklámügynökség:


Péter (18 éves, Pécs)

Csodás nap volt amikor Párizsba indultunk, az idő és a hangulatunk is remek volt!
Néhány nappal korábban beszéltem a két fiatallal arról, mit szeretnének megnézni Párizsban. Az Eiffel tornyot és a Louvre múzeumot mondták mindketten. Péter levelet is írt arról, miért akarja látni ezt a várost. Ezek alapján készültem fel az útra.
Péterrel a Keleti Pályaudvarnál találkoztunk, ahonnan együtt utaztunk a reptérre. Henriettel és édesanyjával ott találkoztunk.
A repülés kellemes volt. A reptéri busszal és metróval jutottunk el a szállodánkba a Renaissance Paris Arc de Triomphe Hotelbe. Csodálatos szállásunk volt az alapítvány támogatója révén a város szívében, közel a Diadalívhez és a Champs Elysées-hez.
Miután elhelyezkedtünk a szobáinkban sétára indultunk felfedezni a várost és vacsorázni. Második nap a Louvre-ba mentünk, és ott töltöttük a nap nagy részét. Már az elején, amikor a történelmi épületekkel körbevett üveg piramishoz értünk a két fiatal nagy izgalommal nézelődött, és egy csomó fotót készített. Nagyon örültek, hogy ott lehetnek. Majd bent is élénk érdeklődéssel néztek körül a rengeteg műalkotás között.
Késő délután még hajókirándulást tettünk a Szajnán. Szép és kényelmes nézelődést adott ez a kimerítő múzeumi séta után.
A harmadik reggel az Eiffel toronyhoz indultunk. Heni és Péter élvezte a kilátást fenntről és sok kép készült. Visszafelé az első szintről gyalog vágtunk neki az útnak. Különleges élmény volt a vasszerkezetben lépcsőzni lefelé.
Az utolsó délutánon vásárolni indultunk és sétálni, még egyszer érezni a város lüktetését. Az este befejezéséül Péterrel felmásztunk a Diadalív tetejére megcsodálni a kilátást a tizenkét sugárútra, ami onnan fut szét. Káprázatos volt!
A haza utazás reggelén a két fiatalt kicsit szomorúnak láttam, de egy kis csokoládé vásárlástól azért jobb kedvük lett. Ezután mindannyian vissza buszoztunk a reptérre és haza utaztunk sok-sok szép élménnyel gazdagodva.

Halmos Judit
kívánságkoordinátor
2009.08.31.

/ 5




Péter nevében is köszönjük a Marriott Hotel Budapest és a GlaxoSmithKline Hungary támogatását:


Henrietta (16 éves, Kecskemét)

Csodás nap volt amikor Párizsba indultunk, az idő és a hangulatunk is remek volt!
Néhány nappal korábban beszéltem a két fiatallal arról mit szeretnének megnézni Párizsban. Az Eiffel tornyot és a Louvre múzeumot mondták mindketten. Péter levelet is írt arról, miért akarja látni ezt a várost. Ezek alapján készültem fel az útra.
Péterrel a Keleti Pályaudvarnál találkoztunk, ahonnan együtt utaztunk a reptérre. Henriettel és édesanyjával ott találkoztunk.
A repülés kellemes volt. A reptéri busszal és metróval jutottunk el a szállodánkba a Renaissance Paris Arc de Triomphe hotelbe. Csodálatos szállásunk volt az alapítvány támogatója révén a város szívében, közel a Diadalívhez és a Champs Elysées-hez.
Miután elhelyezkedtünk a szobáinkban sétára indultunk felfedezni a várost és vacsorázni. Második nap a Louvre-ba mentünk és ott töltöttük a nap nagy részét. Már az elején, amikor a történelmi épületekkel körbevett üveg piramishoz értünk a két fiatal nagy izgalommal nézelődött és egy csomó fotót készített. Nagyon örültek, hogy ott lehetnek. Majd bent is élénk érdeklődéssel néztek körül a rengeteg műalkotás között.
Késő délután még hajókirándulást tettünk a Szajnán. Szép és kényelmes nézelődést adott ez a kimerítő múzeumi séta után.
A harmadik reggel Az Eiffel toronyhoz indultunk. Heni és Péter élvezte a kilátást fenntről és sok kép készült. Visszafelé az első szintről gyalog vágtunk neki az útnak. Különleges élmény volt a vasszerkezetben lépcsőzni lefelé.
Az utolsó délutánon vásárolni indultunk és sétálni, még egyszer érezni a város lüktetését. Az este befejezéséül Péterrel felmásztunk a Diadalív tetejére megcsodálni a kilátást a tizenkét sugárútra, ami onnan fut szét. Káprázatos volt!
A haza utazás reggelén a két fiatalt kicsit szomorúnak láttam, de egy kis csokoládé vásárlástól azért jobb kedvük lett. Ezután mindannyian vissza buszoztunk a reptérre és haza utaztunk sok-sok szép élménnyel gazdagodva.

