Dávid (14 éves, Debrecen)

Dávid kívánsága egy Gepida Karaton kerékpár volt, nem is akármilyen színben: egy igazi terepjáró színű kerékpárt választott magának.
Igaz egy kicsit sok időbe került, míg a kiválasztott mintázatú kerékpár megérkezett Debrecenbe, de szerencsére mégis elkészült.

Csütörtökön délután találkoztunk a debreceni Pótkerék kerékpár szaküzlet előtt Dáviddal.

Dávid még akkor nem tudta, hogy miért és hová is indult el vele az anyukája, így aztán még nagyobb volt az öröm és a meglepetés, amikor az üzletben átvehette a várva-várt kerékpárt. Természetesen azonnal ki is próbálta az új „járgányt” és gyorsan ment vele pár kört.

Kívánunk Neked nagyon jó egészséget ahhoz, hogy ezután tudd a hatalmas köröket róni a kerékpárral.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Dávid nevében is köszönjük.

Nagy nap volt a mai a GYEK haematológiai osztályán.

a Csodalámpa ismét teljesítette mégpedig egyszerre 4 gyermeknek a kívánságát. Ilyen még nem volt, hogy egyszerre 4 kívánság is teljesült egy napon! Tóbiás és Viktor számítógépet kaptak, Józsi PSP-t, Petike egy csúszdás, galériás ágyat mégpegig a 6. szülinapjára. Egyik gyermek sem tudta, hogy a mai napon kapja meg a nagyon várt kívánságot.


Tóbi úgy tudta azért kell visszajönnie a kórházba, hogy a doktor néni megvizsgálja. Viktor már nem is remélte hogy valamikor is boldog tulajdonosa lehet egy számítógépnek, méghozzá LCD monitorral, Józsi már nagyon várta, és titkon minden nap reménykedett abban, hogy talán "a mai napon, vagy holnap, teljesíti a csodalámpa kérését." Petike sem hitte el , hogy a szülinapján már az új csúszdás, galériás ágyikójában fog aludni.


Kedves Tóbi, Viktor, Józsi és Petike!


Kívánjuk, hogy sok örömötök legyen abban, amiket kértetek.

Nagy nap volt a mai a GYEK haematológiai osztályán.

a Csodalámpa ismét teljesítette mégpedig egyszerre 4 gyermeknek a kívánságát. Ilyen még nem volt, hogy egyszerre 4 kívánság is teljesült egy napon! Tóbiás és Viktor számítógépet kaptak, Józsi PSP-t, Petike egy csúszdás, galériás ágyat mégpegig a 6. szülinapjára. Egyik gyermek sem tudta, hogy a mai napon kapja meg a nagyon várt kívánságot.


Tóbi úgy tudta azért kell visszajönnie a kórházba, hogy a doktor néni megvizsgálja. Viktor már nem is remélte hogy valamikor is boldog tulajdonosa lehet egy számítógépnek, méghozzá LCD monitorral, Józsi már nagyon várta, és titkon minden nap reménykedett abban, hogy talán "a mai napon, vagy holnap, teljesíti a csodalámpa kérését." Petike sem hitte el , hogy a szülinapján már az új csúszdás, galériás ágyikójában fog aludni.


Kedves Tóbi, Viktor, Józsi és Petike!


Kívánjuk, hogy sok örömötök legyen abban, amiket kértetek.

Már nem is olyan hosszú az út Sopronból a Madarász kórházba!



A Csodalámpa gondoskodott arról, hogy Peti kellemesen töltse el az időt: mesét néz, zenét hallgat az autóban!

Köszönjük!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Péter nevében is köszönjük!

