A 14 éves Norbit a debreceni kórházban kezelték, amikor a Csodalámpa Alapítvány helyi önkéntesének elmondta, nagytestű tengeri állatokat szeretne megnézni nyílt vízen.

A kívánság szervezése majd fél évig tartott. A nagy útra édesanyjával együtt egy magyar cápakutató kísérte el őket. Az ő szavait idézzük:

A kívánságot a kft támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!

/ 8

Egy szép őszi délután Zsófi, testvére Dorina és édesanyjuk fogorvoshoz készültek. Legalábbis ez volt az indok, amiért hirtelen Pestre kellett Zsófinak utaznia. Természetesen nem nagy kedvvel indult útnak Zsófi, hiszen ki szeret fogorvoshoz menni, azt pedig egyáltalán nem értette, miért pont a Szép Kilátás Cukrászdában kell az orvossal találkoznia...

A fogorvos helyett mi, Csodalámpások vártuk Léni Ildikóval együtt. Ildikó koncertmester, akit arra kértünk, hogy teljesítse velünk együtt Zsófi kívánságát és ő adja át a kislánynak a várva várt hegedűt.

Hogy még nagyobb legyen az öröm, megkértük Szamos Gabriellát, a Szamos Marcipán egyik tulajdonosát, hogy készítsenek nekünk (nem is, Zsófinak) egy hegedű alakú tortát. A torta fantasztikusan jól sikerült, ezt egy zsúrasztalra helyeztük, és az abrosz alá rejtettük az igazi hegedűt.

Zsófi szeme nagyra nyílt, amikor meglátta a tortát, először azt hitte, ezt kapja igazi hegedű helyett.
Pár perc után persze elárultuk, hogy még egy kincset rejt az asztal, és boldogan nyitotta ki az ajándékot.

Ildikó hosszan magyarázta, mesélte, hogy kell tartani a hegedűt, mire vigyázzon, hogy gondozza, majd egy rögtönzött oktatás is következett.

Az oktatás közben az is kiderült, hogy Dorina gitározni tanul, és valaha a mama is tanult hegedülni, így a család jó eséllyel indulhat majd családi hangversenyeken.

Zsófi azt is megkérdezte, melyik hegedűt - a tortát vagy az igazit - választhatja és viheti magával. Mondta, hogy nem nagyon tud választani, mert mindkettő csodaszép.

Természetesen mindkettő az övé lett! Igaz, hogy az egyik kicsit megkurtított formában, mert bizonyos "madarak" lecsipegették róla a díszités egy részét.

Ildikó természetsen játszott is nekünk, gyönyörűen szólt a hegedű hangja, mi újra és újra ismétlést kértünk. Jó volt látni Zsófi arcát és azt is, hogy nemcsak minket, hanem a cukrászda többi vendégét is elvarázsolta a hegedűszó.
Többek közt Mozart egyik műve is felcsendült, Zsófi a végén csak annyit mondott:

"- Én még nem tudom, ki volt Mozart, de Te sokkal szebben hegedülsz nála."

Kell-e ennél szebb dicséret egy művésznek? Ildikóval együtt meghatottan néztük a kislányt, aki már ott a cukrászdában szorgalmasan gyakorolt. Elmesélte, hogy beiratkozott a zeneiskolába is, ahol mostantól kezdve hetente többször tanul.

Végezetül Ildikó megígérte, hogyha koncertjük lesz, meghívja Zsófit és családját, sőt egyik lemezét is elküldi neki ajándékba. Mi a nap végén csak annyit kértünk Zsófitól, hogy évvégén hadd legyünk ott a vizsgaelőadáson.

Azért ez sokkal jobb program volt, mint a fogorvos, nemde?

Köszönjük a Reklámügynökségnek és a Szamos Marcipán Cukrászda tulajdonosainak, vezetőinek, hogy segítettek nekünk ismét csodát tenni.

/ 5

És ahogyan mi láttuk:

Egy ideje már szervezés alatt állt Anna, Kertész Imre úrral való találkozása, hiszen Kertész úr igen sokat utazik.

