Zsolt agytumorral harcol, és a kezelések immunrendszerrel kapcsolatos mellékhatásai miatt nemigen mehet emberek közé.
12.21-én éppen felülvizsgálaton volt a miskolci klinikán, ahol meglepetés várta őt és szüleit: teljesült a kívánsága.
Zsolt egy PC-t kért a Csodalámpától, tanuláshoz, játékhoz és persze a világgal való kapcsolattartáshoz is.

Giákné B. Judit
koordinátor
2005.12.21.

Köszönjük a segítségét!

Martinnak ma nagyon korán kellett kelnie. Már hozzászokott, hogy havonta felutaznak Sárvárról Budapestre, hogy a korábban elvégzett súlyos műtét eredményét ellenőrizzék. A mai kontrollra nemcsak édesapja kísérte el, hanem édesanyja és húga is vele jöttek. Martin még nem tudta, hogy ma teljesül az egy hónapja "óhajtott-sóhajtott" kívánsága. Kalózos legót kért, mert abból nagy hajót lehet összerakni, no meg tengeri csatákat vívni - persze, csak képzeletben. Amikor Martin meglátta a nagy dobozt, már sejtette, hogy megvan az annyira áhított lego.

Aztán Martin édesanyja egy csomagot adott át, amiben mézeskalács figurák és egy angyalka volt. Ezzel a kedves figyelmességgel kívánt a család az Alapítványnak kellemes ünnepeket és eredményes, boldog új évet.

Joó Gabriella
2005. december 20.

A kívánság utóélete

Anett egyik tavaszi budapesti tartózkodása idején a Mammut üzletközpont egyik

éttermében meglátta Pély Barnát és Galambos Dorinát. Akkor nem mert odamenni hozzájuk, hogy autogramot kérjen. Azóta beteg lett, megoperálták, és édesanyja jóvoltából a Csodalámpa is tudomást szerzett arról, hogy Anett szíve vágya, hogy találkozhasson kedvenceivel.

2006. január 6-án (nem véletlenül) ismét a Mammutban jártak. Édesanyja kérdésére Anett bevallotta, hogy most már oda merne menni Barna és Dorina asztalához egy autogrammért. De erre nem volt szükség, hiszen nem sokkal a vallomás után, már a sztár-pár lakásának ajtajánál csöngettünk. Később egy füzet is előkerült az aláírások számára.

Anett édesanyja elmesélte, hogy leánya rajongása egy unalmas nyári autóúton kezdődött, amikor a kocsiban a United Együttes zenéjét hallgatták. Később a Megasztár produkció műsorsorozatával erősödött rajongása Pély Barna és Dorina iránt.

Barna elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy egyetlen személy szeretne vele találkozni. Ezt sokkal jobbnak, közvetlenebbnek tartja, mint amikor egy szervezet kéri fel vendégeskedésre. Ettől eleinte izgatott is volt Dorinával együtt, de hamar feloldódott mindenki. Anettnak nagy élmény volt, hogy segédkezhetett a ház asszonyának a konyhában, és együtt készítették el a kávét.

Anett a következő héten mehet ismét iskolába fél év kihagyása után. Lesz miről mesélnie társainak...

Köszönjük a vendéglátást!

Sulija Anikó
Piacsek István
2006-1-6

A kívánság utóélete

Kedves Anikó!

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani neked és a Csodalámpának, hogy lehetővé tettétek Anett álmának beteljesülését.

Igaz, elég szótlan volt a Pély Barnáéknál eltöltött órákban, de amint magunk maradtunk, csak úgy dőlt belőle a sok élmény! Úton hazafelé természetesen az énekesektől kapott CD-ket hallgattuk, majd amikor hazaértünk és Anett aludni ment, "Maci" abban a kegyben részesült, hogy "Zsuzsi" Anett imádott babája mellett, aki eddig mindenhova, még a műtőbe is elkísérte, megkapta a főhelyet az ágyban. Természetesen azóta is a macival a kezében jár-kel a lakásban!

Kívánom nektek, hogy minnél több kisgyerek álmát tudjátok teljesíteni a jövőben! Ha segítségetekre lehetünk, keressetek bármikor.

Szívből jövő köszönettel
Anikó (Anett édesanyja)

Debrecen, 2006.01.07.

A kívánság utóélete; 2006. szeptember 9.

