/ 2

:Ricsinek 2 évet kellett várnia, hogy az álma valóra váljon, mert azt szerette volna, ha már a saját lábán mehessen el a lőtérre.

:Köszönjük az ORFK Rendészeti Szervek Kiképző Központja igazgatójának, Simon Géza rendőrezredesnek, Boros Attila lőtérparancsnoknak és a munkatársainak, valamint Nagy Gergő úrnak a nagyon kedves fogadtatást és a segítőkészséget.

Október 28., péntek délelőtt, 10 óra előtti percek.

Vidám, "napmosolygós" idővel kezdődik e nap. Szükségem is van a szép időre, mert aggódva várom Ricsit Budapesten, a Rendészeti Szervek Kiképző Központja parkolójában.

Az elmúlt két év megpróbáltatásaira, izgalmaira, szervezési munkáira gondolok, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy e napon teljesüljön Ricsi gyermekkori álma. Én magam a szervezésben nem tudtam részt vállalni, és emiatt most kicsit pirulva, de a "Csodalányok", Csodafiúk" munkáját nagyra becsülve készülök Ricsi és szülei fogadására.

A fiút a kézi lőfegyverek iránti rajongása késztette arra az álmodozásra, hogy egyszer igazi fegyvereket foghasson a kezeiben.

És a Csodalámpa "Jó szellemei" ismét csodát tettek!
Hosszú levelezések, telefonálások során, főtisztekkel, és beosztott rendőrökkel fogtunk össze Ricsi álmának megvalósításához.

Most nyílik az autó ajtaja, és édesanyja segítségével előbújik az anyósülésről a szemüveges, izgalomtól kissé megilletődött fiú.
Bal kezével mankón segíti kissé bizonytalan járását, de ezt a mankót a program során, csak "vésztartalékként" tartotta magánál.

Mint ahogyan a kezdeti megilletődése, mondhatni megszeppenése is csak addig tartott, amíg Attila bácsi, a lőtér parancsnoka, és munkatársai; Gergő, és Sanyi bácsiék katonás parolázással bemutatkoztak Ricsinek.

A fiú (és a szülei is!) nagy csodálkozással nézték a lőtéren felállított hosszú asztalon sorakozó kézi lőfegyver csodákat.
Az első percekben hinni nem akart szemének-fülének a gyermek, amikor minden kérésére beleegyező, barátságos "igen" volt a rendőrtisztek válasza.

Ricsi szájából leggyakrabban elhangzó kérdések a "megfoghatom"? "felvehetem"? volt. Nemcsak hogy megfoghatta, felvehette, de minden fegyvert akár darabjaira is szedhetett!

Kérésére, hogy lőhetnek-e a fegyverekkel, valóban "csattanós" választ kapott a gyerek: amelyik fegyverre mutatott, azzal Attila, és Sanyi bácsi lövéseket végeztek.

/ 4

Ricsi, izgalommal vegyes boldogsággal a hangjában elmondta, hogy most értette meg, miért is kellettek a fülvédők, a szemüvegek, és a sok védő rendszabály, melyeket Attila bácsiék óvó szeretettel betartattak vele, és velünk, felnőtt kísérőkkel is.

A meglepetések sora folytatüódott: Ricsit a golyóálló felszerelésbe öltöztették, és testén érezhette a 22 kilónyi védőeszközök súlyát.

Őszinte megdöbbenéssel állapította meg Ricsi, hogy "nem is olyan könnyű a kommandósok munkája"!

A bemutató talán legmeghatóbb pillanata volt, amikor egy "police" feliratú, "eredeti" igazi rendőrségi poló kíséretében "tiszteletbeli rendőrré" fogadták Attila bácsiék Ricsit. De azt a lelkére kötötték, hogy ha igazi rendőr akar lenni, akkor hajráznia kell a tanulásban is.
Megígérték a fiúnak, hogy figyelemmel kísérik a tanulmányait, és ha nem lesz panasz rá, akkor jövőre is visszavárják őt!

"Felfogadott mindent, a bajnok..." ha nem is ijedten, (mint Toldi cseh vitéze tette hajdanán!), de nagyon boldogan, már a jövőt tervezgetve.

