Gyula nagyon csendes fiú, soha sem kérdezgette tőlem, mikor teljesül már a kívánsága.

Nagyon meglepődött, amikor megkérdeztem tőle, meddig marad, mert szeretnék Vele beszélgetni.

Amikor visszatértem, már elmosolyodott, mert a nagy dobozt nem sikerült a hátam
mögé eldugni, így rögtön sejtette, miről is szeretnék „beszélni vele”.

Ugyanazzal a kedves mosollyal az arcán, csendben nyitotta ki a dobozt,amikor
meglátta a laptopot, felnézett és csak annyit mondott: Köszönöm szépen!
Ne nekem, válaszoltam, hanem a támogatóknak és a Csodalámpának köszönd!