Tibor ( 18 éves, Móricgát )

Tibor kicsi kora óta imádja az autókat. Kérése a Csodalámpához az volt, hogy szeretne igazi sportautót tesztelni. Tudta, hogy valami szép, értékes tárgyat, vagy egyebet is kérhetne, de számára ez az élmény a legértékesebb. Még a jogosítványt is gyorsan megszerezte ennek érdekében.

Az igazi sportautók Mogyoródon, a Hungaroringen találhatók. Jelentkezett egy kedves segítőnk, Kreskai György úr, és felajánlotta, hogy megszervez, és végigkísér egy találkozót Michelisz Norbert autóversenyzővel.

És eljött a nagy nap! Tibor és édesanyja hajnaltól úton voltak, hogy a kórházi kontroll után Mogyoródon végre megvalósulhasson egy régi álom. Autóversenyzők, szerelők, szervezők feszített tempója mellett is igazi odafigyelést kaptunk, és Tibor választ az összes kérdésére. Szavakkal nem igazán kifejezhető az a csillogás a fiú szemében, amikor kiszállt Norbert mellől a versenyautóból néhány igazi gyors kör után.

És ezután pilótaként beülhetett egy sportautóba, és szintén egy profi versenyző kíséretével Tibor maga vezethetett a versenypályán.
Ezután csak széles mosolyt láttunk - az egyébként visszafogott - fiú arcán. Lehet, hogy további álmok születtek ezen a szeles, szürke napon?

Kedves Tibor, segítse ez az élmény további utadat, legyél mindig olyan érdeklődő és bátor, mint ott a versenyautóban!

Köszönjük a támogatást, az időt, a kedvességet és odafigyelést mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a csodás napot Tibornak!



Benkóczy Márta és Benkóczy Péter
Kívánság-koordinátorok
Mogyoród, 2010. október 20.






Köszönjük a Zengő Motorsport Kft-nek, hogy megvalósították Tibi álmát,

külön köszönet illeti Michelisz Norbertet a felejthetetlen élményért.









/ 3








Részlet Michelisz Norbert blogjából

„Ma ugyanis az autópályán hazafelé szokásos agyalás és idegeskedés közben eszembe jutottak a tegnap történtek, megláttam ugyanis az autómban azt a kis piros csomagot, amit akkor kaptam ajándékba. Történt ugyanis, hogy megkeresett egy Úriember a Csodalámpa alapítvány nevében és elmondta, hogy van egy 18 éves fiú, akinek egyik legnagyobb kívánsága, hogy velem találkozhasson és elvigyem egy körre egy versenyautó volánja mögött.
Tegnap találkoztam Tibivel a Hungaroringen, és e különleges találkozás alkalmából megejtettünk pár kört a tavalyi kupás Seat Leonommal. Roppant visszahúzódó fiú benyomását keltette elsőre. Félénken kezet nyújtott bemutatkozásunkkor, de amint odahívtam az autóhoz, hogy bemutassam neki és beültessem a jobb oldalra, némileg oldódott. Miután befészkeltem magam a kormány mögé, már egy halvány mosolyt is felfedezni véltem arcán, és miközben én becsatoltam magam, elmesélte, hogy mennyire érdekli maga az autósport és hogy nagy álma vált valóra már azzal is, hogy egyáltalán kijutott a Hungaroringre. Érdekelt a története, de tudtam, hogy nem azért jött, hogy nekem meséljen, így gyorsan összekaptam magam és elindultunk a boxutca kijárata felé. Miközben mentünk, Ő picivel előrébb ült nálam a jobb oldalon, így végig láthattam a csillogást a szemében és a mosolyt az arcán a körözés közben. Megható élmény volt.
És miután ma az autópályán hazafelé bevillant Tibi tegnapi arca, rájöttem újból, hogy mekkora különbség van abszolút értelemben gond és gond között. Persze mindenki a saját bajait érzi a legfontosabbnak, én harcolok, hogy megragadjam életem lehetőségét a versenypályán, akad azonban olyan, aki a puszta túlélésért küzd egy olyan szerencsétlen esemény bekövetkezte kapcsán, amiről mit sem tehetett. Én is hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem, valójában mekkora szerencsém van és elsiklok olyan dolgok felett is, amiket ugyan természetesnek veszek, de újból és újból rá kell jönnöm, hogy messze nem azok.”

Archívum


Belépés