Talán ez volt az a plusz, amit közös munkánkkal adni tudtunk Ricsinek a vágya teljesülésén túl; boldog vágyakozással, várakozással tervezi a jövőt.

Hajrá Ricsi!

Találkozás a Szentatyával, Róma 2011. november 2.

Kora reggel indultunk a Malév járatával Rómába. Már az odafelé való út is szuper volt, mert a pilótakabinban ülhettünk, ahol a pilóták elmagyarázták a gép működését, és ott is maradhattunk, egészen a leszállásig.

A szállásunk Róma belvárosában volt egy csodaszép hotelben, ahol a legjobb ellátást kaptuk. A szoba mesésen nézett ki, a reggeli nagyon finom és bőséges volt, s néha kellemes meglepetések is vártak minket!

Nem sokkal a hotelba érkezésünk után elindultunk a városba, s megnéztük a Szent Pál Bazilikát, a Santa Maria Maggiore templomot, a Lateráni Szent János Bazilikát, a Colosseumot, a Szent lépcsőt, a Spanyol lépcsőt és este a Trevi-kutat. Teljesen lenyűgöztek a látnivalók.

Másnap reggeli után mentünk a Vatikánba, és hosszú sorbanállás után jutottunk be a pápai áldásra.

A teremben hétezren (!) voltak, és én abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy a legelső sorban ülhettem, a fehér belépőjegyem révén.
A jegyet azóta is gondosan őrzöm, örök életre szóló emlékként.

Izgalommal vártam a pillanatot, mikor jelenik meg a Szentatya.
Amikor belépett a terembe, nagy meghatottság és hála töltötte el a szívemet. A Szentatya belépését örömujjongással fogadtuk, s akkor hittem el, hogy valóban teljesül a kívánságom!

Az audiencián sok nyelven köszöntötték a pápát, különböző csoportok nevében. Egyes csoportok külön énekkel, hangszerrel üdvözölték a Szentatyát. Nagyon ünnepélyes, s felemelő érzés volt ott lenni.

A pápai áldás után az első sorban lévő kb. 20 ember személyesen is köszönthette a Szentatyát.
Nagyon megható volt, hogy nekem még ez a különleges lehetőség is megadatott, és közvetlen kapcsolatba kerülhettem vele.

A pápai gyűrűt megcsókoltam, majd néhány mondatváltást követően a pápa keresztet rajzolt a homlokomra, megáldott, és odaadtam neki az általam készített kézimunka ajándékot. A Szentatyától pedig egy gyönyörű rózsafűzért kaptam.

/ 6

A közvetlen találkozásról sok fénykép készült, melyekből jó párat rendeltünk. Nagyon örülök, hogy ezek a fényképek készültek, mert egész életemben emlékeztetni fognak arra a rendkívüli élményre, hogy személyesen találkozhattam a Szentatyával.

Másnap még megnéztük a Vatikáni Múzeumot, és a Szent Péter Bazilikát. Minden csodálatos volt, bepillantást nyerhettem Róma antik világába is.
Örültem, hogy a Rómában töltött három napot ilyen tartalmasan tudtuk eltölteni, s mindamellett gyönyörű időnk is volt! Kísérőim nagyon kedvesek voltak, minden kívánságomat teljesítették!

A Szentatya áldása egy életre szóló ajándék, melyet nagyon valószínű, hogy nem kaptam volna meg, ha nincs ez a betegségem...

Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették számomra ezt a nagy élményt, melyet sosem felejtek el, és mindig örömmel gondolok vissza rá.

Kinga

Benkő Niki és Benkő Vilmos
kívánság-koordinátorok

Zsoltot az Orthopédiai Klinikán látogattuk meg.
A többesszám indoka, hogy a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak képviseletében Ben, a tanulók képviseletében Csilla jött átadni Zsolt ajándékát, a kért netbook-ot. Az idei, immár hatodik Walk-the-Wish iskolai adománygyűjtő akció egyik kedvezményezettje a diákok választása alapján ugyanis Zsolt lett.

