Alapítványunk és Gabriella nevében is köszönet az Eleven Kft-nek a kedvezményes vásárlásért!

Kedves Csodalampa nagyon szépen köszönöm a laptop-ot. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megkapom a hőn áhított laptop-ot. Nagyon nagy segítséget jelent nekem a barátaimmal való kapcsolattartásban, tanulásban és a kezelések elviselésében. Sok sikert kívánok önöknek a további munkájukban. Nagy segítség ez a beteg gyerekeknek. Üdvözlettel: Botond <div style="font-size='13px';"> Botond 14 éves. Szüleivel a kezelések miatt Budapesten élnek már egy éve, így nagy segítséget jelent, hogy barátaival tudja tartani a kapcsolatot, akik odahaza várnak rá. Amikor beértem a kórházba Botond anyukája már nagy izgalommal várt, hisz ő már tudta kisfia meglepetését. Amikor a nagy csomagot feltettem az ágyra Botond nem hitt a szemének szavakat sem talált. Kipakoltunk együtt a dobozból, persze férfiú lévén Botond rögtön belejött a dolgokba, és a számítógép azonnal bekapcsolásra is került. Irígylésre méltó kitartásával sokaknak példaképe lehetne ez a nagyfiú! Botond, a továbbiakban is légy ilyen erős amilyennek láttalak és ahogy anyukád mesélte, reméljük sok örömöd leled a gépben! Szatmáry Eszter koordinátor Botond nevében is köszönjük az Albacomp Zrt. támogatását!

Izgalmasan telt a két nap a Hungaroringen. Kellemes időben izzott a hangulat, dübörögtek a lóerők, szárnyaltak a fényes Forma 1-es autók. Dávidék nehezen tudtak közlekedni a dombos területen, de édesapja és húga áldozatosan segítettek, hogy a fiú kívánsága teljesülhessen. Történt már csoda, aminek szemtanúi lehettünk, került már ki gyermek a tolószékből, mert erőre kapott az élményektől. Kívánjuk neki, úgy, mint sokaknál, Dávidnál is, mielőbb láthassuk majd a kívánságteljesítés gyógyító erejét! Budapest, 2007. augusztus 4-5. Csinády Rita és Felkai Márta kívánságkoordinátorok A jegyeket ez úton is szeretnénk megköszönni az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkárságának!

A Nyugati téren gyülekező kis csapatnak már reggel sikerült megnézni egy versenyautót és hozzá plakátot is szerezni. Izgalmasan telt a nap a Hungaroringen. Kellemes időben izzott a hangulat, dübörögtek a lóerők, szárnyaltak a fényes Forma 1-es autók. Ha valakinek, akkor Rolinak tényleg egész nap fülig ért a szája. Rengeteg emlékkel, élménnyel térhetett haza. S bár Michael Schumacher a Magyar Nagydíjra nem jött el, ez nem szegte Roli kedvét, hisz a Ferrari boxa éppen az ülőhelyünkkel szemben volt található, így mindig akadt valami izgalmas látnivaló. Budapest, 2007. augusztus 4-5. Csinády Rita és Felkai Márta kívánságkoordinátorok A jegyet ez úton is szeretnénk megköszönni az SAP munkatársainak!

Sajnos Gabiról egyelőre nem kaptunk fényképet, de úgy gondoljuk, a képek magukért beszélnek.

Köszönjük a Vista Utazási Irodák segítségét!

Szombat reggel korán érkeztem a kerékpárral Csobánkára, de Jenny és édesanyja már nagyon izgatottan vártak. A kislány alig tudta kivárni, hogy végre felülhessen az új bicajra...

Mindannyiunk nevében kívánom, hogy sok öröme legyen benne és remélem, óvatosan fog vele közlekedni.

A kívánságot a támogatása révén teljesítettük. Jennifer nevében is köszönjük!

