Liliána 4 éves, betegsége miatt ideje nagy részét sajnos a klinikán tölti. Ide nem tudta magával hozni az összes játékát, így az építőkockák is otthon maradtak. Lilinek van egy ikertestvére, amikor hazamegy a klinikáról, együtt szoktak játszani közös játékaikkal, így az építőkockákkal is. Nagyon szereti ugyan a babákat, és a babaházakat is, de mégis egy saját építőkocka készletre vágyott igazán, ami egyedül csak az övé. Szerencsére sikerült találni olyan készletet, amelyből akár babaházat is lehet építeni, így még teljesebb lett az öröm. Ráadásul véletlen ugyan, de az új játék az otthoni építőkockákkal is kombinálható. Az ajándék átadására 2005. június 3-án délelőtt került sor, néhány óra elteltével Lili már fel is épített egy csinos kis házikót, és boldogan mutogatta mindenkinek.

Nagy Bettina
koordinátor
június 3.

Tamás és szülei nagy örömmel vették át május 19-én csütörtökön a várva-várt számítógépet. Bár sajnos Tamás nem volt teljesen jól, így nem tudott felhőtlenül örülni az ajándéknak, nagyon reméljük, hogy mihamarabb jobban lesz, és sok örömét leli majd a PC-ben, melyet egy kedves felajánlás jóvoltából tudtunk eljuttatni neki.

Lovas Edit és Lovas László kívánságkoordinátorok
2005. május 19.

Milán kívánsága ma teljesült segítőnk, a T-Mobile budafoki úti székházában.

Az épület előtt találkoztunk a gyermekkel és édesapjával. Kérdésünkre, hogy tudja-e miért kellett ma Ajkáról Budapestre vonatoznia válaszolta, hogy egy újságíró néni szeretne vele beszélni.

De nagy volt az öröm, amikor a cég munkatársa átadta neki a kívánság tárgyát, egy mobiltelefont. Ilyen őszinte gyerekkacajt még életemben nem hallottam! Az első mondat, ami elhagyta a száját: Látom! Ez azért fontos, mert Milán szeme beteg, gyengén lát.

Az ajándékot átadó ügyintéző hölgy összeszerelte a telefont, utána pedig Milán édesapja bebillentyűzte az édesanyja a telefonszámát és átadta a készüléket a fiúcskának. Boldogan köszönt bele a gyermek a telefonba és már el is újságolta, hogy kapott egy telefont.

Az alapítványtól kapott marcipán telefonnal a kezében, az új mobiltelefonnal a zsebében, mosollyal az arcán indult hazafelé apukájával a boldog gyerek, aki búcsúzóul úgy köszönt el, hogy küld majd rajzot az alapítványnak. Várjuk!

Sulija Anikó
2005. május 25.

Nem kellett sokat várnunk, az ígért rajzok megérkeztek. Íme!

Beszámoló helyett:

Kedves Csodatévők!

Köszönöm a Csodalámpa Alapítványnak és különösen a Cseke Rt-nek, hogy valóra vált egy régóta dédelgetett álmom.

Januárban, amikor a transzplantációra vártam, anyuval képzeletbeli túrákra mentünk egy képzeletbeli biciklivel. Sajnos igazán jó bringám még sohasem volt, pedig nagyon szeretek felfedező utakra menni.

Most már jobban érzem magam és az erőm is kezd a régi lenni, de amikor az intenzív osztályon az életemért küzdöttek, még csak álmodtam arról, hogy ez bekövetkezik.

Tegnap már ki is próbáltam a csodálatos új "pöpec bringát" és mondhatom nagyon szuper!

Hálásan köszönöm,
János

Mielőbbi gyógyulást, és a tekeréshez erőt kíván:

Dudás Péter koordinátor
2005. május 19.

Eszter azzal a kívánsággal kereste meg az alapítványt, hogy mivel restaurátor akar lenni, nagyon szeretne egy régi tulipános ládát, amit aztán ő restaurálhatna. Mint kiderült Eszter egyáltalán nem csak álmodozik a restaurátor szakmáról, hanem gyakorolja is azt, hiszen megérkezésünkkor sok tárgyat mutatott, amit már ő restaurált, pl. babát, macit, tükrös szekrényt, de egy harmóniumot is.

