Beszámolók

Máté (13 éves, Alap)





Június 28-án ismét mosolyt csaltunk egy nagyfiú arcára. A 13 éves Máté egy laptopot kért a Csodalámpa dzsinnjétől, aminek az átadására a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán került sor.

Máténak fülig ért a szája, amikor megpillantott bennünket és a laptop táskát. Amikor kibontotta a csomagból a laptopot, csak annyit mondott először: „Azt a mindenit!” Kérésünkre elmondta, hogy pont ilyen színűt szeretetett volna.

A használatbavétel percek alatt megtörtént, és boldog mosollyal szorította magához a gépet ezzel a felkiáltással: „Ez most már az enyém!!”




Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását,

mellyel egy újabb kisgyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!!





Dr. Jenei Tiborné és Dr. Kiss Edit
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2012.06.28.

Dominik (4 éves, Tatabánya)



Dominik a júliusi szombat délelőttön már nagyon várta az előre beharangozott vendéget, aki egy hatalmas dobozzal érkezett meg. A doboz a kisfiú ajándékát rejtette, amely egy akkumulátoros, váltós kisautó volt.

Az ajándék kicsomagolása, összeszerelése és kipróbálása a kisfiúnak nagy izgalmat és nagy boldogságot jelentett. Dominik, mint egy igazi autóvezető rótta a köröket a játszótéren, amelyet fényképek is megörökítettek.

Dominiknak kívánjuk, hogy egészségben, boldogságban használja a kisautót!




A kívánság a Jubileumi Eötvös „Öregdiák” Vegyes Kar jóvoltából teljesült,

amelyet ezúton is köszönünk!




Pál Melinda
kívánságkoordinátor
Tatabánya, 2012/7/7

Krisztián (14 éves, Budapest)






Krisztián 14 éves nagyfiú, nagyon szereti a játékot, a korának megfelelő X BOX-ot kért a Csodalámpa Alapítványtól. Az ajándékozásra a Tűzoltó utcai Klinikán került sor, egy esedékes kontrollvizsgálat alkalmával.

A nagyfiú arcán öröm tükröződött, a kamaszok „szégyenlős” öröme…

Alig várta, hogy hazaérve beüzemelje a készüléket, amit azóta is boldogan használ.




Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását!




Halacsy Gábor
kívánság-koorinátor
Budapest,2012.03.23.

Milla (11 éves, Dorog)



Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.

Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.

Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.

Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.

Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.

A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.

Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.

Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.

Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.

Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.

Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.




Köszönöm a segítségét Petinek / Biczó Péter/, aki mindenhová

elnavigált minket, és jó programokat szervezett nekünk.






Köszönjük az E.ON ZRt. és az FGSZ Zrt. támogatását!







/ 5






Horváth Milla,
a „delfinezős csapat” nevében
Róma, 2012.04.30.


Melissza (16 éves, Zamárdi)



Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.

Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.

Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.

Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.

Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.

A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.

Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.

Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.

Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.

Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.

Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.




Köszönöm a segítségét Petinek / Biczó Péter/, aki mindenhová

elnavigált minket, és jó programokat szervezett nekünk.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!







Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!






/ 5






Horváth Milla,
a „delfinezős csapat” nevében
Róma, 2012.04.30.

Fanni (14 éves, Ózd)



Amikor megtudtam, hogy Rómában lesz a delfinúszás, két álmom is teljesült. Rómát látni és delfinekkel úszni. Nagyon izgatottan vártam az indulást. A reptérre érkezve megismerkedtünk a velünk utazókkal. Mindenki nagyon szimpatikus volt. A repülőn beszélgettünk, összebarátkoztunk.

Rómába kb. 9-kor érkeztünk meg, megkerestük a szállodát, gyorsan kipakoltunk. 10 óra körül találkoztunk a recepciónál és egy közeli étterembe mentünk. Nagyon finomakat ettünk, én például Calcone pizzát. Valami isteni volt! Éjfél felé feküdtünk le, nagyon fáradtan, de izgatottan.

