Beszámoló helyett álljon itt egy friss önkéntesünk levele az Alapítvány vezetőjéhez:

Subject: Patzauer Évának!

Date: Mon, 11 Sep 2006 19:50:02 +0200 (CEST)

From: Kornis Kriszti

To: info@csodalampa.hu

Kedves Éva!

Nagyon örülök, hogy már személyesen is ismerjük egymást. Nagyon klassz volt a Vasőttörténeti Találkozás! A hangulat remek volt és oldott! Mindneki barátságos volt és segitőkész!

Úgy örülök (és anyukám is és minden szervező), hogy Sanyikának tudtunk segiteni és leirhatatlan érzés volt látni ezen a kisfiún a boldogságot, ahogy mosolygott.

Kecskeméti Tamás a Farkashegy Aeroklub elnöke fogadott minket. Mikor megérkeztünk Sanyika még csendes volt, de aztán mikor elindult az "idegenvezetés" már mert kérdezősködni: Ez mire jó? Azzal mit csinálnak... Oldódott a hagnulat, beültettük más gépbe is, kibróbálhatott minden jó dolgot. Amikor meg sétáltunk az ő kis gépéhez, amivel repülni fog, megint kicsit elcsendesedett, visszahúzódó lett és meg volt illetődve.

Beültettük a gépbe, bekötöttük és már mosolygott is. Beszállt a vezető is a gépbe (Lőb Gyula bácsi), Sanyika kiváncsian várta a folytatást. Becsukódott az ajtó. Sanyika mosolyog. Beszélgetnek bent, viccelődnek, még halljuk mit mondanak. Felszállási jel, és indulás. Sanyika az ablakon át néz ki mi integetünk, ő integet és mosolyog. Végig néztük a repülést. Majd leszállást. Sanyika kikerül a gépből, az első, amit mondott: "Nagyon jó volt!" Fülig ért a szája, boldogan nevetgélt, majd Még egyszer mondta: "Nagyon jó volt! Nem is volt tériszonyom. Nem láttam az embereket, mert olyan kicsik voltak, csak a házakat láttam, hogy ott vannak."

Leirhatatlan érzés volt egy gyerkőcnek jót tenni. Szerintem ezen a napon Sanyika és én voltam a világ legboldogabb embere. Nagyon jó érzés volt, hogy Sanyika szavaival éljek: Nagyon jó volt. sok sok köszönet és amint tudok másnak is segitek, mert tetszik a Csodalámpa!!

Kornis Kriszti

Segítőink voltak:

Sulija Anikó, Piacsek István
koordinátorok
2006-9-9

-Jujj, jujj! Örömében ismételgette ezt Barnabás, amikor megpillantotta azt az akkumlátoros kisautót,
amire már régóta vágyott. Először csak tologatta, a kürtöt próbálgatta, majd az igazi autókázás csak ezután következett.
Szerencsére, olyan kertes családiházban laknak, ahol védett környezetben kedvére játszhat. Jó utazást Barni!!

Giákné Bobaly Judit
koordinátor
2006.06.09.

Barni nővőrével és édesanyjukkal.
A kép 2006. szeptember 11-én, a Vasúttörténeti parkban készült.

Józsi álma egy Play Station volt, amivel otthon játszani tud. Az ajándék átadására 2006. 05. 27-én került sor. Józsika csillogó szemekkel, nagy-nagy örömmel vette át a rég áhított játékot.
A technika ördöge megviccelt ugyan minket, de egy ismerős kisfiú segítségével sikerült a játékot működésbe hozni. Az öröm felülmúlhatatlan volt. S szerető családjával mi is kaptunk egy ajándékot Józsikától: nevetett a szeme,
s így a miénk is vele nevetett.

Kissné Horváth Anita
koordinátor
2006.05.27.