Eszter nagyon örült a várva-várt tulipános ládának, és azonnal elkezdte tervezgetni hogyan hozza majd rendbe, hiszen természetesen minél előbb szeretné elkezdeni a munkát.

Jó munkát, és jó egészséget kívánunk Eszternek, aki a búcsúzáskor megígérte, amint régi állapotában pompázik majd a láda, megkeres minket, és megmutatja kitartó munkájának eredményét.

Lovas Edit és Lovas László kívánságkoordinátorok
2005. május 19.

Mivel Attila hat testvérével a Komádi gyermekotthonban él, a
kívánság teljesítése alkalmával ezúttal nem egy, hanem sok-sok
izgatott gyereknek okoztunk meglepetést, akik Attilával együtt nem
tudtak az érkezésünkről, így nagy meglepetéssel kérdeztek bennünket
és Attilát is, hogy honnan lehet ilyen gyönyörű biciklit kapni.
Attila boldog izgalommal ült rá a járgányra, és mivel még nem tud
biciklizni, egyből felajánlották neki társai, hogy megtanítják rá.
Attila nővére külön is megköszönte, hogy teljesítettük öccse
kívánságát, mi pedig még egy ideig beszélgettünk a gyerekekkel és
tanárnőikkel, aztán egy nagyon szép emlékkel gazdagodva távoztunk
Komádiból.

Lovas Edit és Lovas László kívánságkoordinátorok
2005. április 30.

Cintiával a Tűzoltó utcai klinikán találkoztam. Már nagyon várt engem, és csillogó szemekkel bontotta ki ajándékát, egy digitális fényképezőgépet. Közösen megismerkedtünk a gép használatával és el is készültek az első képek Cintiáról és az Édesanyjáról.

Cintia kedvenc hobbija a kirándulás, nagyon szereti az állatokat és a növényeket is. A Csodalámpától kapott digitális fényképezőgépével gyönyörű képeket szeretne majd csinálni, ha a családdal legközelebb kirándulni mennek.

Dudás Péter
2005. május 5.

Zsófi szeptembertől iskolás lesz! Nagyon várja már, hogy végre tanulhasson, okosodhasson,- s tőlünk, Csodalámpásoktól is ilyen ajándékot kért: világatlaszt, amit majd tud használni az iskolában is, és minden ország benne van.

Mivel már csak 3 havonta kell Pestre kontrollra feljárniuk, és egyébként Erdélyben laknak, a jókora könyvet csak a mostani, májusi látogatásukkor tudtuk átadni. Azt hiszem Zsófi arcán a kedves mosoly azt mutatja, ezt nem bánta, s örült az ajándéknak!

Márkus Mónika
2005. május 10.

Fanni félálomban szendergett már, amikor megérkezett a csodalámpás ajándék: egy hatalmas, rózsaszín, nagyon lányos barbi hintó, lovacskákkal. Igy akkor igazából csak anyu tudott örülni, aki nagyon szerette volna, hogy amikor Fanni majd felébred, ott lesz már a várva várt ajándék.

S így is történt. Másnap egy vidám gyerekhang jelentkezett a telefon túlsó végéről:" Nagyon köszönöm az ajándékot, nagyon szép és nagyon tetszik!"

Ennek mi is örülünk, neked meg Fanni, és anyukádnak is minden jót kívánunk!!

Márkus Mónika
2005. április 30.

Koordinátori beszámoló helyett álljon itt Nelli levele, amit nekünk küldött:

Kedves Kívánságteljesítő Csodalámpa!

Nagyon köszönöm a bútort, az ágyat és az íróasztalt. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam a szobámban apáékat a bútorokat szerelve.

El sem tudtam eldönteni az ágyamról, hogy hogyan is fog kinézni. Amikor apa összerakta, régi álmom vált valóra szemem előtt. Minden királykisasszonyos filmben, mesében ilyet láttam és most nekem is itt van a szobámban! A szekrényeimben még most is pakolok, mert nem tudom eldönteni mit hová tegyek.

Tudom, hogy anya megígérte, hogy rajzolok. Igen, fogok rajzolni, ahogy készen vagyok a bútorom elrendezésével. Az első éjszakám az ágyban nagyon jó volt, reggel fel sem akartam kelni.

