Ákos kívánságát kaptuk meg kétezredikként.
Olyan különlegességet kért tőlünk, hogy először azt sem tudtuk, hogy kezdjünk neki...
... de szerencsére eszünkbe jutott az Internet.
Amit ott találtunk, annak alapján elkezdtünk levelezni.
A Los Angeles Lakers-szel. Azután Amerikában élő ismerősökkel. Azután...

Ákos ugyanis nagy kosárlabda rajongó és mindössze annyit kért, hogy Kobe Bryant, a Lakers és az NBA sztárja által aláírt mezt szerezzünk neki.

Megszereztük.
Egyik régi segítőtársunk Amerikában élő testvére beszerezte az NBA boltjából a gyönyörű trikót, eredeti aláírással, eredetiséget igazoló kártyákkal, hologrammal, és villámsebesen eljuttatta Budapestre.

Ákossal a Szent László kórház egyik steril boxában, pontosabban annak "határán" találkoztam - mert oda belépnem sajnos a Csodalámpa dzsinnjének képviseletében sem volt szabad.
Bár a fiú szemmel láthatóan nem érezte jól magát, a kedvemért - dehogy is az én kedvemért, azért, hogy közelebbről láthassa a trikót - kiszállt az ágyából és még egy halvány mosolyra is tellett tőle.

A trikó nem lévén steril, "csak úgy" nem lehetett Ákos kezébe adni. Benyó doktor kitalálta a megoldást: más, nem sterilizálható tárgyakhoz hasonlóan becsomagolják a trikót, a csomagolást fertőtlenítik és egy fogason mégis csak ott fog lógni a trikó Ákos szobájában.

Mielőbbi javulást és gyors gyógyulást kívánok Ákosnak a sok-sok csodalámpás nevében, akik kívánsága teljesítésén dolgoztak.

Tamás kívánsága egy legolandi látogatás volt. Mivel a németországi Legoland Ulm közelében helyezkedik el, a legjobb választásnak az autós odautazás tűnt. De miután gyerekeimnek beszámoltam arról, hogy hová megyek kísérőként Tamással, a gyerekeim is úgy döntöttek, hogy ők is jönnének, így végül 2 autóval 3 felnőtt és 6 gyerek indult útnak.

Tamást rendkívül felizgatta a német autópályákról hallott sebességkorlátozás-mentes autózás lehetősége, de azért óvatosan haladva késő délutánra foglaltuk el a szállodát.

A következő két napon nyitástól zárásig megállás nélkül Legolandot élveztük, gyakorlatilag csak ebédre és fagyizásra álltunk meg. Mindkét nap együtt vacsoráztunk, Tamás az elfogyasztott kalóriákat kivétel nélkül pótolta és bizonyította az olasz konyha iránti vonzódását.

A második nap a zárás előtt jutottunk el a legolandi modellekig: Berlin, Frankfurt, az alpesi falvak élete, az Allianz Aréna, a Csillagok háborúja szereplői és eszközei; mind- mind elképesztették a gyerekeket: ilyenre még a legelvetemültebb Lego játékosok sem számítottak!

Tamás számára egy kis segítség lehet majd a Lego Factory-ban kiválogatott néhány speciális elem: ezekkel bővítheti a saját otthoni gyűjteményét.

Hazafelé még fel-felszisszentek a fiúk az autópályán látható, a hazaihoz képest jelentős Porsche, Ferrari és Lamborghini forgalomra (és ők nem tartották a javasolt 130-as sebességet!), majd a valódi Allianz Arénát megpillantva lassan elhagytuk Németországot.

Fáradtan, de élményekben gazdagon, feltöltődve értünk haza: minden jól sikerült, még az időjárás is kegyes volt hozzánk.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!

Roland 5 éves kisfiú lévén, nagyon szeret játszani, kedveli a játszótereket, így nem volt meglepő, hogy a Csodalámpa dzsinnjétől egy kerti hintát, csúszdát kért a saját udvarukra.

Szerencsére hamar találtunk támogatót, így a kisfiú szombaton megkaphatta a kért ajándékát.

A fa játékok megépítése gyorsan haladt, Rolandnak hihetetlen örömet szereztünk, testvéreivel azonnal birtokba vette ajándékát.




Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását,
mellyel egy újabb kisgyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!!

Sikerült egy újabb kívánságot teljesíteni, a 9 éves Lacika kívánságát, ami egy asztali számítógép volt.