A Vasúttörténeti Parkban találkoztunk Anettal és édesanyjával:

Sokat kellett várni a találkozóra, de végül 2005. tavaszán eljutottunk a budapesti kislány otthonába. Niki szereti az állatokat, a Csodalámpásoktól halacskákat kért, és egy akváriumot. Nagyon örült a kis halaknak, és bátyjával egyből nekiláttak az akvárium összeszerelésének.

Reméljük, hogy azóta is sok örömöt szereztünk az ajándékkal Nikinek és családjának !

Márkus Mónika
2005.06.03.

Az édesanya beszámolója a kívánság teljesítéséről:

Tisztelt Alapítvány! Kedves Kívánságteljesítők!

Dénes (13) kívánsága teljesült. December 20-án a kórházban voltunk, mikor megérkezett kívánsága tárgya, egy LEGO turbo tank. Várta,bár a pontos időpontot nem tudta. Elég zárkózott a fiam, ezért a "postással" úgy beszéltük meg, hogy csak hárman legyünk jelen, mikor megkapja a várva várt ajándékot. Nem tudom érzékeltetni megfelelően az örömét, de higgyék el, nem láttam így örülni az elmúlt 5 évben, mióta beteg.
Fülig ért a szája, a tekintete cikázott, a lélegzete elakadt, magához ölelte a dobozt. Felhőtlenül boldog volt, megszűnt a külvilág.
Még 3 napig voltunk a kórházban, a doboz kibontatlanul az ágyban pihent vele, éjjel-nappal. A nővéreknek, orvosaknak elmesélte mi is ez, honnan kapta. A terve az volt, hogy a Karácsonyfa alá kerül az ajándék. Így is történt. Egy kedves ismerősünk megörökítette itthon Dinit és a tankot, így most mellékelten küldöm a képet. A tank még kapott karácsonyi csomagolást is és Szenteste ott állt a fa alatt. 25-én eljött a nagy nap és kibontotta a dobozt. Bátyja segítségével összerakták a gépet, és azóta megy a játék.
Leírhatatlan örömöt okoztak neki és ezzel nekem és testvérének is. Remélem egyszer személyesen is megköszönheti önöknek, de addig én teszem ezt mindannyiunk nevében.
Nagyon szép napokat szereztek Dininek!!

Köszönöm!!!!
Klári, Dénes anyukája

Az Oroszlányban élő 4 éves Vince kívánsága hajók, főleg nagy hajók megnézése volt. Szeptember első hétfőjét ő is nagyon várta. Igaz, nem iskolába, sőt még csak nem is óvodába ment, hanem Budapestre, ahol ezen a délutánon teljesült a kívánsága. Már a Duna-parton sétálgatva is megcsodálta a jövő-menő hajókat, aztán odaértünk a Hunyadi motoroshoz, ahol a hajó kapitánya üdvözölte Vincét, és vezette körbe: megmutatta a fedélzetet, a kapitányi kabint, a kormányfülkét... Aztán elindult vele a hajó: tett egy nagy kört, Vince tiszteletére dudált mélyen és magas hangon, majd kikötött a Vigadó téren, ahol komoly urak fogadták a kisfiút. És a csoda csak most jött! A kívánsága igazából most teljesült. A Németországból érkezett DonauPrinzessin személyszállító hajót nézhette meg. Itt is a kapitány (magyar!) vezette körbe. A háromszintes hajón aztán volt minden! Még úszómedence is! Sajnos, ezt nem próbálhatta ki Vincus, pedig a kapitány megengedte.

Az eseménydús délután, a sok élmény bizony kicsit elfárasztotta, és alig várta, hogy otthon legyen, hogy elmesélhesse mindezt anyának és apának, és megmutathassa a sok-sok ajándékot, amit a "hajós bácsiktól" kapott.

Köszönjük a felejthetetlen élményt a Mahart PassNave Személyhajózási Kft-nek, Kovács Zoltán igazgatónak, aki lehetővé tette, Kautz Istvánnak, aki megszervezte, a Hunyadi kapitányának és legénységének, a német személyszállító hajó kapitányának, és mindenkinek, aki ezt a délutánt egy beteg kisfiú kívánságának teljesítésére fordította.

Joó Gabriella
önkéntes segítő
2005.09.05.

