Szeretett volna könnyen kommunikálni az osztálytársaival, ismerőseivel, s ezért nagyon örült volna egy laptopnak.

A kívánsága gyorsan teljesült!
Réka egy laptop boldog tulajdonosa lett!!

Kedves Réka!
Sok örömet kívánok a laptopodhoz!

/ 2

Diana és nagymamája Zalából, Petrikeresztúrról jöttek Pécsre a Gyermek Klinikára ellenőrzésre.

Minden alkalommal nagyon várta a laptopot, mivel még tavasszal kaptuk meg a kérését, de türelmes volt, nem sürgette. Talán épp ezért lepődött meg a mai ajándék átadásnál, mert pont ma nem is gondolt rá...
Mesélte, hogy az iskolában is használnak számítógépet és most már ő is tud otthon a saját gépén gyakorolni és a tanulásban is segítségére lesz. És ha már a vizsgálatra várniuk kellett egy ideig, mindjárt használatba is vette a gépet.

Diána és nevében mi is köszönjük a az adományozónknak a remek gépet.

Kinga nagy vágya az „Operaház Fantomja” c. előadás megtekintése volt.

Régóta szereti a musicaleket, így pontosan tudta, hogy nagyon sok színvonalas előadás van a fővárosban. Barátaitól, ismerőseitől olyan sok jót hallott a "Fantomról", hogy szinte magától értetődő volt, hogy ezt a musicalt választotta.

Nagy izgalommal készültünk az előadásra, hiszen szerettük volna az előadáson túl is meglepni valamivel, ami nehezen elérhető egy „közönséges” színházlátogató számára. Ezért is találtuk ki a színház vezetőségével, hogy miután legördül a függöny, Kinga mindhárom főszereplővel találkozik a színpadon.

Kinga és családja nagyon élvezte az előadást, nem csoda, hiszen az igazgatói páholyból nézhettük végig. A szünetben még frissítő és finomság is került, hogy újult erővel térhessük vissza a második felvonásra.

A szűnni nem akaró tapsvihart követően Mahó Andrea már rutinosan fogadott minket, hiszen 8 évvel ezelőtt Gábornak is ez volt a vágya, így már ismerte a Csodalámpát.
Emlékül elhoztuk a művésznőnek az akkori beszámoló másolatát, persze Raoul és a Fantom sem maradt emlék nélkül. A Szamos Cukrászda ügyes kezű cukrászainak hála mindhármuknak átadhattuk a maszk marcipánból készült változatát egy-egy szál rózsával. Kinga sem maradt ajándék nélkül, a színház ajándékaként a "Fantom" eredeti maszkját vihette haza emlékül.

/ 4

Biztosak vagyunk abban, hogy ez a szép este tovább erősíti Kingát a gyógyulás felé vezető úton és örökre színházrajongóvá teszi.

Bence nagyon szereti a meséket, szívesen néz mesefilmeket, na de a Thomas mesék...., az valami egészen más, azok IGAZI mesék!
A kis Bence huncut mosollyal vallotta be a dzsinnek, ha neki lenne egy saját "kis mozija", akkor éjjel-nappal mesefilmeket nézne, soha-de soha nem unná meg őket, hisz mesét nézni és hallgatni a legjobb dolog a világon.
A dzsinnek nem kellett sokáig törnie a kobakját, milyen kis saját mozira is gondolt Bence? Hipp-hopp megkezdődött a lázas keresgélés egy DVD lejátszó után, hogy a mesék mihamarabb megelevenedhessenek a kisfiú számára.
A szorgos munkában nagy segítségünkre volt egy nagyon kedves támogatónk, Mária, aki őszinte örömmel ajánlotta fel, hogy Bence nagy álmát valóra váltja.

Azt hiszem a megfelelő időpontban érkeztünk a Tűzoltó utcai Klinikára, hisz a kis Bence éppen túl volt egy csúnya szurin és bár már piciny kezecskéjével látszólag vidáman tologatta kedvenc kis autóit és mozdonyait, érezhetően szüksége volt egy komoly "vígaszdíjra".

