Gábor fantasztikus kéréssel fordult hozzánk, meg akarta hívni az összes őt kezelő orvost, nővért, pszichológust vacsorára a családi házukba. Amikor megtudtuk a vágyát, könnybe lábadt a szemünk, egyrészt az örömtől, mert igazán jó kívánságot talált ki, másrészt annak tartalmától. Mivel Gábor kicsit messze lakik, megbeszéltük vele, hogy itt Pesten teljesíthessük a vágyát, mert csak így tudnak vendégei csaknem teljes létszámmal részt venni a vacsorán, hiszen a kórházat egyszerre, hosszabb időre ennyien nem tudják elhagyni.

Legnagyobb örömünkre Gábor beleegyezett a pesti helyszínbe. Amíg mi a megfelelő helyet kerestünk, ő szorgalmasan címezte a névreszóló meghívókat.

A Kaltenberg Étterem vezetősége rögtön dzsinné változott, amikor megtudták, milyen rendezvényre készülünk. Nemcsak fantasztikus menüvel vártak minket, Gábornak még egy külön tortával és tűzijátékkal is kedveskedtek. Sőt még a zenekar is kivette a részét a szervezésből, zenélt nekünk, Gábor kedvéért Hungaria számokat játszott.

Mi csodalámpások persze jóval a vacsora előtt érkeztünk, hogy feldíszithessük a termet. Hamarosan a meghívottak egy része is csatlakozott hozzánk, sürögtünk-forogtunk, hogy minden készen álljon 5 órára.

Gábor bankári pontossággal érkezett, annyira készült az eseményre, hogy amint belépett a terembe rögtön el is sírta magát az örömtől. Ajándékokat is hozott nekünk, minden vendége kis virágot kapott egy zsiráf alakú kaspóban.

Reméljük a képek magukért beszélnek és látszik, milyen jól telt az est. A mi ajándékainkat Gábor már nem is akarta elfogadni, mondta, hogy ezt már nem kellett volna.

Én az alapítás óta már sok kívánságot teljesítettem, de ez volt az egyik legszebb. Nemcsak azért, mert nagyon "egyedi" kívánság, hanem azért is, mert bár az est folyamán Gábor többször elsírta magát az örömtől, mégis mindannyian úgy éreztük, hogy valódi csodának vagyunk a részesei. Láttuk, hogy mindannyiunknak sikerült elfelejteni, elfeledtetni azt, hogy Gábor nagyon beteg. Mi "csak" egy fantasztikusan kedves Csodalámpás úr vendégei voltunk. Amikor már vagy tizedszerre lábadt könnybe a szeme, megkérdeztem, miért is sír ennyit, erre csak azt válaszolta:

"Tudod, soha nem gondoltam, hogy sikerülni fog és megszervezitek ezt nekem. Mint ahogy azt sem, hogy mindannyian eljönnek miattam. És nem is ilyennek képzeltem, sokkal egyszerűbbnek. Nem is akarok hazamenni, azt szeretném, hogy soha ne érjen véget."

Hiszem, hogy legszebb ajándékot ő adta nekünk ezekkel a mondatokkal. Amikor búcsúztunk szomorúan mondta, kár, hogy már nem lehet kívánsága, mert már volt. Kérdeztem, ha lehetne, mi lenne az. Erre csak annyit válaszolt: "Hogy meggyógyuljak."

Kívánjuk Neked Gábor, hogy ez is sikerüljön!

Patzauer Éva
Titkos Rita
Kardos Tamás
Piacsek István

Budapest
2006.09.22.

Köszönjük a Reuters Magyarország Kft.-nek, hogy segítettek valórá váltani Gábor kívánságát, valamint a Kaltenberg Étterem (1092 Kinizsi u. 30-36.) vezetőinek és alkalmazottainak is, hogy segítettek csodát tenni.