Másnap, reggeli után elindultunk felfedezni a várost. Először a Colosseumot néztük meg, de mivel sokat kellett volna sétálni, én pedig nem nagyon bírtam a mankóval, ezért felszálltunk egy emeletes, nyitott városnéző buszra. Két kört is mentünk vele, közben Róma összes nevezetességét láttuk, mint például a Victor Emmanuell emlékművet, a Vatikánt, az Angyalvárat. A második kör után leszálltunk a Trevi-kútnál, ahol millió ember üldögélt. A mondának megfelelően mi is dobtunk be pénzt a kútba, így majd visszatérünk Rómába, remélem. Majd elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. A felnőttek már nagyon fáradtak voltak, de a Fanni és én megmásztuk a kb.153 lépcsőt. Meg is számoltuk, de szerintem nem volt annyi, vagy csak rosszul számoltunk. Este ismét abba az étterembe mentünk, ahol előző este voltunk. Megismerkedtünk a tulajdonossal, akit Bobónak hívtak, és nagyon aranyos volt. Hozott nekünk előételt, minden volt rajta pl. sajtok, sonkák, kenyerek, zöldségek. Minden nagyon finom volt. Egész este a ránk váró delfinezésről beszéltünk, amire már nagyon vágytunk.

Másnap korán reggeliztünk, és indultunk volna delfinúszásra, amikor a Fanniék és a Melisszáék beszorultak a liftbe. Nem vártuk meg őket, mert a delfináriumba időpontra mentünk. Megérkeztünk kb. 1 óra alatt a Zoomarinba. A bejáratnál Ferrari találkozó volt, fergetegesek voltak az autók. Jó lett volna egy kört menni, de nem lehetett. Megkerestük a delfinúszás helyszínét. Mondtuk, hogy kicsit várjanak, mert még a többiek úton vannak. Addig mi megnéztünk egy tudományos filmet a delfinekről, kaptunk egy papucsot és egy hátizsákot. Végre megérkeztek a többiek is a „ liftes” kaland után. Kaptunk egy búvárruhát, amit fel kellett venni, majd kimentünk a medencéhez. Lefertőtlenítettük a lábunkat, mert csak így mehettünk be a medencébe.

Bemutatkoztunk az oktatónak és a delfinnek, akit Marco-nak hívtak. Megmutatták, hogy idomítják őket, hogy tanítják meg nekik a gyakorlatokat. A delfinnek az uszonyában 5 ujj található, kb. 45 km/óra sebességgel úsznak. Majd mindenkivel megtanított az oktató egy gyakorlatot, nekem a kezemet össze kellett csapnom, és akkor a delfin kiemelkedett a vízből és hátrafelé ment.

A végén mindenki megsimogathatta a kedvencét, leírhatatlan milyen érzés volt megérinteni a bőrüket, majd lefényképeztek minket. Volt egyéni fotó is Marco-val és csoportos is. Fantasztikus élmény volt, soha nem felejtem el. Majd megnéztünk egy delfin show-t és egy papagáj show-t. Ebédeltünk és folytattuk a programunkat. Fóka show, majd helyes fiúk ugráltak le a trambulinról. Találtunk egy vízicsúszdát és lecsúsztunk rajta. Nagyon király volt, pedig először nagyon féltem. Majd találtunk egy „polip” nevű játékot, amire végre minden gyerek fel tudott ülni. Gyorsan este lett, de még a kijáratnál a shopban mindenki kapott egy Zoomarin-os labdát. Nagyon örültünk neki. Nagyon fáradtan mentünk vissza a szállodába.

Másnap reggel korán keltünk, metróval elmentünk a Vatikánhoz. Reggel 7-kor még csak mi voltunk a Szent Péter Bazilikában. 8-kor nyitott a Bazilika kupolája, amit kb.583 lépcsőn kellett megmászni. Nekem mankóval csak az utolsó pár csigalépcső okozott nehézséget. Fentről gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész Rómát madártávlatból láthattuk. Mire visszaértünk a térre, már meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak a Vatikán főterén. Elsétáltunk az Angyalvárhoz, majd ettünk egy finom „római fagyit”, kicsit pihentük, majd tovább sétáltunk Róma belvárosában. Este már mindenki nagyon szomorú volt, mert másnap indultunk haza. Nagyon rossz érzés volt.

Mivel Fanni és Melissza még nem látta a tengert, ezért másnap reggel metróval odautaztunk. Ők nem tudták hova megyünk, engem kérdeztek egész úton, de én nem mondtam el. Mikor odaértünk, nagyon meghatódtak. Mindenki bement a vízbe, kagylókat gyűjtöttünk. Nagyon jót szórakoztunk, de sajnos indulni kellett a reptérre.

Az utolsó pillanatban becsekkoltunk, ettünk a Mc Donaldsban, majd mentünk a géphez. Addigra már mindenki felszállt, a gép négykor indult volna vissza, de mi késtünk, és ránk várt az egész gép. Nagyon izgalmas volt, hogy megvár-e minket, de megvárt. Jókat nevettünk. Mire Magyarországra érkeztünk, mindenki szomorú volt, hogy véget ért a „római vakáció” és el kell válnunk. Megbeszéltünk, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymásnak jobbulást kívántunk.

