2012-12

Botond édesanyja írt nekünk...


From: Ibolya C**-T*** mailto : c*** @ gmail.com
Sent: Friday, December 21, 2012 12:11 AM
To: csodalampa@t-online.hu
Subject: köszönet egy valóra vált álomért

Kedves Csodalámpa!

Szeretnék Önökkel megosztani egy "mesét".
Volt egyszer egy kisfiú,aki a kórházi rehabilitációja alatt egy kisebb séta során találkozott egy nagyon fura szerzettel.
A neve: pónicikli volt.A kisfiú ragyogó arccal próbálta ki a remek kis szerzetet. De hamar el kellett köszönniük egymástól. De a kisfiú ezután sokat emlegette új"barátját". Az anyukája gondolt egy nagyot és felkereste Önöket.

Aztán egy napon csörgött a telefon és a vonal végén egy tündéri hölgy(Bakonyi Joli) elmondta a nagy hírt.
Akadt egy támogató,aki valóra váltaná a kisfiú nagy álmát...

Aztán eljött a nagy nap. November 30.-án éppen a Budai Gyermekkórház Mozgásrehabilitációs osztályán feküdtünk egy három hetes rehabilitáción.

A kora esti órákba érkezett hozzánk egy nagyon kedves család és Botondot keresték. Elkezdték bontogatni a nagy dobozt,amit magukkal hoztak. Nem sokkal később előkerült egy pónicikli.

Botond szégyenlősen bújt hozzám és csak annyit kérdzett: "Anya!Ugye nem viszik el tőlem?" Lassan kezdte felfogni,hogy a ló marad és csak az övé. A tesójával rögtön elnevezték Szivárványnak.

Ha Önök nincsenek és nincs a Halacsy család,Botond álma talán soha nem vált volna valóra. Köszönöm Önöknek és a Halacsy családnak is,hogy valóra váltották a kisfiam álmát.

El sem lehet mondani,milyen sokat jelent ez neki és persze nekünk is.
Szivárvány biztosan szereti az új kisgazdáját,mert Boti minden este úgy fekszik le,hogy elköszön tőle és ad neki egy puszit.

Tisztelettel:**** Ibolya


Dóri, Mary Poppins és a Fundamenta-Lakáskassza...

Tárgy: Mary Poppins
Dátum: Sun, 16 Dec 2012 22:59:49 +0100
Feladó: Ágota S***i *** @ gmail.com

Címzett: bakonyijoli@csodalampa.hu

Kedves Csodalámpa!

Ismét igazi "csodalámpás" élményben volt részünk tegnap este. Nagyon köszönjük, hogy részesei lehettünk a Mary Poppins előadásnak!

Ez is igazi tündérmese.
Három hete kezdtem el olvasni esténként Dorkának egyik kedves gyermekkori könyvemet, A csudálatos Mary-t. Nagyokat nevettünk közben, mindkettőnket elbűvölt a könyv kedvessége, humora, igaz értéke. Tudtunk a Madách Színház előadásáról is, de elég messzinek tűnt számunkra.

Erre ismét jött a Dzsinn és csodát tett. A Csodalámpa fénye ismét ránk világított. A Fundamenta karácsonyi ajándékát mi is megkaphatttuk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket. Még kis Fundamenta rókát is kaptunk ajándékba. Végig éreztük a felénk áradó kedvességet, szeretetet. A köszöntő első mondatában a Csodalámpás gyermekeket és kísérőiket köszöntötték. Nagy tapsot kaptunk.

Dorka végig előredőlve, gyakran tátott szájjal, áhítattal, nevetve, tapsolva, olykor örömében sikongatva csodálta végig az előadást.

Az élmény, amit átélhettünk nem fejezhető ki szavakkal. A színészek remek játéka, a látvány, a zene, a tánc, a díszletek... Az előadás üzenete örök érték: az emberi kapcsolatok tisztasága, a család, a gyermek, az öröm, a jóság.
"Megtörténhet bármi, hogyha hagyod."

Mary szavait folyamatosan emlegetjük, egyet különösen: "SZUPERFRENOFRENETIKOMAXIKAPITÁLIS".

Igen, ilyen a Csodalámpa. Ilyen volt ez a szombat este is.

Nagyon köszönjük: Sz***i Ágota, és a csodalámpás Dorka

Köszönjük e kedves sorokat és jó egészséget kívánunk!


Belépés