Szerettük volna pár héttel ezelőtt elvinni neki, de éppen akkor esett át egy sikeres vese-transzplantáción, melyhez édesapja volt a donor. Minket már egy mosolygós, életvidám kisrác fogadott, így át tudtuk adni ajándékát 2012.05.31-én otthonában.

Csak egy hónapot maradt ki a suliból és így is szorgalmasan tanult segítőkész tanáraitól otthonról. Reméljük, a gép segítségére lesz a tanulásban is. Sok sikert, kitartást és még több jókedvet kívánunk neki álmai megvalósításához!




Köszönjük a Marko Dental Fogászatnak, hogy
mosolyt csalt Lacika arcára ezzel az ajándékkal!

Brenda még csak 4 éves, mégis hatalmas küzdelmet kell vívnia a betegségével, pedig ő ugyanúgy, mint a többi kislány, csak játszani szeretne, békésen. Határozott elképzeléssel kereste meg az alapítványt, lila színű hintát és sárga csúszdát kért kis házzal a Kecskemét melletti hetényegyházi otthonuk kertjébe.

A Tchibo Kft. munkatársaival érkeztünk egy pénteki napon a házhoz, ahol már többen is várták, vajon tetszik-e majd Brendának a kis játszóház. Szilágyi Norbert úr már több hasonló kerti játszót gyártott a csodalámpás gyerekek kérésére, így biztosak lehettünk abban, hogy minőségi játékot kap Brenda.

Az összeszerelésben a Tchibo Kft. 4 fős kollektívája Szijjártó Ági kommunikációs menedzser vezetésével szorgoskodott, s igazán rövid idő alatt készen is állt a játszóház.

Brenda először félénken nézegette, majd az édesapával közösen elindult felfedezni a csodajátékot. Nem kellett hosszú idő, s az előtte kissé szégyenlős kislány már nevetve csúszott le a sárga csúszdán.

Kívánjuk neked mindannyian Brenda, gyógyulj meg mielőbb, hogy az ovis társaiddal együtt játszhassatok a kis házikóban.




Köszönjük a Tchibo Budapest Kft. vezetőinek és munkatársainak,
hogy támogatásukkal Brenda álma valóra válhatott.

Peti egy tündéri kisfiú, a Bőrosztály kedvence. Súlyos beteg, de most szerencsére csak kontrollra járnak be.

Az ajándék átadására is egy kontroll napot választottunk, mert a Bőrosztály főorvosnője és munkatársai azt kérték, hogy ők is lehessenek jelen az öröm pillanataiban, osztozva Peti boldogságában.

Teljesen meg volt hatódva, hogy az áhított LEGO Erdei kapitányság mostantól csak az övé, és már este építheti az édesapjával.

Azt hiszem, a képek magukért beszélnek.




Köszönjük a LEGO Manufacturing Kft. ismételt támogatását!

Korán indult a nap Norbi számára, aki felkelés után még csak azt tudta, hogy aznap később megy iskolába, de hogy miért, az nem volt számára egyértelmű.

Amikor beléptem a ház ajtaján a támogató cég képviselőjével, Trézsi Miklós úrral, egy kicsit gyanakvó tekintetű kisfiúval találtam szemben magam. Édesanya és édesapa nagyon jól tudott titkot tartani, így csak a Csodalámpa nevének említésére csillant fel Norbi szeme, és kérdésemre hogy emlékszik-e mit kért a dzsinntől, már bátran vágta rá: „Laptopot!”

S íme, csodák csodájára Mikós bácsi már nyújtotta is a kisfiú felé a várva várt ajándékot, hogy új tulajdonosa minél hamarabb birtokba vehesse.

Nem telt bele néhány perc, és már mindannyian a képernyőt néztük, ahol elindult a varázslatos folyamat, a telepítés.
Erre mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy Norbi kedvenc játékait megismerhessük, azokat, amelyeket a legnagyobb kedvvel és a leggyakrabban játszik az interneten.

Még egy kicsit élveztük a „közös” játékot, de hamarosan búcsút kellett vennünk a családtól, hiszen minket vártak a munkahelyek, Norbit pedig az iskola.

Kívánjuk, hogy nagyon sok hasznos tudást és egyben örömet és szórakozást is nyújtson Norbinak a laptop.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!