Még egyszer nagyon köszi mindent.

Millió puszi: Nelli.

A kívánság teljesítésében segítségünkre volt az Inner Wheel Klub és a BUFA Kft.

Gyula és édesanyja nagy izgalommal várt minket a Debreceni Klinikán, hiszen kérésével, hogy számítógépet szeretne, még februárban kereste meg az Alapítványt. Egy kedves felajánlás jóvoltából április 30-án, szombaton végre eljött a nagy nap, teljesült Gyula álma, egy PC büszke tulajdonosa lett. Kicsit sajnálta ugyan, hogy nem próbálhatta ki azonnal a gépet, de vele együtt reméljük, hogy erre minél előbb sor kerül.

Dóri nem is sejette, hogy milyen öröm éri majd vasárnap délután a Kaposvári Kórházban. Boldogan vette át a várva-várt számítógépet, és ha lehet még jobban várta a hazatérést, hiszen szülei megígérték neki, ha meglesz a gép, internet elérhetőséget is kap majd. Reméljük Dóri azóta már hazatért, és otthon örül a gépének.

Kissné Horváth Anita, Kiss Viktor
2005-05-01

A kívánság utóélete

Szandra Győr-Moson-Sopron megyében, Mosonmagyaróváron lakik szüleivel. Sajnos betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült, azonban Szandra és szülei nem ismerik a lehetetlent: a kislány a saját és szülei kitartásának köszönhetően valószínűleg nemsokára újra járni fog. Kívánsága az volt, hogy találkozhasson Peat Junior és DJ. Fernando csapaptával. Szandra az Interneten keresztül ismerte meg a két disk - jockeyt, akiknek zenéjét nagyon megszerette. Kívánság a 2005. április 16-án este teljesülhetett, ráadásul egy szerencsés véletlen folytán a kislány lakóhelyén, ugyanis a Dj páros ezen a napon éppen a helyi tini discoban vendégszerepelt.

Este hat órára értünk a művelődési házhoz, ahol már vártak bennünket. Ezt követően jó egy órás beszélgetés során a két fiatalember Szandra minden kérdésére válaszolt. Peat Junior többek között saját életfilozófiáját is megosztotta Szandrával: "Csak akarni kell, és az életben, amire vágyunk, minden teljesülhet !" A beszélgetés után a két fiú ajándékkal is kedveskedett: dedikált CD lemezüket adták át Szandrának, sőt, DJ Fernando csak neki játszotta el két dalát klubteremben lévő pianinón. Ezek után mentünk ki a discoba, ahol Szandrának újra szerencséje lett, ugyanis sikerült elkapnia egy nyerő léggömböt, így jóval este tíz óra után már három CD boldog tulajdonosaként indulhatott hazafelé.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani Peat Juniornak és DJ. Fernandonak a kívánság teljesítéséhez nyújtott segítségükért.

Vicai Zsolt kívánságkoordinátor
Kollár Márk segítő

Levelet kaptunk...

From: *** Szandra
Sent: Wednesday, May 04, 2005 10:34 AM
To: webmester@csodalampa.hu
Subject: Köszönet

Kívánságom teljesült, segítségükkel találkozhattam és több órát eltölthettem Peat Junior-ékkal. Szeretnék ezért köszönetet mondani Önöknek is és Peat Junior-éknak is: csodálatos élményt szereztek számomra.

Köszönettel:

Szandra, Mosonmagyaróvár

From: *** Róbert

Sent: Sunday, May 08, 2005 12:06 PM

To: webmester@csodalampa.hu

Subject: Köszönet

Szeretnék én is köszönetet mondani a 17 éves Szandra unokatesójaként Mosonmagyaróvárról! Én nagyon örülök neki, hogy látthattam, hogy ilyen boldog volt akkor. Neki nagyon nagy élmény volt az, hogy találkozhatott Peat Junior-ékkal. Hisz aki már boldoggá tett egy embert az életében és segített rajta, az már nem élt feleslegesen... Még egyszer is köszönöm, hogy egy ilyen fantasztikus élményt szereztek neki!

