Viktor ugyan Békésszentandráson lakik, de Budapestre jár kezelésre. A televízióban látta David Copperfield műsorait és csodálattal bámulta, milyen dolgokra képes napjaink nagy mágusa. Mikor megtudta, hogy David december elején Budapestre jön, azt kérte a Csodalámpától, hogy családjával ott lehessen az előadáson. Ezt könnyű teljesíteni, gondoltuk, megvesszük Viktornak a jegyeket. De mi lenne ha...

Felizzottak a telefonvonalak, hetekig sok-sok e-mail röpködött a kontinensek között. Közvetlen kapcsolatba léptünk Mr. Copperfield-del és megkértük, hogy fogadja az előadás előtt vagy után Viktort. A magyar szervező, a Showtime Budapest Rt. munkatársai is segítségünkre siettek, sőt egy véletlen folytán a Project Magic Austria (egy David Copperfield által támogatott egészségügyi rehabilitációs kezdeményezés osztrák alapítványa) is támogatta Mr. Copperfieldnél a kérésünket. Nagy örömünkre Mr. Copperfield igent mondott...

Viktornak persze erről nem szóltunk. December 4-én Viktor végigizgulta az előadást. Nagyon drukkolt Davidnek, hogy sikerüljenek a hihetelen és megmagyarázhatatlan mutatványok.

Az előadás végére kicsit elkeseredett, hogy még egy prospektust sem kapott, de megnyugtattuk, az ő számára még nincs vége az estének. Amikor a tapsoknak vége szakadt, elindultunk a színpad felé... Viktornak csak ekkor árultuk el, hogy David fogadja őt. Nem is akarta elhinni, hogy ez lehetséges.

Mikor a talákozásnak vége lett, Viktor egy számára dedikált képpel (ilyet senki más nem kapott aznap este David-től) csillogó szemekkel és füligérő szájjal érkezett vissza. Talán nem csoda, azzal váltunk el, mielőbb bűvésziskolába szeretne járni...

Kaptunk Viktortól 2005. karácsonyán üdvözlő képeslapot >>>

Zoltán (8 éves) "nagy repülőgépen" szeretett volna repülni, de legalább egy pilótafülkét belülről látni.

Zoli Budapest mellett lakik, soha nem járt külföldön, így útlevelet is kellett - soron kívül - csináltatni a fiúnak. (A gyors útlevélügyintézésért külön köszönetünk a BM Adatfeldolgozó Hivatal munkatársainak).

A MALÉV jóvoltából 2004.12.01-én délelőtt édesanyjával Zoli elrepülhetett Prágába és vissza. Mi is történt?

A repülőtéren Zolit MALÉV szóvivője, Krebsz Adrienn várta, majd átkísérte az útlevélellenőrzésen és a repüléstől némileg szorongó édesanyját. Innét azonban nem a többi utas megszokott útvonalán mentek tovább, hanem a parkoló géphez mentek, ahol a gép kapitánya fogadta őket, majd, mint mindig felszállás előtt, körbejárta a gépet, de ezúttal nem egyedül, hanem Zolinak magyarázva, mit is vizsgál a gép külsején, hajtóművén, csomagterében.

Felszállás után Zoli bemehetett a pilótafülkébe és az út nagyobb részét ott is tölthette. Csillógó szemmel hallgatta a pilóták magyarázatás a sok műszerről, kapcsolóról, és látszott szívesen kapcsolgatna ő is...

Amikor édesanyja mellett volt (természetesen az ablaknál Zoli ült) a felhőket tanulmányozta, hiszen még soha nem látott ilyet felülről.

Prágában azután, igaz a földön álló gépben, még a pilótaülésbe is beülhetett néhány percre.

Elszállt a néhány óra, és Budapestre érkezés után a mosolygó Zoli édespajának súgta: Képzeld olyanok voltak a felhők, mint a jéghegyek...

Köszönjük a Malév vezetőinek és munkatársainak, hogy Zoli kívánságát ilyen kedvesen és a légitársaság hírnevéhez méltóan teljesítették, és köszönjük magántámogatóink segítségét!

