Képriport

/ 5

A 14 éves Gergő azt kívánta, hogy részt vehessen iskolája (Mozgásjavító Általános Iskola, Sály) tanévzáró ünnepélyén. A második félévben már nem tudott iskolába járni, Bp-en kezelik a Bethesda kórházban.

Ez ám a pompás kívánság, gondoltuk!
Hétfőn még úgy tudtuk, bő másfél hét van az évzáróig, nyugodtan megszervezhetünk mindent. Kedden viszont kiderült, hogy tévedtünk, már csak 3 napunk van péntekig...

Gergő állapota miatt mentőre volt szükség az utazáshoz, hálás köszönet érte a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat vezetőinek és munkatársainak, akik habozás nélkül siettek a segítségünkre.

Az iskola igazgatója és tanárai Gergő kedvéért egy napra sűrítették össze az évvége szokásos eseményeit.
Még arra is sort kerítettek, hogy Gergő vizsgázhasson a második félév tananyagából, amit sikeresen teljesített és méltó jutalomként a bizonyítvány mellé könyvet és egy repülőgépmodellt is kapott ajándékba e szép nap emlékére.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, sikerült-e "jól" teljesítenünk ezt a különleges kívánságot és örömet okoznunk Gergőnek. Végtelenül boldog volt, bár számára ez a nap meglehetősen fárasztónak bizonyult.

Jóllehet a Csodalámpa volt ezen a napon a kívánságteljesítő, ám végig úgy éreztem, hogy mi és a mentősök, tanárok, gyerekek is jócskán kaptunk ajándékot - Gergőtől.

Czakóné Bálint Judit
önkéntes
2006.06.09.

Attila izgatottan várt, hogy háromórai autózás után végre az Állatkertben legyen.
Mikor meglátták a pénztárnál kanyargó hosszú sort, nagyon megijedtek. Ők még nem tudták, hogy az Állatkert Alapítvány segítségével pillanatok alatt benn leszünk. Attila izgatottan nézte sorra az állatokat. Különösen a fókák és a majmok tetszettek. Sajnos a zsiráffal nem sikerült találkoznunk, annyira elbújt. Délután, mikor mi már teljesen elfáradtunk, Attila még mindig tele volt energiával.
Így talán a hazafelé vezető út már nem is tűnt olyan hosszúnak.

Újfalusi Ildikó
koordinátor
2006.06.11.

Pénteken délután Adrienn éppen ballagására készült amikor megérkeztünk hozzájuk a kívánság laptoppal. Nagy volt a meglepetés, és az öröm, mert nem tudott érkezésünkről. Elöször nem is akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan teljesült a kívánsága.
Aztán édesapjával közösen üzembehelyezték a készüléket és Adrienn számára megszünt a külvilág.

Köszönjük United Way Alapítványnak a közreműködést és a GE-nek, hogy e kívánság teljesítését adományával lehetővé tette.

Köszegi Judit
2006.06.15.

Ádámnak két kezelés között váratlanul be kellett jönnie a klinikára egy napra. Másnap reggel nagyon nem örült annak, hogy nem indulhatnak haza Édesanyjával azonnal, hanem még egy kis időt a klinikán kell töltenie. Amikor leültem az ágy mellé bánatosan kezdte mondani, hogy nem érti mire kell még várnia.A meglepetést ekkor adtam a kezébe. Furcsán nézett rám először nem is fogta fel hogy mi lehet. Aztán csendben megkérdezte – csak nem .........? Majd maga adta meg a választ : teljesült a kívánsága, a régi vágya a csomagban csak a a várva várt videókártya lehet ! Aztán gyorsan elmesélte nekem, hogy mi mindet tud ez a kártya és milyen nagyszerű lesz otthon mindjárt kipróbálni, lehet vele játszani, tanulni, szerkeszteni továbbfejleszteni az informatikai tudását.
Kivánunk Ádámnak sok sok szép élményt és mielőbbi gyógyulást.

Köszönjük Mária támogatónknak, hogy lehetővé tette Ádám kívánságának teljesítését!

Kőszegi Judit
Régióvezető
2006.06.27.

Bence kívánsága egy számítógép volt. Csak szülei tudták, hogy 2006. június 27-én, amikor a szokásos vizsgálatra jönnek a budapesti kórházba, akkor ez a kívánság teljesül.

A meglepetés zárkózottsággal párosult, de Bence édesapja vígasztalt minket, hogy biztos nem lesz ez így majd a hazafelé vezető úton. A szokásos marcipán lámpásnak már felszabadultan tudott örülni. Együtt örülünk vele, és mielőbbi gyógyulást kívánunk!