A Jövő Háza bejáratában strázsáló, beszélő robot valószínűleg nem is sejtette, hogy mekkora örömet érez Sándor, amikor megérkezve beszédbe elegyedtek. A tízéves biharkeresztesi kisfiú nagy vágya volt, hogy részt vegyen a Csodák Palotája, Jövő Háza kiállításán, ahol belevetheti magát a tudományos és technikai érdekességek színes, izgalmas kavalkádjába.
Sándor végigjárta az emberi érzékelés sokféleségét bemutató és annak határait feszegető kísérletek sorát. A tükörben látó szemüveg segítségével saját bőrén tapasztalhatta, hogy a tájékozódás és egyensúlyozás nem is olyan könnyű feladat. A beszélő fal gombjainak véletlenszerű nyomkodásával profi szövegkönyvet szerkeszthetett a szappanoperák jól ismert, típus-mondataiból, sőt a "Greenbox Stúdióban" a filmezés, filmkészítés világába is bepillanthatott. Végül az űrkutatás újdonságaival ismerkedve még egy Mars expedíción is részt vehetett.
Az izgalmakban, élményekben gazdag nap a képzeletbeli űrhajó sikeres landolásával ért véget, és reméljük, hogy Sándor sok szép emléket vitt haza a Jövő Háza közreműködésének köszönhetően.

Pusztai Lilla
koordinátor
2006.07.18.

A 16 éves Andrea nővére, Renáta úgy gondolta, hogy beteg testvérének nagy meglepetést és örömet jelentene, ha a Csillagok háborújából ismert rohamosztagos katonákkal találkozhatna. Mint utóbb megtudtuk, amikor Andrea először látta a filmet, annyira megtetszett neki, hogy egymás után négyszer nézte végig. (A filmet nem véletlenül látta, mert két öccse is nagy rajongója a Csillagok háborújá-nak.)

Némi nyomozás után kiderült, hogy egyáltalán nem lehetetlen ennek a kívánságnak eleget tenni. Sok olyan felnőtt van ugyanis Magyarországon, akik olyannyira szeretik a Csillagok háborúját, hogy klubokat hoztak létre, és több filmbeli szerep jelmezével is rendelkeznek - így a birodalmi rohamosztagos katonák öltözékével is. Az ún. "Magyarországi 501-es légió" három tagja (akik rendszeresen szoktak gyerekekkel is találkozni, és különböző rendezvényekre meghívásokat elfogadni), szívesen vállalták, hogy találkoznak Andreával is. Miután ők sokszor járják a különböző bevásárlóközpontokat rohamosztagos katonának beöltözve, abban maradtunk, hogy az egyik ilyen bevásárlóközpont előtt fogunk találkozni Andreával és családjával.

Andrea semmit sem tudott a meglepetésről, arról, hogy nem csak egy szokásos városlátogatásra jönnek el Balassagyarmatról Budapestre édesanyjával és négy testvérével. Amikor a bevásárlóközpont előtti téren megjelent előtte a három rohamosztagos katona, először csak a kezét összecsapva nézett hol a katonákra, hol a családtagokra. Amikor édesanyja biztatgatva mondta, hogy ezek a katonák őhozzá jöttek, lassan kezdett feloldódni: tapogatni kezdte az öltözéket, a fegyvereket, majd puszit adott a katonáknak, míg végül a több mint fél órás találkozó alatt a rohamosztagosokat átölelve sétálgatott. Látni lehetett, hogy az Andrea nővére által kitalált meglepetés teljes egészében célba talált.

Veress Kata
önkéntes
2006.09.02.

A filmbéli, magyarországi rohamosztagos katonákról a http://rohamosztagos.hu oldalon lehet többet megtudni.

Ádám nagy rally rajongó. Augusztus közepén, Pécsett teljesülhetett kívánsága, amikor részt vehetett az idény záróversenyén, a Mecsek Rallyn. Találkozott a hazai versenyzőkkel és végig szurkolhatott kedvenceinek. Bízunk benne, hogy ez az élmény hozzájárul mielőbbi gyógyulásához!

Giákné B.Jutka

2006.08.25.

Péter másodikos középiskolás. Nagyon sok időt tölt a kórházban ezért a tanulásban nagy segítség számára, hogy az alapítványtól, kérésére egy számítógépet kaphatott. Már igen várta a gépet, ezért fantasztikus volt az öröme, amikor megtudta, hogy kívánsága teljesül. Jó tanlást, j ó egészséget Peti!

Giákné B.Judit
2006.09.21.