A hosszú pünkösdi hétvége után a lehető legjobban indult a hét. Édesanyával szövetkezve, Csabi a kórházi vizsgálatra egy kis kitérővel indult otthonról, és tökéletesen megbízva a szülőkben, egy ideig ugyan kérdezősködve, de utána már némán várta, hogy kiderüljön, hova is vezet az ismeretlen út?

Egészen addig sikerült titokba tartani, hogy a régen várt laptopot végre a kezében tarthatja, amíg az irodaház recepcióján a portás bácsi fel nem tette a szülőknek a kérdést:
- A Csodalámpához mennek?

Itt lehullt a lepel a titokról, és mikor a liftből kilépett a család, már egy fülig érő szájjal mosolygó kisfiúval találtam szemben magam.

Még egy pár percet várnunk kellett ahhoz, hogy a támogató úr is megjöjjön, és végre teljesülhessen Csabi kívánsága.
Néhány fantasztikus kép készítése után, már szakavatott kézbe került a technikai eszköz, és telepítés, jelszavazás, töltés után már készen is állt a munkára.
Erre azonban még egy kicsit várnia kellett a fiatalembernek, hiszen a vizsgálatok sajnos még előtte álltak, azonban remélhetőleg ez az ajándék egy kicsit meggyorsította a kellemetlen percek múlását.

Kívánjuk, hogy nagyon sok örömet és szórakozást is nyújtson Csabinak a laptop.




Köszönjük a Mikuláskocogás résztvevőinek, hogy hozzájárultak Csaba öröméhez!

Köszönjük az American International School of Budapest támogatását,
így Balázs álma is valóra válhatott!!

Mi lehetne nagyobb öröm annak a kisfiúnak, aki a debreceni kórházba menet mindig megcsodálja az útszéli kereskedésben látható udvari játékot, minthogy egyszer csak az udvarán talál egy hasonlót!

Na de, míg eddig jutott a Csodalámpa, sok "ármánykodásban" vettünk részt a szülőkkel karöltve. A helyszínen a Tchibo munkatársai: Káré Róbert és Soós István segítettek a nagy készülődésben!

Ahhoz, hogy úgy tegyünk, mintha a földből nőtt volna ki - a képen is jól látható – udvari tornyos játék, a pár km-re lakó nagymamákat is be kellett vonni. Ők vigyáztak Balázskára, míg a mű készült az udvaron. Majd amikor már birtokba vehető állapotba került, jelent meg a kis Tulajdonos! És mint aki nem akar hinni a szemének, de azért rajta tartva a "tornyos csodán"- félve, hogy talán eltűnik, ha leveszi róla a tekintetét, majd egy "Szeretlek apa!" - kiáltással bújt édesapja ölelő karjaiba.

Erről a nyugalmas helyről aztán alaposan megszemlélte, majd birtokba vette és rövidesen a csúszda tetejéről,a „Mindenki idefigyeljen!” kiáltással lecsúszott... és újra csúszott... és újra csúszott...

Felszabadultan játszó, mosolygós, vidám kisfiú képével távoztunk…




Köszönjük a Tchibo Budapest Kft. vezetőinek és munkatársainak,
hogy támogatásukkal megvalósulhatott Balázs álma.

Márk közlekedési szakközépiskolában tanul és egy vasúttörténeti egyesület aktív tagja. Semmi különös nincs tehát abban, hogy kívánsága is a vasúttal kapcsolatos volt, mégpedig az, hogy utazhasson Európa leggyorsabb vonatán, a francia TGV-n.

Párizsból induló járatokat kerestünk, praktikus okokból úticélként a tőle nagyjából 300 kilométerre fekvő Brüsszelt ajánlottam, amelyet Márk örömmel el is fogadott.

Egy nyáriasan meleg szombat reggelen indultunk útnak Budapestről. A repülés két órája alatt viszont mintha egy teljes évszakot haladtunk volna vissza az időben: a francia fővárosban éppen esett és meglehetősen hűvös volt. De számítottunk a rossz időre, volt bőven meleg holmink és jókedvünk is, így egy kissé későre tolódott ebéd után elkezdtük felderíteni Párizst.

Tizennégy metróvonal és három RER (gyorsmetró, kicsit hasonlít a HÉV-hez) hálózza be a várost, ami a turistáknak nagy segítség. Elég megkeresni a térképen, hogy a soron következő műemlék melyik megállóhoz esik közel – mit közel, legközelebb, mivel általában két vagy három megálló is található ötpercnyi sétára kíváncsiságunk tárgyától. Egyre kell figyelnünk csupán: ne tévedjünk el az aluljárók kiterjedt labirintusában.