Nikivel és édesanyjával még tavaly találkoztam a kórházban. A többi kis betegtől és a nővérkéktől hallottak a Csodalámpáról.
A kislánynak még nem volt igazi elképzelése, mit is szeretne, az édesanyjával beszélték meg a dolgot.
Aztán a tavasszal, amikor Niki már otthon volt, telefonon kérdeztem rá, mit is szeretne valójában.
Hosszas beszélgetés után kiderült, hogy a szobájába, amit megoszt a lánytestvéreivel nincs író, illetve számítógép asztal, amihez meg jó lenne egy odaillő forgószék is. Aztán elkezdődött a keresgélés. Nem volt könnyű olyan asztalt találni, ami be is fér a kis szobába, meg szép is, lányos is. Olyat kerestünk, amelyikre rá tudja tenni Niki az LCD monitort, és a füzeteit, könyveit is el tudja pakolni. Sikerült rátalálni egy valóban kislánynak való asztalra és a boltban ott kérette magát az asztalka mellett egy szép, piros, kutyusmintás forgószék.
Tündi önkéntesünk azonnal beleszeretett az asztalba és a hozzáillő székbe, s így ez lett Niki ajándéka.
Otthonába vittük el Nikinek a kívánságát.
Örömét nehezen tudta kimutatni a csendes, halk szavú kislány, de eljövetelkor adott egy puszit, és megköszönte a szép ajándékot.

/ 3

Lillának eredetileg csak egy vérképkontrollra kellett visszajönni a Klinikára, de sajnos az alacsony trombocita-szám miatt mégis bent kellett maradni.
Nagyon elkeseredett szegényke, így éppen kapóra jött a csodaszép csodalámpás ajándék. Sikerült mosolyt csalni a gyönyörű kislány arcára . Ezekért a mosolyokért érdemes a sok nehézség ellenére is a gyermek haemato-onkológián dolgozni.


Használd egészséggel drága Lillám!

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Lilla nevében is köszönjük!

Józsival a Bethesda Kórház Ilka utcai épületben találkoztunk, ahol rehabilitáción vett részt. Látogatásunkkor fogalmazta meg kérését egy MP 4-es lejátszót. Az átadás időpontjának egyeztetésekor megtudtuk, hogy otthonában fog sor kerülni az ajándékozásra, és kiderült a hívásom napján töltötte be 17. életévét.

Viki első osztályba készül, igaz, hogy csak magántanuló lesz, de alig várja már, hogy tanulhasson. Édesanyja olyan iskolába íratja be, ahol zenét is fog tanulni. Vikinek mindene a zongora, illetve a szintetizátor. Ezt kért a csodalámpától egy szintetizátort s már előtanulmányokat is tett azért, hogy ha megkapja, tudjon játszani rajta valamit. Nagy volt az öröm és a meglepetés, amikor a csodalámpás önkéntes csapat belépett Viki kórházi szobájába.

A kislány a meglepetéstől megszólalni sem tudott!! Kis segítséggel kibontotta a hatalmas csomagot és a szeme elé tárult az ezüstszínű Yamaha szintetizátor. A szobában mindnyájunknak könny szökött a szemünkbe annak láttán, hogy Viki mennyire örül az ajándékának.
Később bejött Viki szobájába az osztályon dolgozó egyik főorvos, aki jól játszik szintetizátoron, és sok szép dalt játszott el. Azóta is sokszor hangzik fel egy- egy dal Viki szobája felől. valaki, aki tud szintetizátorozni, mindig bemegy Vikihez, és játszik valami szép dalt. Szóval, jókedv uralkodik a gyerekosztályon!!:))


Kedves Viki!
Kívánjuk, hogy nagy örömöd legyen a zenélésben, és ebben a csodálatos hangszerben!

/ 4

Egy csodaszép májusi vasárnapot sikerült kiválasztani az Állatkert felderítésére, amit Tomi annyira szeretett volna látni.


Bebarangoltuk a kertet, részt vettünk fóka etetésen, ráják etetésén, kisállat bemutatón, beültünk a 3D-s moziba, Tomi valamennyi kedvenc állatát megetette, köztük a zebrát is, pompás fagylaltkelyhet ettünk, és kipróbáltuk az új "módit", a jégkása fagyit is.