/ 3

Mikor odaléptünk hozzá és kiderült, hogy a Csodalámpa dzsinnje küldött minket, azonnal sejtette, hogy valami nagy dolog fog történni: Marika egymás után vette ki a csomagból a kincseket, kibújtak a természetesen elsősorban Thomas és barátairól szóló mesefilmek és aztán a dzsinn elővarázsolta Bence titkos álmát, a saját mozit, azaz a vágyva-vágyott DVD lejátszót.
A picurka fiúcska azt sem tudta örömében, hova nézzen, mit is simogasson meg, mamájának és a nagyinak felváltva mutogatta a sok gyönyörűséget, Marika arcára sok-sok igazi, hangos-cuppanós puszit nyomott, huncut szemecskéje pedig elárulta gondolatait: most aztán annyi ideig nézhetem a meséket, ameddig én akarom, sőt ha kedvem tarja, megállítom a filmet és elbeszégetek majd szeretett kis mesefiguráimmal, megoszthatom velük minden titkomat.

Hagytuk, hogy Bence önfeledten örüljön a sok csodának, majd lassan elbúczúztunk és a kijárat felé menve bizony nem tudtuk eldönteni, ki örült jobban az elmúlt percekben, a kis Bence az ajándéknak vagy Mária és én, akik részesei lehettünk a kisfiú maradéktalan boldogságának.

Kívánjuk Neked kicsi Bence, hogy nagyon sok örömöd legyen a kapott ajándékban.

Külön szeretnénk köszönetet mondani Holybáné Pédl Mária támogatónknak, hisz szeretetteljes segítsége nélkül Bence álma talán még sokáig csak álom maradt volna.

Fanni nagyon kedves és szép nagylány. Álma egy nemzetközi filmforgatáson való részvétel volt, hiszen felnőttként ő is a „filmszakmában” szeretne dolgozni. Erre jó esélye is van, hiszen már most is sok mindent tud a filmekről és a média világáról, két nyelven is beszél, angolul és németül.
Kérésünkre leírta angol nyelven, miért is ez a kívánsága és mit is szeretne látni.

Szüleivel "összeesküdve" sikerült meglepnünk őt, hiszen nem tudta, miért is randevúzunk kedd délelőtt Miskolc határában és miért is utazunk Kassára. Eredeti indokként azt mondták szülei, hogy tudni szeretnénk néhány részletet a kívánságot illetően, hogy megszervezhessünk egy ilyen látogatást.
Persze, amikor megérkeztünk Kassára, elárultuk neki, hogy a finom ebédet követően találkozhat "Az idők végezetéig" c. film producerével, Howard Ellis úrral, aki végszóra érkezett két kedves kollegájával.

Ők megismerve a nagylányt, elárulták neki, hogy sok meglepetés várja, találkozhat a szereplők egy részével, a gyártásvezetővel, sok, sok "bennfentes" filmes kollegával, láthatja a statisztákat munka közben, megismerheti a munkafolyamat nagy részét, találkozhat a sminkesekkel és ruhatervezőkkel és szinte bármit kívánhat.

Természetesen Fanni először átadta kedves levelét Ellis úrnak, amiben precízen leírta, mi minden érdekli, megköszönte neki a segítséget és kérdésére, mi is érdekli csak annyit mondott: "Minden." Így azután rögtön útnak is indultunk.

Legelőször a Szent Katalin templomot néztük meg. Itt hosszan időztünk az egyik jelenet forgatásánál: a statisztáknak az volt a feladatuk, hogy a híd leszakadását követően (ezt más helyszínen vették fel) a sebesülteket ápolják és lássák el, persze a sebesültek egy részét is ők játszották. Folyamatosan vízzel locsolták őket, hiszen a „folyóból” húzták ki őket, sebeket maszkíroztak arcukra, karjukra, néhány mondatos szerepet gyakoroltak. Közel 200 voltak...
Fannit szemmel láthatóan elvarázsolta a forgatás és a sok, sok információ, amit kaptunk ki mit miért és hogyan kell hogy megoldjon, kinek miért és főleg hol kell ugrásra készen állnia, honnan kell a sminkesnek egy kis „sarat” keríteni a jelenet kulcs szereplőinek az arcára vagy kinek, hogy kell sírnia.
A jelenet beállítását, rögzítését követően a helyszínt kívülről is megnéztük, a melegedő és ebéd sátorban találkoztunk néhány tucat statisztával is.