Hiába töltöttünk alig négy napot – a brüsszeli kiruccanást leszámítva hármat – a fény városában, sok mindenre futotta az időnkből. Szombaton a fő attrakció a Diadalív megmászása és egy komolyabb túra volt a Champs- Élisée-n. Itt a nívós üzletek helyett persze az igazi vonzerőt Márknak egy Mercedes kiállítás jelentette.

Vasárnap a Montmartre lábánál épült szállodánkhoz közeli Sacré-Coeur székesegyháznál kezdtük a kalandozást egy frissítő záporral, a hirtelen támadt napsütésben sétahajóztunk a Szajnán, majd megcsodáltuk az Invalidusok Dómját, aranyszín kupolája alatt Napóleon díszes nyughelyével. Végül elzarándokoltunk a Musée Louvre-ba, ahol másik háromszáz látogató gyűrűjében próbáltuk lefotózni Mona Lisa híres mosolyát. A terem persze méltó körítésként tele volt itáliai reneszánsz festők remekműveivel, amelyeket szinte csak mi vettünk alaposabban szemügyre. A Louvre gazdag egyiptomi gyűjteményére maradt még időnk, ahonnan a záróra közeledte miatt stílszerűen a kijárat üvegpiramisa felé vehettük csak az irányt. Három óra helyett akár három napot is elnézelődhettünk volna e falak között.



Hétfőn jött el Márk nagy napja: egy korai reggeli után indultunk a közeli Gare du Nord pályaudvarra. Vonatunk már ott várt bennünket, amely a TGV Thalys névre hallgató, továbbfejlesztett nemzetközi változata volt, a francia vasúti hálózat mellett képes belga, holland és német sínpályán is haladni.

Ugyan még itthonról megkíséreltem felvenni a kapcsolatot az állomásfőnökkel, hogy Márk vethessen legalább egy pillantást a vezetőfülkére, próbálkozásomat azonban nem koronázta siker, ott helyben kellett tehát intézkednünk. Az első kocsi kísérője azt tanácsolta, hogy forduljunk közvetlenül a mozdonyvezetőhöz. Be is kopogtam hozzá gyorsan.

Egy joviális külsejű, középkorú férfi nézett ki kíváncsian az ablakon, akivel hamar szót értettem. Ugyan nem beszéltünk egy nyelvet, mert ő franciául válaszolt az angolul feltett kérdéseimre, de némi ráérzéssel remekül megértettük egymást. Szívélyesen beljebb tessékelt bennünket, ő érezte megtisztelve magát, hogy érdekel bennünket a munkája. Elmagyarázta, hogy milyen kezelőszervek találhatóak a műszerfalon, hogyan állítja be a kívánt utazási sebességet, hogyan fékez, milyen biztonsági berendezések vannak a fedélzeten. Mutatott például egy eszközt, amely a pilóta egészségi állapotát figyeli: 30-60 másodpercenként meg kell nyomnia egy kart, különben a szerelvény vészfékezve megáll. Autóvezetőként azt is gondoltam, hogy a három lábpedál közül a jobboldalt található a motor teljesítményét szabályozza, ami teljes tévedés volt: az a kürt. Felkavartuk vele párszor a pályaudvar reggeli álmos csendjét…

Márk természetesen kipróbálta, milyen ülés esik a vezető helyén, megnéztük még kívülről az egyébként rejtett ütközőket és a masszív fékeket a motorvonat elején, majd elbúcsúztunk figyelmes házigazdánktól és nyakunkba szedtük a lábunkat, hogy megkeressük a helyünket a vonaton – indulnia kell a szerelvénynek, nehogy miattunk késsen szégyenszemre.

A TGV-nek ritkán lehetnek magyar utasai, úgy érezhettük az utazás alatt, hogy különleges élmény részesei lehetünk. A mintegy háromszáz kilométert Párizstól Brüsszelig egy óra húsz perc alatt tettük meg, ami ugyan átlagban csak 220km/h, de a két pályaudvar közelében természetesen lassabb a tempó. A nyílt pályán viszont háromszáz kilométeres óránkénti sebességgel száguldottunk, játszi könnyedséggel hagyva le a mellettünk futó autópályán haladókat.