Utunk kezdetekor Tomi Pókember arcfestést kért, és kapott, és az egész napot Pókemberként töltötte velünk (még a pólóján is Pókember díszelgett).


A nagy kedvencek, a gorillák etetésén is részt tudtunk venni - mondanom sem kell, az idő hatalmas léptekkel szaladt, és egyszerre csak azt vettük észre, hogy délután lett, és indulni kellett haza, mert a hazaút bizony több órát vett még igénybe.

/ 4

Mercédesz kontroll vizsgálatra jött vissza a kórházunkba, és akkor kapta meg a szép új számítógépet az LCD monitorral.
Nem is akart hinni a szemének, amikor meglátta a dobozokat!


Szeme csillogott az örömtől és a meglepetéstől. De ugyanígy éreztünk mi is, Merci szülei, testvére és jómagam is.




Kedves Mercédesz! Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a számítógép használatában!

Martin Szegeden él és szeretett volna egy kiránduláson részt venni. Korábban már jártak ebben a hotelben, ezért esett a választásuk az Alsópáhokon lévő Kolping Hotelre.

Vasárnap érkeztek meg a szállodába és egy kis pihenő után a nyári melegben indultak is medencékhez, ahol Martin nagyon jól érezte magát, szinte alig lehetett lefényképezni, mert mindig a csúszdán szeretett volna lecsúszni.
Végül „Bobo-ország” képviselőjével- Boboval- és Dorkával (testvérével) is sikerült lencsevégre kapni.

Remélhetőleg a folytatás is nagyszerűen sikerült és sokáig emlékezni fognak e három napra.

Köszönjük a Kolping Hotel vezetőségének, valamint a GE Genpact kollektívájának e kívánság teljesítéséhez nyújtott támogatást!

Dóri álma egy saját laptop volt.


A kislányt 3 hete transzplantálták, így azóta teljesen steril szobában fekszik. Kati nővér a gépet egy speciális csomagolási eljárással, és fertőtlenítéssel sterilizálta. Mivel a délelőttök nagy része tanulással telik, így a laptop átadása matematika és angol óra között történt. A meglepetés olyan jól sikerült, hogy Dóri szóhoz sem jutott. A "boxon kívüliek" mosolyogva tapsolták meg a meglepett kislányt.


Dóri szorgalmasan tanul a kórházban is, hiszen jövőre a saját osztálytársaival szeretné folytatni az 5. osztályt. Osztályfőnöke és barátai is megtesznek mindent azért, hogy a bent töltött idejét hasznosan töltse. Napi telefonkapcsolatban vannak, a tananyagban napra készek vagyunk.
A laptopon keresztül könnyebbé, olcsóbbá válik a kommunikáció mind a barátokkal, mind pedig a családtagokkal.







A steril boxban töltött hosszú, unalmas heteket érdekesebbé, izgalmasabbá tehetjük még a tanulásban is.
Dóri, mielőbbi gyógyulást és hasznos időtöltést kívánunk!

 Dóra

Juhász Gyula: Meseváros

Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.


Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?


De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el...

Évek óta tudok az Alapítvány tevékenységéről, de eddig csak rendezvényeken segítőként vettem részt a munkájában. Idén tavasszal telefonon kaptam a felkérést, hogy segítsek egy kívánságot teljesíteni. A számomra szokatlan szereptől kicsit lámpalázasan hívtam fel Bendzsi anyukáját, hogy kipuhatoljam a gyerek vágyának részleteit. Két-három nekifutással sikerült az összes fontos részletben megállapodni. Ezután már kicsit felbátorodva álltam neki a kívánság teljesítésének. Összeszedve a baráti véleményeket és saját tapasztalataimat, az interneten kerestem a megálmodott kerékpárt. Találtam támogatókat a gyerek-álom megvalósításához! A Berguson Kft. üzletvezetője, Nagy András rendkívüli segítőkészséggel állt a kívánság teljesítése mellé.
A kerékpár megérkezése után következett talán a legnehezebb feladat, az átadás.