Halmos Judit
kívánságkoordinátor
2009.08.31.

/ 5



Henrietta nevében is köszönjük a Marriott Hotel Budapest és a GlaxoSmithKline Hungary támogatását:


Viktória (3 éves, Hajdúnánás)


Viki kívánsága egy kerti játszótér volt csúszdával. Viki nemrég érkezett haza egy hosszú kezelésről Miskolcról, így az ajándék átadására csak most kerülhetett sor. Egy kedves felajánlónak köszönhetően – aki kérte a nyilvánosság mellőzését – gyorsan megszerveztük az átadást. Egy kedd délutáni napon megérkezett a játszótér, melyet az udvaron fel is állítottak. Viki először az ablakból szemlélte a szerelés hosszú folyamatát, miután minden játék a helyére került kijött nővérével és gyorsan kipróbálásra került az új játszótér. Viki először a hintát próbálta ki egyedül, majd csatlakozott hozzá a nővére is és együtt hintáztak. Szerencsére a játszótérhez kapott Viki csúszdát és mászókat is, így biztosan nem fognak unatkozni ezután, ha a kertben szeretnének játszani testvérével.
Kívánjuk Neked Viki, hogy érezd magad jól és játssz sokat az új kerti játszótereden.

Köszönjük a felajánlónak, hogy hozzájárult a kívánság teljesítéséhez a játék felajánlásával, a szállítás, összeszerelés megszervezésével.

Kiss Tímea
kívánságkoordinátor
2009.09.08.

.


Ottó (11 éves, Pilis)

Ottó egy háromkerekű biciklit kért a Csodalámpától.
Rövid szervezkedés után beszereztük a kért járművet és jöhetett az átadás!
A megbeszéltek szerint Ottó nem tudta, hogy jövünk. Nagy meglepetés volt számára, amikor egyszercsak megjelentünk a biciklivel.
Azonnal büszkén birtokba vette a járművét és boldogan pózolt a képhez.


Kedves Ottó kívánjuk neked, hogy használd jó egészséggel a háromkereküt!




Jahoda László
kívánságkoordinátor
2009.08.05.

A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Ottó nevében is köszönjük!

Bence (5 éves, Maglód)

Az öt éves Bence kívánsága az volt, hogy részt vehessen a gyermekek által igen kedvelt Alma együttes egyik fellépésén és ne csak hallgathassa az együttes zenélését, hanem együtt is énekeljen Buda Gáborral, az együttes vezetőjével.

Az Alma együttes megkeresésünkre nagyon készségesen és gyorsan válaszolt, így a kívánság teljesítése rövid határidőn belül, június 28-án megtörtént.

Aznap az együttes a Minimax hajón lépett fel, ahol az egész előadásról TV felvétel is készült.

Bencét már a beszállás előtt megkülönböztetett figyelemmel várták, bekísérték, és még az előadás megkezdése előtt behívták a színpadra és megkezdődött a közös éneklés.