Zsoltot alig két nappal korábban megoperálták. Édesanyjával egyeztettük, meglátogathatjuk-e egyáltalán ilyen hamar az operáció után. Igenlő válaszára viszont nehéz feladatot adtunk: kértük, tartsa titokban Zsolt előtt, hogy másnap meglátogatjuk...

A meglepetés sikerült!
Zsolt gyanútlanul éppen TV-t nézett, mikor Csilla, kezében a netbook-kal belépett a kórterembe.
Elmondtuk kik vagyunk, miért jöttünk, és hogy a kívánsága teljesítésért az AISB 800 diákja, tanára fogott össze.

/ 5

Zsolt nyomban felült, beszélgetni kezdtünk, majd Csilla segített kicsomagolni és beüzemelni a pompás kis számítógépet, tekintve, hogy Zsolt most csak egyik kezét tudta használni a kötésektől. Amúgy nemigen szorult rá segítségre, könnyedén eligazodott a rengeteg billentyű és a a telepítéskor feltett kérdések között.

Ben ráadásként az AISB melegítőfelsőjét is elhozta ajándékba, és nagyon örültünk, hogy a méret pont jó volt.

Közben a növér is látta, hogy "esemény van" Zsoltnál, bekukkantott, és Zsolt örömét látva ő is elmosolyodott.

Kis beszélgetés, fotózás, majd gyors gyógyulást kívánva, nagyon jó érzésekkel elbúcsúztunk.

Jobbulást kívánunk és sok-sok örömöt a netbook-kal ennek az aranyos kisfiúnak.

Peti igen hosszan gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, hiszen annyi mindent lehetne… Sok-sok álma van egy ilyen nagyfiúnak, de a Csodalámpa csak egyet tud teljesíteni.

Édesanyja, Adrienn elmondása szerint sokat beszélgettek, míg egyszer csak kipattant a fejecskéjéből, hogy ő bizony kedvenc meseírónőjével, Bogyó és Babóca „mamájával”, Bartos Erikával szeretne találkozni Budapesten.
Az írónő már teljesített „csodalámpás” kívánságot, ezért meg-megnézte honlapunkat, vajon kinek is szerezhetne újra örömet. Felfedezte a kívánságot és megelőzött minket, amikor ő írt nekünk.

Mindannyian nagyon készültünk a találkozóra, és Peti külön kívánsága az volt, hogy kishúgát, Zsófit is elhozhassa.

Csodaszép napot töltöttünk együtt. Kedves támogatóink, a budapesti Art’Otel munkatársai és vezetői, amikor megtudták mire is készülünk, színhelyül felajánlották a szálloda egyik tárgyalóját. Családiasan berendeztek, volt ott sok finom falat, kakaó és süti, sok, sok Bobó és Babóca mesekönyv, gumicukor és egyéb játék.

Peti és Zsófi hirtelen azt sem tudták hova nézzenek, kapjanak, főleg azután, amikor Erika megérkezett, sok, sok mesekönyvvel megrakodva.
Több órán keresztül beszélgettek, meséltek egymásnak, szóba kerültek Peti kedvenc meséi a sorozatból, megnéztük a 2012-es évre szóló ajándék naptár képeit, megkerestük melyik képnek mely könyvecske a „gazdája”, meghallgattuk az új meséket, mit is éreztek Erika gyermekei, mikor először vitték a családi autót lemosatni, együtt néztünk szivárványt és verseltünk, énekeltünk, megtudtuk, hogy Péter a „legeslegeslegkedvesebb” meséje a rumos sütiről szól.

A nagy játszadozásban, beszélgetésben alaposan kifáradtunk, amikor jött a finom ebéd, sőt a szálloda cukrásza meglepett minket egy igazi Bogyó és Babócá-s tortával, amit persze Petinek haza kellett vinnie.

/ 5

Kedves barátunk, Ildikó egész nap szebbnél szebb lufi figurákat hajtogatott Zsófinak és Petinek, persze Erika gyerekeiről sem feledkezett meg. Katicabogarak, zsiráf, teknős, oroszlán és nyuszi is csatlakozott hozzánk, amíg a meséket hallgattuk.