A helyszín és az időpont egyeztetése után elég lámpalázasan indultam el a megbeszélt találkozóra. A támogatóval nagyon hamar észrevettük egymást, és könnyen megtaláltuk a játszótérnél Bendzsit és anyukáját is. Szerencsénkre az időjárás sem gátolta a kívánság teljesítését. A számomra új helyzetben kissé feszengve teltek az első percek, de miután beállítottuk a bringát, jó volt látni, hogy a kezdeti bizonytalan méterek után milyen hamar térnek vissza és válnak ösztönössé a kisfiú mozdulatai. Míg anyukájával beszélgettünk, Bendzsi és pajtásai felváltva rótták a köröket a játszótér körül az új kerékpáron.

/ 3

Dávid nevében is köszönjük a CE Bróker Zrt. vezetőinek és munkatársainak e kívánság teljesítéséhez nyújtott támogatásukat és személyes közreműködésüket.

Balázs amióta az eszét tudja, rendőr szeretne lenni és vigyázni az emberek biztonságára. Betegsége miatt azonban egyelőre még közösségbe sem nagyon mehet, magántanuló, saját diplomás testvére a tanítója. Éppen ezért igazán nagy öröm volt számára, hogy elmentünk érte Dunavarsányba és átvittük Ráckevére a kapitányságra. Azt kérte ugyanis a Csodalámpától, szeretne egy igazi szirénázó rendőrautóban utazni.

Amikor megérkeztünk az őrsre, rendőrök, nyomozók vettek minket körül, de nem ijedtünk meg, hiszen most Balázs volt a főszereplő. Megmutatták neki, hogyan vesznek ujjlenyomatot, hogyan lehet a láthatatlan kéznyomot láthatóvá tenni. Az elméletet konkrét gyakorlat követte, Balázs kezére bilincs került – persze csak bemutató jelleggel -, majd megnézhettük, hova kerül az, aki valamilyen bűntényt követett el, igazán nem volt túl biztató hely.

Amikor a rendőri munkának már minden részletét megnézhettük, következett a csúcspont.

Beülhettünk egy vadonatúj rendőrautóba – Balázs betegsége miatt nagyon ügyeltek a rendőrök arra, nehogy valamilyen fertőzést elkapjon - ezt a figyelmességet külön köszönjük a csapatnak.

S következett a kívánság valóra váltása: szirénázva végighajtottunk Ráckeve utcáin, a határig és vissza. Balázs szinte el sem akarta hinni, hogy ez vele történik. Boldog volt, mosolygott, de a végére igencsak elfáradt.
.

Kívánjuk neked Balázs, hogy tanulj sokat és erősödj, győzd le a betegséget és légy nagyon jó védője a rendnek! .


Szeretnénk köszönetet mondani a Ráckevei és a Pest megyei Rendőrkapitányág parancsnokának és munkatársainak szívességükért és az igazán körültekintő segítségért.

/ 3

Attiláék Békés megyében éltek, úgy másfél évvel ezelőtt költözött a család Kőszegre. A nagyszülők, unokatestvérek, ismerősök mind Békésben maradtak.

Attila nagyon szeretett volna egy számítógépet webkamerával, hogy tudjon a családtagokkal, barátokkal beszélgetni.

Május 23-án, szombaton tudtuk átadni a számítógépet, annyira titokban, hogy csak a Masát főorvos úr tudott róla, hogy délelőtt bemegyünk a kórházba.

Volt nagy öröm mikor meglátott bennünk Attila „hát megérkezett, megérkezett” csak ezt mondta, elérzékenyülve.

A számítógép a adománya. Attila nevében is köszönjük!

Vikinek elromlott a számítógépe, helyette vágyott egy másikra…

Április 23-án anya és lánya elindult Budapestre, Viki számára csak jó idő múlva derült ki, hogy ők bizony a Csodalámpához igyekeznek, ahonnan a szomszéd bácsi segítségével hazaszállíthatnak egy számítógépet.