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2006.06.27.

Robi egy kalózos legot kért, amivel otthon is és a klinikán is tud játszani. Az ajándék átadásásra 2006.06.15-én került sor Szegeden. A kisfiú már a hazautazásra készült azon a napon, és nem is sejtette, hogy érkezik hozzá a Csodalámpa.
Amikor meglátta az ajándékot, azt mondta : "Én mindig is ilyet szerettem volna!" Látszott, hogy nagyon örül, természetesen rögtön ki is bontottuk, hogy megnézze mi minden van a dobozban. Robi már alig várta, hogy hazaérjenek és elkezdhesse összerakni a játékot.
Látva az örömét úgy éreztem ismét csodát tettünk.

Nagy Bettina
kívánságkoordinátor
2006.06.20.

Roland 15 éves, csontvelő transzplantációt követően lábadozik. A Csodalámpától egy elektromos kerékpárt kért, alighanem azért, mert egy "igazit" még nincs ereje hajtani.

Alig néhány napja jelentkeztem a Csodalámpánál és máris kaptam egy izgalmas feladatot.

Igaz, Roland Hódmezővásárhelyen, tőlem vagy 100 km-re lakik, de először a környéken próbálkoztam, hogy a nagyáruházakban is éppen hiánycikk elektromos kerékpárt megszerezzem.

Szerencsém volt, egy mezőtúri kereskedő, Zoltán jelentős árengedménnyel bocsátotta rendelkezésünkre az egyetlen, boltjában lévő kerékpárt. Ráadásul, amikor utazó üzletkötőként a túrkevei lottózóban elmeséltem, mivel fogalkozom mostanában, a tulajdonos és munkatársai adományaikkal beszálltak a kívánság finanszírozásába.

Ezek után elindultam a kerékpárral Hódmezővásárhelyre. Miután megérkeztünk Roland kapujához és levettem a bicajt az utánfutóról, nyomban az éppen akkor megjelenő Roland kezébe adhattam a kormányszarvat. De hol kell ezt bekapcsolni?!?

Negyed óra múltán már rá is jöttünk, hogyan működik a csoda-bicikli, és Attól kezdve Roland jó pár kört rögtönzött az édesanyja a nővre,(aki a donora volt) és a mi örömünkre.

2006. június 24-e különleges nap volt mindannyiunk számára, megtapasztalhattuk, hogy az emberek akár ismeretlenül is segítenek egymásnak, ha értelmét látják.

Köszönjük Zoltánnak, és Katalinnak az önzetlen segítséget, mellyel hozzájárultak Roland öröméhez.

Zemka Béla
koordinátor
2006.06.24.

Laci (16) kívánságáról már meg is feledkezett és nagy meglepetés volt számára, mikor a doktornő kis ünnepség keretében átadta neki a kért ajándékot, egy modellvasutat.
Laci nagyon örült és megfogadta, beszámol, hogyan sikerült megépíteni a vasútpályát.

Lengyel Andrea
koordinátor
2006.06.26.

A 13 éves István kívánsága egy X-Box játékkonzol volt.
Az ilyen jellegű kívánságok teljesítésére néha bizony sokat kell várni, ebben az esetben majd fél évet.

István már nagyon várta Kívánságának teljesítését és nagyon boldog volt, mikor végre átnyújtottuk nek az ajándékot!

Lengyel Andrea
koordinátor
2006.06.26.

Képriport

/ 7

Tibi (6) édesanyja értesítette még áprilisban a Csodalámpát, hogy kisfia szeretne egy beülős elektromos autót.
Kezelőorvosa nagyon támogatta a kérést, ugyanis Tibi immunrendszerét a kezelések erősen megviselték. A Szt. László kórházban fekszik, olyan részen ahol a kórterembe külsősöknek tilos a belépés...
Ez a kérés is felkerült a honlapra, és elindult a szervezés...

Aztán egyszer csak csengett a telefon és utána nemigen jutottunk szóhoz...

Történt ugyanis, hogy két aranyos kislány, Hanna és Nina, arra kérte barátait, hogy a születésnapi bulijukra ne ajándékokat hozzanak, hanem pénzt.
Hm, hm, hová lesz a világ, mondhatnák...

Csakhogy a kis barátok előtt a cél sem maradt titok: az így összegyűlt pénzből egy csodalámpás kívánságot szeretnének a lányok teljesíteni.
Nos, nagy volt a buli, sok pénz jött össze. Olyan sok, hogy némi szülői kiegészítéssel Tibi kívánságát teljesítették belőle a kislányok.