Köszönöm a Csodalámpának, hogy ilyen fantasztikus élményben lehetett részünk.

Nagyon jó volt anyával pár napot eltölteni, velem volt a betegségem alatt is.




Köszönöm a segítségét Petinek / Biczó Péter/, aki mindenhová

elnavigált minket, és jó programokat szervezett nekünk.




A kívánság az

AXA csoport Magyarország Közhasznú Támogatási Programja

keretéből teljesült.







/ 5






Horváth Milla,
a „delfinezős csapat” nevében
Róma, 2012.04.30.




Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!







Zsombor (5 éves, Kecskemét)



Zsomborral először a kecskeméti önkéntesünk, Zsombori Erzsébet találkozott, hogy megismerje a kisfiút, felmérje a kívánságát. A jól sikerült délután alatt kiderült, hogy a fiúcska legnagyobb vágya, hogy nyaralhasson a családjával. Egyszer már jártak együtt szállodában, és ez örök emlék maradt a számára…

Mivel az ismerősöktől sok szépet hallottak „Bobóországról”, a család az alsópáhoki Kolping Hotelt vette célba, ahol csodálatos napokat töltöttek

Zsombor mindent kipróbált, amit csak lehetett, úszógumival még a nagymedencébe is bevitték szülei.

A képek magukért beszélnek, a mosolygós arc mindent elárul!!!




Köszönjük a Kolping Hotelnak a kiemelkedő szintű vendéglátást, az ismételt

támogatást, melynek segítségével újabb gyermekünknek szereztek örömet!








/ 3



Zsombori Erzsébet és Bakonyi Joli
kívánság-koordinátorok
2012.06.13.

Mária (3 éves, Lőrinci )



Marika kicsi lányként nagyon szereti a meséket, a kórházban töltött hosszú napok alatt egy hordozható DVD lejátszó tudná leginkább lekötni a figyelmét.

Sikerül gyorsan beszereznünk az ajándékot, egy csütörtök este mentem be a kórházba a kicsi lányhoz.

Sajnos már aludt, így a mamára maradt a készülék beüzemelése.

Remélem, sikerül örömet szereznünk Marikának a mesékkel.


Dobó Gábor
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012.06.14.

Zsanett Kitti (5 éves, Tatabánya)

A kis Zsanett vágya egy LCD TV volt, s a Csodalámpa –mint mindig- most is meghallotta, és teljesítette a kívánságot.

Esős hétfőre ébredtünk, de jóleső izgalommal vágtam hónom alá a kartondobozt, mely reményeink szerint olyasmit rejtett, aminek a kis Zsanett örülni fog. Kis keresgélés és esernyővel való hadakozás után sikerült megtalálni a rendelőt, ahol leendő kis TV tulajdonosunk addigra már túl volt az aznapi vizsgálatokon.

Amikor beléptem a váróba, Zsanett anyukáját könnyű volt megtalálni, de Zsanit, már nem annyira. Mint minden rendes gyerek, ő is éppen önfeledten játszott. Nem is egyedül, hanem másik gyerekek és Teri néni társaságában kedvenc táblajátéka körül csoportosulva mélyedtek bele a “fondorlatos stratégiák” világába.

Nem csoda hát, hogy elsőre a csukott barna doboz még anyukája felhívására sem keltette fel érdeklődését, inkább szaladt volna vissza társasozni. De azért amikor kinyitottuk, és elkezdtük elővenni belőle a kisebb darabokat, távirányítót, talpat, ezt-azt, s megkérdeztük, hogy vajon tudja-e, kié ez a TV, már semmi kétsége sem volt, s határozottan vágta rá: az övé!

Kicsit még mindig megilletődve köszönte meg, s már szaladt is vissza kis barátaihoz. A mi szerencsénkre is, hiszen mi is épp oly megilletődöttek voltunk, mint ő!


Arra azért még volt időnk, hogy Teri néni ölében egy fényképet készítsünk Zsaniról, s kis beszélgetés után, abban a reményben búcsúztam el a kislánytól s anyukától, no meg Teri nénitől, hogy sokáig fog menni a MiniMax a TV-készüléken!




Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását!




Réti Rudolf
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012.05.07.