Az kívánságteljesítésről beszámolt a TV2 c. műsora és a is.

Misi  (16 éves) , a Szolnok melletti  Örményesen lakik, nagy sportrajongó. A sportok közül is a rallye-t szerti a legjobban. Kedvenc versenyzője ifj. Tóth János, közismertebb nevén Janika.  Talán nem meglepő, hogy Misi azt kívánta, találkozhasson a többszörös bajnokkal.  

A találkozóra egy háromnapos  rally program keretében került sor.   Misi November 26.-án, pénteken indult el segítőnk, Zsolt társaságában a Zamárdi mellett fekvő Szántódpusztára, ahol  ifj. Tóth János  autószerelő műhelye található. Az esti találkozón  hamar kiderült: Misi nemcsak szereti a rallye -t, hanem valódi szakember mind a versenyeket, mind pedig az autókat illetően. Csodálattal nézte a  jókora helyiség falán végig, néhol több sorban sorakozó serlegeket, kupákat,   érmeket, melyekből még az emeleti gallériára is jutott.  Komoly szakmai eszmecsere után a bajnok rallye-s videókazettákkal, pólókkal, sapkával és persze névre szólóan dedikált poszterekkel lepte meg ijú rajongóját.  

A program 27.-én szombaton folytatódott a Veszprém melletti Jutaspusztán, ahol is Misinek nem mindennapi lehetősége adódott:  Mitfahrer-ként beülhetett Janikával abba az autóba, mely a többszörös bajnok első  WRC -je volt. 

28-án Vasárnap a VIII. Perspeed Minor Rallye-n a szervezői V.I.P. kártyával kedveskedtek Misinek, mely megkülönböztetett státuszt biztosított a messziről jött vendégnek. A kártya birtokában szabadon közlekedhetett a V.I.P. sátorban, ahol vendégül látták egy ebédre is. Ez után beülhetett a SAFETY CAR-ba, és találkozhatott a vezető pályabíróval.  

A  csúcsok csúcsa csak ez után jött: A rallye szervezőinek szponzorálásával a levegőbe emelkedhetett a helyszínen lévő helikopterrel. A helikopteres útra az ORINOCO Bt. ügyvezetőjének jóvoltából elkísérhette őt a Várpalotai Városi Televízió operatőre is, aki még a felszállás előtt helyszíni interjút készített Misivel. Így a repülés minden mozzanata is megörökítésre kerülhetett. A szombat-vasárnapi programra Misit elkísérte  a 15-éves Bozsó is, akinek korábban horgászattal kapcsolatos kívánságát teljesítettük.

A jól sikerült nap után Misi késő délután indult haza szüleivel Örményesre.

Ez úton is szeretnénk megköszönni ifj. Tóth Jánosnak, a VIII. Perspeed Minor (Mikulás) Rallye szervezőinek, a hajmáskéri Orinoco Bt.-nek és a Várpalotai Városi Televíziónak és id. Katona Józsefnek és magántámogatóinknak a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségét.

A 13 éves Zsolt egy nagyteljesítményű (32MB-os) videokártyát kért Alapítványunktól. Kérését 2004.11.15-én telejesítettük.

Nóra 4 éves kislány, Szigetszentmártonban él szüleivel. Édesanyja küldte alapítványunkhoz a gyermek kívánságát: "Olyan világítós akváriumot szeretne, mint ami a kórházban is van csak kicsit kisebbet, szép halacskákkal."