Attila álma egy gitárerősítő volt. Egy kedves adományozó csapat jóvoltából teljesült a kívánsága. Megérkezésünkkor nem is tudom hogy Attila vagy mi izgultunk jobban, de megilletődöttségünk hamar feloldódott. Nagyon örült Attila az erősítőnek, nyomban ki is próbálta, és ízelítőt adott a gitárjátékából. Attila nagyon szeret gitározni, barátaival egy rock együttes létrehozását tervezik. Jó volt beszélgetni is az értelmes nagynagyfiúval és édesanyjával.

"Egy festmény egy vers /szavak nélkül.
Egy vers egy festmény /szavakban.
A zene mindkettő."

Kissné Horváth Anita
koordinátor
2006.07.29.

Stefán csontvelődaganattal küzd hosszú ideje, de jókedve és nyitottsága a világ felé töretlen.
Nagyon érdeklődik a műszaki dolgok iránt, otthonra egy Playstationt szeretett volna, ami mellett, beteg lábával is érdekes játékokat élvezhet.
Augusztus 29-én "egyszerű" kontrollra érkeztek a klinikára, de Enikő főnővér addig-addig ügyeskedett, ott tartotta kis betegünket, míg befutott a "Csodalámpa".
Stefán már messziről mosolygott, míg járókeretével hozzánk ért, könnybelábadt a szeme. Sokat nem kellett magyaráznunk, a kisfiú ért a játékhoz, és délutáni telefonbeszélgetésünkön az is kiderült, otthon 10 perc alatt beüzemelte a készüléket. Addigra már készülékkel átadott FIFA fociprogrammal játszott.

Kedves Stefán, kívánjuk, hogy ez a mai nap is segítse gyógyulásodat, és tartsa meg a jókedvedet.

Bakonyi Joli

2006.08.30.

Jani és édesanyja a Szegedi Gyermekklinika folyosóján várakozott, mikor rájuk találtunk. Úgy tudta, a klinikáról telefonáltak, hogy be kell menniük.
Érthető módon rosszat sejtett, azt hitte megint egy vizsgálat vagy éppen rossz hír.
Mikor kimondtuk a "varázsszót": Csodalámpa, azonnal tudta miről van szó.
Hiszen ő egy Play Station 2 játékot kért egy programmal.
Rövid beszélgetés után kezébe kapta a várt ajándékot és rögtön a doboz fenekére nézett. Már alig várta a hazaérkezést, hogy kipróbálhassa.

Nekünk ez volt az első kívánságteljesítésünk. El kell mondanunk, hogy felemelő érzés volt ennek a fiúnak a boldog, mosolygós arcát látni.
Szerintünk mindannyiunknak maradandó élményt jelent ez a nap.

Albelné Benkő Beatrix és
Albel Róbert
2006.08.31.

From: ...eszter@t-online.hu

Kedves Csodalámpa Alapítvány!

Levelüket megkaptam köszönöm! Az internet sikeresen be lett üzemelve. Egy régóta dédelgetett álmom vált valóra. Augusztus 16.-án az Alapítványtól Gabriella és Móni néni elhozta otthonunkba az ADSL csomagot. Ezáltal egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg az Alapítvány jóvoltából. Mivel életem célja a tanulás, ezért nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Sok erőt és kitartást kívánok a "csodára" váró szülőknek, gyermekeknek! Mégegyszer köszönöm Éva, Móni és Gabi néninek! Mély tisztelettel!

... Eszter, Balatonedericsről
 

Köszönjük Gabriellának, Szegedről, akinek révén e kívánság ilyen gyorsan teljesülhetett.

Márkus Mónika
koordinátor
2006.08.16.

Képriport

/ 9

Mercédeszt 15 hónapos kora óta kezelik sokizületi gyulladással. Anyukája mesélte, hogy nagyon gyakran lábra sem tud állni, olyan fájdalmai vannak.
Lovat, pontosabban egy pónit szeretett volna, aki a barátja lehet, akivel megoszthatja minden bánatát és örömét, de megvételére a család nem tudott még gondolni sem.

