Edének már csecsemő korában kiderült betegsége, amin csak a csontvelő transzplantáció segített. Az erőtől duzzadó mosolygós fiúcska érkezésünkkor elég nyűgös volt, mivel ebben az időben aludni szokott, de a kedvünkért a szülei nem fektették le egy ki délutáni szunyókálásra. Apuka tudta a módját, hogyan lehet a kisfiát felvidítani és hamarosan mosolygós arccal jött ki közénk először a nappaliba, majd ki az udvarra, ahol boldogan vette birtokba a csúszdát.
Úgy gondolom boldogságát a képek is visszaadják!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Ede nevében is köszönjük!

Ákos izomsorvadásos betegségben szenvedő gyermek, kinek kívánsága egy laptop volt, amit bárhová könnyen magával tud vinni.A halk szavú nagyfiú, nagyon örült érkezésünknek,és annak hogy kívánsága ilyen gyorsan teljesült a Provident jóvoltából.
A laptop mellé még ajándék könyveket is kapott, hogy a sok játék és netezés mellett ne feledkezzen meg az olvasásról sem.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Ákos nevében is köszönjük!

Roland 13 éves. Egy laptopot kért az Alapítványtól. Az iskolai évzáróünnepség után hazaérkezve várta az új laptopját. Mikor megérkeztünk láttam a szemében az izgatottságot, bár felénk nehezen mutatta ki érzéseit. Később anyukája mesélte, hogy Roland azt mondta „a torkomnál dobog a szívem”. Amióta hazaért a suliból, azóta figyelte az autónkat, úgy várta, hogy mikor érkezünk már. Egyszer csak látott egy fekete autót, ami egyszer felfelé megy az utcában, aztán lefelé, majd megint vissza. Ezek voltunk mi. Bementünk a házba, ahol két szép kutya köszöntött minket, és átadtuk Rolandnak a laptopot, amire annyira vágyott. Szép nyarat kívánunk Rolandnak!
Örülünk, hogy a nyáron barátaival már így tudja tartani a kapcsolatot.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Péter nevében is köszönjük!

Rékáékhoz egy esős szombati napon kopogtattunk be a hatalmas doboz ajándékkal, mely Réka kívánságát, egy műanyag kerti házikót rejtett.
A nagy kék szemek boldogan nevettek ránk, amikor elkezdődött a házikó összeállítása, amiben az egész család és a segítők is részt vettek. Az eleinte szégyenlős kislányból az idő múlásával az a csacsogó kis óvodás lett, akit a klinikán is már megismertünk.
A kész házat testvérével együtt vették birtokba, amit az eső miatt a szobában kényszerültünk felállítani. A gyerekeket, ez cseppet sem zavarta és a délutáni uzsonnájukat már a kisház asztalánál fogyasztották el.

Köszönjük az International Women's Club Foundation of Budapest nagylelkű támogatását!!

Péter egy számítógépet kért a Csodalámpától. Van ugyan egy öreg asztali gépük, amit a húgával közösen használtak, de nehezen tudták megbeszélni ki mikor használja. Beszélgetésünk során kiderült, leginkább egy hordozható gépnek örülne. Péter betegsége miatt tolószékkel tud csak közlekedni, így praktikusabb egy hordozható gép, mert a laptopot akár az ágyában is tudja használni .
Péter megígérte húgának, hogy kétgépes játékot is fognak játszani, és majd kipróbálhatja az ő gépét is. Péter köszöni a támogatónak ezt a szép ajándékot.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Péter nevében is köszönjük!

Klaudia a kórházban sokat ült a játszó szobában a számítógép előtt. Nem is csodálkoztunk, hogy egy laptop lett a kívánsága. Az egyik mesesarok délutánon beszélgettem vele, és mondta, a laptop mellé szeretne egy olyan Csodalámpás pólót, amilyent én viseltem. Nem tudott az érkezésünkről, de amint meglátott minket nagyon megörült. Átadtuk a laptopot és a megbeszélt méretű Csodalámpás pólót, ami már majdnem jobban érdekelte, mint a gép. Kis idő múlva bekapcsolta a számítógépet és már talált is rajta egy játékot. Nagy boldogan belemerült a játékba. Édesanyja ígérte az internet is be lesz kötve, és akkor teljes lesz a boldogság.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Klaudia nevében is köszönjük!