Segítőink telefonegyeztetés után mentek Szigetszentmiklósra, mert Nóri szülei, a kislánnyal együtt, lakóhelyükhöz közeli kereskedőnél már kiválasztották a nagyméretű akváriumot a szükséges felszerelésekkel, világítás, szűrők, levegőztető, víztisztító... Nóri édesapjával érkezett, s már a kocsiból mosolyogva, izgatottan várt minket. Az akváriumosnál ismerősként fogadták Nórit, együtt nézegettük a halakat, mutatta, hogy ő a legjobban a "foszforeszkáló" halakat szereti és olyanokat szeretne a saját akváriumában. Megnéztük a növényeket is, tervezgettek édesapa és lánya, mert ezen a napon "csak" a nagyméretű akváriumot vitték haza a kaviccsal, hiszen azt néhány napig kell mosni, tisztítani, utána telepíthetők a halak. Nóritól ígéretet kaptunk, hogy küldenek képeket a már betelepített, kész akváriumról nekünk. Kíváncsian várjuk!

Norbert (6 éves) igazi gőzmozdony vezetőfülkéjét szerette volna belülről látni. Mikor elmondtuk, hogy október után a hideg miatt - múzeumi darabokról lévén szó -  a gőzmozdonyok már nem járnak, de egy motorvonatot azért a MÁV szívességéből tanulmányozhat,  azt monda, az se kutya.

November 16-án Norbertet a MÁV szóvivője vasutassapkával, indítótárcsával és még sok más vasutas ajándékkal várta a Nyugati Pályaudvar 1. vágányánál. Úgy tűnt ő még Norbinál is jobban izgul, hiszen "még soha nem csinált ilyet"...

Mire Norbert számbavette az összes ajándékot, begurult egy gyönyörű, piros, Siemens Desiro motorvonat a vágányra.

Norbi - természetsen a vasutassapkával a fején - fülig élrő szájjal indult a vezetőfülkébe.

A vezető bácsi Norbi minden kérdésére válaszolt, de azt már Norbi sem hitte volna, hogy pár megálló után ő nyomhatja meg az ajtózáró gombot, sőt az egyik közúti átjárónál még dudálhatott is egyet.

Sajnos minden csoda véget ér egyszer és hát a vonatnak időre kellett Esztergomba érkeznie, így azután Piliscsabán leszálltunk.

Búcsúzóul Norbi saját indítótárcsájával segített az állomásfőnöknek a vonat indításában.

Hogy mit érezhetett Norbi? Talán elég annyi, hogy búcsúzáskor annyit mondott édesanyjának: Meglásd, most már egy-kettőre meggyógyulok és vasutas leszek!

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Magyar Államvasutak vezetőinek, Kabalecz Imre szóvivőnek, a vonat személyzetének segítőkészségét és kedvességét és magántámogatóink segítségét!

Alexandrát (13 éves) mentő hozta kezelésre Egerbaktáról a SE 2. sz. Gyermekklinikájára. Sajnos a vérképe nem bizonyult elég jónak ahhoz, hogy kezelni tudják - Alexandra egy rosszindulatú agydaganattal harcol. Édesanyjával eléggé elszontyolodva várták a hazautat, amikor egyszer csak megérkezett egy jól megtermedt Micimackó!

Alexandra alig hitt a szemének, bár ő maga kért nemrég egy "nagy, plüss Micimackót" a CSODALÁMPÁ-tól.

Kívánjuk, hogy Micimackó igazi mackóhoz méltó erőt adjon Alexandrának betegsége legyőzéséhez.

Mariann messziről, Nagyatádról jár fel havonta, félhavonta kezelésekre, Budapestre. A 15 éves nagylány kívánsága az volt, hogy a "Barátok közt" Tildájával, vagyis Szabó Erikával találkozhasson. "Tilda" nagyon kedvesen reagált megkeresésünkre s azonnal ráállt a találkozóra. Az igazi randevúra azonban csak egy későbbi időpontban kerülhetett sor, mert a "Barátok közt" forgatása a megbeszélt napon órákkal tovább tartott, mert az egyik lámpa felmondta a szolgálatot, s így Erikának is tovább ott kellett maradnia a stúdióban.

Legközelebb, mikor Mariann újra Pesten járt, már teljesülhetett a kívánság, s sikerült találkoznia "Tildával".

