Gergő (14 éves, Győr)



Napsütéses, de szeles idő, szemerkélő esős napok, olykor fákat kicsavaró viharok. Megszállottan vártam az esti híradókat követő időjárás-jelentést, böngésztem a meteorológiai honlapok oldalait és már kezdtem azt hinni, hogy ez a nyár csak ilyen időről fog szólni, és hiába várakozunk kis csapatunkkal, egy tiszta, szélcsendes alkonyatra, amikor útjára indulhatna egy újabb kívánság.

És, hogy kiből is állt ez a kis csapat?
Lengyel Évából, a Contakter Kft. tulajdonosából, aki többek között a Ballon Klub Győr Sportegyesület szponzora - Török Sándor kapitányból, és nem utolsósorban Gergőből, aki azt kívánta a Csodalámpától, hogy édesanyjával és egy barátjával hőlégballonra szállhasson.

Ez a júliusi vasárnap is úgy indult, mint rendre az előzőek. Napsütés erős széllel. Aztán délután öt óra körül megcsörrent a telefon, és a kapitány úgy látta, hogy érdemes lesz megpróbálni a felszállást. Este hét óra körül már mindenki ott toporgott Győr egyik zöld füves területén a kiterített hőlégballon mellett és vártuk, hogy a szél egy kicsit csendesedjen és megkezdődhessen a ballon felfújása.

Közben Gergő elmesélte, hogy szeptemberben kezdi a fodrász sulit és alig várja, hogy egyszer megnyithassa álmai szalonját, ahol gitárok lógnak majd a falon és csupa extravagáns frizura készül majd.
Mondanom sem kell, hogy a fiatalember rocker-pólóban érkezett és már ő is növeszti a haját, hogy egyszer talán afrofonás kerülhessen bele. Az idő gyorsan szaladt, de az égiek végül kegyesek voltak az utazókhoz, - majd egy kis csapatmunkát követően - nyolc órakor a kapitány elrendelte a beszállást.

Izgatott kis csapat ugrott a kosárba, akik hitték is, meg nem is, hogy a kívánság most teljesül. A ballon meglepően gyorsan emelkedett, és pár perc múlva már csak apró gombostűfejnyi pont volt az esti égen. Mint utólag megtudtuk, 800 méter magasan jártak.
Persze nem is velük történt volna, ha a szél nem tréfálja meg a ballonban utazókat. Hirtelen ugyanis irányt váltott, egyenesen a Duna és a szlovák határ irányába fújva a kis csapatot. A kapitány így fél óra múlva "kényszerleszállást" rendelt el.

Gergő élvezte a landolást, amikor a fák koronáját is súrolták. Azt mondja, eltette emlékbe azt a falevelet, melyet a leszállásnál tépett le egy óriási nyárfa tetejéről. Az izgalmak kimerítették az utasokat, így hamarosan elbúcsúztunk egymástól. ÉS Bár a kamaszfiú nem tudta, a kívánság akkor és ott, még nem ért véget.

Két nappal később ismét csörgött a telefon és Éva egy győri cukrászdába invitálta Gergőt és családját. Egy kis sütemény és tejszínhabos kávét követően megérkezett Török kapitány is, aki rövid történetekkel szórakoztatta a hallgatóságot és válaszolt a fiú kérdéseire.
Ezt követően azonban az udvarra hívta volt utasait, akik meglepetten követték az idős urat, nem is sejtve, hogy mi vár rájuk.

A cukrászda udvarán került sor az először repülő ballonosok felavatására: az aeronauta először megjelölte az utazókat a tűz és a föld jelével, de nem maradt el a Forma-1-es versenyekhez hasonlatos pezsgőfürdő sem, mely keresztvízként szolgált az avatás során. Ezzel Gergő és családja most már hivatalosan is hőlégballonos társsá váltak és átvehették a kapitánytól az ezt igazoló adománylevelet.

Remélem hamarosan Gergőék utcájába is új szelek fújnak majd, melyek csupa derűt, napsütést és jó egészséget hoznak!


Külön köszönet Lengyel Évának, aki a kezdetektől teljes szívvel, önzetlenül állt a kívánság mellé, és aki nélkül ez az álom nem vált volna valóra!

Erdős Réka
Kívánságkoordinátor
2007. 07.08.

Archívum


Belépés