Balázs (12 éves, Bükkábrány)

Balázs 12 éves bükkábrányi fiú 2005. nyarán kapott új vesét, csaknem 10 éves kezelés, dialízisek hosszú sorozata után.

Ő azt kérte a Csodalámpától, hogy hadd találkozhasson Sörensen-nel, az FC Aston-Villa angol focicsapat kapusával.

Az Internet segítségével léptünk kapcsolatba az Aston-Villával, akik másnapra megadtak négy dátumot, amikor Birmingham-ben, az otthoni stadionban játszik a csapat. Ezután már csak az utat kellett megszervezni...

Szerencsénkre, immár harmadszor a Csodalámpa rövid története során, a MALÉV sietett segítségünkre. Mivel azonban Londonból Birmingham-ig is el kellett jutni a fiúknak (mert persze Ákos, a 16 éves báty, aki valamelyest beszél angolul, vigyázott testvérére az úton), a londoni Magyar Kulturális Intézet (HCC) vezető munkatársai lettek - reméljük nem csak átmenetileg - a Csodalámpa dzsinnjei. Szállást szereztek, gondoskodtak a fiúk szállításról, programot szerveztek és el is kísérték a két srácot a meccsre.




Álljon itt Gabriella - egyébként a HCC pénzügyi vezetője - helyszíni tudósítása:

Balázs életében a február 11-i hétvége több szempontból is emlékezetes marad. Hiszen életében először ült repülőn. És első útja nem akárhová, hanem London legnagyobb repülőterére vezetett! Itt találkoztam vele először, mikor szégyenlősen, bátyja kabátja mögé bújva kiballagott a Heathrow repülőtér érkezési halljába. A következő kellemes élmény akkor érte, amikor a londoni Magyar Kulturális Központ alkalmi sofőrje, egy óriási Mercedes-szel várta. És a kellemes élmények folytatódtak, kezdve azzal, hogy még az amúgy hírhedten zord albioni időjárás is kegyes volt hozzánk, mert gyönyörű napsütéssel tette kellemesebbé az alkalmi városnézést. A belváros közepén, a Trafalgar tértől 3 percre a Strand Palace szállodában kapott egy kis pihenőt, majd a Salieri étteremben elköltött gyors késő délutáni ebéd után indult az igazi turistáskodás.

Az igazi meglepetések azonban szombaton következtek...
Kb. 3 órás autózás után megérkeztünk a birminghami Aston Villa futballcsapat fellegvárába, ahol a PR és marketing manager várta őt, és az irigykedő és csodálkozó foci-rajongók között kísért minket a Balázs számára lefoglalt és fenntartott VIP magán-bokszba, ahol nagy halom ajándékkal kedveskedett a megilletődött ifjú szurkolónak. Többek között a kívánság jelöltje, a kedvenc játékos egyik mezével. Ebben az üvegfalú páholyban, ahol mellékesen terülj-asztalkám is fogadta az éhes csapatot, izgultuk végig a meccset. Kivételes élmény volt látni, hogy egy bükkábrányi kisfiú itt ül egy harminchárom ezres tömött stadion egyik magán "fülke" ablakában, alatta a kórusban éneklő New Castle-i ellentábor dobol, kerepel, dobog, és a hozzánk közelebb eső kapuban az az 1. számú játékos véd, akivel hamarosan személyesen is össze fog ismerkedni.
Üröm az örömben, hogy Aston Villa kikapott 2: 1-re a New Castle csapatától. De sebaj, már jön is Balázsért Dave és biztonsági őrök, kamerák, riporterek és rajongók sorfala között terelgetve odakíséri a csapat öltözője elé. Néhány perces izgatott várokozás után jön is a maga teljes valóságában, elegánsan, öltönyben Thomas Sorensen, az Aston Villa csapat 1. számú mezt viselő kapusa. A megilletődöttségtől nem sok munkája akad a tolmácsnak, viszont a mez aláírása után Balázs már mosolyogva ráz kezet a fáradt, de nagyon barátságos játékossal. És ezzel még korántsem ért véget a meglepetések sora. Még további három nagynevű játékostól (Luke Moore, Alan Shearer, Olof Mellberg), valamint a csapat manegerétől (David O'Leary) is sikerült aláírást szerezni Balázs egyre értékesebb 1. számú mezére. És az aláírók kivétel nélkül "váltottak" is vele néhány kedves szót. Természetesen búcsúzásul nem maradhatott el egy barátságos, mosolygós kézfogás sem, csak úgy "astonvillásan"...

A Csodalámpás csapat persze Sörensen úrnak és barátainak is küldött egy-egy apró emléket: egy-egy csodalámpás mézeskalácsot.

Hálásan köszönjük a MALÉV Rt-nek és munkatársainak, továbbá a londoni Magyar Kultirális Intézet vezetőjének, dr. Bogyay Katalinnak, Csatári Gabriella pénzügyi vezetőnek támogatásukat és nem utolsósorban az Aston-Villa menedzsmentjének és Dave Ismay úr segítségét, hiszen nélkülük ezt a kívánságot aligha tudtuk volna teljesíteni...




A kívánság utóélete

Nagyon jó volt repülőgéppel utazni.Tetszett a hotel és maga London is szép város volt.Másnap az Aston Villa csapatához látogattunk kisérőinkel.A kisérők a TV2-től Dorogi Gabriella és Egy operatőr kisért. A reptéren Csatári Gabriella várt férjével és fiával.
Tehát, visszatérve a csapathoz:Dave Ismay a csapat főnöke a díszpáholyban adott helyet, ahonnét az Aston Villa-Newcastle mecsset láthattuk.A mecss után találkoztunk Thomas Sorensennel és egyéb híres focistával.Haza repülővel jöttunk.Nem szabad elfelejtenem Weimnit, aki a sofőrunk volt.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a Csodalámpa alapítványnak.


Belépés