Brüsszelben besétáltunk a város főterére, a Grand Place-re, útba ejtve a kicsinysége ellenére kihagyhatatlan Maneken Pis-t. Felmásztunk a Saint-Michel katedrálishoz, bejártuk a belváros kis utcácskáit. Természetesen végignéztünk és kóstoltuk jónéhány csokoládébolt kínálatát, majd újra vonatra ülve visszarobogtunk Párizsba.

Utazásunk utolsó napján nemzeti ünnep miatt zárva voltak a párizsi múzeumok, de a monumentális Notre Dame székesegyházba így is bemehettünk. Sétánkat a Latin negyedben folytattuk, a híres Sorbonne egyetem, a Pantheon, a Luxembourg Palota és népszerű parkja útba ejtésével.

Lassanként indulnunk kellett a reptérre, de előtte még volt időnk Márk utolsó párizsi vágyát teljesíteni. A Diadalív kilátóteraszáról látott ugyanis korábban egy óriási, kockaforma épületet egy méretes áttöréssel a közepén. Elkaptam egy gyanútlanul arra őgyelgő rendőrt, aki elmondta, hogy az érdekes épület a Grande Arche, azaz Nagy Diadalív, és a La Défense negyed közepén található. Kimetróztunk oda, megcsodáltuk a 100 méteres oldalhosszúságú terjedelmes „bűvös kockát”, ettünk egy búcsú sütit egy kávézóban, majd hazaindultunk.

Mozgalmas napokat töltöttem együtt veled, Márk, láttam, hogy legalább annyira élvezted a párizsi kalandozást, mint a régóta vágyott utazást a TGV-vel. Örömmel gondolok vissza a közös élményekre. Ha kísérőt keresel, rám máskor is számíthatsz! Addig is jó egészséget!




Köszönjük az E.ON ZRt. és az FGSZ Zrt. támogatását!

/ 13

Bíborka kívánsága egy Barbie kastély és egy Barbie baba volt.

A Tűzoltó utcai Klinikán találkoztunk, ahol Bíborka épp egy kezelésen volt túl. Az áhított játékot meglátva a kislány gyönyörű barna szeme felragyogott.

Egy kicsit tartózkodva vette át ajándékát, de ez a visszafogottság nem tartott sokáig, nagyon izgatott lett, hol leült az óriási játékdoboz mellé, hol felpattant, és közben folyamatosan kérdezgetett anyukájától és apukájától.

Most már alig várta, hogy mielőbb hazamehessen és élvezhesse új játékát.

Bíborka, kívánjuk, hogy sok örömed legyen a mesés kastéllyal és lakójával történő játékban.

Bíborka kívánságát az Expat-Center kft. és a Bobojka Csokoládémanufaktúra támogatásával teljesítettük.
Bíborka nevében is köszönjük!

Két nagyfiunk vágyakozott arra, hogy élőben, a saját stadionjában láthassa kedvenc focicsapatának a meccsét!

Ezért elkezdtük a szervezést, megvásároltuk a meccsjegyeket a Santiago Bernabeu Stadionba április 29-re, a Real Madrid –Sevilla találkozóra. A két fiúnak az izgalma határtalan volt, mind a ketten nagyon nehéz, betegséggel töltött hónapokon voltak túl, hittük, ez a kikapcsolódás a gyógyulásukat segíti majd.

Az utazásra Zsoltiék így emlékeznek:




Köszönjük Dr. Benyó Gábornak, hogy vállalta a csapat kísérését, így Csodalámpa önkéntesként ő is átélhette a gyerekek örömét!! A dokumentáció, a kiváló fotók is az ő munkáját dicsérik.

Köszönjük a Madridban élő önkéntesünknek, Teschler Mónikának, hogy a Prado Múzeumban vendégül látta a gyerekeket, és egy színes idegenvezetéssel örvendeztette meg őket.

Az „égieknek” nincs mit köszönni, az időjárás nem volt kegyes.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!

/ 5

Két nagyfiunk vágyakozott arra, hogy élőben, a saját stadionjában láthassa kedvenc focicsapatának a meccsét!

Ezért elkezdtük a szervezést, megvásároltuk a meccsjegyeket a Santiago Bernabeu Stadionba április 29-re, a Real Madrid –Sevilla találkozóra. A két fiúnak az izgalma határtalan volt, mind a ketten nagyon nehéz, betegséggel töltött hónapokon voltak túl, hittük, ez a kikapcsolódás a gyógyulásukat segíti majd.