Gergely 16 éves , egy asztali számítógépet kért az Alapítványtól, amit saját igényei szerint állított össze a nagyobb testvérei, és édesapja segítségével. Az évzáró napján érkeztünk a meleg hangulatú családi házba, ahol Gergely a tornácon várta érkezésünket, kíváncsi mosoly kíséretében kukucskált a bejárati ajtó felé, nézte a nagy dobozt, melynek kinyitása rá várt....
Szépen előbukkantak az alkatrészek a dobozból, és amíg a számítógép összeállt, Gergely egyik tanítója, szülei, testvére és mi lányok, megvitattuk az iskolai évet, a nyári programot, és nagyon kellemesen telt az idő addig is, amíg egyszer csak be lehetett kapcsolni a gépet, és Gergely boldogan nézegette, hogy a nyári szünidőben már a saját gépéről fogja tartani a kapcsolatot a diáktársakkal.
Felejthetetlen élményt szerzett nekünk Gergely szép, tiszta mosolya és boldogsága, hogy végre neki is saját gépe van.
Köszönjük a meleg, családias délutánt...

Köszönjük a nagylelkű támogatását!

Erik sokáig gondolkozott, hogy mit is kívánjon a Csodalámpától. Végül úgy döntött, hogy egy Playstation 2-t kér. Nagy meglepetés volt a számára, amikor egy meleg pénteki napon átadtam neki a várva várt ajándékot. A csomag tartalmazott egy Karaoke játékot is. Szerencsére Erik haza mehetett a hétvégére. Hétfőn pedig boldogan újságolta az Édesanyjával, hogy milyen jót énekeltek a hétvégén. További jó éneklést kívánok!

Köszönjük, hogy egy újabb gyermek álma válhatott valóra!




Köszönjük az International Women's Club Foundation of Budapest nagylelkű támogatását!

A Madarász utcai Kórház jóságos tündére, Szandtner Györgyi segítségével és közbenjárásával kaphatta meg Eszter gyönyörű laptopját. Az ajándékozás óriási meglepetés lett, mivel Eszter az utolsó pillanatig nem is sejthette, hogy június 23-a milyen szép nap lesz az életében. A Földgázszállító ZRt. jóvoltából kaphatta meg azt az értékes gépet a kislány, mely olyan örömmel töltötte el, hogy mindannyiunkat többször végigpuszilt. Vincze Attila (az adományozó képviseletében), Györgyi és jómagam is fülig érő szájjal álltunk és figyeltük Eszter boldogságát.

Én azt hiszem, az ilyen pillanatokért érdemes élni és tenni, amit csak tehetünk.

Bölcs döntés volt Eszter, használd egészséggel!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Eszter nevében is köszönjük!

Egy gyermeknek is van hobbija, amivel szeret sok időt tölteni, mert ilyenkor kikapcsolódik és elfelejti a gondokat, problémákat. Attila számára ilyen a horgászat, a madarak megfigyelése. Így egy nagy vágya teljesült, amikor az Alapítvány lehetővé tette, hogy elmenjen a Duna Deltába horgászni és az egyedülálló madárvilágot megfigyelni.

Minden téren igazzá vált, hogy ez egy nagy utazás volt. Két napig utaztunk Románián keresztül és a végén még 1,5 órán keresztül motorcsónakoztunk, hogy megérkezhessünk a Delta egyedüli falucskájába Chilia Vechebe. Úgy éreztük magunkat, mint akik az időben visszamentek kb. 50 évet. Vályogból készült nádfedeles házak, földutak, állatok sokasága és egyszerű földműves emberek. Megérkezésünk után szinte egyből motorcsónakba ültünk és elindultunk felfedezni ezt a titokzatos vízi világot. Néha nehéz volt eldönteni, hogy horgásszunk, vagy a tájban, az állatokban gyönyörködjünk. Egy érintetlen világ, amit korunk még nem fedezett fel és ezért olyan különleges.

Attila számára álmai birodalmát jelentette az ottléte. Csendben, mint minden horgász figyelte a kapásokat, és közben megfigyelte a pelikánokat, különféle gémeket, ludakat, jégmadarat, vadlovakat, hódokat és tavirózsákat. Megláthatta nemcsak a Duna nagyságát, hanem egy-egy tó kristálytisztaságát. Minden nap korán indultunk a táborból és különféle csatornákon keresztül fedeztünk fel újabb helyeket, vizeket, melyek szépségévek alig tudtunk betelni. Este a fáradtságunkat feledtette a halból készült különleges vacsora és nagy beszélgetés horgászatról, erről a különleges világról.