Bence semmit sem tudott az egészről, csak a szokásos kórházi procedúrákra érkezett meg, mikor nagybátyja mondta neki, hogy a vizsgálatok után, még egy kis dolog vár rá a debreceni Gyermekklinikán. Álmában sem gondolta volna, hogy mi is az a "kis" dolog... Amikor végre megtudta, csak annyit mondott nagybátyjának, a kívánságbejelentőnek: "Hát ezért nagyon nagy meglepetést kapsz tőlem!" - amiről később a Csodalámpának is beszámolnak.

Csinády Rita Veronika
régióvezető, Debrecen
2006.09.15.

Helena iskolából érkezett haza, nagy meglepetésére otthon már várta a gyögyörű, új, piros kerékpár. Először szólni sem tudott az örömtől, aztán boldogan, kacagva, kishúga kíséretében kitolta a kerékpárt az utcára, hogy azonnal kipróbálja. Először kicsit bizonytalanul ment a biciklizés, meg kellett ismerni a váltó működését, be kellett állítani az ülés magasságát, de Helena egy-kettőre belejött. Aztán Pálma a kisebb testvér is felülhetett egy körre. Helena közben elmesélte, hogy ezután új kerékpárjával fog járni a nagymamához is, aki a szomszéd faluban lakik.
Kívánunk Helenának: balesetmentes közlekedést és sok örömet.

Kőszegi Judit
régióvezető
2006.09.07.

Tamás régi nagy álma, hogy Molnár Ferenc Caramellel találkozhasson. Amikor a Csodalámpa kívánságkoordinátora beszélgetett vele, azonnal, gondolkodás nélkül rávágta, mit szeretne.
2006. szeptember 19-én Ő és édesanyja is részt vettek a Csodalámpa által szervezett napon a Vasúttörténeti parkban. Reggel, mikor indultak még nem is sejtették, hogy a mai lesz a nagy nap... Tamás izgatottan várta a délutáni koncerteket, hiszen látta a programban, Caramel is fel fog lépni.
A koncert alatt sokat fényképezett, igyekezett megörökíteni az emléket. Itt már sejtette, hogy a koncert után rá meglepetés vár.
A koncert végén a színpad mögött találkozhatott és beszélhetett Caramellel. Ajándékozott neki egy mézeskalácsból készült csodalámpát. Caramel is készült ajándékkal. Tamás egy karamell színű pólót és sapkát kapott, amit Eszter és Caramell is aláírtak és egy cd-t.
Tamás megilletődötten állt a Megasztár győztes mellett. Megszólalni is nehéz volt... Anyukája mesélte el, hogy otthon nagyon sokat hallgatják a zenéjét. Hazaúton boldogan viselte az új pólót és a sapkát.

Viola Mária
koordinátor
2006.09.19.

Tamara nagyon szeret énekelni, főleg a latin-amerikai dallamok ösztönzik dalolásra lelkét. Miután énekes szeretne lenni, szorgalmasan gyakorol, s hogy önmagát vissza is tudja hallgatni, kért tőlünk egy diktafont, valamint, hogy demokazettát készítsünk neki. A diktafont lépten nyomon teljesítettük, s a saját kazettára sem kell már sokat várnia...

Csinády Rita Veronika
Régióvezető, Debrecen
2006.08.16.

Hírünk immár szájról szájra terjed. Palika egy kis barátjától, Mátétól,
értesült a Csodalámpáról, s a mai naptól immár ő is boldog kívánság-,
illetve számítógép-tulajdonos.

Csinády Rita Veronika
Régióvezető, Debrecen
2006.09.12.

Mariannak régi vágya teljesült, mikor eljutott a Budapesti Állatkertbe.
Az állatkert éppen aznap ünnepelte 140-dik születésnapját. Szerencsére még az esőfelhők is elvonultak. Mariann minden állatot nagyon szeret, így aztán igyekeztünk minél többet megfigyelni.
Remélhetőleg Mariannak nem kell sokat várnia, hogy ismételten eljuthasson a Budapesti Állatkertbe.

Újfalusi Ildikó
2006.08.08.

Beszámoló helyett álljon itt egy friss önkéntesünk levele az Alapítvány vezetőjéhez:

Subject: Patzauer Évának!

Date: Mon, 11 Sep 2006 19:50:02 +0200 (CEST)

From: Kornis Kriszti

To: info@csodalampa.hu

Kedves Éva!