Az utazásra Máté így emlékszik:




Köszönjük Dr. Benyó Gábornak, hogy vállalta a csapat kísérését, így Csodalámpa önkénteseként ő is átélhette a gyerekek örömét!! A dokumentáció, a kiváló fotók is az ő munkáját dicsérik.

Köszönjük a Madridban élő önkéntesünknek, Teschler Mónikának, hogy a Prado Múzeumban vendégül látta a gyerekeket, és egy színes idegenvezetéssel örvendeztette meg őket.

Az „égieknek” nincs mit köszönni, az időjárás nem volt kegyes.




Köszönjük az E.ON Zrt. és az FGSZ Zrt. támogatását!

/ 6

Csilla 4 éves most és betegsége 2 éve kezdődött, mesélte édesanyja találkozásunkkor.

Sok időt töltött a kislány kórházban, de már túl van ezen az időszakon és otthon kereshettük fel őket a támogatónkkal együtt, aki Csillának az ajándékot megvásárolta és személyesen jött el átadni. Ez egy hordozható DVD lejátszó volt, mivel a kislány még sok időt tölt otthon, majd ősszel mehet óvodába gyerekek közé. Addig a mesefilm-nézés jó szórakozás lesz a számára.

Örömmel vette kézébe az élénk kislány a lejátszót és a hozzá kapott filmeket.

Az édesanyja és a nagymama is köszönték az ajándékot, mivel Csilla nem nagyon akart megszólalni.

Köszönjük magántámogatónk, Horváth Balázs úr támogatását!!

Mikor először beszélgettem Barnabással és meséltem neki a csodalámpáról, a dzsinn varázserejéről, mosolyogva hallgatott végig, hisz ő már igazi "nagyfiú". Csillogóan beszédes szeme elárulta, hogy kétségei vannak a mese igazság tartalmát illetően és alig várta, hogy huncutul próbára tehessen, vajon tényleg tud-e varázsolni a dzsinn? Halkan és nagyon szerényen osztotta meg velem titkát, alig merte elárulni régi álmát - minden vágya egy igazi PSP, hisz a kórházban töltött idő bizony sokszor nagyon nehezen telik, a PSP-n viszont igazi fiús játékokkal múlathatja a sokszor nehéz órákat.

Barnabás hitte is meg nem is, igazán van-e a mesebeli dzsinnek akkora varázsereje, hogy az ő kívánsága is teljesülhet? Múltak a napok, néhány hét is eltelt, időközben többször is találkoztam a kamaszodó fiúcskával a Tűzoltó utcai Klinikán, beszélgettünk is néha, de a fegyelmezett kisfiú soha nem kérdezte, merre jár a dzsinn.

Aztán varázsütésszerűen"megcsörrent a dzsinn mobilja" és Barnabás anyukájával szövetkezve, nagy titokban sikerült becsempésznem a "csodát" a kórházba, ahol Barnabás szerencsére éppen a kezelés végeztével hazafelé készülődött.
A jókedvű, vidáman mosolygó fiút meglátva, gondoltam, kicsit megtréfálom, és bizony hagytam kétséget a felől, hogy most az ő rég megálmodott ajándékát rejtegetem a hátam mögött. Annál nagyobb volt az öröm, mikor kiderült a turpisság.

Barnabás, meglátva a még becsomagolt "álmot", kipirult arccal, kezét ökölbe szorítva, zavarában felkiáltott: szuper, hurrá, ez aztán a PSP !! Aztán megszűnt a boldog gyermek számára külvilág. Hiába beszéltünk hozzá, nem figyelt a környezetére, csak a legújabb kincs, az "áramvonalas," elegáns PSP létezett számára, amelyet pillanatokon belül beüzemelt, majd egy nagyobb, „profi műszaki”-s betegtársával együtt olyan mély szakmai beszélgetésbe merültek a PSP használatának rejtelmeiről, hogy azonnal éreztem, itt már nincs szükség a dzsinnre, hisz a legfőbb feladatát teljesítette, igazi boldogságot varázsolt egy kisfiú arcára. Ennél nagyobb boldogság pedig a Csodalámpa számára sem létezik!

Barnabás, kívánunk Neked mielőbbi teljes gyógyulást és nagyon sok örömteli órát a PSP használatával.