Sajnos ennek a napnak és találkozónak is vége lett, és kiderült, Peti búcsúajándékkal is készült.
Erikának és családjának készített egy csodaszép rajzot, amit ő egyedül talált ki és csinált meg: ezen papafa, mamafa és a fa-gyerekek is ott voltak, sőt két kis fonalból készült babával is megajándékozták az írónőt.

Hogy kinek telt el gyorsabban az idő és ki örült jobban nehéz megmondani, de bízunk abban, hogy a találkozó sokáig emlékezetes lesz Peti és családja részére. Talán még az is megeshet, hogy egyszer az egyik mesében felbukkannak ők is…

A kívánságteljesítéshez nyújtott segítséget köszönjük Bartos Erika írónőnek, aki kedvességével ismét nagy örömet szerzett Petinek és nekünk, az Art’Otel vezetőinek és összes munkatársának, akik mind azon igyekeztek, hogy még szebbé varázsolják a mai napot és Kis Ildikónak is, aki csodalufijaival mindannyiunkat elvarázsolt.

Szeretett volna könnyen kommunikálni az osztálytársaival, ismerőseivel, s ezért nagyon örült volna egy laptopnak.

A kívánsága gyorsan teljesült!
Réka egy laptop boldog tulajdonosa lett!!

Kedves Réka!
Sok örömet kívánok a laptopodhoz!

/ 2

Diana és nagymamája Zalából, Petrikeresztúrról jöttek Pécsre a Gyermek Klinikára ellenőrzésre.

Minden alkalommal nagyon várta a laptopot, mivel még tavasszal kaptuk meg a kérését, de türelmes volt, nem sürgette. Talán épp ezért lepődött meg a mai ajándék átadásnál, mert pont ma nem is gondolt rá...
Mesélte, hogy az iskolában is használnak számítógépet és most már ő is tud otthon a saját gépén gyakorolni és a tanulásban is segítségére lesz. És ha már a vizsgálatra várniuk kellett egy ideig, mindjárt használatba is vette a gépet.

Diána és nevében mi is köszönjük a az adományozónknak a remek gépet.

Kinga nagy vágya az „Operaház Fantomja” c. előadás megtekintése volt.

Régóta szereti a musicaleket, így pontosan tudta, hogy nagyon sok színvonalas előadás van a fővárosban. Barátaitól, ismerőseitől olyan sok jót hallott a "Fantomról", hogy szinte magától értetődő volt, hogy ezt a musicalt választotta.

Nagy izgalommal készültünk az előadásra, hiszen szerettük volna az előadáson túl is meglepni valamivel, ami nehezen elérhető egy „közönséges” színházlátogató számára. Ezért is találtuk ki a színház vezetőségével, hogy miután legördül a függöny, Kinga mindhárom főszereplővel találkozik a színpadon.

Kinga és családja nagyon élvezte az előadást, nem csoda, hiszen az igazgatói páholyból nézhettük végig. A szünetben még frissítő és finomság is került, hogy újult erővel térhessük vissza a második felvonásra.

A szűnni nem akaró tapsvihart követően Mahó Andrea már rutinosan fogadott minket, hiszen 8 évvel ezelőtt Gábornak is ez volt a vágya, így már ismerte a Csodalámpát.
Emlékül elhoztuk a művésznőnek az akkori beszámoló másolatát, persze Raoul és a Fantom sem maradt emlék nélkül. A Szamos Cukrászda ügyes kezű cukrászainak hála mindhármuknak átadhattuk a maszk marcipánból készült változatát egy-egy szál rózsával. Kinga sem maradt ajándék nélkül, a színház ajándékaként a "Fantom" eredeti maszkját vihette haza emlékül.

/ 4

Biztosak vagyunk abban, hogy ez a szép este tovább erősíti Kingát a gyógyulás felé vezető úton és örökre színházrajongóvá teszi.