Hazafelé ismét Erdély természeti szépségeiben gyönyörködhettünk. Attila nagyon boldog volt, hogy ezt a különleges utazást és élmények sokaságát megkaphatta és átélhette.
A kívánságot a támogatásával


teljesítettük. Attila nevében is köszönjük!

Iringó 3 éves vidám, szép kislány. Vágya egy rózsaszín autó volt, amit végre a hétvégén ki is próbálhatott. Sejtette ugyan, hogy a dobozban az Ő autója van! Az ajándék ünnepélyes átadása szombaton került sor. Leírhatatlan, őszinte, gyermeki öröm tükröződött az arcán!! Azonnal kipróbálta, beleült, vezette….
Jóleső érzés volt részese lenni annak, hogy a Csodalámpa Alapítvány újabb kívánságot teljesített.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Iringó nevében is köszönjük!

„ Egy forró nyári reggel találkoztunk Dórival az Állatkert bejáratánál, akit anyukája és nagymamája is elkísért, hogy régóta várt, különleges élményeket szerezzen az állatokkal. Az Állatkert Alapítvány képviselői és az állat-gondozók nagyon kedvesen fogadták Dórit, és a program során rengeteg érdekes dolgot meséltek a kis csoportunknak. Dóri nagyon hamar „feloldódott” a barátságos emberek és állatok közelében. A tevék etetése még egy picit félelmetes volt számára, de a tapírok és alpakák között minden félelme elszállt. A Szufi nevű tapír hátáról is megnézte a világot, és elképesztő hamar barátságot kötött Gézával, a fiú-tapírral. A látogatók sóvárogva nézték, ahogy eteti, simogatja ezeket a különleges állatokat. Nem tudhatták, hogy ez egy kiváltságos nap a kislány számára. Fáradhatatlanul kérdezett, minden percét élvezte a körútnak. A póni hátán először félénken, aztán nagyon bátran egyedül tette meg a séta-köröket, imádta a kis póni csikót. „Anya, ez tényleg egy csodanap! El sem fogják hinni az ovis társaim, ha majd elmesélem.”


Egész évben jöhetnek majd meglátogatni kis „állat-barátait” az új bérletek segítségével, köszönhetően egy önzetlen támogatónk, Jónás Gergő felajánlásának.

Köszönjük az támogatását!

/ 3

A Pillik-ikrek - Zoé és Anita - harmadik születésnapjukra kérték a Csodalámpától fából készült kerti hintát és csúzdát.
Tekintettel arra, hogy a két kislány betegsége miatt egyelőre nem mehet közösségbe, nagy szükségük van a szórakozást jelentő házi játszótérre, hiszen a hinta és a gyűrű fizikai adottságaikat is nagyban javítják.
A két kislány az átadás napján is orvosnál volt, így mire sikerült találkoznunk Anita már aludt, így csak Zoét sikerült megörökíteni, ahogy boldog önfeledettségben hintázott.

Köszönjük az International Women's Club Foundation of Budapest nagylelkű támogatását.

Kedves CSODALÁMPA ALAPÍTVÁNY!!!

,, Nagyobb kincs a Földön,nincs a SZERETETNÉL!

Örülj,ha valaha egyszer is jót tettél...

Ha egy fájó könnyet egyszer letöröltél,

Édesebb öröm az minden más örömnél!!''