Tibi nemigen értette, hogy péntek délután miért kell beöltöznie (maszk, kesztyű) és a folyosóra kijönnie, pláne, mikor kilépve azt látta, hogy három felnőtt és három gyerek pislog felé kíváncsian.
Végül is reméljük, nem bánta meg hogy szót fogadott. A bemutatkozás után megkérdeztem, emlékszik-e még, mit kért a Csodalámpától. Hát persze hogy emlékezett. Na de akkor hol az autó?

Nos, az is ott volt, a folyosó kanyarjában eldugva, egy hatalmas dobozban.
Kata több órás munkája volt a csomagolás, és bizony nem is volt egyszerű - a szó szoros értelmében, kötött - kesztyűs kézzel kibontani a ládányi dobozt. Elkelt az adományozó kislányok segítsége.
Ám ekkor kiderült, hogy az autót össze is kell szerelni. Tibi saját kezűleg segített a duda, és a lámpák, tükrök felszerelésénél, a kormánnyal azonban meggyűlt a bajunk, senkinél nem volt csavarhúzó. Végül egy másik beteg kisgyerek édesapja adott kölcsön egy profi csillagcsavarhúzót. Ezzel és egy egyforintos segítségével végül a kormány is a helyére került.

Tibi alighanem nagyon elfáradt, mire a kocsi végre menetkész lett, mert Nina, Hanna, és Isabelle - mert persze a legkisebb testvér sem maradhatott ki az ajándékozásból - minden unszolása ellenére sem volt hajlandó beleülni az autóba.
Sebaj, reggelre már az akku is teli lesz és a széles folyósón kanyarogni is bőven lehet.

Patzauer Éva, Patzauer Gábor

2006.06.16.

Bár a 3 éves Antónia nem csak kedves és víg kedélyű, hanem okos is, mégsem az ő, hanem szülei ötlete volt az a kívánság, hogy Gyermeknapon egy állatkerti sétát tehessen a család a Csodalámpa jóvoltából.
A Biatorbágyon élő és sokféle állatot tartó szülők úgy gondolták, hogy miután Antónia imád a jószágokkal foglalkozni, az lenne a számára legnagyobb ajándék, ha az Állatkert lakóit is közelebbről láthatná. Bár meglehetősen szeszélyes és esős volt aznap az idő, az állatkerti sétát ez nem zavarta meg, és Antónia olyannyira örült az ajándékba kapott, állatkertet bemutató könyvecskének, hogy hol a könyvet lapozgatva mutatta meg, kit szeretne látni, hol pedig a számára újonnan látott állatokat igyekezett rögtön beazonosítani az ismertetőből. Az, hogy valóban mennyire szereti és pajtásainak tekinti az állatokat abból is kiderült, amikor egy zebrát simogathatott meg, abból is, amikor az Állatkert háziállatokat bemutató részlegén a kecskegidák közé közé mehetett, s abból is, amikor nagyokat nevetett az üreget vájó prérikutyák szorgoskodásán.

Édesanyja elmondása szerint Antónia azóta is nap mint nap nézegeti az Állatkertben kapott könyvet, és emlegeti az ott látottakat.

Veress Kata
koordinátor
2006.05.28.

Ádám már nagyon vágyott egy PSP-re, mert már sok barátjának és betegtársának is volt. Amikor kezelésre vagy kontroll vizsgálatra jött, mindig hatalmas kérdő szemekkel nézett rám.
Egy ilyen alkalommal, április 24-én, amikor éppen a kórházpedagógussal tanult, bementem hozzá.

Először meglepődött, hogy mit keresek ott, amikor ő tanul, azután elmosolyodott és egy nagyot sóhajtott:
- Végre - mondta, és megnyugodva átvette ajándékát.
Megnézte, félretette és mondta, hogy gyorsan megírja a dolgozatát, hogy utána játszhasson. Csak úgy ragyogott.

Később, a tanulás után nagy játékba kezdett és tanácsokat, játékokat cserélt barátaival.