Mercivel először a budapesti Hídász utcai Honvéd Lovarda nyílt napján találkoztak a Csodalámpa képviselői. Az amúgy elég visszahúzódó kislány nagyon élvezte a pónik és igazi lovak közelségét, a lovas bemutatókat, és bár nem hitte, hogy képes lesz rá, egy kis biztatásra és némi külső segítséggel maga is nyeregbe szállhatott.

Bár a Csodalámpa kimondta, nem ajándékoz élő állatot (no jó, egy halakkal teli akvárium, az még rendben lehet), egyértelmű volt, hogy Mercédesz tényleg egy saját lovat szeretne. Neki ez adhatja meg azt az élményt, amitől jobban fogja érezni magát...
A szüleivel persze tisztáztuk: (el)tartani tudnak egy pónit, a nagypapa már a helyét is elkészítette, annyira szeretne Mercédesz egy lovat, no meg bíznak a Csodalámpában..
Na de hol lehet Magyarországon pónit szerezni?!?

A következő találkozásunkra egy budapesti kontrollvizsgálat után került sor. Együtt kiautóztunk a Pesterzsébeti lovasiskolába, Gubacspusztára, ahol Makai Dezső úr, a lovasiskola tulajdonosa, ismert póni tenyésztő fogadott minket, és készséggel mutatott meg pónikat.

A "póni-bőség" láttán Mercédesz el volt bűvőlve, gyakorolhatta a lovacskákkal való bánásmódott, simogatta, vezetgette egyiket-másikat. A tulajdonos kisunokája, a 6 éves Reni volt ebben nagy segítségére, hiszen ő szinte ott él a lovakkal, és nagy magabiztossággal mutatta Mercédesznek, hogyan kell bánni a csikókkal.

A következő randevúnkon, alig egy hét múlva pónit vásárolni robogtunk Pesterzsébetre.. Herkules, a másfél éves fakó Shetland mén új tulajdonosát várta a karám mellett... Gyönyörű, értelmes szeméből látszott, búcsúzik a társaitól és hízelegve dugta fejét új kis tulajdonosához. A karám otthon, Salgótarjánban már elkészült, várva lakóját. Mercédesz azt mondta, az első éjszakát ott tölti kispárnájával pónija mellett, hogy ne féljen az új helyen egyedül...
Ezúton is nagyon köszönjük Makai úr támogatását, amivel lehetővé tette, hogy ezt a szokatlan kívánságot is teljesíthettük... egy 10 éves kislány azóta nagyon boldog.

Flandera Tünde
kívánságkoordinátor
2006.08.22.

SMS üzenetet kaptunk Mercédesz édesanyjától:

Nagyon nagyon köszönjük a segítséget ezt a csodát hogy Merci elfeledte hogy beteg! kilenc év után most látom igazán boldognak és ezt nektek meg a csodalámpának köszönhetjük! köszönöm, hogy boldoggá tették Mercédeszt!

Mónika

Mercédesz és szülei segítettek Vivien Mara kívánságát teljesíteni 2007-ben.