Szeretnénk köszönetet mondani az AAA Klinikák Dent Kft-nek, Dr. Tesics György úrnak,
hisz az ő segítsége is hozzájárult Barnabás álmának megvalósulásához.

Szilveszter ajándékának átadására a Pécsi Nemzeti Színház által rendezett gyermeknapon került sor, ahová a Csodalámpa Alapítványt is meghívták.

A kisfiú előtt nem volt titok, hogy a kívánságát fogjuk teljesíteni, hiszen ezért utaztak be Nagydorogról a városba. Nagyon izgatott volt már a megérkezéskor is. Nem kellett sokat várnia, mert pillanatok múlva megkapta a várva várt laptopját.

A színház igazgatója pedig két színházjeggyel lepte meg az esti előadásra. Szilveszter ajándékával a kezében azonnal rohant volna haza, hogy végre kipróbálhassa új laptopját.

Reméljük, hogy sok öröme lesz ebben a masinában, segítségével kicsit közelebb kerül a nagyvilághoz.




Köszönjük a Pécsi Nemzeti Színház ismételt meghívását erre a rendezvényre!!

Melinda nagylány ugyan, de nagyon szeret játszani!

Mivel sok időt tölt kórházban, úgy gondolta, egy hordozható NINTENDO-val könnyebben kitöltené a nehéz napokat. Már csak annyi volt a Csodalámpa feladata, hogy megkeresse a megfelelő készüléket, hiszen kék színű gépre vágyakozott Melinda.

Az ajándékozásra végül a kórházban került sor.

A képek magukért beszélnek, a kislány arca ragyogott az örömtől, önkénteseink ismét megtapasztalhatták, néha nagyobb öröm ADNI, mint kapni.




Köszönjük manovary felajánlását, a család köszönetét is tolmácsoljuk neki.

Gergő túl van egy budapesti műtéten és a kezelések felén. Kívánsága egy X-Box volt, amit a Tchibo támogatásával, Tóth Zoltán munkatársuk jelenlétében, egy tavaszi napon meg is kapott.

Kis csapatunk a lakásukhoz ment átadni a várva várt játékot. Gergő szülei és ikertestvérei is jelen voltak az átadásnál. Nagyon izgatott volt a kívánságtulajdonos, és alig várta, hogy a játék működésbe lépjen. Az összeszereléshez össze kellett dugni a fejünket, és a beállítás sem volt egészen egyszerű, mert valamelyik tesó mindig ott sündörgött a kalibrálásnál. Végül minden sikerült és indulhatott a játék!!

Azóta mindennapi elfoglaltságává és edzésévé vált Gergőnek a játék. Miért edzés? Mert a Kinect játékgép aktív mozgást igényel a játékostól, hogy a képernyőn megjelenő pályán tovább tudjon haladni szintről szintre. Ez alkalommal nem mondhatjuk, hogy nem hasznos az elfoglaltság.




Köszönjük a Tchibo Budapest Kft. vezetőinek és munkatársainak,
hogy támogatásukkal megvalósulhatott Gergő álma.

/ 3

Bence vágya egy igazi, saját laptop volt.
Kérdésünkre, mire is használná, tudna-e vele bánni, nagy szemekkel ránk nézett és magától értetődő természetességgel mondta, hogy persze.

A nagy napon kontroll-vizsgálatra érkezett a Bókay utcai gyermekklinikára, innen vezetett útja a Hilton Budapest szállodába.
Nemigen értette, miért is jönnek oda szüleivel és kis testvérével. A kezdeti elfogódottság után vidáman majszolta a süteményeket és igaz, hogy szűkszavúan beszélgetett is a vendéglátókkal.

Egyszer csak megtelt a terem és sok sok kedves arcú hölgy és úr vette körbe.

/ 3

Pali bácsi és Balázs átadtak neki egy nagy csomagot, benne a vágyott laptoppal.
Rutinosan bontotta ki a csomagot, indította a gépet. Meglepetésére nem kevés játékprogram is volt rajta, az egyikkel rögtön el is kezdett játszani.

Reméljük, hogy Bence teljes gyógyulását megkönnyíti ez a szép ajándék, kívánjuk, hogy mielőbb elfelejthesse a betegséget.

Köszönjük a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. munkatársainak és a Hilton Budapest Hotel vezetőinek, hogy támogatásukkal hozzájárultak e kívánság megvalósításához.