Mózes fiam és egész családom nevében írom e sorokat. Szeretnék pár szót MÓZESRŐL írni. Teszem ezt azért,mert más leveleit olvasva nekem olyan közelebbi,bensőségesebb lenne,ha az ajándékozott személyről,lényéről,lelkületéről esne pár szó...Természetesen tiszteletben tartom,sőt megértem,hogy vannak nehéz körülmények,egészen súlyos állapotok,egyéb gátló tényezők,ami miatt erre nem kerül,kerülhet sor. Hát, Mózes a mi napfényünk!!! Úgy ahogy kaptuk közel 12éve!És minden nap egy ajándék Vele!!!Hat testvére van,a rajongás kölcsönös!Mózes kerekesszékben él mivel nyitott hátgerinccel született,mellkastól lefelé tehetetlen. Veséi miatt naponta 5-ször katéterezni kell Fejében schunt van beültetve. Kis autisztikus vonásai ellenére életvidám,okos,tevékeny kisfiú!!Olvas,számol és az időjárástól kezdve a főzésig minden érdekli! Nagyon szereti az állatokat így van papagáj,teknős,akváriumok,nyulak,cica,kutya és egy pónilovunk. Állapota miatt neki megfelelő iskolába jár,ahol nagyon szeretik és ő is tanítóit Persze iskola után,és most a nyári szünetben azért a legkedvesebb időtöltés,legkézenfekvőbb az internetezés!!! A játékok,a "hogyan készül a mustár?"pl.hol születtek kisnyuszik, mi a cunami, a tornádó,stb. Szóval ami égen-földön történik. Az árvizesek!!! Ezért az Ő kívánsága egy laptop volt, amiről már én éppen titkon lemondtam,gondolva,hogy lehetetlen is ennyi kérést teljesíteni minden nemes érzés,jóindulat mellett is! Mózival éppen lángost dagasztottunk,mikor csöngött a telefon!! Nehéz volt pár napig is titokban tartanunk a közeledő CSODÁT!! Mi már előre örültünk annak,hogy Ő majd hogy örül!! Azt hiszem, a képek,amik átadáskor készültek,önmagukért beszélnek!! Nem tudunk elég hálásak lenni Önöknek a munkájukért,a támogató Provident Pénzügyi Zrt.-nek jóakaratáért!! Mózes lelkesen használja immár mint "hálószobatársat" is,a laptopját!! Nagyon köszöni Ő is,mi is,mint szülei és a testvérei, akiknek az Ő öröme a mi GYÖNYÖRÜSÉGÜNK naponként!!

A JÓISTEN ÁLDÁSÁT KÍVÁNJUK MUNKÁJUKRA TOVÁBBRA IS,HOGY ÖRÖM ÉS GYÓGYULÁS LEHESSEN OTT,AHOL CSAK LEHETSÉGES!!!










A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Mózes nevében is köszönjük!

A Pillik-ikrek - Zoé és Anita - harmadik születésnapjukra kérték a Csodalámpától fából készült kerti hintát és csúzdát.
Tekintettel arra, hogy a két kislány betegsége miatt egyelőre nem mehet közösségbe, nagy szükségük van a szórakozást jelentő házi játszótérre, hiszen a hinta és a gyűrű fizikai adottságaikat is nagyban javítják.
A két kislány az átadás napján is orvosnál volt, így mire sikerült találkoznunk Anita már aludt, így csak Zoét sikerült megörökíteni, ahogy boldog önfeledettségben hintázott.

Köszönjük az International Women's Club Foundation of Budapest nagylelkű támogatását.

Virág, a 7 éves, mosolygós szemű nagykanizsai kislány álma-vágya egy kerti játszótér volt.
Az FGSZ Földgázszállító Zrt. Gellénházi Üzemének munkatársai vállaltuk, hogy segítünk a kívánság teljesítésében. Balatonkeresztúron találtunk egy üzletet ahol ilyen játékokat is forgalmaznak. Kiválasztottuk a megfelelő mászókát, csúszdával és hintával. A szállítást egyeztettük a szülőkkel, s az üzemben úgy szerveztük a munkát, hogy 05.17-én elvihessük és összerakhassuk Virágnak a játszóteret.
Sajnos az időjárás közbeszólt, napokon át esett, a kert felázott, a szülők lemondták a szállítást. Közben a kislány egy hetet kórházban volt, így a következő kitűzött időpont 05.31-e lett. Sajnos ezen a napon is borult reggelre ébredtünk. Telefonon egyeztettünk a szülőkkel és az üzlettel, s mivel az eső nem esett, úgy döntöttünk, hogy útnak indulunk - három karbantartó kollégám és jómagam. Félúton eleredt az eső, Balatonkeresztúron, az üzlet kertjében fél órát ültünk a kocsiban a mászókák, csúszdák között, mert annyira zuhogott. A kedvünket azonban ez sem vette el, a még szemerkélő esőben felraktuk a játszótér elemeit a kocsira és elindultunk a kislányhoz.
Virág a nagymamájánál volt érkezésünkkor, így a kollégák a távollétében összeszerelhették a játszóteret. Szerencsére amíg dolgoztak, nem esett az eső. Végül megérkezett Virág a nagymamával. A kislány a meglepetéstől meg sem tudott szólalni, örömmel vette birtokba a csúszdát és a hintát, még ha az kicsit vizes is volt.
Kedves Virág, teljen sok örömed az új játékaidban, mielőbbi gyógyulást kívánunk neked!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Virág nevében is köszönjük!