Amikor beszélgettünk a kórházban Dáviddal, és megpróbáltuk megtudakolni, miért épp DVD író a vágya - illetve, óvatosan rákérdezni, hátha van a tarsolyban valami "izgalmasabb" álma, kiderült, hogy épp most megy középiskolába, imádja a számítógépét, legszívesebben előtte tölti az idejét, és már valóban nagyon régen szeretett volna egy DVD írót, de tekintettel arra, hogy a családnak most bizony egyéb kiadása is bőven adódik, a DVD író valahogy mindig hátrébb csúszott a kívánságlistán.
Ebben a pillanatban lépett be a Csodalámpa a képbe.... mert egy kicsi csoda mindent képes megoldani!
Bevallom, a vásárlás előtt (3 lány) jobban izgultunk, mint az, aki az ajándékot kapja.
Előre felkészültünk DVD írókból, hogy hozzá nem értésünket palástolva sikerüljön kiválasztani azt a fajtát, ami Dávid álma volt.
A hatalmas kínálat ellenére döntöttünk egy olyan típus mellett, ami mindannak a kritériumnak megfelelt, ami "most menőnek" számít.
Már csak néhány napot kellett várni, hogy Székesfehérvárról Dávid feljöjjön, kontrollra, és a Tűzoltó utcában beszéltük meg a randevút - sejtve, hogy meglepetést ugyan nem tudunk okozni a szervezkedésünkkel, de örömet mindenképpen!
Amikor megjelentünk, mint a Csodalámpa dzsinnjei (mindjárt három, és nőnemű) már huncut mosolyán látni lehetett, hogy mindent tud...
Átadtuka gyünyürűen becsomagolt ajándékot, Dávid nagyon örült, és nem volt nehéz rávenni, hogy "ugyan már kukkantson bele", ki tudja, mi is rejtőzik a díszes papír alatt..?
Ahogy lehámozta a körítést, boldogan mondta: "Épp ilyet szerettem volna!"...
Ennek mi legalább annyira örültünk, mint ő (hát persze, néha a dzsinnek is izgulnak..) és reméljük, sok szép, örömteli órát ajándékoztunk ezzel Dávidnak a mielőbbi gyógyulás reményében!

Flandera Tünde, Pelsőczi Dominika, Ruskó Márta
kívánságkoordinátorok
2006.08.13.

Zsolt eredetileg az Irigy Hónaljmiriggyel szeretett volna találkozni, de ezt a kérést sajnos csak később lehetett volna teljesíteni.

Jött viszont a Forma-1, és mivel Zsolt nagy autórajongó, kérte, hadd változtassa meg eredeti szándékát. A szombati időmérőt a helyszínen nézhette meg.

Köszönetet mondunk a Magyar Telekomnak, hogy segített a jegyek megszerzésében.

A többiekhez hasonlóan Patrik is nagy izgalommal készült a találkozóra: külön csomagot állított össze az aláírandó emléktárgyakból. A közös fotózásnál büszkén állt fel tolókocsijából kedvence mellé - ami bizony édasapjától Schumacher úrig mindenkit meglepett egy cseppet...

A beszélgetés végén Ő volt a legbátrabb és közölte Schumacherrel, hogy: "Verje le jól a magyarokat a pályán", ami a tolmácstól szabad-finomított fordításban így hangzott: Patrik sok sikert kíván Önnek a Hungaroringen és természetesen itt a pályán is.

A találkozó után Patriknak különleges élményben volt része: magát a mérkőzést testközelből, a pálya széléről nézhette végig. Lefotózni Schumit, amint szögletet rúg, nem mindennapi élmény. A mérkőzés végén Eperjes Károly és Felipe Massa személyesen köszönte meg Patriknak a biztatást...

Köszönetet mondunk a jegyekért a Magyar Telekomnak, a találkozó megszervezéséért pedig a Careers Management Group és a formula.hu munkatársának.
Sajnos Schumacher úr kifejezett kérésére közös fotókat nem publikálhatunk a találkozóról.

Csabának a találkozó Michael Schumacherrel túl rövidnek bizonyult.
Olyannyira, hogy sajnos a kedvenc ferraris pólóját sem volt ideje aláiratni. De természetesen kézfogás, egyéb autogramm, s néhány kedves szó neki is kijutott a bajnoktól, így igazából panaszra, reméljük neki sincs oka.
A focimeccs fantasztikus volt, Hajdú B. István és Hajós András kommentálásában komoly rekeszizomgörcsöket okozott, de mindekinek - így Csabának is - volt ideje kipihenni mindezt a Hungaringen, szombaton.
S valljuk be, senkinek sem egyszerű feldolgozni, hogy az a világsztár, akiért rajong, ott áll előtte, s kedvesen, közvetlenül beszélget vele.


Köszönetet mondunk a jegyekért a Magyar Telekomnak, a találkozó megszervezéséért pedig a Careers Management Group és a formula.hu munkatársainak.
A személyes találkozásról Schumacher úr kérésére nem publikálhatunk fényképet.