Nagyon örülök, hogy már személyesen is ismerjük egymást. Nagyon klassz volt a Vasőttörténeti Találkozás! A hangulat remek volt és oldott! Mindneki barátságos volt és segitőkész!

Úgy örülök (és anyukám is és minden szervező), hogy Sanyikának tudtunk segiteni és leirhatatlan érzés volt látni ezen a kisfiún a boldogságot, ahogy mosolygott.

Kecskeméti Tamás a Farkashegy Aeroklub elnöke fogadott minket. Mikor megérkeztünk Sanyika még csendes volt, de aztán mikor elindult az "idegenvezetés" már mert kérdezősködni: Ez mire jó? Azzal mit csinálnak... Oldódott a hagnulat, beültettük más gépbe is, kibróbálhatott minden jó dolgot. Amikor meg sétáltunk az ő kis gépéhez, amivel repülni fog, megint kicsit elcsendesedett, visszahúzódó lett és meg volt illetődve.

Beültettük a gépbe, bekötöttük és már mosolygott is. Beszállt a vezető is a gépbe (Lőb Gyula bácsi), Sanyika kiváncsian várta a folytatást. Becsukódott az ajtó. Sanyika mosolyog. Beszélgetnek bent, viccelődnek, még halljuk mit mondanak. Felszállási jel, és indulás. Sanyika az ablakon át néz ki mi integetünk, ő integet és mosolyog. Végig néztük a repülést. Majd leszállást. Sanyika kikerül a gépből, az első, amit mondott: "Nagyon jó volt!" Fülig ért a szája, boldogan nevetgélt, majd Még egyszer mondta: "Nagyon jó volt! Nem is volt tériszonyom. Nem láttam az embereket, mert olyan kicsik voltak, csak a házakat láttam, hogy ott vannak."

Leirhatatlan érzés volt egy gyerkőcnek jót tenni. Szerintem ezen a napon Sanyika és én voltam a világ legboldogabb embere. Nagyon jó érzés volt, hogy Sanyika szavaival éljek: Nagyon jó volt. sok sok köszönet és amint tudok másnak is segitek, mert tetszik a Csodalámpa!!

Kornis Kriszti

Segítőink voltak:

Sulija Anikó, Piacsek István
koordinátorok
2006-9-9

-Jujj, jujj! Örömében ismételgette ezt Barnabás, amikor megpillantotta azt az akkumlátoros kisautót,
amire már régóta vágyott. Először csak tologatta, a kürtöt próbálgatta, majd az igazi autókázás csak ezután következett.
Szerencsére, olyan kertes családiházban laknak, ahol védett környezetben kedvére játszhat. Jó utazást Barni!!

Giákné Bobaly Judit
koordinátor
2006.06.09.

Barni nővőrével és édesanyjukkal.
A kép 2006. szeptember 11-én, a Vasúttörténeti parkban készült.

Józsi álma egy Play Station volt, amivel otthon játszani tud. Az ajándék átadására 2006. 05. 27-én került sor. Józsika csillogó szemekkel, nagy-nagy örömmel vette át a rég áhított játékot.
A technika ördöge megviccelt ugyan minket, de egy ismerős kisfiú segítségével sikerült a játékot működésbe hozni. Az öröm felülmúlhatatlan volt. S szerető családjával mi is kaptunk egy ajándékot Józsikától: nevetett a szeme,
s így a miénk is vele nevetett.

Kissné Horváth Anita
koordinátor
2006.05.27.

Attila álma egy gitárerősítő volt. Egy kedves adományozó csapat jóvoltából teljesült a kívánsága. Megérkezésünkkor nem is tudom hogy Attila vagy mi izgultunk jobban, de megilletődöttségünk hamar feloldódott. Nagyon örült Attila az erősítőnek, nyomban ki is próbálta, és ízelítőt adott a gitárjátékából. Attila nagyon szeret gitározni, barátaival egy rock együttes létrehozását tervezik. Jó volt beszélgetni is az értelmes nagynagyfiúval és édesanyjával.

"Egy festmény egy vers /szavak nélkül.
Egy vers egy festmény /szavakban.
A zene mindkettő."

Kissné Horváth Anita
koordinátor
2006.07.29.