Egyik pénteken látogattuk meg Tibit az Országos Kardiológiai Intézetben, ahol súlyos szívműtétet hajtottak végre rajta.
Érkezésünkkor a fiú éppen tornagyakorlatokat végzett, mi átestünk a steril ruhába öltözés viszontagságain és bevittük a szobába várva-várt XBOX-ot. Nem tudom pontosan, hogy Tibi vagy az adományozó képviseletében jelen lévő Bozó János úr volt jobban megilletődve. Ajándékozottunk a serdülők kedves lezserségével válaszolgatott kérdéseinkre. Megnyugtatott minket, hogy nem szorul segítségre az eszköz használatában. Ha mégis akkor angolul is el tudja olvasni a használati útmutatót.
Szerencsére nagyon jó állapotban találtuk, azt kívánjuk, hogy maradjon ez így élete végéig!


Köszönjük a Földgázszállító Zrt. támogatását!!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Tibor nevében is köszönjük!

Kívánsága egy 2 személyes akkumulátoros autó volt, amit testvérével is tudnak használni. Elérkezet a nap és a kisautó megérkezett. Márk először úgy meglepődött, nem is értette, hogy kerül ide egy autó és mellette a Tündi néni és valaki meg fényképezi. Kisebb gyanakvással, de látható örömmel ment az autó felé. Mondtuk, hogy a kívánságát hoztuk el és üljön bele. Nagyobb testvére első szóra bepattant az autóba. Apai segédlettel elindultak, de pár perc múlva már egyedül is nagyszerűen vezették az autót. Márk a bátyának is engedte vezetni, aki le-föl ment az udvaron. Márk elég hamar visszakérte a vezető helyet a bátyától. A hatalmas udvarukban tócsa, kerülgetésre, majd vadászatra indultak. Nagy élvezettel kerülgették eleinte a tócsákat, majd azt élvezték, ahogy átmennek rajta. Nagyokat nevettek a "száguldozás" közben, időnként ránk mosolyogtak és integettek. Kis idő múlva már nem is vettek tudomást rólunk és csak fáradhatatlanul rótták tovább a köröket.
Kívánunk Márknak sok-sok felejthetetlen utazást a kis autójával!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Márk nevében is köszönjük!

Junior sok megpróbáltatáson, transzplantácion van már túl. Megfáradt kis teste nehézkesen mozog, nehezen vigasztalható. Egyetlen dolog, ami megnyugtatja a mesék a TV-ben. Rettenetesen nyugtalan és ideges lesz, ha nem az van benne, amit ő szeretne nézni. Számára az igazi nagy ajándék egy hordozható DVD lejátszó lenne, amin akkor, amikor szeretne, és olyan mesét nézhetne, amihez kedve van. Amikor bevittem a hordozható DVD lejátszott kettő dinos DVD-vel érdeklődve nézet. Segítségért nyúlt, hogy segítsük felülni neki az ágyában. Megragadta a DVD-ket és nézte a borítókat, addig mi beüzemeltük a lejátszót. Visszafeküdt és megszűnt körülötte a világ a mesék varázslatába került. Most még, ha utazniuk kell, akkor is tudja nézni a kedvenceit. Azt hiszem sikerült számára a legjobb dolgot megszereznünk, ami igazán boldoggá teszi és feledteti a napi fájdalmakat. Sikerült megint egy"csodát"tennünk, amivel megkönnyítjük elviselni egy kisfiúnak az elviselhetetlent.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Junior nevében is köszönjük!

Dóri, Lili, és Timi nem ismerték egymást 2010. júniusáig, csak azt tudták, hogy mindhárman szeretik a delfineket. Nagy meglepetés volt számukra, hogy együtt utazhatnak és együtt ismerhetik meg kedvenc állatukat.