Bence minden daluk szövegét kívülről tudja, így a közös éneklés cseppet sem jelentett számára nehézséget, sőt… A mérhetetlen nagy boldogságot még fokozta, hogy dedikált CD lemezt is kapott az együttes frissen megjelent felvételeiből.

Bencének további javulást és jó egészséget kívánunk és szeretnénk, ha nagyon sok Alma koncerten vehetne részt!




Lángh Zsófia
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009.06.28.





Gergő (5 éves, Pilisszentkereszt)


Gergő rajong a mesékért, így nem csoda, hogy akkor is önfeledten nézett egy izgalmas mesét, mikor egy kedves hölgy társaságában megérkeztem hozzá a Tűzoltó utcai Klinikára. Édesanyja többször is szólt Gergőnek , hogy látogatói vannak és bizony eltelt egy kis idő, mire a mesevilágból kiszakadva nagy csodálkozással felénk fordult, majd szófogadóan "megadta magát" a következő pillanatoknak.

Mikor elárultuk, hogy a Csodalámpától jöttünk, huncut kis mosolya elárulta: gyanítja, hogy valami olyan érdekes dolog fog történni, aminek bekövetkeztéről már régóta álmodott. Mikor Lilla néni megmutatta neki a magával hozott csomagot, Gergő apró kis kezecskéjével boldogan nyúlt a csomag után, majd a benne lévő kincset együtt bontotta ki anyával és Lilla nénivel. Előkerült a megvalósult álom: Gergő remegő kezecskéjével boldogan húzta magához a már oly régóta áhított hordozható DVD-t.

El sem akarta hinni, hogy a jövőben a hosszú kezelések után hazafelé a kocsiban már mesével múlathatja az időt.
Na, de először meg kell nézni, hogy is működik ez a csodálatos "varázsdoboz"......, apa azonnal segített megoldani a kis Gergő problémáját, rögtön beüzemelte a DVD-t, és már lehetett is nézni az ajándékba kapott mesefilmet. Ettől a perctől kezdve Gergő számára ismét megszűnt a külvilág.....tündéri mosolya elárulta, hogy piciny gyermeki lelke ismét azonosult a mesevilág figuráival. Ezt a csodálatos világot már nem akartuk tovább zavarni, halkan, búcsút intve köszöntünk el tőle.

Kicsi Gergő, tiszta szívből kívánjuk Neked, hogy még nagyon sok örömöd teljen a kapott ajándékban, ismerkedj a mesevilág csodálatos figuráival és mikor majd már nagyfiú leszel, reméljük, szívesen gondolsz arra, hogy talán a Csodalámpának is sikerült hozzájárulnia gyermekkorod bizony néha nehéz napjainak könnyebb elviseléséhez.

Köszönjük Tamás Lilla áldozatkész segítségét,

hiszen nélküle Gergő álma nem válhatott volna ilyen gyorsan valóra.





Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
2009. szeptember 01.




/ 3




Balazs (18 éves, Törökszentmiklós)

E... Balázs vagyok, 18 éves gimnazista, Szolnok megyében Törökszentmiklóson élek. A Bátortáborban a barátaim meséltek a Csodalámpa alapítványról. Sok szép mesét hallottam, miszerint ki mit kapott, volt köztük számítógép, XBOX360, Playstation stb. Gondoltam hátha segítenek nekem is.
Csak annyit szerettem volna, hogy a kemoterápia után fent maradt bordó gyulladásokat, hegeket valahogy eltüntessék az arcomról. Ez nem tartozott az alapítvány hatáskörébe, így jött az ötlet, hogy akkor jogosítvány megszerzésében segítenek.

Így is történt, egy kedves férfi felajánlotta hogy nyáron lakjak nála, míg meg nem szerzem a jogosítványom. Július elején költöztem Budakeszire Tomihoz. Két hetet voltam ott első körben, ezalatt volt, már nem emlékszem pontosan mennyi KRESZ órám, amire egy fiatal nővel Katival jártunk; egy csinos fiatal hölgy tartotta az órákat, őt Klárinak hívják. Nagyon érdekesek voltak az órái, Nagyon jól tanított.
Ezután hazautaztam, majd lementünk a Balatonhoz pihenni a barátaimmal.