Végül szinte órák leforgása alatt kellett és sikerült a kívánságot teljesítenünk, mindenki kellemes meglepetésére.

Amikor Anna meghallotta , hogy másnap találkozhat kedvenc írójával, nem is volt kérdéses a másnapi találkozó létrejötte, amire a Szamos Cukrászdában kerülhetett sor, finom kávé és sütemény mellett.

A hangulat eleinte kissé feszélyezett volt, de Annának és szüleinek is sikerült gyorsan feloldódnia, Kertész úr és kedves neje közvetlensége és szerénysége révén. Anna egy ajándék könyvvel is meglepte kedvenc íróját.

Az este olyan hangulatban telt, mintha csak évek óta ismert régi barátok közt ülhettünk volna.

Köszönet a Szamos Kikelet Cukrászda tulajdonosának, Kelényi Szamos Gabriellának.

Új szobához új számítógép jár.

Éppen most készült el Balázs új, kis szobája, szépen kékre festve, íróasztallal és iskolai felszerelésekkel már berendezve. A szép új szobában igen jól mutatott a számítógép, melyet Balázs kért tőlünk.

Igencsak szégyenlős kisfiúval volt dolgunk, a folyamatosan mosolygós, ám fényképezőgép előtt igen-igen szégyenlős Balázs nem nagyon akarta, hogy lefotózzuk. Ám édesanyja és a mi bátorításunkra azért csak sikerült rábeszélnünk őt egy-két fotó elkészítésére.

Kedves Balázs kívánjuk, hogy a számítógépet használd bátran és jó egészségben!

A számítógép a adománya.
Balázs nevében is köszönjük!

Milyen egy laza nap? Először szülői kérésre lógás a suliból, egy laza kontroll az elhagyott klinikán, majd egy mobil vásárlása a Csodalámpával.

Lehet ettől jobb egy tanévkezdet? Hmmm... Kizárt....

Bár ez csak egy laza nap volt a hétből, mégis sokat jelentett Pisti számára, aki azóta mindent ügyét új Sony Ericcson W300i-jével intézi.

Használd egészséggel!

Zsófi kívánságának teljesesítésére érkezve Magyarosy Edina doktornő jelezte, hogy a legjobb pillanatban teljesíti a Csodalámpa Alapítvány a kérést.
Zsófia a kezelésektől megfáradt volt - és hála édesanyja együttműködésének - nem tudta, hogy az Alapítvány képviselője a hőn áhított laptop-ot hozta el számára.

Zsófia meghatódva vette át az ajándékot és édesanyjával megkönnyezték az eseményt.

Zsófia boldogan vette birtokba a készüléket és az bizonyosan nagyon sokat segít majd abban, hogy ismét jókedvű, mosolygós legyen.

A kívánságot a támogatása révén teljesítettük. Zsófi nevében is köszönjük!

Attilával a megyeri úti UTE pályán találkoztunk, ahová korosztályos futball bajnokságra érkezett a többi csapattársával. Ha a focipályán még nem is tudja végigjátszani a mérkőzéseket, régóta szeretett volna egy digitális fényképezőgépet, hogy legalább megörökíthesse őket.

Attila nem is sejtette, hogy az a kedves bácsi, aki velünk érkezett éppen ezt a vágyát fogja valóra váltani: Révész István, miután a Csodalámpa honlapján olvasta Attila kívánságát, úgy érezte, szívesen segítené fiatal futballistánk fotós karrierjét és egy gyönyörű digitális fényképezőgéppel lepte meg Attilát.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Révész István támogatását, aki már nem először segített egy beteg gyermek álmát valóra váltani.

/ 3

Végre megérkezett a várva-várt kvad, amivel péntek délután sikerült meglepnünk Flóriánt. Flórián anyukájával előre megbeszéltük, hogy érkezésünkről ne szóljon, hiszen így igazi a meglepetés, ha váratlanul érkezik.