---

István édesapja olyan sokat mesélt Pistinek Krakkóról és környékéről, hogy betegség ide vagy oda, Pisti saját szemével szerette volna látni ezt a szép lengyel várost.

A szervezés, elsősorban a hozzáértő, lengyelországi specialista partner megtalálása, bizony eltartott egy ideig...

Egy júliusi hétvégén azonban teljesült az álom: Pisti, édesanyja és testvére egy hosszú hétvégét tölthettek Krakkóban, a város és a környék nevezetességeivel ismerkedve. A rengeteg képből álljon itt néhány, ízelítőül.

/ 7

A kívánság a utazási iroda szívessége és támogatása, továbbá a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjai, szülei és tanárai adománya révén valósulhatott meg.

"Jónapot Krakkó"
Lengyel Utazások Irodája Kft.
1067 Budapest, Szondi utca 24.
Tel.: +36-1-312-4763

Pisti nevében is hálásan köszönjük a "Jónapot Krakkó" iroda tulajdonosainak, munkatársainak fantasztikus támogatását.

---

/ 4	Köszönjük a Vista Utazási Irodák segítségét!

<div style="font-size='13px';"> Bakó Beatrix vágya volt, hogy videóra vehesse mindazt, ami körülötte történik. Sikerült ezt a kívánságát teljesíteni. Beatrix meghatódottan vett át egy videokamerát, és szinte azonnal elkezdte tervezgetni, hogy mit és hogyan fog megörökíteni. Köszönetét fejezte ki az alapítványnak, hogy teljesülhetett kívánsága.

Tomaj Ildikó

A kívánságot Pukler Gábor úr segítsége révén teljesítettük, Beatrix nevében is köszönjük!

Annamari egy Szombathelyhez közeli faluban él szüleivel és testvérével. Betegsége váratlanul derült ki, és olyan betegség támadta meg szervezetét, amely inkább időseknél fordul elő…

Sokáig nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne, milyen kívánság, az aminek örülne.

Egy alkalommal a kórházból hazafelé tartva beszélgettek, hogy milyen jó lenne egy napszemüveg. Annamari szemüveges, így csak diopriás napszemüveget tud hordani.

Több optikába is benéztek mire megtalálták azt a szemüveget amely tetszett Annamarinak és a lencsét a keretbe tudták foglalni.

Egy szombat reggeli napra beszéltük meg a találkozott az optikusnál, ahol megrendeltük az elegáns, divatos diopriás napszemüveget. Egy hét elteltével már át is vehette a szemüveget Annamari.

Köszönjük az Abért Optika tulajdonosainak (Szombathely, Thököly u.19.) támogatását, mellyel munkánkat segítették.

Pénteken érkezett meg a Csodalámpa a kórházba, és Lilla nyomban arcocskája felderült, amikor megtudta, hogy ilyen gyorsan teljesült a kérése.

Izgatottan bontotta ki dobozából a vadonatúj, rózsaszínű fényképezőgépet, a szín és forma különösen tetszett neki, hiszen pont ilyet akart.

Olvasgatta a használati utasítást, majd úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért 13 éves bátyjával fogják beüzemelni a masinát.

Köszönjük Pukler Gábor úrnak, hogy adományával ismét ekkora örömet szerezhettünk egy beteg kisgyereknek.

Kerek arcú, élénk tekintetű kisfiú Béla. A szüleivel érkezett az ajándéka átadására.

Eleinte nagyon nehezen oldódott fel, zavarba hozta a fényképezőgép vakuja és félénken tekintett körbe a szobában.

Engem nem ismert, de Tatárné Csonka Zsuzsát, kórházunk pedagógusát igen és ahogyan összevillant a szemük érezhető volt a bizalom közöttük.
Kellemes beszélgetés alakult ki a felnőttek között, ő mégsem szólt szinte semmit. Azt azért elárulta, hogy szereti az állatokat és amikor erről beszélt csillogott a szeme.