A kívánság utóélete

Date: Thu, 8 Sep 2005 16:01:27 +0200 (CEST)

From: ****@axelero.hu

To: joo.gabriella@csodalampa.hu

Tisztelt Gabriella, és Csodalámpa alapítvány,

Nagyon szépen köszönjük a Vincének nyújtott lehetőséget. Vince igazán élvezte, azóta egyfolytába a hajómodellel hajókázik és a kapitány sapka a mindene. Köszönet a fényképekért, nagyon jó képek. Külön szeretnénk köszönetet mondani a MAHART dolgozóinak, az izgalmas kalandért. Ma voltunk kontroll vizsgálaton , és úgy tűnik, hogy minden rendben. További jó munkát kívánunk az alapítványnak,

Üdvözlettel egy kis hajóskapitány, és nagymamája.

Köszönjük a MAHART segítségét!

A kívánság utóélete

Anna tavasszal sokat járt kezelésre, és ilyenkor mindig elvezetett útjuk egy játékbolt előtt. A játékbolt kirakata előtt meg mindig megálltak, és Anna sokáig, vágyakozva nézett egy babaházat, "amiben kemence is van".

Anna állapota javul, ritkábban jár kórházba, de a babaházat nem feledte. A "Katica Játékbolt" kis segítségével most már nem is kell a kirakathoz menni - kívánsága teljesült, bármikor játszhat vele.

Az első délután élményeiről így számolt be Anna édesanyja:

From: ****@euroweb.hu

Sent: Thursday, December 15, 2005 9:40 PM

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Köszönet

Kedves Anikó, István!

Szeretnék köszönetet mondani kislányom, Anna nevében is, a tegnapi látogatásuk alkalmával átadott babaházért.

Miután tőlünk elmentek, Anna a család minden tagját berendelte a gyerekszobába "babázni", beleértve a kissé fáradtan hazaérkezett apukáját is. Először megtaláltuk a nem kicsi babaház számára a legmegfelelőbb helyet, ami természetesen az Anna ágya mellett volt, utána a testvérével közösen berendezték a szobákat.  Anna mindenkinek kiosztott egy-egy babát (a méret nem számított) és mindenki a babaház köré ült és játszott. Aztán amikor már lefekvéshez készülődtek, Anna megállt a babaház előtt és egy "jó éjt" puszit  nyomott a háztetőre... Azt hiszem ez önmagáért beszél.

Szeretném még egyszer megköszönni, hogy ilyen hamar teljesítették Anna kívánságát és kívánok Önöknek és minden "Csodalámpásnak" nagyon Boldog, Békés Új Esztendőt!

Köszönettel
Hajnalka

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2005.12.14.

A közelgő húsvétra levelet kapunk Annáéktól:

From: ****@euroweb.hu

Sent: 2006. április 12. 15:38

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: anna

Kedves Anikó, István!

A közelgő Húsvét alakalmából szeretnék Önöknek és minden "Csodalámpásnak" kellemes Ünnepet kívánni.

Megragadnám az alkalmat és küldenék két képet Annáról, akinél változatlanul a babaház az első számú kedvenc. Eredményei javulgatnak, kedélyállapota viszont továbbra is kiváló, már csak 3-4 hetente járunk kontrollvizsgálatra.

Kívánom, hogy a jövőben is nagyon sok gyereknek tudjanak hasonló Örömet szerezni mint Nekünk.

Üdvözlettel
Hajnalka

Kívánságtulajdonosunk, a 9 éves János mobiltelefont kért tőlünk. János sajnos gyakran van kórházban, ahol a világ egy kicsit "bezárul" előtte. Bízunk abban azonban, hogy a mobiltelefonnal felvidul, hiszen általa picit közelebb kerül mindazokhoz, akik szeretik, hiszen a nap bármely szakában felhívhatja őket.

Gyakori, de nem túl "drága" telefonálást kívánunk!

Csodalámpások

2005.12.13.

Lacika nem igazán értette miért kell neki mindenáron megnézni kedvenc
- mivel egyetlen - kórházpedagógusa új szobáját. De szerényen belement
az épületen belüli kirándulásra. Tetszett neki a szoba, főleg a számítógép, ami még csak a földre volt lerakva. Boldogan lépett oda, s nézegette, de boldogsága akkor kapcsolt igazán turbó fokozatra, mikor megtudta, hogy ezt ő kapta a Csodalámpától!