Mariann nem volt elfogódott a hírességgel szemben, sokat kérdezett Erikától, s ő szívesen mesélt. Természetesen legtöbb szó a Barátok közt forgatásairól, a szereplőkről, színészekről folyt. Erika ajándékról is gondoskodott: képeslapokat, bögrét, pólót, a sorozattal kapcsolatos kiadványokat, újságokat hozott Mariannak. Mariann jó testvérként húgára is gondolt, s egy dedikációt kért számára a színésznőtől.

Szabó Erikának ezúton is köszönjük a kedvességét, Mariannak meg gyógyulást kívánunk!

2004. szeptember 25.

A 7 éves Feri történetére egy újságban figyeltünk fel. Alapítványunk megkereste a családot és megtudtuk, hogy a 7 éves kisfiú - akit nagyszülei nevelnek - egy kazettás magnót szeretne. A szüleitől kapott régi készülék elromlott, és másikra nem telik.

Az ajándékot Kuratóriumunk két tagja adta át a kisfiú Egertől nem messze fekvő otthonában 2004. márciusa végén. Az egyik támogatónk által biztosított mini Hi-Fi torony CD lejátszóval és rádióval több, mint amit Feri kívánt, de ő nem haragudott ránk ezért. Jó szórakozást és mielőbbi gyógyulást kívánunk.

A kívánság utóélete

Zsófi Veszprém-megyében lakik, édesanyjával és testvérével. Zsófika betegsége miatt nem terhelhető fizikailag, ezért igen keveset tud kimozdulni otthonról.

Nagyon szereti az állatokat, a lovak iránt pedig különösen érdeklődik. Kívánsága az volt, hogy szeretne családjával együtt eltölteni egy napot egy lovardában, ahol lovagolhatna, részt vehetne az állatok gondozásában, és többet megtudhatna lovakról.

Zsófi és családja segítőink, Zsolt és Barbara társaságában 2004. szeptember 19-én egész napos programon vett részt a tótvázsonyi Cseri Kastélyszállóban.

Zsófi első útja a lovardába vezetett, ahol már egy felszerszámozott póni várta. A szálló munkatársa, Gábor körbevezette - természetesen lóháton - a kastélyszálló területén.

A pompás ebéd után Zsófi és családja köszönetüket bejegyezték a vendégkönyvbe is, melyet a kislány saját kezű aláírásával ékesített.

Rövid szieszta után folytatódott a lovaglás, és Zsófikának sikerült az amúgy is csillogó szőrű pónit még fényesebbre fésülni. A jól sikerült napot a szálló játszóterén egy kis hintázással és függőhídon történő sikeres átkeléssel zártuk.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a tótvázsonyi Cseri Kastélyszálló tulajdonosainak és teljes személyeztének kedvességükért és a kívánság teljesítéséhez nyújtott önzetlen segítségükért.

A kívánság utóélete

A Csodalámpa Alapítvány eddig is sok jó ember segítőkészségét tapasztalta, azonban most olyan "égből pottyant" felajánlásokról szeretnénk hírt adni, melyek eddig példa nélküliek rövid, alig egy éves működése során. De példamutatóak...

Veszprém megyében két vállalkozás értesült alapítványunk kívánság koordinátorától Zsófi nehéz körülményeiről, és igazán nagyvonalú segítséget ajánlottak fel neki és családjának. Zsófika betegsége miatt nem terhelhető fizikailag, ezért életének döntő részét házuk falai között kellett eddig leélnie. A család egyetlen tagja sem rendelkezik jogosítvánnyal és gépkocsival. A kislány a buszmegállótól messze lakik, így bárhova indultak eddig, valakinek - a szó szoros értelmében "cipelnie" kellett őt.