Megilletődve bontogatta a dobozt, nehezen küzdött meg a csomagolással. Amikor megpillantotta a laptopot a szájához kapta a kezét meglepetésében és felnevetett.

Hirtelen elfeledkezett minden zavaráról és boldog mosollyal forgatta az ajándékát.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Béla nevében is köszönjük!

Igazi erdei gyöngyszem Bakonybél, az a falu, ahová a Csodalámpa soron következő útja vezetett minket.
A madárcsicsergéstől hangos erdő már messziről zengte, a fák pedig susogták, hogy jófelé járunk, a négy éves kis Luca bizony ott várja, hogy teljesüljön a kívánsága.

Közel három hónappal ezelőtt Luca még úgy gondolta, hogy talán egy kerti csúszdát szeretne kérni.

Aztán egy napon édesanyjával egy magazint lapozgatva megpillantott egy hirdetést.
A képen egy jól felszerelt babakonyhát hirdettek, és a négy éves kislány akkor határozottan kijelentette, hogy neki bizony más nem kell, mint az a játék ott a képen.br>
Kisebb nyomozás után kiderüt, hogy a Quelle katalógus egyik remekül felszerelt játék-főzőcskéjéről van szó.

Felvettük a kapcsolatot az online áruház marketing munkatársával, akinek megmelengette szívét Luca óhaja, és postafordultával érkezett a válasz, hogy a játékot térítés nélkül felajánlják a kislánynak.

Nagy volt az öröm, aztán a döbbenet, amikor a fuvarcég becsöngetett az óriási dobozzal. Nem is reméltük, hogy pár napon belül megérkezik a "kívánság tárgya", azt meg pláne nem gondoltuk, hogy mekkora óriási csomagról van szó.

A meglepetésünknél már csak Luca boldogsága volt nagyobb. Öröm volt látni, ahogy a csöpp kis lány bontogatja a dobozból elokerülő evőeszközöket, turmixgépet, vízforralót, és azonnal teríteni kezd a köréje gyűlt vendégseregnek.

Érkezésünk délelőttjén Luca édesapja még dolgozott, így délután rá várt a feladat, hogy az óriási konyhát összeszerelje, ami az igazi vízforgatós mosogatót elnézve, - komoly kihívást jelenthetett...

Ezt sajnos mi már nem tudtuk kivárni, de biztosak vagyunk benne, hogy ha elkészül a tűzhely, Luca és édesanyja összekotyvasztják azt a varázsfőzetet, amitől ez a csöpp lányka hamarosan újra erőre kap.

Külön köszönetet mondunk a -nek, Fekete Szilvia marketing-vezetőnek, Parragh Brigittának és munkatársaiknak a felajánlásért és a rendkívül gyors intézkedésükért.

Lilla eredetileg egy laptopra vágyott. Azonban mi Csodalámpások nem tudunk mindig minden kívánságot nyomban teljesíteni, így Lilla, amikor megtudta, hogy valószínűleg nagyon sokat kell várnia arra, hogy álma valóra válhasson, meggondolta magát és inkább egy "egyszerű" számítógépet kért.

Alig mondta ki, édesapja és én máris ott álltunk az ágyánál, kezünkben a jókora géppel.

Lillának pénteken nem volt túl jó napja, de amint meglátta az ajándékot, felragyogott a szeme és felkiáltott: Jaj de jó, akkor egyben "TV" –m is lesz.

A nagy sietségben véletlenül az irodában felejtettük a csatlakozó kábelt, de édesapja és a többi szülő azonnal feltalálta magát és - persze csak a kipróbáláshoz - kölcsönvettük az egyik infúziós készülékből a kábelt. Már csak a kedvenc Pink Panther-es játékra volt szükség, hogy az öröm teljes legyen.