Csinády Rita és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.08.05.

Nehéz az élete annak, aki egy tolószékhez láncolva csendes falucska szélén tölti mindennapjait. s még sincs egy panasz szava sem. Büszkék vagyunk Rád, Andris!
Reméljük, hogy nagy örömet okoztunk Neked a számítógéppel!

A Csodalámpa csapata
2006.04.13.

Nikolett kívánsága az volt, hogy barátnőjével, Barbarával bringóhintózhasson egy jót a Margitszigeten.
Nekünk, Csodalámpásoknak nagyon tetszett ez az ötlet, azért is, mert tudtuk, hogy 2006. június 10-én, az immár hagyománnyá vált "Csodalámpás Bringónapon" egy szokatlan nevű és külsejű bringó átadására is sor kerül a Margitszigeten. Miért is ne aznap teljesítsük Niki vágyát...

Bár délelőtt az idő enyhén szólva borzalmas volt, hol jég esett, hol már majdnem hó, bíztunk abban, hogy délutánra minden rendben lesz. Addig is sütit készítettünk és egyéb finomságokat, hogy legyen mivel várnunk Nikit és családját. Délután 3-kor kisütött a nap, így vadonatúj bringóhintónk gyönyörű fényben tündökölt.
Mire Niki és Barbara megérkeztek ott állt egy feldíszített hintó a Halastó melletti Bringóvár udvarán.
Messziről látszott, hogy a sok lufi nélkül is más, mint a többi, már csak azért is, mert a neve Csodalámpa...

Természetesen ők ültek először fel a "Csodalámpa" hintóra, mely a Bringohintó KKt. és tuljadonosa, Szabó László úr szívességéből egész évben hirdeti az alapítvány tevékenységét a Margitszigeten.
Persze nemcsak hintózás a világ, a Bringónapon lufihajtogatástól a kézműves játszóházig és pólófestésig még sok más szórakozás várta a gyerekekekt és felnőtteket.

A reméljük, hogy nemcsak Barbarának és Nikolettnek, hanem sok-sok más gyermeknek fog még örömet okozni a Csodalámpa hintó.

Újfalusi Ildikó
kívánságkoordinátor
2006.06.10.

Jennyfer nagyon sokat volt az utóbbi időben kórházban, és közösségbe sem mehet egy darabig még.
Ezért döntött úgy, hogy egy Playstation2 játékot kér a Csodalámpától, mert ezen nemcsak játszhat majd az öccsével, hanem DVD filmeket is megnézhetnek majd együtt a családdal.
Amikor beléptünk a dobozzal, eg kicsit megilletődve vette át, és bontotta ki a kincset.
Természetesen azonnal ki kellett próbálni, szerencsére volt is otthon egy játék - stílusosan épp egy focis játék - hiszen csak néhány napja fejeződött be a világbajnokság. Amikor a játékot a TV-vel összekötötte a család, előszőr öccse próbálta ki - láthatóan profi játékos, aztán merte Jennífer is elkezdeni a játékot.
Egy kis testvéri segítség, és instrukció még elkélt, de drukkolunk Jennifernek, hogy hamarosan profi használója legyen a játéknak, és ezúton is köszönjük a Sony cégnek, hogy lehetővé tette, hogy egy újabb gyerek megkaphassa "álmai játékát". Hajrá, Jenny..! Sok sikert!

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.07.12.

Viktória az unalmas kórházi kezelések idejére kölcsönkapott egyszer barátaitól egy X-Box játékot. Sajnos azt vissza kellett adni, de a kórház továbbra is unalmas maradt. Így álma egy ilyen játék lett.

Amikor meglátogattuk a kórházban, épp a magas lázával küzdöttek a nővérek, orvosok. Távolról figyelte csak az ajándékot is. De amikor kiléptünk a szobából, hallani lehetett az izgalmat, ahogy édesapjával kicsomagolták a játékot...

Mielőbbi gyógyulást!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.07.10.