A KRESZ vizsgámra augusztus 5-én került sor, Budapesten.
Nagyon izgultam, odafele megismerkedtem egy sráccal, aki szegedi orvosi egyetemre jár. Ő mesélt, milyen lesz a vizsga, mit várjak, merthogy egyszer már vizsgázott régebben, de nem folytatta s egy bizonyos idő leteltével lejárt az érvényessége. Elbeszélgettünk, majd kis idő elteltével hallottam a nevem, mondják E… Balázs.
Odaadtam a személyimet, mindent rendbe találtak, s elfoglalhattam a helyem. A vizsgáztató elmondta a szabályokat miszerint nem szabad hangoskodni, egyáltalán ne zavarjuk a többi vizsgázót. Adott pár tanácsot, majd nekikezdtünk.
55 kérdés volt, egy kérdésre 1 percnyi válaszidő, biztos sokatoknak ismerős a szituáció. Lassan keltek már fel az emberkék a számítógép elől, de nem izgultam, nem akartam a végét elkapkodni, tudtam jó lesz, készültem. Majd közeledtem a végéhez, még egy kérdés volt. „vége” Lépek tovább, megláttam felvillanni a zöld feliratot miszerint megfeleltem. Hirtelen felüvöltöttem, akaratlanul "na, erről van szó!" Emlékszem, az oktató rám szólt, "Balázs de kérem!"...
Két hibám volt, "szabad e tolatni főúton" "mekkora helyet kell hagynom az előttem lévő, s a saját járművem közt" Gyorsan felkeltem, majd az új haverommal siettem a villamoshoz. Leírhatatlan mennyire örültem neki, hatalmas teher esett le a szívemről, rohantam is barátnőmhöz elmondjam neki, közben ugye felhívtam a családtagokat, elújságoltam a nagy hírt.

Rá két héttel következett a következő vizsga, a rutin. Ismét felköltöztem Tomihoz, ekkor már ismertem a járást arrafelé. Tomi kivitt az ottani Tesco mögé, volt ott egyfajta elkerülő út kicsi forgalommal, egy ideális hely volt gyakorolni a rutinpálya előtt. Megmutatta, hogy is működik ez a nagy találmány, az autó: eleinte egyesben mentünk, s megálltunk. Majd ismét elindultunk, megálltunk. Utána következett a kettesben való vezetés, itt már gyorsabban történtek a dolgok, próbáltam figyelni, gyakoroltunk kanyarodni, figyelni kellett az irányjelzésre stb. Később hármasban s így tovább. Hazafele én vezettem a kocsit forgalomban (ezek szerint annyira rossz nem lehettem ). Tominak a reggele úgy indul, hogy elmegy az uszodába s egy órát edz, mivel hogy komoly sportúszó, van pár szép eredménye megjegyzem. Sok gyakorlás után az egyik reggel én vezethettem odáig, ami igen komoly táv, nem beszélve hogy az út városi forgalmon keresztül vezet Budapesten. Alig pár napja tanultam meg hogy működik az autó. Nagy lehetőség volt számomra megmutassam, mit tudok. Komolyabb gondjaim nem is voltak talán. Legfőbb probléma a sebességgel, s a körültekintéssel volt talán.

Majd augusztus 27-én került sor a rutin vizsgára, tételt húztam. Műszakival kezdtem. Mesélnem kellett mit ellenőrzök az autómon elindulás előtt, hát elmeséltem. Egy hibám volt talán, vagyis ami megmaradt bennem, kérdezte a vizsgabiztos, honnan tudom hogy ég a távolsági fényszóró, mondtam megnézem elől. Kérdezte s máshogy hogy tudok megbizonyosodni róla, mondom a műszerfalon van egy zöld LED, miszerint ég. S majd kiderült hogy nem zöld, hanem kék :D Jól van mondom. "Nagyobb hibám se legyen." Majd jöttek a gyakorlati feladatok, le kellett parkolnom, gyorsulnom, s kapuból kanyarba kiállni. Pár kisebb hibával teljesítettem a feladatokat, sikeresen zártam a vizsgát. Megkaptam a kis könyvecskémet, forgalmi vizsgámra az őszi szünetben kerül sor.