Viki öröme határtalan volt!!

Jó egészséggel használd még sokat ezt a masinát!

Ádám egy komoly és céltudatos fiatalember, aki pontosan le tudta írni, hogy ő egy „vagány, fiú bicajt” szeretne, kitámasztóval együtt.

Köszönhetően a támogató GE Healthcare munkatársainak, olyan járművet sikerült beszerezni, amely teljesen megfelelt a kisfiú elképzelésének.

Az átadásra otthon került sor, mivel éppen egy kis utazás előtt állt a család, de a kívánságteljesítés kedvéért egy nappal elhalasztották a pihenést, így Ádám még egy kicsit élvezhette az új bicaj adta élmény örömét.

Boldogsága olyan nagy volt, hogy számára a lakás adta szűk tér sem volt akadály ahhoz, hogy rögtön nyeregbe pattanhasson és kerekezzen egy kicsit a nappaliban. Természetesen a támasztónak is nagy szerepe volt, melyet állandó mozgásban tartott a kisfiú a leállításoknál.

Kívánjuk neki, hogy még nagyon sok biciklit használjon el!

/ 3

A dolog úgy kezdődött, hogy Evelin korcsolyázás közben elesett. Nagyon nagyot... Mentő, kórház, és most már egy ideje rehabilitáció.

A balesete előtt Evelin sokat lovagolt és azt kérte a Csodalámpától, hogy a - természetesen újra elkezdett - lovagláshoz különféle felszereléseket kapjon. Pl. nyerget, lábszárvédőt...

A kívánság teljesítésére, Budapesten a Kollár Kornél Lovardában, a II. kerületi Hídász utcában került sor. Nagy Zsolt, a Junior Lovasbolt tulajdonosa sietett segítségünkre, elvégre egy dzsinn sem érthet mindenhez...

Evelint szülei hozták egy kezelésről, és titoktartásuknak hála semmit sem sejtett.

/ 8

Amikor meglátta, hogy egy lovardába jöttek, elmosolyodott. Amikor azután édesanyja elmondta, hogy a Csodalámpa hívására jöttek, hiszen kívánt valamit az alapítványtól, felragyogott Evelin szeme.

A boltban nyeregválasztás, lábszárvédő és cipőpróba következett, ahol Zsolt szakmai felvilágosításaival segített a választásban.

Végül, bár ez nem is volt a kívánság része, Zsolt jóvoltából Evelin megtehetett néhány kört Legény hátán a Kollár Kornél Lovarda fedett lovardájában. A felszállás kicsit nehezen ment, mert Evelin jobb kezét és lábát még nem tudja teljes értékűen használni, de sikerült.

Erőt és kitartást, gyors és teljes gyógyulást kívánunk Evelinnek.

Közönjük a Kollár Kornél Lovarda munkatársainak, továbbá és Szabó Miklósnak és Nagy Zsoltnak a kívánságteljesítéshez nyújtott segítségüket.

Köszönjük a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanárainak és diákjainak, hogy támogatták Evelin kívánságának teljesítését.

Ákos kívánsága egy hordozható DVD lejátszó volt, hiszen a gyógyításával eltöltött kórházi napok alatt megtapasztalta, hogy milyen segítséget jelenthet számára ez a kikapcsolódás.

Nagyon várta már a lejátszót és nagyon örült, amikor április 28-án megkapta azt egy Pókember DVD-vel együtt.

Használd örömmel az új DVD lejátszód, kedves Ákos!

Cintia gyanakodva nézett rám, hogy vajon ki lehetek, és mit keresek a kórházban.
Először nagyon meg volt illetődve, mikor elővarázsoltam a régen áhított pisilő és síró baby born babát. Aztán együtt bontottuk ki a csomagot, és néztük meg, hogy milyen kincsek vannak még a dobozban.

Délután Cintia már a babával a kezében utazott haza. Remélem az esti fürdetés is jól sikerült.