Csodalámpa - Óhaj-Sóhaj Kivánságteljesítő Alapítvány

Kitti ( 17 éves, Győr )

Nagy izgalom előzte meg a várva várt utazást, hiszen Kitti először készült repülőre ülni, és a saját szemével meggyőződni arról, hogy fantasztikus élményben lesz része, ha megérkezik Barcelonába az Atlétikai Európa Bajnokságra.
Alul mindenki olvashatja Kitti beszámolóját, így nem ismételni szeretném, csak hozzátenni néhány dolgot, amelyet, mint csodalámpás kísérő láttam, és éltem át.
Igen aktív és mozgalmas négy napot töltöttünk együtt, amely nemcsak egy híres európai város felfedezéséről szólt, hanem néhány ember baráttá válásáról is.
Kis társaságunk a napok alatt valóban egységgé vált, a hét végére szinte tökélyre fejlesztettük a tájékozódást, mely során, földön, falon és minden lehető sík felületen, GPS koordinátákat meghazudtoló pontossággal határoztuk meg helyzetünket a városban, és találtuk meg a helyes irányt, amerre az újabb célt tűztük ki.
Barcelonai felfedező sétáinkat három nagy részre osztottuk, így pénteken elsősorban a versenyre koncentráltunk, ezért fő célunk az akkreditációk beszerzése volt. Ezen a délutánon és estén zajlott a legtöbb döntő, ezért Kittiék ezt a napot „ a versenyekre szánták”, a versenyzők busza vitte el őket a Montjüik hegy tetején található Olimpiai Stadionba.
Ezúton is szeretnék az atlétikai sportokat űzőktől és kedvelőktől bocsánatot kérni, hogy eddigi életem során mindig elkapcsoltam a televízió aktuális csatornájáról, amikor versenyt közvetített, azonban most jött el az a pillanat, hogy „megértem” ennek élvezetére. Mindehhez egy csodálatos kislány és családja kellett, akik át tudták adni nekem azt az élményt és lelkesedést, amellyel Barcelonában két éjszakán át hangosan drukkoltam a számomra idegen, de igen szimpatikus fiatal sportolóknak, hogy teljesüljön az ő álmuk is.

Másnap a rövidke alvás után már az Óvárosban találtuk magunkat, ahol a sok nevezetesség mellett láthattunk ezüst- és aranyembereket, fejnélküli lovagot, földönkívüli lényt, és számos fantáziadús emberszobrot, akik lelkesen fotóztatták magukat a turistákkal némi euro fejében. A kis óvárosi utcákban kóborolva megtaláltuk a város legjobb és legolcsóbb kis éttermét, ahol – mindannyiunk nevében kijelenthetem- nagyon finom háromfogásos lakomát ettünk (sajnos címet nem tudunk adni, de mindannyian odatalálunk). Ez az este is a versenyek jegyében telt, akkor a férfi versenyzőknek szurkoltunk a stadionban és a hotelben.
És eljött az utolsó nap, amely azonban köszönhetően az éjféli hazaindulásnak, igen sok látnivalót tartogatott még nekünk. Ez a nap Antonio Gaudi munkásságát „ölelte” fel, építészeti remekeinek látványával és mozaik bikájának keresésével, a nem kevés hektárt felölelő Güell-parkban. Természetesen nem maradhatott ki egy délutáni fürdőzés sem a város zsúfolt strandján (a parton minden kavicsra jutott egy napfürdőző), a begyűjtött napenergia később nagyon jól jött az éjszaka folyamán, amikor a gép közel másfél órás késéssel indult a hajnali órákban.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Atlétikai Szövetségnek, mely lehetővé tette, hogy Kitti és édesanyja bármikor bejuthasson a versenyekre, és így elkészülhessen az alább látható közös fotó Cristophe Lemaitrevel.
Valamint, nem szeretnénk elfelejtkezni „házigazdánkról” a Renaissance Barcelona Airport Hotelről sem, ahol pihenésünkről, és fantasztikusan finom és gazdag reggelinkről gondoskodtak, amely a napi több tíz km-es sétánk energiafelhasználását nézve, életmentő volt.
Így telt ez a négy nap, amely mindannyiunk számára egy életen át emlék marad!

, ,

/ 8