Reméljük, hogy lelkesedése azóta sem lankadt!

Csinádi Rita,
kívánságkoordinátor
2005.11.24.

A közelmúltban levelet kaptunk Dávidtól, akit hamarosan transzplantálnak. Számítógépet kért tőlünk, hogy legyen mivel "játszania", amíg nem mehet barátai közé. Mivel a műtét a kérés beérkeztét követő pár napon belülre volt kitűzve, siettünk, hogy mielőbb "társra" találjon a lábadozási időszakban. Bár sajnos akkora csodát nem tudtunk tenni, hogy a gép bekerülhessen a steril boxba, reméljük, hogy a tudat, hogy otthon a szobájában türelmesen várakozik legújabb barátja, elrepíti azt az időt, amit a kórházban kell töltenie.

Dávidnak mielőbbi gyógyulást és sikeres számítógépezést kívánunk!

"Csodalámpások"
2005.11.24.

Dávidnak minden vágya volt egy laptop. Sokat várt rá, hisz kívánságának teljesítése nem volt egyszerű még nekünk, csodatevőnek sem. Azt hiszem a legjobbkor érkezett meg számára az ajándék, hiszen most hosszú ideig nagyon egyedül van a steril boxban. Mi csodatévők azonban bízunk abban, hogy a laptop meggyorsítja számára a gyógyulást és nem csak szórakoztatni fogja az itt eltöltendő magányos óráiban, hanem társa lesz a jövőben is.

Csinádi Rita,
kívánságkoordinátor
2005.11.22.

Végre eljutott Szilvihez a várva-várt Babyborn baba- cumival, pelenkával, etetővel. A szűkös körülmények között élő, 4 gyermekes család kisebbik-középső gyermeke Szilvi. Vannak állatai is: kismadarak, kiscicát is láttam. Hogy Szilvi valóban örült a babának, s már nagyon várta - azt a képek tanúsítják a legjobban. Jobbulást, gyógyulást kívánunk!

Márkus Mónika

2OO5. november 21.

Amikor Gergőhöz, kórházi szobájába megérkezett a számítógép, hinni sem akart a szemének. Nem is volt túl sok ideje mással foglalkozni, szüleivel egyből összeszerelték a gépet, hogy minél előbb kipróbálhassa. Azóta remekül működik, reméljük tanulásra is tudja Gergő használni a gépet!

Márkus Mónika
2005/10/17

Dalma focirajongó. Nem csoda, hisz édesapja labdarúgó volt. Ugyan Dalma egészségi állapota most nem engedi, hogy apja nyomdokain járjon, de lelkesedése annál nagyobb a foci iránt. Kedvenc csapata a Fradi. Szinte mindent tud róluk, különös képpen Tőzsér Dánielről.

Dalma nem kívánt egyebet, minthogy kedvenc csapatának egyik mérkőzését végignézhesse. Azt már csak félve merte megírni, hogy a pályára lépve a kezdő rúgást is elvégezhesse.

2005. november 27-én az FTC rangadót játszott a Debrecen csapatával. Az alkalomra kapott meghívást Dalma és édesapja.

A meglepetések a csapat öltözőjében kezdődtek. Dalma megkapta kedvence mezét és kezet foghatott az összes játékossal. Ők gyógyulást kívántak Dalmának, míg Dalma győzelemre buzdította kedvenceit.

Persze a mez nem lehet aláírás nélkül. Dalmának külön öröm volt, hogy Dani ráírta: "Dalmának..."

Nagy izgalom előzte meg a kezdőrúgást. Szerencsére a bírónak nem ez volt az első esete, így magabiztossága átsegítette Dalmát az izgalmakon. Egy pillanatra két 88-as játékos volt a pályán, mert ugye Dani is a közelben volt...

A kicsit borongósnak ígérkező vasárnap az FTC elnöke (Furulyás János) a Csodalámpa rendelkezésére bocsátotta az irodáját, ahonnan Dalma üvegablakon keresztül nézhette végig a mérkőzést. De lehet, hogy nem is volt szükség a fűtött nézőtérre, mert az alkalomra a Nap is legyőzte a felhőket, és kicsalta Dalmát - ha csak egy pillanatra is - a teraszra. Innen kacsinthatott egymásra Dani és Dalma a mérkőzés után, mikor a mérkőzés végén a fiúk az öltözbe vonultak.

