Tamás (14 éves, Érd)


Tamás már komoly fiatalember, akivel még nyáron beszélgettem vágyairól, "Mi leszek, ha nagy leszek" terveiről és így derült ki, hogy a nagyfiúnak van egy titkos álma: amatőr hangtechnikusként minden vágya, hogy otthoni kis kuckójában saját zenei birodalmat hozzon létre, ebből pedig már csak a megfelelő hangfalak és a hangerősítő hiányoztak.

Akkor még nem is gondoltuk, hogy a csodalámpa dzsinnjére milyen kemény feladat vár, hiszen kiderült, hogy Tamás már meglévő berendezéseihez csak meghatározott típusú és erősségű hangfalakat lehet csatlakoztatni. Így aztán forródróton értekezett a két szakember - a hangszerbolt eladója és Tamás - míg végül sikerült a megfelelő kombinációt megtalálni. Persze Tamás álmodni sem merte volna, hogy a telefonos egyeztetés után szinte azonnal teljesül is a kívánsága, hiszen "álságos" módon félrevezettük és azt mondtuk, pillanatnyilag csak egyeztetni szeretnénk vele, nehogy a dzsinn esetleg tévedjen a kívánságteljesítésnél.

Tamás szerencsére már csak kontrollra jár be a Tűzoltó utcai kórházba és úgy gondoltuk, hogy a következő kontroll napján még a szuri előtt beteljesülhet az álma - átadom neki azt a komoly hangtechnikai berendezést, melyről oly rég óta álmodott.

Hát ez bizony csak álom maradt, mert a Csodalámpánál nincs (még) önkéntes súlyemelő és bizony a két hangfal és az erősítő igencsak nehéznek bizonyult, szállításuk határozottan nem egyemberes feladat.
Azonban a Csodalámpa nem ismer akadályt, mire Tamás beért édesanyjával a kórházba, addigra a kevésbé súlyos erősítő már ott lapult az ambulancia egyik kezelőjében. Beosontam a kezelőbe és "hivatalosan" beszólítottam Tamást.

Volt nagy meglepetés, mikor elárultam miért is kellett bejönnie. A nagy kamaszfiú csak mosolygott és "hűha, erre aztán igazán nem számítottam" szavak kíséretében egészen kipirult az arca az izgalomtól.

Az erősítő már ott lapult Tamás lábainál, hogy erősítse bátorságát a rá váró vizsgálat alatt, a hangfalakat pedig a vizsgálat utáni jutalomként vehette át a hangszerboltban. Aztán már nem volt más hátra, mint az otthoni beüzemelés.

Azt már elképelni sem merem, Tamás szülei hova menekültek, miután Tamás végzett a műszaki feladattal és örömében "pianóban" elkezdett zenélni.

A segítséget köszönjük a XVIII. Vezérigazgató találkozó részvevőinek!







Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátor
2009.október 14.

Archívum


Belépés