Dóri egy igazi, szép biciklit szeretne volna, mert a régi már tönkrement, (és bizony egy 3 évesnek kicsi is már) amivel otthon, Siófokon nagyokat lehet majd bicajozni apával.
Természetesen a Csodalámpa azonnal rátalált arra a biciklire, ami Dóri titkos vágya volt - sajnos az átadásra egy kicsit várni kellett, mert Dóri állapota nem tette lehetővé az átadást.. de csak eljött a nagy nap végre!
Titokban, a mamával és Enikő főnővérrel szövetkeztünk az átadáshoz. Begurult a gyönyörű, piros bicikli, színes lufikkal díszítve az elkülönítő előterébe.
A nővérkék az ajtónál leskelődtek.
Dóritól megkérdeztük, jól tudjuk-e, hogy egy gyönyörű bicikli az álma..?
Mivel ő épp háttal állt, nem vette észre, hogy a bicikli már ott volt a teremben.
Amikor (egyelőre még szégyenlősen) bólintott, megkértük, nézzen hátra, mert ott van a bicikli, amire vágyott..
Dóri hirtelen felugrott, és már futott is a biciklihez, felpattant rá, és megcsodálta rajta a "gyerekszállító" kosarat, amit a maci azonnal elfoglalt, sőt! még biztonsági öv is volt rajta, hogy a macika biztonságban utazhasson akkor is, ha a bicaj esetleg száguldozik.
Nagy sikere volt a dudának, és a lufiknak is, Dóri a szűkös térben, le-fel bicajozott délelőtt, az infúziós álvány, és a bútorok egy picit útban voltak a manővernél, de a felnőttek segítettek.
Szerencsére aznap már hazamehetnek, és otthon lehet már majd szabadon használni a kerékpárt.
Azt még feltétlenül észre kellett venni, hogy Dóri "biciklis ruhája" tökéletesen illet a járgányhoz: épp azok a színek (piros, narancs, sárga) voltak rajta, amivel a biciklit díszítették.
Gyönyörűek voltak, Dórika és a maci is egyfolytában moslygott kis ülésében.
Nagyon boldog volt az a reggel..

Titkos Rita és Flandera Tünde
kívánságkoordinátorok
2006.07.03.

"Pedig egy perc, egy parányi vígasz,
ha csak megnyugszik egy kicsit,
mély álomba ringatta volna
teste és lelke kínjait."

(Szabó Lőrinc)

Nikit régóra kezeljük klinikánkon és közben átesett Miskolcon egy csontvelő transzplantáción is.
Az életéért küzdünk nap mint nap. Egyre elesettebb és apatikusabb. Felfigyeltünk arra, hogy amikor Miskolc neve szóba kerül, felcsillan a kis szeme. Mint megtudtuk az anyukájától, ilyenkor azt hiszi, hogy megint oda utazhat. Volt ott a kórházban egy csúszda amit nagyon szeretett és vágyott rá. A Csodalámpához fordultunk segítségért. Még azon a napon megérkezett a csúszda. Gyönyörű piros, sárga létrával. Sajnos még nem próbálhatta ki, de ahogy felébredt, bágyadt kis arcán a csodálkozás, öröm és egy kis érdeklődés látszott. Felült az ágyában, ami mostanában egyre ritkább volt. Nézegette és nagyon elégedett volt. A babái sorra ki is próbálták. Hogy jól láthassa, feltettük a vele szemben lévő ágyra vagy éppen ahova kérte. A nagyon gyenge állapotú kislány, szinte már nem is beszélt, de amikor rákérdeztünk: - Kié a csúszda? - kicsit felélénkült, büszkén nézegette és azt mondta: - Az enyém!
Kicsi Nikike azt kívánjuk neked, hogy gyógyulj meg és tudjál nagyon sokat csúszdázni!
Anyukájának csak hulltak a könnyei és csak azt mondogatta: - Köszönöm, ez egy csoda!

Bezdánné Végh Tünde

2006.07.07.