Már az indulás is kalandos volt, mivel Dóri Felsőzsolcán lakik, a települést körülvette az árvíz, így teljesen el voltak zárva a külvilágtól, nagyon izgult, hogy sikerül-e „kimenteni” őt otthonról. Szülei, rokonai azonban nem ismertek lehetetlent, így nagy kerülővel ugyan, de ő is időben érkezett a repülőtérre.

Timi a „leleteivel” küzdött, de orvosa elengedte, hiszen szerinte is csak segíthetnek a delfinek. Lili még úszóleckéket is vett, hátha becsobban a vízbe és úszhat velük.

Szombaton a reggeli Malév géppel indultunk Rómába, az édesanyákkal együtt naivul azt hittük, hogy a hajnali kelés miatt a gyerekek kicsit pihenni szeretnének a szállodában. Tévedtünk, így kérésükre szinte rögtön az érkezés után bementünk a városba.
Hosszú séta következett a Trevi kúthoz, megnéztük a Spanyol lépcsőt, ebédeltünk az egyik helyi vendéglőben, bementünk a Pantheonba és persze a Disney bolt sem maradhatott ki. Este boldogan, de fáradtan estünk az ágyba.

Vasárnapi úticélunk Torvalanica volt, itt épült fel 2006-ban az olasz „delfinárium”, a ZooMarine.
A parkot portugálok működtetik, a trénerek a delfinekkel együtt érkeztek ide, és azt is megtudtuk, hogy azért nem a „tengerben” úszkálnak a delfinek, mert ott télen megbetegednének, hiszen nagyon lehűl a víz. A medencéket ezért télen folyamatosan fűteni kell. A megérkezést követően rögtön megnéztük a bemutatókat, láttunk delfineket, fókákat, sok madarat és persze vízi csúszdákat. Nem is tudtuk, hova fussunk, annyi volt a látnivaló.

Szerencsére felkészülten érkeztünk, így a gyerekek fürdeni is tudtak. Kérték, hogy visszafelé álljunk meg a tengerparton is, hiszen még soha nem láttak tengert.
A delfinek simogatását sajnos el kellett halasztanunk keddre, mert csak arra a napra kaptunk időpontot, amikor a gyerekek egyedül meglátogathatják őket.

/ 7

Nem is tudni, mi okozott nagyobb örömet, nézni és fényképezni a hihetetlen mutatványokat, amiket az állatok mutattak, lecsúszni a hullámvasúton, ezt túlélni (!?!) vagy játszani a vidámparkban, fürödni a tengerben és kagylókat gyűjteni. Estére mindenki nagyon elfáradt, helyesebben a mamák, mert a gyerekek éjfélig beszélgettek, nézték a fényképeket és készültek a másnapra.

Hétfőn kora reggel indultunk, ismét városnézés szerepelt a gyerekek által megszavazott programok közt, láttuk a Piazza del Popolo-t, ahol már reggel olyan erővel tűzött a nap, hogy amikor a helyi árusok megjelentek tarka napernyőikkel, Lili, Timi és Dóri lelkesen nézegetni kezdték. Pillanatokon belül hosszas alkudozás következett, majd 10 perc múlva mindannyian napernyőkkel felszerelkezve folytattuk utunkat.
Először a St. Pietro in Vincoli templomba mentünk, hogy megnézzük a Mózes szobrot. Ez mindenkinek nagyon tetszett, innen a Colosseum felé vettük az irányt, amit igen alaposan bejártunk.

Fantasztikus ebédünk volt, a pincérek, amikor meglátták, milyen csinos lányokkal érkeztünk, táncolva szolgáltak ki minket, ami még jobb kedvre derítette kis csapatunkat. Felfrissülve indultunk a Forum Romanum és a Bocca della Verita, azaz az Igazság szája szobor felé, ez utóbbit a Santa Maria in Cosmedin templomban láttuk.
A monda szerint, mindenkinek, aki beteszi a kezét a szobor szájába „ igazat kell mondania”, különben elveszti a kezét. Csak ártatlan kérdést mertünk feltenni Lilinek, Timinek és Dórinak, azaz, hogy jól érzik-e magukat itt a delfinek közelében. A válasz egyöntetű „Igen” volt. Távozásunk után számba vettük, hogy mindenkinek meg van-e minden keze és a Belváros felé folytattuk a túrát. Az este persze ismét a mesélések, regélések, fényképek nézegetésével telt.