Dalma pedig visszament a kórházba, ahol egy két nap múlva esedékes vizsgálat eredménye dönti majd el, hogy szükség van-e transzplantációra, vagy mehet vissza Nagykanizsára társai közé.

Sulija Anikó
Piacsek István
koordinátorok
2005-11-27

Köszönet Haáz Ferenc technikai vezetőnek!

A kívánság utóélete

Subject: Köszönet!!!!

Date: Mon, 28 Nov 2005 18:04:31 +0100 (CET)

From: Erika ****@freemail.hu

To: info@csodalampa.hu

Kedves Évi,
túl egy FANTASZTIKUSan jól sikeredett kivánságteljesitésen, szeretném megköszöni Nektek-kicsit önző módon- a nekem nyújtott élményt is, hogy egy súlyosan beteg kis-nagylányt mennyire ki tudtatok zökkenteni hetekre a kórházi hétköznapok hosszu-hosszu monotoniájából.

Dalma még ma is RAGYOGOTT!!!!
Egyik álma valóra vált..., de nem a "csoda" segitségével, hanem a
CSODALÁMPÁval.....
Dalma holnap, nov.29-én több mint 3 hónap után végre hazamehet.
Reméljük, hogy másik álma is beteljesedik....bizzunk továbbra is
kitartásában, pozitiv hozzáállásában,bizakodásában, s kezelőorvosában.

Erika
(A kívánság bejelentője, kórházpedagógus)

Tündi nem régen sikeres transzplantáción esett át. A műtét után sokáig nem mehetett közösségbe, ezért is szeretett volna valami olyat kérni tőlünk, amivel egyrészt játszhat is, másrészt amivel hasznosan tudja eltölteni az idejét.

Tehát számítógépet kért.

Kívánságát egyik támogatónk jóvoltából rövid időn belül sikerült is teljesíteni, bár az átadási randevúnk nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Mi már reggel izgatottan készültünk az átadásra, mert azt terveztük, hogy a Transzplantációs

Klinikán, nyomban a kislányt szállító a mentő megérkezte után teljesítjük Tündi kívánságát. És akkor talán észre sem vette volna a szokásos vizsgálatokat...

A találkozóra végül csak később kerülhetett csak sor, de mint ahogy a képekről is látszik, ez csak nekünk okozott gondot, Tündinek nem. Minden jó, ha a vége jó!

Bagonyai Zsuzsa
koordinátor
2005-10-10

Köszönjük a segítséget:

Anita anyukájával és két testvérével él Debrecenben. Kívánsága egy számítógép volt, amit lassacskán nemcsak játékra, hanem a tanuláshoz használhat majd. Mikor a számítógép megérkezett hozzájuk, a gyerekek első meglepetésükben szóhoz sem jutottak, amint oldódtak, hihetetlen felszabadult örömmel estek neki új ajándékuk kipróbálásának.

2005-10-10

Tisztelt Csodalámpa!

Köszönöm hogy teljesítették azon kérésem, hogy eljussak a Budapest Parádén a Viva Kamionra. A kérésem teljesült, ahogy a képen láthatják!

A BP Parádé nagyon jó volt, végre először elengedhettem magam, a hangos zene forgatagában.:) Találkoztam Kisoval Timoval és Adával is külön, és a parádén még a többiekkel is, nagyon jó volt:) Még egyszer köszönöm hogy teljesítették a kérésem:)

2005/8/25

Marci már sokat hallott Alapítványunkról, s törte is a fejét rendesen, hogy mi jót kívánhatna tőlünk. Sajnos per pillanat ágyhoz kötött betegsége miatt, s így csak olyat akart kívánni, ami most el tudja terelni figyelmét az egészségi állapotáról. A Csodalámpásoknak köszönhetően épp egy Play Station 2. került az osztályunkra átmenetileg, s Marciban bár napokig ért a gondolat, végül csak meg merte kérdezni, hogy ha már a sors ezt a játékot épp az ő kórtermébe vetette, nem-e kérhetné pont ezt ajándékba? Szerencséjére, igen. Kívánsága hamar teljesült. S most egy P.S.2. újdonsült tulajdonosa.

Csinádi Rita
koordinátor
2005-9-9