Robi Mosonmagyaróvár

Zoli számítástechnikai középiskolába jár. Sajnos kezelései miatt egyelőre nem tud iskolába járni, hanem otthon tanul. Ehhez nagyon nagy segítséget fog jelenteni a kívánság lap-top, amellyel akár otthon, akár szükség esetén a kórházban is tud majd tanulni, vagy unalmas óráiban játszani. Az alapítvány azt is elintézte, hogy Zolit a kezeléseire vidékről hozza és vigye. Ez azért nagyon fontos, mert a családnak még nincsen saját autója és legyengült immunrendszerrel nagyon veszélyes tömegközlekedési eszközön bejárni a kórházba. Zoli nagyon örült a lap-topnak. Édesapja elmondta, hogy Zoli kezelései alatt rengeteg "ismeretlentől" kaptak komoly segítséget.

2005. április

Judit egészen kicsi kora óta rajzol, egyaránt vonzza a jelmez-és divattervezés világa. Kívánsága az volt, hogy találkozhasson egy neves színház jelmeztervezőjével, aki esetleg Judit rajzait is megnézné. A Nemzeti Színházban 2005. április 12-én mindez, sőt ennél kicsit több is teljesült. Judit nemcsak Dőry Virág jelmeztervezővel találkozott, hanem Horesnyi Balázs díszlettervezővel is, és mindketten bátorították, hogy folytassa a rajzolást.

Az öröm akkor lett teljes, mikor Jordán Tamás igazgató úr is üdvözölte a színház világa iránt érdeklődő ifjú hölgyet. Végül Judit megnézhette, hogyan készülnek a jelmezek és testközelből is találkozhatott olyan darabokkal, amik régebbi előadásokban kerültek színre.

Mindannyiunk örömére lelkesen keresgélt a szebbnél szebb jelmezek között, és reméljük, olyan élményeket szerzett, amikre még évek múlva is jólesően gondolhat vissza.

Pusztai Lilla - Lovas László

Mónika (14) egyik "ős-kívánságtévő" gyermekünk, eredetileg - 2003. elején - egy Bécs melletti szafariparkba szeretett volna menni. Ez azon kevés kívánságok egyike volt, amit nem tudtuk teljesítesi, ugyanis a park valamivel korábban csődbe ment. Természetesen felajánlottuk, kérhet mást, hiszen egy bezárt szafaripark felélesztése a Csodalámpa lehetőségeit is meghaladja (MÉG... :) ) Mónika másodiknak cellutismasszázst kért, ezt viszont kezelőorvosa nem engedte meg felhasználni kívánt "kenceficék" miatt. Mónika ettől annyira elszomorodott, hogy: "Á, akkor inkább nem is kérek semmit..." , mondta. Telt-múlt az idő és megtudtuk, mennyire szomorú, hogy a Csodalámpa sorban teljesíti a kívánságokat, csak pont neki nem ... Ismét kapcsolatba léptünk a kislánnyal és beszélgetés során kiderült, hogy ő tulajdonképpen nagyon szeretné Schobert Norbit megismerni...

Így hát nekiláttunk a szervezésnek. Sok-sok telefonváltás után 2005 március 24-én Norbi fitness központjában Mónika találkozhatott Schobert Norberttel és Rubint Rékával.

Móni eleinte annyira izgult, hogy szinte meg sem mert szólalni, de utána csak belejött a beszélgetésbe. Ebbe persze belejátszott az is, hogy Réka kislánya Lara körülöttünk tüsténkedett, és egy számára kinyithatatlan Kindertojással bajlódott. Mónika segített neki összerakni a játékot, amitől Lara rögtön a szívébe zárta és innen már ment minden a maga útján.

Egy kis "idegenvezetés" után - melyben a pompásan felszerelt ATSA Fitness központ összes berendezését kipróbálhatta Móni, Rékától és Norbitól sok-sok fitness újságot, videokat, sőt Norbi féle speciális reformételeket is kapott. No meg "igazi" tanácsokat, hogyan hozza formába magát..

A Csodalámpa kuratóriuma ezúton is szeretné megköszönni Schobert Norbertnek, Rubint Rékának és Hanzel Henriknek, hogy e kívánság teljesítésében segítségünkre voltak, és köszönjük magántámogatóink segítségét!

Patzauer Éva
2005. március 24.