Bence nagyon szereti a meséket, szívesen néz mesefilmeket, na de a Thomas mesék...., az valami egészen más, azok IGAZI mesék!
A kis Bence huncut mosollyal vallotta be a dzsinnek, ha neki lenne egy saját "kis mozija", akkor éjjel-nappal mesefilmeket nézne, soha-de soha nem unná meg őket, hisz mesét nézni és hallgatni a legjobb dolog a világon.
A dzsinnek nem kellett sokáig törnie a kobakját, milyen kis saját mozira is gondolt Bence? Hipp-hopp megkezdődött a lázas keresgélés egy DVD lejátszó után, hogy a mesék mihamarabb megelevenedhessenek a kisfiú számára.
A szorgos munkában nagy segítségünkre volt egy nagyon kedves támogatónk, Mária, aki őszinte örömmel ajánlotta fel, hogy Bence nagy álmát valóra váltja.

Azt hiszem a megfelelő időpontban érkeztünk a Tűzoltó utcai Klinikára, hisz a kis Bence éppen túl volt egy csúnya szurin és bár már piciny kezecskéjével látszólag vidáman tologatta kedvenc kis autóit és mozdonyait, érezhetően szüksége volt egy komoly "vígaszdíjra".

/ 3

Mikor odaléptünk hozzá és kiderült, hogy a Csodalámpa dzsinnje küldött minket, azonnal sejtette, hogy valami nagy dolog fog történni: Marika egymás után vette ki a csomagból a kincseket, kibújtak a természetesen elsősorban Thomas és barátairól szóló mesefilmek és aztán a dzsinn elővarázsolta Bence titkos álmát, a saját mozit, azaz a vágyva-vágyott DVD lejátszót.
A picurka fiúcska azt sem tudta örömében, hova nézzen, mit is simogasson meg, mamájának és a nagyinak felváltva mutogatta a sok gyönyörűséget, Marika arcára sok-sok igazi, hangos-cuppanós puszit nyomott, huncut szemecskéje pedig elárulta gondolatait: most aztán annyi ideig nézhetem a meséket, ameddig én akarom, sőt ha kedvem tarja, megállítom a filmet és elbeszégetek majd szeretett kis mesefiguráimmal, megoszthatom velük minden titkomat.

Hagytuk, hogy Bence önfeledten örüljön a sok csodának, majd lassan elbúczúztunk és a kijárat felé menve bizony nem tudtuk eldönteni, ki örült jobban az elmúlt percekben, a kis Bence az ajándéknak vagy Mária és én, akik részesei lehettünk a kisfiú maradéktalan boldogságának.

Kívánjuk Neked kicsi Bence, hogy nagyon sok örömöd legyen a kapott ajándékban.

Külön szeretnénk köszönetet mondani Holybáné Pédl Mária támogatónknak, hisz szeretetteljes segítsége nélkül Bence álma talán még sokáig csak álom maradt volna.

Fanni nagyon kedves és szép nagylány. Álma egy nemzetközi filmforgatáson való részvétel volt, hiszen felnőttként ő is a „filmszakmában” szeretne dolgozni. Erre jó esélye is van, hiszen már most is sok mindent tud a filmekről és a média világáról, két nyelven is beszél, angolul és németül.
Kérésünkre leírta angol nyelven, miért is ez a kívánsága és mit is szeretne látni.

Szüleivel "összeesküdve" sikerült meglepnünk őt, hiszen nem tudta, miért is randevúzunk kedd délelőtt Miskolc határában és miért is utazunk Kassára. Eredeti indokként azt mondták szülei, hogy tudni szeretnénk néhány részletet a kívánságot illetően, hogy megszervezhessünk egy ilyen látogatást.
Persze, amikor megérkeztünk Kassára, elárultuk neki, hogy a finom ebédet követően találkozhat "Az idők végezetéig" c. film producerével, Howard Ellis úrral, aki végszóra érkezett két kedves kollegájával.

Ők megismerve a nagylányt, elárulták neki, hogy sok meglepetés várja, találkozhat a szereplők egy részével, a gyártásvezetővel, sok, sok "bennfentes" filmes kollegával, láthatja a statisztákat munka közben, megismerheti a munkafolyamat nagy részét, találkozhat a sminkesekkel és ruhatervezőkkel és szinte bármit kívánhat.

Természetesen Fanni először átadta kedves levelét Ellis úrnak, amiben precízen leírta, mi minden érdekli, megköszönte neki a segítséget és kérdésére, mi is érdekli csak annyit mondott: "Minden." Így azután rögtön útnak is indultunk.