Flórián annyira meg volt illetődve, hogy szóhoz sem jutott a meglepetéstől, de azért azonnal felült a szép, piros kvadra, amellyel sikerült is egy nagy kört mennie az udvaron.

Egy kicsit még megengedte, hogy testvére is kipróbálja és felüljön mögé. Aztán csak egyedül ült a kvadon és csodálta szótlanul.

Kívánjuk, hogy sok örömöd leld benne és tudj nagyon sokat kvadozni!

Réka kívánsága nem más volt, minthogy eljuthasson édesanyjával az Állatkertbe valamint a Vidámparkba.

Szerencsénkre az idő is nekünk kedvezett hisz az egész hetes esőzések után, péntekre, a kívánság teljesítés napjára, kisütött a nap is. Réka és anyukája számára korai volt a kelés, hogy időben Budapestre érjenek, és minél több időt tölthessen kedvenc játékai, és állatai közt.

A Budapest Taxi buggy-ja egy órára be is ért Rékával együtt az Állatkert elé, ahol a kislányt még egy nagy lufi is várta.
Az Állatkertben sok néznivaló akadt, ami Rékát nagyon lekötötte. Többek közt, az elefántokra, az oroszlánokra és a zsiráfokra volt nagyon kíváncsi.
Habár az időjárás nekünk kedvezett, de az állatok alvási szokásai a melegben nem igazán, így a legtöbb állatot a délutáni sziesztáján nézhettük csak meg.

Az Állatkertből délután négy órára át is értünk a Vidámparkba, ahol Réka felnőtteket megszégyenítő módon, mindenre fel mert ülni, és mindent ki is próbált.

Az estét a vacsora zárta, hazaúton betértünk a McDonald’s egyik éttermébe.

Réka élményekkel teli tért haza a kirándulásból, ahol még éjjel kettőig is az egész napos kalandról számolt be a család többi tagjának…

Köszönet a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, a Budapesti Vidám Park Zrt-nek támogatásukért és a rendelkezésünkre bocsátott ingyenes belépőkért.

Egy kánikulai vasárnap délután értünk Abádszalókra Bálint új számítógépével. Már nagyon várt minket, az édesanyja még egy asztalt is elokészített, hogy rögtön össze is szerelhessünk mindent.

Ebben a melegben talán nem olyan nagy baj, hogy Bálint aznap már inkább csak a szobában akart maradni és szó sem lehetett semmiféle kinti játékról. Megérkezésünk után rögtön össze is állítottuk a számítógépet, amit a fiatalember szakértő módon rögtön kezelésbe is vett.

A számítógép a adománya. Köszönjük!

Niki még soha nem nyaralt tóparton és az utolsó percig álomnak tűnt számára, hogy Hódmezővásárhelyről egyszer eljuthat a Balatonra. Igazán csak az tudja elképzelni ragyogó kis arcocskáját és boldogságtól csillogó szemét, aki látta őt kiszállni a Budapest Taxi által rendelkezésünkre bocsátott kocsiból a Balatonparton, Zamárdiban - ahol Niki egy hetet tölhetett családjával.

A ragyogó napsütéses időben egész nap a vízben lubickolt kishúgával, igy a "most már igazán kifelé a vízből" fellhangzó szigorú szülői parancs sokszor elhangzott mire a kis huncut vizitündérek maguk körül jó nagy hullámokat kavarva és arcukat iszappal bekenve - végre kijöttek a vízből.

A sok mozgástól a család jó étvággyal fogyasztotta minden nap a Food Express támogatásával kapott ebédet, és ezt a támogatást ezúton is szeretnénk megköszönni a Food Express-nek.

Hamar eltelt az egy hét és mikor újra megjelent a Budapest Taxi autója hogy hazaszállítsa a kis csapatot, bizony nehéz volt a búcsú a Balcsitól, de Niki mosolygó arcocskája elárulta, hogy bár a Balatontól el kellett búcsúznia, az emlékek még sokáig benne élnek majd.