Az örömöt még az is tetézte, hogy fényképet kis betegtársa, egy másik Lilla segítségével készíthettünk, akinek kívánsága, egy digitális kamera is épp aznap teljesült.
Így Lilla is rögtön felavathatta a tőlünk délelőtt kapott fényképezőgépet.

A számítógép a adománya. Köszönjük!

Az egy éves Internet előfizetést a támogatásával teljesítettük. Lilla nevében is köszönjük!

Józsi egyrészt azért kért mobiltelefont, mert még nincs neki, másrészt hogy el tudják érni, ha hirtelen transzplantációra kerülne sor...

Tetszett neki a telefon, hogy mennyi mindent tud. Nagyon örült, hogy ezzel a telefonnal fényképezhet, és zenét is hallgathat.
Kezelés közben már olvasgatta a használati útmútatót.

Az anyukája nagyon meghatódott az ajándéktól, mondta, hogy nagyon kevés a segítőkész ember manapság...

A kívánságot Pukler Gábor úr támogatása révén teljesíthettük. Józsi nevében is hálásan köszönjük a segítséget.

Laci nevében is tisztelettel köszönjük az Aggteleki Nemzeti Park vezetőségének támogatását.

Laci nagy természet rajongó, ezért szerette volna végre egy nemzeti parkunkat felkeresni.. Amikor már körvonalazódott, hogy az Aggteleki Nemzeti parkra esik a választás, azonnal szervezésbe kezdtünk, egy héten belül szükséges volt a látogatás megszervezése, mert a következő héttől kezdődött Lacinak egy újabb hosszú kezelés-sorozat a Tűzoltó utcában...
Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója, Salamon Gábor úr engedélyével, és felajánlásával bármelyik programot választhattuk, térítésmentesen ami a programfüzetükben megtalálható... a programfüzetet megkaptuk e-mailban (a Toruinform Iroda vezetője, Bacsó Zsolt úr jóvoltából) és izgatott böngészés kezdődött.. Laci két programot választott: az Aggteleki Baradla barlang rövid túráját, és a Rákóczi barlang felfedezését. Aznapi programunk reggel 7-kor kezdőtött, Dunaharasztin, onnan indultunk Lacival, barátjával, és mamájával Aggtelekre.

A délben induló túrán már a Baradla barlangban voltunk, megcsodáltuk a cseppkövek hihetetlen szépségét, zenét hallgattunk a hangverseny teremben, és természetesen nem győztünk fényképezni (ez is Laci egyik hobbija). Alighogy elhagytuk a Baradla barlangot, épp csak egy gyors böngészésre jutott idő a Nemzeti park boltjában - egy remek CD-room kiadványt találtunk Magyarország nemzeti parkjairól Lacinak, kiegészítő emlékül a nap eseményeihez, és már indulnunk is kellett a következő helyszínre, a Rákóci barlanghoz, a délutáni túrára, mert még jó néhány km út állt előttünk a barlangig.
Úgy gondolom, méltó zárása volt a túránknak a Rákóczi barlang, olyan álomszép "kalandtúrán" vettünk részt, hogy szó szerint mindannyiunknak elállt a szava az ámulattól, a hazafelé úton nem győztük felidézni a csodákat, amiket aznap láthattunk...

Ezúton is nagyon köszönjük az Aggteleki Nemzeti park segítségét, Salamon Gábor igazgató úr, és Bacsó Zsolt irodavezető úr hozzájárulását ahhoz, hogy egy újabb gyermek kívánságát teljesíthettük.

Hogy Márk öröme teljes legyen, testvére és szülei is elkisérhették Bécsbe, a vidámparkba.

Hosszú volt ugyan az út, de a koránkelés fáradalmait gyorsan elfelejtette Márk, mert annyi izgalmas, érdekes játékot tudott kipróbálni.

Gyorsan eltelt a nap, még az utolsó pillanatokra is jutott izgalom a dodgem-ben.

Este nagyon fáradtan, de boldog, csillogó szemu gyerekkel értünk vissza Budapestre.

