Kedves Alapítvány!
Szeretném megköszönni a CSODALÁMPA ALAPÍTVÁNY MUNKATÁRSAINAK, és az önkéntes támogatóinknak; BALOGH ÁKOS, és BALOGH ZSOLT úrnak, hogy ilyen feledhetetlen élményben lehetett része a fiamnak.

Még soha nem láttam ilyen boldognak a gyermekemet, mint ott Madridban a meccsen!

Köszönetemet szeretném még kifejezni VINCZE OTTÓNAK, aki az első szóra felajánlotta segítségét, úriemberhez méltóan nem felejtette el az ígéretét, pedig "csak" annyit ígért, hogy megteszi, amit tud.

Kívánok minden munkatársnak, és önkéntes támogatónak nagyon jó egészséget, hogy sok-sok gyereket meg tudjanak még örvendeztetni!




Kristóf anyukája

Dátum: 2010. szeptember 29., szerda, 21:05:29
Feladó: "***** Dániel" *****@freemail.hu
Tárgy: Köszönet
Címzett: info@csodalampa.hu
Kedves Csodalámpa Alapítvány!



Szeretném mégegyszer megköszönni mindenkinek:

a Csodalámpa Alapítvány Munkatársainak, Önkénteseinek, Támogatóinak, Bezdáné Végh Tünde és Szabó Lászlónak, akik elhozták és átadták az otthonunkba az ajándékot.

Végtelen HÁLÁS KÖSZÖNET,hogy velem együtt örülhet számtalan sok gyermek!



KÖSZÖNETTEL:

::::::::::::KRISTÓF és CSALÁDJA.

Kedves Alapítvány!
Még egyszer nagyon szépen köszönjük a Csodalámpának az ajándékot!!!

Marci szeretettel és nagy gonddal vigyáz rá, továbbá nagyon jókat játszik vele. A professzor úr és az adjunktus úr szerint nincs mitől tartanunk, szerintük Marci már most gyógyultnak tekinthető...

Reméljük erről mihamarabb bizonyosságot is kapunk és haza mehetünk, hogy egy teljesen új életet kezdjünk.

Köszönünk mindent, ha tudunk bármiben segíteni, bizalommal keressenek bennünket!
Üdvözlettel:



::::::::::**** család

Kedves Csodalámpa Alapítvány!

Tanulmányozva az Alapítvány honlapját számtalan hálás csemete sorait olvashattam, melyben köszönetüket fejezték ki az Alapítvány és a támogatók irányába.
Én most rendhagyó módon kívánságteljesítőként szeretném hálámat kifejezni a Csodalámpa Alapítvány munkatársai és önkéntesei felé. A HOG. South Hungary Chapter motoros egyesület nevében köszönöm, hogy a június 4-6-ai hétvégén nyolc gyermek kívánságát is teljesíthettük. Bár a pénteki motorozás és az Álomautó Múzeum bebarangolása nem konkrét gyerekkívánság volt, ennek ellenére az alapítvány önkéntesei rengeteget segítettek a szervezésben.
Jó volt ennyi ragyogó szempárt látni, ahogy teljes átéléssel hallgatták Farkasdy Károly bácsinak, az Álomautó Múzeum tulajdonosának az anekdotáit.
Reméljük, hogy lesznek közöttük olyan kisfiúk, kislányok, akiket az itt szerzett élmények hatására néhány év múlva a motoros közösség tagjaként üdvözölhetünk.

Másnap felemelő érzés volt látni Tina és szülei meghatottságát a visegrádi Salamon Torony lábánál megrendezett lovagi tornán.
Megismerve történetét úgy gondolom, hogy mindannyian rengeteget tanulhatunk és profitálhatunk abból az akaraterőből, amit ez a kislány mutatott az elmúlt évben.
Sokat gondolkodtam azóta, hogy vajon mi teljesítettük Tina kívánságát, vagy esetleg ő teljesítette a miénket, lehetőséget adva arra, hogy jobb emberré válhassunk, kicsit helyretéve a rohanó világunkban némileg félresiklott értékrendünket. Amennyiben mindkét célt megvalósítottuk, az dupla siker.

Szeretném megköszönni, hogy megmutathattuk hogyan tud egy mikroközösség, a mi esetünkben 60-70 ember egy cél érdekében összefogni.
Nagyon nagy szükség van ma ebben az országban arra, hogy a kisebb közösségek irányából az összefogás országos szintre is eljusson, átalakítva az emberi kapcsolatokat, élhetőbbé téve a mindennapokat.

Engedjétek meg, hogy egy tradicionális motoros jókívánsággal zárjam soraimat:

Széles utat!