Ezúton is szeretném megköszönni a Csodalámpa alapítványnak, hogy lehetővé tették számomra hogy lehessen saját jogosítványom. Köszönöm szépen!

Balázs

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak és diákjainak, hogy támogatták Balázs kívánságának teljesítését.


Szilveszter (14 éves, Bátaszék)



Amikor kocsival megérkeztünk Bátaszékre, a város egyik kis utcájában álló házhoz, egy 9. osztályos nagyfiú jött elénk.


- Emlékszel még, mit kértél a Csodalámpától?


Mire zavartan azt válaszolta:


- Igen, egy LCD tévét…


Nagy volt a boldogság, amikor meglátta az LCD televíziót, aminek nemcsak a fiú, hanem a testvérei is örültek. Szilveszter mindjárt kicsomagolta és üzembe is helyezte a TV-t. Amíg ott voltunk, megtudtuk, hogy komoly céllal kezdte meg gimnáziumi éveit, és annak elvégzése után jogi tanulmányokat szeretne folytatni.

Sok sikert kívánunk Szilveszternek és váltsa valóra kitűzött céljait!


/ 3






Bezdánné Végh Tünde és Szabó László
kívánság-koordinátorok
Bátaszék, 2009.09.02.



A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Szilveszter nevében is köszönjük!




Kedves Csodalámpa!

Szeretném megköszönni az LCD tévét, amit maguktól kaptam! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg kapom!

Köszönöm, hogy ezzel is vidámabbá tették a napjaimat.

:::::::::::::::Szilveszter


(15 éves, Hódmezővásárhely)


Vivien egy hiper-szuper érintőképernyős Nokia 5800 mobil telefonra vágyott, de nagyon.

Július 16-án egy gyönyörű verőfényes napon Vivien álma beteljesült. Nyitáskor már a T-Mobile üzlet ajtajában toporogtunk, és az első vevők között mi is ott voltunk.

Népes tábor kísérte Vivit ezen a nagy napon: anyukája, öccse, húga, én és a kislányom.

Boldogan sorolta, mit tud az Ő csodatelefonja: 3,2 megapixeles kamerája van, profi képeket tud majd vele készíteni, sztereó zenelejátszója van, hallgathatja majd a jobbnál jobb zenéket, a memóriája meg hatalmas.

Elégedetten csodálta új telefonját, ami reméljük, bearanyozza napjait. Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak, hogy ilyen szép ajándékkal lepte meg betegünket!




Tatár Ágnes
kívánságkoordinátor
Szeged, 2009. július 16.

Patrik (9 éves, Elek)


Elérkezett a nagy nap, pontban éjfélkor indultunk Szegedről. Útközben Patrik százszor megkérdezte: mikor érünk már oda?
A maradék időben aludt.

Délután 2-kor megérkeztünk Zuljanába, nyaralásunk színhelyére. A hosszú út összetört bennünket, de a tenger látványa mindenre gyógyír volt. Szerencsésen megtaláltuk Cseh Attilát, a búvároktatót, aki megmutatta szállásunkat, és bemutatta a falut. Elfoglaltuk szállásunkat, majd első utunk a tengerhez vezetett.

Patrik szinte egész héten végig a vízben volt! Néhány percet a parton töltött, de azt is csak anyukája hosszas könyörgésére: Patrik gyere már ki a vízből, már lila a szád. Na ez a mondat elhangzott néhányszor a héten. Még jó, hogy négyen voltunk felnőttek, így is nehezen bírtuk az iramot Patrikkal. A vízben ugrálni, futni, Patrikot dobálni, labdázni...