Zíyad (6 éves, Veszprém)





A kis Zíyad sokáig gondolkodott mit is kérjen a dzsinntől. Sokat beszélgettünk és elárulta, hogy nagyon szeretné egyszer helikopterről megnézni Budapestet, de nem tud dönteni, mert igazából nagyon szereti a csokit és igencsak izgatja, vajon hogy is készül az a finom édesség, amiből szerinte sosem lehet eleget enni. Végül győzött az édesség iránti vágya és megsúgta a csodalámpa dzsinnjének, hogy szeretne egyszer a nővérével együtt "besurranni" egy igazi csokigyárba és megnézni hogyan is készül a finom kakaóból az a sokféle nyalánkság.

Hát egy ilyen kívánságra a dzsinn is megnyalta a száját és a sok érdekes látvány reményében azonnal hozzálátott a kívánság megszervezéséhez- gondolta, hátha majd ő is titokban beosonhat a kapun.
A dzsinn szorgos munkája eredményeként kerültünk a Bonbonetti Csokoládégyárba, amely Magyarország első számú édességgyártója - itt készül a híres Tibi csoki, a Cherry Queen konyakmeggy, a Franciadrazsé, Dunakavics, a Bonbonetti ostyák, pralinék és a sok-sok ízben gyártott finom Bonbonetti szaloncukor is.

A gyár kapujában két kedves hölgy, Marika és Krisztina fogadott bennünket, és míg felértünk a fogadószobába, az orrunk máris megtelt a csokoládé kellemes illatával. Krisztina röviden elmesélte a gyár történetét, ami bizony 1868-ra nyúlik vissza, amikor egy német cukrászmester, Stühmer Frigyes megalapította Magyarország első csokigyárát, amely ma már több mint 30 ezer tonna édességet gyárt évente.

Az érdekes bevezető után kedves kísérőnk, Szenczi Ferenc üzemvezető vezette végig kis csapatunkat a Csokoládé, Táblázó, Desszert és Drazsé üzemeken. Sok érdekeset mesélt Szenczi úr a gyártási folyamatokról, láthattuk a csoki massza előkészítését a hatalmas tartályokban, megtudhattuk mi a különbség a csoki massza és bevonó massza alapanyaga között, láthattuk az 1941 óta folyamatosan gyártási programban szereplő Tibi csoki táblázási folyamatát, a desszertek gyártását és csomagolását, sőt megnézhettük a "mennyei ízű" franciadrazsé fényesítésének érdekes mozzanatát is. Szenczi úr jóvoltából természetesen időközönként "ellenőrizhettük" az elkészült finomságok minőségét is és mire vége volt a látogatásnak, a kis Zíyad pocakjában intenzíven keveredtek a sima és az eperrel töltött tejcsoki, a franciadrazsé és az "isteni" kókuszos szaloncukor ízei.

Az izgalom és a sok élmény hatására Zíyad kicsit elfáradt a gyárlátogatás végére.
Elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól és kiérve a kapun, elárultuk neki, hogy a csodalámpa dzsinnje még egy meglepetéssel várja a csokigyár közelében lévő Bonbonetti Édességboltban. Miután a csokigyártás ifjú kis tudorának pocija már megtelt az apró kóstolgatásokkal, az Édességboltban szeretettel válogatott ajándék csokikat a kis Zíyad „szűkösebb” napokra tartogatja - hisz a nassolás mindig nagy élvezetet jelent számára.

Jó étvágyat kívánunk a nassoláshoz!




Köszönjük a Bonbonetti Csokoládégyár vezetőségének, munkatársainak, hogy lehetővé tették számunkra

a gyárlátogatást, hiszen segítségükkel egy újabb gyermek kívánságát tudtuk valóra váltani.










Felkai Márta és Sipos Zsuzsanna
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2012.június 25.

Márton (17 éves, Budapest)

Marci kívánsága egy XBox játékkonzol volt.
Támogatóinkkal és persze Marci édesanyjával nagy titokban szerveztük a kívánság teljesítését.

Ahogy Marci édesanyjától hallottuk, fia igen „nyitott” mindenféle új dologra, így szeme sem rezdült, amikor péntek délután főzőtanfolyamra indultak. Azon kicsit meglepődött, hogy a Budapest Marriott szállodában kell találkoznia velünk, de a csel sikerült, Marci gyanútlanul érkezett a szállodába.

Megérkezéskor finom üdítőkkel és sütivel, gyümölccsel fogadtuk, majd átmentünk a szálloda cukrászati üzemébe.
Itt Marci kötényt, szakácssapkát kapott - és még mindig nem gynakodott. A cukrászüzemben sok, sok kedves ismeretlen - kötényes, szákácssapkás - barát várt rá, akikkel együtt málnás vaníliakrémes rétest készített.

