Zsolt (6 éves)

Thomas, a gőzmozdony megtalálása nagy fejtörést okozott nekünk.. aztán, a szokásos csodák sorozata akkor indult meg, amikor Zsoltival találkoztunk a kórházban, és bevallottuk, hogy sajnos, még nem találtuk meg a gőzmozdonyt, amit szeretne, és ő, kicsit bánatosan, de nagy bölcsességgel csak ennyit válaszolt: Nem baj, idén is lesz karácsony..!

Ez a mondat már el is indította a folyamatot, néhány nappal később megérkezett a játékboltba Thomas, és még sok-sok kiegészítő játék hozzá.
A kívánságlistát nézve válogattuk össze a kincseket, és néhány nap elteltével, a mamával egyeztetve, vittük a kórházba a csomagokat.

Zsolti épp kezelést kapott és keservesen sírt, mert nagyon fájt a feje, fájdalomcsillapítóért ment el a nővérke. A csomagot meglátva már mosolyra húzódott a szája, és ahogy egyenként vettük ki a csomagokat a nagy táskából, a fájdalom egy csapásra megszűnt, Zsolti izgatottan rakta össze a síneket a mama segítségével. Megcsodálta a vonatokat, a fűtőházat, a hidat, és a váltóőrt, aki le tudja állítani a forgalmat egy gombnyomással... semmiféle fájdalomcsillapító nem kellett már, kacagás töltötte be a kórtermet, és persze az összes gyerek ott guggolt a vasút körül, mindenkinek volt javaslata, mit, hogyan kellene csinálni, és minden arcon mosoly volt azon az estén!

Köszönet Németh Norbert Józsefnek a szép játékért.

Flandera Tünde és Titkos Rita
kiv. koordinátorok
2007.03.07.

Archívum


Belépés