Bezdánné Végh Tünde

Szilvi édesanyja titoktartást fogadott, és nem is szólt Szilviának, hogy mikor teljesül a kívánsága.
Amikor beléptem, a kislány egy kicsit megilletődött volt. Gondolom, nem tudta hova tegye, hogy miért pont őt keresi egy öltönyös idegen.
Először csak úgy általában beszélgettünk a fényképezésről, mondtam neki, hallottam, hogy mennyire ismeri a digitális fénykezőgépeket és hasonlók.
Akkor már egy kicsit kapisgálni kezdte a dolgot, de igazából akkor szaladt fülig a szája, amikor meglátta a Fujifilm F-610-es gép dobozát.
Nyomban kiderült, hogy ért hozzá. A különböző paramétereket - amelyek megvallom, nekem nem sokat mondtak - azonnal elmagyarázta.
Kibontotta a dobozt és azonnal tudta milyen kábel hova való, hogyan kell feltölteni az akkut, melyik csatlakozó mire szolgál.
Szilvi nagyon boldog volt, ahogy ott forgatta a kezében a csillogó masinát...
Azért búcsúzás előtt elkérte az én gépemet is egy kis vizsgálódásra.
Kívántam neki, hogy sok szép felvételt csináljon az új géppel.
Másnap Szilvi édesanyja mosolygó hangon felhívott, "élesben" is kipróbálták a gépet, sikerült is vele pompás felvételeket készíteni.

Marosfalvi Attila
koordinátor
2006.06.07.

Attila visszahúzódó gyerek, akit a kórházi munkába csak azzal lehetett bevonni, hogy cserébe néhány percet motorozhatott a kórház gépén. Így nem csoda, hogy a Csodalámpától egy saját kis elektromos motort kért. Édesanyja elmesélte, hogy attól a naptól kezdve azzal a gondolattal kelt és feküdt le, hogy talán egy nap teljesül a kívánsága.

Attila kívánságát a Játéksziget (http://www.jateksziget.com) segítségével teljesítettük. Köszönet a cég tulajdonosainak - Fehér Attilának és Fehérné Németh Erikának - a felajánlásért és Pető Mónikának a szervezésért. Attilát egy csütörtök reggel leptük meg a kórházban. Alig akarta elhinni, hogy ez a csodajárgány immár az övé. Rögtön felpattant a motorra, sőt a barátját is elvitte egy körre. Azonnal kiadta az utasítást, hogy mától ez a motor mindenhova vele tart, kórházban és kórházon kívül egyaránt.

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.06.08.

Myrtill sok hasonló barátjához hasonlóan nagy MEGASTAR rajongó. Ezért mi sem volt természetesebb számára, minthogy kérése is igazi "MEGÁS" legyen.
Palcsó Tamással vagy Oláh Ibolyával szeretett volna találkozni.
Amikor kora tavasszal azt a hírt kaptuk, hogy Myrtill nincs jól, felgyorsítottuk a kívánságszervezését, már azért is, hogy minél hamarabb örömet okozhassunk a kislánynak és így elég erőt meríthessen a betegség leküzdésére.

Tamás első szóra rendelkezésünkre állt, többször telefonon is beszélt Myrtillel, bátorította, hogy csak hívja, ha szükség van rá. Amikor a kislányt kiengedték a kórházból "véletlenül" a körnényéken koncertezett Tamás, akit Myrtill telefoni megbeszélésüket követően már személyesen is megismerhetett.

Az ad hoc találkozón mi kivételesen nem vehettünk részt, így fényképet nem készíthettünk. Sajnáljuk, de az vigasztal minket, hogy a kislány egészségi állapota szülei elmesélése szerint már sokkal, sokkal jobb és ez a lényeg.

Patzauer Éva

2006.06.15.

A kívánság utóélete

Józsi nagy álma egy digitális fényképezőgép volt, mert a régi gépe elromlott, és tekintettel az elhúzódó kórházi kezelésekre, a családnak nem volt módjában vásárolni neki egy új fényképezőgépet. Imád kirándulgatni a haverokkal, és ezeket a kirándulásokat szerette volna megörökíteni magának. Egy adományozónk (Tamás Lilla) jóvoltából Józsi egy szuper Fuji fényképezőgépet vehetett át, aminek átadását, Angelika főnővér segítségével sikerült annyira titokban megszervezni, hogy mikor Józsit megleptük kora reggel a kórházban, semmiről fogalma sem volt sem neki, sem a mamájának. Azt gondolta, csak beugrottunk megkérdezni, hogy van... Amikor a reggeli utolsó morzsáját is legyűrte, egyszercsak elővarázsoltuk a gépet a csomagból. Józsi annyira meghatódott, hogy elakadt a hagja, és csak szorongatta gyönyörűséges új gépét, és úgy kellett rávenni, hogy legalább a dobozból vegye ki, mert annyira féltette, azt mondta, addig hozzá sem nyúl, amíg a használati utasítást betűről betűre ki nem olvasta. Nagyon boldog volt, és nagyon meghatódott. Azóta találkoztunk a mamájával, mesélte, hogy Józsi már mindent kitanulmányozott, azóta állandóan a fényképezőgéppel dolgozik a számítógépén, és nagyon boldog.
Ezúton is köszönjük a Fuji cégnek és magánadományozónknak Tamás Lillának, hogy lehetővé tették a kívánság teljesítését.