Legelőször a Szent Katalin templomot néztük meg. Itt hosszan időztünk az egyik jelenet forgatásánál: a statisztáknak az volt a feladatuk, hogy a híd leszakadását követően (ezt más helyszínen vették fel) a sebesülteket ápolják és lássák el, persze a sebesültek egy részét is ők játszották. Folyamatosan vízzel locsolták őket, hiszen a „folyóból” húzták ki őket, sebeket maszkíroztak arcukra, karjukra, néhány mondatos szerepet gyakoroltak. Közel 200 voltak...
Fannit szemmel láthatóan elvarázsolta a forgatás és a sok, sok információ, amit kaptunk ki mit miért és hogyan kell hogy megoldjon, kinek miért és főleg hol kell ugrásra készen állnia, honnan kell a sminkesnek egy kis „sarat” keríteni a jelenet kulcs szereplőinek az arcára vagy kinek, hogy kell sírnia.
A jelenet beállítását, rögzítését követően a helyszínt kívülről is megnéztük, a melegedő és ebéd sátorban találkoztunk néhány tucat statisztával is.

/ 7

Legnagyobb meglepetésünkre a színészek között a a Harry Potter filmekből jól ismert Argus Filch úrba, Hogwarts rosszkedvű gondokába botlottunk, akit a filmekben David Bradley úr alakított... Bradley úr mosolyogva állt modellt nekünk egy fénykép erejéig. És még azt mondják, nem tudunk varázsolni…

Ezután a sminkes szobákat, öltözőket néztük meg, meglátogathattuk az irodaként szolgáló lakókocsikat is. Fannit kisminkelték, sőt hivatalos, fényképes belépőt is kapott a filmforgatási helyszínre. Mindenütt mindenki örömmel fogadott minket és türelmesen, lelkesen válaszolt Fanni kérdéseire.

Az órák gyorsan elrepültek, így kis pihenés gyanánt betértünk egy forró csokoládéra egy közeli cukrászdába.

Fanni újult erővel vetette be magát az uzsonna után a filmes forgatagba, újra visszasétált a templomhoz és "ellenőrizte" hol is tart a munka. Emlékként egy kis pénzérmét is kapott.

Késő délután fáradtan, de boldogan mondtunk köszönetet és búcsút a filmes stáb tagjainak és főként Howard Ellis úrnak, akinek segítsége, kedvessége nélkül nem tudtuk volna így valóra váltani Fanni álmát... Nem kis dolog egy nemzetközi filmforgatáson részt venni.

Kívánjuk, hogy mielőbbi gyógyulását követően, pár év múlva már kollegaként térhessen vissza Fanni a filmes szakmába.

A sok segítséget köszönjük Howard Ellis úrnak és kedves kollegáinak, valamint Kocsis Máriának, a Budapest Marriott Hotel munkatársának, kinek kedvessége, támogatása nélkül nem ismerhettük volna meg Ellis urat.

Timikéhez éppen egyszerre érkeztünk az ajándékát szállító emberekkel. Apuka jött elénk, és mutatta, hogy hol legyen felállítva a torony és a csúszda.

Miközben az emberek a játék részeit pakolták az autóról, előbújt a házból Timike és kishúga is anyukájával. Először csak félénken, később annál felszabadultabban szaladgált, nevetgélt körülöttünk a két gyerek. Kíváncsian nézték és várták, hogy vajon mi épül itt az udvaron.

Amint felépült a torony, már ki is próbálták. Még a létra nem volt ott, de nekik már feltétlen fel kellett mászniuk. Apukájuk segítségével ez sikerült is. Később a létrát, majd a csúszdát húzták-vonták testvérével és vitték a bácsiknak, akiknek ilyen szorgalmas segítőkkel sikerült hamar összeszerelni a kerti játékot.

A két kislány rögtön birtokba is vette az építményt. Csúsztak a csúszdán hason, háton, ülve, ahogy éppen sikerült. Boldog, örömteli kacagásuk betöltötte szívünket, lelkünket.

/ 3

/ 2

/ 3