A kívánság teljesítését a támogatása tette lehetővé. Köszönjük!

Tamás kívánsága egy számítógép volt, amit egy forró nyári délutánon vittünk el neki Csongrádra. A család már nagyon várt bennünket, a törékeny kisfiú érkezésünkkor ünneplő ruhájába öltözve ült a szobájában.

A kezdeti megilletődöttség után hamar feloldódott és szinte az egész ruhatárát és az összes játékát megmutatta nekünk. Sokat mesélt a kórházi "élményeiről" és az ott megismert emberekről, orvosokról, ápolókról. Úgy belemerült a sok mesélésbe,hogy már az udvaron álltunk, amikor még mindig mondta...

Búcsúzóul még megmutatta nekünk,hogyan tud két keréken biciklizni.

Öröm volt látnunk, hogy betegsége ellenére Tamás milyen eleven, cserfes kisfiú.

A számítógép a adománya. Köszönjük!

Valter nagyon szereti a kommandósokat és katonákat, valamint mindent, ami a harcászathoz kötődik.
Szinte kizárólag csak katonákkal játszik, valamint folyamatos kommandós akciókat szervez otthonukban.

Ezek után cseppet sem meglepő, hogy nővérén keresztül azzal a kéréssel fordult Alapítványunkhoz, hogy szeretne egy napra kommandós lenni.

Partnerünk, a Várpalotai Önkéntes Tűzoltó és Polgári Védelmi Egyesület - karöltve a Szentendrei Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság sajtóreferensével - vállalta a kívánság teljesítésének megszervezését.

A szokatlan - a Csodalámpa története során az első "katonás" - kívánság teljesítését a Rendészeti Biztonsági Szolgálat Terrorelhárító Szolgálata első szóra elvállalta.

Június 26 -án reggel 8 órakor találkoztunk Valterrel és családjával a REBISZ központjánál, ahová a kis kommandósjelölt már terepruhában érkezett.
Ezután kis feszültségoldó reggelizésre indultunk, ahová már egy kommandós lány is elkísért bennünket.

/ 5

10 órakor értünk vissza a REBISZ-hez, ahol Valtert külön fogadóbizottság várta. Találkozhatott a REBISZ parancsnokával,
Papp Károly rendőr-dandártábornok úrral és Surányi Péter őrnagy úrral, a terrorelhárítók vezetőjével, akitől azonnal ajándékokat is kapott,
majd megkezdődhetett a várva várt program.

A kommandósok először kifestették Valter arcát, majd hirtelen egy rendőrautóban találta magát. A kis kommandós jelölt - egy profi kommandós ölében ülve forgatta a kormányt - jó néhány kört tett meg a bázison - természetesen szirénázva.

Ezután a lőtérre érkeztünk, ahol a kommandós jelöltből azonnal vezénylő parancsnok lett.
Vezényszavára sültek el a pisztolyok, puskák, mozogtak a kommandósok, akiket ezért méltó dícséretben részesített: "Jól csináltátok fiúk!" - kiabálta.
A vezénylőparancsnok mesterlövészként is bizonyított, ugyanis ujját az elsütőbillntyűre téve gondosan célzott, és lőtt, méghozzá nem is akármennyit és nem is akárhogyan!

Egyszer csak egy fekete ruhás "rossz ember" érkezett a pályára, akin csibészkar volt. Rövidesen megérkezett Zeusz is, a rotweiler, aki türelmetlenül várta Valter parancsát.

"Fogd meg Zeusz! Csibész!" harsant a vezényszó... és Zeusz megfogta...
Nos, így láthattunk olyan kutyát, melynek négy lába és egy keze volt, igaz, utóbbit a szájában hozta Valter elé.
Természetesen csak a csibészkar szakadt le a "rossz emberről", akire azt még kétszer vissza kellett szerelni, annyira tetszett a "mutatvány" a kisfiúnak.