/ 7

Legnagyobb meglepetésünkre a színészek között a a Harry Potter filmekből jól ismert Argus Filch úrba, Hogwarts rosszkedvű gondokába botlottunk, akit a filmekben David Bradley úr alakított... Bradley úr mosolyogva állt modellt nekünk egy fénykép erejéig. És még azt mondják, nem tudunk varázsolni…

Ezután a sminkes szobákat, öltözőket néztük meg, meglátogathattuk az irodaként szolgáló lakókocsikat is. Fannit kisminkelték, sőt hivatalos, fényképes belépőt is kapott a filmforgatási helyszínre. Mindenütt mindenki örömmel fogadott minket és türelmesen, lelkesen válaszolt Fanni kérdéseire.

Az órák gyorsan elrepültek, így kis pihenés gyanánt betértünk egy forró csokoládéra egy közeli cukrászdába.

Fanni újult erővel vetette be magát az uzsonna után a filmes forgatagba, újra visszasétált a templomhoz és "ellenőrizte" hol is tart a munka. Emlékként egy kis pénzérmét is kapott.

Késő délután fáradtan, de boldogan mondtunk köszönetet és búcsút a filmes stáb tagjainak és főként Howard Ellis úrnak, akinek segítsége, kedvessége nélkül nem tudtuk volna így valóra váltani Fanni álmát... Nem kis dolog egy nemzetközi filmforgatáson részt venni.

Kívánjuk, hogy mielőbbi gyógyulását követően, pár év múlva már kollegaként térhessen vissza Fanni a filmes szakmába.

A sok segítséget köszönjük Howard Ellis úrnak és kedves kollegáinak, valamint Kocsis Máriának, a Budapest Marriott Hotel munkatársának, kinek kedvessége, támogatása nélkül nem ismerhettük volna meg Ellis urat.

Timikéhez éppen egyszerre érkeztünk az ajándékát szállító emberekkel. Apuka jött elénk, és mutatta, hogy hol legyen felállítva a torony és a csúszda.

Miközben az emberek a játék részeit pakolták az autóról, előbújt a házból Timike és kishúga is anyukájával. Először csak félénken, később annál felszabadultabban szaladgált, nevetgélt körülöttünk a két gyerek. Kíváncsian nézték és várták, hogy vajon mi épül itt az udvaron.

Amint felépült a torony, már ki is próbálták. Még a létra nem volt ott, de nekik már feltétlen fel kellett mászniuk. Apukájuk segítségével ez sikerült is. Később a létrát, majd a csúszdát húzták-vonták testvérével és vitték a bácsiknak, akiknek ilyen szorgalmas segítőkkel sikerült hamar összeszerelni a kerti játékot.

A két kislány rögtön birtokba is vette az építményt. Csúsztak a csúszdán hason, háton, ülve, ahogy éppen sikerült. Boldog, örömteli kacagásuk betöltötte szívünket, lelkünket.

/ 3

/ 2

/ 3

/ 2

Heléna szülei a házuk előtt vártak bennünket. A kislány nem sejtette, hogy miért megyünk, csak annyit tudott, hogy a kórházból meglátogatja valaki.

Kíváncsian nézett ránk, mert mi még sohasem találkoztunk. Amikor elmondtuk, hogy miért is vagyunk ott, kicsit feloldódott és várakozóan nézte, hogy mi minden kerül elő a dobozokból.

Közben meg már ki is gondolta, hogy hova tegyük a számítógépet, amit vittünk. Ragyogott a boldogságtól, ahogy összeállt a gép. Kistestvére is örömmel táncolt körülöttünk.

Az egész család együtt örült Heléna ajándékának.

Dominik szívesen pihen kinn a levegőn, ezért kért a Csodalámpától egy hintaágyat.

Reméljük, ez az alkalmatosság sok örömet, kellemes percet szerez majd a kisfiúnak

Egy gyermek öröme minket felnőtteket is örömre késztet. Ez különösen érvényes, amikor egy beteg gyermeket látunk örülni.

Luca szinte el sem akarta hinni, amikor a kórházból megérkezett, hogy az udvarukon egy játszótér van, ami az övé. Először csak körbejárta, majd azonnal birtokba is vette és mindent kipróbált rajta.

Jó volt látni, hogy elfeledve minden problémát a felhőtlen játéknak adta át magát a kislány.