A veszprémi Regina Autósiskola vezetője, Sümegi Ferenc felajánlotta, hogy most induló gépjárművezetői tanfolyamukra térítésmentesen beiskolázzák Zsófika édesanyját, így ha minden rendben megy, még az idén vezetői engedélyhez juthat. Már ez is hatalmas ajándék a családnak, azonban a várpalotai Suzuki Mészáros Autószalon tette teljessé az örömöt, ugyanis felajánlottak egy használt gépkocsit (!) a megszerzendő jogosítvány mellé. Így igazán megnyílhat a világ a kislány előtt, hiszen rengeteg olyan helyre eljuthat majd, amiről eddig csak álmodozhatott. Testvérével, édesanyjával és a nagymamákkal közösen utazhatnak, így fantasztikus családi programokat szervezhetnek majd. Nos, ahogy Zsófi gondozásában nagy szerepet vállaló 14 éves nővérét, Dórit ismerjük, a szervezéssel biztosan nem lesz gond...

Ez úton is szeretnénk megköszönni a fenti vállalkozások igen nagylelkű, önzetlen felajánlásait!

A 3 éves Viktor - kétszeri májátültetés után - csúszdát kért a Csodalámpától. 2004. július 3-án szereltük össze szüleivel a tolnai házuk kertjében. Nővére, Petra is részt vett az "összesküvésben", Viktorral egész délelőtt a szomszédban játszottak.

A meglepetés és az öröm teljes volt, nem is tudtuk megszámolni, hányszor csúszott le aznap a szép piros csúszdán.

Az ötéves Tamás kívánsága úgy szólt: "kismotoron szeretne menni". Alapítványunk már ez év tavaszára megszervezte a motorozást, de akkor egy nappal az "akció" előtt Tamást megműtötték.

Tavasz óta persze Tamás is nőtt egy cseppet, és ha már így alakult, az eltelt idő alatt a kismotor felnőtté vált. Nem is akármilyen "felnőtté".

Amikor Tamás meglátta a fekete 800-as Suzuki Choppert, bizony fülig ért szája az örömtől. Hát még amikor rá is ülhetett és a motor felmordult.... Úgy tűnt, még órákig motorozott volna.

A súlyos májproblémával küzdő 5 éves Tamás (Salgótarján) kedvence egy rajzfilmfigura, Clifford, a nagy piros kutya. Nagyon szeretett volna egy saját Cliffordot. Segítőtársainkkal sikerült néhány hét alatt megszerezni vágyott "háziállatot". Miskolci és egri barátainknak hála 2003. április 16-ától már Tamásnak csóválja a farkát és ugat a piros házőrző.

A salgótarjáni Szilárd a kezelések között arról álmodozott, milyen lehet helikopteren repülni. Barátnőjével, a kórházban megismert Alexandrával sokszor beszélgettek erről, így Alexandra is kíváncsi lett, milyen érzés is lehet a repülés. Támogatóink szívessége révén alig két hét alatt megvalósult a gyerekek álma. A Tensi Holidays Rt. segítségével a Budaörsi Repülőtérről városnéző helikopterúton vehetett részt Szilárd és Alexandra 2004. március végén.

A 10 éves budapesti Réka Kányádi Sándortól szeretett volna egy bejegyzést kapni emlékkönyvébe.

Segítőtársaink révén néhány nap alatt sikerült felvennünk a kapcsolatot a költővel, akinek unokái, amikor értesültek a kívánságról, az emlékkönyv egyik lapjára leveleket, piros almákat rajzoltak Rékának. Ezzel persze azt is eldöntötték, mekkora helyre kerülhet a "bejegyzés".

Kányádi Sándor bácsi nem akármilyen költő lévén, "méretre szabott" verset írt Rékának és ajándékul adta dedikált "Kaláka-Kányádi" című, most megjelent zenés könyvét is.

Réka 2004. április 24-én kapta vissza emlékkönyvét. A költővel együtt mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.

A 11 éves Richárd tűzoltóautón szeretett volna utazni, és általában minden nagyon érdekelte, ami a tűzoltósághoz kapcsolódik.

2004. október 21-én délelőtt még sem ő, sem a budapesti tűzoltók nem tudtak egymásról. Mégis, Richárd dr. Bende Péter vezérőrnagy úr vendégeként aznap késő este részt vehetett a budapesti tűzoltók katasztrófaelhárító bemutató gyakorlatán, az Astoria metróállomáson.

