Vivien Ibolya (12 éves, Budapest)
Előző nap egyeztettem édesanyjával a találkozót és kértem, akármilyen nehéz, tartsa meg a titkot: hétfőn teljesül Vivien álma. Nem lehetett könnyű dolga...
Vivien percekkel érkezésünk előtt ébredt fel, és szinte még félálomban pislogott a két ismeretlenre, akik egy barna dobozzal léptek betegszobába.
A másik "idegen" Ben O'Brian úr volt, a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola, az AISB egyik tanára.
Vivi ajándékát, a vadonatúj laptop-ot ugyanis az AISB diákjaitól és tanáraitól kapta.
- Az iskolában hagyomány, hogy néhány, a művészeti szakkörökön készült műtárgyat (pl. festményt, kisplasztikát) elárvereznek és a bevételt jótékony célra fordítják.
- Az idén a diákok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a Csodalámpa, pontosabban a csodalámpás gyerekek legynek a kedvezményezettek.
Amíg bemutatkoztunk, kik vagyunk, miért jöttünk és Ben kitűnő magyarsággal elmondta a laptop történetét, Vivien mosolya is egyre szélesebb lett, pedig a laptop még a dobozában lapult.
Javasoltam, hogy talán csomagoljuk ki, lássuk mit rejt a barna doboz.
/ 3
A kicsomagolás közben véletlenül hátranéztem, és láttam, hogy Vivi orvosai is mosolyogva leskelődnek... Bizony, bizony, ők is megérdelmelt részesei ezeknek a kis csodáknak...
A gép láttán Vivi mosolya még szélesebb lett, csillogó szemmel símogatta, hogy milyen szép és csak az ÖVÉ!
Rögtön tervezgette is, hogy mi mindenre fogja használni a filmnézéstől internetezésig.
Nemcsak Viviennek és édesanyjának volt ez a nap örömteli és különleges, Ben és én is meghatottan búcsúztunk el ennyi öröm láttán.
Vivien nevében is köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak és tanárainak ezt a nagy örömöt.
Viviennek az ő nevükben is minél gyorsabb gyógyulást kívánunk.
kívánság koordinátorok
Budapest, 2011.06.20.
