Dóra ( 7 éves, Budapest )

„ Egy forró nyári reggel találkoztunk Dórival az Állatkert bejáratánál, akit anyukája és nagymamája is elkísért, hogy régóta várt, különleges élményeket szerezzen az állatokkal. Az Állatkert Alapítvány képviselői és az állat-gondozók nagyon kedvesen fogadták Dórit, és a program során rengeteg érdekes dolgot meséltek a kis csoportunknak. Dóri nagyon hamar „feloldódott” a barátságos emberek és állatok közelében. A tevék etetése még egy picit félelmetes volt számára, de a tapírok és alpakák között minden félelme elszállt. A Szufi nevű tapír hátáról is megnézte a világot, és elképesztő hamar barátságot kötött Gézával, a fiú-tapírral. A látogatók sóvárogva nézték, ahogy eteti, simogatja ezeket a különleges állatokat. Nem tudhatták, hogy ez egy kiváltságos nap a kislány számára. Fáradhatatlanul kérdezett, minden percét élvezte a körútnak. A póni hátán először félénken, aztán nagyon bátran egyedül tette meg a séta-köröket, imádta a kis póni csikót. „Anya, ez tényleg egy csodanap! El sem fogják hinni az ovis társaim, ha majd elmesélem.”


Egész évben jöhetnek majd meglátogatni kis „állat-barátait” az új bérletek segítségével, köszönhetően egy önzetlen támogatónk, Jónás Gergő felajánlásának.


Köszönjük az támogatását!




Kicsi Dorka, kísérjen és segítsen egészségesen utadon ez a szép nap, a sok élmény! Köszönet érte minden felnőttnek, aki hozzásegített!”

Benkóczy Márta
kívánság-koordinátor
Budapest, 2010. június 10.






/ 3



Kedves Csodalámpa!

„A gyerek olyan, mint a víz,
csupa áttetsző tisztaság.
Ha szeretjük, tiszták leszünk mi is,
lénye lényünket mossa át.”
/Ismail Uyaroglu/

Pedagógusként abban a szerencsében részesülhettem, hogy folyamatosan gyermekek közt lehettem, és közvetlenül tanulhattam életszeretetükből, vidámságukból, szemléletmódjukból és tisztaságukból. A saját gyermek ehhez még többet hozzáad.
Dorka születésével e csodával együtt más is beköltözött az életünkbe. Szívműtétek, kórházi kezelések sora után értékes tudás birtokosai lettünk. Ami addig természetes volt, az ma már Érték. Ami addig teher volt, az ma már Érték. Örülök minden új napnak, mert mindegyik újabb esély a boldog napra.
Ilyen Boldog Nap volt életünkben 2010. június 10-e is.
Dorka lányom mindig nagyon szerette az állatokat, így természetesen a kívánsága is ehhez kapcsolódott: állatokat etetni, simogatni, vagyis az állatkertben közvetlen kapcsolatba kerülni az állatokkal, bemenni oda, ahová csak a gondozók járhatnak.
És lám megtörtént a csoda: Csiribí-csiribá óhaját-sóhaját teljesítette a Csodalámpa Dzsinnje! Fantasztikus, megható élmény volt látni az örömét! Lelkes szavai a mosoly mellett még könnyeket is csaltak a szemünkbe: „Ha én ezt az oviban elmesélem!”, „Ezt nem fogják elhinni az oviban!”, „Ezt soha nem felejtem el!”, „Ez a legszebb napom!”, „Ez a legjobb, ami eddig történt velem!” .


Igazi csapatmunka volt, hogy Dorka óhaja-sóhaja valósággá vált.
Nagyon köszönjük Veres Erzsébetnek, a Gyermekszív Központ szociális munkásának, Benkóczy Péternének, Mártának, a Csodalámpa Alapítvány kívánság-koordinátorának, Sebestyén Zsoltnak, az Állatkerti Alapítvány titkárának, Domonkos Zoltánnak, a tapírok szakértőjének, hogy igazi Csodalámpa Dzsinnként varázslatot hoztak az életünkbe! Nagyon köszönjük Jónás Gergő Úrnak, aki támogatásával lehetővé tette, hogy ezt az élményt még többször megismételhessük.


Tiszta szívvel hiszem, ha szeretjük a gyermekeket mi is tiszták leszünk tőlük, és még inkább hiszem, ha valaki ilyen nehéz helyzetben lévő gyermekeket szeret, és velük, értük éli az életének akár csak egy darabkáját is az kristálytiszta lesz tőlük.


Mindenkinek kívánok egészséget, boldogságot, vidámságot, kitartást és hitet!

×××××××××× Ágota, Dorka édesanyja

Archívum


Belépés