Barbara már 14 éves nagylány, régi álmát sikerült valóra váltani - a csodalámpa ugyanis digitális fényképezőgéppel lepte meg Barbit. Vele is a budapesti klinika egy szobájában találkoztunk. E mosolygós fénykép még nem az ő kamerájával készült, de reméljük azóta már kipróbálta az új "fotóaparátot". Barbarának is mihamarabbi gyógyulást kívánunk, és azt, hogy minél előbb újra néptáncolhasson !

2005. március 23.

Zsolti Mezőhegyesen lakik szüleivel és egy éves testvérével meglehetősen szerény körülmények között egy majorsági bérlakásban.

Zsoltinak két és fél éves korában agydaganata volt, melyet meg is kellett operálni négy évvel később a daganat sajnos ismét kifejlődött, ezért újabb műtét majd kezelés következett. Zsolti ezért legtöbb idejét a klinikán tölti. Nagy vágya volt, hogy igazi kamionon utazhasson és vezessen.

A kívánság teljesítésére a folyamatos kezelések és az időjárás miatt most április 6-án került sor a KEFAG RT. Dél-Kiskunsági Erdészeténél Kelebián.

Reggel körülbelül 7.30-kor érkeztem Mezőhegyesre, ahol anyuka azzal fogadott, hogy indulás előtt még be kell menni az orvoshoz, mert Zsolti csúnyán köhög és hőemelkedése is volt. A nagy izgalom azonban mindent feledtetett a kisfiúval, mit sem törődött az orvossal, betegséggel, már annak nagyon örült, hogy végre autóval utazhat, és zene is szól benne, a közel két és félórás út sem viselte meg túlzottan.

Körülbelül egy órás késéssel érkezünk Kelebiára, ahol egy család (Nagy Endréné) már reggelivel várt bennünket. Körülbelül. 10 órakor ékeztünk meg a Kelebiai MÁV-rakodóhoz, ahol az Erdészet részéről Göbölös Péter erdészetvezető helyettes és Fáith Ferenc szállítmányozó várt bennünket, a csúszás miatt az eredetileg tervezett kamionon (egy önrakodós MAN típusú) csak egy fél órát tudott Zsolti eltölteni, megnézte a felpakolt fa vagonokba rakodását, a kamion belső berendezéseit, és egy rövid körútra is elvitték. Ezután az Erdészet jóvoltából terepjáróval kivittek bennünket a területre, közben még őzeket is láttunk. Kint az erdőben –még mi sem tudtuk- Zsolti eredeti álma egy PIROS önrakodós TATRA kamion várt bennünket, ez igazi meglepetés volt. Nagyon nagy volt az öröm, itt is mindent kipróbálhatott Zsolti, sőt hazafelé az erdei úton Zsolti vezetett

Ezután úgy egy óra körül megebédeltünk, ekkorra már Zsolti a család kutyáival is megbarátkozott – tudni kell nagyon fél a kutyáktól -, és alig akart hazamenni, annyira jól érezte magát. Végül még egy játékkamiont is kapott, és így egy gondtalanul, boldogan eltöltött nap után délután három óra körül indultunk vissza Mezőhegyesre.

Kelebia, 2005.04.06.
Nagy Bettina
koordinátor

Vivien nagy álma az volt, hogy találkozzon a Való Világ "hősével", Milóval. Sokat nézte a műsort és végig szurkolt Milóért.

Hosszú ideig el sem hitte, hogy álma valóra válhat, még akkor is alig, amikor már szemtől szemben állt vele. Eleinte annyira meg volt illetődve, hogy csak harapófogóval tudtuk kihúzni belőle a szavakat, de azután vidám és hosszú beszélgetés következett. Kiderült, hogy még Vivien ajándékot is vett kedvencének, egy macival várta Milót.

Vivien nagyon szorgalmas kislány, kérte, hogy egy szerdai napra szervezzük meg a találkozót, mert másnap több tárgyból is dolgozatot kell írjon. Az élet vagy tanárai azonban megtréfálták, mert végül szerda lett a doli napja...

Vivi végül is nem bánta, hiszen a dolikat bármikor megírhatja később is, de Milóval csak most találkozhatott.

Patzauer Éva, Ujfalusi Ildikó
2005. március 16.