Köszönjük a támogatását, mert nélkülük ez a hosszú és fáradtságos út nem valósulhatott volna meg.

/ 4

János kívánsága az volt, hogy találkozhasson Bécsben azokkal az orvosokkal, akik őt megműtötték és kezelték. Családjával és velünk együtt nagyon izgatottan várta a találkozást.

Már kora hajnalban elindultunk a DaimlerChrysler Automotive Hungaria Kft. által rendelkezésünkre bocsátott Mercedes Viano típusú kisbusszal, hogy a professzor úrral előzetesen egyeztetett időpontban, pontosan érkezzünk a klinikára.

János kezünket szorosan fogva, régi ismerősként vezetett fel minket az osztályra és az orvosi szobába.
Röviden üdvözöltük egymást a professzor úrral és miután a doktor úrnak még dolga volt, később találkoztunk a kávézóban, ahova a professzor úr János osztályos orvosával együtt érkezett.

Nem tudjuk, a rövid személyes találkozás és beszélgetés alatt János, vagy az orvosok voltak-e jobban meghatva...
Mind János, mind az orvosok arcán őszinte örömöt, a viszontlátás őszinte örömét láttuk.

János boldogan mesélt az elmúlt egy évben vele történt élményekről, kezelőorvosai pedig szívből örültek és hálásak voltak, hogy újra láthatták az egy évvel ezelőtt bizony még csak lábadozó kis beteget, aki most már teli életkedvvel, vidáman búcsúzott a "doktorbácsiktól".

A találkozó után, az izgatottság "levezetéseként" nagyot barangoltunk Bécsben. A csodás látnivalók és egy kiadós ebéd után, sok élménnyel gazdagodva indultunk hazafelé.

Külön szeretnénk köszönetet mondani a DaimlerChrysler Automotive Hungaria Kft.-nek, akinek támogatásával ez a kívánság teljesülhetett.

/ 5

Mario nagyon szeret számítógépen játszani, illetve a tanulásban is segítségére van. Abban kérte a segítségünket, hogy a számítógépét bővítsük, hiába két éves a gép a memóriája és a wincsesztere is kicsi, bizonyos programok nem indulnak el a gépen.

A soproni Fény-szoft informatikai cég sietett segítségünkre, hogy Mario számítógépe nagyobb teljesítményű legyen.

Köszönjük a tulajdonos - Fényes Tibor és Zsidó Attila - aki a beszerelést ingyen végezte - segítségét.

Laura azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretne részt venni testvéreivel, Ildikével és Klaudiával, valamint édesanyjával és két segítő rokonukkal, Máriával és Évával egy balatoni kiránduláson.

Július 24 -én reggel 9 órakor indultunk el a Várpalotai Városi Népjóléti Gondozási Központ kisbuszával. A segítőkkel együtt hét fős csapat útja először a balatonkenesei Marina Port mólójához vezetett, ahol luxusyachtok között kb. 200 métert mehettünk be a Balatonba, sajnos, csak száraz lábbal. :)

Ez után a 71 -es főúton, végig a part mentén indultunk tovább Balatonfüredre, majd Tótvázsonyba,
a Cseri Kastélyszállóhoz.

Itt gyönyörű környezetben igen ízletes ebédet fogyaszthattunk el. Ebéd után a lányok rajzoltak az emlékkönyvbe, majd a medencéhez mentünk, ahol Laura és segítői hűsítő fürdőt vehettek.

Délután fél négykor indultunk haza. Megérkezésünkkor a lányok boldogan meséltek élményeikről az eléjük sereglő gyerekeknek.

Berci szüleivel és testvérével él Vértessomlón. A találkozónkra elkísérte őt az egész család. Berci tudta már előre, hogy jövünk a kórházba, ennek ellenére megilletődötten állt édesanyja mellett. Szerencsére testvére informatikusnak készül, úgyhogy segít majd az összeszerelésben és megismerkedni az új géppel. Bercin már a hazaút alatt bekapcsolta volna a számítógépet.

