Viktória (5 éves, Kistótfalu)


Viki a betegsége miatt nagyon sok időt töltött a klinikán. Nagyon változó volt a kedve, hangulata, de inkább rossz volt. Kérdéses volt az is, hogy mikor mehet haza és karácsonykor vajon otthon lehet-e.

Már jó ideje, hogy beszéltünk a kívánságáról. Akkor nagyon fel volt dobva és este mikor a család többi tagjával beszélt telefonon már fel is vette a rendeléseket, hogy kinek mit főzzön, süssön majd az új konyhájában. Mondtam neki, hogy az lehet, hogy nem lesz meg olyan hamar.

Egy ideig nem is beszéltünk róla,nagy erővel csak azon dolgoztunk,hogy jobb legyen az állapota. Néha megemlítettem, hogy jó lenne már az a kis konyha és, hogy mit lehetne készíteni benne. Ekkor azért partner volt akármilyen lehangolt is volt előtte.
Elkezdtük hát nagyobb erővel "dörzsölni"a csodalámpát.

Aztán egyszercsak sikerült a Havervagy baráti társasága segítségével megvenni Viki nagy vágyát a "Party"elektromos babakonyhát.
A kislány állapota is jól alakult és a kezelés után haza is mehetett. Éppen karácsony, szenteste előtti nap volt és már késő délután lett, amikor hazaértek.

Nem sokkal később mi is megérkeztünk az aprócska házhoz, ahol anyuka már jött is ki elénk. A hatalmas dobozzal a kezünkben tessékelt be bennünket, ahol három kisgyerek nézett ránk csodálkozó tekintettel. Viki volt és két kistestvére.
Elöször a kislány csak nézett meglepetten és meg sem szólalt, de ez talán csak a pillanat töredéke volt. Aztán munkához is láttunk. Sok kis pici szorgos kezecske is segítségünkre volt, meg persze apuka, aki szintén nem sokkal előttünk ért haza hosszú napok után, amit a munkája miatt kellett a családtól távol töltenie. Együtt volt végre a család.

/ 6



Amikor kibontottuk a dobozt, hát kicsit megijedtünk, mert millió darabban volt az egész konyha. Nekiláttunk a hatalmas kíhivásnak és próbáltuk összeszerelni. Később szerencsére egy útmutató is előkerült igy kicsit könnyebbnek tűnt a szerelés. A nagy munka leginkább az apának jutott, aki nagy türelemmel és szeretettel szerelte és közben terelgette a gyermekeket.
Mi kicsomagoltuk a tartozékokat meg az edényeket, természetesen ki is próbáltuk őket a gyerekekkel. Ők is nagyon igyekeztek az apuka segítségére lenni. (na, ez persze nem mindig sikerült tökéletesen...) Rá kellett jönnünk arra is, hogy a mikro, az óra,a telefon, a tűzhely és még egy csomó dolog elemmel működik, de nekünk nem volt egy darab sem. Ez sem keserített el azonban senkit, mert anya mondta, hogy majd reggel vesz a boltban. Hiszen így is nagyon érdekes volt és még rengeteg szerelnivaló volt rajta. Esteledett már, de még volt mit szerelni a konyhán, pedig időközben apukának lett még egy felnőtt segítőtársa. A gyerekek sürögtek-forogtak és teljesen lekötötte őket a munka. Viki nagy szeretettel megengedte testvéreinek is, hogy kipróbáljanak mindent, persze ami már kész volt. Nagyon jó volt a hangulat és ezt az idilli családi szerelést nem is akartuk tovább zavarni. Elbúcsúztunk. Viki csak úgy ragyogott, pedig nagyon fáradt és náthás volt.

Reméljük már teljesen elkészült azóta új konyhája és az ünnepi ételeket ő is elkészíthette rajta testvéreinek és babáinak.

Köszönjük a Havervagy "haverjainak és haverináinak" ezt a nagyszerü felajánlást,
mely megszépíti egy súlyos betegséggel küzdő kislány mindennapjait.

Szabó László és Végh Tünde
kívánság koordinátorok
Kistótfalu, 2011.12.23.

Belépés