Stefán csontvelődaganattal küzd hosszú ideje, de jókedve és nyitottsága a világ felé töretlen.
Nagyon érdeklődik a műszaki dolgok iránt, otthonra egy Playstationt szeretett volna, ami mellett, beteg lábával is érdekes játékokat élvezhet.
Augusztus 29-én "egyszerű" kontrollra érkeztek a klinikára, de Enikő főnővér addig-addig ügyeskedett, ott tartotta kis betegünket, míg befutott a "Csodalámpa".
Stefán már messziről mosolygott, míg járókeretével hozzánk ért, könnybelábadt a szeme. Sokat nem kellett magyaráznunk, a kisfiú ért a játékhoz, és délutáni telefonbeszélgetésünkön az is kiderült, otthon 10 perc alatt beüzemelte a készüléket. Addigra már készülékkel átadott FIFA fociprogrammal játszott.

Kedves Stefán, kívánjuk, hogy ez a mai nap is segítse gyógyulásodat, és tartsa meg a jókedvedet.

Bakonyi Joli

2006.08.30.

Jani és édesanyja a Szegedi Gyermekklinika folyosóján várakozott, mikor rájuk találtunk. Úgy tudta, a klinikáról telefonáltak, hogy be kell menniük.
Érthető módon rosszat sejtett, azt hitte megint egy vizsgálat vagy éppen rossz hír.
Mikor kimondtuk a "varázsszót": Csodalámpa, azonnal tudta miről van szó.
Hiszen ő egy Play Station 2 játékot kért egy programmal.
Rövid beszélgetés után kezébe kapta a várt ajándékot és rögtön a doboz fenekére nézett. Már alig várta a hazaérkezést, hogy kipróbálhassa.

Nekünk ez volt az első kívánságteljesítésünk. El kell mondanunk, hogy felemelő érzés volt ennek a fiúnak a boldog, mosolygós arcát látni.
Szerintünk mindannyiunknak maradandó élményt jelent ez a nap.

Albelné Benkő Beatrix és
Albel Róbert
2006.08.31.

From: ...eszter@t-online.hu

Kedves Csodalámpa Alapítvány!

Levelüket megkaptam köszönöm! Az internet sikeresen be lett üzemelve. Egy régóta dédelgetett álmom vált valóra. Augusztus 16.-án az Alapítványtól Gabriella és Móni néni elhozta otthonunkba az ADSL csomagot. Ezáltal egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg az Alapítvány jóvoltából. Mivel életem célja a tanulás, ezért nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Sok erőt és kitartást kívánok a "csodára" váró szülőknek, gyermekeknek! Mégegyszer köszönöm Éva, Móni és Gabi néninek! Mély tisztelettel!

... Eszter, Balatonedericsről
 

Köszönjük Gabriellának, Szegedről, akinek révén e kívánság ilyen gyorsan teljesülhetett.

Márkus Mónika
koordinátor
2006.08.16.

Képriport

/ 9

Mercédeszt 15 hónapos kora óta kezelik sokizületi gyulladással. Anyukája mesélte, hogy nagyon gyakran lábra sem tud állni, olyan fájdalmai vannak.
Lovat, pontosabban egy pónit szeretett volna, aki a barátja lehet, akivel megoszthatja minden bánatát és örömét, de megvételére a család nem tudott még gondolni sem.

Mercivel először a budapesti Hídász utcai Honvéd Lovarda nyílt napján találkoztak a Csodalámpa képviselői. Az amúgy elég visszahúzódó kislány nagyon élvezte a pónik és igazi lovak közelségét, a lovas bemutatókat, és bár nem hitte, hogy képes lesz rá, egy kis biztatásra és némi külső segítséggel maga is nyeregbe szállhatott.

Bár a Csodalámpa kimondta, nem ajándékoz élő állatot (no jó, egy halakkal teli akvárium, az még rendben lehet), egyértelmű volt, hogy Mercédesz tényleg egy saját lovat szeretne. Neki ez adhatja meg azt az élményt, amitől jobban fogja érezni magát...
A szüleivel persze tisztáztuk: (el)tartani tudnak egy pónit, a nagypapa már a helyét is elkészítette, annyira szeretne Mercédesz egy lovat, no meg bíznak a Csodalámpában..
Na de hol lehet Magyarországon pónit szerezni?!?