A búvároktatóval gyorsan összebarátkozott. A merülés előtt már több mint egy órával mentünk Attilához búvárruhát próbálni. Mint mondta Attila, az előkészületek nagyon fontosak, hiszen attól függ a merülés sikere. Sőt a merülés után is vannak feladatok: ki kell mosni a ruhákat, rendbe kell tenni a felszerelést.
Vidám pillanatokat okozott, mikor Attila szó szerint belerázta Patrikot a ruhájába. Mikor Patrik fekete ládája már teli volt a merüléshez szükséges eszközökkel, indultunk a hajóhoz. A három hajóút közül a legemlékezetesebb az volt, amikor úgy hullámzott a tenger, hogy kétséges volt egyáltalán elindulunk-e. De a bátor hajóskaptánynak köszönhetően mégiscsak elindultunk, és élveztük ahogy ide-oda billegett a hajó. Erősen kellett kapaszkodnunk, nehogy kiessünk.

Elérkezett Patrik nagy pillanata: hátára tették a palackot és óvatosan ereszkedett be a tengerbe. Attila már nyújtotta is felé a kezét,erre megszólalt Patrik: Most ki fog kit? Izgatottan figyeltük, ahogy lassan eltűnnek a vízben. Még pár pillanatig láttuk őket, utána már csak sejtettük, hogy merre járhatnak. 20 perc után láttuk meg újra őket.

Miközben anyukája segített levenni a ruhát és szárazra dörgölte, Patrik boldogan mesélt. Hoztak egy hálót, kagylókkal, sünnel majd jó lesz emléknek. Patrik bármikor ránéz, majd emlékszik erre a csodás élményre. Attila mesélte: Patrik mindig egyre mélyebbre törekedett, ő meg nem győzte visszafogni. Patrik engedte ki a mellényt, Attila nem győzte felfújni. Mindig lefelé nézett, meg kellett kopogtatni a szemüvegét, hogy rá figyeljen. Minden határt átléptek: 7,2 m mélyre merültek!

A tengerben is készítettek fényképeket, hogy ezt a csodát velünk is meg tudják osztani. A második merülés már egészen más volt, mert már nem izgult senki. A harmadik merülésre csak apukája kísérte el, mert annyi búvár volt a hajón, hogy mi kiszorultunk. A parton maradtunk, és integettünk az egyre távolodó búvároknak.

Egy teljes napot töltöttünk el a tőlünk 80km-re fekvő Dubrovnikban. Sétáltunk a középkori hangulatot idéző várban, megnéztük a kikötőt, megkóstoltuk a helyi jellegzetes ételeket, italokat. Bár a város lenyűgöző volt, Patrik csak a tengerbe vágyott. Este 6-kor indultunk vissza, addigra már mindenki kellemesen elfáradt a nagy kirándulásban. A hét nagyon gyorsan elrepült, de az emléke örökre a szívünkbe ivódott.




Köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak és Cseh Attilának ezt a felejthetetlen élményt!





/ 6




Tatár Ágnes
kívánság-koordinátor
Szeged, 2009.aug.27.

Kata (3 éves, Vác)

Ahogy nagymamája megsúgta, Kata már most sokat "segít" anyukájának a konyhában, a saját edénykéivel nagyon szeret sütni-főzni.

Amikor 2009.07.21. napján a Csodalámpától megkapta hozzá "álomkonyháját", kicsit szégyenlősen, de nagyon boldogan vette át az ajándékot anyukája és a pár hónapos kistestvére, Nóri társaságában.

Mindjárt elújságolta, hogy tejbegrízt fog főzni és csokitortával lepi meg Nórit.

Mivel épp kontrollra vártak a kórházban, nagyon remélem, hogy ezzel az ajándékkal sikerült egy kicsit elterelni Kata figyelmét a betegségéről és segíteni mielőbbi gyógyulását.


Kocsárdy Nóra
kívánság-koordinátor
2009.07.21.