Ezután a szálloda teraszán - ki-ki egye meg, amit főzött felkiáltással - a vacsora elfogyasztására került sor.

A nagyfiú még mindig nem sejtett semmit, kedvesen beszélgetett a Fundamentás kollegákkal.

A délután fénypontjaként Bock Márton úr a Fundamenta-Lakáskassza képviseletében és Tamás József úr, a szálloda vezető chéfje átnyújtotta az XBoxot tartalmazó jókora csomagot Marcinak.

Nagyon meghatódott, mondta, hogy meg sem fordult a fejében, hogy még ajándékot is kap. A bontogatás után jóízűen látott a vacsorának, a sok finom falat elfogyasztása után megtudtuk, hogy betegsge előtt távfutónak készült - igazi közösségben.
Edzőtársai ugyanis futás közben "vettek egy kanyart" és rendszersen meglátogatták őt a kórházban. A kezelések ideje alatt persze nem szabad edzésre járnia, de remélhetőleg ősztől ismét részt vehet a versenyeken.

/ 8




Búcsúzóul Tamás József úr felajánlotta, hogy bármikor benézhet hozzá – talán egy-két finomság is leesik…
Marci meg is ígérte, hogy benéz, nekünk pedig azt, hogy Csodalámpás színekben fog futni. Ez ugyan még odébb van egy kicsit, de ez a hétvége amúgy is az XBox-é lesz.

Köszönjük a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. és a Budapest Marriott Hotel támogatását, mellyel hozzájárultak Marci álmának valóra váltásához.

Patzauer Éva
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012.06.22.


Fanni (9 éves, Vásárosnamény 3. p.)



Fanni szép, frissen festett szobájába szeretett volna egy odaillő íróasztalt, valami lányos színben.

Kacérkodott a narancssárgával, de miután apukája elvitte egy bútorboltba, a szeme megakadt egy asztalon, ami illett a már meglévő szekrényéhez és ágyához.

Előtte egy Helló Kitty-s forgószék állt, ami különösem megtetszett a kislánynak.

A Csodalámpa dzsinnje akcióba lépett, az ajándékok egy héten belül már Fanni szobáját ékesítették.




Köszönjük a június 15-i Penna Klub résztvevőinek a támogatását!!






Bakonyi Joli
kívánság-koordinátor
2012.06.20.

Viktor (16 éves, Gyenesdiás)



Viktor még fél-steril körülmények között várja, hogy hosszú hónapok után végre elhagyhassa a kórházat. Kívánsága egy X-Box volt, melyet a támogató hozott el a kórházba.

Viktor értetlenül nézett, mikor meglátta a szoba ajtajában az „idegent”. A szigorú előírásnak megfelelően beöltözve léptünk be a szobába. A kívánságtulajdonos azonnal kapcsolt, hogy mi ez a sürgés-forgás körülötte, hiszen már nagyon várta a Csodalámpától az ajándékot. Boldogan mosolygott, mikor támogatónk átadta, s alig várta, hogy a játék működésbe lépjen. Az összeszerelésben - amely nem volt egyszerű - részt vettek a nővérek is.

Végül minden sikerült, és indulhatott a játék!!

Azóta mindennapi edzésévé vált Viktornak a játék. A gyógyulásához nagymértékben hozzájárul, mivel a Kinect játékgép aktív mozgást igényel a játékostól, s vidám órákat hoz az unalmas hétköznapokba.




Köszönjük támogatónknak, a Földgázszállító Zrt-nek, hogy ismételt

segítségükkel megvalósult Viktor álma is!








Pallag Erika
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012.05.29.

Dominika (9 éves, Magyaregres)



Dominika ősszel azzal a kéréssel jelentkezett az alapítványunknál, hogy szeretne eljutni a Nyíregyházi Állatparkba.

A jó időre vártunk, a szervezkedés elején kiderült, mivel a családnak nincs autója, meg kell oldanunk a közlekedést is a két helyiség közötti 420 km-es távolságon.

A Főtaxi az utaztatást vállalta, illetve a kislányt vendégül látta a budapesti családi napjukon június 10-én annak apropójából, hogy a cég 1913-ban alakult és ez az 1913-as sorszámú kívánságunk.