Bemelegítésként a VIII. kerületi tűzoltóságon Molnár Péter úr, a Tűzoltóság szóvivője ismertette meg Richárdot a tűzoltók által használt eszközökkel, gépkocsikkal. Ezután egy parancsnoki autó - Ricsi kedvéért egy pici szirénázással dúsítva - átrepítette a fiút a gyakorlat színhelyére.

A metróállomáson Bende vezérőrnagy úr ajándékcsomaggal várta az izgalomtól csillogó szemű Richárdot.

Ezután került sor a gyakorlatra, ahol Ricsi is a "kigyulladt" metrószerelvény utasai között volt. A nagy füst miatt Ricsi légzőkészüléket is kapott és a négy markos, légzőkészülékes tűzoltó mentette ki Ricsit hordágyon a szerelvény "roncsai" közül. Ricsi súlyos cukorbeteg, ezért - a sok izgalomra és a késői órára tekintettel - "igazi" mentősök is kísérték a hordágyat, akiket a Tűzoltóság csak Ricsi biztonsága kedvéért hívott meg a gyakorlatra.

A gyakorlat sikeres befejezését követően Ricsi a metrószerelvény vezetőfülkéjét is alaposan tanulmányozhatta, de utána is csak azt mondta, inkább tűzoltó lenne, mint metróvezető.

A felszínre érve a Csodalámpa segítői, Zsolt és Gábor hazavitték Ricsit nagymamájához. Ricsi szeme még a búcsúzáskor is csillogott a sok-sok rendkívüli élménytől, pedig már éjjel egy óra is jócskán elmúlt…

A Csodalámpa Alapítvány kuratóriuma ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a budapesti tűzoltóknak, amiért alig 12 óra alatt, ilyen rendkívüli gondossággal és szeretettel felejthetetlen élményben részesítették Ricsit.

A kívánságteljesítésről a Kossuth Rádió Reggeli Krónikája exkluzív interjúban, a Reggel pedig szombati számának címlapján számolt be.

Richárd elektromos motorbiciklit kért Alapítványunktól. 2004. július 1-én mit sem sejtve érkezett az esedékes felülvizsgálatra, ahol egy hatalmas doboz várta. Alig akarta elhinni, hogy egy jókora motor van benne. Amikor azonban meglátta a kereket, már boldogan mutatta minden jelenlévőnek. Az összeszerelésben lelkesen segített a felnőtteknek. A kipróbálásról nem is szólva...

2003. december 23-án a CSODALÁMPA Alapítvány teljesítette a 15 éves, leukémiás Péter kívánságát, aki otthoni PC-jének összeszereléséhez kért alkatrészeket. Az alkatrészeket Patzauer Gábor adta át Győrben, a családtagok jelenlétében. Péternek gyógyulást, családjának jó egészséget kívánunk!

Nem sokkal az ajándék átadását követően az alábbi levelet kaptuk:

From:    **** Gábor
To:      info@csodalampa.hu
Subject: Köszönet
Date:    Wed,  7 Jan 2004 11:50:53 +0100 (CET)

Tisztelt Csodalámpa Alapítvány!

Szeretnénk még egyszer megköszönni, hogy teljesítették gyermekünk kívánságát. Péter nagyon örült az ajándékoknak.
Kívánunk munkájukhoz további sok sikert, hogy minél több gyereknek szerezhessenek örömöt.

Péter szülei

Kimle-Károlyháza, 2004.1.6.

Péter pedig egy rajzzal köszönte meg a kapott ajándékot. Köszönjük szépen!

Öt testvér közül hárman, Petra (8), Rebeka (6) és Álmos (4) sajnos olyan betegségekkel küzdenek, amelynek következtében kapcsolatba kerültek alapítványukkal. Petra jó tanuló, de betegsége miatt sokat hiányzik és tanulmányaihoz kért egy PC-t, két testvére pedig biciklit kért. A kívánságokat 2004.07.05-én teljesítettük.