Beszámolók

Alex

A 11 éves Alex lelkes rajongója az Irigy Hónaljmirigy együttesnek. Minden vágya volt, hogy találkozhasson velük egy koncerten. Erre végül 2004.06.20-án került sor.

Persze itt nem csak egyszerű találkozásról volt szó, hanem a koncert előtt még eltölthetett egy órát a művészekkel, beszélgethetett velük, majd a koncertet a színpadról (!) nézhette végig.

Alex kívülről tudja a dalokat, így mikor jelentkezni lehetett a koncerten éneklésre, ő volt az első, aki a színpadon termett. Nagy sikere volt.

Azt hiszem nem csak Alexnek, hanem nekünk is boldog pillanatokat szereztek az együttes tagjai szeretettükkel, kedvességükkel. Alex nyitottságával hódította meg őket.

A koncert után Alex boldogan vitte haza zsákmányát, az együttestől kapott trikót, dobverőket és pengetőket.


Emőke


Emőke (14 éves) Szeged mellett, Sándorfalván lakik szüleivel és Evelin húgával egy átépítés alatt álló pici, komfort nélküli, eredetileg hétvégi házban. Emőke krónikus veseproblémával küszködik, emiatt háromnaponta kezelésre kell mennie. Alapítványunktól - mondván, hogy utazni a szinte folyamatos kezelések miatt úgysem tud - azt kérte, rendezzük be közös gyerekszobájukat, amelyet édesapja a ház padlásterében alakít ki. Egy másik, az utazásnál sokkal nyomósabb indokot is mondott: úgy gondolja, ezzel tud - igen szerény jövedelmű - szüleinek a legtöbbet segíteni.

Mint már oly sokszor a CSODALÁMPA rövid története során, ezúttal is "a barátaim barátai az én barátaim is" közmondás segített.

Jóbarátok barátai révén jutottunk el a Faktum Bútor Kft-hez. Vezetője azonnal felajánlotta cége segítségét, hiszen specialitásuk éppen a gyermekbútor. A bútor szállítója tehát már megvolt.

Ezután, pár hete Emőke kezelőorvosa (!), Haszon doktornő felmérte az akkor még félkésznek sem nevezhető leendő gyerekszobát, majd a szülőkkel egyeztette a szükséges bútormennyiséget. Ezeket az Alapítvány megrendelte a Faktum Bútortól - http://www.faktumbutor.hu -, amely méltán kerül segítőtársaink közé, ugyanis igen nagylelkű árengedménnyel támogatta a kívánság teljesítését.

Szinte az utolsó pillanatban derült ki, hogy a családnak nincsen elég pénze még a pár négyzetméteres gyerekszoba padlószőnyegének megvásárlásához sem, márpedig a gyönyörű bútorokat mégsem lenne szép dolog a nyers aljzatbetonra tenni.

Ekkor Emőke orvosa ismét segítségünkre sietett, hiszen ezt nem tudtuk volna Budapestről megoldani, és közreműködése révén a szegedi BE-CO Kft. is megbecsült segítőtársunk lett.

Közben a bútorok elkészültek és a szállítás időpontját is tisztáztuk. Tibor, az édesapa, jó ideje munka után éjszakába nyúlóan dolgozott a gyerekszobán, október 28-án hajnali négyig festették a falat és ragasztották le feleségével, Ellával a padlószőnyeget, hiszen 28-a volt a bútorszállítás napja.

A gyerekek, mint minden hétköznap, iskolába mentek, és az sem volt feltűnő, hogy suli végeztével egy soron kívüli vérvételre hívta be Emőkét kezelőorvosa. Időt kellett nyerni, ugyanis a nagyobb bútorokat össze is kellett szerelni... A szülők, majd érkezésük után a CSODALÁMPA segítői is vállvetve csavaroztak, szegeltek, amíg a gyerekek a doktornővel haza nem érkeztek. Akik még mindig nem vettek észre semmit... Az utolsó simításokhoz még egy kis időre volt szükség, ezért Ella azt mondta az érkező gyerekeknek, hogy meglepetés várja őket, de keressék azt meg. A gyerekek kerestek is a ház körül és épp akkor, amikor a nagy szekrény a helyére került, némileg csalódottan jöttek fel a "padlástérbe" a többiek után. Egy pillanatra megtorpantak, majd hitetlenkedve, de fülig érő szájjal tapogatták meg az ágyakat, íróasztalokat, ültek a guruló székekre...

Emőke alig hitt a szemének. Már éppen kezdte elveszíteni a reményt, hogy kívánsága valaha is megvalósul, és most a semmiből ilyen gyönyörű szobájuk lett... (Hát igen, néha bizony a csodákhoz egy kis időre is szükség van)

A testvérek boldogságtól csillogó szeme mindent elmondott. Még akkor is, ha jó testvérhez méltóan rögtön vitatkozni kezdtek, ki melyik ágyon alszik ma éjjel.


Márton

Marci egy hároméves aranyos, mosolygós, kedves kisgyerek, aki - mint minden kisfiú - nagyon szeret autókkal, motorral, busszal játszani.  Kívánsága is az volt, hogy egy Playmobil tűzoltós és turista buszos játékot kaphasson. Kérését az alapítvány hamar tudta teljesíteni, s mint a képeken is látszik, Marci nagyon örült az ajándéknak. Reméljük könnyebben, gyorsabban telnek így a kórházban töltött napok...

2004. november 8.


Archive


Log in