A Nyíregyházán élő támogatóink és önkénteseink is munkához láttak, a Fundamenta kollektívája teremtette meg az anyagi fedezetét a nyíregyházi látogatásnak. A kislány június 9-én reggel kilenckor lépett be az állatparkba, bár igazán meleg, nyári napunk volt, nagyon sokat sétáltunk, gyönyörködtünk a hatalmas park nyújtotta látnivalókban. Lenyűgöztek a hatalmas méretek, a kalandos hidak, utak, mintha dzsungelben lettünk volna…

Na és az állatok! Dominika szívesen időzött mindegyiknél, de természetesen lettek kedvencei Kora délután találkoztunk a Fundamenta képviselőjével, Vacsi István úrral, aki bemutatta egy kicsit a várost is vendégeinknek.


A mama és a kislány így emlékezik erre a hosszú hétvégére:

"Mivel Dominka osztálykiránduláson járt, Budapesten tudtunk találkozni Tihanyi Sándor úrral, a Főtaxi képviselőjével, aki elvitt minket egy állatfarmra, ahol kisállatokat simogattunk és a Dominika lovagolt.

Másnap reggeli után elmentünk a Budapesti Vidám Parkba, ahol mindent kipróbáltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Délután indultunk Nyíregyházára. Egy pihentető éjszaka után indultunk a Nyíregyházi Vadasparkba.

Sok szép és érdekes állatot láttunk. Dominikának legjobban a nagyvadak tetszettek. A majmok is nagyon aranyosak voltak. De lámát is etettünk. Vacsora után visszamentünk a szállodába, ahol a jakuzzi volt a fő esti program.

Másnap reggel indultunk vissza a Főtaxi nyíregyházi kollégáinak segítségével Budapestre. Ott a Főtaxi rendezvényén vettünk részt (bohóc, óriáscsúszda, állatok), ahol volt minden, ami megkoronázta ezeket a csodálatos napokat. Este nyolc órakor indultunk haza Budapestről, fáradtan, de tele élményekkel. Köszönjük a Csodalámpának és külön köszönjük Tihanyi Sándor úrnak, aki hazaszállított bennünket, és mindenkinek, aki bármilyen módon segítette, hogy ez a kívánság teljesülhessen."





A kérés a Fundamenta kollektívája támogatásával és a Főtaxi segítségével valósult meg.

Köszönjük mind a két cég támogatását!!








Köszönjük a Airport Hotel Stációnak, hogy vendégül látta Budapesten Dominikát!








/ 6






Dr. Magyar Judit és Alaginé Enikő
kívánság-koordinátorok
Budapest - Nyíregyháza, 2012.06.12.

Barnabás (8 éves, Budapest)



Egy esős, borús napon vidám kis csapat gyűlt össze a Szt. László Kórház udvarán. Család, szponzor, kívánság- koordinátor találkozott.

Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a Déméter ház felé vettük az irányt. Barni fáradhatatlanul futkározott a felnőttek között, érezte, hogy itt valami történni fog. Nem értette, miért kell hétfőn bejönnie a kórházba, hiszen a doktor bácsi csak keddre rendelte vissza.

A házban végre minden kiderült! A három ismeretlen felnőtt - az Eötvös Kórus tagjai -, átadta a kisfiúnak a várva várt laptopot. Igazi meglepődés látszott az arcán. Barni azonnal kibontotta a csomagot. Az üzembehelyezés kicsit bonyolultnak bizonyult. A kisfiú egyedül elveszett volna a kódok és jelszavak tengerében, de szerencsére Árpád ott ült mellette, és együtt indították be az új gépet. Míg ők ketten a számítógép rejtelmeibe belefeledkezve konzultáltak, addig Barni szülei, Gyöngyi és Szabolcs élénk beszélgetésbe kezdtek. Biciklizés, karének, régi emlékek… elkerülhetetlen témák voltak.

A vidám társalgásnak sajnos egyszer vége szakad… gyors telefonszám- és e-mail cím csere után még egy meglepetés várt a kisfiúra! Szabolcs, Gyöngyi, Árpád nem felejtkezett meg Barni névnapjáról sem! Hatalmas csomag csokoládéval, és gyümölccsel köszöntötték fel.

Barni több hónapot töltött már a Szt. László Kórházban. Jelenleg őssejt-transzplantációra vár. Június 18-án fekszik be a steril boxba. A kórházban mindig szorgalmasan tanult, hogy szeptemberben osztálytársaival kezdhesse a második osztályt. Tudja, hogy még hosszú időt kell eltöltenie a kórházban, ezért kért a Csodalámpától laptopot.