Most az akadálypálya következett, ahol a kommandósok bemutatták azokat az igen nehéz gyakorlatokat, melyeket nap mint nap végigcsinálnak, hogy erőnlétük megfelelő legyen minden veszélyhelyzet megoldásához.

Azután újabb kaland: egy mesterlövész álcaruhában elrejtőzött...
Őt bizony csak segítséggel találta meg Valter, amikor egy bokor megmozdult és megmutatta az arcát. Valter meglepődve kiáltott fel: "De jó a ruhád!!!" Természetesen őt is kétszer kerestük meg.

Ekkor azonban újabb rossz emberek jöttek, akik megfogták Valter nővérét és segítőnket, majd egy autóba tuszkolták, és egy taktikai házba hurcolták.

A segítség szirénázva érkezett, és rövid időn belül felharsant a kis kommandós hangja:
- Felszólítom a bentlévőket, hogy a házat fegyvertelenül hagyják el! - Kis dulakodás után az egyik rablóra bilincs került - természetesen Valter keze által , a másik tűzharc áldozata lett. Betörték az ajtót, a bentlévő bábukat paintball lövedékek hada érte, és a két túsz kiszabadult.
Összesen háromszor egymás után. Dehát gyakorlat teszi a mestert...

A csaknem 4 órás program végén a kommandósok felsorakoztak.
Valter ajándékokkal a kezében, valódi kommandós jelvénnyel a mellén mindenkivel kezet fogott, és átvette a közös fényképet is, melyen az álarcosok között, fegyverrel a kézben, ő is ott áll.

Valter ezután a tűzoltóautóba ült, és elkérte a kihangosító mikrofonját... örömtől és meghatódottságtól remegő hangon kiabálta bele:
"Köszönök mindent! " ... és a falak visszhangozták a köszönetet.

Kissé szomorú volt, hogy vége lett a napnak.
"Ha megnövök, biztosan kommandós leszek, és akkor mindíg ezt fogom csinálni! Melyik a sziréna?" - kérdezte.
Ujját a kapcsolóra helyezte, még egy pillantást vetett a fiúkra, majd elhangzott az aznapi utolsó parancsa: "Induljunk!".
A sziréna felvisított, Valter váltott, és kormányzott, egészen a kapuig...

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a REBISZ TESZ parancsnokainak, és teljes személyi állományának, minden kollégájuknak, akik e kívánság teljesítésében segítségünkre voltak, továbbá a Szentendrei Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság sajtóreferensének és a Várpalotai Önkéntes Tűzoltó és Polgári Védelmi Egyesületnek.

A pompásan sikerült kívánságteljesítésről a Zsaru Magazin 2007.07.04-i száma címlapján számolt be Valter csodaországban címmel.
A beszámolónkban szereplő képeket a Zsaru Magazin bocsátotta rendelkezésünkre. Hálásan köszönjük a segítségüket!

Hrubos Lora kívánságát is sikerült teljesíteni a Fővárosi Operettszinház művészeinek kedves segítségével.
Lora nagy vágya volt, hogy megtekinthesse a Rómeó és Júlia musical előadását és utána találkozhasson a főszereplőkkel.

Lora szinte végig énekelte a musicalt a művészekkel, majd színfalak mögött személyesen is találkozott Rómeóval
(Dolhai Attila), Júliával (Vágó Zsuzsa) és Mercurio-val (Szabó Dávid).
A művészek nagy szeretettel ölelték magukhoz Lorát, akit az élmény úgy kimerített, hogy hazafele rögtön el
is aludt az autóban...

Az előadás másnapján mindenkinek, akivel csak találkozott, az előadás élményéről, a művészek
kedvességéről mesélt, és a musical dalait énekelve mutogatta a közös fényképeket

Hálásan köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak, szüleiknek és tanárainak, hogy segítettek nekünk egy újabb "csoda" megvalósításában.