Tisztelt Alapítvány!

Nagyon köszönjük a kiskonyhát, Kata azóta sem bír betelni vele, nagyon rajong érte, amikor éppen otthon vagyunk, és nem kórházban.

További jó munkát kívánunk Önöknek! Azóta terjesztjük az ismerettségi körünkben, hogy ismerünk egy alapítványt, ahova érdemes adakozni.

Üdvözlettel:

****** Adrienn

Alexandra (11 éves, Budapest)

Alexandra szép, szőke kislány, aki édesanyjával és nővérével él együtt. Egy csendesebb, békésebb világba menekültek, egy másik sötét és zajos világból.

Nagy álma egy rózsaszín vagy piros MP4 lejátszó volt, amelyet egy rendszeresen segítő kedves támogató jóvoltából sikerült beszerezni.

Bár jöttünk nem volt meglepetés, a sötétpiros színű zenelejátszó látványa megtette a hatását. Örömmel teli felkiáltás hagyta el a kislány ajkát és egy igazi, meleg, hálával teli öleléssel mondott némán köszönetet nekünk.

A barna hajú nagylány rögtön megígérte, hogy segít a kicsinek a feltöltésekben, hogy minél hamarabb használni tudja.

Nagyon jól éreztük magunkat náluk, ahol éreztük, hogy az összetartás és a szeretet a legerősebb hatalom.

Alexandra, használd sokáig és örömmel a kis szerkezetet, hozzon neked sok boldog, gondtalan percet!




A kívánság Dr.Tesics György és azAAA Klinikák Dent Kft. támogatásával teljesült.Köszönjük!






Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009. augusztus. 06.

József ( 11 éves, Tiszafüred)

Azon a júliusi forró nyári napon, hat kíváncsi szempár szegeződött ránk, amikor kocsival megérkeztünk a Tisza melletti város egyik kis utcájában álló házhoz.
Egy komoly ötödik osztályos nagyfiúhoz intéztem a kérdést:



- Emlékszel mit kértél a Csodalámpától?-, mire kicsit szégyenlősen és zavartan azt válaszolta,

- Igen, egy tévét..



De nem is akármilyet, hanem egy nagyképernyőst szeretett volna. Egy kedves támogató jóvoltából sikerült közösen elvinni a családhoz, Józsi kívánságát. Óriási volt a boldogság, amikor meglátták a televíziót, aminek nemcsak a kisfiú, hanem a két húgocskája is örült. Apuka vállalta a beállítás feladatát, aminek sajnos mi már nem lehettünk tanúi.



A kis idő alatt amíg ott voltunk, megtudtuk hogy komoly életcélokkal rendelkezik a kisfiú, szakács szeretnek lenni egy budapesti hotelben. Nem véletlenül éppen ezért már most szívesen segít édesanyjának a főzésben. .
Búcsúzásul még megkérdezte, hogy mit főzzön, ha nagykorában vendégül lát minket, ennek megválaszolására kértünk egy kis gondolkodási időt.



Kívánom, hogy Józsinak így teljesüljön minden álma, ahogyan a televíziót megkapta!

Mocsonoky Andrea
kívánság-koordinátor
2009.július 28.

Noémi (6 éves, Csökmő)

Noémi kívánsága egy hordozható DVD lejátszó volt.
Nagyon örült neki, hogy ilyen hamar sikerült teljesítenünk a kérését, mert így bárhol és bármikor nézheti a kedvenc mesefilmjeit.
Bár félénk volt és nem is nagyon mert megszólalni, de a szeme csillogása mindent elárult.
A DVD lejátszót közösen beüzemeltük és már izgulhattunk is Blinky Bill kalandjain!


Kedves Noémi! Remélem, hogy sok örömet okoz majd Neked az ajándékunk.



Palásti Ildikó
kívánságkoordinátor
2009.08.12.




A kívánságot a támogatásásval teljesítettük. Noémi nevében is köszönjük!

Archive


Log in