Köszönet az Eötvös kóristáknak, Kálnai Szabolcsnak, Végh Jánosné Gyöngyinek, Pintér Árpád Zoltánnak,

hogy egy kisfiú álmát a kórustagokkal együtt valóra váltották!




Köszönjük a Jubileumi Eötvös „Öregdiák” Vegyes Kar támogatását!




/ 3






Pallag Erika
kívánság-koordinátor
Budapest, 2012. június 11.

Balázs (7 éves, Sajólád)



Balázs kívánsága az volt, hogy kedvenc játékát, a „Ninjago”-t gyártó LEGO gyárat Nyíregyházán meglátogathassa. Hála a LEGO Manufacturing Kft-nek, ez a kívánság is teljesült. A 7 éves Balázs betegsége állandó odafigyelést igényel, de ennek ellenére szüleivel teljes életet él. Találkozásunkkor egy közvetlen, vidám és talpraesett fiút ismerhettünk meg személyében.

Izgalmas és minden kíváncsiságot kielégítő látogatás volt ez. Felsorolni is nehéz mennyi élmény várt Balázsra. Kedves kísérőnk, Székelyföldi Zoltán úr megismertetett bennünket a LEGO történelmével és a nyíregyházi gyár történetével. Lehetőség nyílt az itt gyártott megannyi játék kipróbálására, és a titokzatos gépek működésének alapos megfigyelésére is.

Balázs, viszonozva vendéglátóink figyelmességét, elárulta, hogy milyen sokféle játékát ismeri a LEGO-nak, és szakértőként össze is rakva, mindig győztes csatákat vív. Nos, azt nem tudnám felsorolni, hogy ki kivel csatázik, ebben Balázs a tudós, a lényeg az, hogy ezek mindig győztes csaták.

Balázs öröme akkor ért a tetőfokára, amikor a LEGO gyönyörű ajándékait Tóth Csaba úrtól megkapta. Nehezen adható vissza az a gyermeki öröm és rácsodálkozás, amikor az ismert játéka, most már mi is tudjuk, a „Ninjago” hatalmas dobozát kézbe vehette.

Balázs egy olyan látogatáson vehetett részt a LEGO és a Csodalámpa jóvoltából, amely egy életen át elkíséri majd.

Kívánjuk, hogy Balázs egészségi állapota továbbra is stabil maradjon, és a LEGO játékok segítségével fantáziája határtalan legyen, olyan élményekben legyen része, amelyet csak ezek a játékok adhatnak számára.




Köszönjük a LEGO Manufacturing Kft-nek, hogy lehetővé tették ezt a különleges

látogatást, és ismét megajándékozták egyik gyermekünket.








/ 3






Dr. Magyar Judit és Alaginé Enikő
kívánság-koordinátorok
Nyíregyháza, 2012. június 08.

Ákos (11 éves, Körmend)

Ákos kívánságát kaptuk meg kétezredikként.
Olyan különlegességet kért tőlünk, hogy először azt sem tudtuk, hogy kezdjünk neki...
... de szerencsére eszünkbe jutott az Internet.
Amit ott találtunk, annak alapján elkezdtünk levelezni.
A Los Angeles Lakers-szel. Azután Amerikában élő ismerősökkel. Azután...

Ákos ugyanis nagy kosárlabda rajongó és mindössze annyit kért, hogy Kobe Bryant, a Lakers és az NBA sztárja által aláírt mezt szerezzünk neki.

Megszereztük.
Egyik régi segítőtársunk Amerikában élő testvére beszerezte az NBA boltjából a gyönyörű trikót, eredeti aláírással, eredetiséget igazoló kártyákkal, hologrammal, és villámsebesen eljuttatta Budapestre.

Ákossal a Szent László kórház egyik steril boxában, pontosabban annak "határán" találkoztam - mert oda belépnem sajnos a Csodalámpa dzsinnjének képviseletében sem volt szabad.
Bár a fiú szemmel láthatóan nem érezte jól magát, a kedvemért - dehogy is az én kedvemért, azért, hogy közelebbről láthassa a trikót - kiszállt az ágyából és még egy halvány mosolyra is tellett tőle.

A trikó nem lévén steril, "csak úgy" nem lehetett Ákos kezébe adni. Benyó doktor kitalálta a megoldást: más, nem sterilizálható tárgyakhoz hasonlóan becsomagolják a trikót, a csomagolást fertőtlenítik és egy fogason mégis csak ott fog lógni a trikó Ákos szobájában.


