Balázs a számára idegen emberek között, idegen környezetben nem nagyon akar kommunikálni. Nem veszi fel a szemkontaktust, inkább magába zárkózik, látszik rajta, hogy nem igen akar új ismeretséget kötni. Azt is édesanyja tolmácsolta, hogy mit szeretne kérni a Csodalámpától. Amikor már második alkalommal találkoztam Balázskával és családjával, azért már barátságosabban fogadta közeledésemet.

Amikor előkerült az első legós doboz, nagyon meglepődött. Anyukájára pillantott, és megkérdezte, hogy ez a legó kié? Anyukája mondta, hogy ő nem tudja, kérdezze meg tőlem. És akkor megtört a „jég!” Balázs nekem is feltette azt a kérdést, amit az édesanyjának. És én mosolyogva válaszoltam neki, hogy az övé!

Abban a pillanatban Balázs arca teljesen megváltozott. Az addig félénk fiúcska szinte kinyílt, mint egy virág! Tekintete ragyogott. Arca kipirult, és folyamatosan mosolygott. És aztán előkerült a második, majd a harmadik, negyedik, és a kis zacskós legó is a hatalmas dobozból, amiben a futár hozta. Balázs legszívesebben azonnal elkezdte volna összerakni a kedvenc legó sárkányát, de belátta, hogy azért otthon sokkal kényelmesebb lesz megbirkózni a feladattal.

Balázs édesanyja szemében az örömkönnyekkel köszönte meg, azt a varázslatot, amit a Csodalámpa tett a kisfiával. Mert az anyuka régen látta már ilyen boldogan, mosolygósan gyermekét, mint amikor megkapta a már olyan régen áhított legókat. És én, mint édesanya tudom, hogy egy szülő akkor a legboldogabb, ha gyermekét boldognak látja!

Kedves Balázs!
Boldogság volt átadni számodra a legókat, és kívánom, hogy az alkotás öröme nagyon sokáig tartson!


Köszönjük a Prologis Hungary Management Kft. támogatását, segítségükkel teljesíthettük a kisfiú kívánságát!