A következő találkozásunkra egy budapesti kontrollvizsgálat után került sor. Együtt kiautóztunk a Pesterzsébeti lovasiskolába, Gubacspusztára, ahol Makai Dezső úr, a lovasiskola tulajdonosa, ismert póni tenyésztő fogadott minket, és készséggel mutatott meg pónikat.

A "póni-bőség" láttán Mercédesz el volt bűvőlve, gyakorolhatta a lovacskákkal való bánásmódott, simogatta, vezetgette egyiket-másikat. A tulajdonos kisunokája, a 6 éves Reni volt ebben nagy segítségére, hiszen ő szinte ott él a lovakkal, és nagy magabiztossággal mutatta Mercédesznek, hogyan kell bánni a csikókkal.

A következő randevúnkon, alig egy hét múlva pónit vásárolni robogtunk Pesterzsébetre.. Herkules, a másfél éves fakó Shetland mén új tulajdonosát várta a karám mellett... Gyönyörű, értelmes szeméből látszott, búcsúzik a társaitól és hízelegve dugta fejét új kis tulajdonosához. A karám otthon, Salgótarjánban már elkészült, várva lakóját. Mercédesz azt mondta, az első éjszakát ott tölti kispárnájával pónija mellett, hogy ne féljen az új helyen egyedül...
Ezúton is nagyon köszönjük Makai úr támogatását, amivel lehetővé tette, hogy ezt a szokatlan kívánságot is teljesíthettük... egy 10 éves kislány azóta nagyon boldog.

Flandera Tünde
kívánságkoordinátor
2006.08.22.

SMS üzenetet kaptunk Mercédesz édesanyjától:

Nagyon nagyon köszönjük a segítséget ezt a csodát hogy Merci elfeledte hogy beteg! kilenc év után most látom igazán boldognak és ezt nektek meg a csodalámpának köszönhetjük! köszönöm, hogy boldoggá tették Mercédeszt!

Mónika

Mercédesz és szülei segítettek Vivien Mara kívánságát teljesíteni 2007-ben.

Amikor beszélgettünk a kórházban Dáviddal, és megpróbáltuk megtudakolni, miért épp DVD író a vágya - illetve, óvatosan rákérdezni, hátha van a tarsolyban valami "izgalmasabb" álma, kiderült, hogy épp most megy középiskolába, imádja a számítógépét, legszívesebben előtte tölti az idejét, és már valóban nagyon régen szeretett volna egy DVD írót, de tekintettel arra, hogy a családnak most bizony egyéb kiadása is bőven adódik, a DVD író valahogy mindig hátrébb csúszott a kívánságlistán.
Ebben a pillanatban lépett be a Csodalámpa a képbe.... mert egy kicsi csoda mindent képes megoldani!
Bevallom, a vásárlás előtt (3 lány) jobban izgultunk, mint az, aki az ajándékot kapja.
Előre felkészültünk DVD írókból, hogy hozzá nem értésünket palástolva sikerüljön kiválasztani azt a fajtát, ami Dávid álma volt.
A hatalmas kínálat ellenére döntöttünk egy olyan típus mellett, ami mindannak a kritériumnak megfelelt, ami "most menőnek" számít.
Már csak néhány napot kellett várni, hogy Székesfehérvárról Dávid feljöjjön, kontrollra, és a Tűzoltó utcában beszéltük meg a randevút - sejtve, hogy meglepetést ugyan nem tudunk okozni a szervezkedésünkkel, de örömet mindenképpen!
Amikor megjelentünk, mint a Csodalámpa dzsinnjei (mindjárt három, és nőnemű) már huncut mosolyán látni lehetett, hogy mindent tud...
Átadtuka gyünyürűen becsomagolt ajándékot, Dávid nagyon örült, és nem volt nehéz rávenni, hogy "ugyan már kukkantson bele", ki tudja, mi is rejtőzik a díszes papír alatt..?
Ahogy lehámozta a körítést, boldogan mondta: "Épp ilyet szerettem volna!"...
Ennek mi legalább annyira örültünk, mint ő (hát persze, néha a dzsinnek is izgulnak..) és reméljük, sok szép, örömteli órát ajándékoztunk ezzel Dávidnak a mielőbbi gyógyulás reményében!

Flandera Tünde, Pelsőczi Dominika, Ruskó Márta
kívánságkoordinátorok
2006.08.13.