Mielőbbi javulást és gyors gyógyulást kívánok Ákosnak a sok-sok csodalámpás nevében, akik kívánsága teljesítésén dolgoztak.

Alex Benkő és Patzauer Gábor
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2012.06.12

Tamás (12 éves, Budapest)



Tamás kívánsága egy legolandi látogatás volt. Mivel a németországi Legoland Ulm közelében helyezkedik el, a legjobb választásnak az autós odautazás tűnt. De miután gyerekeimnek beszámoltam arról, hogy hová megyek kísérőként Tamással, a gyerekeim is úgy döntöttek, hogy ők is jönnének, így végül 2 autóval 3 felnőtt és 6 gyerek indult útnak.

Tamást rendkívül felizgatta a német autópályákról hallott sebességkorlátozás-mentes autózás lehetősége, de azért óvatosan haladva késő délutánra foglaltuk el a szállodát.

A következő két napon nyitástól zárásig megállás nélkül Legolandot élveztük, gyakorlatilag csak ebédre és fagyizásra álltunk meg. Mindkét nap együtt vacsoráztunk, Tamás az elfogyasztott kalóriákat kivétel nélkül pótolta és bizonyította az olasz konyha iránti vonzódását.

A második nap a zárás előtt jutottunk el a legolandi modellekig: Berlin, Frankfurt, az alpesi falvak élete, az Allianz Aréna, a Csillagok háborúja szereplői és eszközei; mind- mind elképesztették a gyerekeket: ilyenre még a legelvetemültebb Lego játékosok sem számítottak!

Tamás számára egy kis segítség lehet majd a Lego Factory-ban kiválogatott néhány speciális elem: ezekkel bővítheti a saját otthoni gyűjteményét.

Hazafelé még fel-felszisszentek a fiúk az autópályán látható, a hazaihoz képest jelentős Porsche, Ferrari és Lamborghini forgalomra (és ők nem tartották a javasolt 130-as sebességet!), majd a valódi Allianz Arénát megpillantva lassan elhagytuk Németországot.

Fáradtan, de élményekben gazdagon, feltöltődve értünk haza: minden jól sikerült, még az időjárás is kegyes volt hozzánk.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!






Dr. Nagy Ernő
kívánság-koordinátor
2012.05.01.

Roland (5 éves, Ököritófülpös)



Roland 5 éves kisfiú lévén, nagyon szeret játszani, kedveli a játszótereket, így nem volt meglepő, hogy a Csodalámpa dzsinnjétől egy kerti hintát, csúszdát kért a saját udvarukra.

Szerencsére hamar találtunk támogatót, így a kisfiú szombaton megkaphatta a kért ajándékát.

A fa játékok megépítése gyorsan haladt, Rolandnak hihetetlen örömet szereztünk, testvéreivel azonnal birtokba vette ajándékát.




Köszönjük a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. támogatását,

mellyel egy újabb kisgyermek arcára varázsolhattunk mosolyt!!





Miholecz Judit
kívánság-koordinátor
Ököritófülpös, 2012.06.09.





Köszönettel tartozunk a Csodalámpa Alapítványnak és azoknak az embereknek, akik segítetek, hogy egy súlyos beteg 5 éves kisfiú álma valóra váljon. Ez a mai nap meg történt.

Csodálatos dolog, hogy a mai világban még vannak ilyen emberek, akik önzetlenül segítik és támogatják ily módon a beteg gyerekeket.

Ezért nagy hálával tartozunk.



Roland és családja
Ököritófülpös, 2012.06.09.


László Ádám (8 éves, Balmazújváros)



Sikerült egy újabb kívánságot teljesíteni, a 9 éves Lacika kívánságát, ami egy asztali számítógép volt.

Szerettük volna pár héttel ezelőtt elvinni neki, de éppen akkor esett át egy sikeres vese-transzplantáción, melyhez édesapja volt a donor. Minket már egy mosolygós, életvidám kisrác fogadott, így át tudtuk adni ajándékát 2012.05.31-én otthonában.

Csak egy hónapot maradt ki a suliból és így is szorgalmasan tanult segítőkész tanáraitól otthonról. Reméljük, a gép segítségére lesz a tanulásban is. Sok sikert, kitartást és még több jókedvet kívánunk neki álmai megvalósításához!




Köszönjük a Marko Dental Fogászatnak, hogy

mosolyt csalt Lacika arcára ezzel az ajándékkal!




Harkány Judit és Ficzere Edina
kívánság-koordinátorok
Balmazújváros, 2012. 05.31.

Archive


Log in