Reméljük nem kellett sokat várni, és délután már kedvére játszhatott az ajándékán az otthon már meglévő számítógépes játékokkal.

A számítógépet a rendezvényszervező iroda munkatársai ajánlották fel, amit Berci nevében is nagyon köszönünk.

Csabi nyáron szüleivel és testvérével a Balatonnál nyaralt, ahol kipróbálhatott egy gokartot. Annyira tetszett neki ez a "jármű", hogy kérdés sem volt, mit kíván a "Csodalámpától".

Csabi vidám, mosolygós, örökmozgó kisfiú, aki érkezésünkkor ügyet sem vetett ránk. Az udvari játszadozás közben beszédbe elegyedtem vele, beszélgettünk a nyári élményekről és a gokartokról. Ezalatt valami "csoda" történt a kapuban: felbukkant egy gokart.

Csabinak elállt a lélegzete, felpattant addigi járgányáról és csendben ezt mondta:
- Én pont ilyet akartam!

Miután elmondtuk neki, hogy ez az övé, kaptam tőle egy nagy puszit és már fel is pattant rá. Hihetetlen érzés volt, mikor kétszer is megkérdezte, hogy ez már biztos az övé?, hogy nem viszi el senki?

Már kezdett esteledni és Csabi csak tekert és tekert... Mosollyal az arcán, integetve búcsúzott el tőlünk.

Kívánunk neki sok-sok boldog, szép napot és jó egészséget!

Örülünk, hogy megismerhettük őt és családját !

Jocóék bútorlapvásárlás címszóval ugrottak be Debrecenbe augusztus 18-án szombaton. Pont hétvégén, mikor annyi sok jó dolgot lehetne otthon is csinálni...

Jocó azonban hamarosan jobb kedvre derült, mikor az E-pet Állatkereskedésben egy vad kalóz ugrott eléje s odaadta neki amit kért a Csodalámpától...Vagy talán mégsem azt?!

A kalózunk egy igazi 6 cm magas, meglehetősen csendes plüss-papagájjal szolgált. Na jó! Ezt sokkal könnyebb ellátni, tisztán tartani, mint egy igazit, nem rikoltozik... de létezik, hogy valaki ezt kérte??!!

Hát persze, hogy nem!
Jocó apró kis viccünk áldozata lett. Varga Ottó úr, az E-pet egyik szakembere hamarosan elégördítette a kívánság igazi tárgyát: egy Nagy Sándor papagáj-fiókát.

Jocó szinte reszketett örömében. A két hónapos madár máris csodálatos színekben pompázik és nagyon kedves, kézhez nevelt. Ifjú gazdája nem is tartott tőle egy percig sem.

S hogy mi lett az új családtag neve? Csoda Pet-i. Kérdezi valaki, hogy miért?

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

/ 4

Amikor megérkeztünk Dominikékhoz, anyja hívó szavára kíváncsian jött elénk. Mikor mondtam neki, hogy hoztunk valamit - megkérdezte, hogy mit?
Meglepetés!
Egyik lábáról a másikra állt és türelmetlenül várta, hogy végre mutassam már meg azt a meglepetést.

Elő is került egy zacskó, abból pedig egy doboz. Sietősen kezdte bontogatni anyukája segítségével. És akkor végre meglátta az ajándékát, nézegette, forgatta, kicsit engedte, hogy segítsünk. Türelmetlenül várta, hogy végre kipróbálhassa hordozható DVD lejátszóját.

Hozta a mese DVD-ket és amikor elindítottuk ámulattal nézte a képeket. Már nem nagyon foglalkozott azzal,hogy mi van körülötte. Ajándékát kapcsolgatta, nézegette és közölte, hogy senkinek nem adja oda, még a testvéreinek sem.

Borzasztó elégedettség és öröm volt az arcán.

Reméljük sok szép mesét fog rajta nézni és nem lesznek unalmasak a hosszú utazások, várakozások amikor - sajnos - a klinikára kell jönnie.