Flandera Tünde és Titkos Rita
kívánságkoordinátorok
2006.05.30.

A kívánság utóélete

From: ****@t-online.hu

Sent: Monday, July 03, 2006 8:58 AM

To: info@csodalampa.hu

Subject:

Kedves Csodalámpa !

Szeretném megköszönni nektek a digitális fényképezőgépet nagyon nagyon örültem neki sokat használom. Sok örömet nyújt és segít a gyógyulásomban.

köszönöm még egyszer nektek

Jocó

Dominik ajándékát már nagyon szerettük volna átadni, de sajnos az átadás Dominik állapota miatt egy kicsit elhúzódott. Mikor mamájától megtudtuk, hogy végre mehetünk a László kórházba hozzá, azonnal repültünk is, a mama csak annyit mondott, hogy már nagyon várnak minket.

Óriási volt az öröm, ahogy került elő a Playstation2 a dobozból, Dominik egyre inkább ragyogott, elmagyarázott mindent a gépről, elmondta, hogy milyen játékokat szeretne, ha azonnal vennének hozzá (Pókember a kedvenc), és már alig várja, hogy végre mehessenek haza, Nagykanizsára, hogy játszhasson a játékkal. Csodálattal forgatta ajándékát, ami sokkal szuperebb, mint amivel a kórházban megismerkedett, még DVD filmet is lehet nézni vele..

Köszönjük a csodát lehetővé tevő Sony cégnek, hogy egy újabb kisfiú felejthette el segítségükkel egy időre a kórházi megpróbáltatásokat.

Niki kezelésen volt a pécsi klinikán édesanyjával, szeretteitől és otthoni barátaitól távol. Nagyon nehéz napokat élt éppen át, sokat sírdogált, amikor a Csodalámpa dzsinje akcióba lépett.
Budapestről érkezett egy nagyon kedves fiatal hölgy a Niki által oly nagyon vágyott kamerás mobiltelefonnal. Az akkor szomorú kislány arcára vidám mosoly költözött. Nemcsak a telefont kapta, hanem egy nagyon aranyos Nikinek tetsző telefontartót is, amit a nyakába akaszthat. Ezenkívül még egy titokzatos csomagot, amelyből matricás album, színezőkönyv, mesekönyv, napló apró lakattal, édesség és még egy pár csoda került elő.
Niki csakúgy ragyogott. Keveset beszélt, de a szeme elárulta boldogságát. Rögtön ki is próbálta a telefont, de mielőtt bármit is csinált volna vele, felhívta messze otthonában lévő édesapját. Aztán képeket és telefonszámokat gyűjtött és ismerkedett a különböző funkciókkal amikre képes a telefonja. Akkor és ott a kezelés kín-keservei feledésbe merültek. Nagyon büszke volt az ajándékaira és mindenkinek örömmel megmutatta.

Köszönjük ezt a csodálatos felajánlást az EMEF Első Magyar Energetikai Fejlesztő és Szolgáltatő Kft. ügyvezetőjének Hermann Tündének!

Bezdánné Végh Tünde

2006.05.24.

Nagy öröm érte Annamáriát április 12-én, amikor két autó gördült a ház elé melyben szüleivel testvérével és unokahugocskájával él.
A Magyar Villamosmérnökök Egyesületének ajándékaként megkapta ugyanis a rég áhított számítógépet, az átadásra pedig az Egyesület elnöke, és hét tagja is eljött.
Miután népes csapatunk bevonult a Annamáriáék lakásába, a fiúk pedig átadták az ajándék virágcsokrot is, elkezdtük összeszerelni a számítógépet. Igen, ám, de amikor a monitor bekapcsolására került volna sor, a technika ördöge közbeszólt, a képernyő sajnos nem kapcsolódott be.
Minket azonban nem olyan fából faragtak, hogy ne találjunk megoldást a problémákra, ha kívánságteljesítésről van szó! Így történt hogy autóba pattantunk két fess villamosmérnök jelölttel, és amíg a többiek kedélyesen elbeszélgettek Annamáriával és a szüleivel, egy órán belül már egy új monitorral, összeszerelve állt a gép a kis szobában!
Reméljük Annamáriának sok örörme telik benne, jó egészséget kívánunk neki és szüleinek is!

Kiss Viktor és Kissné Horváth Anita

2006.04.12.