Kedden újult erővel hagytuk el a szállodát, aznap délelőtt az Angyalvár, Vatikán, St. Péter Bazilika meghódítására készültünk, és persze napközben ki kellett ugranunk a delfináriumba.

/ 5

Ahogy múltak az órák egyre izgatottabbak lettünk, végre megérkezett értünk az autó és máris robogtunk a delfinekhez. A megérkezést követően rögtön fogadtak minket, először a csomagokat, gyűrűket kellett elhelyeznünk, nehogy megsértsük a delfinek bőrét, majd fertőtlenítették a cipőinket és máris ott guggoltunk King mellett. A neve telitalálat, hiszen ő a legnagyobb delfin.
Játékosan követte, mit is mond gondozója, megtudtuk, mit esznek, hogy gondozzák, ápolják őket, hogy lehet megkülönböztetni a fiú és lány delfineket, hogy tanítják meg nekik, mikor ugorjanak, ússzanak. Persze King egy idő után elunta a sok beszédet, hosszan közbeszólt és kérdezett. Egy idő után akkora volt a hangzavar, hogy el kellett küldeni, erre persze megsértődött és csak több kilónyi hal és könyörgés után tért vissza hozzánk.
A lányoknak megtanították, mit is mutassanak a delfineknek, így King beszélt velünk, a farkával intett, forgott, ugrott és „nevetett”. Óriási élmény volt számomra is, hogy őszinte legyek, nem tudom, mit élveztem jobban a delfineket vagy a gyerekek örömét. Látni izgatottságukat, örömüket, mindent megért. Búcsúajándékot is kaptunk, nagy Zoomarine feliratú labdákkal vonultunk a kijárathoz. Már előre láttuk, hogy gond lesz, hogy is fogjuk hazavinni ezeket...

A delfinezés után persze ismét kellett egy kicsit csúszdázni, ugrálni, futkosni. Majd visszamentünk Rómába, közkívánatra ismét a St. Péter téren találtuk magunkat, ahol nem kellett sorban állnunk, mert a biztonsági emberek megengedték, hogy mellőzve a 3 órás sorban állást, bemehessünk a templomba és megnézhessük a Pietát.

Innen vissza kellett mennünk a Disney üzletbe óriás szatyrokat venni, hogy a labdák is biztonsággal utazhassanak. Kérdésünkre, hogy nem akarják-e itt hagyni a labdákat, rosszalló fejcsóválás volt a válasz.
Este közkívánatra a Piazza Navonán vacsoráztunk. Nagy adag spaghettik és tortellinik, fagylaltok mellett idéztük fel az utazás összes pillanatát. Gondolom régen voltak ilyen felszabadultak a gyerekek, mikor meglátták az egymás után kigyulladó fényeket, a szökőkút vízének csillogását; vidáman pattantak fel, hogy még egyszer körbesétáljanak a Tevere partján. Mi már csak vonszoltuk magunkat, ők még mindig futottak, hihetetlen módon csak az éjjeli 11 órás busszal tértünk vissza csodaszép szállásunkra.

Másnap érzékeny búcsút vettünk a szállodától és kedves alkalmazottaiktól, akik minden jóval és kedvességgel elhalmoztak minket teljes tartózkodásunk alatt. (Az ágyunk is „King-size” volt, lehet, hogy előrelátóan a delfinről nevezték el? )

Utolsó élményünk a reptérhez kötődik, amikor nem kis derültséget keltve, a labdák bent ragadtak a biztonsági ellenőrző boxban. Persze a méret volt a baj. A második labda után megkérdezték tőlem, még mennyi van? Mondtam, hogy még egy!
Azt hiszem, ennyi kalandban rég nem volt részük a gyerekeknek (de a mamáknak sem...).

Tudományos kutatások is bizonyítják, hogy más állatokhoz hasonlóan a delfinek is gyógyítanak. Kívánjuk Lilinek, Timinek és Dórinak, hogy mielőbb meggyógyuljanak és egyszer már majd saját gyerekeikkel tudjanak visszatérni igaz barátaikhoz. Köszönjük nekik és támogatóinknak ezt a hatalmas élményt.

Tímea kívánságának megvalósításában a római Marriott Park Hotelen kívül a segítségünkre voltak:

Támogatásukat Tímea nevében is köszönjük!